» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

▽ Hozzászólások :
1
▽ Reagok :
0



»
» Hétf. 12 Márc. - 14:31

Gellert Grindelwald

nightmare dressed like a daydream



grindi


soksoksok


being félvér


hát ebben a kérdésben semleges


being legendás mágus/metamorf


sötétvarázsló ~ de saját oldalon


david bowie


being nagyágyú





Játsszuk azt, drágáim, hogy elmondok három történetet, ti pedig kitaláljátok, melyik a valóság: lássuk be, nem vagyok a kiegyensúlyozott családi sztorgé címlapfiacskája, és ez így van jól. Ami meg ezt a nevetséges cicaharcot illeti szuperhőspózba merevedett péniszű angolokkal - semmi közöm hozzá, de tényleg, teljesen ártatlan vagyok. Amíg Albus eljátszadozik a kis csuklyásokkal és meglovagolja a századvég lendületét - khm, ahelyett, hogy hasznosabb dolgokat üldözne, például az én szép arcomat - addig én szépen felépítem az új világot. Na de, munkára, feleim,az élet nem csak tejszínhabos orgazmus.
Anyám orosz leányregények oldalaira kívánkozó bambinak született egy meglehetősen kellemetlenül fűtött negyedbe, és mivel pontosan tudta, hogy folytatódnak az ilyen történetek, idejekorán szét is tette a lábát egy mugliszületésűnek. Gondoljunk bele, feleim, ekkoriban a mi drága Oroszországunk épp csak pislogott új, vörös járókájában, egykori alattvalói pedig igencsak maguk alatt voltak a rendszerváltás nem épp langymeleg fuvallataitól, így hát érthető, ha anyám egy férfi ölében melengette fázós kis kezeit. Apám ezzel szemben valódi pártkatona volt, aki a komszolol ölén integetve élezgette mentális sarlócskáját, ami nyilván, ha lett volna, óvodai jeléül is szolgál: ennek megfelelően házunk mindig gazdag volt ilyen-olyan drámai jelenetekben, itt egy kis megöllekterohadtkurva, ott egy kis hogybasználakkiatajgáraszerjózsi, röviden szólva minden jogalapom megvolt soha többé vissza sem nézni, miután közös megegyezéssel távoztam a Durmstrangból. Ó, eltekintve attól, amikor lebombáztam a szülővárosom -
kinek hiányoznak az eltartásért kampányoló rokonok, nem igaz? Gombára vágyó szüleim csupán azt kapták, amire áhítoztak: felhő formájában. Upsz.
Ha a második történet az igaz, elszegényedett apám éjt-nappallá téve robotolt, hogy betömje éhes kis szánkat, miután anyánk méltóztatott a negyedik után inkább egy hosszabbtávú kapcsolatot létesíteni az égiekkel. Nevelésünkből természetesen nem maradhatott ki a klisék csipkeborítású asztalkája, arra rákönyökölve hallgattuk a pópát, aki ebben a darabban igen testes, cserébe nagyon hangos. Főleg, mikor Isten tanításait egy ára fektetve osztja meg a nagyérdeművel, többek között velem - de mert jól nevelt vagyok, feleim, némi alamizsnáért cserébe hallgatok, legalábbis otthon,
mert igen komoly a rám nehezedő súly a szó minden értelmében. Hihetetlen szerencsémre felvételt nyerek a Durmstrangba - belegondolt már valaki, miért kapta ezt a nevet? szinte hiányoztak a Leninkék a falról - és csak akkor látogatok haza, mikor feltétlenül elkerülhetetlen. Mikor azonban értesülök róla, hogy a húgomat hasonlóan okítja a pópa, ledobom a józan ész unalmas láncait, és én is elvégzek egy kísérletet: vajon valóban olyan gyorsan tér meg istenéhez, mint állítja és emlegeti orgazmus közben...? És a többi már történelem.
De vehetjük úgy is, hogy egészen eddig az orrotoknál fogva vezettelek benneteket, feleim, és valójában idilli gyermekkorom volt,
fáramászással, bújócskázással, és csudi bájos nevelőim nem győzték az aranycsillagokat osztogatni a füzeteimbe, simogatni a fejem, majd könnyek között félreállni, mikor apám és anyám következett az imádat végtelen sorában. Mind szeretjük a történetet, amiben az ártatlan, babaarcú főhős elkárhozik, és ez történt velem is - belekóstoltam az addig ismeretlenbe az iskolában, vagy csak fejembe szállt a velemszületett ezüstkanál? Bárhogy is, társaim és tanáraim kevésbé tolerálták nyiladozó elmém vakugrásait, és gyorsan megszabadultak tőlem, amíg tehették - most azért tűnt el az összes, mert nyilvánvalóan civilizálatlan őrült vagyok, akiből időnként kitör az őstermészet, és a nyálamban való forgás után előkapom a halállistámat, hogy ismét megkurtítsam.
Nos, feleim: melyik voltam én?

Feleim, hagyjuk az álszerénység fodrait másnak - mind csillagok vagyunk, olyanok, amilyenek, és megérdemeljük, hogy a világ ránk figyeljen. Aki mást állít, hazudik, vagy még nem tudja: különleges vagyok, a férfi, akiért még Albus is hajlandó volt elhagyni poros köteteinek garmadáját, aztán magát az országot is. Tom Who-de-mort egy becsvágyó gyermek hozzám képest - lángra lobbantottam a konzervatív államokat, szovjet barátainkat, a balkánt.. az összes kis nagyúr az én köpenyemből bújt elő.
Legnagyobb hibám, hogy szeretem a szép dolgokat - főleg a halált, hiszen ami szép volt életében, milyen gyönyörű lehet haldoklásában? Nem az unalmas vérfürdőzésre gondolok, amit az a buta fiú rendez, hanem lassú rendszerváltásra - nem vágytál igazi szabadságra, csókolózni az azonos nemű kis partnereddel, nyíltan mágiát használni..? A változás elkerülhetetlen, bármilyen fájdalmas is, tudom.. a világ nehezen fogadja el a másokat, azokat, akik nem vágynak a konzervatív, elavult korlátai között sínylődni. Nem akartál elmenekülni messzire, nem hallgatni senkire, vagy épp ellenkezőleg, uralkodni azok felett, akik nyilvánvalóan tönkreteszik az összes világot? Tudod, hogy van hozzá hatalmunk, jóvátehetjük.. helyrehozhatjuk. Együtt, te és én..
Bármit megtehetsz, bármire képes lehetsz: miért feküdnél hát be mások alá...?



Én voltam, aki felrajzolta arra a falra azt a sokat ígérő jelet, mert már akkor is értettem hozzá, hogyan kell hatást kelteni: megtagadhatod, sőt, nevezhetsz rossz buzinak, de nem hiheted, hogy ez a világ nem érett meg a változásra, nem dughatod homokba a fejed - nyelvünk milyen páratlan szófordulatokkal utalgat mindig a nemiségre, észrevetted már?
- legalábbis nem akkor, mikor a forradalmak évszázada minden ajtón bekopogtat, kinek a liberalizmus képében, kinek egy zsarnok markával, és emlékeztet majd rá, hogy mindent valakinek a kedvére teszel. Tanárok, mentorok: egyik sem volt elég következetes ahhoz, hogy vitatkozzon velem, mind kirekeszt a szalonból, egy sem tart méltónak a vitára: és el is vesztette a vitát. És mert én olyan önzetlen vagyok, feleim, csak halkan kérdezlek benneteket: ha tényleg olyan őrült szörnyeteg vagyok, akit láncon kell tartani, mi félnivalójuk lehet a velem való beszélgetéstől...?
De én voltam az is, akinek kuss a neve, aki jobb helyen lesz Bathilda néni szoknyáján ülve, tessék, itt a történelem, tessék fejet meg térdet, nyelőcsövet hajtani előtte, kincsem, hiszen ki vagy te és mit tettél le az asztalra a drága Lenin figyelő tekintete alá? Elhiszem, hogy nehéz lenyelni -
már megint! nem direkt csinálom, feleim - nehéz elfogadni, hogy létezik egy világ a tankönyveken és a jogon túl is. Mind abban a tévedésben élünk, hogy a jog igazságszolgáltatás, miközben pragmatikusságot követelünk egymáson:
persze az első feketén vágásig, mert akkor Kolja és Ivanushka is utazik egyet a fekete autóval. A Varázsvilág olyan friss, mint egy illatosítónak használatos szovjet katona, amit valamiért nem konzervált az a vodkamennyiség, aminek elfogyasztása egyáltalán lehetővé tette, hogy ne múljon ki idejekorán az emberi ostobaság okán. Állítom, tinédzserként is komplexebb világlátással rendelkeztem a társaimnál, akiket lekötött egymás mandulájának beható vizsgálata: ők állítják, hogy egy kis buzzancs vagyok, azaz állítanák, ha nem nyújtanak inkább segédkezet némely kísérletemben - nem állítom, hogy hibák nélkül való vagyok, feleim, de ki az? Én ember voltam és vagyok, közel sem olyan ábrándos tekintetű matuzsálem, aki nyilván állítja, hogy életében nem használta még a péniszét hugyozáson kívül semmire: csendesen kérdezem,
melyikünk a szimpatikusabb...?

Én vagyok - nyilván kevéssé kérdéses,



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Látjátok, feleim

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Karakteralkotás-