» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Aktivitás ellenőrzés
Today at 4:15
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Deranged Delicacies
Today at 4:11
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Hiányoztam? - Ruru & Sho
Today at 3:04
• • • • • • • • • • • • • •
Fujisaki Hikaru
There's no escape - Takeo & Koujaku
Yesterday at 9:23
• • • • • • • • • • • • • •
Koujaku Nakashima
Hírek
Yesterday at 0:08
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Házpontok
Kedd 19 Jún. - 22:44
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Sweet Brotherhood
Kedd 19 Jún. - 21:17
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
szemeit urára kérdve függesztette
Kedd 19 Jún. - 20:47
• • • • • • • • • • • • • •
Frank Longbottom
Elf on shelf
Kedd 19 Jún. - 14:24
• • • • • • • • • • • • • •
Joseph Bradley
Családi csendélet
Hétf. 18 Jún. - 19:23
• • • • • • • • • • • • • •
Eleanor Avery
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Szomb. 21 Ápr. - 23:01
Egy ablakkeret tátongó ajkain átmászva elszakítottam a szoknyámat, azt lapogatom, simogatom kicsit elkeseredve az egyik alsó lépcsőfokon, már majdnem az utca kövén, de a masszív koszréteg, ami borítja, már lassan felfalja a csizmámat, ez a legkisebb problémám. Megdörzsölöm a szemem, és kibontom a zsákmányolt kis csomagot, megvillan a gázlámpák fényében valami halvány, valami reményteljes, és gyorsan el is rejtem, úgy, mintha nem is létezett volna, úgy, mint Cailin maradék tartását, ami nem engedné, hogy lopjon, nem engedné, hogy így viselkedjen, és főleg nem engedné, hogy most bekússzak a sikátor kukái mögé, mert lépéseket hallok, súlyos csizma lépéseit, és összehúzom magam, mint prédaállat a ragadozó elől. Talán a tulajdonos vett észre, vagy én nem voltam elég körültekintő? Beljebb mászom a szeméttároló mögé, arcomat a hideg kőfalnak nyomom, számolok magamban: tíz, egyre közelebb ér, tizenötnél előhúzom a pálcám, nem számít, hogy nem varázsoltam egy ideje, biztosan fel tudnék idézni valami frappánsat, nem lehet, hogy a kiváló jegyeim mögött ne legyen tartalom, nem lehet, hogy én magam egy hazugság voltam és vagyok.. pedig csak egy tolvaj vagyok, semmivel sem jobb, mint itt bárki a régi zsebesek közül. Épp csak néhány trükkel kevesebb, egy perccel, az lettem, ami ellen az apám - Cailin apja! - éveken át olyan hevesen ágált, és tessék, úgy szorongatom az órarugókat, mintha így születtem volna, mintha sosem ismertem volna a becsületes és tisztességes élet rezdüléseit.
De ezúttal nem értem jöttek - halkulnak a lépések, és megkockáztatom, hogy kilessek a rejtekből, előóvakodjak, csak halkan, semmi sietség, itt minden ráérősen történik, a lopás, a menekülés, maga a halál is, mintha órákkal később állna belénk, nem halunk meg olyan könnyen, mint a mesékben a rosszfiúk szoktak. Felismerem az alakot, de csak távolról, látásból - a volt auror, a volt csillag. Korábban csak egyszer, az egyik kapualjban lopva cigarettázva hallottam róla, hogy időnként meglátogatja a helyi lányokat, talán nem is minden undor nélkül, de Emma szerint az ilyesmi nem számít, végül is mind a szexhez fordulnak.. Tőle nem félek úgy, mintha még mindig hivatalban lenne, egészen a ház sarkáig osonok, kíváncsi vagyok, most is a bordélyba tart-e, eleve, mi visz rá egy ilyen embert ilyesmire? De nem kellene ezen csodálkoznom, ha éppen nem lopnék és éhbérért lopott holmit javítanék, akár prostituált is lehetnék, az is csak egy kenyérkeresési lehetőség, Cailin halott, nekem meg.. túl kell élnem. Néha, éjszakánként azt suttogom neki, hogy érte, a bosszúért, mert tisztelem a vágyait és az álmait... de most itt, a szürkületben ezt kijelenteni nehéz lenne. Azért csinálom, mert nem akarok meghalni, ilyen egyszerű.
Kirabolják, ketten, ügyesebben, mint ahogy én tenném - de ők profik, én meg csak egy ügyetlen, kezdő kis betörő vagyok, az egyetlen közös bennünk a vágy, hogy elvegyünk valamit, ami nem a miénk. Akár el is somfordálhatnék, innen már könnyű lesz hazatalálnom, és még három egész napig lesz mit ennem a csomagnak köszönhetően - de engem lep meg a legjobban, mikor a mellettem elszaladó Joe karja után kapok, és a falhoz rántom. Érdesnek tűnik a hangom, mintha sok kosz alatt rozsdásodna a maradék emberségem is - pedig most úgy tűnik, minden túlélési ösztönöm ellenére rácáfolok erre az állításra.
- Megőrültél?! Ez egy auror, azt akarod, hogy Crouch feldugassa ezért neked a pálcáját?! - olyan könnyű már ezt a kifejezést használni, mint levegőt venni, mint lelkiismeret-zsibbadtan lopni, átkozni, a koszban hemperegni, és soha, soha semmit meg nem bánni. Joe szeme ijedten villan, a kezemhez vágja a zsákmányát, és fut tovább, hogy aztán átvesse magát a korhadt, düledező kerítésen a következő sikátorba. Legközelebb bizonyára engem szorít majd a falhoz az apja, a tettestársa, a férfi, akitől az aurorral ellentétben nagyon is félek, mióta láttam, hogy verte szét egy kobold fejét a kocsmában.. Ostoba emberség. Tényleg nem kellett volna beavatkoznom, akármi is van az erszényben, nem éri meg ezt a rettegést.. de most már nem szaladhatok el, bármennyire szeretnék is. Megvárom a férfit, közben véresre rágom az ajkamat, és mikor odaér, az elszürkült ingem ujjába törlöm, a lábam takargatom, mintha érdekelné. Mintha érdekelnék bárkit is. - U-u-uram.. ez.. az öné, izé. Vigyázzon jobban, tessék!
És Cailin sír bennem, mert segítséget akar kérni éppen ettől a nyomorulttól, mert ő is olyan, mint mi itt ebben a testben, jobbra vágyik, és nem tesz érte semmit, csak üres szólamokkal bolyong, mert a nihil olyan könnyű, hinni magunkban újra pedig lehetetlennek tetszik. Hallgass, Cailin. A büszkeség é a tartás még senkit nem lakatott jól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
5



»
» Vas. 22 Ápr. - 13:50
Megvetem magam, ahogy a kölyök nyomába eredek. Nem tudom, hogy mit fogok tenni, miután utolértem, de bármennyire megijeszt ez, nem lassítok: el akarom kapni. Nem tudom, hogy miért futok, csak futni akarok, érezni akarom, ahogy menekül előlem, érezni akarom, ahogy rájön, hogy elkapom. És érezni akarom, ahogy elkapom, de nem tudom, hogy mi lesz utána. Olyan vagyok, mint egy kutya, ami az autó után rohan anélkül, hogy kitalálta volna azt, hogy mit fog tenni, miután beérte azt.
Szinte belefutok a fiatal, szakadt lányba, aki a sikátorban áll: a pálcám felemelkedik egy pillanatra, mielőtt visszasüllyed, mielőtt rájövök, hogy nem őt üldöztem. Egy pillanat sem kell a vadászösztönnek, hogy elszálljon, hogy ne maradjon más utána, csak égő szégyen. Mit tettem volna, ha utolérem? Lehet, hogy valami kimondhatatlan szörnyűséget követtem volna el akkor, amivel végleg hátrahagyok mindent, amiben hiszek. Elteszem a pálcám a szakadt kabát belsejébe, és veszek egy mély levegőt, mielőtt a lányhoz szólok- fiatal, talán ő is egyike az új prostituáltaknak, de ez nem jelent semmit: minden ember megérdemli a tiszteletet.
- Köszönöm, kisasszony! Nem tudom, hogy mihez kezdtem volna, ha elveszítem ezt.- nem innál néhány napig, és ugyanott lennél. Veszek egy mély levegőt, olyan udvarias és segítőkész mosollyal próbálok a lányra nézni, amennyire csak lehet, még ha nincs is gerinc a mosoly mögött. Nem vagyok auror, nem tehetek érte már semmit, és nincsenek illúzióim afelől, hogy más tehetne-e. Moody talán a kézfeje hátulját adná válaszként ennek a lánynak, ha segítséget kérne tőle, a legtöbben elfordítanák a fejüket, és bizony vannak olyanok, akik kimondhatatlan szörnyűségeket tennének vele. Ilyenné vált a világunk.
- Nem kellene önnek a Roxfortban lennie? Elnézést, ha megsértem, de olyan fiatalnak tűnik.- a kosz mögött egy fiatal lányt látok, aki talán még tizenhat sincs, bár talán éppen elmúlt a Roxfortköteles éveinek vége. Lehet, hogy kicsapták, lehet, hogy nem volt jó tanuló, lehet szegény kvibli, de valahogy mégsem érzem azt, hogy itt kellene hagynom őt a következő scotchért. Ismerős nekem a múltamból valahonnan.
Nem zavar most, hogy mennyire udvariatlan, nem veszem le a szemem az arcról, ami olyan ismerős, mert valamikor magára vonzotta a tekintetem. Nem olyan régen láttam egy jelentésben vagy a Prófétában, nem emlékszem, ahogyan arra az érzésre is, amit éreztem, amikor láttam őt: szánalom. Tudom, hogy sajnálatot éreztem felé, amikor olvastam róla, mert valamilyen tragédiához kötődött ez az arc. Túl sok rajta a kosz, hogy biztos lehessek benne. Hagynom kellene, de úgy érzem, hogy ha azt a lányt nem is tudtam megmenteni, neki talán segíthetek. Az utolsó fontos dolog, mielőtt halálba iszom magam.
- Kérem, kisasszony, engedje meg, hogy meghívjam egy italra vagy vacsorára hálám jeléül! Ó, modortalan vagyok. Edgar.- kezet nyújtok, de nem mondok többet, mert talán olvasott rólam. Túl sokan emlékeznek a Bones névre itt, és nem szeretném elijeszteni, talán már így is tudja, hogy ki vagyok. Ki voltál. Talán még azt is, hogy mi vagyok, ebben az esetben a félelme, az undora a legkevésbé sem meglepő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Vas. 22 Ápr. - 14:28
Olyan régen nem szólított senki kisasszonynak, hogy szinte zavar, mikor kiejti a száján - kisasszony, mint valami komédiában, ahol a szegény, buta, de szép lányért leereszkedik az irodalmi hős a mocsokba, hogy onnan magával vigye. Ha nem tudnám, ki ő, azt hinném, gúnyolódik velem a gázlámpák fényében, velem, aki biztosan nem vagyok és nem is leszek kisasszony.
És itt ez a kérdés - nem mintha Nina nem végzett volna az iskolában, mielőtt el kellett tűnnie, egyébként sem emlékszik senki a nevére.. még egy hasáb sem árulkodik róla, hogy rég meg kellett volna halnia ahelyett, hogy itt kísérti a sorsot, meg saját magát más emberek emlékeivel. Tényleg bántóan ostoba, hogy megállítottam azt a kölyköt.
- Én.. tavaly.. végeztem, uram. - pont úgy hangzik, mintha magyarázkodnék, vagy épp felkészülnék rá, hogy pofon fog ütni, pedig ez a kérdés túl civilizált hozzá, hogy egy ütés kövesse. Mi itt lent nem ehhez szoktunk, nem így beszélünk egymáshoz, azért is villog valami vörös a fejemben, azért is sürget, hogy fussak, amíg van mivel, mert nem tudom kiszámítani, hol az önös érdek a kedvességében. Ez Cailinnek mondana valamit, de ilyenkor bölcsen hallgat. A falnak lapulok, tenyerem a kockákat érinti, szembogaram a cipője orrát. Itt sem vagyok, nem is látsz engem, nem érem meg.. nem érem meg az erőfeszítésed. - Én.. nem tudom, elfogadhatom-e. Ez az egész nem szükséges, uram, nem tettem semmit.
Sután megrázom a kezét, most veszem a bátorságot, hogy az arcát nézzem, keressem benne a régi újságok nagy alakját, a rendszer szép reményét, mielőtt Moody lett belőle, vagy mielőtt Crouch rémmeséi lett belőle. De belőlem sem lett a következő Mágiaügyi Miniszter, errefelé törékenyek az álmok. Bones viszont még nálam is ártatlanabbnak hat ezzel a felvetésével, vajon nem gondolt bele, mennyire jó ötlet ezután nyilvánosan kísértenünk a sorsunkat az itteni kocsmák egyikében? Az pedig biztosan nem juthatott eszébe, hogy egy tisztességes helyre merészkedjünk.. nem léphetek ki a Zsebpiszok biztonságos rothadásából. Tulajdonképpen ő maga sem nagyon..
- Ismerem önt a hírekből, és.. Emmától. Ha én ismerem, ismerhetik mások is.. veszélyes lenne most beülnie valahová. - nekem is az lenne, de ez nem az ő gondja, nem is keltek benne bűntudatot.. mert benne biztosan lehetne, erről árulkodik ahogy beszél hozzám, ahogy néz rám. Sajnál. Pedig magát kellene, mielőtt valami nagyobb bajba keveredik.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
5



»
» Hétf. 23 Ápr. - 1:35
Nem tudom, hogy a lány igazat mond-e, de nem kérdezősködök tovább, egy bólintással elfogadom az állítását. Nem szabad túlerőltetni az olyan emberek kérdezgetését, akik nem akarnak válaszolni a felmerülő kérdésekre, hagyni kell, hogy maguktól döntsenek másképp. Ha valaki erőszakosan próbál közeledni egy üldözötthöz, általában nem ér el mást, csak még mélyebbre üldözi.
- Természetesen elfogadhatod. Ez a legkevesebb, amiért segítettél nekem.- talán attól fél, hogy együtt látnak vele, talán nem akarja, hogy kiderítsek róla valamit, de a legtöbb hozzá hasonló nem szívesen adna ki magáról bármit a külvilágnak. Meg lehet érteni őket: veszélyes megbízni idegenekben akkor, ha nincs senkid, mindenki idegen, a helyzeted pedig valószínűleg számtalan idegen rontotta tovább. Talán csak elvettek tőle valamit, talán azért van az utcán, mert megbízott, de tudom, hogy a Zsebpiszok-közben az ember gyorsan megtanulja, hogy a bizalom drága ajándék.
Kissé felszalad a szemöldököm, amikor rájövök, hogy a lány honnan ismerhet még, el is szégyellem magam, mielőtt belegondolok a lehetőségeinkbe. Biztos, hogy nem örülnének a jelenlétemben egyik általam ismert helyen sem a környéken, és mivel nem vagyok már auror, nem is lenne akkora vétség megtámadni. És ha engem nem is bántanak, a lány biztosan bajba kerülne, ha itt látnák engem vele. Nem gondoltam persze, hogy itt ennék vele, túl sokat láttam már itt hozzá, és azt hiszem, a mai estére elég volt a Zsebpiszok-közből. Igazság szerint talán egyáltalán nem kéne idejárnom többet.
- Ismerek egy éttermet a King's Cross mellett. Mugli étterem, de sok furcsa alak jár oda, úgyhogy nem lennénk feltűnőek, amíg fizetünk. Nem hinném, hogy bárki az itteniek közül látna ott, megvannak a helynek a saját személyiségei.- kevés dolgom volt azzal a néhány varázslóval vagy Gringottsból kirúgott kobolddal, akik azon a környéken vannak, de hallottam, hogy nem sokkal barátságosabbak az Abszol úton élő társaiknál. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy bántani próbálnának minket ott, túl sok hozzá a mugli, hogy nyíltan mutatkozni merjenek. Ha kellemetlenséget okoznak a Főosztálynak, az veszélybe sodorja az életmódjukat.
Néhány másodpercig még nézem a lányt, várom a válaszát. Nem akarok nagyon erőszakos lenni, de itt hagyni sem akarom, úgyhogy megpróbálok mindent megtenni azért, hogy végül ne mondjon nekem nemet. Biztosan ritkán jut ételhez, és örülni fog a lehetőségnek, hogy végre valaki más számlájára ehet valami tisztességes ételt, de ettől ez még túl nagy kockázat, és túl szép hozzá, hogy igaz legyen. Sok naiv boszorkány és varázsló tűnt már el így.
- Nem lenne több az egész fél óránál, és ha szeretnéd, elvitelre is kérheted az ennivalódat. Ha tudsz már hoppanálni, még gyorsabban visszaérsz.- nem tudom, hogy tud-e, de azt hiszem, ez egy jó pont hozzá, hogy kiderüljön, igazat mondott-e. A legtöbb roxfortos diák hatodévben sajátítja el a hoppanálást, és tizenhét éves korára lesz igazán magabiztos, és bár vannak kivételek, a hoppanálás képessége majdnem teljes biztonsággal elárulja, hogy ki fejezte be az iskolát. Nem akarom persze rögtön kérdések kereszttüzébe fogni, ha megsejtem, hogy szökevény, először mindenképp beszélgetni akarok vele arról, hogy miért is van itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Hétf. 23 Ápr. - 2:21
Emma szerint senkinek sem könnyű: akkor főleg nem, ha fiatal lány vagy a Zsebpiszokban, és annyi a becsületed, mint egy nyúzott macskának. Cailin szerint.. de kit érdekel Cailin véleménye, ő csak látogató volt, izgatott felfedező, aki a legsötétebb órákat már otthon töltötte, azzal a biztonságos tudattal, hogy magába szívta az itteni fertő esszenciáját, de semmi többet. Cailin anyja szerint egy nőnek kötelességei vannak, és olyan pályán kell győznie, amely a sajátja.. soha nem a férfiakén.
Emma, Cailin és Cailin anyja mind férfiak áldozatai, mind elvesztettek valamit, ami Ninának még a kezében van: a menekülés igazi lehetősége.
Bizonytalanul lépek egyet hátra, de a csizmám sarka a falnak ütközik, már majdnem összeolvadtam vele, érzem a belőle áradó hideget a hátamon. Kitekintek a válla mellett, el a sikátor homályos koszszínébe - ahol Joe átugrott, nekem is menne, magas vagyok, de annyit nyomok most, mint az a bizonyos nyúzott macska, elillanhatnék azelőtt, hogy felfoghatná, merre szaladtam. Talán megátkoz, fut át a fejemen a gondolat, talán elkapná a karomat, és akkor sokkal kevésbé lenne barátságos velem. De mi van akkor, ha tulajdonképp már most sem az? Olyan bölcs vagyok, mint az a vakablak a feje felett, épp annyi kilátásom van arra is, hogy kibújjak mellette.
Kinyitom és becsukom a számat, felhúzom a karjaimat és átölelem magam velük. Az óvatos csillanás a szemem mélyén mérlegelés, mérlegelem, mit akarsz tőlem, hogy fizetsz majd a véletlen szívességért. Talán csapda, talán belesétáltam. Talán eleve én állítottam, és neked nem is volt szándékodban, hogy levadássz.
- Uram, én.. biztos vagyok benne, hogy várják valahol.. Emmáék egészen sokáig nyitva lesznek ma.. nem tettem tényleg semmit, amiért köszönetet kell mondania. - furcsa kis suttogás csak a fejem hátuljában görögve a sok konstans meg variáns: ha kivisz magával innen, talán ott könnyebben elkapnak, azonban ha rájött a személyazonosságomra, ez teljesen lényegtelen. De hová mehetnék? Cailin emlékeiben ez a hely, ez a negyed nyomorúságos csodálat tárgya volt, megannyi titok és bezárt ajtó, és ő kígyó volt végre a többi között, de fogalmam sincs, hol bújhatnék még el. Persze ostobaság volt ennyire kézenfekvő rejtekhelyet találnom, de sosem tanultam túlélni, valószínűleg rosszul is csinálom. Az már halovány megérzés csak, hogy nem félóra lenne: egyikünk sem azért hív el vacsorázni valakit, hogy aztán csak úgy hoppanálni hagyja.
Nyelek egyet az újabb ellenkezés előtt, attól tartva, hogy nem marad sokáig udvarias - a magázódásról már le is mondott, és ott az a jellegzetesen kunkorodó szál a szakállában, amiről Emma mesélt. Ebben a történetben nincsenek hercegek lovon.. vadász van és a prédája.
- Ha.. köszönetet akar mégis mondani.. hívja meg őt. Biztosan nagyon.. örülne önnek, a társaságának. Én rossz társaság vagyok ehhez.. kérem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
5



»
» Hétf. 23 Ápr. - 3:04
Kicsit talán szégyellem, hogy ezt a szegény lányt kellemetlen helyzetbe hozom. Biztos örülne neki, ha most csak elsétálnék, esetleg hagynék nála egy vagy két sarlót, és soha többet nem gondolnék rá. Egy ideig örülne- az ilyen történetek soha nem érnek jó véget. Általában prostituáltak lesznek azokból a nőkből, akik sokáig kint ragadnak, azok pedig, akik tehetségesebbek valamiben, valamiféle bűncselekményből fognak élni. Ha itt hagyom most, nyomorult élete lesz.
Kicsit rosszul esik, hogy valaki így gondol rám, még ha idegen is: számára nem vagyok már más, mint egy lezüllött auror, aki prostituáltakra költi a megmaradt pénzét. Igyekszem uralkodni az arcomon, de egy kevés idegesség, egy kevés szégyen, egy kevés harag egészen biztos átüt. Magamra vagyok persze dühös, amiért így fogom leélni a hátralévő életemet a saját hibámból. Tudom, hogy még most is tehetnék ellene, de elvesztettem minden motivációm, minden akaraterőm, amikor a feleségem ellenem fordult.
- Sajnálom, ha megijesztettelek, nem akartam rád erőltetni semmit. Ha nem szeretnél velem vacsorázni, természetesen nem foglak kényszeríteni rá. Legalább a vacsora árát elfogadod?- nagyon modortalan dolog pénzt felajánlani valakinek, mert azonnal a koldusok sorába lökjük le vele még akkor is, ha nem fogadja el, de nem akarom a lányt üres kézzel elengedni, még akkor sem, ha néhány galleon egészen biztos, hogy nem változtat az életén. Persze, az enyémen sem fog változtatni.
Nézem a lányt figyelmesen, aki talán meg sem született akkor, amikor én végeztem a Roxforttal, és auror lettem. Tudom, hogy ismerős valahonnan, de a leginkább az a reménytelenség vonja magára a figyelmet. Egy fiatal ember tele szokott lenni álmokkal, reményekkel arról, hogy hogyan fog működni a világ, a szerencsésebbek ezeket az álmokat legalább részben megvalósítják. Rémisztő látni, hogy vannak olyanok, akik valószínű már régen elveszítették ezeket az álmokat.
- Tudod, csak egyszer vagy kétszer voltam ott, azóta inkább a whiskeyért járok ide. Szükségem van az italra, mert bet... mert gyenge vagyok. Nem tartalak fel tovább, sajnálom, ha megijesztettelek! Minden jót, kisasszony!- nem akarok semmiféle taktikát alkalmazni már, miközben szomorúan elmosolyodok, és felkészülök rá, hogy elsétáljak- megtegyek valamit, amit talán soha nem tettem volna életem korábbi szakaszaiban. Nem érzem úgy, hogy elég erőm lenne hozzá, hogy harcoljak olyanokért, akik nem tudnak maguk harcolni, még ha ezt is tettem. Persze, nem is hiszem, hogy jól csinálom, ez a közvetlenség nem volt olyan ijesztő, amikor még nem voltam lecsúszott alkoholista.
Csak éppen elfordulok, csak éppen elindulok, csak éppen a földre nézek, ahol egy összegyűrt próféta maradványai hevernek egy rég megszáradt kenyér alatt. Nem látom a képet, de meglátom a szalagcímet, ami eszembe juttatja, hogy ki a lány. Szinte a semmiből, azonnal beugrik az újabb tömeggyilkosság, amit a halálfalók követtek el, ezúttal az egyik olyan család ellen, akik talán végig mellettük voltak. A lány arca azokról a képekről ismerős, ahol az áldozatokat láttam... visszafordulok, és a szemébe nézek. Tudom, hogy pocsékul titkolom, hogy rájöttem, de nem teszek hirtelen, fenyegető mozdulatot, és megpróbálok olyan barátságosan hozzászólni, ahogyan csak lehet.
- Már nem vagyok auror, de segíthetek neked.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Hétf. 23 Ápr. - 3:31
Pontosan tudom, hogy hasba kellett volna lőnöm és szaladni.. elbújni, ahogy az előbb tettem, és aztán végképp eltűnni, nem kapaszkodni valami bizarr reménybe, hogy van oka maradni. Pedig itt semmi nem kecsegtet az újrakezdés eshetőségével, mindent felzabál a rozsda, aztán a kiégés: nem is a környezet, mi magunk vagyunk a mérgezőek, árasztjuk magunkból a nyomort, aminél nincs ijesztőbb, ha önként vállaltuk. Bones, meg én, egy egészen más világ szereplői - én nem tudom, ő miért került nyugdíjba, ő nem tudja, én hogyan haltam meg - akik most valami kínlódással megpróbálnak egymásra mosolyogni, pedig..
Pedig mennyivel könnyebb lenne nem érezni többet semmit.
- N-nem, köszönöm. - Cailin Flint örül, Cailin Flint egész átkozott vérvonala kihúzza magát most a sírboltban - pardon, csak a nővére, csak az első árulónak jutott kripta, siratás és emlékezés - és megnyugszik a továbbiakra abban a tudatban, hogy nem fogadtam el, megtartottam valamit a nagyszerű családfájukból, ami aztán egészen a földig növesztette az ágait. Flinték és a kurva büszkeségük, az, hogy a szabályok szerint játszanak ott és akkor, amikor már a kifejezést sem ismerik.. És a világ, amiért egykor volt mit feláldozni, felzabálta őket nyomtalanul. Hallgass, Cailin, hallgass, és örülj neki, hogy néhány nap múlva újra lopnunk kell a te csodálatos eszméid miatt.
Megrázom a fejem a magyarázatra, ez igazán nem tartozik rám. Emma szerint szégyellni sokkal rosszabb, főleg, ha úgyis mindenki tudja, miből él: ez is csak művészet, színészet, mondja, kirúzsozza az ajkát, nem látok rajta egy apró kis ráncot sem, ami arról árulkodna, hogy valójában magának is hazudik. Magabiztosan néz a tükörbe, én gubbasztok mellette egy puffon, lehajtom a karomra a fejem, és arra gondolok, még ő is sajnál.. Cailin Flint, te vagy az egyetlen, aki nem sajnál, aki nem tágít a fejemből, aki folyton kínálgat az emlékeivel, az elképzeléseivel, és ha rajtad múlna, mindhárman halottak lennénk, te, én és Nina is. Mint a szüleid. Mint a nővéred. Mint a bátyád lelke, mint a húgod jövője. De a legjobban mind között te, a legnagyobb áruló - te tudtad, hogy bűnösök között cinkos, aki hallgat, és te hallgattál a legnagyobbat.
- Önnek is.. uram. - el sem hiszem ezt a szerencsét, de rögtön ki is használom, és sebes léptekkel a sikátor kijárata felé indulok, csak a fülem marad hátra, jön-e, követ-e... A kényszer hátrafordítja a fejem, követi a tekintetét, és megállok. Aztán futni kezdek, kezemet a fülemre szorítom, és csak az állít meg, hogy a pánik az övét a szememre, és elvágódom az még esővizes kockaköveken. Miért akar mind segíteni rajtam épp most, és vajon tudják, mekkorát hazudnak ilyenkor? Miért kell kihantolni azt, ami végre békében nyugszik?
Összekuporodom, nem próbálok felállni, csak rettegve felnézek rá: rájött, nyilvánvalóan rájött, és ő nem Koldovstoretz, akinek lényegében semmi köze hozzám, hiába tudja, hogy hazudni szoktam, ez egy volt auror, ez egy jótevő, ez egy veszélyes alak. Cailin kezei ölelik át a mellkasom, szerinte meg kellene hallgatnom.. úgyis tehetetlen vagyok a férfival szemben. Pedig Cailin téved: már említettem, hogy én még mindig elmenekülhetek.
- ... és mit fog csinálni velem? Hazavisz a családjához, az ágyába fektet, azt mondja, az egész nem történt meg és minden rendben lesz?! HOGY MINDEN KIBASZOTTUL OLYAN LEHET, MINT VOLT, CSAK SEGÍTENEM KELL MAGAMON, UGYE?! - pedig hallani a hangomon, mennyire félek tőle, az egész testtartásom elárulja, meg sem kísérel szépen ámítani, egyszerűen remegek, egyszerűen üvöltök félelmemben, az arcomhoz kapok, tehetetlenül végigkarmolom a nem is létező körmeimmel - Ha tényleg segíteni akar, öljön meg inkább, mit bánom én.. inkább halott legyek, mint az a lány!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
5



»
» Kedd 24 Ápr. - 1:53
Nem meglepő, hogy a lány elbújt: ha a halálfalók valakit holtan akarnak, kevés olyan dolog van, ami megállítja őket. Az egyik ilyen dolog talán az, ha azt hiszik, hogy az ember, akit üldöznek, meghalt. Talán én is így próbálnék elrejteni valaki számomra fontosat, ha meg akarnák ölni, és ha el akarnék rejtőzni, ez biztosan jó módja lenne az eltűnésnek. Persze a lány nem a legjobb helyet találta az eltűnéshez, a helyi bűnözők sokszor legalább olyan kegyetlenek és veszélyesek, mint maguk a halálfalók.
Sietős léptekkel indulok felé, amikor látom, hogy a földre került- ha nem teszi, biztos, hogy el tudott volna menekülni, túlzottan le voltam döbbenve és túlzottan kijöttem a formámból. Biztosan nem én vagyok a legalkalmasabb, aki segíthet rajta, bár nem tudom, hogy hányan lennének hajlandóak kinyújtani a kezüket és kockáztatni az életüket ezért az idegen lányért, akinek a családja talán maga is az Ő oldalán állt. Sokan pletykáltak erről, és sokan nevezték ezt igazságnak a rosszindulatú emberek közül. Manapság a halál csak egy rövid sajnálkozásra elég a vasárnapi tea mellett, az embereknek már nem jelent annyit egy néhanapján látott arc pusztulása. Megállok tőle nem messze, és halk, nyugodt hangon szólítom meg, mintha még auror lennék, mintha még belém vethetné a hitét.
- Nyugodj meg! Nem fogok semmit csinálni anélkül, hogy beleegyeznél, nem foglak elrángatni sehová.- letérdelek mellé, gyengéden megfogom a karjait, hogy elhúzzam őket az arcától, hogy ne tehessen kárt magában, de vigyázok, hogy a lehető legkevésbé érezhesse magát a szorításomban, és ha látom, hogy már nem akarja megkarmolni magát, elengedem.
Tudom, hogy a minden rendben lesz frázis mennyire üres, és sok kollégám biztosan ezt zúdítaná rá, ahogyan rám is zúdították a betegágyamon. Nem lesz minden rendben, vannak dolgok, amik ha eltörnek, töröttek, legalábbis repedtek maradnak, és soha nem lesznek olyanok már, mint voltak. Én sem leszek már soha többé auror, talán még igazán tiszta és tisztességes ember sem, nem fogom hát azt hazudni, hogy minden olyan lesz, mint régen volt. Bizonyos értelemben talán tudom, értem, hogy mit élt át.
- Nem lehet minden olyan, mint régen, de lehet jobb, mint amilyen most. Van lehetőséged valamire, ami jobb ennél.- óvatosan megérintem a vállát, és ha hagyja, felsegítem a földről, hogy azután állva nézzek a szemébe. Nem engedem el a vállát, még ha nem is tudom letakarni valamivel, legalább ennyivel jelzek neki, hogy vigyázok rá, hogy számíthat rá, hogy megvédem. Nem várom el, hogy bízzon bennem, de tényleg segíteni akarok rajta.
Biztos, hogy vannak lehetőségek rá, hogy a lány békében, biztonságban meghúzhassa magát. Talán Dumbledore professzor adna neki menedéket a Roxfortban, ahol a család egyetlen ismert túlélője is tartózkodik, de talán még a Minisztérium is segítene a lánynak egy tanúvédelmi program keretében újrakezdeni valahol- igaz, ez nem ideális megoldás, túl sokan játszhatnak mindkét oldalra. Nem akartam elhinni, de miután felébredtem az idealizmusomból, egyre több jelet találtam, ami erre utal. Talán az lenne a legjobb, ha megszerveznénk a kiutazását külföldre, az országon kívül a halálfalók ritkán mernek tevékenykedni. Talán félnek, hogy bevonják egy másik ország aurorait.
- Hazakísérlek, rendben? Szeretnék segíteni rajtad.- másokon úgysem tudsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Vas. 10 Jún. - 19:19
Miért akarnak mindketten megmenteni saját magamtól, és attól, hogy végre egy kicsit igazán rossz legyen nekem? Nem Cailinnek, nem Ninának, csak nekem, mert sokáig vártam, hangosan vártam a következményeket, amelyekkel apám szeretete járt, egyoldalúan természetesen, viszonzatlanul, most úgy képzelem, apám túl elfoglalt lehetett ahhoz, hogy engem is szeressen, és még csak dühös sem vagyok ezért.. Velem nem volt gond, velem nem volt miért elszámolni, ott sorakozott egy remek gyermekkor fölött megannyi eredmény, és csak fialt, fialt tovább az iskolában, kitűnők, dicséretek, megnyert bajnokságok, egy fémesen csillanó jelvény selymessége, az engedelmesség, és a többiek hangos ellenfeszülése tanúkat állított az én tökéletességem mellé... Apám pedig őket szerette, a hangos lázadókat, a szívükben tökéletleneket, én kész voltam, ők igazi gyermekei.
És most Bones meg akar menteni attól, amiképp az anyám is, hogy tényleg sajnálhassam magam, az elherdált éveimet, mert bár lettem volna véráruló, dezertőr és rossz tanuló, szemtelen és gyűlölködő, akkor talán nem kellene megbánnom mindazt a hibátlanságot.. de őrzök még valami érlelgetett felismerést azzal kapcsolatban: mind a bűntudata élő, lélegző jeleként tekint rám.
- Magának tényleg olyan elképzelhetetlen, hogy valaki nem kér a segítségéből?! A rendje, az igazságszolgáltatása.. kidobta magát az összes, és mégis az ő nyelvükön szól és azzal akar elcsábítani. Minek hazudni, Mr. Edgar Bones? - most, hogy kényszerből, de emlékszem magamra, minden keserűbb, nincsenek kényelmes kapaszkodók, hogy majd lesz valahogy, de... nincs de. Feszít valami érzés, utálok együtt élni magammal, és az ő jóhiszeműsége mégis rákényszerít, hogy ne említhessem többet Cailin vagy Nina nevét. - ...ismerem magát, maga is ismer engem. Kettőnk makacssága - a nyomor önmagához való ragaszkodása és az önfeláldozás patológia - akár testvérek is lehetnének.. bármit is akar tőlem, vegye el. De ne hazudjon nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Egy játékos
Egyszer játssz velem
▽ Hozzászólások :
6
▽ Reagok :
5



»
» Csüt. 14 Jún. - 2:26
Mi annyira különleges ebben a lányban? Ha kutatnék, több tucat olyan varázslót vagy boszorkányt találnék, aki még az övénél is rosszabb körülmények között kényszerül élni. Nem mindannyian halálfalók áldozatai, de ez nem teszi kevésbé szörnyűvé azok sorsát sem, akik egy köztörvényes bűnöző miatt kényszerültek az utcára. Persze, egy szakadt, hosszú szakállú öreg férfi, akit átható szag ölel körbe, szinte természetesnek hathat egy utcán. Amilyen talán én is leszek rövidesen. Talán az én figyelmem is elkerülték ezek az emberek, akik minden fennköltségem ellenére már számomra sem többek kikerülendő tereptárgynál. Ez a lány fiatalabb és szebb, mint ők, emiatt figyeltem fel rá.
Ahogy beszélni kezd, a szavait átitatja szenvedéllyel, tudom, hogy bizonyára mindig remekül vívott a szavakkal. Pontosan hárít, remekül döf, pontosan, mélyen talál célba. Eltör mindent abból, amit hazudtam magamról: nincs fehér páncélom, és talán tényleg nem az ő sorsa érdekel, csak még egy pillanatot, egy rövid pillanatot akarok nyerni, ahol úgy érzem, hogy hasznos vagyok valaki számára. Talán megint embernek nézhetne valaki- erre vágysz, nem? Talán mindig erre vágytam, talán ezért lettem auror. Talán nem kéjelegtem mások elismerésében, nem halmoztam a hálájukat sem materiális, sem asztrális síkon, de magamnak mindig azt hazudtam, hogy több vagyok így.
Észre sem veszem, hogy mennyire őszintén nézek a lányra. Egy pillanat alatt eltűnt az ember, nem maradt más, csak a nyomorék, akinek rávilágítottak a hiányosságaira. Haragszom rá érte, valahogy mélyen, nagyon mélyen talán még fel is ordít egy hang, ami követeli, hogy bántsam érte viszont én is valahogy. Könnyű lenne összerakni néhány kemény mondatot, ami megsebezné, és talán még könnyebb lenne megütni vagy megátkozni, azután magára hagyni a sötét utcán, ami rövid időn belül felfalná. Sokszor próbáltak megsérteni, de soha senki nem tudott ilyen pontosan eltalálni engem.
Veszek egy mély levegőt, lehiggadok, mielőtt válaszolnék. Azt fogom tenni, ami helyes, még ha ez a világ nem is ad érte semmit, még ha nem is vár rám semmilyen túlvilági jutalom. Segítenem kell, ez a kötelességem, ezt az utat választottam már évekkel ezelőtt, és nem számít, hogy kapok érte pénzt, elismerést vagy bármiféle boldogságot. Ezt az életet választottam, és ha most önzővé válok, akkor tényleg nem leszek sokkal több annál az állatnál, aminek már Crouch is bizonyára elkönyvelt, amikor aláírta a leszerelésemet. Segítek neki, de nem úgy, mint egy lovag, csak mint egy másik szerencsétlen.
- Az aurori testület nem maga az igazság vagy a rend, ahogyan a Minisztérium sem. Én csak szeretnék... valami jót tenni. Szeretnék segíteni neked, neked még van esélyed újrakezdeni valahogy. Talán nekem is van.- nehezen fedem el a könnycseppeket a szemeim sarkában, amíg most talán még láthatatlanok ebben a sötétben, de biztos vagyok benne, hogy a hangom nemsokára megtörik, ahogy a lényem is megtört, az pedig el fog árulni engem. Akkor talán futni fog- a törött dolgok nem szépek, a törött dolgok a halált juttatják az emberek eszébe, az emberek pedig ösztönösen viszolyognak tőlük, bármilyen kemények.
Beszívom az utca levegőjét, de a könnyeim nem apadnak el. Továbbra is érzem, hogy remegek, hogy csak valamiféle zord, ősi makacsság tartja még bennem a zokogást, amivel tízezer éve az ősember is eldobta azt a hajítódárdát, hiába tudta a teste, hogy meg kellene halnia. Nem vagyok messze attól, hogy darabokra törjek és lezuhanjak, talán magammal rántva nem csak ezt a lányt, de a feleségemet is. Sötét gondolatok cikáznak át a fénygömb körül, amibe bezártam mindent a tudatomban, ami maradt a büszke Bones aurorból.
- Nézd... nincs semmiféle jogom hozzá, hogy elrángassalak vagy elvigyelek bárhová. De biztosan láttad már, hogy mi fog történni, ha itt maradsz, mi történik azokkal az emberekkel akik itt kényszerülnek élni. Ez a hely talán verseng az Azkabannal. Lenne mód rá, hogy élhess, hogy boldogan élhess valahogy, ahogy te választod, csak segítséget kellene kérned valakitől. Talán megalázónak tűnik segítséget kérni. De te is segítenél rajta... ezzel valakiknek. Segítenünk kell egymásnak.- érzem, hogy nem fogok tudni több dolgot elmondani, mert a hangom már széttört. Soha nem éreztem még ennyire, hogy térdre akarok rogyni és zokogni, még akkor sem, amikor abban a pillanatban tudatosult velem, hogy mit tett velem az a lány.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
58
▽ Reagok :
49



»
» Csüt. 14 Jún. - 3:48
Ugye nem fog most könnyekben kitörni itt előttem...? Rég el kellett volna tűnnünk, minden eltöltött perc a hátralévőket lopja meg, nála még azt is megcsúfolja, aki egykor volt: miért hiszi hát, hogy ezt a beszélgetést, ha egyáltalán, de itt kell megejtenünk? Holtsúlyként ránt majd magával az irgalma, a szenteskedése, legyen bármilyen szép is a szándék, egyben lendület is, ami szorgalmasan ássa a sírunkat, de név nem kerül majd rá, itt senkinek nem kerül.
Vajon ezért tették utcára? Egy puszta baleset nem ok, hiszen láthatóan megvannak a végtagjai: egy-egy maradandó sérülés csak egy cikkel jár együtt, nem a távozás kényszerűségével. Talán útban lehetett egy másik csillagnak, esetleg a széplelke nem bírta a terhelést - bármelyik is, későn tértem magamhoz ahhoz, hogy eredményesen rázzam le.
- Ne oktasson ki engem a jogról! Még mindig úgy hivatkozik rá, mintha értené, és mégis lovagja akar lenni. - szakítom félbe, de meg sem hall, darálja tovább, rég itt kellett volna hagyjam, kattog az agyam, a sok fogaskerék kelletlenül, de mozgásba lendül: jó reggelt, Cailin Victoire Flint, hát a nyomor mélyén sem mondtál le igazán rólunk, jó reggelt, túléléshez való étvágy, jó reggelt, szomorúság. - Maga bolond, komolyan mondom. Tudja, kinek volt esélye újrakezdeni az egészet...? A szüleimnek, akik gyilkosság áldozatai lettek, és látja, egy ősi aranyvérű családfa sem olyan szilárd, hogy ne lehessen gyökerestül kitépni: mi maga hozzájuk képest, és mi vagyok én most hozzájuk képest? Ha vértanú akar lenni, a legjobb úton halad felé, de én életben vagyok. Nem kell meggyőznie róla.
Milyen természetes megint érvelni, megint összeállni egésszé, kilátni a semmiből a jövőbe: egy túlságosan is művelt tolvaj, betörő jövőjébe, mert nincsenek illúzióim. Sem Dumbledore, sem a rendje nem hozhatja vissza a szüleimet vagy az egykori önbizalmamat, az egykori létezésem azon síkját, amelyben miniszternek álmodtam magam. Ennek a világnak előbb égnie kell az utolsó gyermekéig, mielőtt mi mind újrakezdhetjük. Addig semmiképp.
Hallom, hogy sírni fog, és teszek felé néhány tétova lépést - ha át akarna verni, pokoli jól műveli, vonakodva, de nem húzódom el előle. Szerencsétlenebb, mint bárki idelent, mert ő még keresi a kiutat, és elrúgtam a keze ügyéből a hirtelen felfedezett kulcsot, mitöbb, még a kezére is rátapostam lelketlenül. Nem én ítéltem halálra, de a balszerencséje az én pálcám által akar tort ülni a holtteste felett.. milyen rég nem láttam senkit, aki közelebb jutott a feladáshoz, mint én.
Tudom, hogy megszántam - kibéreltem a helyem a jelöletlen sírunkban.
- Csak hagyjuk a jogot, ha lehetséges.. annyira sem ért hozzá, mint az átlagos kollégái. Azt akarja mondani, hogy nekem kell segítenem magán.. ugye? Mert maga nem tud segíteni rajtam, saját magán sem tud. Segítséget kér tőlem.. és itt csak az kér segítséget, akinek már vele, vagy nélküle is mindegy. - megragadom a kézfejét, bármilyen mocskos is lehet, valószínűleg épp annyira, mint az enyém, és vonszolni kezdem a sikátor mélye felé. Értékes másodpercek bánják az én hegyibeszédem is, de hátha addig is a célra koncentrál a nagyszerű világmegváltás helyett. - Nem tudom, kiket hisz a barátainak, de maga meg én.. mi nem fogunk boldogan élni. Ha ezt mondták magának, hazudtak. Mi már nem fogjuk újrakezdeni, Edgar. Mi csak túlélni fogjuk.. ha velem jön, és nem akar hősködni itt tovább. Utol fognak érni, és nem akarom, hogy végül az életébe kerüljön az én hősködésem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Lowe Beyond Bones

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Bones FRPG

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Abszol Út-