» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Eddie Harvey
Today at 1:57
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Nem igaz George?
Yesterday at 23:45
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
My secret superhiro
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Julie &c Boyd
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Hunter Tuttle
Yesterday at 17:31
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Just look into my eyes...
Yesterday at 17:06
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Évfolyam- és csoportváltás
Yesterday at 16:27
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Ami nem öl meg, az
Yesterday at 8:43
• • • • • • • • • • • • • •
Wardell C. Drake
Grief
Pént. 17 Aug. - 21:48
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Családom és egyéb állatfajták
Pént. 17 Aug. - 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Hedwig Wolff
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Hétf. 9 Ápr. - 0:08

Clive & Alec

Kerestem az irodájában, nincs ott. Aztán a közös terekben. Ott sincs. A hálókörletébe is bekopogtam, nem jött válasz. Aztán kínomban valami kiscsajt kérdeztem meg, hugrabugos, mivel volt nála egy lénygondozós tankönyv, édes nosztalgia. Azt felelte, hogy a tanár úr általában kinn szokott ilyenkor lenni az erdőben, állatokat etet. Remek... nagy levegő, akkor caplathatok ki megkeresni. Miért? Mert ne mástól tudja már meg hogy vagyok, meg létezem, hanem tőlem. Látni akarom a fejét! Igaz... úgy se emlékszik rám, de nem baj. Így a hivatalos és kész. Ki tudja mikor jönne vissza... én ha elbóklászom kinn, akkor lesz hogy éjfél után keveredem vissza, magamat ismerve. Ha véletlenül Ő is ilyen, akkor bölcsebb megkeresni. Kinn még a jó öreg vadőrt is megkérdeztem, Ő mondta merre keressem Clive-ot. Még jó hogy farmert és egyszerű sötétkék inget vettem fel a fekete bőr cípő mellé, nem bajlódva a talárral, mert most szidtam volna magam érte. Olyan egy óra keresgélés után végre megpillantottam az erdő szélén, nem épp a legnemesebb feladatot ellátva... azt hiszem épp egy futóféreg váladékát próbálja üvegbe nyerni. Gyönyörű a szakmánk nem de?
-Úgy vettem észre ha rukkolát esznek sűrűbb lesz a váladék és kevésbé... fogsz tocsogni benne Clive. Bár roppant jó látni, hogy úszol a nyálban...
Vigyorgok, nem bírom ki. Igaz nem látok belőle sokat, de mondták hogy csak Ő van itt, csak nem égetem be magam. Mondjuk ha idenéz akkor nem kicsit meglepődöm. Rohadtul kikupálódott az ipse... én emlékszem hogyan nézett ki, azt a hülye bodros fejet és előnytelen nyúlánk képet nem felejtem... hát... lehet kezdem megérteni azt a bűbájos mosoly hülyeség díjat.
-Ahogy elnézem tényleg kell melléd valaki aki tanít ezt-azt.
Húzom ki magam, mellkasom előtt keresztbe fonva a karjaim, bár nehéz nem megnéznem magamnak, még így is, hogy... férgek között van. Merlin szerelmére, ez egyszerre undorító és isteni. Soha jobb viszontlátást!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
42
▽ Reagok :
36
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Szer. 18 Ápr. - 20:46

I don't think you know how easily you can make me smile
Alec & Clive

Kellemes kis, semmitmondó nap. Kineveztem jónak, pihenőnek, ejtőztettem arcom az előkandikáló nap sugaraiban és nagyokat sóhajtva vettem friss, használatlan  levegőt, végre se sárkányok, se tanítás. Illetve ez utóbbi majd lesz, estefelé, de csak unikornisok témakörben, ami viszonylag laza, főleg hogy a fiúknak olyankor szabad foglalkozás van. Habár, habár ez is nézőpont kérdése, mit művel a harmadéves ifjúság, ha póráza szabadabbra köttetik, főleg a srácok, nem mindegyiket sikerült megnyernem. Hallomásból visszajutott az a kicsinyes és igaztalan csúfnév: bájgúnár bár sokan felnéznek rám sárkánykutató mivoltom miatt,az óráim pedig előbb-utóbb megszeretik, még a nehezen kezelhető Mardekárosok is. Náluk ugyan elgondolkodom nem-e kellene átváltoznom feketévé.
Lyukas perceimnél nem is találhatnék megfelelőbbet féreg váladék fejéshez!  Kérték már tőlem többen, gyógynövény, bájital szakosak, tovább nem halasztgathattam. Ruha tekintetében ezúttal csak a visszafogott tökéletességre törekedtem, ujjatlan, fehér póló és mugli szabású nadrág, azt hiszem farmernek hívják – virít rajtam. Kissé ugyan szűk, de inkább használom gennyfejésnél, ha már kötelező volt beszereznem ugye, nem hordom túl gyakran. Halkan dudorászok, az egyik Roxforti indulót, amit a kórus olyan bájosan előadott múltkor, nem veszem észre, hogy fenekem ritmusra riszálom, gennyfejésnél az ilyesmi nem tudatosodik.  
Megragadok egy kövér példányt, szépen lecsapolom egy fiolába, hasánál alaposan meglapogatva, amikor valaki hozzám szól, hirtelen, mert nem figyeltem semerre másra, az üveget is majdnem elejtem ettől a férfitól? Némi manőverezés után sikerül megtartanom és nagy, kérdő szemeket meresztenem rá.
- Nem értem az neked miért jó. Az épp elfogyott, tudod a bájitalkészítők felhasználják általában és Slughorn professzor úr panaszkodott a minap, valaki dézsmálja a készleteit. Mindazonáltal örülök, hogy figyelsz az órákon.
Ajándékozom meg egy vidám mosollyal, a nyilvánvalóan diákot, bár különös, hogy arcra nem ismerem fel. Aztán elkezdem gyanítani, hogy mégsem, idősebb és egész jó…öhm, pislantok, ez nyilvánvalóan nem fordult meg a fejemben, csak egy fura deficit volt. Felegyenesedem, vagy azt már csináltam? Egyre furcsábban nézek rá.
- Mármint…egy ellenőrző bizottságtól jött? Elnézést, hirtelen azt hittem tanuló
Nyújtok felé kezet kapkodva, aztán veszem észre, hogy felé nyújtott jobbom úszik a nyálkában. Zavartan hehegni kezdek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Szer. 18 Ápr. - 21:26

Clive & Alec


Merlin szent szerelmére ez a pasi... az egy dolog, hogy jó a segge, komolyan. De még riszálja is bazdmeg! Egy ideig csak szemlélem ezt a -számomra- abszurdnak beillő idillt, de csak megszólítom, nem árt ha tudja nincs egyedül. Épp megint csapolna valami kis túlhízott dögöt, mikor megcsúszik a kezében az üveg, szép kapás cowboy! Vigyorom elárulja jól szórakozom, de próbálok komoly maradni. Legalább egy kicsit, na.
-Shlughorn azt sem veszi észre ha a zsebéből veszel ki valamit, ne légy már ostoba, amúgy is szerintem csak szívat Téged, mert lusta Ő maga lefejni ezeket... derogál Neki! - Ja igen, nem vagyok jó véleménnyel az öregről, elvégre Ő is mindig másokhoz méregetett, azt pedig teljes szívből gyűlölöm. Clive, komolyan, ne légy szánalmas hogy nem vetted észre kihasznál az öreg faszi! Tekintetem is elárulja, hogy ne mááááár ember! Persze leesik, hogy Ozinak volt igaza, diáknak néz, elszámolok tízig és kifújom a levegőt, hogy nem, nem, nem mondom ki amit gondolok. Túl perverz és köze van a feszes fenekéhez. Inkább próbálom afelé terelni, hogy kisegítem a nyomorult kis profeszori állásában! Bár egész jó itt, tetszik is a felsorolt teendő lista, talán annyira nem nyomorult az állás, de... pf, mindegy.
-Rájöttem.... - Mondom lassan, megfontoltan és elégedetlenül forgatva a szót a számban. Tanuló... kabbe! Erre még a nyálas kezét is adja, ínycsiklandozó.
-Ahelyett hogy a tenyeredbe csapnék hamarabb választanám a feneked, valami Celine Dionra riszáltad? - Elnevetem magam, ez kész, ez hülyébb mint volt, bár normálisabb én sem lettem. Kisegítem... olyan fene jó fej vagyok, nézzenek oda! Előveszem a pálcám és már szegezem is a kezére.
-Scourgify! - Bye-bye-t mondtunk a nyálkának, szóval kezet rázok vele, erősebb, határozott kézfogásom van, de nem vagyok egy vasmarok.
-Alec vagyok. Alec Silverlake. Az új segéded. Persze ez nem jelenti hogy rám sózhatod a számodra kellemetlen dolgokat, mert nem leszünk jóban. Jól kikupálódtál, hallod-e! Szerintem nőttél is, úgy emlékeztem én vagyok a magasabb... - Húzom ki magam de nem... nem. Egy magasak vagyunk. Legalább alacsonyabb nem vagyok... Közben azt is nézem így dereng-e Neki ki vagyok, de van egy olyan sejtésem gőze sincs. az élet fintora, de inkább csak igazítok a hajamon és nyújtózom egyet.
-Végeztél vagy pakolást is teszel magadra belőle? - Pf, meddig akar még féreg királyt játszani? Nagyon nehéz... nem Picassos- képként gondolnom erre a jelenetre, annyira absztrakt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
42
▽ Reagok :
36
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Szomb. 5 Május - 13:39

I don't think you know how easily you can make me smile
Alec & Clive


Ha a gondolatok túlzsúfolódtak, füleden folynak ki már, tökéletes tevékenység a gennyfejés. Kedélyes, szinte kikapcsoló és most frissít a madármuzsika, a természet óvatos zörejei. Kedves, békés, messze minden háború, az összes gond egy távoli, nem létező, kinyithatatlan fiók mélyén hever. Nem kell foglalkoznom vele, nem adtak hozzá kulcsot. Lehetek kicsi, kedvenc és törékeny, mert csak akkor kell valamivel törődnöm, ha megmutatják hogy kell. Mintha önálló döntésekre még képtelen lennék. Buta képzetek és tudom, hogy helytelen irányba sodornak, olyan gondolatok, amiket nagyon szégyellek, biztos vagyok benne, hogy jelentésük valami olyasmi, nem akarok, bírok már több felelősséget vállalni. De most, beleringok a természet csendjébe, egy alantas, de nyugtató munkába, rutinmozdulatokkal.
Azt hiszem egy diák ugraszt ki csendemből, egy szemtelenebb idősebb Mardekáros. Összevonom szemöldököm, ahogy vizslatom, idősebb már.
- Ha arra célzol, amire gondolok furcsa idegen, nem használ ki, ezt teljesen önszántamból csinálom. Azért jöttél, hogy segíts?
Zavarodom össze, fel kell vennem a szigorú arcot, kihúzni magam rendesen, kár hogy nyállal fedve nem igazán érzem magam méltóságteljesnek. Kínomban kezet nyújtanék neki, rémülten kapom vissza, ahogy ráeszmélek, elborítja az undorító genny és érkezik egy megjegyzés, amitől megtántorodom. Érzem, hogy arcom kigyullad, próbálok nem pofára esni a takonyban, de a furcsa, csúszkálós vergődés erősen befigyel.
- Hogy…mimicsoda? Celine Dion?
Köhintek, biztos bedugult a fülem, vagy furcsa allergiám van a levegőre. Hányadika van? Merlint szent szerelmére remélem nem péntek 13!
Nyálkátlanít, egész hatékony, de én még nem tértem magamhoz. Talán napszúrás? A sok munka ára. Kicsit erősebben szorítom meg a férfi kezét, mert kapaszkodom is, de gyorsan elengedem, amikor valamennyire felfogom ezt.
- Az új segéd? Nagyszerű, valóban igényeltem. Örvendek, én…ismerjük egymást? Ugyan, semmi sem kellemetlen, bár tudod én sárkánykutató is vagyok, ezért nem tudok minden órát megtartani. Eddig én is segéd voltam, de közeledik a harminc és
Idiótán hehegek, ezt miért csinálom? Megint nyújtanám a kezem, zavartan leeresztem. Utoljára Draven társaságában voltam ennyire dekoncentrált. Miközben ő azt méri milyen magasak vagyunk, ádáz küzdelmet vívok saját zavarommal. Nem lenne szabad megint elvörösödni!
- Nem, de mivel nagyon érdeklődsz a nyálkák iránt gyanítom te ezzel ápolod a bőröd, azért nézel ki tizenhétnek.
Próbálok visszavágni, ahogy némileg összeszedem magam, bár gyanúsan sok levegővételre van hozzá szükségem. Hogy ne álljak úgy, mint a faszent, kényszeresen pakolni kezdem a dolgaim, a gondosan összekészített eszközöket, sorrendben, precízen visszapakolgatni, a maradék férget elkülöníteni, elvégre legfontosabb kötelességem jelenleg éppen az új tanársegéd! Míg foglalatoskodom, igyekszem nem izgulni, hogy megint egy paraszttal kell szócsatákat vívnom.
- Akkor miután összepakoltam, körbevezetlek és részletesen ismertetem mi lesz a feladatod. Kaptál már lakosztályt? Mire lenne most a leginkább szükséged?
Próbálok profinak látszani és először is felmérni az igényeit. Mindezt nyugodt, precíz álcával, elvégre egy McGonagallt nem zökkenthet ki nagyjából semmi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Szomb. 5 Május - 22:47

Clive & Alec


Idegen... úgy nézek rá, hogy az tőlem valóban idegen, fintorral vegyes értetlen fejjel. Ki beszél így?! Mint valami száz éves öreg aggastyán... némileg magamhoz kell térni a dolgok felett, főleg hogy de, de, kihasznál Téged az öreg Clive...
-Fogjuk rá. De ha önszántadból csinálod vagy hülye vagy indokolatlanul jó fej... - Húzom el a szám elgondolkodón, komolyan mérlegelem melyik opció fedheti a valóságot, legalább is melyik karcolja. Az bizonyos, hogy méltóságát nem most fogja összeszedni a szememben, noha nem is vesztette el, hogy keresgélnem kelljen. Nyújtja a kezét, de hát csöpög a cucctól, köszönöm, úsztam benne már életemben eleget, nem hiányzik, kihagynám ezt a fajta kézfogást. A seggét viszont kajak megfognám, de a kijelentésre annyira zavarba jön, hogy nagyon felkacagok, elpirult bazdmeg!
-Jajaja, az egy énekes csaj, nem fontos, mugli. - Legyintek kacarászva, mert még csúszkál is, megfogom a könyökénél, el ne essen, aztán megtisztítom a kezét, hogy csak kezet rázzunk, ha már így szokás. Erősebben szorít, de mivel csúszós még a terepe nem hibáztatom, inkább megtartom megint a könyökénél. Ha elesne tuti elkapna a röhögőgörcs...
Ez hamar elmúlik mert egyrészt azt hiszi diák vagyok, aztán még magyarázza is ki Ő és mit csinál... elégedetlen nyammogok egyet, hogy ez már lassan nekem ciki. Oké, sokan vagyunk és nem is ugyanazokon a helyeken dolgoztunk de van pár értekezésem nekem is... jó nem sok de azért már írtam, ha nem is idézték sokan őket... nem hosszúakat, de én voltam. Elengedem a dolgot, hiszen soha sem tudta ki vagyok. Úgy fest van ami nem változik. Még jó hogy a családom ezt nem látja...
-Nem, nem ismerjük. - Rázok egyet a fejemen, mert valóban nem ismerjük. Én sem ismerem Őt ha szigorúan vesszük a szót, sosem beszélgettem Vele pár szónál többet, szóval jobbnak látom nem firtatni a múltat. - Tudok róla. Ismerem a munkásságod. - Ez viszont igaz, tényleg mindent olvastam Tőle, azt is mindig meghallgattam ha valaki Róla mesélt... a végére azért féloldalasan csak elmosolyodom, igen-igen, most 29 a kis feszes fenekű barátom, tisztában vagyok vele. Megint nyújtja a kezét, azt hiszem megint elesni készül így jobban fogom, el ne essen. Baszott jó fej vagyok, pedig nincs is azzal tisztában mennyire megaláz valahol... De én csak röhögök ezen már évek óta, semmi baj. Legalább nem magasabb nálam, ezzel nem villoghat, bár ez annyira jelentéktelen dolog, hogy már az szánalmas, hogy ennek örülni tudok baszod... mindegy. De megnevetett, szívatni próbál? Komolyan?
-Nem, nem, a rendszeres szex teszi, jól karban tart. - Kegyetlen vigyorgok rá, direkt végigmérem megint, érezze csak, hogy bejövős külsőre. Amúgy... basszuskulcs... tényleg. Ettől belül furcsán is érzem magam, mert túl sokszor járt az eszemben és forgott körülötte az életem, hogy még helyesnek is gondoljam. Nézem ahogy pakol, még mindig hihetetlen, hogy beszélgetek vele, együtt fogok dolgozni vele... VELE. De míg lehajol megnézem megint a seggét, az segít fókuszálni is csapongó gondolataim és érzéseim.
-Jól van, nem árt, ha már a Te kezed alá dolgozom majd. Kaptam, kaptam, ki is pakoltam már. Pfff... - Hogy mire lenne most leginkább szükségem? Erre kibukik belőlem némi nevetés és köhintek párat, fél kezem zsebre vágom, másikkal figyelem el kell-e kapni a kis szerencsétlent itt a féregparadicsomban. -Egy felesre, de ahhoz még korán van. Miért jöttél ide tanítani? Nem túl... nyugodt? Végtére is a sárkánykutatás csak kalandos szelleműeknek váló, de a tanárság... - Nézek rá, mert ez tényleg érdekel. Én nem tanítani jöttem, hanem tanulni, ezt Dumbledore is tudja, de eléggé megértőn fogadta. Végtére is... nem szégyen az. Ha végre valahára összepakolt akkor nyújtózom egyet és ballagok mellette kényelmes tempóban, jelezve nem sietünk. Ha sok a cucca akkor még a kezem is nyújtom, hogy adjon valamit, segéd leszek vagy mi a fene, gondolom amúgy is elvárná, hogy én csináljam ezeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
42
▽ Reagok :
36
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Vas. 6 Május - 19:21

I don't think you know how easily you can make me smile
Alec & Clive


Nem hinném, hogy a fiúnak szimpatikus lennék, vagy a nyálka miatt fintorog rám?. Ez előbbi feltételezést választom, ahogy hülyének gondol, vagy ostoba mód jó fejnek. Megmosolygom a dolgot, bár diáknak nem hagynám, hogy így szemtelenkedjen, akkor sem, ha végzős.
- Gusztustalan, de kikapcsolódás
Nehéz visszatérni a zavar ingó talajáról, szinte egyensúlyozom lélekben és szó szerint. Kirántja alólam a biztosat és megint elvesztem az irányítást. Máris lángoló képpel libegek előtte, ahhoz hasonló felkavaró érzés, mint Draven esetében. A jól ismert aggodalmat, meghökkentő félelmet szinte barátként üdvözlöm gyomromban. Ő is férfi és normális esetben semmi zavarba ejtőt nem kellene éreznem. Kezdem azt hinni… A gondolattól is irtózom, mégis egyre többször merül fel. Richardra fogom robbantani az irodát! Szaporább lesz légzésem, kényszeredetten nyelek néhányat és halálos komolysággal meredek rá. Csak addig a pillanatig, amíg mindez átmossa agyam reszkető felszínét. Főleg, hogy érintkezünk, egy kézfogás valami férfival most olyan ijesztő, akárha a legdermesztőbb démonnal néznék szembe.
Kell néhány másodperc, amit én hosszú, kínlódva vonagló perceknek érzek, mire valahogy hátra tudom söpörni aggodalmaim és az új meglepődésre koncentrálni. Nem diák, ismeretlen, de a tanársegédem lesz.
Mennyire teszek rá jó benyomást, ha rögtön a hülyeségeimmel sokkolom? Tulajdonképpen a mentora leszek, egyfajta felettes, útmutató-féle, ő pedig kedélyesen viccelődni akart, amit én szinte ízetlen térfának fogtam fel. Hová lett a humorérzékem? Miért fagyok le a férfiaktól?
Mosolygom, bizonyára utána nézett, hogy is mondta? Alec…hisz mégiscsak mellém osztották. Semmi meglepő ebben, kedélyesen bólogatok, a felszínen legalábbis, alant még mindig félelemgörcsök kínoznak. Belefájdul a gyomrom. Will miatt is sokat fáj mostanában, kérnem kell rá főzetet.
Amikor már helyre jönnék, ismét érintéssel bombáz, aztán a megjegyzéssel, amitől újfent zavarba jövök. Nagyon. Szörnyen. Nem lehet fokozni. Az arcom fáj, annyira ég, ajkam szerintem nyitva, bár nem tudom, pislogok és minden erőmmel próbálom nem azonosítani ezt a pillantást.
- Aha
Ennyi elkínzott nyögést sikerül hallatnom. Azt hiszem teljesen leszerepeltem, hogy szinte sokkban botladozom előtte. Clive! A leendő tanársegéded! Sok levegőt szívok be, remeg a gyomrom. Legalább eszembe jut pár rutin mondat, nem hiszem kompetensnek tartana. Gyorsan kihúzom magam, ellépek előle, bólogatok, miközben próbálom összeszedni hibernált gondolataim. Ahogy szedegetem cókmókjaim, megrezzenek, nevetés harsan. Ostoba kérdés volt? Valami nem túl professzoniális? Inna, ha már valami kezdő kis bizonytalan mellé tették… Lehet nem ártana, valahogy helyre kell hoznom.
- A gyerekek néha ijesztőbbek, mint a sárkányok. A változatosság miatt és mert fontos az egyensúly. Elvégre nem kalandozhatok állandóan, folyton küldetéseken, veszélyben. Ráadásul a testvéreim is itt tanulnak, a legkisebb most kezdte az első évfolyamot. Evidens volt, hogy jövök, vigyázok rá és eléggé…problémás eset.
Komorodom el egy pillanatra, aztán gyorsan visszatérek a szerephez és megnyerő mosollyal bombázom. Valamiért a Szombati Boszorkány folyton nekem ítéli, lehet benne valami.
- Ezértis van nagy szükségem rád. Igazán örülök neked Alec! Ha körbevezettelek a feles is megoldható, leugorhatnánk Roxmortsba. A tanárit láttad már? Te is kapsz saját íróasztalt. Miért szeretnél tanítani?
Dobom neki vissza a kérdést, amíg összeszedem magam annyira, hogy értelmes információkat osszak meg vele. A dolgokat elbírom, egyelőre eszembe sem jut segítséget kérni. Lassan elindulunk visszafelé, azt hiszem könyvekkel fogom telepakolni.

• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 6 Május - 19:52

Clive & Alec


-Akkor már inkább a sárkányürülék... - Nyögöm, ez annyira undorító, mondhatni megbeszéltük vállalom a szilárdabb gusztustalanságokat...
Jól zavarba hozom egy annyira semmiséggel, nem tudom eldönteni azért mert végtelenül prűd vagy mert bejön neki a dolog. Ha a családjából indulok ki, előbbi, de ha az én esetemben csinálnánk ezt elég becsapós dolog lenne, nem? Ráhagyom, de kisegítem, fogom meg kezet is rázok vele némi bűbáj után, jól szórakozom a zavarán. Azon már kevésbé hogy ennyire fogalma sincs ki vagyok ráadásul azt hiszi kölcsönös! Az egész akkor oldódik fel bennem gordiuszi csomós elvágásként mikor viccelődni próbál de csak magas labdát ad vele és annyira kiakad, hogy csak nevetni tudok rajta. Nem kiröhögöm, vele nevetek, azaz nevetnék, ha Ő is tenné. De belátom nem ehhez van szokva, a nagy McGonagall, sejthettem volna, hogy botrányosnak fog ítélni, hát összeszedem magam és komolyságot próbálok erőltetni magamra, mert a végén még kirúgat. Megteheti, ki vagyok én hogy ragaszkodjon hozzám bárki is? De akkor semmit sem tanulnék nem igaz?
-Abbahagytam. Sokan nem értékelik a humorom, úgyhogy bizonyosan velem a baj. Ne is foglalkozz velem. - Mondom udvariasan, de érezni ez nem őszinte, inkább berögzült, unottig ismételt klisé amit a szüleim vertek belém. Ennyit sikerült ha mást nem is. Talán ettől megnyugszik és nem szédül bele a féregpaplanba. Aztán faggat arról mi kéne, de hát egy erős ital kéne mi más... gőze sincs mi játszódik le bennem miatta, noha én sem vagyok tisztában azzal milyen jelenlegi problémáiba tenyereltem bele a puszta lényemmel. De legalább azt meg akarom tudni mi a fene vette rá, hogy idejöjjön, ez nagyon érdekel, szerencsére nem áll le titkolózni.
-Miért lenne evidens hogy vigyázz rá? Csomó tanár van itt, másik is beküldik a gyerekeik és nem féltik... Mindegyik gyerek problémás a maga módján, max nem veszik észre. És de, kalandozhatsz ha akarsz, ki tiltja meg? Nem minden küldetés veszélyes, Antipoduszi Opálszemű Sárkányt felügyelni kimondottan békés küldetés tud lenni, nem de? - Mosolygok rá, hát az nem is agresszív fajta, maximum ha vadászik, de akkor minden állat veszélyes. De amikor közli szüksége van rám az valahol botor mód jól esik. Igazából nem RÁM van szüksége, hanem egy segédre, de mégis élvezem a mondatot.
-Benne vagyok egy roxmortsi kirándulásban, nem voltam ott már... lassan tíz éve! - Baszki, 16 voltam mikor voltam ott, aztán ugye nem volt idő kiruccanni, elutaztam... tuti nem váltzott semmit! Hirtelen kicsit öregnek is érzem magam, mert tíz év az tíz év.
-Ahm, nem, nem mentem még be, általában diákként cipeltek oda, nem akarom kiidegelni a régieket azzal hogy csak úgy besétálok! - Mosolygok és nevetek, hú, komolyan, talán nem ismernek meg, bár lehet mégis. A segítségből nem kér, hát hagyom, ahogy Neki jobb. A kérdése nem lep meg.
-Én szerintem veled ellentétben, a gyerekek nem ijesztőek, csípem őket. Meg kellenek a friss nézőpontok, egy kis... fix dolog az életembe, Roxfort ilyen. Utáltam itt lenni, de most kellemesebb. - Még nem tudom, hogy ugyan úgy gyomorgörccsel fogok közlekedni mint anno, ha Rowan megérkezik... most még békésnek ígérkezik, mókásnak Clive miatt. Közel is hajolok a füléhez hogy súgva kérdezzem.
-Amúgy... mindig ilyen zavarba jössz, ha szexista vicceket mondanak Neked? Például hogy jó a segged, cowboy? - Vigyorgok rá, huncut mosolyom mögött valódi kérdés lapul, jó lenne tudni meddig feszíthetem a húrt, nem akarom hogy elpattanjon azért, az hamis muzsika lenne!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
42
▽ Reagok :
36
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Vas. 20 Május - 15:40

I don't think you know how easily you can make me smile
Alec & Clive


Hehegek, kinek a genny, kinek az ürülék. Próbálom visszakaparni veszett méltóságom, de mint homokszem kipereg ujjam között. Éppen egy lelki válság közepén ront rám, mint jövőbeli segéd és hogyne kapcsolódna ehhez a probléma-féléhez. Meg kell néznem mikorra esik péntek 13. talán már az előszele karcol, rossz a holdállás, nem vettem észre egy fekete macskát, rosszul hintettem magam mögé a sót.
Az ingást nem tudom majd kimagyarázni, de igyekszem kihúzni magam, visszatérni rejtett tartalékaimhoz, hogy mint a teve tartást húzzak elő titkos púpomból. Mosolygok és csak szélesebben, amikor humorral magyarázza, próbálok nem érezni semmit kézfogásnál, gyorsan visszarántani, csodákra képes egy visszafogott, de fogvillantós vigyor, látja milyen jól szórakozom a viccein.
- Dehogy, nagyon jó volt a maga nemében, azt hiszem csak, biztosan, elfáradtam. Elnézésedet kérem, általában nagyon is értékelem az ilyesmit.
Bólogatok, igyekezve, nem ijeszthetem el. Öröm az ürömben, hogy itt van, bizonyára csak ilyen egyedi nyelvezettel bír és igazán nem tehet arról az arénában felvillanó, összezavaró mélykék tekintettől, ezekről a mostanában rettenetes sejtésekről.
Jól esne most egy pohár víz, könnyebben nyelnék, otthefeljteném az émelygést valahol. Újabb fiók kell, amibe megint beletuszkolom csak mert kényelmetlen? Ha kibontom ezt és rájövök igaz, komoly válságba kerülök és sok furcsa kérdésre kapok logikus magyarázatot.
Tanársegédem becsületére legyen mondva, próbálja elterelni figyelmem, Will egy másik komoly probléma, erősebb, mint a gondolat, hogy én…
- Will beteg. Én vagyok a bátyja, ő a legkisebb és meg sem kellett kérniük, evidens. Viszont ez hosszú és nyomasztó történet. Igazad van a békés küldetések sokkal lazítóbbak, mint a féreg fejés és hiányoznak. Valami lajtos foglalatosság egy kezelhető sárkánnyal.
Sóhajtok, mennyire leszerepeltem legutóbb is, egyre inkább érzem kell már a bizonyítás, valami veszélyes, ahol nem mindennapit csinálok. Lám, egy jó segéd mindig emlékeztet mi mindent mulasztottam el az utóbbi időben. Még 13.-a előtt egy önfeledt kirándulás, esetleg elkísérhetne, lenne oka felnézni rám. Mert helyre kell ezt tennem, gyorsan, hatékonyan, elnyerni feltétlen bizalmát, hogy egy kicsit mégis mesterként tekintsen rám.
- Elkísérnél? Roxmorts előbbre való persze, de például hétvégén?
Mosolygom rá, kis nosztalgia. Azt hiszem én sosem szakadtam el Roxmortstól, valamiért mindig visszahoppanáltam, hogysem csupán szép emlék maradjon. Talán egy kellemes élménnyel halványíthatom emlékeit bénázásomról. Felnevetek ódzkodásán a tanárit illetően, édesen fiatalos. Merlin szakálla micsoda szó! Normális ember biztos nem használ ilyen jelzőt egy emberre, férfira. Mondtam már macskákra, sárkányra, totyogó Willre, gondoltam rá gyerekgesztus kapcsán, de ő egy férfi Clive! Büdös, kakil, szellent, böfög, szőrös a lába! Mi édes lenne benne?
- Rossz gyerek voltál?
Kérdezem leplezve a hirtelen újra előtörő zavartságot, egészen kedélyes a hangom, jó lesz így. Lassan megnyugszom, hogy a beszélgetés egészen Alec központú, kellemes társalgásba torkollik, kivesézzük Roxforti éveit és majd nagy, bölcs tanácsokat adok.
- Lehet a Roxfortot utálni? Mesélj, melyik tanár bántott? Egyébként hidd el, egészen másképp néznek majd most rád, hogy felnőttként, oktatóként térsz vissza. Először furcsa lesz, de meglehetősen kellemes, ahogy közvetlenek, egyenlő félként kezelnek.
Haladunk az épület felé, gondolatban kezdem összeszedni milyen műveket ajánljak, a teendőket, amik közös munkák kapcsán várnak, lépnék könnyeden, mégis szilárd férfiasan, amikor előző feltett kérdésemre máris választ ad.
Bűn rossz kölyök lehetett, ja és tényleg pocsék a humorérzéke.
Kezdjük ott, hogy közel jön, már ettől megbotlom, ahogy ledermedek, tiltakoznék, visítok belül, de szívem zakatol, mintha elütne a gyors gőzös, de most nincs ott, hogy ráessem, hacsak nincs tényleg ott, hogy rá-es-sem, nem tudok jól kimászni belőle, csak a hasalást van szerencsém megakadályozni, térdtől lejjebb nem zuhanok. Az arcom hagyjuk, nagy paradicsom és mindent szétszórtam, ami a kezemben volt, a gennyes fiolákat beleszámítva, lehet hogy pár összetörött. Kényszeresen, kapkodva botorkálok értük, le kellene reagálnom, de remeg a kezem és hangom, amikor megszólalok.
- Azt hiszem…azt hiszem nincs rendben velem valami.
Bukik ki belőlem meggondolatlanul és hirtelen a szöveg, amivel Richardra akartam rontani. Talán már ma este, minél előbb. Erint is fel kellene keresnem egy jó bájitalért és nem ártana beugranom a Mungoba…nem oda nem! A gyengélkedőre, hátha csak múló rosszullét, felírnának valamit a stresszre. Lehet, hogy ez neki vicces lesz, ugratás csupán, egyesek kedvelik az efféle beszólásokat, de ha komolyan benne van valaki, azt hiszem tényleg borzasztó kiborító.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 20 Május - 16:30

Clive & Alec


Mosolygok, no, most legyek okos, hogy csak udvariaskodik, mint én tettem vagy valóban szereti az ilyesmi humort... azt hiszem majd az együtt töltött idő megválaszolja a kérdésem, mert most képtelen vagyok eldönteni. Közben beszélgetni próbálok, mert elég szürreális a kép, nekem, hogy itt vagyok VELE és leszek is, ha csak ki nem dobat. Nem csak egy név lesz a cikkek alján, az indok miért váltsak szakmát és a mérce, hogy kitől legyek jobb... egy húsvér személy lesz, aki.. lehet teljesen más mint hittem, de lehet pont olyan mint leírták. Okoz némi gyomorgörcsöt a dolog, de mégis szórakoztat a gondolat, tanulok, ismerkedem... ezeket szeretem csinálni. Bár ahogy az öccséről beszél az... nos az szomorú, meg is veregetem a puhán a vállát.
-Én is báty vagyok, de messze nem olyan jó mint Te. Ennyi tesó után van rutinod, nem kell félned, minden jobb lesz. Én is itt vagyok, több időd lesz, a kezed alá dolgozok amiben lehet. Ha nem is látszik, de nem vagyok lókötő, megcsinálok majd mindent. Szóval nyugi, meggyógyul. - Próbálom biztatni mert látom tényleg komoly lehet a gond. De biztos sokkal jobb a kapcsolatuk mint nekem Rowannal így... nem féltem. Én nem vagyok jó testvér, Rowan mindig is gyűlölt és megvetett. A nővérem is, így... mondhatni biztos bennem a hiba. De amiatt jobb tanácsot sem tudok adni, az az igazság.
-Áh, ezért élvezted az előbbit is valahol? Ha gondolod cseréljünk kicsit, én még bírom a vadabb dolgokat is, meg értem nem is kár! - Nevetek, mert elviccelem, de amúgy... tényleg... Ozíriszen kívül nem hiányolna senki. De ebbe nem szeretek és nem is szoktam belegondolni. A kérdése meglep, némileg összeugrik a gyomrom. Közös kiküldetés? Biztos feszélyezne de hogy a francba tanuljak ha nem így? Mosolyom úgy is elrejti belső frusztrációim.
-Persze, amikor csak akarod. - Nyelek egy apróbbat, biztos azért mondja mert nem tudja ki vagyok meg amúgy is azt hiszi semmihez sem értek hát tanuljak valamit... nem baj, attól még érdekel a dolog, meg tényleg tanulni jöttem.
//Kikérem magamnak nem vagyok büdös, ügyelek a higiéniámra! xDD //
A tanári miatt előjön hogy nem kedveltek, majd felhorkanok, basszus, tényleg Ő már elment mikor én igazán belejöttem a polgárpukkasztásba.
-Aki nem gondolt menőnek az megvetett. Tipikus mardekár. - Vigyorgok, noha sokaktól megkaptam nem is vagyok odavaló. Mintha nem lennék elég ravasz csak hogy jól megszívassam őket érte! Hagyjuk is.
-Lehet, ha olyan mint egy börtön... mindegy. Tanár? Egyik se, szerettem a tanárokat. Ahh... na persze. Én még mindig csak segéd vagyok melletted és korban így is közelebb leszek a végzősökhöz mint hozzájuk. De megszoktam hogy... mindegy. Nem fontos, magamtól jöttem ide, jó lesz itt. - Biztatom magam és győzködöm Őt is, hogy most nem fogom utálni az itt létet, nem lesz börtön, nem lesz kínzókamra.
Inkább terelek is, mert nem fogom elmondani hogy az öcsém terrorizált, hogy miatta lenézett a családom, hogy most sem csinálok mást, csak tanulok tőle, hogy jobb lehessek, holott erre magamtól kéne rájönnöm. Ahogy odasúgok Neki csak viccelődöm, nem akarom én bántani, amúgy sem tűnik egy könnyen megrendendíthető valakinek, hát sárkánykutató bassza meg! De mikor megbotlik meglep, nyúlok érte, a cuccok után, de kevés a siker, így is letérdel és elejt pár dolgot. Nehéz rájönnöm miattam vagy amúgy is valami baja van.
-Jah látom... lehet napszúrást kaptál... - Térdelek le mellé, nézem a homlokát, de csak a pír okozta forróság, lehet hogy embert így kikészít egy egyszerű csipkelődő bók? Úgy saccolom nem, attól max megbotlott.- Szerintem menj a gyengélkedőre, én ezekhez nem értek, a többi cuccot meg elpakolom én. Lehet kicsit túlvállaltad magad és elfáradtál. Tényleg elkél Neked egy segéd, már értem Dumbledore miért ment bele hogy felvegyen... SOS helyzet volt. - Simogatom a hátát, másik kezemmel összeszedem amit érek és hagyja.  
-El tudsz menni egyedül vagy elkísérjelek? Kulcsot kaptam a teremhez, meg tudom hol van, szóval ezeket bízd rám. Meg egyél valamit, lehet az is a baj. Ha belemerülök a dolgokba én például rendszeresen elfelejtem úgy szólnak rám. - Nézegetem, hogy mit szól, megoldja-e vagy jobban örülne, ha nem maradna egyedül. Kinek mi ilyenkor a jobb, én például mindig egyedül akartam lenni, mert senkiben sem bíztam annyira, hogy lásson gyengének. Clive-ot szerintem mindenki szereti, Neki ilyen gondja nincs, de ettől még preferálhatja inkább ezt. El is veszem a fiolákat, elpakolom ahogy Ő - legalább is nagyjából, mert nem figyeltem teljesen a szisztémáját - és elveszem a táskát (vagy mi ez, lusta vagyok visszanézni xD) és felsegítem, remélve nem szédül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
42
▽ Reagok :
36
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Szomb. 2 Jún. - 21:51

I don't think you know how easily you can make me smile
Alec & Clive


Mély levegővétellel próbálok túllendülni saját, bizarr gondolataimon. Valami hibádzik a fejemben, de ezt a segédem nyilván nem láthatja. Könnyednek, elbűvölőnek kell lennem, megvennem kilóra.
Sorozatos kudarcot vallok és kezdem azt hinni, szőkeségem okozza, önbizalmat keresek az örökös álmosolyban, miközben minden hiúságom ő hordozza, az a másik, széles vállú, lobogó fekete hajú, sárkányok haragja.
Szörnyűek a viccei, de csak legyintek mennyire meg sem kottyannak, miközben folyamatosan bolondot csinálok magamból. Szóba hozom az öcsém, rögtön első találkozáskor és gyomrom kavarog mitől fordult így fel a világom?
Valahol meglepő, hogy számon tartja, sok testvérem van, de azzal nyugtatom magam Dumbledore küldött leírást, végtére is ismernie kell az embert, akinek segítségéül szegődik.
Felöltöm legelbűvölőbb álmosolymat és sűrű bólogatások közepette adok hálát neki.
- Igazán úgy beszélsz, mint egy tökéletes tanársegéd. Nagyon szépen köszönöm. Én pedig mindent elkövetek, hogy jól érezed magad nálunk.
Kedélyes sétánkat még tovább gondolom és majd egyre villogtatom jófejségem, megmutatom mit jelent a humor.
- Mire gondolsz? A vadabb dolgokat én is jobban, de az ember elfárad a túlzott koncentrálásban, ami nem árt, ha túl akarja élni. Mr Silverlake, ezt tessék visszaszívni!
Torpanok meg és nézek rá erélyesen. Szemöldököm ejnyeráncba ugrik, akárha kiskorú volna, ez legalább olyan gyerekes kijelentés. Egyáltalán mi vette rá ilyen gondolatra? Az értetlenkedés éppúgy megállít, mint a bosszankodás. Elképzelésem sincs honnan ugrik be valakinek egy ilyen gondolat, ami ráadásul, valahol vele hasonlít össze, még ha nem is szándékos. Nevetéséből arra lehet következtetni, szegénynek tényleg ennyire nincs humorérzéke…
- Remek, akkor ezt megbeszéltük
Nyugtázom derűsen. Hogy másképp bizonyíthatnék, mint rettenthetetlen, harcos valómmal? Ráadásul valóban hiányzik valaki, aki partner őrültségeimben.
Felnevetek ezen, noha meglep, hogy egy Mardekáros térjen vissza tanítani, nem éppen türelmükről voltak híresek. Igyekszem nem ítélkezni, de megfordul a fejemben milyen édes és ifjú még. Az édes jelzőt mellesleg próbálom nem figyelembe venni.
Elgondolkodva vizslatom hogy lehet a Roxfort, a majdnem teljes szabadság színtere börtön? Talán rossz házba osztották, bántották a többiek?
- Nem tudod miért érezted így régen, de minden elismerésem, ha ennek ellenére visszajöttél. Ez nagyszerű alkalom, hogy feldolgozd a régi sérelmeket. Ha van bármi, amiben segíthetek, kérlek szólj és ne aggódj Alec, sok a fiatal kolléga, nem fogsz annyira kilógni, mint hiszed. Mennyi idős is vagy?
Atyáskodhatnékom támad, mintha az öcsém lenne és van felnőtt öcsém is, bizonyára azért érzem, reflexszerűen irányába, hogy meg akarom védeni. Már Yves sosem hagyta magát…
Szörnyű gondolat okoz heves hányingert, leküzdhetetlen szédülést. Homlokom gyöngyözik, el akarok tűnni és mennyiszer botlottam már az átkozott ténybe, a Rofortban nem lehet hoppanálni se dehoppanálni. Égő mennyire kikészít és tudom, meg se kottyanna, ha nem lenne igaz, de egyre bizonyosabb, üllőként nehezedik minden tagomra, az vagyok.
- Igen, biztosan…
Zihálom nyeldekelve, hogy leküzdjem a kínzó hányingert. Kapóra jön, eszembe se jutott volna, teljesen leblokkoltam.
Mennyit segít, hogy beszél, csak bólogatnom kell, kimerültem, túlhajszolt vagyok, nem is ettem, á dehogy. Kapva kapok minden kifogáson, de olyan sápadt, verejtékező vagyok, hogy tagadnom sem lehet. Belekapaszkodom, engedem, hogy felsegítsen, sürgősen keresnem kell egy mosdót.
- Azt hiszem igazad van, gyengélkedő…Megoldom és köszönöm szépen, hálás lennék, ha ezeket elvinnéd
Nyögöm zihálva, mély sóhajtásokkal, hogy leküzdjem a hányingert. Merlin szerelmére az vagyok – hunyom be égő szemeim egy pillanatra. Én Clive Staples McGonagall, akinek képét csokibéka kártyára rakják, a Szombati boszorkány legbűbájosabb mosolyának nyertese…. Ha hagyja – és remélem kiszabadulok támogatásából, persze eszemben sincs gyengélkedőre vonulni, egyenesen szobámba rohanok, hogy fejem csap alá dugjam. A hideg víz segítsen leküzdeni a szédülést, elmosni az igazat. Addig tartom ott, amíg meg nem hűlök kicsit, de ez már jelentéktelen és egész más történet kerekedik majd belőle.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 3 Jún. - 3:06

Clive & Alec


Csak mosolygok, hogy azt véli mondani, úgy beszélek mint egy tökéletes tanársegéd... hát... lefogadom még nem volt Neki, szóval gőze sincs meg amúgy is csak kedveskedni akar. Szó se róla, sikerül, fene a pofáját és a tökéletes címlapmosolyát!
-Pffff, könyörgöm csak azt ne... Inkább Alec. Koncentrálok én eleget, az én figyelmem nehéz elkerülni, hidd csak el, megedzett az élet. - Nevetek kicsit, főleg erre a dorgáló nézésre, nem Ő nött fel utálatban, az megedzi az embert, főleg ha bármikor bekaphat egy átkot. Félem a halált, hülye nem vagyok, de legalább annyira merész vagyok, mint óvatos. Talán erre mondják, hogy kalandvágyó? Meglehet. De azzal talán megnyugtatom, hogy elkísérem egy küldetésre, ahol taníthat valamit, biztos vagyok benne, hogy úgy lesz, kétlem én bármit is tudnék Neki, hiába vannak eltérő szakmai tapasztalataink. Ő mégiscsak Clive...
-Most mások a körülmények. Ahh... ahm. - Úgy nézek rá elnézően, hogy nem igen lesz alkalmam - reményeim szerint - régi sérelmeket kiküszöbölni, főleg mert Clive felé nincs semmi ilyen, az öcsém meg ki tudja merre csámborog a nagyvilágban? Még csak nem is sejtem, hogy erre tart...
-3 évvel vagyok nálad fiatalabb, 26 vagyok. És nem aggódom, nem szokásom, majd rájössz. - Tényleg semmin sem szoktam aggódni, bár ha megtudom az öcsém itt van, ez persze megváltoztat majd mindent. MINDENT. De most tökéletes magabiztossággal közlöm hogy laza vagyok mint a rigalánc. Ezért is poénkodom megint szexuális irányban, noha csak annyit van merszem kérdezni zavarba jön-e ha azt mondom jó a segge. Nos, a válasz: igen. El is esik, ha nem is vészesen, de nem ez az első ilyen megnyilvánulása mióta együtt vagyunk, így úgy sejtem nincs olyan jól fizikailag (sem).
-Jól van, óvatosan menj, jó? Ha nem vagy jól kérj segítséget, jó? - Nem kisfiú, tudom én, de ha büszke mint én, az nem vezet sehova, ha már nem fogom elkísérni. Hagyom elindulni, míg pakolok figyelem, de benn már nem nézem merre kanyarog mert én tényleg visszaviszek mindent, körbenézek, nekiállok annak amit Dumbledore mondott, hogy kezdjem ezekkel. Az feltűnik hogy nem igen látom ma már Clive-ot, de fogom még, addig is kevésbé poénkodom vele és néha-néha megkérdezem biztos kipihente-e magát, evett-e rendesen, amúgy pedig lesz egy nap, miután érezhetően a tanteremben kívánom az egész napot tölteni, szótlan és komoly leszek, szigorúan a segédségre koncentrálva, hogy tökéletesen Clive keze alá tudjak dolgozni. Rowan érkezése felkavaró és sokkoló, de erről nem kívánok beszélni senkivel, mert senki sem értene meg, csak Ozírisz, de Őneki el is mondok mindent.

//Köszi nevetés
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Hello, again!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-