» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Aktivitás ellenőrzés
Today at 4:15
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Deranged Delicacies
Today at 4:11
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Hiányoztam? - Ruru & Sho
Today at 3:04
• • • • • • • • • • • • • •
Fujisaki Hikaru
There's no escape - Takeo & Koujaku
Yesterday at 9:23
• • • • • • • • • • • • • •
Koujaku Nakashima
Hírek
Yesterday at 0:08
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Házpontok
Kedd 19 Jún. - 22:44
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Sweet Brotherhood
Kedd 19 Jún. - 21:17
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
szemeit urára kérdve függesztette
Kedd 19 Jún. - 20:47
• • • • • • • • • • • • • •
Frank Longbottom
Elf on shelf
Kedd 19 Jún. - 14:24
• • • • • • • • • • • • • •
Joseph Bradley
Családi csendélet
Hétf. 18 Jún. - 19:23
• • • • • • • • • • • • • •
Eleanor Avery
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
17
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Iain De Caestecker



»
» Pént. 20 Ápr. - 9:55
Március vége...

Nem hittem volna, hogy az életemben egyhamar ilyen változás fog beállni, ami Marlie feltűnése jelentett. Én már lemondtam arról, hogy valaha is újra valakivel ilyen kapcsolatba kerülök, mint amilyenben vele vagyok, erre pont akkor kerül bele az életembe, mikor a legkevésbé sem számítok rá. Ugyan találkoztunk már korábban is, de arra jó ideig nem is emlékezett, míg fel nem világosítottam az évzárón történtekről, de csak a sérülésem után tudtuk igazán megismerni egymást. Én is kicsit felengedtem, nem vagyok már teljesen az a mogorva semmirekellő, aki sokáig voltam bizonyos dolgok miatt. Való igaz, nem vagyok teljesen gyermek lelkű sem, de azért képes vagyok már jól érezni magamat valakivel, valaki mellett. És úgy tűnik, hogy ez rá is igaz, ő is hasonlóan érez irányomba. Amit még mindig nem értek teljesen, de meguntam már az ilyen kérdésekre való válaszkeresést, hisz értelme sincsen.
Valahogy sosem jutottunk még el addig, hogy meghívjam magamhoz. De úgy gondoltam, hogy ideje lenne már, legalább ő is kimozdul kicsit a Mungó környékéről, és megláthatja, hol lakom. Nem kell semmi fényűzésre gondolni, egy kellemes küllemű, kívül-belül átlagos méretű házról van szó, amit Marlie miatt most különös gonddal ki is takarítgattam. Csinálhattam volna mágiával, de jobb szeretem, ha néha a földön maradok és emberi módra végzek bizonyos dolgokat – főként akkor, mikor nem sürget az idő. És ott volt az egész napom erre, elvégre vacsorára hívtam át.
Nem spiláztam azt sem teljesen túl, hisz nem vagyok egy nagy szakács, és nem akartam új, még nem tesztelt recepttel készülni ezért maradtam az egyik kedvencemnél, amit jól is tudok elkészíteni. Egy kis bolognai spagetti mégpedig, ritka az olyan ember, aki ezt ne enné meg és eleve Marlie sem az a nagyon válogatós, ahogy megismertem. Szerintem jó lesz ez.
Gondolkoztam, hogy mit vegyek fel, mert nem akartam egy melegítő felszerelésben lenni, viszont a szmoking is túlzás lett volna. Ezért hát maradtam az arany középútnál, felvettem egy elegánsabb nadrágot, hozzá egy inget, amit nem gomboltam be teljesen és úgy vártam, hogy megszólaljon a csengő. Nem izgulok annyira, hisz mi baj történhetne? De azért már tűkön ülök, hogy újra láthassam, hisz utoljára körülbelül három napja találkoztunk, mert nekem is ott volt a munkám, és ő is elfoglalt volt.
Mikor pedig megérkezik, ki is nyitom neki az ajtót és mosolyogva hajolok hozzá közelebb, hogy először egy hosszabb, érzelmes csókkal köszönthessem, amit egy ölelés követ. – Úgy hiányoztál! – vallom be, ha eddig nem lett volna egyértelmű a köszöntésemből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
712
▽ Reagok :
215
▽ Kor :
18
▽ Avatar :
Chloe Moretz



»
» Vas. 22 Ápr. - 20:06
Mindennél jobban vártam már az estét. A hosszú napok után a Mungóban, tökéletes meglepetés volt számomra, amikor Walter meghívott vacsorázni. Munka után hazamentem, sok ideig álltam a szekrényem előtt, még sikerült kiválasztanom a tökéletes ruhát. Nem szerettem volna túlságosan kiöltözni, de egyszerű sem akartam lenni, úgyhogy egy elengáns rózsaszín blúzt vettem fel, fekete - nem túl kihívó - szoknyával. A sminket sem vittem túlzásba, de azért kihasználtam a lehetőséget, hogy legyen rajtam egy kis fény, ha már a munkahelyemen nem lehet, de tudtam, hogy neki ez nem fog számítani.
Mivel kissé elhúztam az időt, ezért kénytelen voltam a közelbe hopponálni. A szél még hűvös volt, összehúztam magamon a kabátomat, és sietős léptekkel veszem az irányt a ház felé. Egyszerű és nagyszerű. Amikor már az ajtóban állok, nem bírom ki, hogy ne mosolyogjak. Kopogok párat, és ahogy ajtót nyit nekem, még szélesebb lesz az a bizonyos mosoly, és egy szó nélkül viszonozom a csókot valamint az ölelést. Olyan jól esik, hogy azt szavakba sem lehet foglalni!
- Te is nagyon hiányoztál. Hosszúak voltak ezek a napok, örültem, hogy láthatlak ma. - Nehezemre esik elengedni az ölelését, de nyilván nem idekinn fogunk vacsorázni, úgyhogy kezem lecsúszik az övére, megfogom azt, majd belépek az ajtón. - Nagyon szimpatikus ez a hely. Otthonos. - Nézek körül. Valami hasonlóra számítottam azokból a dolgokból, amiket mesélt nekem. Mosolyogva tekintek fel ismét rá, miközben a kabátomat hámozom le magamról. - És nem mellesleg, jó illat van. - Egész nap nem ettem, na persze nem azért, mert annyira készítettem magam erre az estére, hanem mert nem volt időm. Úgyhogy nyilván nem kell majd rámtukmálni semmit sem. Még mielőtt a táskámat is leteszem, előveszem belőle azt a bort, amit még aznap örömömben megvettem, amikor elhívott vacsorázni. Felé nyújtom.
- Remélem szereted. Gondoltam nem fog ártani. - Ez egy egyszerű, könnyű vörösbor. Igaz, hogy kicsit aggódtam azért, mert nem fog menni a vacsorához, de aztán belegondoltam, hogy mástnem akkor utána isszuk majd meg. Talán kicsit túlaggódtam ezt az egészet, de hát nem is értem miért. Mégis próbálok a lehető legegyszerűbb lenni.
• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
17
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Iain De Caestecker



»
» Hétf. 23 Ápr. - 5:24
Az ajtó nyitáskor nem veszek fáradtságot arra, hogy megnézzem az öltözetét, hiszen jelenleg más dolgok izgatnak sokkal inkább. A lehetőségekhez mérten próbáltunk valamennyire beszélni az elmúlt napokban, de akárhogy is nézzük, nem ez volt a világ legkielégítőbb dolga. A csók és az ölelés után megfogja a kezemet én pedig kicsit noszogatva csak őt húzom beljebb, hogy aztán becsukhassam mögötte az ajtót. Ekkor már meg is látom rajta a ruháit, amin elmosolyodom és egy csókot nyomva a homlokára adom tudtára tetszésemet. – Te sosem tudsz csalódást okozni. Napról napra egyre gyönyörűbb vagy – bókolok neki jókedvűen és tényleg így is gondolom, de szerintem ezt is jól tudja már Marlie.
- Örülök neki, hogy tetszik – felelem mosolyogva, egy apró bólintással kísérve mondandómat. – Nem egy luxuslakás, tisztában vagyok vele, de számomra tökéletes a maga módján. Tökéletes, csak mint te. Bár te jobban – ekkor pedig újra közelebb hajolok hozzá és amennyiben nem ellenkezik, újra egy gyengéd csókban részesítem őt.
Ahogy kabátját leveszi, lesegítem azt róla, és felteszem a fogasra. – Remélhetőleg az ízek is jók lesznek. Remélem éhes vagy! – figyelemmel kísérem, ahogy táskájából kihúz valamit. Ó, legalább valaki gondolt erre is, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy kellene valami italt venni. - Igen, jó lesz. És pedig hogy menni fog-e a vacsorához, azt pedig mindjárt ki is derítjük – kacsintok rá, és egyik kezembe fogva az üveget vezetem az étkezőbe, ahol már meg van terítve, és a tészta meg a bolognai ragu is két külön fazékban van, rajtuk a tetejével, merthogy nem akartam, hogy kihűljön, ha esetleg késne valamiért. A mellette reszelt sajtból és illatokból viszont sejtheti, hogy mi is lesz a menü. Odavezetem az asztalhoz, aztán gáláns lovag módjára kihúzom neki a széket, hogy leülhessen.
Aztán poharakért megyek, majd ezeket és a bornyitót a kezembe véve indulok vissza az asztalhoz. – Na és mesélj, milyen volt a napod? Egy biztos, nekem most már százszorta jobb, hogy újra láthatlak – jegyzem meg csak úgy mellékesen. A poharakat leteszem és a bort elkezdem kinyitni. Közben ha beszél, nyilván figyelek rá. Amint kihúztam a parafadugót, öntök mindkettőnknek, és félrerakom a bort. Egyiket a kezébe nyomom, másikat a sajátomba veszem. Leülök és koccintásra emelem a poharamat. – Hm… mire koccintsunk? A „ránk” túl giccses? – kérdezem mosolyogva.
Amint poharak összeérnek és bele is kortyolt mindkettőnk a borba – ami nem mellesleg jó választás volt és ezt egy elismerő hümmögéssel jelzek -, leszedem a fedőket és jó házigazda módjára szedek mindenből Marlie-nak, aztán magamnak is. – Nos akkor jó étvágyat! Remélhetőleg nem pont most rontottam el! – nevettem fel jóízűen, de röviden, aztán még egy csókért közelebb hajolok hozzá, mielőtt belekezdhetnénk a vacsorába is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
712
▽ Reagok :
215
▽ Kor :
18
▽ Avatar :
Chloe Moretz



»
» Kedd 24 Ápr. - 20:54
Nem csak arcomról sugárzik a boldogság, de szemeim is hasonlóképp vélekednek. Kérdések nélkül lépek be a lakásba, örömmel fogadva kedveskedését, a csókokat, a jóleső gondoskodást. Igazi úriember, többet nem is akarhatnék. Még mindig ugyan úgy elpirulok bókjain mint az első pár találkozásunk alkalmával.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. - Tekintek végig rajta. Igazán jól áll neki ez a kombináció, miközben kimondom szavaimat, egyik kezemmel végigsimítok a mellkasán, majd viszonozom az apró csókot.
- Az a lényeg, hogy te otthonosan érzed magad itt. Más nem is számít. - Természetesen nem ellenkezem, amikor lesegíti rólam a kabátot, és még mielőtt a táskámat leteszem, átadom neki a bort. Valamiért kicsit zavarban érzem magam, de talán azért lehet ez, mert nem voltam még nála és kicsit ismeretlen ez a hely számomra, de hamar fel fogok oldódni, remélem.
- Éhes, bizony. Kíváncsi vagyok, mi finommal készültél. - Jegyzem meg mosolyogva, miközben izgatottan haladok utána, be az étkezőbe. Máris jobban érzem magam, főként, hogy ő ilyen törődéssel fordul felém. Hálásan tekintek rá, amikor kihúzza a széket nekem, én pedig kényelmesen helyet foglalok és körültekintek az asztalon. Kíváncsian, nem túl udvariatlanul, pillogok bele az edényekbe.
- Hm, jól néz ki. - Tekintek Walter után, miközben poharakért siet, még jó is, hogy elment, hiszen a gyomrom akkorát morgott, minthogyha épp most akarna kiugrani belőle egy béka. Figyelem, ahogy a borral bíbelődik, én pedig mesélni kezdek. - Örülök, hogy végre vége és itt vagyok. Borzalmas volt ma, szerintem alig két percre ültem le. Sok volt a sürgősségis. Holnap nem kell mennem pont ezért, szabadnapot kaptam. - Sóhajtok kicsit, kifújom a fáradt gőzt, örülök neki, hogy ki tudom pihenni ezt, és hát hogy is lehetne jobb, mint Walterrel? - Neked milyen napod volt? - Kérdezek vissza egyszerűen, kellemes mosollyal az arcomon miközben elveszem a poharat és felé nyújtom, koccintásra várva. Picit megrántom a vállamat amikor a giccses szót kiejti a száján, de felkuncogva megrázom a fejem is.
- Szerintem nem az. Koccintsunk erre! Egészségünkre. - Nem is tudom mikor ittam utoljára, úgyhogy óvatosan kortyolok bele a borba, a kellemes, melengető érzése jól esik, de egyelőre leteszem magam mellé az asztalra. - Köszönöm. Jó étvágyat! - A csókja mindig olyan jól esik, egyszerűen nem tudom szavakba önteni érzéseimet. Már nem annyira furcsa, már szinte teljesen letisztult bennem hogy mit is gondolok, mit is érzek irányában. Nem szégyenlősködöm, egyből az evőeszközért nyúlok és megkóstolom az ételt. Az első falat lenyelése után jóízűen hümmögök egyet.
- Ez nagyon finom! Szerintem most már ha bolognait akarok enni, mindig hozzád jövök. - Szeretem ezt az egyszerűséget, ezt a különleges kapcsolatot ami kettőnk között alakult ki. Néha-néha a falatok között felpillantok rá, természetesen amikor lenyelem a falatot, akkor beszélek csak. - Régóta élsz itt? - Érdeklődöm. A hónapok ugyan telnek, de még mindig van mit megtudni a másikról.
• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
20
▽ Reagok :
17
▽ Kor :
20
▽ Avatar :
Iain De Caestecker



»
» Szer. 25 Ápr. - 10:34
Örülök, hogy én sem okoztam csalódást neki a kinézetemmel. Amelia halála óta nem igazán voltam az, aki nagyon ilyen ruhákban járkált volna akár munkába, akár az életben akárhova. Akkoriban úgy voltam vele, hogy minek öltözködjem túl magamat, nincsen semmi értelme. Nem akartam, hogy újra valakivel olyasmi kapcsolatba kerüljek, mint amilyen vele volt, és ezt elég sokáig sikerült is tartanom, egészen addig… egészen addig, míg nem találkoztam Marlie-val. Vele már az elejétől fogva más volt a kapcsolatunk, ez érezhető volt, de kellett egy kis idő, mire sikerült megnyílnunk a másik felé jobban és az érzéseinket is el tudtuk mondani.
Bólintok egyet a házzal kapcsolatos megjegyzésére. Ha tudná, mennyi időn keresztül nem éreztem otthonomnak ezt a helyet… de nem is csak ezt a helyet, hanem igazából sehol sem tudtam otthonosan viselkedni. Egészen addig, míg körülbelül egy-másfél éve visszaköltöztem ide, már teljesen máshogy, mint amilyen az évzáró előtt voltam.
- Hé, ki engedte meg, hogy kukucskálj! – szólok rá játékosan, de ezt ki is érezheti a hangomból. Nem bánom egyébként és remélhetőleg nem csak a kinézete, de az íze is jó lesz. Mert ahogy ez is lehetséges, úgy fordítva is, tehát valaminek lehet isteni íze, de első látásra legszívesebben a következőt kérnéd az étlapon. – Na az nagyon jól hangzik. Akkor lesz időnk bepótolni az elmúlt napok kimaradásait – felelem neki mosolyogva. Nyilván nem fogom ráerőltetni magamat, mert ha más programja van, akkor más programja van, azt pedig nem akarom, hogy lemondja miattam. Akárhogy is, annak természetesen jobban örülnék, ha inkább velem lenne, de nem lenne abból sem semmi, ha nem jönne össze. – Eléggé semmilyen, hogy úgy fogalmazzak. Javarészt itthon voltam, kicsit rendbe kaptam a házat, kitakarítottam és ilyenek. Na meg persze főztem. Nem valami akciódús, mint a munkám – na nem mintha ezt bánnám. Jó néha kicsit lelazítani és nem foglalkozni a munkámmal. Tudom-tudom, auror vagyok és hogy mik a feladataim, kötelességeim. De nagy ritkán kijár nekem is egy kis pihenő, nem?
Akkor hát ránk, legyen úgy. Összekoccannak a poharak és iszok egy kortyot a borból. – Azért nem kell túlozni, de ettől függetlenül jól esik – mondom neki roppan szerény módon. – Nos… az igazság az, hogy ez a régi családi házunk. Gyerekkoromat tehát itt töltöttem javarészt, aztán a végzésem környékén volt egy-két évnyi kimaradás, mikor nem tudtam ide jönni. De mióta újra itt lakom hivatalosan, azóta egy kicsit fel is újítottam kívülről, túlzásba viszont nem vittem, mint azt látod – a mondandóm végén pedig belekortyolok a boromba egy keveset, hogy leöblítsem a torkomat két falat közt.
- Amint befejeztük a vacsorát, megmutathatom az egész házat is. Már ha szeretnéd és érdekel – bár őszintén azon lepődnék meg leginkább, ha nem akarná megnézni, mégis hol élek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
712
▽ Reagok :
215
▽ Kor :
18
▽ Avatar :
Chloe Moretz



»
» Szer. 2 Május - 10:31
Tekintetem mosolyog, és ez egy oly őszinte mosoly, amit szerintem már rég nem látott rajtam senki más. Mondjuk mostanság, nem panaszkodom, hiszen a munkatársaim is jórészt észrevették, hogy valami nagyon rendben van velem, mert másként megyek be dolgozni és másként viselkedem közben is. Mit tesz az emberrel a szerelem... ugye?
Ahogy játékosan rámszól, én egy pimasz vigyorral teszem vissza az edényre a tetejét, majd lassú mozdulattal ülök vissza és mintha semmi sem történt volna, úgy nézek Walterre, ártatlan kiskutya szemekkel. Örülök neki, hogy velem tervez a következő napra, mert én is valahogy így gondoltam, csak nem tudtam, hogy neki mi dolga, így hát nem akartam konkrétan ezt kimondani. Jólesik, hogy végre vele lehetek és kicsit felszabadulhatunk.
- Szuper, mindent bepótolunk! - Jelentem ki határozottan, majd hallgatom, ahogyan mesél a napjáról. Kicsit helyezkedem, közelebb húzom közben magam az asztalhoz - mert amilyen szerencsétlen vagyok, még a végén leeszem magam -.
- Áh, értem. Kell néha ilyen is nem? Nem lehet minden nap olyan akció dús. - Rázom meg a fejem, majd elkezdek enni, és két falat között figyelem, ahogy a kérdésemre válaszol. Örülök neki, hogy ilyen jól el tudunk dumálni és még van amit nem tudunk a másikról, persze én is szívesen mesélek neki a múltamról, de azt hiszem, nem volt valami érdekes, hacsak nem akar Harleyról és a folytonos veszekedésekről hallani. De biztos erre is kitérünk egyszer majd.
- Tök jó. Akkor barátságos számodra ez a hely és tele van szép emlékekkel. - Kellemes mosoyl terül el az arcomon, és nem is figyelek fel arra, hogy volt egy pár év amikor nem tudott ide jönni, inkább ezt csak beteszem a munkájának, biztos azért, így nem kérdezek rá. Nagyjából vele egyszerre emelem fel a poharamat és kortyolok bele a borba, aztán pedig egyetértően bólogatni kezdek.
- Naná, hogy érdekel! Kicsit amúgy emlékeztet a mi családi házunkra otthon. De mostanság nem tudtam hazamenni. A szüleim laknak már csak ott, a nővérem is rég elköltözött. - Kicsit visszaemlékezem a régi időkre, beleborzongok, de eszembe jut még egy kérdés. - Neked van testvéred? - Jóízűen nyammogok egy-egy falaton miközben tovább hallgatom őt, és a mondandóját.
• • • • • • • •




Close your eyes, and you'll




see that you're really need!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Marlie & Walter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Walter Joseph Kovacs / Rorschach
» Part 14 / 9
» Walter J. Kovacs / Küklopsz

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-