Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Amikor a gigászokat szólítják
Today at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
I want to be loved...
Today at 14:32
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Fákjú tanár úr!
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is this just fantasy? Caught in a landslide, No escape from reality
Today at 9:21
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
míg átrágod magad a mába
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
testre mennek és tovább
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is it a dream?
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Fosterék háza képzeletbeli barátoknak
Yesterday at 18:52
• • • • • • • • • • • • • •
Theodore Foster
Én várok rád/ahol véget ér az út
Yesterday at 16:37
• • • • • • • • • • • • • •
Dixon Avery-Lestrange
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
152
Értékelés :
10
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Csüt. 5 Ápr. - 16:02
Richard és a kiscsibéi

Mikor elhatároztuk, hogy helyet adunk az életünkben egy második gyereknek is, nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar meg is érkezik a bagoly a nagy hírrel. Várt ránk egy tizenhat éves fiú, akit az előző nevelőszülei nos... visszavittek? Egyáltalán milyen szó az, hogy visszavitték? Ilyesmit az ember akkor tesz, ha túl nagy cipőt vett, nem akkor, ha befogad egy gyereket az otthonába. Mindenesetre ez a Dixon nevű fiú hamarabb felbukkant, mint amivel mi számoltunk.
Egy nappal az érkezése előtt hazautaztunk Rodyval és Florával, hogy felkészülhessünk Dixon fogadására. Kipakoltunk a saját szobánkból Rodyval, hogy a hétvégét ott tölthesse a leendő fiunk - az ő szobája még nem volt kész, de addig mi ketten kényelmesen elfértünk a nappaliban is. Rody ezen kívül is nagyon kitett magáért, egész délelőtt ki sem jött a konyhából, mert őszintén hitte, hogy egy tizenhat éves fiú szeretetét semmivel sem lehet jobban elnyerni, mint három fogásos ebéddel és csokiban tocsogó desszerttel. Én csak helyeseltem.
Már fél órával a megbeszélt időpont előtt kezdtem a szokásos pánikomat, kétpercenként felvázolva Rodynak a lehető legrosszabb forgatókönyvet, ami éppen eszembe jutott. Minden tiszteletem az övé, amiért nem ölt meg és nem zárt be a pincébe az idegesítő viselkedésem miatt. Florából pedig alig tudtam néhány szót kihúzni, amit egyelőre betudtam annak, hogy ő is izgul és egyelőre nem képes mit kezdeni a helyzettel. Nagyon reméltem, hogy ezért ennyire hallgatag, nem pedig más oka volt a dolognak.
Az órára pillantva valami olyasmi érzés fogott el, mint ami Kenyeret önthette el, mielőtt kiadagoltuk a csontmintás etetőtáljába a kutyatápot. A különbség csupán annyi volt, hogy én Kenyérrel ellentétben nem tudtam, mégis mire kéne számítanom.
Már csak két perc.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Pént. 6 Ápr. - 21:06
Sweet little family

Bevallom, nem így terveztem. Az volt a cél, hogy mindent szépen átbeszéljünk, előre megtervezzünk és Florát is felkészítsük rá teljesen, hogy mi lesz. Még azt sem döntöttük el, hogy kisebb vagy nagyobb gyereket szeretnénk, bár biztosan a nagyobbat akartuk volna a roxforti életünk miatt, az lett volna a legideálisabb. Flora is sokat emlegette, hogy mennyire sajnálja, hogy nincsen testvére, biztosan ő is örülni fog majd neki, de hát előre nem tudhatjuk azt sem. Aztán derült égből istencsapásaként jött a levél. Azoktól a gyámügyesektől kaptam, akikkel még anno Flora hozzánk helyezését intéztem el, jóban voltam velük mind a mai napig, bár nem tudom, miért gondoltak ránk ebben az ügyben. Mindenesetre nem akartunk nemet mondani, hiszen egy gyerek segítségre szorult.
Ideges voltam, ezt pedig nem tudtam tagadni sem. Flora előtt még talán, de Richard biztosan tudta jól, hogy nem azért zárkózom be a konyhába egy halom ételt főzni, mert annyira szeretném telezabáltatni a srácot meg magunkat, hanem azért, mert mindig ezt tettem, amikor ideges voltam. Sőt, még akkor is, amikor éppen magam alatt voltam, ahogy az történt akkor is, amikor Cygnus úgy felforgatott mindent. Nem véletlen lehetett, hogy Richie addig magamra hagyott. Gondolom, neki is kellett ez egy kicsit, ahogy nekem, vagy éppen hogy Florával foglalkozott addig.
Amikor a faliórára pillantva megláttam, hogy már alig van két percünk, nagyon bepánikoltam. Mi lesz, ha gyűlölni fog minket? Ha gyűlölni fogja Florát? Ha Flora fogja gyűlölni őt? Ha még Kenyeret is gyűlölni fogja? Mindenre megvan az esély. Azt mondták nehezen kezelhető a srác, de mi nem fogunk lemondani róla. Sosem tesszük meg, Florával is sok gond volt, mégis kitartottunk mellette és nagyon szép eredménye lett.
- Azt hiszem, hánynom kell -motyogtam, kimászva végre a konyhából. -Mi lesz, ha véletlenül lehányom idegességemben? Richie, ennek borzasztó vége lesz...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Kedd 10 Ápr. - 22:46




The family



Rendszerint április 1-jén történnek katasztrófák, 16 éve, folyamatosan. Kezdve a születésemmel, egészen tegnapig, hogy betöltöttem és sokat vártam az egyes és hatos számtól így kombóban, mert az összes rohadt sorozatban 16 évesek a menő csávók, akkor kezdenek élni, történnek velük izgalmak, valami megváltozik és nem csak a hormonokban, az egész élet kifelé fordul, mint egy pénztárca, ami tele van zsével, mint az ember, rózsaszín belsejével.
Ez most éppen az a pillanat, hogy bedugnak debiledni arra a vesztőhelyre, aminek eddig olyan szorgalmasan tapostam a könyveit, ezek a melegek. Oké, tőlem aztán ott és ahol, még tüntetni is elmennék szivárványosban, sokkal inkább zavar, hogy professzoroknak hívják magukat, bekényszerítenek oda, ők fognak tanítani, lesz egy húgom, meg ez az egész…
Hányadik alkalommal is maradhattam egy hetet, hónapot, fél évet? Valahol valami állandóság, de nem vallom be magamnak, hogy kurvajó lenne.
Hosszútávra tervezni, ugyan. Főleg egy ilyen elcseszett szituációban. Ezek maximum két nap után elküldenek majd a picsába. Vagy valami mást várni, mondjuk egy szexi nővért, aki megerőszakol a hátsó kertben, jószándékú bátyót ingyé fűvel. Nem, kislány, ezeket a gólya direkt nekem szarja a gyámokhoz, csupa nagybetűs szívás. Legyen kit imádni helyettem, a klassz kis kontraszt, viselkedési zavaros bongyor hobó kontra imádnivaló, engedelmes cukorfalat. Ráadásul ezek varázslók, csak hogy legyen a fagylalt tetején cseresznye tejszínhabbal, úgyhogy láthatatlan rétegeim alatt mélyen be vagyok fosva.
Jövök ezzel a mogorva nővel, hivatalnok az istenadta, zöld fejjel, mert valami Hopp-hálózatnak nevezett faszsággal hozott ide egy rohadt kandallóban. Hopp rókácska, majdnem behánytam öcsém, úgy pörögtek a kályhák, kettéállt a szemem még mindig két járdát látok, akkor lesz poén, ha két apát fogok.
Szinte semmi sincs nálam, egy kopott zöld hátizsák és a lopott gitárom minden vagyonom, azt hittem eggyé válok velük, úgy szorítottam magamhoz abban a pörgős pokolbugyrában, széttörtem volna a hoppla hálózatot, ha valaminek baja esik. Táskámban ugyanis négy darab gatyám, három feliratos pólóm, mindegyik perverz, lázadó szöveggel és két farmerom tengődik, pengető a zsebben, gitár háton, a szentem megint említve lett, nem bánnám, ha a hátamból állna ki, nem kellene tartót is lopnom hozzá.
Felsétálok a banyával a bejáratig, de lemaradok, ki az istennek van kedve ehhez állandóan? Csak adjatok egy sarkot és ne nézzetek rám, hagyjatok a francba és érzem, megint túl sokat kérek. Majd megjelenik a kislány, nem állom meg, hogy belékössek, holnap meg már pakolhatok kifelé, talán néhány tányért is széttörnek rajtam. Amúgy rohadtul érdekel melyik lesz a nő, melyik a férfi, lesz-e a nőcis faszinak bajusza. Legalább látok ilyet is, ha lenne naplóm kurvanagyot kacagna. Ó abszurd élet, bazd hát meg. Kopog a nyanyesz, nézem mellettem a nagy semmit, nem vágok hozzá pofát. Mi az istennek erőltessem az arcizmaim? Aztán majd kinyitják, eljátsszák a született apucikákat, holnap már a hazafelé úton pengetek. 16 lettem, nem vágom miért ez a cirkusz, simán lehetnék önálló, mikor értik meg végre, nincs szükségem bohócokra? Fosok tőlük, mint állat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
15
Értékelés :
0
▽ Kor :
14
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
∆ sadie sink

»
» Hétf. 14 Május - 15:05

asshole&&daddies&&flora


Behúzódva a szobámba ülök az ágyon ás bámulok ki a fejemből, mert egyszerűen nem bírom elhinni, hogy ez meg fog történni. Miért kell ide még egy gyerek? Én nem vagyok elég nekik? Mit csináltam rosszul? Tuti idegesítem őket. Végülis a hollóhátba kerültem és a házamba a legtöbb emberre az idegesítő jelzőt használják, mert túlságosan okosak és szorgalmasak vagyunk, s ezt előszeretettel hangoztatjuk is. Ettől függetlenül az apukáimnak az lenne a dolga, hogy feltétel nélkül szeressenek engem és ne akarjanak mellém még valakit, akitől jobban érzik magukat. Nem volt elég, amíg hárman voltunk? Most majd idejön egy tizenhat éves kretén srác is és kevesebb dolog jut majd nekem. Alapból nincs vérszerinti testvérem sem, így nincs szükségem örökbefogadottra sem. Csak el fog nyomni és majd azt hiszi, hogy minden úgy lehet, ahogy ő akarja. A srác lesz az idősebb és majd minden úgy lesz, ahogy a könyvekben meg a mugli filmekben is van. Eddig még nem tapasztaltam a testvéri osztozkodást, kapcsolatokat, de most muszáj leszek, mert belekényszerítenek. Vajon mennyi idő lesz, míg kiborulok és azt mondom, hogy a halálfalók azon az ominózus napon bárcsak engem is elkaptak volna?
Legszívesebben kimennék a nappaliba Kenyérhez és megszeretgetném, de félek, hogy akkor valamelyik apukám izgatottan odapattan mellém és beszélgetni kezd velem az újdonsült bátyámról, akit a hátam közepére sem kívánok. Esetleg még az is megtörténhet, hogy apu befog a konyhába és megkéri, hogy segítsek neki a sütés főzésben, amihez szintén nincs semmi kedvem. Hagyjon most békén mindenki!
A csengő hangjára összerezzenek és bebújok az ágyba. A takarót a fejemre húzom és úgy teszek, mintha nem is léteznék. Nincs az a pénz, hogy elhagyjam a szobámat. Persze, elég gyerekes dolog azt képzelni, hogy ettől a bújkálástól most minden jobb lesz és nem kell kimennem meg nem vesznek észre. Bárcsak láthatatlanná tudnám változtatni magam! Mennyivel könnyebb lenne...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
152
Értékelés :
10
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Hétf. 21 Május - 15:49
Richard és a kiscsibéi

Abszurd félelmek hosszú sora váltogatta egymást a képzeletemben szinte másodpercenként. Mi lesz, ha ez a fiú gyűlölni fog minket? Vagy ha mi nem leszünk képesek szeretni őt? Mi van, ha iszonyodni fog két nevelőapa gondolatától? És ha Florával nem tudják megkedvelni egymást? Vagy ha annyi rossz tapasztalat érte már, hogy képtelen lesz megbízni bennünk? És biztos, hogy tökéletes rendet raktunk a házban és Rody nem gyújtja fel a konyhát az utolsó pillanatban? Merlinkém, kis híján elájultam az idegességtől...
A helyzeten nem sokat javított Rody ingerültsége. Ha az ember ennyi ideje együtt él valakivel, akkor egy idő után ráhangolódik a másik érzéseire. Néha olyanok voltunk, mint azok a rosszul megírt sci-fi regények, amikre néha ráfanyalodtam jobbak híján - tízezer kilométerről is megéreztük, mi kavarog éppen a másik lelkében, nemhogy a konyha és a nappali csekélyke távolságából. Pedig reménykedtem benne, hogy Rody majd lazábban és higgadtabban kezeli ezt a helyzetet, mint én. Nemcsak magam miatt, hanem sokkal inkább Flora miatt, aki mindannyiszor mosolyogva bizonygatta, hogy persze, nagyon örül Dixon érkezésének, most mégis a szobájában gubbasztott. Beszélni akartam vele, megkérdezni, mi bántja, de Rodyval arra jutottunk, hogy hagyunk neki egy kis teret. Mindig is zárkózott kislány volt, bár velünk nagyrészt mindent megosztott és erre mindketten nagyon büszkék is voltunk. Most mégis úgy tűnt, hogy kizár minket és egyikünk sem tudta, hogyan kezeljük ezt. Talán a legrosszabb ötlet volt halogatni a beszélgetést, talán így cselekedtünk a leghelyesebben, nem tudhattuk.
- Ha lehányod azt a szegény fiút, szívem, esküszöm elválunk. - Nem voltunk házasok. Értelemszerűen. - De legalábbis sírógörcsöt kapok, ebben biztos lehetsz.
Aztán csengettek, nekem pedig abban a pillanatban a kocsonyánál is remegősebbé váltak a lábaim. Idegesen igazgattam a hajamat, mintha bármit is számított volna vagy egyáltalán tudtam volna mit kezdeni fél tubus zselé nélkül - igaz, még abban is Rody segített változó sikerrel.
Egy agarat megszégyenítő gyorsasággal sprinteltem be Flora szobájába. Elsőre azt hittem, hogy nincs is bent, csak néhány másodperccel később vettem észre a takaró alatti kis kupacot.
- Rosszul érzed magad, csibém? - Bizonyára az enyhe hipochondriám okozhatta, hogy rögtön egy kezdődő influenzát vizionáltam magam elé, legalább harminckilenc fokos lázzal. - Mert megérkeztek és neked is ki kéne jönnöd... Mindjárt főzünk neked egy teát, jó? Csak előtte üdvözöljük Dixont, rendben?
A biztonság kedvéért azért lehúztam Flora fejéről a takarót és gyengéden a homlokára tettem a kezem. Nem éreztem a szokásosnál melegebbnek.
Ha nem állt volna a küszöbön Dixon és a gyámügyes nő, most minden bizonnyal nem siettem volna ki Flora szobájából, hanem halálra aggódtam volna magam, amiért megbetegedett. Most azonban félretettem a nem is olyan mélyen rejtőző tyúkanyót pár perc erejéig, habár miközben siettem ajtót nyitni, gondolatban már leltárba is vettem, mennyi lázcsillapító lehetett itthon.
Hagytam, hogy Rody nyissa ki a bejárati ajtót, közben a kezemet tördelve. A teraszon ott állt a már jól ismert hölgy a Minisztériumból és egy magas, vézna fiú kócos, göndör hajjal, kevéske holmiját szorongatva. Rémültnek, de legalábbis megilletődöttnek tűnt, ami tökéletes kontrasztot alkotott a pólója trágár feliratával.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Homecoming

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-