Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
2
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law

»
» Szomb. 14 Ápr. - 0:02


Zsebibaba & Füles




- Nézd, Zsebi, egyszerűen nem tudhatjuk le anyu szülinapját egy csokor virággal meg egy doboz bonbonnal. Jó, értem, talán tavaly kicsit túlzásba estem azzal a porceláncica-gyűjteménnyel, a legjobbakkal is megesik. Valami személyes ajándékot kell adnunk neki. - Nem, nem vásárolni voltunk Fabiannal, oda csak úgy nem ment velem, amióta kitiltottak minket egy állatkereskedésből. Tartottam otthon egy papagájpárt - mert elefántom nem lehetett -, azoknak akartam eleséget venni. Valahogy azonban úgy alakultak az események, hogy megkíséreltem kiszabadítani a szerintem nem megfelelő körülmények között élő patkányokat és varangyokat. A fene sem emlékszik már, hogyan jutottam erre a döntésre... Na jó, talán Fabinak még rémlett, mert borzasztóan kiakadt rám.
A kedvenc londoni sörözőnk, a Macskajaj teraszán ültünk. Végre megérkezett a kellemes tavaszi meleg idő, amikor az ember végre ledobhatta a kabátját, a délutáni napsütésben feltűrhette az ingujját és késztetést érzett rá, hogy végignyargaljon az Abszol úton a hazavándorolt madarakat üldözve. Bár ez a vágy lehet csak bennem fogalmazódott meg.
- Mit szólnál egy nemesített mandragórához? Mostanában úgy szeret kertészkedni és azt hallottam, hogy nemrég sikerült néma mandragórákat termeszteni egy botanikusnak. Na? - reménykedve néztem Zsebire, még akkor is, amikor a következő kortynál a szám beleragadt az üvegbe. Némi vívódás után egy hangos cuppanás jelezte, hogy sikerült megszabadulnom tőle.
Anyu minden évben megkért minket, hogy ne törjük magunkat az ajándékával, mert neki csak az a fontos, hogy azon a napon együtt legyen a család. Ennek ellenére mi mindig kitettünk magunkért, bár Fabian már megjegyezte nekem, hogy talán az ajándékokról az én különös, szerintük értelmezhetetlen meglepetéseim miatt akart ilyen elszántsággal lemondani. Nyilván nem volt igaza.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szomb. 28 Ápr. - 14:50
Zsebibaba & Füles
Szerettem a családomat, szemben a legtöbb emberrel, akiket a hátam közepére sem kívántam, ilyen alkalmakkor azonban szívesen lettem volna remete a világ legismeretlenebb pontján, rokonok és minden más nélkül, mert minden jeles alkalom, amikor ajándékozni kellett, embert próbáló feladatnak minősült. Eleve nem voltam a rajongója az ajándékozásnak és nem tartottam többnek a kapitalizmus olcsó játékánál, amit egy ilyen fogyasztói társadalomban roppant könnyen meg lehetett valósítani. Miért kéne világító és zenélő seprű a lányomnak karácsonyra, ha anélkül is tudja, hogy szeretem? Mégis megkapta azt az istentelen botot, én pedig már alig vártam, hogy tönkremenjen, mert fájt a fejem tőle, hogy Roxy reggeltől estig azt zenéltette. Mégis megkapta. Ahogy mindenki más is megkapta, amit akart vagy éppen nem akart. Mert így kellett lennie, egyszerűen így működött. Én pedig idegösszeroppanást kaptam, hogy minden időpontot a fejemben kellett tartanom. Még szerencse, hogy volt egy drága jó testvérem, aki folyamatosan emlékeztetett minden közelgő eseményre.
- Vegyük ki a mondatodból azt, hogy "talán" és "kicsit", akkor sokkal helyesebb lenne. Nem is értem, mit gondoltál, anya nem is szereti a macskákat. -Ez így nem volt teljesen igaz, de a kutyákat jobban kedvelte, úgyhogy messze nem ferdítettem sokat az igazságon. -És te is jól tudod, hogy neki az nagyobb ajándék, ha mindenki ott van a születésnapján vele, mint az, hogy valami flancos ajándékkal lepjük meg. -Ez nagyobb igazság volt mint bármi más. Emlékeztem még rá, mi történt, amikor életemben egyszer kihagytam anyu születésnapját és én voltam az egyetlen, aki nem volt ott megölelni őt és gratulálni neki, hogy még egy évvel ráncosabb lett. Olyat kaptam a fejemre először Gideontól, aztán Vanessától is, hogy megfontoltam, hogy megrendezem a saját halálomat és eltűnök egy másik bolygóra. Anya csalódott tekintete pedig még rosszabb volt, pláne, hogy soha azelőtt nem kaptam még csak hasonlót sem tőle. Gondoskodtam róla, hogy ne így legyen.
- Nem viszünk semmilyen életveszélyes élőlényt anyuék közelébe, pláne nem, ha te veszed. De kelljen emlékeztesselek rá, hogy mi történt akkor, amikor "miniatűr hippogriffet" vettél a Zsebpiszok közben, hogy majd jó lesz az a kutya mellé barátnak. -Szegény Percivaldot azóta is gyászoltuk, a hippogriffet meg a Minisztérium embereinek kellett elvinnie. És ez még nem a legrosszabb húzása volt Giddynek sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
2
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law

»
» Vas. 6 Május - 0:55


Zsebibaba & Füles




Hevesen ingattam a fejem Fabi szavaira. Olyan hevesen, hogy majdnem a sört is félrenyeltem, pedig ő is megmondhatta, hogy gyakorlott voltam az alkoholfogyasztásban. Diákkorunkban annyi hülyeségbe belerángattam, ahányba csak hagyta magát. Ott volt az az eset, mikor elárasztottuk habbal a prefektusi fürdőt - ahova én hivatalosan be sem mehettem volna - vagy amikor az egyik szobatársunk, a tündéri jófiú Avery cuccai közé rejtettük a whiskys üvegeket, mert nála úgysem kereste volna Flitwick. Részegen és tizenévesen sok mindent megtesz az ember. Néha sajnáltam, hogy Zsebivel már nem lógtunk annyit, mint akkor, és olyankor is egyszerűen... túl komoly volt.
- Ez bődületesen nagy ostobaság. Idefigyelj, Zsebi, most tanítok neked egy örök érvényű igazságot: minden nő szereti a macskákat. Statisztikai adatokkal is alá tudom támasztani. Úgy fél éve például volt egy barátnőm, aki teljesen macskaőrült volt, macskás blúz, macskás póló, macskás bugyi, tudod... Aztán mikor rám nyávogott egy nem éppen olyan pillanatban, mikor cicákra akartam gondolni, azért kicsit sírhatnékom támadt. Pedig elhiheted, hogy én nem szoktam megbotránkozni túl sok mindenen. De nem is ez a lényeg... Aztán volt egy másik csaj, négy macskát tartott, az egyik olyan rémisztő kopasz volt. Miután tejet adtam az egyiknek és a nyávogó dög végighányta a lakását, többet nem keresett. Ugye most már érted, mire akarok kilyukadni? Minden nő odáig van a cicákért, tehát anyu is. - Elégedetten dőltem hátra a székemben.
A hippogriff említésére egészen elszontyolodtam. Nem, nem a kutya brutális halála miatt - összesen egy nyakörv maradt belőle -, hanem mert elvitték az én édes tollas-karmos-csőrös Bobomat. A Minisztérium három magizoológust küldött ki, hogy el tudják szállítani, egészen elborzadtak a látványtól, ahogy az állat szügyén végigfolyt Percivald vére. Állítólag jó helyre került a griff, egy amerikai rezervátumba.
- Muszáj mindig felemlegetned? Tudod, mennyire megviselt Bob elvesztése... - Bánatosan tépkedtem a sörösüvegre ragasztott papírt, a fecniket aztán galacsinná gyűrve és megcélozva vele egy közelben tollászkodó galambot. - Különben anyunak sosem vennék hippogriffet, nincs elég ideje foglalkozni vele a munkája mellett. De a néma mandragóra pont neki való. Ne legyél már ilyen karótnyelt, Fabi, ha unalmas ötletekre vágynék, akkor a Wizengamotban kérdeztem volna körbe a kollégákat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Pént. 11 Május - 18:01
Zsebibaba & Füles
Minél több év telik el így, hogy már nem vagyok a Roxfort tanulója, annál értetlenebbül nézek vissza rá és gondolkodom el azon, hogy vajon hogyan maradtam én prefektus, vagy lettem az egyáltalán. Mert az egy dolog, hogy mennyire voltam jó tanuló, a magatartásommal nem egyszer akadt probléma. Persze legtöbbször Gideon rángatott bele a hülyeségekbe, amiket nagyon nem kellett volna véghez vinnünk, én viszont sosem mártottam be és hárítottam rá minden felelősséget. Az egyszerűen nem én voltam és nem is lettem volna képes megtenni tudván azt, hogy milyen kevéssé próbáltam ellenállni ezeknek a dolgoknak. Meg persze olyan is történt, hogy én voltam a felbujtó... Mindenesetre megdöbbentő volt, hogy nem kellett soha lemondanom a prefektusi jelvényemről, még akkor sem, amikor rajtakaptak egy griffendéles lánnyal a gondnoki irodában, meglehetősen félreérthetetlen szituációban. Talán csak nagyon kedvelt az igazgató, bár azt nem tudtam, ennek mi lehet az oka.
- Gideon, te is tudod, hogy ez még nem bizonyíték. Attól, hogy te ilyen bolondokat szedtél össze, még nem lesz minden nő macskarajongó. Vanessa is jobban szereti a kutyákat a macskáknál. Vagy... legalábbis két éve még jobban szerette. -Hogy azóta változott-e a véleménye, arról nem tudtam nyilatkozni. Nem igazán szóltunk egymáshoz azóta, de legalábbis nem beszéltünk ilyenekről. Meg semmi másról sem, főként vitatkoztunk. -Azt pedig igazán hozzá kell tenni, hogy te mindig bevonzod az ilyen idiótákat, emlékeztetnélek Palomára. -Ez volt a legaljasabb húzás, amit csak előszedhettem. Paloma nem volt egy szép emlék se neki, sem pedig nekem, de ha meg akartam nyerni ezt a vitát, akkor a legjobb aduász volt.
Komolyan hihetetlennek találtam, hogy mennyire ragaszkodott ahhoz a szörnyeteghez. Szép állat volt, meg kell hagyni, de nyilvánvalóan nem egy családi ház udvarán van a helye, ahol megehet egy szerencsétlen öreg kutyát is. Az öcsémnek meg volt annyi esze, hogy azt a dögöt jobban sajnálta mint a kutyánkat. Molly nagyon mérges volt akkor rá.
- Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy nevet is adtál a vadállatnak. Elképesztő vagy. -Nem, nem tudtam együttérezni vele. Annak a hippogriffnek most sokkal jobb helye volt, Percivald pedig még élhetett volna velünk néhány szép évet, ha egy percet sem tölt el otthon, nálunk. -Nem arról van szó, hogy az ötlet unalmas legyen vagy sem, hanem arról, hogy meg lehet-e ölni vele anyut vagy sem. És ha három százaléknál több esély van rá, akkor inkább nem szeretnék ilyen ajándékot adni neki. Kérdezd meg inkább a feleségemet, neki ez mindig jobban ment és valószínűleg ő sem értene egyet veled a néma mandragórákat illetően...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
2
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law

»
» Hétf. 25 Jún. - 1:51


Zsebibaba & Füles




Zsebi utoljára akkor értette meg a hozzáállásomat a párkapcsolatokhoz, mikor roxfortos diákként együtt pontoztuk a lányokat - és együtt kaptunk érte hatalmas pofont, mikor kiderült. Ő korán megházasodott, én pedig harmincegy évesen is éltem az agglegények boldog életét. Élveztem a kötetlenséget és az az igazság, hogy egy tartós kapcsolat egyetlen része sem hiányzott. Nem zavart, ha nem vártak haza, mert úgyis lefoglalt a munkám, nem igényeltem, hogy főzzenek és mossanak rám - egyáltalán van olyan férfi még, aki ilyesmit elvár egy nőtől? - , a gyerekek helyét pedig teljes mértékben kitöltötték a szívemben az unokahúgaim és unokaöccseim. Nekem tökéletes volt így, még akkor is, ha olykor, na jó, gyakran kifogtam egy-egy őrültet.
- Ez hülyeség. Minden ember szereti a macskákat, így eredendően minden nő is. Kész, nem lehet vele melléfogni. És ne gyere nekem azzal, hogy te nem szereted őket, mert te öltöztél fekete cicának halloweenkor és ezt az életben nem mosod le magadról. - Anyu gondosan őrizte a fotót, amin Fabian szűk fekete harisnyában, kifestett arccal és cicafülekkel pózolt nagyjából hat-hétévesen. Én elefántnak öltöztem, természetesen. - Akkor emlékeztetnélek rá, hogy Palomát te is fűzted egy ideig. És azt még én sem gondoltam komolyan, jó? Nekem is vannak igényeim.
Paloma az évfolyamtársunk volt az iskolában, aki a megszállottságig szerelmes volt mindkettőnkbe. Eleinte viccesnek találtuk a névtelen Valentin-napi lapokat vagy ahogy lehetetlen módokon próbált a közelünkbe férkőzni, de egy idő után inkább kezdett ijesztővé válni. A mai napig megesküdtem volna rá, hogy ő lopta el az öltözőből a koszos kviddicsmezemet. Nem akartam tudni, mit csinált vele.
- A neve Bob. Jó lenne, ha nem degradálnád le és neveznéd vadállatnak. Egy csepp tolerancia sincsen benned. - Az ajánlatára azonnal megfeledkeztem Bobról, a hippogriffről és lelkesen lecsaptam az asztalra a sörösüvegemet. - Megbeszéltük, Zsebi. Vanessa úgyis nekem fog igazat adni, mert ő egy kreatív és okos nő, veled ellentétben értékeli a zseniális ötleteket. És mikor majd anyu örömkönnyeket hullajt a néma mandragóra láttán, akkor elmondom neki, hogy te leszavaztad az ajándékötletemet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Hétf. 2 Júl. - 18:11
Zsebibaba & Füles
Én nagyon örültem neki, hogy Gideonnak nem volt senki az életében, legalábbis nem hosszú távon. Vele csak egy bolond állna össze ilyen sokáig, azt pedig nem akartam elhinni, hogy van még egy olyan bolond a világon mint ő. Szeretem az ikertestvérem, nagyon is, de belőle egy is túl sok volt, még belegondolni is szörnyű, hogy akad a világon még egy olyan, aki hozzá hasonlóan gondolkodik, csekeledik és viselkedik, pláne egy nő... Azt hiszem, jobb, ha Gideon megmarad az alkalmi kapcsolatoknál és nem fog gyerekeket sem hátrahagyni maga után. Megoldom én a Prewett-utánpótlást.
- Gideon, akkor még gyerek voltam. Egy gyerek mindent szeret, pláne az olyan állatokat mint a kutya vagy a macska. Azóta felnőttem, és most már nem szeretem a macskákat. -Úgy magyaráztam neki, ahogy a gyerekeimnek sem szoktam, mert úgyis felfogják, ezt pedig nem degradálónak szántam, hanem egyszerűen csak így tudtam megtartani a józan eszemet. Gideon ilyenkor nagyon ki tud készíteni, pláne ha éppen egy nagyon hosszú munkanap után voltam. Mostanában pedig mindig hosszú munkanapjaim voltak, tettem róla, hogy így legyen. -Palomát egy igénytelen férfi sem vállalná be, nem hogy egy olyan, akinek vannak igényei. Akár csak egy kevés is...
Paloma egyszerre volt mindennél rémisztőbb és elképesztően vicces, bár a vége felé inkább az előbbi kezdett dominálni. Meg sem tudnám számolni, mennyi mindent műveltünk vele - aminek a nagyrésze a saját parasztságunk eredménye volt -, de akkor mindegyik iszonyatosan jó ötletnek tűnt, egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy Paloma semmitől nem jön zavarba és semmi nem hatja meg túlzottan. Akkor vált iszonyatosan ijesztővé minden és örülhettünk neki, ha megmenekültünk előle. Ennek ellenére persze mindig újra és újra próbálkoztunk valamivel, hogy kiborítsuk valamivel Palomát, aminek az eredménye saját magunk kiborítása volt csupán.
- Nem, valóban nincsen bennem, de ezt te is tudod. Nem értem, miért lepődsz meg rajta. -Amikor lecsapott az ajánlatomra, csak lemondóan felsóhajtottam. -Fantasztikus lesz. Vanessa biztosan nagyon fog örülni neked. -Olyan keserű felhanggal mondtam ezt, mint amikor az ember szarkazmussal él, pedig nem azt tettem. Teljesen komolyan gondoltam, legalább lesz valaki, akinek Nessa elsírhatja a bánatát, a hangomat megtöltő keserűséggel pedig nem igazán tudtam mit kezdeni. Nem volt jó most a kapcsolatom a feleségemmel, még ha ezt nem is kötöttem a testvérem orrára. Ha eddig nem jött rá, mennyire is rossz a helyzet, a Vanessával való beszélgetés után úgyis tudni fogja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
17
Értékelés :
2
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law

»
» Hétf. 23 Júl. - 14:03


Zsebibaba & Füles




Lemondóan forgattam a szemem. Néha hiányzott az a Fabian, akivel tizenhat évesen összekutyultunk mindent, amit sikerült lenyúlnom Lumpsluck szertárából és véletlenül betéptünk a felszálló gőztől. Fabival akkor csak röhögtünk az egészen és megfogadtuk, hogy többet nem kísérletezünk bájitalokkal, ami természetesen nem így történt, utána még sokszor kotyvasztottunk magunktól többnyire használhatatlan löttyöket. Úgy éreztem, hogy a jelenlegi Fabian már nem fecsérelné az idejét semmi kétes kimenetelű dologra, mert túlzottan lekötötte a munkája. Az sosem zavart, ha a feleségével és a gyerekeivel töltötte az idejét, szívesen háttérbe szorultam a sógornőm és az unokahúgaim miatt, de az a rohadt újság nem túrhatott ki a helyemről az ikertestvérem életében... És mégis sikerült neki, én pedig nem tehettem ellene semmit.
- Attól még felvetted azt a mogyoróropogtatóan szűk harisnyát meg a cicafüleket és kicseszettül büszke voltál magadra. Ha egyszer ellened lennék a bíróságon, biztosan azzal a fotóval járatnálak le - vigyorogtam.
Mindig viccesnek találtam, hogy Fabit ennyire kikészítette Paloma. Persze érthető, attól a lánytól a mai napig rettegtem, de ezt sosem vallottam volna be. Szerettem úgy tenni, mintha még mindig viccesnek találnám, ahogy a nyomunkban loholt és a legszánalmasabb módszerekkel akart közelebb kerülni hozzánk. Tulajdonképpen meglepő, hogy a hét év alatt végül nem járt sikerrel, mert ha valaki képes lett volna Amortentiát csepegtetni a reggeli töklevünkbe, az ő volt.
- Emlékszel, amikor betört a Hollóhát klubhelyiségébe? És bejutott a hálótermünkbe, szegény kis Avery meg halálra rémült, amikor visszament a szobába és ott találta az ágyadon ülve Palomát valami nevetséges sminkben. Szegény srác biztos akkor jött rá, hogy a pasik jönnek be neki. - Történtek különös dolgok diákkorunkban, az egyszer biztos.
Felvont szemöldökkel, értetlenül meredtem Zsebire. Túl jól ismertem, a legkisebb változást is azonnal észrevettem a hangulatán. Nem értettem, honnan eredt ez a keserű él a hangjában. Emlékeztem rá, amikor még rózsaszín köd ereszkedett a mindig komoly és méltóságteljes testvérem agyára, akárhányszor csak Vanessa szóba került. Nessa így, Nessa úgy, Nessa a legcsodálatosabb nő a világon - minden második mondata így kezdődött akkoriban. Mostanság alig beszélt róla és akkor is hiányzott a rajongás a szavaiból.
- Most meg mi van? Olyan képet vágsz, mintha éppen válnátok... Valami rosszat mondtam? - Hajlamos voltam rá, de Zsebi mindig figyelmeztetett és én hallgattam is rá, többnyire. Most mégsem tette, én pedig egyáltalán nem értettem, mi baja volt. Pedig általában úgy fejtettem meg a testvérem érzéseit és gondolatait, mintha legilimentor lettem volna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Hétf. 30 Júl. - 14:19
Zsebibaba & Füles
Nem szerettem visszagondolni azokra a gondtalan diákévekre, mert mindig eszembe juttatta, hogy mennyire szép és jó volt minden akkor, mennyire egyszerű volt a lányokat szédíteni és kviddicsezni, én pedig milyen gyorsan eldobtam ezt magamtól némi sikerért és egy virágzó karrierért. Igyekeztem azzal magyarázni magamnak a történteket, hogy így legalább megvan rá az esély, hogy az emberek emlékeznek majd a nevemre és ha igazán jól teszem a dolgom, még a történelemkönyvekbe is bekerülhetek. Mert ez számít, ugyebár... Nem annyira, mint a tulajdon anyám elismerése, de igenis számít, én pedig mindent feladtam ezért a célért. Ha pedig eszembe jutott, milyen boldog valaki voltam és milyen megkeseredett senki lett belőlem, mindig úgy éreztem, hogy az egész teljesen hiábavaló, értelmetlen és értéktelen, ez pedig mindent felborított. Most már nem hagyhattam annyiban, elindultam ezen az úton, be is kell akkor fejeznem, amit elkezdtem. Legalább kárba ne vesszen a ráfordított idő és a sok áldozat, amit feleslegesen hoztam meg érte. Szeretnék megint tizenhat lenni.
- Én is könnyedén le tudnálak járatni, és nekem ahhoz nem is kell visszamennem közel harminc évet -vágtam vissza. -Vagy talán elfelejtetted a trombitáló, elefántos szexjátékot, amit egy mugli üzletben találtál ÉS még meg is vetted? -Az nyilvánvalóan nem volt egy komoly dolog, csak viccből vehette meg, és persze azért, mert elefántos. Legalábbis reméltem, hogy másra nem használja otthon, mert akkor letagadtam volna, hogy a testvérem.
Nem is tudom már, hogyan szabadultunk meg Palomától. Ha jól emlékszem, még a ballagásunk után is körbenéztem a szobámban esténként, hogy nem talált-e el hozzánk és nem akar-e álmomban erőszakot tenni rajtam. Hihetetlenül rettegtem tőle, érthető okokból kifolyólag.
- Csak arra emlékszem, Avery hogy reszketett az ijedtségtől, amikor megtaláltuk. Először azt hittem, hogy eltúlozza, de amikor megláttam Palomát, még én is sokkot kaptam, pedig azért elég sokat láttam már előtte. De ezt te is jól tudod. -Elég... nos, érdekes dolgokba keveredtünk diákkorunkban, sokszor nem értettem, hogy lehettem éppen én prefektus, amikor nálam bárki jobban megérdemelte volna, leszámítva Gideont.
Mentálisan átkoztam magam halálra három másodperc alatt, amikor Gideon rám nézett, majd még rá is kérdezett, mi van velem és Vanessával. Nem akartam beszélni róla, még vele sem, mert ha valami volt, amit nem tudtam elviselni egyáltalán, az a saját bukásom volt, márpedig ezt a házasságot én hajította a pöcegödör mélyére, kötél nélkül, amivel visszahúzhatnám.
- Nem, nem mondtál semmi rosszat -ráztam meg a fejem. -Minden házasságban van fent és lent, nálunk most éppen lent van, de majd megoldódik. Ez mindig így megy, apuéknál is volt sokszor haragszomrád. -Ez nem teljesen volt így, apa túl jámbor volt ahhoz, hogy ne hagyjon rá mindent anyára és ne engedje az ő akaratát érvényesülni. Így nem igazán lehet vita belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Zsebibaba & Füles

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-