Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Septimus Blynberch EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Septimus Blynberch EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Septimus Blynberch EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Septimus Blynberch EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Septimus Blynberch EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Septimus Blynberch EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Septimus Blynberch EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Septimus Blynberch EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Septimus Blynberch EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Septimus Blynberch

Septimus Blynberch

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Max Irons

»
» Vas. 14 Okt. - 22:17

Septimus Blynberch

Rövid idézet ide

Becenév:

Professzor Blynberch; Sept

Kor:

323

Származás:

Félvér

Lojalitás:

Leginkább pártatlan

Képesség:

Vérszívó, nem elég?

Csoport:

Varázslény

Rank:

Lény; Professzor - Sweetwoods

Play by:

James Scully

Karakter típus:

Keresett és saját




A családom régen kihalt már. 1600-as években születtem, mind ebben a korban éltünk. Akkoriban még nem volt ilyen fenékig tejfel az élet, mint a muglik között, mint pedig a varázslótársadalomban. A boszorkányságot büntették, rengetegen így buktak ki és haltak meg ezekben az időkben. A családom biztonságos helyre küldött engem és a testvéreim még mielőtt hozzánk is elért volna ez a bántalmazás, apám hadba vonult, anyám pedig lehető legegyszerűbben, varázsló létére mugliként próbált alkalmazkodni. Mindkettejük az 1665-ös pestisjárványban halt meg. Miután én vámpírrá változtam 23 éves koromban nagyon eltávolodtam a családomtól. A testvéreimet magukra hagytam, nehezen érvényesültek a további időkben. Csak évekkel később tértem vissza hozzájuk bűntudatomban és tettem rendbe életüket, biztossá, hogy ne kelljen nélkülözniük. Azután elmentem, mert nem bírtam nézni, ahogy sorban halnak ki mellőlem, és többet nem néztem már vissza. Egyetlen rokonomat sem kutattam fel, sem akkor sem később. Senki mást nem tartottam azóta családtagomnak.
Hovatartozásomat illetően mindig is semleges körökbe tartoztam és ezek után sem kívánok helyet foglalni a politikai helyzetekben.
323 év. Kimondani is szörnyű és szokatlan. Az egész lényem az, hiszen nem találkozik az ember minden nap egy vámpírral a sarkon. Fiatal testben egy öreg lélek lakozik, mi elhanyagolást érez még a mai napig, mi úgy érzi, már soha nem fogják elfogadni ezen világon. Abban a korban már nagyon fiatalon fel kellett nőnünk, férfivé válni. A családom veszélyben volt a gyermekeket elküldték, messzire a problémáktól. Már akkor is kalandvágyó voltam, szomjaztam a tudásra, de helyette a testvéreimet nevelhettem, távol a szüleinktől, biztonságban egy varázsló közösségben. Túlságosan is buzgó jellemem nem fért meg az akkori szokásokkal, kibúvót kerestem, kifogásokat és eltávolodtam a családomtól. A magam útjára indultam, már akkor sem határolódtam el az illegális dolgoktól. Így lettem vámpír, 23. életévemben fogadtam el eme kiváltságot, az örök életre való lehetőséget, és a vele járó végtelen kárhozatot.  
Akkoriban úgy éreztem kicsattanok, sosem voltam még annyira jól. Megváltoztam, élő voltam de mégis halott. Nem csak a bőrömön éreztem a hidegséget, hanem a szívemben is. Csupán akkor voltam jól, ha ehettem és voltak olyan alkalmak, amikor a vérszomjamat nem tudtam kontrollálni. A vadállat, akivé tett az átváltoztatóm, tombolt, egészen addig, még be nem sokalltam ettől. Bűntudatot éreztem, hiszen többek élete is az én listámon szerepelt, ám nem akartam folytatni, ismét emberi életet szerettem volna élni. Ekkor tértem vissza a családomhoz. A szüleim betegségben haltak meg, testévreimet pedig szinte meg sem ismertem már. Szegények voltak, nem volt már kire támaszkodni és én - mivel ismét emberi érzésekkel kezdtem el rendelkezni - megpróbáltam segíteni rajtuk, miközben magamon is.
Mind családot alapítottak és átlagos anyagi helyzetbe kerültek, éppen hogy csak egyik napról a másikra éltek, de bántott, hogy ők emberek, bántott, hogy látnom kell, ahogy az életük sinjéből kifut a vonat, így elköltöztem. Sok évig vándoroltam, megismertem különböző embereket, kultúrákat, amikből mind rengeteget tanultam. Tudtam, hogy habár örök életet fogadtam, nem pocsékolhatom el, így a különleges nyelveket kezdtem el kutatni és tanulni. Hosszú évek alatt sokat csalódtam az emberekben, árulások, követelések, kiközösítések áldozatává váltam, a mai napig nem bízom abban, hogy valaha elfogadásra kerül a lényem és mivel annyian átvertek már a VET érdek-szervezet sem tud meggyőzni. A fiatal vidámság, kicsapongás, tinédzseri lelkesedés a 323 év alatt megszűnt, mára átvette ezt egy komolyság, határozottság és némi ijesztően rideg aura, amit nem érzek hátránynak a munkámban. A vér-sóvárgás uralását a maximumra fejlesztettem, képességeim az idő múlásával csak erősödött, de én szeretem a lehető legemberinek mutatni magam és inkább a tudományra koncentrálni.


"Kedves Mr. Drake!
Az utóbbi időben egyre többet hallani a Sweetwoods akadémia független tanítási módszereiről, befogadókészségéről. Hosszú ideje már, hogy felkeltette figyelmemet az iskola, ám a múltban való csalódottságom miatt, nem tettem meg eddig a megfelelő lépéseket. Remélem a levelemmel sikerül elnyernem érdeklődését és egy esetleges személyes interjún is találkozhatunk egymással.

Huszonhárom éves koromban válltam vámpírrá, háromszáz évvel ezelőtt. A tudománynak és a tanulmányoknak szenteltem szinte egész életemet. Ugyan soha nem voltam elismert tanár és nincs szakmai gyakorlatom sem, ezek nélkül is teljesek érzem magam. Az első néhány évemben különböző országok varázslóit, különleges nyelveit, jellegzetességeit kutattam és ahol teret adtak eme tudás megszerzésére, ott több időt is eltöltöttem. Megismertem a világ összes létező rúnáját, kutatásaimból írásos kézjegyzetek is megmaradtak, amikben még ezidáig titokban lévő jelek és történetek lakoznak. Ezen kívül, sok különleges mágikus nyelv elsajátításában is részem lehetett, közöttük: óriások, koboldok, sellők, trollok, latin... Igazából őszintén kimondhatom, hogy a mágikus nyelvek ismeretére szakosodtam.
Nagyon remélem, hogy felkeltettem érdeklődését ezen rövid, pergamenre írt levéllel, valamint a hozzá csatolt részletes önéletrajzzal és két oldalnyi ízlelővel a rúnákról és a mágikus nyelvekről írt tanulmányaiamból.

Várom mihamarabbi válaszát,

Üdvözlettel,
Septimus Blynberch."



***

Talán az első pozitív visszajelzés volt ez a lényemmel kapcsolatban. Ahogy napokkal később a Sweetwoods akadémia kapuja előtt álltam, valamiért úgy éreztem, végre kicsit fellélegezhetek. Nem bíztam továbbra sem, mert attól függetlenül, hogy egyetlen pozitív visszajelzést nyertem, ez még nem jelenti azt, hogy mindannyian elfogadták lényemet. Mindig nehézségekbe ütköztem, pontosan ezt tett olyan emberré, amilyen vagyok. Mégis ez egy jó lehetőség nekem, hogy végre valamit le tudjak tenni az asztalra, amivel tudok magamnak is bizonyítani és átadni mindazt a tudást, amit sok-sok év alatt szereztem meg az útjaimban.
Mágis nehezek a lépteim. Egyik lábam már a kapun belül, a másik még odakinn. Hiába a sok év tapasztalat, egyetlen félelmem az, hogy ismét átvernek, hogy csak egy fegyvert látnak majd meg bennem. Zsebemből kiveszem a Drake válaszát, a pergament, amin őszintén fejezi ki érdeklődését az irányomba.
Meg kell próbálnom.
Talán nincs mit veszítenem.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Robert Blynberch

Robert Blynberch

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
2
▽ Avatar :
Ben Whishaw ▪

»
» Kedd 16 Okt. - 18:46

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.
Talán nincs mit veszítened, kedves rokon! Talán nincs, de talán mégis van. Ki tudhatja? Hisz az élet valamennyiünk számára talán és mi lett volna ha mondatokból áll. Mi lett volna, ha nem hagyod magukra a testvéreidet? Mi lett volna, ha ki tudlak segíteni némi pénzzel, élelemmel vagy egy kis törődéssel? Hogy alakult volna a történelem, ha nem döntesz úgy, vámpír leszel. Nem tudjuk... De ez már csak ilyen volt, és ilyen is marad.
Tudod, felettébb sajnálom, hogy sosem ismertük egymást közelebbről, de úgy tűnik, ezen még változtathatunk. Úgy tűnik, egy új út nyílt meg mindkettőnk előtt, amire bizonyára hasonló gondolkodásmódunk miatt léptünk szinte egyszerre. Tudod, szeretnék veled találkozni. Mihamarabb, ami azt illeti...

Robert


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső
Halálfaló lista A Főnix Rendje listája

Vissza az elejére Go down

Septimus Blynberch

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» R. Blynberch
» Robert Blynberch

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-