Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Yesterday at 21:23
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
Under the creepy moon
Yesterday at 19:32
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Tékozló fiúk
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
Through Passion I Gain Strength
Yesterday at 14:16
• • • • • • • • • • • • • •
Luther Avery
Roxmortsi kaland
Yesterday at 13:18
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
Just one more drink...
Yesterday at 12:45
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ian & Karen
Vas. 14 Okt. - 22:20
• • • • • • • • • • • • • •
Ian Sullivan
Septimus Blynberch
Vas. 14 Okt. - 22:17
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Professzorok és Prefektusok
Vas. 14 Okt. - 20:58
• • • • • • • • • • • • • •
Admin
Időd, cikked, életed
Vas. 14 Okt. - 18:51
• • • • • • • • • • • • • •
Rigel S. Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
187
Értékelés :
0
▽ Kor :
22
▽ Avatar :
Chanelle Elise

»
» Pént. 9 Márc. - 20:34
Végül nem mondta meg, hogy hova megyünk, de szavak nélkül is tudtam, legalábbis sejtettem. Haza, Oroszországba. Pontosan oda, ahová soha többé nem akartam visszatérni, mióta csak elszöktem onnan mindössze tizenöt évesen. Az, hogy megkért rá, rendezzem el a dolgaimat, csak egy valamit jelentett most a számomra. Megtalálni a bátyámat, és térden állva könyörögni neki, hogy segítsen rajtam. Ha kell, akkor inkább öljön meg, de ne hagyja, hogy az apánk visszavigyen a Bronshtein kúriába. Annál még a halál is sokkal jobban hangzik és még átélni is milliószor jobb lenne, mint visszakerülni az életem kénköves poklába.
Egy pillanatig talán még el is hittem apámnak, hogy az lesz a legjobb nekem és valószínűleg neki, meg az egész családnak is, ha visszatérek vele az otthonunkba és ellenkezés nélkül teljesítem a kötelességemet, amit már régen meg kellett volna, hogy tegyek. Megtartani az esküvőt, hozzámenni a nagybátyámhoz és engedelmes feleségévé válni egy életen át. Talán még utána is.. De aztán a hideg és friss éjszakai levegő kijózanított és megértette velem, hogy erre egyszerűen képtelen vagyok. Se most, se soha többé.
Mikor először találkoztunk itt, London egy mocskos sikátorában, csak egy címet kaptam tőle, ahol elérhetem, hogyha szükségem van rá. Bár a cetli, amire felírta az utcanevet és a házszámot, valószínűleg már az egykori lakásomban tomboló tűz martaléka lett, szerencsémre eleget néztem és méregettem ahhoz a bátyám karakteres betűit, hogy megjegyezzem, és, ha kell, akkor fejből, álmomból felkeltve is tudjam mi volt ráírva.

Most pedig, egy szál hálóingben az ajtaja előtt állva a hideg és szeles éjszakában, fogalmam sincs, hogy kopogjak-e. Azt sem tudom, hogy a lehető legjobb helyen vagyok-e, és annak az embernek a segítségét kérem-e, akire tényleg a legnagyobb szükségem van most. Végül is szólhatnék Igornak is, rajtam kívül egyedül ő ismeri behatóan a családomat és a beteg dolgainkat, de akár Finnick-et is felkelthetném az éjszaka közepén, mert tudom, hogy nem haragudna érte. Már, ha egyáltalán aludna. És akkor még Antoninról nem is beszéltem. Ha nem vesztem volna vele össze a tanévbúcsúztató partija végén, valószínűleg egyből hozzászaladnék menedéket keresve. De így..
Mégiscsak kopogok. Hármat, először egy halkat, majd két hangosabbat, és összefonva magam előtt a karjaimat, várom, hogy Sergei megjelenjen előttem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
10
Értékelés :
0

»
» Pént. 9 Márc. - 22:19
Sergei, te ostoba. Sergei, te balfasz. Hát én kell irányítsak helyetted? Hát én kell megtegyem azt, amit te nem akarsz megtenni? Hát nem akarod azt, hogy a testvéred veled legyen? Persze hogy nem akarod, mert te egy alamuszi szar vagy. „Kedves naplóm, én csak azt akarom, hogy Silinek a legjobb legyen, és ott legyen, ahol szeretne. Ha kell, én magam megyek helyette vissza Oroszországba, és ha kell én magam szenvedem el helyette a halált.”
Hogy te mekkora egy címeres barom vagy, Sergei Bronshtein. Komolyan mondom, ha címert osztogatnának érte, ki sem kéne állnod a sorból. Egy ilyen nőt elengedni, egy ilyen nőt nem megtartani. Nem értem. Tik-tak. Kattognak a mutatók, és kattogok én is, ahogy a cigarettám füstölög, én pedig ennek a patkánynak a naplóját olvasgatom. Fogalmam sincs, mikor fog újra felébredni bennem, vagy mikor kapcsolok ki én magam, és húzza keresztbe a számításaimat. Tegnap végre tudtam aludni, és én maradtam, én Vasili. Nem az a féreg, félküllős szar. Lassan szívom a muglik egyik kedvenc élvezeti cikkét, és próbálom megérteni, hogy az átok másik felem miért akar olyan dolgokat tenni, amit én egyáltalán nem akarok. Mármint komolyan, nem tenném meg, nem nem és nem, és annyira idegesítő dolgokat próbál elkövetni. És még mindig az a legnagyobb problémám, hogy nem ölhetem meg. Mert akkor én sem élnék, én pedig Vele ellentétben túlságosan élvezem az életet. Csak őt nem.
- Ki a fasz az ilyenkor? – mordulok fel, lehetőleg úgy, hogy azért hallani lehessen az ajtó másik oldalán. Odasétálok, hogy kinyissam, és éppen venném elő a pálcámat, hogy megmondjam neki, hogy tűnjön el, vagy esküszöm kibelezem, bár egy pálcával elég nehéz lenne, de… Akkor látom, hogy a lökött Sergei húga az. Egek, micsoda nő… - Öh, mármint… - hogyan beszélsz vele te istenverte, anyámasszonykatonája szar… Hogyan? – Mármint bocsánat Sili. – sóhajtok egyet, ahogy megpróbálom Sergei beszédjét magamra erőltetni, remélem elég nagy sikerrel. Félreállok az ajtóból, és a kezemmel intek egyet, hogy fáradjon beljebb. Nem tudom igazából, hogy mit mondjak ezek után. Annyi mindent tudnék mondani neki, amit én gondolok. De azt nem tudom, hogy Sergei mire gondolna ilyenkor. Gondolkodj Vasili, még nem tudhatja meg, hogy nem a testvérével beszél. Vagyis testileg igen, a testvérével beszél, de agyilag, agyilag nagyon nem.
- Rég találkoztunk. – sóhajtok fel, viaskodva az arcvonásaimmal, hogy az idióta Sergei bugyuta, aggódó mimikáját öltsem magamra. És megpróbáljak tényleg úgy viselkedni mint ő. Nehéz, nehéz. És az oroszom sem úgy hangzik mint az övé, az angolom meg pláne satnya az övéhez képest. Az egyetlen dolog, amit irigylek tőle, az bizony a tudása. Mert nem egy hülye gyerek, amellett, hogy egy szánalmas köcsög.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
187
Értékelés :
0
▽ Kor :
22
▽ Avatar :
Chanelle Elise

»
» Szomb. 10 Márc. - 10:46
Kicsit meglepődök az ajtó mögött elhangzó szavakon. Mintha nem is Sergei hangját hallanám, a szavak pedig, amiket használ.. Soha sem hallottam még eddig tőle azokat. A bátyám világéletében nem beszélt így, még csak nem is káromkodott, akkor sem, amikor a Bronshtein család áldozatává vált folyamatosan. Inkább csak csendben, sírva tűrt, esetleg néha segítségért kiabált, de egyetlen egy rossz szó sem hagyta el a száját.
Mégsem tulajdonítok ennek olyan nagy jelentőséget, pláne, amikor meglátom a kissé nyikorogva kinyíló ajtó mögött. A jelenléte minden addigi gondolatomat eltörli belőlem, és csak a viszontlátás öröme marad meg bennem, amikor egyetlen határozott, mégis gyengéd mozdulattal a karjaiba vetem magam, mit sem törődve a bocsánatkérésével, úgyis már régen megbocsájtottam. És talán éppen nekem kellene magyarázkodnom mindazért, amit az otthonról való szökésem óta elkövettem, azért, mert egyetlen egy szó nélkül képes voltam magára hagyni a hagyományaiktól már réges-régen megveszett családtagjainkkal, mert azóta sem kerestem fel, mégcsak levélben sem, és, mert napokkal ezelőtt még a saját nagyanyánkat is mindenféle kétely nélkül kivégeztem. Talán egyszer majd meg is teszem, de ez a pillanat most nem arról szól. Legalábbis még nem.
Ki sem bontakozok az öleléséből, úgy válaszolok neki. - Túlságosan is régen. - értek vele egyet, arcomat pedig a mellkasának döntöm. Hosszú percekig csak élvezem karjainak szoros ölelését, csak azután távolodom el a lehető legkisebb távolsággal tőle, hogy egyenesen a szemeibe tudjak tekinteni. - De, sajnos nem csak a viszontlátás öröme miatt jöttem el hozzád. A segítségedet szeretném kérni. - pislogok fel rá az arcát fürkészve. Kicsit zavarban érzem magam, és nemcsak azért, mert egy szál selyem hálóingben simulok hozzá, végül is mégiscsak a bátyám, nem férfiként tekintek rá. Sokkal inkább azért, mert fogalmam sincs, hogy hogyan magyarázzam el neki miért is igénylem a támogatását. Nem lesz egy könnyű menet.
- Beljebb mehetek, esetleg? - szakítom el tőle a tekintetemet zavartan, a lakás belseje felé nézve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
10
Értékelés :
0

»
» Csüt. 15 Márc. - 22:09
A pillanat hevében elfelejtem azt, hogy a másik felemet nem játszom túlságosan jól. De ha egy olyan ember állt volna az ajtó előtt, aki nem ismeri túlságosan ezt a mamlaszt, még mondhattam volna neki, hogy megváltozott egy picit a cukifiú. De így, hogy Siljével szembesültem az ajtó másik oldalán, már elég nagy szarban vagyok. Nem tudom, hogy fogok erre mentséget találni, de valamit majd blöffölök. Az nekem úgy is jobban megy, mint ennek a tesze-tosza idiótának, és talán vissza tudok rázódni a szerepembe. Már ameddig akarom játszani a szerepet. Mert ki tudja, hogy mikor unom meg, hogy játsszam Sergei-t, és ki tudja, hogy ő mikor fog felébredni bennem, hogy harcoljon ellenem. Gyakran teszi. Szeretne kiűzni. Gyűlöl engem, ahogy én is gyűlölöm őt, és ha egyetlenegy dologban hasonlítunk, az biztosan ez. Plusz még egy nagyon fontos közös tulajdonságunk van: nagyon szeretnénk holtan látni a másikat, de sajnos ezt nem tehetjük meg, így kénytelen vagyunk egy testen osztozni. Viszont nagyon jól nézek ki, amit csak neki tudhatok be, szóval még hálás is vagyok neki valamennyire.
- Mondd, miben tudnék a segítségedre lenni? – kérdezek vissza csendesen. Azt hiszem erről beszélt Sergei, hogy a testvéréhez nagyon szoros kapcsolat fűzi. Ugyanakkor haragudott is rá, amiért magára hagyta őt a családtagjaival. És bevallom, néha csak szánni tudom szerencsétlen srácot. Nem ezt az életet érdemelte volna, és nem ilyen bánásmódot. Viszont ha nem történt volna ez vele, lehet én sem lennék. Annyi elfojtott indulat, annyi szenvedés után megszülettem, és nagyon jól érzem magam. Valahol tudom, hogy Sergei Bronshtein a jobbik felem, és én Vasili… Bronshtein vagyok minden olyan rossz tulajdonság, amit az a balga elnyomott magában. Hát itt vagyok. Most mégis úgy néz ki, hogy több olyan dolog van, amiben hasonlítunk. Talán egy pillanatra megesett a szívem Sergei testvérén.
- Persze, foglalj helyet. – bólintok egyet, ahogy elindulok utána. Sebtében intek egyet a pálcámmal, hogy valami rendet csináljak. Ha alaposan körbe pillant Silje, észreveheti, hogy a fiókban olyan feliratok csúsznak be, hogy „halál rád Bronshtein!”, vagy „dögölj meg Sergei!”, de éppen csak egy pillanatig tűnhetnek fel Neki. – Megkínálhatlak valamivel? Mondjuk nem ártana valami ruhát is magadra húznod. Nem szabadna így mászkálnod kint. – csukom be a szemeimet egy pillanatra. Azt hiszem most tanultam bele, hogyan is játsszam a másik felemet. Az akcentusom ugyan még nagyon eltér Sergei akcentusától, de más egyéb hasonlóság nem igazán tűnhet fel Siljének. – A szobámban, az első ajtó balra, ott egy gardrób. Keress magadnak valami ruhát, nehogy itt megfázz nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Vasili & Silje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-