» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

beneath your sky
Today at 12:21
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Párisba tegnap beszökött az Ősz
Today at 11:51
• • • • • • • • • • • • • •
Élodie Lestrange
Végeztünk!
Today at 11:02
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Mistakes are the portals of discovery
Today at 10:08
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Évfolyam- és csoportváltás
Today at 8:33
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Clive & Richard
Today at 2:25
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Smoke weed every day
Today at 1:42
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I tried to be perfect
Today at 1:04
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Elveszett paradicsom
Yesterday at 19:52
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Sycophants on velvet sofas
Yesterday at 18:42
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Magasröptű beszélgetés...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Vas. 15 Ápr. - 20:45
Sylvester && Angus

Arra gondoltam, hogy kiszellőztetem a fejem. Igazából nem magamtól jutott eszembe hogy lejöjjek a seprűmért és menjek egy kört, hanem Theia emlegette, hogy még gyakorolnia kell a A Meccsre. Amire lehet jön a Bátyánk. Szerintem nem jön, de mindegy is. Arra viszont rávilágított, hogy anno szerettem repülni, mert tényleg kikapcsol az ember. Amúgy is szarul alszom napok óta, hála a drágalátos Sylvesternek... oké, tudom, rémálmai vannak, elfogadom, de basszuskulcs, menjen és keverjen magának valami bájitalt, ha már olyan fene nagyra van magával?! Komolyan, nem tudom mire fel ekkora a pofája, elismerem évfolyamelső, de attól még egy kis tapló. Példát vehetne Damoclesról komolyan mondom, Ő normális ember maradt, nem úgy mint... most vagy már halucinálok a sok alvatlanságtól vagy tényleg ott van a seprűk mellett ez a gyerek?! Nem hagy élni... az a szerencsém hogy végzünk nem sokára.
-Hé Brysen! Minek Neked seprű, anélkül is el vagy szállva már magadtól... - Állok meg nem messze tőle, majd kinyújtom a karom és határozottan közlöm míg nem épp kedves mosolyommal boldogítom Őt.
-Fel! - Azzal a seprűm már a kezemben is van, de még megállok vele szemben, végre azt az önelégült pofáját is lássam ne csak a vinnyogását hallgassam. Ha nem lennék ennyire szar passzban talán sajnálnám, de most... most nem tudom.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Vas. 22 Ápr. - 18:10

Angus & Sili


Ím eljött a nyugtatók kora! Kénytelen kevertem, hogy lábra bírjak állni, fennhordani az orrom, tartani a látszott, hordani az álarcot mindent, amit magam körül rossz hírnév címen felépítettem. Még néhány hónapig, amíg elkótyavetyélhetem a vagyont, melyet szó szerint gyilkosság árán örököltem. Én, az elcseszett, lecsúszott realista nagyregények tragikus hőse.
Ezzel a főzettel tudok élni, tanulni a Ravaszra, nem megőrülni, pillanatról pillanatra élni.
Csak lassan, mostanában olyan vagyok, mint egy szaros zombi, lépésről lépésre járok, mert még szédülök a mellékhatások miatt.
Hogy ehetett a fene éppen a seprűk felé tériszonyosan? Annyira szédültem, hogy szó szerint házszámot tévesztettem, mert nem ezt a szertárat akartam feltörni, hanem a dugi helyem ennek a közelében, amibe a Slughorntól lopott holmit gyűjtöm. Ha valaha is engem gyanúsítana, a köztudottan kviddics fikázót talán nem logikázná ki, errefelé kerestem helyet a dolgainak és nem egyenesen a bájital laborba rejtettem mindent az orra alá.
Ma estére már nincs mandragóra párlat, anélkül álmok jönnek, ordításokkal kelek, nedves, testemre csavarodott lepedőben.
Keresem a pálcát, saját varázslattal nyílik, hogy egy egyszerű alohomora ne fogjon ki rajtam, de múlik a nyugtató hatása és nem tudom ebben az állapotban…
Elejtem, kajak a földre, mert egy idióta, az egyik legnagyobb meg merészel szólítani.
Damocles Belbytől csak a görény öccse miatt idegenkedtem kezdetekben, ha ekkora ostoba pöcsfej lett volna, nem megy át a teszten. Felfoghatatlan, hogy lehet egy ekkora idióta Hollóhátas, ráadásul a szobatársam, legalábbis negyediktől. Csak miatta bántam meg az évfolyamlépést!
- Pont olyan béna a szöveged, mint te magad Belby, vagy burkoltan arra céloztál irigykedsz a zsenialitásomra? Bizonyára. A hozzád hasonló faszfejek a seprűjükben hordják az agyukat.
Zsigerileg gyűlölök minden kibaszott kviddicsest.
- Most tapsolnom kellene? Ez aztán Merlin-díjas teljesítmény öcsém, fel tudsz varázsolni egy seprűt!
Mennék el mellette, mert kurvára nem vagyok kíváncsi a képére alvóidőn kívül, épp elég kereszt, hogy fél pillantás mindig pazarolódik erre a görényre és meg kell találnom a saját titkos szertáram, csinálni valamit, amíg még képes vagyok megfőzni és rémülten sarkon fordulok, ahogy tudatosodik, nincs nálam a pálcám, azt elejtettem annak az istenbarmának a közelében. Villámgyors, szédülős hátraarc, előbb veszteném el a fejem, mint a varázspálcámat!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Vas. 22 Ápr. - 18:37
Sylvester && Angus

A kis szerencsétlen szaros... fiatalabb nálam, évfolyamot lépett csak hogy bizonyítsa mekkora arc... Merlinre mondom, túlzás, hogy egy zseni lenne, azzal éltem pár évvel ezelőttig, csak felismerem őket nem? A Bátyám az, ez a kis taknyos csak beleköt mindenkibe és lekezel mindenkit, természetes, hogy én is utálom, mint mindenki más is, persze függetlenül tőlük. Saját döntés a Brysen utálat, de nagyon lelkesen nyomom.
-A midre? Ha tudnád mit jelent a szó, már leraktál volna valamit az asztalra. Az hogy beseggelsz mindent és tolod a tanárok arcába, hogy mekkora ász vagy még nem tesz zsenivé okostojás. Nem játszom a csapatban amúgy, de mivel nem vagy képben a világgal meg az abban élők viselt dolgaival nem tudlak sajnálni. A húgom a csapatkapitány, nem én... de még én is simán levernélek a seprűdről, semmi tehetség nem kellene hozzá, nézz már magadra! - Förmedek rá, míg rászorítok a seprűm nyelére, másikkal a pálcámra a zsebemben. Úgy mondanék rá egy átkot! Nem vagyok már a csapat tagja, egy ideig játszottam terelőt Theia mellett, de nem való nekem. A varázslósakkot sokkal jobban szeretem.
-Igazán? Na lássuk, akkor mutasd meg Te is mit tudsz. A nagy Brysen, öcsém, öt galleonba és abba hogy kitakarodsz minden este aludni ahova kedved szottyan, ha én nyerek és a tornyot megkerülve hamarabb visszaérek. Ha Te nyersz Tied a pénz és a jog hogy sírdogálj minden éjjel a mi kárunkra. Persze ha a zsenialitásod erre is kiterjed, mert úgy hiszem mentem vacogni kezdesz mert tudod, hogy esélyed sincs ellenem.
Aztán látom megfordul, de nem emiatt. Valamit nagyon keres, ohoho, gyorsabb vagyok! - Invito pálca!-Azzal már a kezemben is landol az övé, a seprű a mellkasomnak dőlve marad állva, kétlem hogy ilyen kifacsart állapotban gyorsabb lenne. - Meggondoltam magam. A pálcád a tét! Ha nyersz, Tied a pálcád. - Igazán rendes és tisztességes ajánlat nem? Úgy vigyorgok, hogy csöpög belőle a kárörvendés. Minden vágyam kicsit megalázni ezt a srácot és noha nem vagyok közel sem olyan jó repülésből, mint a Húgom, de azért nem vagyok rossz. Vállalom a kockázatot, egyszerűen jól esne a lelkemnek ha letörölhetném azt a fene nagy önelégültséget a képéről! Közben ujjaim között forgatom a pálcáját, vajon mi lelte, hogy elejtette? Nagyon elmerenghetett vaaaaaagy valami szarkavarós dolgot művel mert a tanárok úgy sem Őt vennék elő, a kis tökéletest. Hú de utálom komolyan mondom, kedvem lenne eltörni a pálcát is, de az még hozzám képest is kicsinyes bosszú lenne.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Hétf. 7 Május - 19:26

Angus & Sili


Nincs kedvem egy agyhalott faszfej rizsáját hallgatni. Pont nem az az állapot, szédelegve egy saját magam remegő kezével összekotyvasztott nyugtató bájital után, magam mögött hagyva a legutóbbi agóniás állapotot. Csak véletlen, hogy én seprűk közelébe kerültem, balszerencse, hogy a fiatal, hülyébbik Belby színe elé. Ha Angusból indulok ki Merlin se vesz rá arra, hogy Damoclesben, mint mesterben gondolkodjak. Szerencsére én, aki igen, zseni, el tudok vonatkoztatni.
Sóhajtva fújok a földre nagy adag levegőt.
- Van pár olyan varázslat, amit te elképzelni sem tudsz és én találtam ki, jó néhány bájital, amire magam jöttem rá, még nem létezik, de hamarosan fog. Vagy azt sem tudtad kiskorú varázsló nem publikálhat? Te is alátámasztod mennyire szar a világ, csupa hozzád hasonló degeneráltból áll. Csoda, ha nem veszek róla tudomást? Juuujj milyen kemény legény vagy, lelöksz róla? Az ilyen semmitmondó szarok tipikus dumáját nyomatod. Más egyébbel nem tudsz legyőzni, csak lelöksz a seprűről. Lehetnél még klisésebb Belby?
Normális esetben örülnék ennek, ádázabb szöveggel tipornám porba és csak röhögnék a csontjai felett. Prezentálnám miben rejlik a zsenialitásom, de annyira szét vagyok esve, hogy konkrétan elejtem a pálcám. Anélkül nem vagyok…semmi. Úgy üt pofán a felismerés, mintha frontálisan ütköznék a vastag kastélyfallal, felkenődnék rá, mint genny. Ahogy rá kell döbbennem lelkileg nem állok készen párbajozni semmilyen szinten. Ha most jönne egy újabb Voldemort támadás? Hogy lehetek ennyire gyenge? A nap minden percében kell maximumot nyújtanom újra és újra, én pedig szinte besokkolok attól, hogy a pálca nincs már nálam.
- Nem fogsz zsarolni.
Nyögöm, elsápadok, ahogy megjegyzi „sírdogálni” éjjelenként. Igazából sokkol, néma iszonyattal meredek magam elé, ahogy visszapörgetem az álmokat, amikből üvöltözve, netán sírva ébredtem, vagy az első éjszakát utána, amikor random elkapott. Próbáltam párnába fojtani, de…
Érzem, hogy kiszárad a szám, meredten földre bámulok, kavarog a gyomrom, fejem, biztosan nem vagyok alkalmas a repülésre, főleg hogy fóbiám van bassza meg Egyedül repüléstanból voltak világ életemben botrányos jegyeim. Ezért ejthettem el a pálcám, csakis emiatt fürgébb nálam és mire rémülten felbámulok, már a kezében tartja.
- Ne…
Lehelem, arcomon megfagy a kétségbeesés és teljesen elfehéredek. Abba a biztos tudatba ringattam magam, csak az ostoba emberek befolyásolhatóak és akármit mondjon, nyilván nem állok le versenyezni vele. A forróvérű, hirtelenkedés nem asztalon, hiszen ő a kicsinyes, szánalmas, amiért fenyegetéssel hív ki valakit. Nyilván. De a pálcám…
- Add vissza
Próbálkozom, ráadásul nem remegő hangom, igyekszem palástolni, mégis…arcomra van írva mennyire megijedtem. Nyugalom, nem szabad seprűre szállni, majd veszel egy másikat. De ez…ez az! A pálcám fontosabb, mint a tulajdon kezem, egyetlen és nem veszíthetem el, többé nem szolgálna ugyanúgy, talán megváltozna a mágiám egy másiktól és elveszíteném az utolsó, vékony értelemszálat, ami még a világhoz köt. Akkor biztos lenne, pálca nélkül egy lépés csupán a valahol áhított halál.
Megragadok egy seprűt, de ügyetlenül, azt sem tudom hogy kell rendesen fogni.  Talán visszaadja, nem repül el, elfehéredve lesem minden mozdulatát. Kinyújtom érte a kezem, nem voltam fellengzős, egy percig sem állítottam, hogy tudok egyáltalán repülni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Hétf. 7 Május - 19:59
Sylvester && Angus


-Nagy a szád, ha látom az eredményeket majd el is hiszem, addig én is lehetek a srác, aki mindent feltalált amit más nem csak még nem létezik uraság. - Jesszus anyám ez a srác pöcsfejebb mint gondoltam. Annyira el van telve magától a semmire, hogy már nekem okoz szégyenérzetet.
-Néha a klisék remekül működnek, akkor úgy összetörnéd magad, hogy napokra a gyengélkedőn ragadnál és nem kéne látnom a képed. Olyan csodálatos lenne mint egy nyaralás! - Ha akkora szám lenne megoldanák a publikálást, hát könyörgöm, nem ezen múlna, főleg az igazgató miatt, Dumbledore az ilyesmit megoldja.
-Zsarolni? Egy ilyen kis szerencsétlent? Minek? Szimplán azt akarom eltakarodj mellőlem... - Horkanok fel és kap egy lesajnáló pillantást, mert gondolja zsarolásból mondom? Mondjuk nem tudom a többiek hallották-e, magam sem értem miért nem kérdeztem még rá a többieknél. Elsápad, nagyon helyes, bár ettől csak még szerencsétlenebbül néz ki. Ha nem utálnám mint a macskapiszkot alapesetben már ajánlgatnám neki a gyengélkedőt de így csak tudomást sem vagyok hajlandó venni arról hogy megbántom, megalázom. Aztán elragadom mágiával a pálcáját és ördögi mosolyom jelzi nem kímélem, nem sajnálom, szenvedjen csak, most legyen olyan rátarti bassza meg!
-Jogosan félsz Brysen... Mi a varázsló pálca nélkül? Első lecke amit belevernek a fejünkbe. Vagy derogál egy ilyen axiómát elsajátítanod? - Méregetem elégedetten milyen pálcával is varázsol ez a pöffeszkedő mitugrász.
-Helyes, tanulj egy kis alázatot Brysen, akkor talán nem leszel ennyire nagyképű... Háromra... - Annyira szerencsétlen, szerintem mire fel bír szállni én vissza is érek, de nem tud érdekelni, hogy elszörnyedt tényleg párbajozni kell, nőjön fel, a tetteinek következménye van. Át is veszem a pálcás kezembe a pálcáját, másikkal a seprűm ragadom meg és a lábaim közé illesztem.
-Egy... kettő... három! -  Számolok lassan, némi időt adva Neki, majd ahogy felvázoltam teszem is meg a gyors kört, én elég gyorsan tudok gyorsulni, nekem ez semmi. Lehet Ő bájitalból olyan hogy csukott szemmel kikotyvaszt mindent, én meg csukott szemmel tudok repülni. Meg fejben sakkozni, nem látva a táblát mások ellen, de ez most nem fontos. Persze azért figyelem ezt a nagyon hülyét, nem akarom hogy kinyírja magát a bénaságával, de jobban jár ha lenn marad a földön és csak lebeg kicsit. Mondjuk tényleg genyóság lenne nem visszaadni a pálcáját, de maximum kuncsorog majd érte, ó, élvezném!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Hétf. 21 Május - 21:11

Angus & Sili


Ha nálam lenne a pálcám kukaccá varázsolnám a fejét. Arckifejezése végre tükrözné igazi valóját.
Semmi kedvem bizonygatni neki, sorolni a főzeteket, amiket kiagyaltam, feszülten sóhajtok sok levegőt oldalra, próbálok nem helyben robbanni, pálca nélkül gyerekes, toporzékoló hiszti lenne az egészből.
- Annyira gáz vagy, hogy én szégyellem magam, amiért szóba álltam veled
Temetem tenyerembe arcom, mert ez a szöveg! Pöffeszkedő nikkelbolha, verőlegény és a süvegnek volt képe betolni közénk. Annyi esze sincs, mint egy marék lepkének.
Nehezen veszek levegőt, eleve szédültem, ráadásul kurvára berosálok, jogosan, ahogy mondja.
Elhatározom, hogy akármi történik, nem alszom többé a szobámban, Avery professzor is ajánlotta a harmadik emeleti titkos termet, nem akartam megfutamodni, nem is tudom mit képzeltem. Hangtompító a baldachin? Mindenki alszik, láthatatlan vagyok, tudomást sem vesznek rólam, mindegy mit csinálok? Ha néhány rohadt hónappal később történik…
Visszavágni se erőm vagy kedvem és ez furcsa, alapból szétzúztam volna mind szavakkal és tettekkel, szokásos felsőbbrendű leszaromsággal ezt a középszerű, bátykomplexusos senkit. De most, bámulom a földet, annyira ostoba, hogy fel sem fogja a zsarolás fogalmát és nem kellene vitatkoznom vele, mert a dementek nem tanultak meg rendesen beszélni.
- Ismered az axióma szót?
Ez megragadja figyelmem, biztos kinézett a szótárból pár ilyet, hogy legyen mivel dobálóznia kínos helyzetekben. Mennyire szánalmas ez az egész kihívás, visszaadom a pálcád, ha megalázhatlak…
Olyan gyorsan történik, mintha eleve felpörgetnék előttem a jelenetet, kérem, hogy ne, naivan azt hiszem a szép szó majd hat rá, beéri azzal, hogy csúnyán belegyalogolt a méltóságomba, sőt elérte, hogy összecsomagoljak, és előbb költözzek a Tiltott Rengetegbe. Bárki elkapna, nem rejteném véka alá ki üldözött el…
Mire egyáltalán átgondolhatnám, talán tovább beszélnék, ha képes lennék rendesen gondolkodni, csavarokban, könnyelmű lenézéssel, mint régen! Visszaszámol, evidensnek veszi, valahogy lábam közé kerül a seprű, elrugaszkodik, ráhasalok, fenn vagyok.
Nem is tudom hogy csináltam, de emelkedem, billegve, mint egy rohadék kezdő elsős. Érzem, hogy magas, egy méter és ahogy nem áll meg az a szar, kettő, kezdek bepánikolni. Kiáltanék Belbyre, adja már vissza, jó, megnyerte, hagyjon egy életre békén, kicsit előre döntöm a nyelet, ő messze jár már, nem is figyel rám, vagy már visszafelé jön.
Felkavarodik a gyomrom, homlokomon verejtékcseppek gyűlnek, nagyon-nagyon magasan vagyok. Szorosan tapadok egyetlen, kibaszott botra, lassan haladok csak előre, azt hiszem, meg sem tudnám állítani és nekem gyors ez a csigatempó, szédülök, miértis kellett lenéznem, szörnyen szédülök.
A szervezetem megőrül, nem tudom hányni fogok-e előbb, vagy elájulni, aztán eszembe jut valami, tompán mégis érthetően, hisz magamtól sosem szálltam volna seprűre. Magasabbra veszem az irányt, mintha azt játszanám ki tud feljebb repülni és nem az előrehaladás lenne a dolgok célja. Ha nem adja vissza a pálcám? Vagy csak kifogás? Innen talán már kitörne a nyakam, de ha még magasabbra megyek, egyszerűen csak kevés lesz az oxigén, ennél is kevesebb, pedig már szinte nincs és csak csendben lezuhanok. Ha túlélem addig, mert a szédülés erősödik hányingerrel karöltve, egyre hevesebb, mint a Bájitaltan teremben, a földön már futnék a mosdóba, ez rosszabb, mégiscsak nagyon szenvednék, ha most meghalnék, bár a sokk hamarabb elérne. Az utolsó gondolatok kuszák, félig ájultak lesznek, próbálok nem gondolni Brysenre, az anyámra, apámra, hanem mondjuk Georgera. De nem, ez is rossz, majd csak jobban akarok tapadni a seprűre, pedig el kell engednem, vagy nem is kell, megy ez magától, olyan rosszul vagyok már, pörög minden. Oda akarok menni, ahol többé nem kell dolgokkal foglalkoznom, elmém végre kikapcsol és minden elcsendesedik.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Hétf. 21 Május - 21:42
Sylvester && Angus


-Oh, na igen, ezt én is mondhattam volna, de az én számból lenne igaz! - Csodálkozik, hogy mindenki utálja? Nem azért utálják mert okos, ez a hollóhát, azért utálják mert egy pöcs! De legalább a sírást nem tagadja, ha gondja van oldja meg, én is azt teszem de nem sírdogálva és mindenkibe belekötve! Van nekem annál nagyobb gondom is. De végre valami jó szöveg, még nevetek is, bár bólogatok, hogy anyád hogy van. De inkább maradok a tetteknél, nálam a pálcája, ennél nagyobb hatalmam felette sosem lesz. Nem vagyok zsarolós fajta, nem fogom szétkürtölni hogy esténként rosszul alszik, de a pálcájával a kezemben úgy érzem kicsit helyretehetem az eszét. Számolok, látom veszi az adást, dolgozzon meg érte! Érezze milyen halandónak lenni, elfogadni nem mindenki olyan mint Ő, némi alázat! Végre átérzi milyen ha valaki jobb nála valamiben, ráfér... Már a tornyot is megkerültem, semmi kis távolság, mikor látom pocsékabb repülésben mint emlékeztem.
-Te meg hova mész agyalágyult? Lefele döntsd az elejét! - Ez komolyan nem tudja hogy kell irányítani a seprűt? Végzős mint én nem? Erre még le is szédül, ez hülye? Nem kell sok már gyorsítok is, közben ráállok a seprűre és elkapom, a pálcákat elengedem, mert az eltörne ha tartanám, míg gurulunk a földön. Zuhantunk eleget, de nem vészesen, mondjuk így is érzem hogy beütöttem a derekam, a könyököm és ahogy rám esett ez a nyomorult (jó, én vállaltam hogy én érek földet hamarabb és Ő Rám essen) azt a bordám sínylette meg. Érzem is hogy szúr az oldalam, a seprűk talán nem törtek, csak lezuhantak, a pálcák dettó, mert a fűbe dobtam őket.
-Te eszetlen futóféreg... Ha már meg akarsz halni ne akkor csináld mikor jelen vagyok... Ahh.. - Vérzik az arcom is, de azt hogy a jó istenbe? Mindegy, nézem Ő hogy sérült, mert noha próbáltam tompítani mindent, azért nem erre számítottam.
-Szedd össze magad... elviszlek a gyengélkedőre... ott talán kimossák a fejed... hogy csinálhattál ilyet?! Azt hittem okos vagy, de csak egy idióta! És ha meghalsz?! Maradtál volna a földön Te... Gyűlöllek! - Átkozódom pálca nélkül is míg megnézem magamnak, jó sápadt, elimbolygok a pálcáinkért, majd vissza hozzá, hogy felnyaláboljam és meginduljak a gyengélkedőre. Bár az se biztos magánál van, de akkor kap egy pofont ébredjen, egyedül így nem fogom elbírni...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Szer. 6 Jún. - 12:47

Angus & Sili


Micsoda kreativitásra vall, hogy az én sértésemmel vág vissza.
-Még gúnyolódásban is gyenge vagy. El akarod játszani a rosszfiút, seggfej, de elárulom, kurva rosszul csinálod
Tessék, bónusz információt pazaroltam rá, miért nem fogja vissza magát, ha ennyire béna benne? A pálcaelkobzás kihívással gyerekes kekeckedés nem több és fel nem foghatom hogy viselkedhet valaki idősebb nálam ennyire koron alul.
Való igaz a sírás említése elég nagy szemétség tőle és képtelen vagyok ránézni így, hogy szégyenben epedek, az ő szájával a valóság különösen fáj. Ma, rögtön ezután összeszedem minden holmim és meglátom milyen hajléktalanként a Roxfortban.
Nincs időm felfogni rendesen, talán ezért nem esem akkora kétségbe, felül tudja múlni, hogy elkobozza a pálcám és én nélküle… Mintha karom nem lenne, vagy a lelkem készülné kitépni. Ez utóbbinak jobban örülnék, Angus jó dementor lenne, talán én is könnyebben el tudnám viselni, hogy valami halál teremtmény végez velem, minthogy egy jelentéktelen kis báttykomplexusos pöcs baszogasson.
Fent minden megváltozik, egyrészt halálfélelmem van – sosem tudtam repülni ebbe kemény tériszony vegyül és csak akkor jövök rá, amikor lehet befosnék, ha mindezt elengedném most, igaz szörnyű halál lenne, pont amitől a legjobban félek, zuhanás, mégis véget érne minden. Gyors, kétségbeesett döntést kíván a helyzet, de már minden túl elviselhetetlen, elfáradtam és csak el kell engednem. Nem hallom mit kiabál, nem érdekel, mert nem Angus hangja az, amit utoljára hallani akarok.
A következő, amit felfogok a gurulás egy másik test az enyémen. Visítok. Fogalmam sincs hogy érünk földet, lefoglal a heves hányinger a tény, hogy tényleg megtettem azt a bizonyos lépést, kiakadás mert éppen ő, hozzám ért.
Tompán fogom fel, hogy hisztizik, nem érdekel, hogy vérzik a feje. Gyengélkedő, ennyi eljut.
Ide ne jöjjön, ne merjen! Olyan rosszul vagyok, szédülök, nem szabad megszólalnom.
-Hagyjál békén! Add vissza a pálcám és húzz a francba! Miért kellett?
Ezt is elbaszta. Nem mozdulok, remegő kézzel kapaszkodom a fűbe. Vadul pörög minden, gyomrom kavarog, lélegzem, hogy leküzdjem a heves hányingert, vagy feltörni vágyó könnyeim – nem sikerült, mégis…megpróbáltam, el akartam dobni. Nem bántam volna, mennyire nem bántam volna…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Szer. 6 Jún. - 21:29
Sylvester && Angus


-Tanuljak tőled Brysen? Pfff... - Hagyjuk, csak forgatom a szemem, amúgy nem csoda ha rosszul csinálom, nem szoktam baszogatni másokat, egyszerűen Brysen akkora s.ggfej, hogy kiérdemelte magától. Ahogy hozzám kerül a pálcája úgy végre meg tudom leckéztetni, ráfért már nagyon, csak hát ez a gyerek akkora nyomoronc, hogy nem képes csak lebegni ezen a szerencsétlen seprűn ha már nem tud repülni, hanem olyan suttyó, hogy felfele kezd szállni, ez hülye. Hiába kiabálok rá, nem figyel, sőt... még rosszabb lesz, elengedi a seprűt és zuhanni kezd. Az a közös szerencsénk, hogy jól bánok a seprűvel, ha nem is vagyok a húgom, de így sikerül elkapnom és valamelyest védeni a testemmel. Persze visít mint egy félkegyelmű, kellett elengednie a seprűt basszam.g! Idióta!
-Persze majd odaadom, hogy telibe halálátkozd magad! Lesheted b.zdmeg! Most meg velem jössz, nem hagylak, hülye lennék! Mi a fenét? Megmenteni a szánalmas életed?! Mert lehet utállak, de attól még nem akarom hogy komoly bajod legyen! Lehet hogy szar a helyzet, de ez nem megoldás semmire... qvára nem... Gyere Brysen Merlin szerelmére, ne üvölts, hanem gyere! - Nyúlok a hóna alá féloldalt, másik kezemben a pálcáink, de nem adom, eszemben sincs, ellenben el akarom támogatni a gyengélkedőbe, nekem sem ártana oda eljutni, némileg szédülök én is, de nálam egyáltalán nem vészes, csak haladjunk.
Szóval én tényleg próbálom felállítani és haladni, bár nem tudom mennyire fogja hagyni magát, ha kell tényleg komolyan nézek rá, erőltetve nézzen rám.
-Sylvester... mindketten szarul vagyunk. Jussunk el oda. Így már nem tudsz pontot tenni a végére ellenben a fájdalmat nyújtod. Mindkettőnknek. Én most leadtam a büszkeségemből most Te jössz... - Mantrázom Neki, hátha felfogja, mert komoly aggodalmaim támadnak hogy kissé kitisztult a fejem a fájdalomtól és kezdem felfogni, hogy valószínű TÉNYLEG direkt engedte el a seprűt miután felfele ment. Ez... ezzel nem számoltam. Nem lennék jó halálfaló ezek szerint, elvégre nem kéne érdekeljen mi van vele, mert utálom, de valahogy mégis... persze ez a helyzeten nem javít, tudom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Vas. 24 Jún. - 17:05

Angus & Sili


- Én legalább jól csinálom lúzer
Dobbantok felé, mintha kurva félelmetes lennék ezzel és nem múlt időben gondolnék rá: valaha verhetetlen voltam gúnyban. Élveztem, ahogy mérge csöpög és saját szórakoztatásomra fetrengtem az irónia mámorában. Beköltöztem az „öregekhez” mint ahogy nagyoknak, vagy időseknek derogált hívnom Belbyt és bandáját, azóta igazán ráragadhatott volna egy s más.
Jó döntés volt, csak zuhantam volna és talán nem érzem a becsapódást, vagy az az utolsó. Mert egy ideje olyan, mintha végtelen tereken, időkön, órákig zuhannék és csapódnék be sokszor, pechemre mindig túlélem. Most az egyszer nem akartam, csak lelépni és megszűnni, ahogy eredetileg történnie kellett volna. Csak anomália vagyok az idő egyenesén, de ez a hülye van akkora barom, hogy elrontsa a halálnapom, amit jobban vártam, mint az összes születésnapom együttvéve.
Ráadásul rájön, mert szavakkal dobálózik, amik erre utalnak és így kijózanodva, ahogy nem sikerült a merénylet, sokkal rémesebbnek tűnik, végül mégis elszántam magam a lépésre. És milyen szánalmasan akartam meghalni…egy ilyen Angus Belby társaságában. Olyan nehéz volt…nem bírtam többet, küzdeni a pálcámért, rossz hely, időpont, amikor még ő a jelentéktelen légypiszok is sok volt.
Meredek magam elé a tudattal, készen állok rá és mégsem, hogy idáig jutottam. Ráadásul hozzám ért, de még Ez is mellékes. Mintha kedves lenne, de ez jobban fáj, mintha gúnyolódni próbálna, azt jelenti annyira sajnál, hogy minden viszolygása ellenére túllépett ezen. Nem…nem lehetne rosszabb.
- Csak… Miért? Az én ügyem és hagyjál…hagyják békén. De igen! Mindig is ez volt a megoldást, de te elbasztad! Kurvára értesz hozzá, hogy mindent, mindent elbassz. Nem vagyok Brysen
Annyira lesokkolt azzal, hogy rájött, hogy csak szavakban van erőm tiltakozni, a világ mozog, hányingerem van és ő cipel befelé, mielőtt…mondjuk megharaphatnám. De annyira mégsem fordultam ki magamból, hogy ilyet csináljak, gyomrom kavarog ettől az egésztől és aközben is hozzám ér, hogy cipel, eleve, hogy mozgunk, hagynia kellett volna, amíg elmúlik a pörgés, így csak…elég egyetlen döccenő, hogy kibukjon a róka és ki másra hánynék, ha nem rá?
- Nincsenek fájdalmaim
Nyögöm, az ütést ő kapta, mert hülye volt és a hányást is ő kapta, én csak a könnyeket kapom, hogy ez milyen szar, ennyire mélyre süllyedtem, egyszer próbáltam meg, akkor is így, itt vagyok hát, mindennek a végén. És valószínűleg odaérünk, nem is tudom hányszor hányom le addig, azt hiszem olyan lett a cipőm, pedig próbáltam úgy fordítani a fejem, hogy a java őt érje. Csak az ne lenne legalább, hogy csíkokban folyik könnyem koszos arcomon, mert így még jobban látszik az eltört mécses. Most már nem csak hallja, tessék, csak az i-re kellett feltennie a pontot.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Vas. 24 Jún. - 17:46
Sylvester && Angus


-Jah, akkora s.ggfej vagy, hogy nem csoda ha mindenki utál. - Nem ijeszt meg, csupán a tömény utálatot váltja ki belőlem, mert Ő tényleg annyira lekezelő, arrogáns és köcsög, hogy szerintem a mardekárban lenne a helye, csak oda túl intelligens... ez a mi pechünk. Ráadásul még kis is akarta csinálni magát. Eleinte azt hittem csak béna de nem. Azt hiszem felfogta hogy mindenki gyűlöli és nem bírta, de akkor sem ez a megoldás, ha haverokat akar legyen emberibb ennyi! Akkora egy gyökér ez a nyomorék, hogy komolyan megsajnáltam. De már csak emiatt is vagyok az idősebb és az okosabb, a halál nem megoldás. Vagy csak nekem vannak akik fontosak, azért vállalnám a halálfaló szerepet is - amihez a mellékelt ábra szerint nincs kellő affinitásom.
-Jah, tudok róla, de pont leszarom. Nem vagy az, hát akkor mi a tököm vagy? Sylvester, értem én, hát legyen, nekem édes mindegy, noha szerintem ennyire nem vagyunk jóban kölyök. És lehet nem az én dolgom VOLT de mivel mellettem akartál pacát játszani a kövezeten, így MOST már az én ügyem is, qvára elb.sztad, remélem felfogtad... - Merlinre, sajnos valóban... ha kicsinálja magát az én lelkemen is fog száradni mint holmi alvadt vér, mivel tudtam és nem tettem semmit. De mit csináljak? Menjek Flitwickhez? Az igazgatóhoz rögvest? Lehet csak átmeneti elmezavara volt és akkor ultra szívás mind neki mind nekem hogy felhoztuk, de ha nem ki vagyok én hogy átlendítsem? Pont Őt, akit tényleg utálok... Ezen pedig az sem segít, hogy az első bukkanónál lehány. Komolyan... majdnem követem, mert ez némileg ragadós, de elfojtom az öklendezésem, és csak szörnyülködöm.
-Jó, csodás, legalább már azt is tudom mit kajáltál, ez egy ígéretes barátság kezdete... - Kéne mondanom egy Scourgifyt de nem olyan egyszerű az ha lógnak az emberen és van egy idegen pálca is az enyém mellett, szóval még ezt is annyiban hagyom és csak megyek, így is olyan lassúak vagyunk mint két nyugdíjas mugli.
-Jah, igen, én meg a bátyám vagyok csak százfüléfőzetet ittam hogy újra az iskolapadot koptathassam mert stréber vagyok mint Te... - Forgatok szemet, még most is a nagymenőt játssza holott én valóban engedtem, annyira gyűlölöm ezt a pökhendi p.csöt hogy el nem tudom mondani. Itt sír, már megint, még hogy nem fáj semmije... ha mást nem a csorbult egója fáj.
-Jól van... azt hiszem az egész heti kajád megkaptam, ne aggódj a könnyeid a lemart torkodra foghatjuk... - Kár is lett volna szenvednem a varázslással, mert vagy háromszor telibehányt, még jó hogy a talár felfogta, alatta nem vagyok olyan... na nem mintha nem lennék a határán, hogy utánozzam, én magam is falfehér pofával szelem az utat, nem csak Ő...
-Lehetne hogy egyszer, csak egyszer ne legyél ennyire qva arrogáns, csak egy egyszerű hollóhátas, nem egy kib.szott tiszteletbeli mardekáros? Kérlek... - Könnyebben elviselném a tudatot segítek ha nem egy fszfej lenne, hanem ember, fel is jutunk a gyengélkedőre, elég kihalt minden és amúgy sem a látványos úton mentem, hanem a kihaltabbakkan, de nincs hirtelen itt senki. Nem baj, leültetem az ágyra és leveszem a talárom, hogy összegyűrve arrébb dobhassam, talán így nem fogok hányni, bár nem megy, mégis szétnyitom és belehányok én is... jó, most már összegyűrhetem és arrébb dobhatom, remegve törlöm meg a szám.
-Baszod... Te aztán tudod hogy csinálj hangulatot... - Ülök le mellé, fogva az oldalam, mert egyre inkább szúr, elég leharcoltak vagyunk mindketten.
-Mi lett volna ha összeverekszünk mint a muglik? - Nézek rá, Ő félvér, gondolom tudja miről beszélek, bár egy párbaj sem lett volna rossz. Legalább értelmes ellenfél, noha ha ennyire halálvágyó lehet hagyta volna magát, gáz lett volna. Uhh, fogom a fejem is, még vérzik, remek. Ha szerencséje van én patkolok el, nem Ő, csak mert Ő volt a hülye... De ha már így ketten vagyunk összekaparom magam.
-Tényleg direkt engedted el, ugye? - Nézek rá komolyan, a kérdés is az, kivételesen normális hangot ütök meg, de nem vagyok benne biztos Ő képes lesz ilyenre, de hátha mégis.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Szer. 27 Jún. - 19:46

Angus & Sili


Kit hat meg ez az elcsépelt sablonszöveg? Ezzel jött Abel és Angus is előszeretettel veregeti mellkasát, azt képzeli, most aztán odamondja, pedig képes lettem volna megjátszani magam, előadni a jó arcot, mint itt mindenki és akkor a szart is kiették volna alólam. Nem neki fogok önelemzésről szónokolni, elég leszarom képet vágok, ahhoz hogy összerakja.
Sokkal kínosabb, hogy konkrétan rossz helyet, időt és szemtanút választottam az öngyilkossághoz. Valamiért cipel, kevés energiám van felfogni hogyan jutottam idáig. Traumatizált a döntés, egyetlen mozdulatomba került, minimális erőfeszítéssel zuhantam volna feledésbe. Miért olyan súlyos és idegen, ami ennyire kézenfekvő?
Amikor megkérdezi az igazi vezetéknevem már tudom róka lesz belőle, pár falat reggeli és az előző adag nyugtató kotyvalék, összetevői alapján kellemetlen szagkísérettel. A Rookwood pont olyan hányós név, felbüffensz, kinyögöd egy csuklásban a Rook-ot, míg a Wood randa okádásba torkollik. Éppen ilyen családom lehet, tökéletesen leírja a gesztus.
Ironikus, hogy kölyöknek szólít, mintha évtizedes korkülönbség lenne köztünk…
- A barátság…fogalmát túlértékelik
Nyögöm rekedten egyéni mantrám, ami nekik új nekem már elcsépelt szöveg, a depresszió mélyén eszembe jutott, hogy akár téves elgondolás is lehetett. Az elavult fogalmakat mindig újra lehet alkotni és ha magam mellé állítottam volna legalább egyvalakit, most talán nem Angus Belby ruháját hánynám le és bőgném el magam, hogy egy kibaszott öngyilkosságot hoztam össze azt is egy köcsög társaságában.
Úgy csinál, mintha szavaim elvont metaforákként kellene értelmezni, de szó szerint és fizikailag nincs semmi bajom, egyszerűen csak baszki, idáig jutottam, a repülés, egy elkobzott pálca és máris cseresznye került a tejszínhabos tortára.
- Szállj már le a könnyeimről!
Mintha betiltotta volna a bőgést, mi ő? A gestapo varázsló változata? Könny-nyelő ügynök?
- Oda akart osztani…úgyhogy fogd a Mardekárságomra nyugodtan.
Beérünk a gyengélkedőre és nagyjából azonnal belerondít a talárjába, fizikailag rosszabbul van nálam, én addig az arcomról csúnya, nedves bizonyítékokat tüntetek el.
- Ahhoz mindig nagyon értettem
Meredek magam elé, egyelőre nem jön senki, hihetetlen mennyire öszvérszerű itt mindenki. Lesajnáló pillantást kap, amikor random szóba hozza a muglik által közkedvelt konfliktus rendezési formát, verekedés…
- Nem alacsonyodom bizonyos szint alá.
Sosem éreztem rá ingerenciát…
Fordulnék vissza, a néma magam elé bámulásba, folytatván a megrökönyödést, amikor kérdez…valamiért normálisan, talán ezért fordulok felé tágra nyílt szemekkel, veszek apró, fájdalmas levegőt.
- Igen
Jelentem ki a dolog minden súlyával és kétségbeesésével, mégsem sírva, üvöltve, gúnyosan, vagy megjátszva magam. Egyszerűen, mint ahogyan az, jelentésének teljes tudatában. Direkt engedtem el. Nem tudom mennyi ideig meredek rá, erősen szívok be sok levegőt, aztán felpattanok, mintha nem lenne semmi bajom.
- Ha visszaadod a pálcám begyógyítom a sebeid és eltüntetem az összes mocskot, amit hagytam. Megígérem, hogy a szobából is kiköltözöm. Nem kell velem kontaktusba kerülnöd, nem is igazán fogsz látni.
Hunyorgom, ahogy felidézem egy Ravasz vizsgánk még hátravan, ott óhatatlanul összefuthatunk. De micsoda egyszeri, visszautasíthatatlan lehetőség és csak egy pálcába kerül.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Kedd 3 Júl. - 15:13
Sylvester && Angus

Lássunk csodát, nem hallom ki két rókázása között, hogy igazából Rookwood és nem Brysen, de nekem igazából mindegy is valahol, amíg nem Belby... Az kéne még! Így marad a Sylvester, hogy erre gondolt, bár becézni nem bírom és nem is akarom. Ez így elég ünnepi lesz. Aztán csak kiköhög egy értelmes mondatot míg a gyengélkedőre vánszorgunk.
-Pf, úgy fest akad valami amiben egyetértünk... - Mert ezt osztom én is, nem igen akad olyan barátom, akinek el tudnám mondani mi a helyzet velem. Még Theianak sem megy, aki az ikrem, legközelebbi testvérem, hát akkor egy idegen srácnak vagy lánynak? Hülyeség. Ő meg persze sír, de tagadja hogy fáj neki bármi is, taszít a pökhendisége, de azért támolygok vele tovább, magam sem értem miért...azaz de tudom, nem fogok asszisztálni egy öngyilkosságban!
-Miért, talán azt látod törölgetem a pofád? - Nem vagyok én rászállva, csak közöltem, hogy látszik ám, fogja a hányásra őket ha nem akarja bevallani sír. Mert én ilyen rendes vagyok, hogy nem köpöm be... még.
-Hah, pech hogy elvileg okos lennél... - Mert az előbbi húzása nem volt valami okos, valljuk be. De szóval mardekáros vonások, mesés! Mondja egy tősgyökeres hollóhátasnak, na gratulálok!
Ahogy aztán beérünk a gyengélkedőre üres, nem is baj, kiadhatom én is a taccsot teljesen lazán, az a talár el lesz égetve én látom.. föl nem veszem már többet! Sóhajtva ülök mellé, fáj mindenem, már az én torkom is ég, mert marja a sav, szúr az oldalam veszett mód és nem tudom mit csináltam a fejemmel. Mentsük meg Brysent, mert milyen jó lesz! Aha... nem.
Mondjuk az nem tetsző fintort vált ki belőlem, ahogy elfordítom a fejem hallva a válaszát. Kajak elengedte a kib.szott seprűt! Idióta... Mi lett volna ha nem repülök ilyen jól, ha Theia nem tanít? Már nem élne... de szerintem cseppet sem alapozott arra, hogy megmentem. Ez gáz. Nem is bírom tartani a szemkontaktusát, látszik én valóban felfogom megpróbálta és ez frusztrál. Sosem értettem ez valakinek miért opció... Olyan hirtelen pattan le a földre hogy némileg bele is szédülök. Most én meredek rá hosszabban, mint aki átgondolja. Mert ez történik. Sajnos Damo belém vert némi - rengeteg - felelősségtudatot és ennek fényében hiába csábító valahol, hogy kiköltözik és ráhagyom az egészet, elvégre az Ő gondja, mégsem megy. Ha ezt teszem az első adandó alkalommal kicsinálja magát. Legalább is olyan 65% esélyt látok rá, ami több mint a fele. Felállok az ágyról, elfojtva a fájdalom okozta grimaszt és hátam mögé teszem kezeim a pálcákkal, mintha csak állnék ahogy szokásommá vált, hátul összekulcsolt kezekkel, de ehelyett igazából támaszkodom most az ágyba, feltűnés mentesen. Legalább is teszek érte ahogy tudok, hogy az legyen.
-Sylvester... csábító az ajánlatod, de el kell utasítsam. Visszaadom a pálcád, új feltételekkel. 1: Nem költözöl ki az általad nem helyesen nekem ítélt szobából, mert az közös szoba, így a Tied is. Ellenben hagyod hogy kérjek a bátyámtól Mélyalvás főzetet, ami álomtalan, egyenletes 8 órás alvást biztosít. Nem írom le ha nem akarod, hogy Neked kell, régebben én is használtam mikor tanultam, elküldi a receptjét és ki tudod keverni magadnak, úgy tudom a bájital az erősséged. Azt fogod inni és maradsz. 2: A közelemben maradsz hogy szemmel tarthassalak. Nem akarok semmi problémát veled, sem a házunknak, sem a tanároknak, főleg így a vizsgák előtt. Nem kell beszélgetnünk, de maradj látó távban. Tudtommal nincs kiemelkedően fontos dolgod, ha eldobtad volna, így tökéletes lesz neked az, ami nekem van, tehát a közös helység, a park, az ebédlő, a könyvtár és ha a húgom játszik a meccsek. A sakkozásról lemondok, úgy is tanulok. 3. Ha ezeket megszeged, ha nem talállak meg fél órán belül bárhol is vagy, akkor első utam Flitwick professzorhoz fog vezetni. Ezeket vedd úgy, megbeszéltük, és tudd én állom a szavam, mert én nem vagyok részben sem mardekáros. - Egyik kezembe átveszem az Ő pálcáját (nem kell ránéznem, érzésből meg tudom állapítani melyik az enyém) és odanyújtom neki.
-A gyógyítást elfogadom, mert van egy olyan rossz sejtésem, ha így maradok még egy ideig kicsináltál... A talárt meg hagyjuk... - Fintorogva nézek a bűzölgő kupacra majd kénytelen vagyok elengedni az ágyat a pálcasuhintáshoz.-Evanesco... - Tüntetem el a talárt, látni sem akarom, van másik amúgy is. Aztán csak nézek rá, hogy mit válaszol, de már a számon veszem a levegőt, nagyon szúr az oldalam az állástól, remélem hamar kinyögi amit akar, mert sajnos vagyok olyan büszke mint Ő, nem szerencsés.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Csüt. 26 Júl. - 20:09

Angus & Sili


Ez a pechsorozat már igazán kezd nevetséges lenni, hogy végre rászánom magam egy zuhanásra – mely halálnem ugyan méltatlan hozzám, mégis seperc alatt véget vethettem volna ennek a komédiának. Valahol megrázott, idáig jutottam, megpróbáltam. Másrészt elszomorít, hogy nem sikerült. Bár erre is úgy kellene néznem, mint elvesztegetett lehetőségre. Ha sokkal előbb gondolkodom, akár Roxfort előtt, ha időben felismerem mekkora állat, avagy ép emberi ésszel elviselhetetlen, nem kellett volna végigélnem ezt a hercehurcát feleslegesen.
Meglepő Belby reakciója a barátságra.
- Azt hittem tele vagy otromba, röfögő haverokkal
Oldalára esztelen troll-szerűségeket képzeltem, egyik röfög, másik fingik, miközben Belby röhög rajtuk.
Hogy elbőgöm magam rendszeres, de azt hiszem pszichopata lennék, ha nem viselne meg az elmúlt idők minden szara. Persze így Belby előtt fokozottan kínos.
Gyilkos pillantást kap, dumált róla! Ha normális, diplomatikusan figyelmen kívül hagyja. Most tényleg öngyilkos akartam lenni basszameg. Ki a Merlin szent töke nem bőg ilyen húzás után?
- Nem csak elvileg…de a zsenialitást nem látja az átlag
A bátyjában is előbb fedeztem volna fel, mint Slughorn, nem véletlen araszoltam Belbyékhez fogadjon tanítványává. Persze, már érvénytelen, nem látom, hogy lenne jövőm, vagy olyasmi, amit ne tudnék megoldani egyedül.
Hogy fizikailag ő jobban megsérült, akkor tudatosodik bennem, amikor kidobja a taccsot és hogy összességben ennyire pocsékul fest.
Nem vagyok a hóhéra tovább kínozni és nem csak neki lesz jobb, ha lelépek onnan, teljesen fer üzletet ajánlok.
- Balfasz! Asszed nem tudom kikeverni? Olyan főzetet találtam fel tökegyedül, ami leírta egy pergamenre mi az igazi nevem. Kimutatja a rokonságot… Azért nem kevertem eddig, mert…
Félig lehunyom szemeim. Nem bírtam…nem bírtam összetevőkhöz nyúlni, remegtek kezeim, eltörtem minden fiolát. Megemelem két tenyerem, vessen rá egy pillantást, most is vadul reszket, pedig közelben sincs édesgyökér, ami jó az alvásra.
- Nem fogsz szemmel tartani, nem tartozol felelősséggel egyetlen, szar döntésért. Felesleges mártírkodnod, tudom, hogy gyűlölsz és hidd el, semmi értelme bizonyítanod. Neked is az lenne legjobb, ha én… Nem leszek veled egy légtérbe folyton, erről ne is álmodj Belby és rü-hel-lem a kviddicset
Szótagolom kiabálva, mert mennyire jó fej voltam, elálltam valami visszautasíthatatlannal, erre litániaszerűen sorolja ezt a sok baromságot.
- Mit mondasz neki? Hogy egy idióta meg akarja magát ölni? Szerinted nem tudja az egész tanári kar? Szerinted ki nem szarja le?
Voltam Averynél és ha nem ő, akkor Dumbledore tüntette el a hullát, kétlem, hogy nem kürtölte szét máris mindenkinek.
Harciasan kikapom kezéből a pálcám és rohadtul remélem, hogy elkussol, ha meggyógyítom.
- Episkey
Szúrom felé és bár apró sérülésekre van, ha a p-t kellően pattogósan mondom és csuklómmal mímelek egy kis friccskát a valamivel nagyobbakat is helyre hozza.
- Nézd, kösz, tényleg. Csak egy hülye ötlet volt de felesleges megfigyelned, mintha auror lennél. Elbasztam, ezt nem most kellett volna, már úgy értem nem 16 hanem 6 évesen. A szükség szobája, úgy hívják, sokkal jobb hely, mint a háló. Nem vagy ott te, se senki más!
Szólok be neki, habár elég gyengének érzem. Tényleg semmi más nem hiányzik, minthogy Angus Belby a nyomomban legyen, akkor tényleg kinyírom magam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
18
▽ Avatar :
Matthew Daddario



»
» Kedd 31 Júl. - 22:35
Sylvester && Angus


-Attól hogy vannak emberek akikkel jóban vagyok nem jelenti hogy barátoknak nevezném őket. - Motyogom az orrom alatt, mert túl magamnak való vagyok, ez tény, Damo is a fejemhez vágta már, no meg szinte csak Theiával voltam együtt, mióta pedig nem... nos rájöttem, hogy eléggé zárkózott típus vagyok. Főleg mióta ez az otthoni mizéria van...
-Semmi zseniális nincs abban amit csináltál, inkább csak szánalom... - Ha annyira okos kikever valami mérget magának és csá. Merlinre, de jó hogy nem hangosan mondtam ki, tippeket adnék neki! Ahogy beérünk és kiadom én is a reggelim, közli mit akar, de megvétózom és fáradtan hallgatom a maszlagát.
-Mert? Egyértelmű volt azért nem használod mert nem tudod, mi a tökömért kínzod magad meg minket?! - Veszem már sípolva a levegőt, hogy felb.sz az arroganciája ami valami szánalmas hülyeséggel készül párosulni.
-Hú de remegsz... ülj le... - Akkor én is leülhetnék, ó anyám, de vágyom arra hogy a seggem szilárd talaj érje, nem fájna ennyire létezni...
-Akkor... ahh... kikeverem neked én... csak mondd hogy kell... utálom a bájitaltant... - Mondom kisebb-nagyobb szünetekkel, mert szúr az oldalam, de nem remeg a kezem. Azaz most lehet nem menne, de úgy általában sosem remeg, ez a lényeg. Ha kialudja magát, akkor pedig utána már nem kellek. Gondolom, bár lehet idegi alapú és mégis... ahh.
-Hát... Belby vagyok basszameg... két vérszomjas testvér tépi le a tököm, ha nem teszem... pedig még jó lenne szexelni... szóval... de. És igen, utállak, de attól még a házam szeretem... nem fogsz bekavarni Sylvester... Leszarom hogy rühelled-e... magasról... folyékonyan. Az lesz amit én mondok, vagy... beköplek. Zuhanóstúl, sírásostul... - Mutatok egy tessék te akartad kézmozdulatot, de lehet hamarabb elájulok mintsem bármit tehetnék érte. De nem, nem fogok elájulni, pedig annyira kényelmes lenne és egyszerű. Néha jó lenne gyengének lenni, komolyan, üdítő változatosság! Én persze nem emeltem meg a hangom, minek? Fáradt vagyok már hozzá, meg látszik rohadtul nem érdekel mi fáj neki, én már döntöttem.
-Dumbledore... Flitwick... McGonagall, bármelyik. Ahm... vannak. Utóbbiak depressziósak lennének, hogy mit tettek... lehet fel is mondanak. Dumbledoret felelősségre vonják, pedig segített volna... kicsesznél mindenkivel Brysen... velem is. - Bár ez nem érdekli gondolom, miért is érdekelné, az öngyilkosok kva önzők és nem gondolnak arra mit hagynak hátra. Ha tehetném feltámasztanám mind és megverném őket, megátkoznám őket, hogy mennyire ostobák. Kimarja a kezemből a pálcáját, rándul az arcom, azt hiszem helyrerakott bennem belül valamit, már nem szúr annyira a légzés. Szaporábban is veszem a levegőt, mert végre megy, aztán újra kiegyenesedem, már könnyebb ez is.
-Kösz. - Tényleg jobb, kár lenne nem megköszönni, én még nem láttam hogy ez jó lett volna karcolásokon kívül sokkal többre.
-Hah, kib.szottul nem érezném magam annak! És vagy az van amit mondtam, vagy rád uszítok mindenkit. Makacs vagyok, Belby vonás ha úgy tetszik. Főleg hogy ilyen f.szságokat mondasz... amúgy is fáj a fejem, menjünk vissza. Ha úgy látom találtál életcélt vagy egy barátnőt, akkor feloldalak ez alól, addig viszont megszívtad. Tégy ellene, mutasd meg valóban hiba volt! De ne feledd... - Fordulok felé már komolyabban és gúny nélkül.- Tudom mikor hazudnak nekem. Kár színészkedned. - Aztán pólómmal letörlöm a fejemről a vért, ahh, hasogat, aludni kéne, fárasztó ez a gyerek.
-Gyere... úgy fest szabadnap van ma itt... nincs kedvem itt várni mint valami idióta. - Mondhatni beletörődtem, hogy adtam magamnak egy hátam közepére való plusz feladatot. De arra jó, hogy ne csak magamon és a családomon kattogjon az agyam, mert tényleg elfáradtam már abban. Egyszerűbb és jobb ezzel a hülyével lenni, ide jutottam. De eszembe jut nem lesz itt alvás a fenébe is... ahh..
-Ahh.... jut eszembe... keverjük ki neked azt a szart majd utána. Mire Damo elküldené azt a kib.szott fiolát bediliznél a nem alvástól... b.szik nézni a leveleit az is... - Füstölgök, hogy még erre sem jó a bátyám, mert le se tojja mi van velünk... jó, ez lehet nem igaz, de mégis így érzem. Direkt nem írtam neki vissza, Sylvester nem is tudja mekkora dolog, hogy amúgy írtam volna Damonak miatta. Szóval hacsak nem ágáll nagyon, akkor a bájital terem felé veszem az irányt, gondolom nincs saját készlete. Bár ki tudja... ha már ilyen pattogó zseni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
128
▽ Reagok :
118
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ezra Miller



»
» Yesterday at 17:42

Angus & Sili


Megforgatom a szemem, a szar vicceket csattogtató moron haverjai díszpintyek lennének.
Talán van esze, hogy a csürhét maximum kihasználni érdemes. A megjegyzéshez nincs hozzáfűznivalóm, nem fogom megtapsolni, hogy értelmesebben gondolkodik a barátságról, mint sejtettem.
- Mi a szánalom faszfej? Hogy képes vagyok saját bájitalokat feltalálni? Ennyire irigykedsz, mert én meg a bátyád ezerszer jobbak vagyunk nálad?
Kérdezem sziszegve, kapja be, nem azért mert olyan nagyon kellene az elismerése, de felesleges homokba dugni a fejét és megszállottan ismételgetni, átlagos vagyok, amikor nyilvánvalóak a tények. Az okos, aláhúzva kétszer, egyszerű megállapítás. Gyűlölöm, ha valaki vakságból, ostobaságból nem vesz tudományt a tényekről.
- Fejezd be ezt a nem tudomozást, gyík! Remeg a kezem, amióta bizonyos dolgok történtek velem, nehéz, ha minden, kibaszott másodpercben törnek a fiolák, másrészt…nem csak egy bájitalt találtam fel…
Nyögöm elfúló haraggal, ahogy Meadowesre gondolok például, akinek olyan jól sikerült a víziókat megszüntető agystimulánsa. Ez az idióta, nulla semmit, semmit sem tud!
Ő remeg, nem én, ő van rosszul! Mármint fizikailag. Elmondhatatlanul gyűlölöm, de leginkább, hogy ordibáló, hisztis kamasszá változom a közelében, aki követeli a kibaszott elismerést 16 évnyi tömör kínért.
- Mi köze ennek a testvéreidhez? Gyenge kifogás Belby, mindketten tudjuk, hogy rád gondolnának utoljára, aki segíthetett volna rajtam, téged vonnának felelősségre a végén, ott a soha meg sem fordult a fejünkbentől, jobbra.
- Igen? Én már beszéltem Averyval, tudja. Látott sírni is, és? Leszarom! Te is sírnál a helyemben!

Vágom hozzá gyerekesen, agyfaszt kapok magamtól.
- Mert szerinted én lennék az első diák, aki meghal ebben az iskolában? Veled miért?
Komolyan nem vágom, semmi köze hozzám! Damoclesről gondolom nem tud. Bár elintézem a sérüléseit és leheletnyivel jobban lesz – lesújtó gondolattal adózom a javasasszonynak, hogy mindvégig távol maradt, Belby abszurd monológjától tényleg nem tudom zokogjak, vagy nevessek-e. Annyira hülyén hangzik, hogy a nyomomban lesz, amíg találok egy barátnőt, hogy az agyam egyszerűen képtelen befogadni.
Sírósan röhögve döntöm tenyerembe fejem, hogy közel már az idegösszeomlás
- Semmit…sem tudsz
Nyögök valami ilyesmit, szerintem nem hallja, én sem hallom. Jön az idióta ötleteivel, bár ha kiütném magam, előny lenne, hogy megszabadulnék tőle. Kiütném magam…órákra, örökre.
- Igaz…menjünk, de én keverem ki, maximum asszisztálhetsz
Sietek, káprázó szemmel előre, a bájitaltan pincét érzésről, szagról felismerem.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Magasröptű beszélgetés...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Idomár beszélgetések, tapasztalatok
» [Event] Akarsz beszélni róla?
» Hyuuga Aikan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok-