Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Our unfinished business EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Our unfinished business EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Our unfinished business EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Our unfinished business EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Our unfinished business EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Our unfinished business EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Our unfinished business EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Our unfinished business EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Our unfinished business EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Vas. 1 Ápr. - 22:18
Evan & Renee
More than friends, but less than a couple




Hogy mi jobb annál, amikor nyomoznod kell valaki után? Az, ha a nyomozást az egyik legjobb barátoddal az oldaladon végzed. Nem is lehettem volna boldogabb, amikor megkaptam a hírt, hogy Evan lesz a segítségemre… avagy én az övére. Ő az egyetlen személy az életemben, aki a legszarabb helyzetekben is képes viccelődni ezzel mosolyt csalva az arcomra. Nem mintha a vele töltött idő alatt lenne másféle arckifejezésem is, de ez mellékes.
Sietős léptekkel igyekszem a kijelölt helyszínre. Késésben vagyok, pedig ilyen sosem történik velem. Mindig alaposan átgondolom, hogy mire mennyi idő kell, ám most mégis sikerült elszámolni magam. Jó, természetesen így is csak pár perc késésről van szó, de valahogy érzem, hogy nem fogom elkerülni az erre tett megjegyzést. Szinte észrevétlenül nézek körbe, majd surranok be a kis eldugott zsákutcába. Hátulról fogunk behatolni az épületbe és megkeresni a célszemélyt. Elvégre mi lenne abban az izgalom, ha még be sem kellene törnünk.
Ahogy befordulok, már észre is veszem partnerem ácsorgó alakját. Háttal áll nekem. Gőzöm sincs, hogy tud-e a jelenlétemről, vagy sem. Simán kinézem belőle, hogy csak elhiteti velem tudatlanságát, majd, amikor épp odaérnék, megfordul, hogy jól megijesszen. Természetesen az is megeshet, hogy annyira koncentrál arra, hogy ne vegyék észre, hogy őrködése miatt tényleg fogalma sincs érkezésemről. Az utóbbiban reménykedek, hisz az a tervem, hogy megijesszem. Lépteimet csendesre veszem és immár csak a lábujjaim párnáján sétálok felé. Szinte még levegőt sem veszek. Hamar odaérek a háta mögé. Ha nem tudja, hogy itt vagyok, vagy ha szimplán csak nem vesz tudomást jelenlétemről hátára ugrok, majd átkarolom a nyakát.
- Kukucs Pillangó – köszönök neki, majd egy cuppanós puszit nyomok csontos arcára. Néhány pillanat múlva, miután már kicsüngtem magam magas testén, leszállok hátáról. Mellé lépek, majd egy gyors mozdulattal megsimogatom karját. Ez is úgymond a köszönésem része.
- Készen állsz a mai napra? – mosolygok rá, és már szinte most érzem, ahogy az adrenalin gyűlni kezd testemben.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Rosier

Evan Rosier

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Luke Worrall

»
» Szer. 4 Ápr. - 18:36
Renee& Evan

Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!


Végre nem a lábam lógatom valaki orrába, hanem történik valami. Mert folyton  mozgásban kell lenni, nincs olyan, hogy megállíják a körhintát, addig akarok pörögni, amíg le nem hányom az előttem ülőt. Ilyen ez, állandó pörgésigényben, azzal az átkos sorssal, hogy a Minisztériumba kell beépülnöm a szürke aktakukacok közé, holott lehetnék én is simán halálfaló, mint például Renee Coleman.
A nő, aki a nőket szereti, akit éppen ezért mindig gerincre akartam vágni, ennek elérésére fekete hajat viselek ma éjjel, csibészesen kócosat, talárom alatt feszülős fekete izompólót, hátha lerángatja rólam.
Apám mintha említette volna: kanosan ne menj küldetésre fiam, de lebecsüli az ifjúkor potenciálját, ez állandó állapot.
A kijelölt ház közelébe hoppanálok, szigorú kifejezést erőltetek mindig vigyorgó képemre és nagy-nagy sóhajokkal próbálok a feladatra összpontosítani, ami nem Renee melle. Didkók, folyton elvonják a figyelmem.
Egész sötét van és a csaj még nincs itt, előveszem a pálcám, unottan meglóbálom. Különben éppen őrködöm, ez a melók leglélekölőbb része, figyelni a nagy semmit, meredni az üres sötétségbe, várni ami úgysem jön, valami neszezést.
Megugrok, hirtelen a hátamra ugranak és gondolhatnám Reneet először anakondának, habár a Rendesek nem ilyen stílusosak. Vagy egy hülye mugli kisgyereknek, akinek helyből leátkozom a fejét. Felkiáltok és a hátamon vele megkerülöm a saját tengelyem.
- Pillang…pillangó? Azt hittem beszarok te állat!
Zihálok levegőt kapkodva, még mindig forogva vele, pusziadás közben is, nem állok meg.
- Kinyírhattalak volna véletlenül. Ezt a pillangót felejtsük el szivi, úgy hangzik mintha buzi lennék.
Simítok hajamba tök férfiasan.
-Készen. Ez most melyik? Behatolunk és elveszünk az ürgétől valamit, vagy csak nézzük?
Nézem összeszűkített szemmel, miközben azon agyalok, megsimogatott. Meg fogom hívatni magam egy leszbi orgiára, tökéletes terv. Mire is kell koncentrálnom most, hol is vagyunk és milyen évet írunk?





✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Szomb. 7 Ápr. - 16:00
Evan & Renee
More than friends, but less than a couple




Vicces, hogy mekkora különbség van a férfi és a női nem között. Amióta ismerem Rosiert, tagadhatatlan, hogy vonzó nőnek talál még akkor is, ha ezt ő sosem mondja ki. Az arca elárul mindent. Pláne akkor, amikor tekintete lejjebb vándorol. Ezzel nem is lenne gond, ám ő tisztában van azzal, hogy meleg vagyok. Míg a férfiak két nő kapcsolatát szexuálisan izgatónak tartják – főleg akkor, ha képzeletükben a két lány hívogatja őket egy menetre-, addig a legtöbb női egyed inkább elfordul a meleg férfiaktól hagyva, hogy azt csináljanak egymással, amit akarnak.
A kezdetben, hogy biztosra menjek érzelmeimmel kapcsolatban kipróbáltam magam mind a két oldallal. A szex mind a két alkalommal jó volt. Az egyetlen különbséget az nyújtotta, hogy a srác iránt nem éreztem semmit. Ám azok az idők elmúltak és már jó pár éve magányosan élem mindennapjaimat. Természetesen nem panaszkodom a szingli életem miatt, hisz marhára élvezem, hogy nincs megkötve a kezem, viszont a magány szexuálisan rendesen kiéheztet. Elnézve ezt a fiút, mélyen legbelül talán azt kívánom, hogy ma mozduljon rám, de persze ezt a józan eszemmel sosem vallanám be se neki, se magamnak. Evan ugyan csak négy évvel fiatalabb tőlem, ez mégis elég ahhoz, hogy a drága partnerem lehető legperverzebb napjait élje. Viszont ezzel nem lehet mit kezdeni, így hát nem tudok mást tenni, mintsem a sors kezébe ajánlani életem.
- Ó kár hogy nem tetted. Marha jót nevettem volna – mondom neki, miközben épp forgat. - Habár akkor tuti lebuktunk volna a belőled áradó szag miatt. Várjunk csak! Ahhoz lehet nem is kell beszarnod – hajolok felé mélyet szippantva a levegőből, majd nevetek fel halványan. Hangoskodásom miatt reflexszerűen nézek körbe a környéken megfigyelve minden apró zugot. Amikor nem látok senkit, visszafordulok hozzá.
- Mióta van neked bajod a meleg emberekkel? – nevetek fel ismét, miközben aprót bokszolok mellkasába. Ahogy öklöm eléri testét, a vele hozott lendület kicsit lejjebb csúsztatja felsőjét, így kilátást adva a kulcscsontjára. Bármennyire is legyek leszbikus, a férfiak kulcscsontja valami eszméletlenül vonzó, ezért nem is bírom ki, hogy a hirtelen feltárult látványra ne nyeljek egyet. Kedves Renee Coleman, kettőtök közül ki is éli tinédzser éveit?- kérdezem magamtól. Hogy gondolataimat minél hamarabb eltereljem a feladatunkra és Rosier kérdésére figyelek.
- Először csak behatolunk. Hogy utána elkobzunk-e tőle valamit, vagy sem az csak rajtunk áll – vetek rá egy ördögi mosolyt. - Induljunk! – tárom ki az előttünk elterülő ajtót. Amennyire általában várom a küldetéseket, most legalább annyira várom azt, hogy vége legyen. Elvégre itt nem lesz se kínzás, sem pedig öldöklés. A belső hangjaim pedig azt súgják, hogy Evan Rosier izgalmasabb dolgokat tud majd nekem mutatni egy kis kémkedésnél.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Rosier

Evan Rosier

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Luke Worrall

»
» Pént. 13 Ápr. - 12:12



Renee&Evan




Mélyen letüdőzöm az éjjel kinti bűzét. Akár a nikotin, tipikusan friss utcaszag párolog orromban, kúszik zsigereimbe, késztet cselekvésre, pörgeti adrenalinbimbóim.
Szeretem a kopott estéket jó társaságban, eseményekkel. Mi másért volna érdemes élni? Egy Nagyúr nélküli világban felvágnám az ereim unalmamban, miközben a Minisztériumi kisokosok papolnak a jogról.
Nyugodt, szenvtelen éjjel ez, egészen, amíg Coleman rámugrik. Felhúzom az orrom, de ajkam szegletében megbocsátó mosoly rejtőzik. Ma is bohócot reggelizett ez a nő.
- A pillangóknak jó illatuk van, ha Pillangó vagyok a szarom is szivárványos póni, ne feledd. Talán még meg is ennéd
Vigyrogom rá szélesen, ahogy eljátszom a gondolattal, színes cukorkák potyognak a seggemből. Én lennék a candy man, felállítanék egy standot, amiben egy ablakból kikandikálna ez a művészi, fehér tompor és csak potyogtatna…
- Halkabban!
Rángat vissza Ren éktelen visítása a képzelet földjéről. Szörnyű perverzió, lehet hogy tudat alatt vonzódom mindenhez, ami cuki? Hideglelésem van, gyorsan visszabámulok leszbi barátném melleire és azonnal megnyugszom.
- Szeretlek titeket
Kacsintok nagyokat, vannak pillanatok, amikor elterelődnek gondolataim, ez egy ilyen. Szerencsére nem megyek messze, elkapom azt a pillantást, amely kivillanó kulcscsontomnak jár és nocsakosan felvonom jobb szemöldököm. Ajkaim érzékin elnyitom, ahogy éreztetem a behatolást vehetjük szó szerintinek.
- Jó mélyre hatolunk és elkobozzuk, naná, minden kell nekünk.
Lassan, borzongató súgással beszélek, miközben ízekre szedem bőrének meztelen szegmenseit. Nyílik egy ajtó, ki nem szarja le? Agyam hátsó rekeszében kitartóan recseg mennyire nem okozhatok csalódást az én személyi Istenemnek, de hát valljuk be, a Nagyúrnak nincsenek ilyen érdekes tetkói, vagy teszi még különlegesebbé, hogy leszbi. Én elnézegetem hosszú órákig, pillantásom tetoválásai mentén halad, hogyan lehetne kibogozni ezt a sok kuszaságot, anélkül, hogy apró darabokra vágnánk. Van, ami egyben szép, Renee éppen ilyen dolog.



Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Renee Coleman

Renee Coleman

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Ruby Rose

»
» Kedd 17 Ápr. - 17:42
Evan & Renee
More than friends, but less than a couple




Véleményem szerint szinte már bántó, ha egy emberi személyt állatokhoz hasonlítunk, természetesen az állatokra nézve. Féregnek nevezzük közülünk az alattomos embereket, csigának a lassúakat, szamárnak az idiótákat és még sorolhatnám, holott mindegyik apró kis lénynek megvan a maga fontos szerepe a körforgásban és a világban. Természetesen vannak kedves jelzők is állatnevekkel, de úgy vélem, hogy azok kevésbé használatosak. Legalábbis nálam. A sors azonban mégis úgy alakította a dolgaimat, hogy most itt állok egy szinte tökéletes teremtmény előtt, akit lepillangóztam. Pedig a pillangó törékeny, gyenge, de mégis gyönyörű és élete során hatalmas változáson megy keresztül. Egy kártevőből az egyik legszebb rovar válik. Evant elnézve jól tudom, hogy ő még csak a kártevő szintjén áll és ez pont így tökéletes.
- Kérlek, részletezd azt az alkalmat, amikor te pillangót szagoltál – mosolyodok el lágyan. Nincs az a pénz, hogy ez a fiú megszagolt valaha is egy lepkét. Max összenyomott állapotában, de akkor meg kétlem, hogy olyan jó illata lenne.
Amikor Rosi csendre int, mutatóujjamat ajkaim elé helyezem ezzel jelezve, hogy befogtam. Most legszívesebben végignyalnék, vagy ráharapnék az ujjamra, hogy felizgassam a kis Evan Rosiert odalent, viszont lehet jobban járok, ha efféle terveimet inkább a küldetés utánra hagyom. Álló farkával még a végén leverne valamit ezzel felfedve minket. Jó, tudom, erre baromi kevés az esély, de azért vicces elképzelni.
Evan arcát figyelem, ahogy tekintete megtalálja melleimet. Eszem ágában sincs felháborodni ezen, hisz épp csak most stíröltem le kulcscsontját, amit persze észre is vett a kis nyomorult. Le merem fogadni, hogy a gondolatai már réges-rég nem ezen a földön járnak.
- Remélem a „szeretlek” szót nem a melleimnek, hanem a lényemnek és a hozzám hasonlóknak szántad – nézek rá kérdő, ámde ravasz tekintettel és egy gyors mozdulattal belemarkolok kebleimbe majd el is engedem őket.
Bármennyire is próbálom terelni gondolataimat, Rosi nyíló ajkai és a kínzó lassúsággal kimondott szavai erősebbek nálam. Erősebbek nálam és a hatalmukba kerítenek. Mocorogni kezdek és ajkamba harapok a lehető legszexisebb módon. Ne csak én szenvedjek.
- Hmm… szóval minden – suttogom vissza hasonló stílusban. Amikor elindultam ide szinte biztos voltam abban, hogy ketten együtt ezt simán meg fogjuk csinálni. Azóta viszont megérkeztem és most már abban is kételkedem, hogy még ma bejutunk azon a francos ajtón. Ösztöneim szinte teljesen úrrá lettek rajtam és amikor Evan végignéz tetoválásaimon, amik hát az egész testemet behálózzák, nem bírom tovább. Elengedem az ajtót és hagyom, hogy magától bezáródjon. Majd ha Rosier elindul megyek vele, ám amíg egy tapodtad sem mozdul én itt maradok. Jelenleg nem vágyok semmi másra csak hogy hozzám érjen. Csókolhat, verhet, megnyúzhat mindegy nekem. Mindegy, csak tegyen végre valamit, mert éhezem és ez az éhség nem hagy alább.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Evan Rosier

Evan Rosier

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Luke Worrall

»
» Vas. 20 Május - 9:33
Renee& Evan

Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!


Továbbszőve az abszurd fantazmagóriát, ugrándoznék egy réten, lassítva, hogy szétterüljön a például szőke hajam, és szagos lepkék szállnának a pofámba. Olyan por lenne a szárnyukon, amitől beállnék, rajzó poros lepkeágyon kötnék ki, alattam ezerszámra vonaglanának a kis dögök és hóangyalt formáznék a lepkefingban.
Renee rosszul teszi, hogy elmebeteg teóriák gyártására késztet, tényleg válaszolni akarok.
Szólásra nyílik szám, elkezdeném, de összehugyoznánk magunk a röhögéstől itt a sarkon, miközben lehet, hogy meg kell ölnünk valakit. Annak is meglenne a varázsa, röhögő görcs címén mondjuk véletlenül gyilkolni.
Amikor a zöld fény félremegy.
- El tudod képzelni, hogy egy pillangó bűzlik, mint a szar? Ki fogom próbálni. Esküszöm Renee, ha ennek vége, elmegyünk egy rétre és addig állunk terpeszállásban a mezőn, amíg nekem nem jön egy.
Mutatom a pózt, laza, rosszfiús terpesz, kitolt csípő, mintha nőt várnék az ölembe, nem bogarat a számba.
Semmit a kéznek, mindent a szemnek, vállalom, ha kiégeti, akkor is megnézem mint fityegnek a dinnyéi. Megrebben pillám és kerekedik szemem, hogy megfogja, hülye kis vigyor kreálódik sápadt képemre. Kezdem azt hinni annyira király vagyok, hogy még a leszbik is meggondolják maguk a közelemben.
- Szervezek nektek még felvonulást is
Fogadkozom „á, nem a melleidnek vallottam” képpel, folyamatosan szemezve velük. Esküszöm visszakacsintott az egyik bimbi.
Forrósodik köztünk a levegő, párolog ajkamon a nyálam. Csak egy cseppnyi került rá, ahogy megkívántam. A beteg képzetek elkerülnek, látóteremben csak ez az egy leszbi fénylik, nőiesebbnek látom, mint a klasszikus férfifalókat.
Amikor közelebb lépek világossá válik, elengedte ezt az egészet és szó szerint fogjuk elkúrni a küldetést.
Előrelépek, de nem befelé, térdem Renee lába közé csúsztatom, aztán ránehezedek és ha minden igaz, felhúzom a csípőmre.
Forró, lüktető vasdudort nyomok ágyékához, ilyet lányok közelében biztos nem érez és halkan pihegő ajkamra kis, kárörvendő félmosoly siklik. Nekiesünk a zárt ajtónak, finoman felkenem rá. Feszülő testtel szegezem neki, szeretném, ha tiltakozna, ha valamennyire erőszak lenne, le tudnám fogni a karjait. Ha nem, akkor is ki feszítem rá, nem csak mert jól néz ki, de olyan érzése lesz, mint a kiszolgáltatott gyönyörök előtt egy bajba jutott nagyvadnak.
Nekiesem nyakának, ajkammal finoman harapva, csókolva festett bőrét, érzéki kaotikusságban.





✖ K.P ✖
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Our unfinished business

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Over the unfinished homework
» family business
» family business

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-