Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Kedd 27 Márc. - 21:17

Annyi időt eltöltöttem ezen a folyosón, hogy szinte megszoktam az egységes színeit - nem rosszabb ez, mint egy unalmas kora estén betévedni a műhelybe, látni a félkész anyagokat felaggatva, cigarettázni a rosszul megvilágított homályban, és arra gondolni, hogy ez az egész mennyire nem méltó egyikünkhöz sem - de ettől még egységes, jól felismerhető tapintású ez a hangulat, a kötelesség, a kötelességre felkészülés monotonitása, nem a pergő vészjelzések erdeje, ami napközben, vészhelyzetben lehet, és nem az éjjeli műszak balzsamossága. Möszjő persze határozottan sötét tekintettel kárpótol majd az élmény hiányáért, rögtön mindennek elmond majd, de szeretem figyelni azokat a ráncokat a szeme körül, minden gesztusát, amely feltüzeli a vonásai római istenekhez hasonlatos ókoriságát.
Arra azonban nem számítok itt önnön nagyszerűségem közepette, hogy éppen beléd futok majd, pedig emlékszem, hogyne emlékeznék, minek készültél hajdanán - egy férfinek csupa vörösben, mint a hulló falevelek, amelyek között először ragadtam meg a kezed és elvonszoltalak, akár tetszett, akár nem - túszejtés volt, de manapság ki ejt túszul egy aurort? Ott maradok, félig a nyitott ajtóban, másik felem a múltban lép éppen ki a közösön, miután ott hagyta azt az üzenetet az ágyon. Bizonyára nem értetted, erről árulkodtak az utánam küldött válaszaid Párizsban, kérdeztél, bizonygattál, látszólag fáradhatatlanul kutatva a rejtély megoldása után.. pedig a rejtély az volt, vajon mi tartott bennünket össze eredetileg?
Hátragyűröm a hajam a fülem mögé, de szinte azonnal vissza is szökik a homlokomra, az arcomra - elmosolyodom, és utat engedek, jöjjön hát a révanche, nem bujkálhatok tovább mindenféle sejtésbe burkolózva, hiszen épp ide merészkedtem, épp a te birodalmadba, amelyet a hasadra hajtva fejem megannyiszor kinevettem, mert ugyan, mondd csak, ki vehetne komolyan egy aurort?
- Á Rufus...! Milyen jó látni, hogy egyáltalán nem változtál. - milyen könnyen rám ragadt a párizsiak modora, ez a háborúban álló könnyedség, hogy itt mosolygok neked, mikor tudom, hogy mindjárt előkapod a fegyvered, és lepuffantasz vele. Azért én mosolygok: mi értelme lenne éppen most hazudnom neked? Abba persze nem gondolok bele elsőre, pedig kezdőpontnak sem utolsó, hogy a kis névtábla - Arthur Pike névtáblája - olyan, mintha vöröset tartanék eléd.. de nem is tudom, Rufus, lehet-e egyáltalán bármi olyan vörös, mint te. - Most is épp olyan vagy, mint amikor elhatároztad, hogy auror leszel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Kedd 27 Márc. - 22:34
Feldúltan lépek ki Mr. Cartwright irodájából. Sosem kedveltem azt a tanárt, s most még egy téglát ragasztott az egyébként is sziklaszilárd alapokon álló, iránta érzett ellenszenvem várához. Saját maga építi lakhelyét szívemben, mégsem érti, mért neheztelek rá annyira. Beszélgetésünk témája ismételten ez volt. „Rufus, én csak jót akarok neked.” Természetesen. Ezért húz meg az összes vizsgámon, ezért pontozza le a dolgozataimat. Persze, hogy csak jót akar…
Út közben csomagolom össze a könyveimet, melyeket beszélgetésünk közben elő kellett vennem, hogy megmutathasson néhány, szerinte bonyolult részt, melyek a későbbiekben jó szolgálatot tesznek majd nekem. Biztosan naponta fogom emlegetni Perseus Parkinson elméleteit a muglikkal kötött barátsággal, vagy Ulic Gamp elméletét a muglik leigázásával kapcsolatban… Egy erről szóló vitán tudom csak használni ezeket a leckéket, sehol máshol, ha csak egy egyszerű auror vagyok. Márpedig auror akarok lenni, nem miniszteri titkár, vagy hasonló magasztos című pincsi.
A varázsjog nagykönyve kiesik a táskámból, és éppen sikerül elkapnom, de a benne hagyott egyik jegyzetem széle felsérti a csuklómat. Így jártam, ez most a legkevesebb. Elrakom a könyvet a táskámba, összehúzom a cipzárt, és a hátamra lendítem a súlyos tudástáramat. Nagy levegő, Rufus, nyugodj meg szépen, és minden rendben lesz. Cartwright arra utazik, hogy kihozzon a sodrodból, de ne törődj vele. Hallgatok magamra, és nagy levegőt veszek. Minden rendben van, kicsit még ingatag az idegállapotom, de a ahova megyek, ott már nincs senki. Már mindenki végzett az időt elnézve.
Belépek a fehérre mázolt, keskeny terembe. Olyan, mint egy folyosó, csak annál egy kicsivel tágasabb. A falak mentén szekrények sorakoznak, s hálát adok Merlinnek, hogy az enyém közel van az ajtóhoz. Így legalább hamarabb megtalálom a tizennégyes számú ajtócskát. Kinyitom a kulccsal, és bedobom a táskám. Holnap gyakorlati óráim lesznek, oda nem kellenek a könyveim. Sarkon fordulok, amint végeztem, majd megdermedek egy fél pillanatra.
- Jackie! - nézek egyenesen a lányra, aki az ajtóban áll. Mért van itt? Kit keres? Biztos nem miattam jött… Nem is tévedek. Táblácskáján ott díszeleg Pike neve. Gondolhattam volna.
- Mit keresel itt? - figyelmen kívül hagyom megjegyzését pusztán sértettségből. Egy levelet hagyott, semmi mást. Nem hinném, hogy csak ennyit érdemeltem volna, és az üzeneteimre sem kaptam soha választ.
Furcsa. Most, hogy ismét láthatom, rá kell döbbenjek, mióta elment, senki másra nem néztem úgy, mint előtte rá. Nem volt ez tudatos. A tanulásba temetkeztem, az volt az első, és eszembe sem jutott, hogy keressek magam mellé valakit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Szer. 28 Márc. - 12:48

Vajon mi késztetett arra, hogy éppen ma pasztellt viseljek? Pasztell pezsgőszínt, és feketét, magas sarkakat és vörös ajkakat - feltétlenül úgy kellett feltűnnöm előtted, mintha kihívnálak magam ellen. Behajtom az ajtót, nekidőlök és mosolygok tovább - a dugót kihúztuk, ideje meginni mindazt, ami eddig alatta rejtőzött.
- Érvényesítettem állampolgárságom - még mindig a hivatalnokok kedvence vagyok. - majdnem meg is lebegtetem az igazolványt, de időben rájövök, hogy a táskám legalján gyűrődik néhány számla, zsebkendő, rúzs között, mert én rendetlen vagyok ott, ahol benned van rendezettség. A lelkedben legalábbis biztosan.
Kíváncsi voltam, megelőz-e a hírem, de ezek szerint a Minisztérium valódi erőd, amely csak a fontos dolgokat engedi magába, katonái pedig épp a hon védelmében, meg gondolom a kéregetők felszámolásában vannak elfoglalva. Igazán megtehetném, hogy a kettőnk közt húzódó, üvegszilárd nyugalmat nem feszegetem ezekkel a gondolatokkal, mert kiülnek az arcomra, és még a végén elnevetem magam, mert ilyet még könyvben olvasva is klisésnek talál az ember, hogy épp akkor, épp ott fussanak egymásba évekkel később.
- És most mi lesz, Rufus? Letartóztatsz és az Azkabanba vetsz birtokháborításért...? - pedig tudom, hogy ez komoly, ez itt a valóság, csak épp valami elemi erővel akadályoz, hogy el is ismerjem. Savanyúcukor vagyok a napod kávéjába csöppenve, amit egyikünk sem teljesen ért - vagy még inkább egy kanál fahéj a szádban, amit képtelen leszel lenyelni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Csüt. 29 Márc. - 0:04
Hosszú volt a nap, sok volt a tanóra, túl nehezek a dolgozatok, csak egy kis alvásra vágytam. Le akartam feküdni otthon, és csak bámulni a plafont, míg el nem alszom. Ruhástól, cipőben, akár kabátban, nem érdekel. Ezzel szemben kapok egy Jackie-t - nem mintha bánnám, kifejezetten örülök neki, még ha ez nem is látszik rajtam -, és a szívemre kell kivételesen hallgatnom, nem pedig az elmémre. Rég volt, hogy utoljára ezt kellett tennem, és a szívből jövő tettek mára megfogyatkoztak. Ő mégis kiváltott belőlem egyet… Vajon érdemes ezen elgondolkodni a későbbiekben?
Nem csak a hivatalnokoké. - gondolom magamban, de hangosan nem mondom. Hisz itt hagyott. Pedig komolyabbnak hittem a kapcsolatunkat. Nos, bizonyára az én hibám ez a hatalmas csalódás. Túlságosan hittem abban, hogy végre találtam valakit, akit szeretek, és viszont szeret. Azt hittem, később összeköltözünk. Néha egy-egy pillanatra még azon is elgondolkodtam, hogy nem leszek auror. Kár volt.
- Nem vagyok auror, téged pedig… - sosem tartóztatnálak le. Egykor biztosan így volt. Mára ez mennyit változott, arról fogalmam sincs. - … egyébként sem tartóztathatlak le. Nem tettél ellenem semmit. - birtokháborítás, még viccnek is rossz. Ha a lakásomon lennénk, helyt állna a felvetés, de itt semmiképp. Ismerem a terepet, persze. Naponta ide járok, mégsem az enyém. Az egész angol varázslótársadalomé.
- Hogy érezted magad Franciaországban? - szívem szerint letámadnám, hogy mért nem írt, aggódtam érte, egyáltalán hogy volt képes így itt hagyni, de nem teszek semmit. Csak állok, mint akit a padlóhoz magifixeltek volna, és a szekrényemnek dőlök. Végigmérem a lányt, és az összeállításáról kellene áradoznom, de valahogy nem megy. Se gondolatban, se szóban. Mindig érdekelte a divat, én pedig mindig lenyűgözve néztem az újabbnál újabb ruhakölteményeket, melyeket távozása után egy-egy divattal foglalkozó magazin bemutatott. Elképzeltem őt az összesben, de most, hogy itt áll előttem, felülmúlva a képzeleteimet, meg sem dicsérem a kinézetét. Mert egyszerűen nem ez a fontos, nem ez érdekel jelen pillanatban.
- Hiányoztál. - de talán elmúlt. Hogy ez a megjelenésével párhuzamosan történt, vagy már rég beletörődtem, hogy elment, lényegében már lényegtelen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Pént. 6 Ápr. - 16:26

Elképzelhető, hogy önnön nagyszerűségem fényében arra számítottam, hogy tombolni fogsz, minimum valami epés megjegyzéssel halálra szúrni, csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen - bosszút állni úgy lehet, én már csak tudom. Valahol bűnhődni is akarok érte, végül is, mi értelme a történet gonoszának lenni, ha te ilyen könnyedén átlibbensz felettem? Még egy tisztességes leányregény intrikusa sem vagyok, ha most a tenyeredbe veszel, és koronát ültetsz a fejemre. Hol az egészséges, életerős gyűlölet, ami megperzselne, ami kisütné az idegeinket, ami tovább űzhetne - talán vissza, talán előre a megbocsájtó irgalmasság helyett? Pedig nem úgy emlékszem, mintha irgalmas lettél volna.. á, talán én ezért nem voltam az veled.
- Honnan tudod, hogy nem szeretkeztem apáddal a konyhapultodon? - kérdezem kaján mosollyal, nem mintha ez a lehetőségek között lett volna, de ismersz. Ha kitalálok valamit, az őrültség maga nem akadályoz meg benne, hogy elvegyem. Akár igaz is lehetne - végül is emlékszel, felérem a konyhapultod. Meg a humorod, azt főleg. - De rendben, a törvény ellen nem vétettem. A pont a tiéd, kedvesem.
És most ez a kérdés, mintha nyaralni mentem volna, mondjuk egy hónapra, esetleg gyakornoknak egy nyárra, mesélj Jackie, tényleg minden francia lány maga vágja a haját, és a Riviéra milyen? Te szinte kényszeríted az embert, hogy komisz legyen melletted, összeborzolja a fésültséged, belökjön valamelyik irodába, szétkenje nagykanállal a nyugalmad, a szilárdságot, lecsókolja rólad a szabálykövetésed, és meglássa, mi van az alatt, mi fűti a kitartásod. Nem nehéz felidéznem, mi fogott meg benned, de azt sem, mivel tehetném tönkre, ahogy szinte kívánja ez a nyugalmad, ez a merevséged.
- Hát így is, úgy is. Mint bárhol máshol érzi magát az ember. - szinte szégyellem magam, hogy tényleg erről kell beszélgetnünk itt most, a korábbi kapcsolatunk darabjain üldögélve, ezek szerint egy szokásos csésze mellett, mert az elengedhetetlen. Elengedhetetlen, hogy úriember legyél, hogy bezárj magadba mindent, ahogy annak idején engem, a jövő szép reménységét, amivel együtt tudsz élni még akkor is, ha időnként széttörnék egy egész étkészletet a fejeden. Ingerelsz rá, hogy kisétáljak, megnézzem az arcod, miután becsukódik az ajtó, vajon mit teszel azon kívül, hogy magadba fojtod a bánatod, az indulatod - vagy hogy nekilökjelek a falnak, kipróbáljam, felháborodsz-e végre, ha foltot szívok a nyakadra. Bármit, csak tűnjön végre el az irgalmasság. - Képzelem, mennyire, ha ilyen romantikus az újraegyesülés. De ne aggódj miattam, nem azért vagyok itt, hogy megzavarjam az aurorok és papírjaik végtelen szenvedélyét. Az ilyesmi nem illendő, és a házasság mai értelmezése szerint még becstelen is..!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Vas. 6 Május - 12:02
Hosszú volt a napom, elfáradtam, és most még Ő is. Pont Ő, akinek a megjelenéséről már majdhogynem lemondtam. Most pedig itt van, én pedig annyira dühös… nem, dehogy vagyok dühös. Lényegében csak az szeretnék lenni, de az öröm és értetlenség különös elegye ezt felülírja szívemben. Nem mutathatom ugyan ki, amit érzek, mert nem akarom elárulni magam. Kicsit még neheztelek a távozása miatt, illetve nem is kicsit, de valahogy elfeledtem, egészen idáig… Most pedig minden a felszínre akar törni, de nem hagyom, még vagyok olyan erős, hogy visszafogjam magam.
- Honnan kellene tudnom? - ha valóban megtörtént volna, bizonyára nem mondta volna el senki Jackie kivételével. Meg apám nem egy olyan ember, aki megcsalta volna bármikor is anyámat, Jackie-nek pedig van ízlése. Nem hinném, hogy pont apámra izgulna. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem. Némiképpen gusztustalan lenne, számomra pedig sértő. - Ez esetben, még mindig te állsz nyerésre, ha jól számolom. - egy pillanatra elmosolyodom. Ugyan, mindig is neki volt kettőnk közt igaza. Én csak néha gyarapítottam pontjaim számát. Mindig is gyerekesnek tartottam az ilyesfajta „versenyeket”, de ezt valahogy még én is élveztem. Jackie mellett majdhogynem mindent élveztem, és talán akkor éreztem magam a legkiegyensúlyozottabbnak, a legemberibbnek. Ez mára elmúlt, szépen lassan, ahogy nem tért vissza. Látszólag jól vagyok, kemény, határozott, de belül mindig is szét voltam esve, darabjaimra, mint egy összetört üvegpohár, akit a falhoz vágtak annyi, meg annyi boldogan eltöltött pezsgőkortyolgatás után.
Bólintok, hogy értem. Mit mondhatnék erre? Ha én lettem volna kint Franciaországban, bizonyára ódákat zengenék, hogy mit láttam, mit éltem át, miért is mentem igazándiból… De Ő nem teszi. Nem mond semmi érdemlegeset, pedig talán többet megtudnék arról, hogy mért csak egy levéllel hagyott itt. Mert még mindig bánt az eset, még mindig neki tudnék ezért rontani, de… nem teszem. Biztosan elrontottam valamit, biztosan az én hibám volt a távozása, nem akarom letámadni, amíg nem ad rá okot. Márpedig okot ad rá, nem is olyan későn, mint gondoltam.
- Mit vársz? Itt hagytál egy levéllel! Egyetlen levéllel! Azt akarod, hogy olyan legyek, mint soha nem voltam? Vagy mit? - idő közben kezdem elveszteni a kontrollt, nem tudom már úgy magamban tartani a dühömet, ahogyan eddig. De ami kiszabadul, az sem düh. Ez valami teljesen más, ezért inkább elmozdulok eddigi helyemről, és dereka mellett elnyúlva bezárom a hely ajtaját. - Mondd, ettől jobb? - az ajtónak szorítom, és megcsókolom. Hiányzott, jobban mint ahogyan azt gondoltam eddig, és bár csalódott vagyok a mai napig is, amiért itt hagyott, mégis van még valami, amit érzek iránta. És ez mind érződik abból a kínzón hosszú csókból, melyet a levegő hiánya szakíthat csak meg, vagy Ő.
- Jobb? - ismétlem meg a kérdést ezúttal nyugodtabban, talán még egy kis örömet is láthat az arcomon, egy kis vágyat. Jobban örülök, hogy itt van, min ahogyan gondoltam volna bármikor is...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Szomb. 9 Jún. - 1:59

Olyan ez, mint visszatérni a tett színhelyére, és mert gyakran olvastam félmeztelenül melletted a leendő vizsgáid mindennemű okosságát papírra vetve, tisztában vagyok vele, hogy gyakran megesik, csak én akkor lusta voltam gondolkodni, megtetted helyettem, és tetted volna életünk végéig, nem csak addig, amíg unalmamban ellopom a kötetet a kezedből, és ráveszlek valami borzasztóan büntetendőre. És tessék, magam vagyok a bűnelkövetés földi helytartója, még csak nem is bánom, kicsit sem. Tudom ugyan, hogy kellene, jobb helyeken a hozzám hasonlókat bonyolult, házasságtörést sejtető jelzőkkel szokták illetni szigorú szemöldökű alakok kimért sütemény és tea felett, én meg idejövök, és tort ülök a te leendő helyeden közöttük. Az igazság azonban az, hogy le sem tagadhatnám a kaján mosolyt a szám szegletében a felháborodásod látva.
- Ha esetleg amiatt aggódsz, neked nagyobb van. Szóval egen, én állok nyerésre, határozottan, uram. - valami vágy ébred bennem arra, hogy megtudjam, vajon a környezeted hamarabb rájött-e, ki vagyok, mi vagyok, és hát persze, hogy nem érdemellek meg, én kötelet érdemlek, de legalábbis egy hosszú beszélgetést egy komoly, erkölcsös asszonnyal a kötelességeimről, a bűneimről, de tartok tőle, hogy nem elégíthetjük ki ezen ábrándjainkat. Három egész modoros megjegyzésedre vagyok attól a november hetedikétől, amikor nyilvános molesztálásra ragadtattam magam - ha pontos akarok lenni ezúttal, a vád beceneve szeméremsértés lehetne, végül is egy nyilvános parkban történt, épp csak az alkonyban, mikor belöktelek abba a halom levélbe. Három megjegyzésre, Rufus, és te ezt nem is sejted, csak építed tovább a fölényesség kis menedékét, miközben látod a fáklyákat és a dühös tömeget, akik percek alatt hamuvá változtatják majd, de csak miután kellemest grilleztek felette. Ha apádéknak megjelent ez a kép a lelki szemei előtt, már jobban látták a jövőt, mint te most. - Tulajdonképpen igen, ezt eltaláltad. Pontosan azt szeretném. - és tényleg lenevetem a csillagokat is az égről, amikor teátrális leszel, imádnivaló ez a nyegle akaratlanságba csomagolt harag. Majd ha egyszer felnő, eldönti, férfi akar-e lenni vagy inkább nő, most izzadt, tinédzser-kezét csak a türelmembe törölve toporog párat, te pedig közelebb libbensz hozzám, rosszat nem sejtve. Pedig rosszabb vagyok, mint bármi, a munka közben érhet. - Az ajtócsapkodástól...? Azonnal komfortosabb.
És nem érek a mondat végére, de nem tudod, mennyire örülök ennek - ezt a nyelvet jobban beszélem, mint a megértőt, bár nem állítom, hogy ezen dialektusában is különösképp jártas lennék. Na de a munkahelyén, Mr. Auror, illik-e ezt a munkaidő derekán járva tisztességes emberekkel egy tető alatt? Tényleg veszélyt jelentek erre az országra, odaát valószínűleg senkinek a szeme sem rebbent volna, ha történetesen életerős nyögések verik fel a rendelő vagy bármely hivatal előterét.. De most rád koncentrálok, a hirtelen jött bátorságodra, az ismerős illatodra, az ajkad ívére. Levegőt azért lovagiasan mégis hagysz számomra, pedig nem illik.
- Határozottan jobb. Még a végén megkedvelem a Minisztériumot. - aztán kicseréllek magamra, te kerülsz az ajtóra, mint afféle jutalom, lásd csak, mindig van egy újabb trükk, bármilyen messzire is juttasson az indulatod. - És most mi lesz, Rufus...? Kidobsz a magány szűzies erődjéből, megkéred a kezem, vagy esetleg Pike ajtajának dőlve becstelenítesz meg? Még épp tíz percem van, a mesterem egy másfél órás késést elnéz, na de egy két órásat...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Csüt. 9 Aug. - 1:18
Milyen volt Párizs? Tényleg bagettet esznek reggeli gyanánt? Tényleg minden parkban ülőn olyan különös sapka van? Finom a csiga? Hány féle sajtot és bort kóstoltál? Megannyi kérdés, amelyet akár fel is tehetnék, de nem érdekel. Hidegen hagynak a minőségi borok, sajtok. Eltaposom a legtöbb csigát, és a saját kalapomon kívül sok fejfedő nem hoz igazán lázba. Én kenyeret eszek, néha kiflit, mjért lenne jó, ha betekintést nyernék az étkezési szokásaikba? Párizs pedig… csak annyira érdekel, amennyire egy utcalány. Semennyire!
Alapvetően gusztustalannak kellene gondolnom, hogy apámat és engem hasonlítgat méreteink alapján, merem remélni, hogy látatlanban, de már annyira hiányzott a hangja, hogy el tudok vonatkoztatni a kiejtett szavaktól. Nem érdekel, hogy játszik, csak az, hogy itt van. Mert amióta elment, azóta csakis a játék hiányzik, de most, hogy itt áll előttem, már hidegen hagy a játék, s inkább a hangjára, alakjára és mozdulataira figyelek. Sokkal lélegzetelállítóbb, mint a megjegyzései. Holott azok sem utolsóak...
- Hát nem tudod, hogy az elfogadás az emberi erények egyike? Hogy úgy kell elfogadni a másikat, amilyen, és nem szabad elvárni, hogy a kedvünkre tegyen, megfeleljen nekünk? Hát nem tudod, hogy engem nem tud bárki megváltoztatni? Lumpslucknak sem ment, pedig eleinte missziójának tartotta, hogy megváltoztassa a továbbtanulással kapcsolatos döntésemet. És végül, de nem utolsó sorban: hát nem tudod, hogy engem csak egyetlen ember változtathat meg? Csak egy, aki kilépett az életemből. - csakis te, akire várok, hogy visszatérjen, mert bár itt vagy, mégsem érzem úgy, hogy megérkeztél volna. Hozzám még nem, pedig még mindig várok rád. Még mindig nem kerestem mást, és még mindig nem is szeretnék. Mert én még mindig hiszek abban, hogy kettőnk közt volt valami, amit érdemes folytatni. De ehhez te is kellesz, aki még nem vagy itt.
Nekem van szükségem levegőre, és amint veszek egy nagyot, már folytatnám is, amit elkezdtem, de rájövök, hogy ez nem ugyanaz, mint ami pár éve volt. Ez már nem mi vagyunk, hanem ő és én. Ki tudja, azóta hány férfival volt? Nem hibáztatom, meg tudom érteni őt. Hisz akkor, ott véget vetett a kapcsolatunknak, és szabaddá tett mindkettőnket. Remélhetném, hogy nem volt senkivel azóta, de tudom magam ks, hogy Jackie nem olyan. Jackie sosem volt olyan, és nem is szabad ezt elvárni tőle. Valakivel mindig van.
Megkedveltethetnéd velem is. Mondanám, de nem teszem. Csak készséggel hagyom, hogy a hátam az ajtónak simuljon, oldalamba pedig lassan szúródjon bele a kilincs, ahogy próbálok kényelmesen megtámaszkodni.
- Az ajtó tetszik, de Pike igazán kimaradhatna ebből, nem gondolod? - dühöm, mi nem is volt soha düh, mintha soha nem lett volna, elpárolog. Nagyon érti a dolgát, ezt már régóta tudom, így meg sem lepődök igazán. Hagyom, hogy a korábbi érzelmeket felváltsa egy sokkal tüzesebb. Maga a vágy, és máris nyakába temetem arcomat, hogy fogam fehérét kimutatva vörösen izzó, ám remélem édes sebet ejthessek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Csüt. 9 Aug. - 3:26

Olyan különös, hogy az életem - mindez, amit papírra lehetne vetni, nem sokkal több, nem egy egész pálya és főleg nem egy forgatókönyv, amin okulni lehetne - szinte csak olyan emberek tárháza, akik vagy olyanok, mint én, ennélfogva csak pusztulásra ítéltethettek, vagy olyanok, mint te, elszenvedő, de végig lenyűgözött alanyai a káosznak. Vajon nem ezt sugallta Párizs, ezt a korábbi események láncolata? Azt sugallta, hogy ami olyan, mint én, nyomorultul pusztul el - és te vagy Salieri, míg én Mozart.
Pedig sosem tudtam értékelni az operát - még egy újabb szög a hasonlat koporsójába.
- Te túl nagy hatalmat tulajdonítasz nekem, Rufus, magasabb piedesztálra emelsz, mint a saját anyám, és már annak sem lenne egyszerű megfelelni. Mondd csak, nem azért lehet ez, mert én a mi öreg mesterünkkel ellentétben máshogy közelítettelek meg...? - rányomom a tenyerem a lágyékodra, és önelégülten mosolygok, ha elárulod magad. Tudom, most legalább magadban, de megbotránkozol, vajon hogy juthat eszembe egyáltalán a lehetőség, hogy ő, a tiszteletreméltó, a nagyságos élhet nemi életet, hogy ő, az apafigura, férfi is... Pedig rólam tartják, hogy túl sokat foglalkozom a szexualitással, de engem kevésbé lep meg, hogy párhuzamba állítasz vele: persze, hogy a nő az útvonal, és az iránytű, nem az apa. - De látod, máris megváltoztattam, és az is hogy sikerült. Tényleg hiányzik az érzés?
Persze, te szeretsz vezekelni, már jó előre megbánni minden apróságot, amit el sem követsz majd, mert te is tudod, hogy ez nem így működik. Csak akkor lehet önfeledten bűnösnek lenni, ha nem áll mellette az elhatározás, hogy arányosan ezért majd lerovod a büntetést.
Az iroda kicsi, de kényelmes - csináltuk kisebb, kényelmetlenebb helyeken is, bár utólag elgondolkozva a dolgon inkább érzem úgy, mintha egyenesen megbecstelenítettelek volna. McGonagallék lánya persze tisztességes nevelésben részesült, mondták ők, és nem féltettek addig, amíg - nem apád, de Párizs miatt - egyszerűen le nem léptem. Ilyesmit racionális, érthetően gondolkozó emberek persze nem tesznek, én pedig nem fáradtam vele, hogy esetleg filozófiai vitába keveredjünk a részleteken. Van valami embertelenül ironikus abban, hogy most itt kezdeményezel rám, és éppen így.
- ...még mindig féltékeny vagy rá? Imádnivaló, hogy sosem változol meg. - a nyakharapásod, a fogad nyoma sem. Nagykanállal faltad a kárhozatot, mert lenyűgözött, izgalmas volt, legalább pillanatokra a világod része, a szabályok és leendő kötelességek között befújó váratlan vihar ígérete, felborogatom az aktáid, becsapom az ablakod, felrángatom az inged - ahogy abban a régi emlékben, és most. Sosem voltam a nosztalgia ellensége, sőt.. talán azért, mert szinte mindig csak utólag voltam jelen benne. - Imádnivaló, milyen vanilla vagy.
- mondom, mielőtt megszorítanám a nyakad körül a puha bőrt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Szer. 19 Szept. - 0:54
Miért is lehetett? Talán amiatt, amit elmondott, de talán… Nem, biztosan amiatt, amiről nyilatkozik, és amit éppen… amit éppen demonstrál, én pedig képes vagyok reagálni az érintésére. Arcom szabályosan megrándul, ahogy nadrágomon keresztül hozzám ér, ugyanakkor nem bánom. Tőle nem. Rá nem haragszom emiatt. Lumpsluck bizonyára sokkal eltérőbb reakciót váltana ki belőlem ezen tettel.
- Csakis te tudsz megváltoztatni. Egy szavadba került volna, és sosem jelentkezek aurornak. Egy szavadba került volna, és követlek bárhova. - Mert minden alkalommal, mikor negpillantottam, vele töltöttem egy kevés, gyakran több időt, megbabonázott a gondolat, hogy mi együtt vagyunk. Akkori énem képtelen volt felfogni, hogy az iskola minden téren legjobbja a nője. És pont ezért inkább vakon követtem volna, minthogy elveszítsem. Megbabonázott, és bár voltak elképzeléseim, érte mindet feladtam volna. De nem kérte. Most viszont… mostmár nem biztos, hogy olyan könnyen irányítható vagyok, mégis… a szó legszorosabb értelmében rátapint a lényegre, s erre képtelen vagyok nem reagálni. A legkevesebb, hogy elejtek egy sóhajt, de legszívesebben ennél többet is tennék. Kár, hogy van bennem annyi gátlás, hogy azon a helyen, ahol tanulok… Áh, igazán el is dobhatnám a gátlásaimat.
- Féltékeny talán már nem vagyok. - vonok vállat, mert bár régen sajnáltam minden időt, melyek Jackie vele töltött, nem pedig velem, mára ez némiképp megváltozott. Még mindig nem kedvelem, de az évek során annyit biztosan megtanultam, hogy Pike törődik a barátjával, és Jackie kétség kívül a barátjának nevezhető. Ilyen téren hálás lehetek neki, amiért biztosra vehetem, hogy majdhogynem bármiben segít. Ami azt illeti, talán egy kicsit hálás is vagyok, de túlzásba persze nem viszem az ilyesmit, mert a végén még meg kell benne bíznom. Az viszont nem mist szeretném megtenni. Azzal várni kell pár évet, évtizedet.
- Kettőnk közül mindig is te voltál az imádnivaló. - ez kétségtelen. Általában a nőket illetik ezzel a jelzővel, nem pedig a férfiakat. Az sem hajtja az én malmomra a vizet, hogy férfi talán még nem vagyok.
- Szóval tíz perced, akarom mondani, már csak kilenc percünk van arra, hogy bepótoljuk a két év elmaradásait? - nyakamat szabaddá teszem. Úgyis azt csinál, amit szeretne, és ugyan, miért vonjam meg magamtól az élvezeteket? - De talán visszatérhetnénk erre a két éves pótlásra máskor is. Én mostmár úgyis gyakrabban érek rá… - szóbeli választ nem várok, ellenben, ha nem viszonozza ajkai ellen irányított ostromomat, nem fogom erőltetni ezt a… kapcsolatot...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
6

»
» Pént. 21 Szept. - 23:17

Nem igazán tehetek róla, de növekvő gyönyörűséget találtam minden bűnbeesésben, aminek tanúja voltam - Slughorn az édességei fölött, csak még egyet, Jackie, a bátyáim homlokegyenest más, de nagyon hasonló önmagával való békületlensége, mert szenvedni olyan jó, nem kimászni belőle még annál is jobb! - és aztán Rufus meg Roman, mert külön neve van annak a perverziónak, ami üldözni akarja másokét. Engem, ha pontosak akarunk lenni, mert lehetséges, hogy direkt akarattal sosem tettem senki ellen semmit, de nem is állítottam meg a zuhanást, vagy csak lassú süllyedést, sőt.. ha lehetett, tőlem származott a szikra. Vajon akkor is ilyen angyalnak tartanál, ha tudnád, mi elől szaladtam haza? Nem, persze, hogy nem. Elfogult vagy, és ez az egyetlen szerencsém.
- Ha tényleg egy szavamba kerülne, rettenetes auror lennél, embernek is elég hitvány, kedvesem. - az alázatod rossz helyen kopogtat, megszorítalak, nekiprésellek az ajtónak, hallom a zsanérok sóhaját, pedig neked kellene, de nem azért, hogy most szépen visszaad a hatalmat a kezembe, mikor akkor sem kellett, mikor eredetileg eldobtam. Nem akarok uralkodni rajtad, vagy akár máson, a birtoklásról pedig leszoktatott a veszteségek sora. Nem akarok gyönyörű nőalakod lenni, aki lehajol, homlokon talál csókolni, döntéseidet szentesíti, basszameg, hogy így fogalmazzak, ezt te akarod és akartad, és kényszerítenelek kell arra, hogy láss olyannak, amilyennek akkor látnál, ha nem lennél elfogult. Akarom, hogy felismerd a bűnelkövetést, a bujtogatást, azonosíts, büntess esetleg, akarok bűnhődni, mert magamtól unalmas már, te pedig épp ugyanerre vágysz tőlem.
Méghogy nem vagy féltékeny. Akkor majd leszel.
- Megtanítottak ezek a szigorú urak itt osztozkodni? Tényleg olyan könnyen odanyújtanál a felebarátaidnak is...? - lépünk egyet lefelé ismét, ha ez igaz, elvesztél, illetve elvesztettelek, pedig hogy tetszett, ahogy ég a tekinteted az iskola folyosóján, de úriember vagy, nem üvöltesz és tajtékzol, csak a szemed járása árul el, én pedig amilyen gonosz vagyok, kiélvezem a szapora légzésed, a durcás szájsarkaid, Roman borongását, úgy általában kettőtök jeleneteit, mintha bor lenne, én pedig Slughorn óráján erre járnék rá a közös dugicsokink helyett, csak még egyet, Jackie, és együtt figyeljük a kiváló ifjak párviadalát. Furcsa az is, hogy benne sem láttad meg a nagy játékost, pedig Slughorn igazi színpadmester, talárja ujjában mindig megannyi tréfa, de a fél arca árnyékban marad, és Slughorn, a varázsló, a mágus nem ugyanaz, mint Slughorn, aki félmegjegyzésekkel nyilatkozik tapasztalatairól a nőkkel, szenvedélyeiről, és úgy általában gazdag kalandjairól. Ültünk ketten, született bűnösök, és figyeltünk. Gondolom ő megértené azt, amire készülök, és egyet is értene - nem éppen a javadra, kedvesem. - Emlékszel, mindig javasoltam, kérjük meg valamelyik barátodat. Ezek szerint eljött ennek az ideje? Legyen O'Hara, őt sokszor láttam már félmeztelenül, ha emlékszem még pár évvel ezelőtt arra a közös kocsmázásra, akkor is nagyon készségesen vetkőzött le, amikor elkísérted azt a másik fiút.
O'Hara kétségkívül szórakozott alak volt, de mindig inkább ennek számlájára mulatozott, egyébként hűséges barátságát nem is sejtette, hogy befeketíti az ilyen akcióival, mindenesetre jókat mosolyogtam, ahogy újra meg újra felkért arra a bizonyos keringőre, és rendre elfelejti, hogy előzőleg már nemet mondtam. Szegény O'Hara, ha ismét látnám, a régi lenne.. csak én nem lennék a régi. Te még lehetnél az, jó lenne, ha az lennél.
Ennek végszavaként hatalmas, szederjes foltot fogok szívni a nyakadra több helyen is, sőt, egész nyakláncot fűzök neked a számmal, olyat, amit nem takar el az ing, a talár, meg úgy általában semmi sem, ami után munkatársaid azon gondolkoznak, velük ilyesmi miért nem történik munkaidőben? Tessék, meg is haraplak, úgy az igazi.
- Miért pótolnánk? Nincs mi lett volna ha, elmentem, te meg itt maradtál. Ha akarsz valamit, Rufus, el kell venned, gondolom remek paragrafusok léteznek, amelyeket hétköznap használtsz rá.. de most azok nélkül. - megtörlöm a számat, vörös a nyakad, vörös és kék, lila meg még ezer más szív, benne a fogam nyoma, és mosolygok rád, beletúrok a hajamba, megvárom, merre akarsz lépni, aztán majd vagy le, vagy bele lépek én is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
4
▽ Kor :
21

»
» Vas. 7 Okt. - 22:53
- Egy szavadba került volna. Vedd észre a múlt időt. - ma már nem tudom, hogyan reagálnék. Talán elküldeném melegebb égtájakra. Talán ugyanúgy mennék szemellenzővel a fejemen, őutána. Tényleg nem tudom, de az biztos, hogy valamit még mindig meg tennék érte. A mai napig bármelyik pillanatban megkérném a kezét. Megtenném, pedig ezen rég gondolkodtam utoljára. Mikor elment, kedvem lett volna beolvasztani a gyűrűt, de... Nem tetten. Már akkor is hatalmas érzelmi értéke volt annak az ékszernek, pedig még oda sem adtam, le sem térdeltem. Ó, pedig hányszor elképzeltem a pillanatot, és hányszor, hányféleképpen jutottam arra, hogy nem is örülnél ennek. De már akkor is idióta voltam. Ha nem akartad volna, nyilván mondtad volna, de így semmit sem tudtam meg arról, hogyan is viszonyulsz ehhez a kérdéskörhöz.
- Osztozkodni? Ez a szakma nem erről szól. Itt csakis magadban bízhatsz, senki másban. - Ezek után a felebarátra kellene reagálnom, de ugyan... Mindketten tudjuk, hogy sokáig emberszámba sem vettem azt a gyereket, akkor ez mennyit változott volna? Nos, ami azt illeti, sokat változott. Már nem érdekel, hogy mit csinál, mert nincs miért érdekeljen. Jackie is azt csinál vele, amit csak akar, nem szólok bele. Nem nézek rá szemem sarkából, mert felnőtt emberek vagyunk, Merlin szerelmére! feküdjenek le, ha annyira akarnak. Biztosan rosszul érintene, ha megtudnám, de nem tudnék tenni ellene. Nem is akarok. Ha lefekszenek, egészségükre, de ennek semmi köze sincs a szakmámhoz. Az nem szól az osztozkodásról, ellenben az élet... - Most az enyém vagy, senki másé... - nem, ebből most nem engedek. Most igenis behajtom, amire távolléted óta éhezek. Tudom, hogy ez mennyire kicsinyesen, mennyire gusztustalanul és mennyire illetlenül hangzik, de nem érdekel. Merlin bassza meg, ha most nem lesz szex! Igenis jár mindkettőnknek, de főként nekem.
Mintha ő lenne a férfi és én a nő, de amint befejezi a nyakam díszítését, felemelem combjainál fogva, és a szekrények hosszú sorának döntöm hátát. Most én fogok irányítani. Most nem fog leállítani, és most nem leszek olyan tapintatos, mint egykor voltam. Nem érdekel, hogy mikorra kell visszaérnie. Nem érdekel a tíz perc, sem a kilenc, csakis az, hogy vele legyek. Csakis az, hogy átadjam neki azt a hosszúra nyújtott listát sérelmeimről, melyet távolléte alatt írtam. Mert megérdemlem, hogy mindezt levezessem.

Tudjátok, ez egy szép történet lenne, ha bárkinek is elmondanám. Az újratalálkozás öröme és a beteljesült szerelem, de ez mégsem így néz ki. A kettőnk közt lévő rezgések még mindig megfoghatatlanok, és cseppet sem erősek. De azért még mindig tartom magam ahhoz, hogy megkérném a kezét. Akár most is.
- Talán még visszaérsz. - fújom ki a levegőt, megigazítom a nadrágomat, begombolom az ingemet, és az órámra nézek. Talán, de szerintem nem kellene annyira sietni. Talán ismételhetnénk az előbbieket. Talán meg is kérhetném a kezét, elvégre... Igen, vagyok akkora romantikus vadbarom, hogy most is nálam van a gyűrű. De ez talán nem is a romantika hibája. Lehet, hogy csak a feledékenységem miatt hagytam a táskámban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Fahéj a nyelőcsőben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-