Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

The shot was loud and then the flash so bright



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
129
Értékelés :
0
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Matthew Hitt

»
» Vas. 18 Márc. - 17:50

I got my bags packed

Most már van annyi rutinom, hogy ne okozzon gondot a csomagolás. Egymás után hányom bele a bőröndömbe azt a pár szakadt pólót, törölközőt, egy tábla rumos csokit, amibe több a rum, mint a csoki (ajándék Nikolaitól) és rendeltetése szerint egyszer használatos műanyag tányért, amit legalább százszor használtam, amióta ittvagyok. A farkasok bázisa, habár néha napján elöntött az otthonosság érzésével, most csupán egy idegen helynek tűnik. Valaminek, amihez egykor kötődtem, de most már egy pillanatot sem lennék képes itt eltölteni. Az egésznek meg akartam adni  a módját, és nem egy szó nélkül lelépni egyik estéről a másik reggelre, mint ahogy Potteréktól tettem. De a főhadiszállás üresen kong, mindenki a halálfalók elleni merénylettel van elfoglalva. Van, aki tiltakozva, van aki tiszteletköreit rója le éppen a csapat fiatal és meglehetősen forrófejű vérfarkas előtt, valahol egy közeli mugli kocsmában. Csak Nikolai maradt itt, tudja a fene, az alatt a pár pillanat alatt, amíg találkozott a tekintetünk, nem sok mindent sikerült kiolvasnom belőle, talán nem is akartam igazán. Talán nem is merek a szeme elé kerülni. A többiek nem foglalkoznak velem, de ő biztosan emlékszik arra a meglehetősen feltüzelt és illuminált állapotban eltöltött holdtölte előtti beszélgetésre, ahol nekem megint túl nagy volt a szám. Mert úgy általában nem lehet azt mondani rólam, hogy soszor beleszólnék az ügyeikbe, főleg mert óvatos hálával tekintettem rájuk, amiért befogadtak, de akkor este nem bírtam befogni, és kérdőre vontam, mindnekit egyenként a Nagyúrhoz fűződő túlságosan is szolgalelkű viszonyuk miatt.
Miért hagyjátok, hogy dróton rángasson titeket egy idegen hatalom? Hiszen elég erősek vagytok egymagatokban is... blablabla...
Görcsbe rándul a gyomrom, az éhség mardos belülről, meg persze a bűntudat és képtelen vagyok a szerényen berendezett szoba (pár összehányt hálózsák a
földön, egy háromlábú asztal, egy dézsa tele véres vízzel, az asztalon felborult papírpoharak gin szagot árasztanak) sarkában elhelyezett tükörbe, még csak egy pillanatra is belenézni. Magamra veszem a kabátomat, a sapkámat, a nyakam köré tekerek egy kilometer hosszú sálat, és már itt sem vagyok. Elindulok az ajtó felé, határozottan tépem fel, de akkor meghallok valami motozást a szomszéd szobából. Mint valami fájdalmas vonyítás, úgy hangzik az egész, mint aki mérhetetlen nagy fájdalmakat él át, vagy csak iszonyatosan dühös. Mindenesetre nem úgy, mintha békében lenne önmagával és a világgal (csak a szokásos NIkolai).
Mégsem tudom itthagyni egy szó nélkül, de elhatározom magam, hogy nem hagyom, hogy meggyőzzön a maradásról. Talán nem is akar. Talán ő is belátta, hogy nekem nem itt van a helyem.
Csendben visszacsukom az ajtót, és helyette Nikolai szobájának ajtaján kopogok, aztán be is nyitok.
- Öm.. Nikolai? Én most megyek – hangom a legkevésbé sem határozott, de próbálok lazának tűnni, mintha csak cigiért ugranék ki.
and I'm ready to run
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Hozzászólások :
72
Értékelés :
0
▽ Avatar :
Andreas Wilson

»
» Hétf. 2 Júl. - 21:14
Nem a fájdalomtól üvölt, ugyan minek üvöltene a fájdalomtól, az oldalában már hetek, talán hónapok óta ott lakik ez a folyton szétnyíló, nedvedző, izzó pokol, és mégse üvöltött miatta soha, nem a csípőlapátja feletti seb fáj, nem is a frissen szétvágott karja, amiből még kiállnak annak a vodkásüvegnek a darabjai, aminek a tartalmát még fel sem dolgozta teljesen a mája, mit a mája, még a gyomra sem, az egész gyomra egy nagy forró, savas vodkatenger, de a máját, na igen, azt kurvára nem kell félteni, a karjának is tök mindegy, bár lehet, hogy amiatt kezdte az üvöltést, de az is mindegy, meg annak a kibaszott, rothadó sebnek is kurvára tök mindegy, minden kurvára tök mindegy, egyszerűen azért üvölt, mert megteheti, mert legalább ennyi jó van ebben a kibaszott életben, hogy akkor üvölt, amikor akar, és kurvára senki egy büdös szót nem mondhat, és akkor baszik be ilyen sakálrészegre, amikor csak akar, és merje csak kivenni valaki a kezéből a második megbontott üveget, letépi a fejét és megbassza a torkát, mert ezt is megteheti. Ennyi a jó benne.
Éppen a negyvensokadik cigijére próbál rágyújtani, mikor meghallja a kopogást, és belerándul a mellkasában az összes rohadt izom, ha vannak ott izmok, de biztos vannak, akármi van ott, az, de hát a rohadt életbe, ennyivel be is nyithatott volna, egyrészt az se zavarná, ha szarás közben nyitna rá, másrészt most komolyan, rajta kívül ki a pöcsöm kopogna ebben a tetvedék kócerájban, mégis ki ilyen hülye.
- Igen? – kérdez vissza szórakozottan és annyira tök nyugodtan, mintha nem is üvöltötte volna rekedtre magát az elmúlt fél órában, csak mert olyan kurvára jólesett, még a karjában maradt üvegcserepek is egészen jólesnek, ennél csak az lenne jobb, ha valaki másnak haraphatná át a torkát, és ha elment volna a többi pöccsel ünnepelni, annak nyilván egy haláleset lett volna a vége, vagy kettő, vagy három, ezért nem ment el velük, így is alig vannak már páran, különben sincs kurvára semmi, amit ünnepelni lehetne. Mi a fasznak kellett neki, mi a fasznak kellett neki ez a kölyök, egyáltalán minek léteznek olyan dolgok, amiket nem lehet megrágni és kiköpni, vagy legalább megbaszni, tulajdonképpen azt kellett volna, már a legelején, belemarkolni abba az elbaszottul kakaóillatú hajába, kirángatni a tömegből, és megbaszni, de hogy bőgjön, biztosan édes lett volna, illatos, tisztább, mint a legtöbb hely, ahová betolta, ő meg ehelyett faszom cukros almát vett neki, nyalogatta, idehozta, és a széltől is óvta, mint valami kurva kis nebántsvirágot. Szóval nyugodt: egy üveg (plusz egy kicsi) vodka hatása. Szinte már szalonképes, nem? Pont így viselkednek a kétlábúak a faszom kis szalonjaikban frakkba’ meg cilinderbe’, nem? Fullra.
- Kedves, hogy szóltál. – Mondom, pont ilyenek, tökre udvarias meg minden, az úristen dugja már fel az égbe a faszát jó gyengéden, hogy Remus Lupin kibaszott kedvében járjon, de kedves, hogy végre idetoltad a pofádat, te rohadt kis geci, te nyámnyila áruló, te, te, hogy baszódnál meg, mintha nem üvöltene rólad jó ideje, hogy el akarsz menni, és el fogsz menni, mert hagyni fogom.
Legalábbis eddig nem gondolt arra, hogy ne hagyná.
Gondolhatna?
- És hova mész, Remuska? – az egyik kezében még mindig ott a vodkásüveg, a második, a másikban az égő cigi, ezzel a kezével nyúl a háta mögé, ha ugyan el nem hátrál előle, és csukja be a háta mögött az ajtót, aztán el is állja az utat. Egyenesen azokba a kibaszott kiskutyaszemeibe bámul, bár kicsit tényleg nehezére esik fókuszálni. Kurvára részeg. Valószínűleg ezért nem ölte még meg.
Vissza a kis barátaidhoz meg a csengős nyakörvedhez? Megvolt a kirándulás a vadasparkban – egy slukk – , most akkor hazamész, anyukád lecsutakolja rólad a való világ mocskát, és visszaállsz szépen két lábra? Ez az, amit – slukk ki, vagy inkább egy köpés – akarsz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

The shot was loud and then the flash so bright

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Humor

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-