Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Édeshármas vagy négyes?
Today at 10:30
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Amikor a gigászokat szólítják
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
sunshine in the darkness
Today at 0:57
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Avalon Lodge
Yesterday at 22:33
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:16
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Képességek listája
Yesterday at 20:45
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Munkahelyek listája
Yesterday at 20:43
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Avatar foglaló
Yesterday at 20:39
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Will you marry me?
Yesterday at 20:32
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Yesterday at 20:19
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
8
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Hayden Panettiere

»
» Pént. 13 Ápr. - 22:38

Fiona Rosalie Rutledge

Rövid idézet ide


Becenév:

A Fiona összes becézése ocsmány

Kor:

23 év

Származás:

Aranyvérű

Lojalitás:

Átmenet valahol Voldemort és a semlegesség között

Képesség:

Profin tudok egy bizonyos embert az őrületbe kergetni

Csoport:

Mágiahasználó

Play by:

Hayden Panettiere

Karakter típus:

Keresett/saját mix





Nincsen apám, se anyám... hoppá, tévedtem, mégis vannak. Kint élnek Amerikában, a szabadság és függetlenség hazájában, ahol a kerítés is kolbászból van, minden második ember obes, aranyvérűnek lenni pedig mindennél szebb. Nekik az volt, ez kétségtelen, élvezték is nagyon és teszik a mai napig. Nekem nem volt olyan remek és ez meg is alapozta velük a kapcsolatomat. A családom története az Új Világ felfedezéséig vezethető vissza, akkor hagyták el az őseim az anyaországot, vagyis Angliát. Ez apáméknál azt jelenti, hogy mi hatalmas brit aranyvérűek vagyunk, akik azért jöttek csak ide, hogy jól megszedjék magukat pénzzel - ami sikerült is - és remek arisztokrata birodalmat építsenek ki maguknak - ez már kevésbé. Azt hiszem, ezzel ők az egyetlenek, akik így vannak. Semmit nem gyűlöltem jobban, mint a többi aranyvérű család megvető tekinteteit, amikor anyámék elkezdték adni a brit arisztokratát, amivel a többi család már régen nem törődött. Persze a vértisztaságot őrizték ők is rendesen, de az Angliában felépült hagyományok már régen lekoptak. Egyedül rólunk, pontosabban róluk nem. Engem és az öcsémet továbbra is gúzsba kötve tartottak és neveltek, szigorúan próbáltak az etikettre és felesleges alapszabályokra megtanítani minket, mit ne mondjak, félsikerrel. Nem kétszer fél, nem, a félsikert úgy kell érteni, hogy az öcsém, az a szerencsétlen leste minden kívánságukat és robotként tette, amit tennie kellett, rám viszont sokszor kosz is több ragadt mint illem. Nem véletlen tehát, hogy ennyire megromlott velük a kapcsolatom az évek során, most pedig rettenetesen boldogok, hogy a Föld másik oldalán élek és látniuk sem kell a képemet. Sebaj. Jól megvannak ők a fiacskájukkal, akire olyan büszkék lehetnek.
Van csókom és van szeretőm is, mégpedig döbbenetes módon egy személyben megtestesülve. Hamarosan a férjem lesz, én pedig minden igyekezetem ellenére nem tudtam megúszni a házasság béklyóit. Most már nem is bánom, ugyanis olyan ember mellé sodort az élet, akivel el tudom képzelni, hogy együtt éljek le hosszú éveket. A sors fintora lehet, hogy néha oly' nagyon hasonlít a szüleimre.
Fiona, hagyd abba, mert véges a türelmem.
Nem tudom megmondani, hányszor hallottam ezt a mondatot, vagy bármely hasonló verzióját, főleg gyerekként. Mindig feszegettem a határokat, mind a sajátomat, mind pedig másokét, legfőképpen pedig a szabályokét. Nem szerettem, ha lekorlátoztak bármiben is, mentem a fejem után és addig küzdöttem valamiért vagy éppen valami ellen, amíg az akaratom nem érvényesült. Sokszor haragítottam így magamra másokat, családtagokat és barátokat főleg, de gyakran idegeneket is. Sosem tudtam, hol kell megálljt parancsolnom magamnak. Mostanra ez már elmúlt, de legalábbis tudom magam kontrollálni, hogy ilyen problémám ne akadjon többet. Már tudom, hogy több hátránya van mint előnye.
Mikor unod már meg ezt végre?
A válasz mindig ugyanaz volt: soha. Ha én valamibe belekezdtem, azt egész biztosan befejeztem és megvalósítottam. Amikor elhatároztam, hogy nyelveket akarok tanulni és ezzel dolgozni, apám kinevetett, hogy ugyan már, mit gondolok, ezzel nem lehet pénzt keresni sem, meg amúgy is nő vagyok, nekem otthon a helyem. Természetesen nem értettünk egyet (ebben sem), én pedig mindenáron bizonyítani akartam neki, így hát megtettem, amit akartam. Alig három év alatt megtanultam négy nyelvet, egy-kettőt vért izzadva, de nem voltam hajlandó feladni. Meg kellett mutatnom, mire vagyok képes.
Ha nem tudnám, hogy aranyvérű vagy, akkor is tudnám, hogy az vagy.
Nagyon sokszor próbáltam tagadni az életben azt, hogy honnan származom, mert többször éreztem úgy, hogy több hátrányom származik belőle mint előnyöm. Ezzel a tagadással viszont nem sokra mentem, nem tudtam levetkőzni olyan dolgokat, mint néhány teljesen berögzült mozdulat vagy a tisztaság szeretete, az állandó elegancia amivel megjelentem mindenhol, néha pedig a beszédem is hasonló volt. Nem tudtam ez ellen mit tenni, hiába zavart annyira, egy idő után pedig már nem is nagyon akartam. Rájöttem, hogy én is álszent vagyok, ugyanis az aranyvérű lét szidása mellett rendesen kihasználtam a vele járó pozitívumokat is, mint a sok pénz, a fényűzés, a szép ruhák, a legdrágább szabászatok és fodrászszalonok igénybe vétele.
Próbálhatsz dühösnek tűnni, akkor is tudom, hogy sírni akarsz.
Mindig igyekszem elrejteni a valódi érzelmeimet, többnyire olyan erős érzések mögé mint a harag vagy a vidámság. Ezzel sokakat átverhetek, de azokat, akik jól ismernek, messze nem tudom. Fogalmam sincs, miért teszem ezt, egyszerűen csak gyűlölöm a gyengeség érzését és hiába tudom, hogy a sírás természetes dolog, nem szoktam engedni a könnyeimnek. Mindig olyan szánalmasnak érzem magam tőle. Talán ezzel is kezdenem kéne majd valamit, elvégre a férjem mellett nem folytathatom ezt. Legalább mellette őszintének kell lennem.


 Két kézzel megtámaszkodtam az asztalon, az egyik lábamat keresztbe tettem a másikon, áthelyezve a testsúlyomat és ebből a magasságból néztem az asztalra kiterített papírokat. Néhány hónappal ezelőtt még csak pislogtam volna rá, hogy én ehhez nem értek, nem jó semmire, nincs hozzá közöm sem, hagyjuk meg annak, aki tudja, mi áll rajta. Most viszont mindent megértettem első pillantásra, nem esett nehezemre egymáshoz kapcsolni két teljesen különböző iratot, ez pedig nagy elégedettséggel töltött el. Ezen alkalmakkor mindig eszembe jutott, hogy mégiscsak ez a helyem és itt kell lennem, ez az elhatározás pedig napról napra erősebb volt bennem. Igen, ezzel fogok foglalkozni, és nagyon jól fogom csinálni.
- Minden tiszta? -Már régen az volt. Hagyott időt nekem gondolkodni, átnézni az összes lapot és hogy teljesen összállítsam magamban a képet. Talán túl sokat is, bár azt hiszem, csak biztosra ment, hogy tényleg mindent megértettem.
- Minden -bólintottam határozottan és magabiztosan - ahogyan az tőlem elvárt volt. Levin sem várt ennél kevesebbet.
- Akkor hallgatlak.
Én pedig elmondtam. Legalább öt percig beszéltem folyamatosan, közben fél kézzel a lapokat mozgattam és pakolgattam, ide-oda mutogattam, miközben magyaráztam és magyaráztam tovább, ahogyan csak tudtam és ami csak a számon kifért. Levin mellett megtanultam, hogy legyek maximalista és hogyan hozzak ki mindenből a legtöbbet. Most is ezt tettem és nem akartam hibázni. Azt akartam, hogy elismerést lássak rajta és ne legyen semmi, amibe bele tud kötni. Ez ma az én napom volt, ezt pedig senki nem veheti el tőlem. Még Levin sem.
És az sem, hogy érzem a leheletét a nyakamon.
Mégis elakadtam a szavaimmal, amikor megtörtént.
- Folytasd -utasított, miközben csókot adott a vállamra. Nem értettem, miért oda, le kellett hajolnia hozzá, de eszem ágában sem volt panaszkodni. Ha akartam sem tudtam volna megtenni.
- Akkor ne vond el a figyelmem -sandítottam rá, bár nem láthatta rendesen, mivel a papíroktól nem akartam elfordulni. Biztosan kihasználta volna, hogy valamit összekeverjen vagy kicseréljen egy-két iratot.
- Ezt is meg kell tanulnod, kislány.
- Nem vagyok kislány, Dolohov. -A hangomból kihallhatta a neheztelést és a figyelmeztetést is, hogy ezt nagyon gyorsan abba kell hagynia, vagy mérges leszek. Nem érdekelte, bár nem is vártam el. Már kezdtem megszokni, hogy ő ilyen, még akkor is, ha az éppen nagyon zavart, mint például most. -Rád is rossz fényt vet. -Aztán befejeztem, amit mondani akartam, közben egyáltalán nem figyelve oda rá. Ha próbálkozott is, nem járt sikerrel, nem hagytam neki.
Amikor elhallgattam és biztos lehetett benne, hogy nem is fogom folytatni, egy egyszerű hümmögéssel el is intézte. Ebből természetesen nem tudtam meg, hogy mi volt a véleménye, amitől én is felmorrantam, de a véleményem ezúttal sem érdekelte. Azért kaptam még egy csókot a nyakamra, majd megéreztem a karjait is a derekamon.
- Még mindig azt mondod, hogy te csak egy egyszerű tolmács leszel? -kérdezte végül, pár másodperccel később. -Nekem sokkal nagyobb terveim vannak veled.
- A feleséged leszek, ennél nagyobb terveket nem szövögethetsz -forgattam a szememet, mire felhorkant, kissé gúnyosan.
- Még nem ismersz engem eléggé, kedves. Nekem mindig vannak terveim mindenkivel. És te nagyon is a tervem része vagy, nem mint feleség, hanem mint munkatárs. Mellettem fogsz dolgozni, jövő héten kezdesz. Ha nem haragszol meg, nem fizetlek ki, én jobban bánok a pénzzel.
Egy utolsó csók után elengedett, aztán egyetlen pálcaintéssel a helyükre utasította a papírokat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
771
Értékelés :
2
▽ Kor :
18
▽ Avatar :
Chloe Moretz

»
» Kedd 17 Ápr. - 18:06


Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Szia! Smile
Rögtön bele is vágok a közepébe. Nagyon tetszett, hogy belefűzted József Attila versét a családleírásodba. Minden fontos részletet megtudhatunk aranyvérű felmenőidről, és örültem is neki, hogy ti nem az az átlagos aranyvérű család vagytok. Már ahogy a jegyesedet említetted, nagyon kíváncsi voltam rá, ki is az, és hát az előtörténetedből meg is tudhattam. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz majd unalmas életed, na meg hát egy ilyen okos, elszánt nőként, egyébként sem az. Tetszik a kitartásod, a bizonyításod, kíváncsi vagyok, melyik négy nyelvet sajátítottad el az évek alatt, remélem majd később ebből is látunk némi részletet, említést a játékaidban. Fiatalságod és szépséged pedig csak egy óriási plusz, biztos vagyok benne, hogy könnyen fogsz majd boldogulni nálunk. Wink
Eleget vártál, futás foglalózni, és irány a játéktér!





• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Fiona R. Rutledge

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Mágiahasználók-