» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

beneath your sky
Today at 12:21
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Párisba tegnap beszökött az Ősz
Today at 11:51
• • • • • • • • • • • • • •
Élodie Lestrange
Végeztünk!
Today at 11:02
• • • • • • • • • • • • • •
Andromeda D. Black
Mistakes are the portals of discovery
Today at 10:08
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Évfolyam- és csoportváltás
Today at 8:33
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Clive & Richard
Today at 2:25
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Smoke weed every day
Today at 1:42
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I tried to be perfect
Today at 1:04
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Elveszett paradicsom
Yesterday at 19:52
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Sycophants on velvet sofas
Yesterday at 18:42
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Smoke weed every day



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
29
▽ Reagok :
28
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan



»
» Szomb. 28 Ápr. - 21:57
Orrom alatt mindig morgok valami aktuális slágert. Annyira hiányzik a zene, hogy rágom a kefét rendesen, már-már szó szerint.
Ahogy az udvaron bandukolok, lustán, csoszogva, zsebre tett kézzel ebben a kibaszott papi gúnyában, jobb híján agyalok dúdolgatás közben.
Kevesen hisznek gondolkodó lénynek, de minden szóbeszéd ellenére, folyton forognak a fogaskerekek.
Nem akkora fos ez. Még mindig majrézok egyes dolgok miatt és ha már sok, szeretek felmenni a csillagvizsgálóba, csak azok az átok szellemek ne bújnának meg váratlan helyeken. Minden előnye ellenére, továbbra is egy elvarázsolt babaházban élek valami rossz horrorban és paráznom kell tök random pillanatokban. Amikor felmentem múltkor az emeletre egy lépcső konkrétan beporszívózta a lábam! Mintha konstans be lennék szívva, legalábbis azt hittem, elment az eszem, amikor szembevágtatott velem egy ló valamelyik mázolmányon. Annyira kéne valami mugli, mint kenőcs a viszketésre. Gitározni is csak elbújva szoktam, mert igaz, hogy a legkirályabb ház lakosa vagyok, az hamar levágós volt, kiveri őket a víz minden normális hallatán. Ez is elég összetett, megfordult már bongyor fejemben nem-e rábasztam ezzel a Mardekárral.
Lassan alkonyodik, hülye hangot cuppantat cipőm, ahogy csoszogok. A lábam lusta vagyok emelni és nem is akarok olyan messzire menni, jó lesz az egyik fa mögött. Esti séta, amikor már sok szar összegyűlik, kell néhány slukk, hogy traumákat oldjak.
Kiderült, hogy vannak arcok idebent, akiktől tudok szerezni ezt-azt, bár még mindig bolondokháza feelingem van és hogy be vagyok zárva. Maris klausztrofóbia ellen is tökéletes. Benyomom számba a gondosan feltekert szálat, azt már megtanultam hogy kell gyufa nélkül, pálcám hegyével meggyújtani. Ez is mekkora kibaszás, nincs egy rohadt gyufa elmebetegéknél. Mélyet szívok bele, hagyom, hogy fokozatosan lazuljon, zsibbadjon minden tagom. Apró köröket eregetek o-ra torzuló ajkammal. Nagyon király lenne valami mintába fújni a füstöt. Megbaszódom, ha nem állok be rövid időn belül és tényleg nem semmi dílert szereztem. Ha ezt tudná valamelyik fater!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
145
▽ Reagok :
131
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Vas. 29 Ápr. - 12:56
Dixie & Richard

Dixon nem volt túl kommunikatív, legalábbis eddig túl sok értelmes dolgot nem volt hajlandó megosztani velünk. Kritizált mindent, duzzogott és valószínűleg szánt szándékkal nagyon csúnyán beszélt Flora előtt, de túl sok érdemleges információt nem tudtunk meg róla. Annyit legalább ki tudtunk szedni belőle Rodyval, hogy nagyon szereti a zenét és hozzám hasonlóan a Star Wars a kedvenc filmje. Tulajdonképpen a semminél ez is több volt.
Levittem Kenyeret a szokásos esti sétájára. Nem volt túl nagy mozgásigénye, annyi idő alatt kirohangálta magát, amíg én elszívtam egy cigit az udvaron. Utána már általában bökdösött is az orrával, hogy menjünk vissza a szobába, ugyanis a napjai nagy részét átaludta, másban nem mutatott túl nagy tehetséget. Most esetlenül üldözött egy pillangót, persze képtelen volt utolérni. Miután feladta a reménytelen vadászatot, inkább elindult megjelölni az egyik fát - ekkor láttam meg Dixie-t, messziről is azonnal kiszúrtam a jellegzetes, göndör haját. A gyámügyes nő, mikor elhozta hozzánk Dixont, már előre mentegetőzött, amiért ilyen "kócos lobonccal rohangál a gyerek". Minket nem zavart, ha ez lett volna a legnagyobb gond vele, akkor elmormolhattunk volna egy imát Rodyval. Ehelyett viszont állandóan a fülünket rágták a kollégák, hogy sürgősen beszélgessünk el a fiunkkal, mert a viselkedése katasztrofális és ők megértik mennyire nehéz lehet beilleszkedni, na de mégis...
Fellelkesültem Dixie láttán, úgyis meg akartam osztani vele a hírt, hogy Rody talált a szekrény mélyén egy régi Rolling Stones pólót, még valami koncerten szereztük vagy egy évtizede, és oda akarta adni Dixonnak. Gondoltuk, örülne neki.
Aztán mikor közelebb értem, megcsapott az ismerős szag. Lehet, hogy nem én voltam a Roxfort történetének legmenőbb diákja, de a füves cigi szagát ezer közül is felismertem volna. Nem tudtam, mikor éreztem utoljára, azt végképp nem, mikor szívtam ilyet legutóbb, de azt nagyon is tudtam, hogy Dixie mit csinált itt kint.
- Ezt meg honnan szerezted? - Nem voltam olyan naiv, hogy azt higgyem, a roxfortos diákok nem tudnak könnyűszerrel a kastély falain belül bármihez hozzájutni. Nem örültem neki eddig sem, de nem éreztem személyes küldetésemnek, hogy tegyek ellene. Csakhogy most Dixonról volt szó, akinek akár tetszett, akár nem, az apjává avanzsáltam és ezt nem szándékoztam szó nélkül hagyni.
Haragudtam rá? Igen. Csalódott voltam? Sokkal inkább. Meglepett viszont nem annyira, ostobaság volt, hogy eddig erre nem készültem fel. Hülyeség volt, hogy Rodyval úgy akartunk hozzáállni Dixie-hez is, mint Florához.
- Egyáltalán eszednél vagy? Az gondolom, nem is érdekel mennyire káros és hogy ez csak a belépő a keméyndrogokhoz, de ezért ki is csaphatnak és Florának is szörnyű példát mutatsz és... - És inkább nem folytattam, mert rájöttem, hogy ennek rohadtul semmi értelme és közhelyekkel dobálóztam, pedig Rodyval hányszor megbeszéltük, hogy mi nem leszünk azok a szülők, akik ilyeneket mondanak a gyereküknek, mert ezzel úgysem érünk majd el semmit. Erre tessék...

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
29
▽ Reagok :
28
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan



»
» Hétf. 30 Ápr. - 23:28

Figyelem a füstöt, homályba vonja a világot. Ajkammal szórakozott o betűt kreálok, formát adok az anyagtalan levegőnek. Hamarosan kis karikák vándorolnak az esti ég felé.
Egészen ellazulok. Könnyű jókedv kerít hatalmába. Végtagjaim lassú zsibbadásnak indulnak, a színek kissé élénkebbek. Zöldből lesz több világosabb, aztán egy kenyér szerű kutya bundája. Nagyon ismerős…
Egy ponton túl már semmi nem számít, talán az első, második erősebb joint után. Ez még korai stádium, amikor a dolgok kifejezetten idegesítőek tudnak lenni. Mint egy hívatlan tanár, ha az történetesen az aktuális fater-féléd
Először mintha csak képzelném füstből kibontakozó alakját. Magamban azon röhögök mennyire pici, nem veszem észre, hogy arcizmaim dolgoznak a valóságban is.
Ajkamra harapok és nem tudom még hányadán álljak ezzel az egésszel. Nevelőkkel szemtelenkedni csak módjával mertem, sok verés, alázás edzett.
Mondjuk ez a durva felhang nem bejövős, mélyen letüdőzöm barátném, Marist, tömény füstöt fújok ki. Viszonylag nyugodtan válaszolok, de a szemtelen szemöldökfelvonás „közöd?” befigyel.
- Vannak jó arc helyettesek vagy mi a frász volt.
Tanársegéd, asszem. A nevét megjegyeztem, olyan hülyén hangzott: Silverlake Ehhez ha nem az Alecot kapta volna, rendesen kicseszik vele a sors.
Most komoly? Jön a szentbeszéd? Megforgatom szemeim, de nem töröm magam, hogy ezt most gyorsan eloltsam, inkább a kutyát nézem helyette. Rohadtul irritálna, ha az olcsó szöveg mellett őt kellene bámulnom.
- Totál eszemnél vagyok, ez gyógyszer, mindenki tudja. Mi káros rajta? Mekkora baromság. Sosem használtam keménydrogokat, pedig voltak már rosszabb napjaim. Persze, Flora!
Nézek rá dühösen, mindig az a rohadt kis görcs!
- Mi az istennek kellettem akkor? Kicsapnak? Ja, hogyne, tudtam!
Baszom oda a csikket a fához, azon nyomom el. Felemeltem a hangom? Naná! Baszott Flora! Ott van nekik az a nyápic kis szarcsimbók és úgy csinálnak, mintha én is fontos lennék?! Másrészt már ezzel fenyeget, a kb második beszélgetésünkkor, hogy kicsapna. Felhozza, hogy rossz hatással vagyok, amikor hullára nem érdekel és rohadt hálásak lehetnek, amiért nem tépem meg. Megint azt látom semmi jövőm, az egész kibaszott vakvágányra fut, valami apró, jelentéktelen stikli és elegük lesz. Idehoztak, más volt, talán reménykedtem is egy kicsit, bekerültem abba a király házba, ők is elkerültek. Igaz, hogy dilinyós vesztőhely, de találni arcokat, nem akkora szívás, mintha napjában összetörnének rajtad valamit. Most meg jön ezzel a szar dumával, Flora.  Frász kerget, hogy mindig ez van és fogalma sincs mennyire felszökik most a vérnyomásom, vagy milyen hangulatba taszít. Messze már a lazulás, ahogy a füst eloszlik és érzem, hogy gyomromban, mint a sav félelem bugyborékol. Lassan felkúszik mellkasomba, mint a méreg, körmeivel megkapaszkodik tüdőmben és kúszik felfelé a nyelőcsövembe.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
145
▽ Reagok :
131
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Szomb. 12 Május - 22:00
Dixie & Richard

Csak röhögött. Egy pillanatra Rodyt juttatta eszembe, mindig így rángatózott az arca, mikor az apja hozzászólt vagy az apjáról mesélt. Rajtam kívül valószínűleg mindenki elhitte, hogy őszintén nevet azon a szemétládán, én tudtam, hogy csak így védekezett a lelki gyötrelmek ellen. De én nem voltam Mr. Lestrange, Dixon pedig talán nem is miattam kapott idegrángást, egyszerűen csak vigyorgott bele a nagyvilágba és tudomást sem vett rólam. Amióta hozzánk került, nem telt el nap, amikor nem gondoltam arra, hogy gyűlöl minket. Ilyenkor mindig mérhetetlen bűntudatot éreztem, mert nem tudtam úgy kivívni a szeretetét, mint annak idején Florának, és még inkább azért, mert én sem éreztem azt, mint akkor Florával. Hiába rettegett, Florával minden könnyebben ment. Ő egyszerűen hagyta, hogy szeressük, Dixie viszont minden apró rezdülésével próbált eltaszítani minket. Minden gesztust hárított vagy kritizált, minden próbálkozásunkat eltaposta, mint az egyik cserepes szobanövényt a legelső napon. És nem haragudhattam rá, mert biztosan velünk volt a baj. Jó apának gondoltuk magunkat, mert kezelni tudtunk egy ártatlan kislányt, akivel alig volt gondunk. Ha tényleg olyan jó apák lettünk volna, akkor Dixonhoz is tudtuk volna, hogyan közelítsünk.
- Helyettesek? Kire gondolsz? - ráncoltam a homlokom. Csak derüljön ki az illető neve, Rodyval versenyezni fogunk, melyikünk fojtsa meg, amiért füvet adott Dixnek...
Ahogy kifakadt, kedvem lett volna kihátrálni a beszélgetésből. Talán tényleg hátrébb is araszoltam tőle, akaratlanul. Nem erre a reakcióra számítottam, azt hittem, majd szemrebbenés nélkül hazudni fog valamit, megígéri, hogy soha többet nem tesz ilyet, ehelyett nekem esett. Azt hiszem, Rody jobban kezelte volna a helyzetet.
- Ne forgasd ki a szavaimat, egyáltalán nem ezt mondtam! - Nem, Rody biztosan jobban kezelte volna a helyzetet. Kettőnk közül én voltam a megfontolt, a csendes, ellenben ha felkaptam a vizet, annak sosem lett jó vége. És igen, Dixon határozottan felidegesített. Segíteni akartunk neki, magunkhoz vettük, elintéztük, hogy felvegyék az év kellős közepén ebbe az iskolába, türelmesen eltűrtük a folyamatos panaszáradatot miatta a kollégáktól, erre még képes ilyeneket a fejemhez vágni... - Nehogy még neked álljon feljebb, mert nem hagyom, hogy mindent tönkre tegyél... Nem tudom, eddig milyen helyekre kerültél, mert nem vagy hajlandó szóba állni egyikünkkel sem, de nálunk biztosan nem fogod ezt művelni. Ha nem vennéd észre, mi csak jót akarunk neked, akármennyire gyűlölsz minket. Csak tudnám miért utálsz mindhármunkat ennyire...
Rodyval legalább tíz évvel ezelőtt mindig azt mondtuk, hogy ha nekünk gyerekünk lenne, biztosan laza szülők lennénk, akik mindent hagynak nekik. Olyanok, akik vállat vonnának, ha füvezésen kapnák őket és inkább csatlakoznának, hogy közösen elszívjanak egy spanglit. Mindketten jó nagy hülyék voltunk huszonévesen.

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
29
▽ Reagok :
28
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan



»
» Vas. 13 Május - 20:51
Mennyire vágytam egy gondtalan délutánra, amikor csak füstkarikák szállingóznak a horizonton. Elengedek minden gonosz rágódást és elhiszem, a világon semmi gondom.
A kicsi, Avery úgy rondított bele a képbe, mint egy tolakodó óvodás. El akarja játszani a szigorú szülőt, úgy hogy egy kezemen meg tudom számolni mióta a gyámom. Öcsém, rekord seggfejség. Valami tökkelütött sznob lehet a pasijával, hogy kifogásolják ezt az egy szálat. Valószínűleg csak ürügyet keres, hogy kirúghasson, normális esetben baszna rá mit szívok. Ebbe pont nem kötött bele egyik előző gyámom se, rám hagyták, mérgezzem magam, amivel akarom, ha nagy véletlen rajtakaptak. Ekkora pechem egyikkel sem volt. Elhúzom a számat, fontolóra veszem beköpjem-e Alecot.
- Nem mondom meg, csak ha megesküszöl, hogy nem rúgatod ki.
Leesik, hogy rajta csattanna az ostor és miután olyan jó arc volt, hogy tanár létére megajándékozott, nem akarom, hogy őt is lapátra tegyék. Nyugodtan megverhet, kínozhat, vagy akármi, ha látom a rosszindulatot nem fogom bemártani. Persze attól függ mennyire fog fájni, amit csinál, a híresztelésekkel ellentétben nem annyira csípem a fizikai erőszakot, mármint ha rajtam csattan az ostor, mert a Tv-ben például elnézem. Azzal sincs gond, ha én csinálom, kislányok haját pl örömmel cibálom, Flora se nagyon fog kimaradni, diszkrimináció lenne.
- Mit forgatok ki?
Húzom el a szám értetlen és mert ez olyan egyértelmű. Tele van velem a hócipőjük, elég kevés ideig bírták, de hát tudtam. Viszont azt hittem, mivel bentlakásos suliban vagyunk és ideális esetben szinte soha nem látom majd őket, a kölcsönös utálat kitart legalább év végéig. Egyetlen kibaszott év egy helyen, többet sem akartam, felkavarodik a gyomrom ennyi különböző helyszíntől, olyan, mintha józanon is be lennék szívva, gyakran ébredek úgy, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Úgy meredek rá, mint akinek savat zúdítottak a nyakába. A legvégsőkig reménykedtem, nem arra megy ki a játék, hogy azonnal elküldenek, de elhangzik a szokásos mondat. „Nem hagyom, hogy mindent tönkretegyél” innentől igazából veszett fejsze nyele. Meglep, hogy ez ennyire fájdalmasan hat rám, hogy megingok, mintha minden magabiztosságom elfújták volna és lepislantok a földre, sűrűn pislogva és baromi keserű szájízzel. Lassan, óvatosan nyelek, próbálok nem inogni. Sokszor volt már ilyen, ez is csak olyan lesz, mint a többi.
- Szar helyekre, de kit érdekel? Nem ismerlek titeket és minek kedveljek meg valamit, aminek úgyis azonnal vége? Essünk túl a sok baromságon, tudom mi a helyzet. Mikor csomagoljak?
Nem nézek rá és a kutyára se kéne, mert velük ellentétben a dögöt megkedveltem. Eszembe jut, hogy könyöröghetnék, legalább az iskolában maradjak, annyira király házba kerültem… Ilyen tanárt még egyszer, aki füvet ad nekem! Meg fogom kérni Alec Silverlaket, hogy fogadjon örökbe, aztán majd leshet a bajszos, meg a törpe. Megkímélhettek volna, igazán. Jöttek az olcsó, átlátszó trükkjeikkel, szobanövényt hoztak, hogy ez a barátság szimbóluma? Tök véletlen lelöktem, amikor gitároztam. Mindig sokatmondó pillantást váltnak, szinte vártam mikor mondják ki az ítéletet. Azt hittem Flora lesz, aki miatt elzavarnak, de Avery túl hamar belekötött valami sokkal nagyobb faszságba.
Innentől már igazán mindegy, csak olyan tehetetlen vagyok. Mintha nem illenék sehova. A mugliknak jó cuccaik vannak, de rohadt szadista az összes, vagy rettegnek, vagy lenéznek. Elég nagy hülye voltam, ha egy percig is elhittem, tartozhatok végre valahová. Ja, végülis elhittem, vagyis elég nagy hülye vagyok. Utáltam ezt a sulit először, de fokozatosan, talán, szóval azt gondoltam itt kicsit otthon vagyok. Ha nem lennének szellemek, minden tökéletes lenne. De tőlem ez a szó távol áll. Francba, mindjárt elbőgöm magam!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
145
▽ Reagok :
131
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Pént. 1 Jún. - 14:34
Dixie & Richard

Szerettem volna, ha Dixon megkedvel minket. Mielőtt hozzánk került, bizakodóak voltunk Rodyval, elvégre az ő korosztálya kedvelt minket a diákjaink közül. Nyilván szánalmasan naiv gondolat volt erre alapozni, hiszen könnyű egy negyvenöt perces órán kivívni a tizenhat évesek szeretetét pusztán azzal, hogy nem követelsz vasfegyelmet és tudod mi az a Weird Sisters. Eleinte Florával sem volt egyszerű, de legalább nem lökött el minket magától, a zárkózottságát és a félelmeit mindketten könnyebben kezeltük, mint Dixie gonosz elutasítását. Azt hiszem, nem sok jót gondolt rólunk, az okát pedig nem tudtam volna teljes bizonyossággal megfogalmazni. Könnyű lett volna arra fogni, hogy a hideg rázza két nevelőapától, de úgy sejtettem, nem ez a helyzet. Talán nem is igazán minket gyűlölt, csak a helyzetet, amiért igazán nem okolhattam, mégis rosszul esett. Mi csak segíteni akartunk neki, ő pedig mindent megtett azért, hogy ne sikerüljön és elidegenedjünk egymástól már a legelején.
- Nyilván nem rúgatnám ki. - Csak alaposan elbeszélgetnénk vele Rodyval, de ezt már nem tettem hozzá hangosan. Viszont kirúgatni senkit sem szándékoztam, bármennyire is el akartam távolítani Dixon közeléből mindenkit, aki ilyen felelőtlen dolgokba rángatja bele. Az állásával viszont senkinek sem szerettem volna játszani, tudtam milyen a galleonokat számolni hónap végén és nem kívántam senkinek. Különben is biztosra vettem, hogy Rodynak lesz egy-két szava a tanársegédhez, ami után valószínűleg Dixie közelébe sem mer majd menni. - Szóval kitől kaptad?
Nem erre a válaszra számítottam és hirtelen iszonyatosan elszégyelltem magam. Az elmúlt hetekben egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy Dixon ettől fél a legjobban. Pedig nem kellett hozzá különösen sok ész, hogy összerakjam a képet: nevelőszülőről nevelőszülőre passzolták világ életében, talán már el sem hiszi, hogy valahol tovább maradhat néhány hónapnál. És én folyton haragudtam rá, amiért ennyire ellenséges velünk, pedig csak magát próbálta védeni egy újabb csalódástól. Hogy lehettem ennyire ostoba? Vajon Rody sejtette?
- Nem akarunk elküldeni. Attól félsz, hogy kihajítunk? - Nem tudtam eldönteni, hogy szégyelltem-e már ennyire magamat valaha is.
Éppen én nem értettem meg az első percben, mi nyomja szegény fiú lelkét? Tudnom kellett volna, alig voltam idősebb nála, mikor kidobtak otthonról. Meg kellett volna értenem, mennyire fél attól, hogy egyedül marad. Hiszen nekem is hetekig nyomta a vállamat ez a teher, tudtam, hogy előbb-utóbb be fog következni, mikor majd nem bírom tovább magamban tartani az igazságot. Valószínűleg Dixie is így érzett, számolta a napokat, amiket nálunk tölthetett és végigpörgette magában, mit hozhat a jövő.
- Nem fogunk elküldeni. Sajnálom, ha ezt gondoltad, én... mi nem tudtuk. Nem akarjuk, hogy elmenj tőlünk, de meg kell értened, hogy vannak szabályok és nem azért, hogy téged bosszantsunk. Én is voltam tizenhat éves és tudom, hogy néha kilátástalanul szarnak tűnik. De az nem old meg semmit, ha elszívsz egy ilyen vackot.

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
29
▽ Reagok :
28
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan



»
» Pént. 15 Jún. - 22:06

Nehéz józanságra ébredni a fű tompa mámorából. Mégis… a kicsi nevelőapa tesz róla, hogy rövid időn belül megint remegjek és újra elkúrtnak érezzem az életem.
Gratulálok, profi ártatlan ábrázatban, de résen vagyok, összehúzott szemmel vizslatom. Hallomásból és alapgógyiból tudom, a tanárok folyton fúrják egymást, pont nem kapva kapna egy ilyen alkalmon? Persze ki tudja mit csinál velem Avery professzor, ha nem beszélek, lehet megkínoz, vagy erőszakkal kiszedi, itt simán bujkálhat kedves mosoly mögött elmebeteg szadizmus. Mindenki őrült.
- Fiatal és új, szerintem nem vágja, hogy tiltott az ilyesmi. Ne bántsátok, még csak segéd
Árulok el a semminél többet, aztán ha majd rohadtul köti az ebet a karóhoz kaffogok még.
Simán zsarolhat is, utazhatok a fészkes francba ha nem köpök. Félrenézek, durcás levegőt fújok ki, lejátszottam már ezerszer ezt a meccset.
Hányszor álltam kővé válna a nevelők pillantásától, előttük lehajtott fejjel. Szégyent kellett éreznem ahol csak harag volt, lesütő pillantást mímelni, ha nem akartam, hogy agyonverjenek. Fegyverekkel jönnek ellenem, mindegyik érezteti folyton, hogy bármit megcsinálhatnak és én a gyáva, kiszolgáltatott kis pöcs átvedlek elvárásoknak behódoló bólogató kutyába, mélyre hajolok, ahol már reccsen a hátam, nyelvemmel suvickolom tisztára szaros cipőtalpukat. Hogy gyűlölöm ilyenkor őket és magamat.
- Alec Silverlake
Csikorgom, szinte várom mikor kéri, hogy nyújtsam kezem egy körmösre, vagy ajándékoz nyaklevessel. Automatikusan behúzom a nyakam és gúnyosnak értem a kérdést, ténynek minden szavát.
- Rohadt felesleges kertelni, csak…kell egy kis idő, amíg kitalálok valamit. Ki fogtok.
Már első pillanatban egyértelmű volt és eldőlt mihelyt elindultam a flancos kis  házuk felé, ahogy megláttam a kapucsengőt, ráléptem a küszöbre, lejött a kiscsaj.
Az alázott és alázó pillanatai, fáj, hogy tiszta levegőt kell szívnom. Nincs benne tompító. Ökölbe szorul kezem, hogy ne remegjen és tényleg baromi érdekessé válik a cipőfűzőm.
Fingom nincs miért próbál meggyőzni, hogy jó fej, lehet hogy tényleg elhiszi és magának bizonygatja.
- Akarjátok, a hátatok közepére se kívántok. Ne játssza már itt az eszét! Tök fölösleges, tudom mi a dörgés, legalább…beszéljünk nyíltan. Ez csak egy baromság, kifogás.  Senki le se szarta, ha füveztem. Megvertek érte, persze, de nem az ő gyerekük voltam. De, mindent megold, a sok szart csak akkor lehet elviselni, ha benyomsz egy ilyet. Mi lett volna velem józanon? Kösz, de inkább ez, mint a diliház. Habár bizonyos értelemben most éppen ott vagyok…
Gyűlölködő pillantást vetek a kastélyépület felé, de a hangom kicsit, baszki elcsuklik.
- Ez csak fű…receptre is felírják. Jobb, mintha folyton atom részeg lennék, hernyót nyomnék be, vagy gyógyszerrel tömném magam, de faszom!
Tapodok a csikken dühösen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
145
▽ Reagok :
131
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Hétf. 9 Júl. - 23:15
Dixie & Richard

Nem kellett volna meglepődnöm, hogy Silverlake az. Csak párszor láttam eddig, taknyos kölyök létére arra sem vette a fáradságot, hogy vegyüljön a kollégáival. Clive nem beszélt róla túl sokat, úgy gondoltam, csak a tapintatosság miatt hallgat, inkább nem is emlegeti az új segédjét, mint hogy rosszat mondjon róla. Most már mindent értettem, elvégre milyen tanársegéd az, aki füvet ad a gyerekeknek? Eszénél van ez egyáltalán? Azt hiszi, hogy még mindig végzős diák és ettől lesz valaki a tanítványai szemében? Nevetséges... Határozottan megérdemelte volna, hogy szóvá tegyem Dumbledore-nak az ügyet, aki ugyan híres volt a vajszívéről, de ezt biztosan nem hagyta volna. A Roxfortot nem zülleszthették le ilyen szintre, ahol a nevelt fiamnak két óra között egy tanárnak csúfolt, idétlenül hosszú hajú, zöldfülű pasi drogot ad el... Egyelőre viszont nem akartam mást is belevonni, reménykedtem benne, hogy Silverlake nem fog képen röhögni, ha ezután megkeresem.
- Persze, ki más lenne? Attól, hogy tanársegéd, még felfoghatná mekkora hülyeséget csinált - morogtam.
Láttam, hogy nem hitt nekem. Az okát nem értettem, mert úgy éreztem, eddig semmi rosszat nem tettem. Sikertelenül próbáltam felidézni, mikor bánthattam meg Dixont, mikor tettem valami kéretlen megjegyzést, de egyszerűen nem ment. Időm sem volt rá, amikor egyenesen került minket, alig láttuk a kastélyban Rodyval, mintha tudatosan került volna minket. Megegyeztünk, hogy egy ideig hagyjuk, hadd játssza ezt a játékot. Nyilván csak szeretett volna beilleszkedni, bizonygattuk magunknak, két professzor nevelőapával a nyakadon pedig elég nehéz. Most már nem hazudhattam tovább magamnak, hogy pusztán ennyiről volt szó. Nem, egyszerűen utált minket és megingathatatlanul hitte, hogy szeretnénk megszabadulni tőle.
- És szerinted az a normális, ha senkit nem érdekel? Ezt te sem hiszed el, ugye? Mert akkor ez a legnagyobb ostobaság, amit eddig hallottam tőled. - Tulajdonképpen nem lepett meg a verés említése. Eddig is sejtettem, hogy bántották, mégis mi másért került volna újra és újra más szülőkhöz? Nem létezett, hogy mindegyik kihajította, biztosan néhánytól elvették. Fájt belegondolni, tudtam milyen a nevelés címszóval bevezetett otthoni terror. Jobban, mint azt bárki kinézte belőlem. - És nem, Dixon, semmit nem old meg. Fogalmam sincs, milyen "sok szar" történt veled, mert nem vagy hajlandó hozzánk szólni. De biztosan nem ez a megoldás, mert attól, hogy bekábulsz az iskolaudvaron, még semmi sem oldódik meg.
Kenyér eközben fel-alá rohangált a lábunk alatt, amilyen buta kutya volt, valószínűleg nem fogta fel, hogy a pillanat alkalmatlan a játékra.
- Különben is, ha nem akarnánk, akkor szerinted miért vettünk volna magunkhoz? Volt időnk átgondolni, bőségesen, mert az olyanoknak, mint mi, nem szívesen adnak gyereket. Nem tudom mit gondolsz rólunk, de valószínűleg elég messze áll az igazságtól.

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
29
▽ Reagok :
28
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan



»
» Vas. 5 Aug. - 12:26

Kicsit azér dolgozik bennem a lelkifurka, hogy beköptem a csávót, mert a stöpszli elég gonoszan néz és lehet ezzel tönkrevágtam a tanbá, az egyetlen jófej tanbá karrierjét.
- Nagyon rendes fazon, nyugi már és totál lelkes. Panaszkodtam neki, hogy itt nincs, pedig én csak így tudok ellazulni, nem először csinálom.
Ismétlem magam, kicsit megforgatva mariska csikkjét, nemtom mit kell ezen így fennakadni, nem hernyózok, vagy kokózok, Mariska ártatlanabb, mint egy üveg vodka. Ráadásul ettől nem lesz semmi bajom, tompít, nyugtat, hehegek pár kört és ennyi.
Mosolyogtak, egészen mostanáig, vártam már, hogy kibújjon a szög a zsákból. Kellett egy ilyen baromság, kamu ürügy, hogy eltakarítsanak az útból.
Szinte hallom azt a nyálas, viszolygó párbeszédet, ő meg a bajszos fejüket rázzák. „Legközelebb egy rózsaszín kislányt válasszunk Rody”
„Hogyne Richard édesgyökér, szőke, göndör hajút, aki legfeljebb öt éves.”
„Naná, kellett nekünk ezt a vén, göndör  mugliivadékot választani, hallatlan! Úgy megbántam”
Próbáltam extraelavultan fogalmazni gondolatban, ahogy beszélnek, aztán faarccal hallhattam a dörgedelmeket.
- Ja. Miért érdekelne? Nem vagyok senki gyereke. Csak akkor érdekelt bárkit is, ha emiatt szégyent hoztam rá. Tutira most is ez van. Gáz, hogy a híres, közkedvelt professzorok kis korcsa füvescigit szív! Mit fog szólni az igazgató?
Gúnyolódom, kissé rikácsolós hangon, de remekül feldúlva, ahhoz képest, lenyugodni jöttem. Fasza, ha ez sem lesz, reszkethetek a paplan alatt éjjelenként mikor ront a szobába egy kísértet.
Elvörösödöm, hogy ez azért mégis váratlan és sokkal hamarabb bekövetkezik, mint szeretném.
- Miről beszéljek? Bekopogtam volna a szobátokba, hogy apuci, szeretnék arról mesélni mennyit vertek?
Ezt nem gondolhatja komolyan! Melyik kamasz gyerek szeret lelkizni? Vagy a melegek ezt csinálják? Ráadásul nem tervem megszeretni őket. Kurva sokszor jártam már pórul mindenféle beteges érzelemmel, mint szeretet.
Kenyeret bámulom gombóccal a torkomban, szeretnék elvonulni vele valami csendes helyre, egyedül. A kutyák még sosem bántottak.
- Sosem gondoljátok végig, csak elhamarkodott döntés vagyok, vagy megbánjátok, nincs más opció. Semmit, nem ismerlek titeket és menő a nevetek. Nekem nincsen sajátom, szóval legalább az egyiket megtarthatom? Majd beszélek a Mikulással, itt akarok maradni. Gondolom az nem baj, ha továbbra is egy diák leszek. Csak sima diák.
Hadarom, miközben leguggolok a kutyához. A csikket eldobtam már, lejárt, mint az időm náluk. Lelkesen nyalogat a kis dög, miközben simogatom, próbálok nem sírni, ha maradhatok, végülis nincs akkora gáz, legalább a füvezésből kimaradnak. Csak ha elveszik a nevük nem tudom mi lesz, ha visszakapok egy régi muglit, léphetek. Nem fognak megtűrni a Mardekárban.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
145
▽ Reagok :
131
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Today at 1:42
Dixie & Richard

- Hát ritka rendes fazon, tényleg...
Másodpercekig csak aranyhal módjára meredtem Dixonra. Rodyval természetesen sokat beszéltünk arról, vajon Dixon mit gondolhat rólunk. Mindketten naivan azt hittük, a bizalmatlanság és a távolságtartás tökéletesen kifejezi, amit velünk kapcsolatban érzett, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Dixie egészen máshogy vélekedett rólunk. Próbáltam rájönni, mivel kelthettük benne ezt az érzést vagy mivel oszlathattuk volna el a kételyeit, de elképzelni sem tudtam. Flora után azt gondoltuk, ösztönösen jól megy nekünk a szülő szerep a konvencionális családmodell felrúgása ellenére vagy talán éppen azért, Dixon azonban mindenre rácáfolt. Nála semmi sem ment ösztönösen, hacsak az ösztönből jövő utálatát nem számítjuk bele.
- Egyáltalán nem erről van szó, csak ezt akarod hallani, mert ehhez szoktál hozzá - csattantam fel.
Erre már végképp nem tudtam mit mondani. Mégis mit válaszolhattam volna? Hogy igen, nyugodtan elmesélheti nekünk, mert szívesen meghallgatjuk? A helyében senki sem hitte volna el ezt a közhelyet, hiába volt igaz. Ennél azonban sokkal inkább aggasztott a tény, hogy egyáltalán lett volna miről mesélnie. Vajon hányan bántották és mennyire? Ott volt a nyelvem hegyén a kérdés, de végül nem mondtam ki hangosan. Azok után, hogy ennyire felidegesítettem, biztosan nem avatott volna be az életének ilyen apró részleteibe, még annyira sem, mint ezelőtt.
- Nem bántuk meg. Nem fogunk visszaküldeni sehova, érted? Nálunk jobban senki sem tudja, milyen érzés, ha kihajítanak, és sosem tennénk ilyet veled. Úgyhogy jobban jársz, ha megbarátkozol velünk és a szabályainkkal is. És bármikor bekopoghatsz hozzánk, csak az apucit mellőzd, az olyan... hát olyan. - Bármit megadtam volna érte, hogy most Rody is itt álljon mellettem és legalább helyeslően bólogasson. Ő biztosan tudta volna, mivel győzheti meg Dixont arról, hogy nem akarjuk kihajítani. Rody könnyebben beszélt érzésekről, magáról, igazából akármiről. Nekem ez nem ment, világ életemben zárkózott voltam és ezen az évek sem segítettek. Szerettem volna elnyerni Dixon bizalmát, de ez a szituáció messze túlmutatott a komfortzónámon és fogalmam sem volt róla, hogyan kéne kezelnem. Egyszerűen nem értettem őt magát és a viselkedését sem. Úgy sejtettem, Rodynak ez könnyebben menne, ha végre Dixie hajlandó lenne szóba állni velünk. - És nem menő a nevünk. Hidd el, tényleg nem az.
Bármilyen nevet szívesebben viseltem volna annál a bizonyos huszonnyolcnál. Még valami, amit képtelen voltam elmagyarázni Dixonnak, vagy legalábbis nem akartam. Még Rodyval is szándékosan kerültük a családjaink témáját, nemhogy a gyerekekkel...

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Smoke weed every day

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok-