» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Eddie Harvey
Today at 1:57
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Nem igaz George?
Yesterday at 23:45
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
My secret superhiro
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Julie &c Boyd
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Hunter Tuttle
Yesterday at 17:31
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Just look into my eyes...
Yesterday at 17:06
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Évfolyam- és csoportváltás
Yesterday at 16:27
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Ami nem öl meg, az
Yesterday at 8:43
• • • • • • • • • • • • • •
Wardell C. Drake
Grief
Pént. 17 Aug. - 21:48
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Családom és egyéb állatfajták
Pént. 17 Aug. - 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Hedwig Wolff
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
25
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Szomb. 10 Márc. - 17:32

Egészen kimerültem a hárpiák edzésén, olyannyira, hogy hosszú perceket töltöttem el a tusoló alatt így a busz amivel eljuthattam oda ahonnan biztonságban és engedéllyel eljuthatok a kandallón keresztül az iskolába, elment, így hát nem maradt más -minthogy ma mindenképpen vissza kellett érnem a Roxfortba - muszáj holnap bájitaltan dolgozat! - -csak a két lábam, amik elvihetnének arra a helyre. Így hát felöltözve, élvezve a kora tavaszi csípős hideget - az edzések után mindig élveztem - a nyakamba vettem a várost, s magamban egy dalt dúdolva - Dorcastól hallottam amikor titokban füvezett és azt hitte senki sincs ott, csakhogy én ott voltam, éppen akkor olvastam Cygnus levelét - és azóta megállás nélkül azt dúdolom, mintha egyáltalán jó szám lenne, vagy lenne egyáltalán értelme a számomra!
Egészen belemerülök a dudorászásba, meg a kora estébe, a cipőm bámulásába és a pocsolyák és kiköpött rágók kerülgetésébe, s észre se veszem, hogy egy utcán jobb helyett balra fordulva lekerülök a főútról, le a népes utcáról, s csak arra leszek figyelmes, hogy többé nem dudálnak már mugli autók körülöttem, nem morajlik a város, nem világítanak annyira a lámpák, nincsenek kirakatok ahol mindenféle merész ruhadarabot árulnak, vagy virágokat, esetleg fodrászkodnak olyan érdekes mugli módszerrel amitől mindig nevetnem kell, mert borzalmasan sokáig tart és borzalmasan vicces. Nem itt már semmi sem vicces, egyre sötétebbé válik minden, egyre komorabbá, s valahol felnyávog egy macska, én pedig gyáván megugrok hogy aztán azt kántáljam magamban, hogy ez csak egy macska volt.
Mindenesetre a szívem hevesebben kezd el verdesni, s a lépteimet is sietősebbre fogom, pedig az utca néptelen, kihalt még csak a koszos ablakokból sem szűrődik ki fény ide. De hiába szedem gyorsabban a lábaimat, hiába simulok a falhoz, hogy csak egy árnynak tűnjek, ha azt sem tudom hol vagyok. Eltévedtem. Megtorpanok, visszanézek a hátam mögé, hogy lássam vajon vissza tudnám- e követni az utat amit eddig bejártam, vajon visszajutnék-e a főutcára? De ezekre a kérdésekre nem kapok választ, mert ahogy hátrapillantok, észreveszem hogy valaki mögöttem el. Két lépésre.
Felsikítok.
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Ruby Rose



»
» Hétf. 12 Márc. - 15:30
Gwen & Renee
Suffer for your father's sin




A mihaszna és semmit tevő varázslóknál csak azokat utálom jobban, akik megszegik hűségüket egy oldalhoz való tartozás kapcsán.  Gyűlölöm, amikor néhányan azt hiszik, hogy kimondott szavaik nem jelentenek semmit. Természetesen ezt főként csak akkor, ha hűtlenségük árán a halálfalók száma csökken. Nemrégiben Voldemort tudtomra adta, hogy van egy áruló köztünk... avagy inkább volt. Már nem igazán tartozik közénk. Természetesen a közlendője hatalmas haragot izzított fel bennem. Az egyetlen parancs, amit kaptam nem más, mint hogy: tedd tönkre őt. Ennek kimondottan örültem, mert nem szeretem, ha egy feladat kapcsán megkötik a kezemet. Több napomat is kutakodásra szántam, hogy minél többet megtudjak az illető életéről és családjáról. Kétség sem fér ahhoz, hogy milyen boldog lettem, amikor felfedeztem, hogy a férfinek van egy lánya. Elvégre egy ember kínzásánál csak az rosszabb, ha annak a valakinek egyik szeretettjét kínozzák meg. Márpedig én tönkre fogom ezt az embert tenni méghozzá a lányán, Gwenen keresztül.
Borzasztó nehezen bírom ki, hogy ne nevessem el magam, amikor a lány saját maga tér le a biztonságos útról. Milyen kis buta. Habár, ha mindent jól csinálok, fogalma sincs arról, hogy itt vagyok mögötte már egy jó ideje. Az éveim elég tapasztalatot adtak ahhoz, hogy hangtalanul és nyomtalanul tudjak lopakodni valaki után. Amikor a lány hirtelen megtorpan, gyorsan fékezem le lábaimat, hogy ne ütközzek belé. Milyen gyönyörű bemutatkozás lenne, ha felesnék benne. Tuti kemény és tapasztalt halálfalónak tartana utána.
A lány sikolya után felnevetek, és ördögi mosollyal nézek fel szemeibe.
- Így van. Jobban jársz, ha félsz tőlem - lépek teljesen közel hozzá, majd átkarolom vállát, hogy szorosan ott tudjam magam mellett tartani. Nem lenne a legjobb, ha most elmenekülne.
- Renee Coleman vagyok. Ismétlem, Coleman. Jobb, ha megjegyzed, mert még szükséged lesz rá - közlöm vele, majd ha nem védi ki erősen a falhoz nyomom beszorítva őt karjaim közé. Induljon a játék!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
25
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Kedd 13 Márc. - 7:53

Nem is tudom, hogy miért sikítottam fel, talán azért mert megijedtem, vagy mert meglepődtem. Ha a mögöttem álló nem szólalna meg, ha csak elsétálna mellettem, akkor most kínosan felnevetnék, mert hát buta voltam, minek sikítozni, de a nő, megszólal, s a hangjától egészen borsódzik a hideg a hátamon, s még a falnak is szorít, én pedig úgy simulok neki a hideg kőnek, mintha esélyes lenne, hogy képes vagyok beleolvadni.
Nyelek egy nagyot, s rémülten, már-már értetlenül pislogok a nevét olyan nagyon szajkózó nő felé, kutakodom az elmémben, hátha ismerem, de ismeretlenül cseng, olyan igazán ismeretlenül, s nekem nem jut semmi más az eszembe, csak hogy én itt most meghalok, ezen a szent helyen, itt a hideg kőfalnak préselődve, egy nő keze által, akiről most már egészen biztosan tudom, hogy nem mugli, hogy nem késsel hadonászik, hanem a mi világunkból való, s sejteni vélem, hogy kinek a híve, s a lábam ebbe bele is remeg, s ha enm dolgozna bennem ennyire nagyon az adrenalin, most össze is csuklana.
- Kérem... hadd menjek el. -
Remegő hangon suttogok, és arra gondolok, hogy el akarok menni, hogy vissza akarok szaladni ezen az úton, vissza arra amerről jöttem, hogy elérjem a buszt, aztán pedig akarok írni Cygnusnak egy levelet, hogy mi történt velem.
De ahogy visszabámulok az útszakaszra: nem jut eszembe merről jöttem, s pánikba esem, mert ha elengedne akkor sem lennék előrébb, akkor sem tudnám, hogy merre szaladjak, visszafele, hát persze, de vajon merről jöttem?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Ruby Rose



»
» Csüt. 29 Márc. - 22:20
Gwen & Renee
Suffer for your father's sin




Azt hinné az ember, hogyha sokszor csinál valamit beleun. Megunja azt az adott cselekvést és a dicső cél elveszti értékét. Bármennyire is igyekszem –semennyire-, nem tudok beleunni a kínzásba. Számos olyan ellenfelem volt már, aki az orromra kötötte, hogy most még csak egy lázadó tini vagyok (akkor még az voltam… mármint tini. Na meg ha úgy nézzük lázadó is), de biztosak benne, hogy ki fogom nőni ezt a korszakomat és akkor majd megbánással tekintek vissza a halálukra. Nos, tévedtek. Még mindig mosolyogva gondolok vissza azokra az estékre. Az egyiknek kínzásaim után a fejét vettem. A másiknak kikapartam a szemeit, majd kémcsövekben elküldtem postán az élettársának. Sajnos a nő reakcióját nem láthattam. Ma este nem terveztem ölni, azért ez a lány csak nem érdemel ennyit. Viszont ahhoz, hogy az apja megkapja az üzenetem, muszáj vagyok tenni vele valamit.
- Hova mennél ilyen sietősen? Még el sem kezdtük. Vagy apuci már nagyon vár otthon? – kérdezem tőle pimaszul. Vagy érti az üzenetet vagy nem. Idővel csak rájön.
- Olyan melegek ezek az esték, nem? – kérdezem szarkasztikusan. Persze, hogy nem azok. Viszont nem is az a tervem, hogy komfortosan érezze magát társaságomban egy csésze teával a kezében. - Vegyük csak ezt le… – kezdem el lehámozni ruháját, ha hagyja. Rám aztán nem mondhatják azt, hogy kerülgetem a forró kását. Viszont ez még csak egy kis ártatlan levetkőztetés. Ha tudná mi vár még rá! Épp ezért kell már most elkezdenem. Hosszúra fog nyúlni ez az éjszaka… pláne számára.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
31
▽ Reagok :
25
▽ Avatar :
natassia lindes



»
» Csüt. 12 Ápr. - 10:39

Ledöbbenek, szó szerint az arcomra ül ki a  döbbenet, mert hát nem is értem, hogy miről beszél, hogy mi köze van apámnak ehhez az egészhez, hiszen ő tisztességes jó ember, mindig is az volt, soha nem csinált semmi olyat amiért ismernie kellene ezt az alakot, aki egyre közelebb és közelebb merészkedik, a hátam már egészen nekinyomódik a hideg kőfalnak, érzem ahogy a ruha vékony anyagán keresztül is hűti a testemet, de hiába mindez, a szívem egyre gyorsabban és gyorsabban ver, menni akarok el innen, elrohanni, visszaérni az iskolába.
Feleszmélek, de csak akkor amikor a keze már a ruhámat tűri felfele, s ha lehet még jobban pánikba esem. Gyorsan odakapok, s erőszakosan rángatom visszafele az anyagot, a kezét meg igyekszem ellökni.
Rémképek cikáznak végig az agyamon, olyasmik amitől a hátam borsódzni kezd, és undorodva rándul tőle össze a gyomrom.
Sírni szeretnék, zokogni, de ehelyett inkább felsikítok, hangosan, a sikítást az épülettömb veri vissza, magam is meglepődök, hogy milyen élesen szeli ketté a levegőt, s milyen elevenen igyekszik eljutni valakihez, valamihez, bármihez ami segítséget nyújthat számomra ebben a pillanatban.
S ha ő tovább küzdene a ruháimmal, én is tovább küzdök azért, hogy azok rajtam maradjanak, erősen markolom meg a felsőm alját és úgy húzom lefelé, hogy esélye se legyen feljebb és feljebb tornázni a testemen, s sikítok úgy és addig amíg nem tesz ellene semmit, hangosan, velőt rázóan, még a torkom is belefájdul ahogy levegőt veszek, hogy tovább folytassam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
40
▽ Reagok :
34
▽ Avatar :
Ruby Rose



»
» Kedd 22 Május - 17:35
Gwen & Renee
Suffer for your father's sin




Meglep a lány tudatlansága. Ennyire nem tud semmit az apja múltjáról? Habár minden családban vannak titkot az egyszer tuti. Nem is értem, hogy gondolhatta az Öreg, hogy pont ebbe nem avatja be a lányát. Nem volt számára világos, hogy majd egyszer meglakol bűneiért?  Lehet eszébe volt, csak a naivitása győzedelmeskedett. Gondolom úgy vélte, hogy majd utána megyünk a lánya helyett. Nos, tévedett. Baromi nagyot tévedett.
Hangos kacagással töröm fel a város sűrű csendjét. Milyen kis félénk itt valaki. Mosolyogva nézem, ahogy küzd cselekedetem ellen és, ahogy próbálja ellökni kezeimet. Habár nem egy csont és bőr nőről beszélünk, azért kétlem, hogy erősebb lenne nálam. Plusz ő fél is, ami hát nem biztos, hogy segíti őt ereje kifejtése közben.
Amikor sikítani kezd elengedem a ruha anyagát. Jobb kezemet mellkasára fektetem majd azzal préselem még jobban a falhoz. Azt akarom, hogy fájjon neki. Ezért vagyok itt. Bal kezemmel kutakodni kezdek majd előrántok egy apróbb kendőt. Ezt mindig magamnál hordom pont az ilyen esetek miatt. Jobb kezem tevékenységét próbálom felváltani testem egészével. Azzal tartom őt a falnál. Egyik kezemmel igyekszem kinyitni száját, és ha nem állja utam valahogy, másik kezemmel szájába tömöm a rongyot, hogy megakadályozzam a hangkijutását. Figyelmeztetés képen egy gyors, ám erős mozdulattal képelem fel a lányt.
- Ha csak még egyet sikítasz, esküszöm neked, hogy a nyakadtól kiindulva váglak ketté. Hidd el már csináltam ilyet és jobban jársz, ha nem kezdesz el tesztelgetni – mondom neki vicsorogva egyenesen a képébe.
Most hogy rájöttem fogalma sincs az apja múltjáról kihasználom a helyzetet.
- Csak hogy tudd nem ok nélkül kapod mindezt, de engedd meg hogy elmagyarázzam – vetem neki oda, majd az impedimenta varázslat segítségével, ha nem védi ki, megkötözöm. Nem akarom neki megadni a lehetőséget, hogy a mesélésem közepette elfuthasson.
- Igen szánalmas apád részéről, hogy kihagyott ebből, de hát ha ő nem, majd én beavatlak a piszkos kis múltjába. Drága faterod közénk, halálfalókhoz tartozott. Egész lényével követte a Nagyúr parancsait. Ölt is érte. Aztán egy szép napon úgy döntött, hogy elég lesz neki ebből ezzel megszegve hozzánk kötődő hűségét. Nos, nekünk nem sikerült elfelednünk őt, ezért vagyok most itt. Sajnálom, hogy rajtad csattan az ostor, de így valószínűleg jobban elgondolkodik fránya cselekedetein – fejezem be mondókámat, aminek a fele hazugság. Avagy nem biztos, hogy hazugság, hisz fogalmam sincs, hogy ölt-e valaha Voldi kedvéért. Na mindegy.
- Kezdjünk is hozzá! – mondom neki, majd ha az előbb nem védte ki a megkötöző bűbájt, most leveszem azt róla és ismét a falhoz nyomom. Mindkét kezemmel megragadom felsőjének nyaki részét, majd egy gyors mozdulattal, ha tudom, széttépem azt rajta. Ha a ruha letépésének semmi sem állta útját ezt mondom:
- Ne haragudj Gyönyörűség, de látni akarom majd, hogy hány helyen vérzel – nevetek képébe ördögien és alig várom, hogy a kínzás kezdetét vegye.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

latenight miracles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-