Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Amikor a gigászokat szólítják
Today at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
I want to be loved...
Today at 14:32
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Fákjú tanár úr!
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is this just fantasy? Caught in a landslide, No escape from reality
Today at 9:21
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
míg átrágod magad a mába
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
testre mennek és tovább
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is it a dream?
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Fosterék háza képzeletbeli barátoknak
Yesterday at 18:52
• • • • • • • • • • • • • •
Theodore Foster
Én várok rád/ahol véget ér az út
Yesterday at 16:37
• • • • • • • • • • • • • •
Dixon Avery-Lestrange
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Hétf. 30 Ápr. - 20:59

Rohadt sok emelete van ennek az átkozott kastélynak! Nagyjából akkor sportoltam ennyit, amikor megkergetett  mittomén melyik gyámom buldogja. Akkor utcu, spuri fel a fára téma volt, ott lógtam egész nap, mire végre találtam egy garázstetőt, amire le tudtam ereszkedni.
Itt örülök, ha a lépcsők nem tűnnek el a lábam alól, micsoda dolog az kérem szépen, hogy az egyik fok konkrétan megszűnt létezni, amikor megtiszteltem bizalmammal?
Kapaszkodom a korlátba, már gyöngyözik homlokomon a veríték és éppen köpöm a tüdőm kifelé. Valaki azt kvartyogta, idefent van zeneszoba és esküszöm harakirit követek el, ha nem hallgathatok valamit. Egyetlen mentsváram volt minden pokolban a muzsika és most, itt az őrültek házában is kell. Bár valahol még élvezem is a helyet, leszámítva a bolondériáit. A Mardekárosok kifejezetten arcok. Kussolok mélyen mekkora mugli közegből jöttem, szülőszármazásra nyugodtan rávághatom: mittom én. Hamar megtanultam, hogy a sárvér valami deficit itt, szóval jobb, ha hallgatok. Nevelőim neveit meg valamiért csipázzák, bár nem merem elkiabálni, szerencsés vagyok. Főleg, hogy alig találkozom velük, esélyük sincs basztatni! Igazából nem tudom minek fogadtak örökbe és néha gondolok rá, hogy bármelyik pillanatban felmondhatnak, de… akkor esküszöm sírok egy sort az igazgatónak. Tényleg atomfos lenne most már megint más muglikhoz kerülni.
Nagy nehezen felérek, az alagsortól számítva ez hányadik emelet? Rohadt szomjas vagyok és dobnom kéne egy sárgát, befordulok a folyosón, épp itt egy mosdó. Nem nagyon nézem lány-e vagy fiú, meglátok egy bazi kútszerű izét a közepén, melynek mentén csapok sorakoznak. Jó lesz, be se kell mennem külön egy fülkébe, a kezem is rögtön leöblíthetem.
A mosdó felé hajolok, engedném a csapot, nyúlnék a sliccemhez, amikor egyszeriben éles, nyafogós hang szól rám
- Mit csinálsz te egy lány wc-ben?
Először azt hiszem valami hisztis bige, visszaküldöm az anyjába. Fordulnék meg és hulla. Vonyítás, nem csak az ő részéről, de az enyémről, istenemre, ez a legrusnyább halott lány, akit valaha láttam! Nem, soha nem fogom tudni őket megszokni! Ennyit az ivásról, pisálásról, mindent elfelejtek, szerintem az én fejem is áttetsző lesz. Hanyatt homlok menekülök, botladozva, kiáltva, nem elég hogy szellem még csúnya is!
Azt sem látom hol vagyok, sem hogy kinek megyek neki, de ordítva ütközöm valakibe, éppen rossz emberbe, atom ciki, hogy ilyen helyzetben, ilyen folyosón, így szaladok neki az ap…az egyik nevelőmnek. Ő a bajszos.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Kedd 8 Május - 17:37
Dixon & Rody

Véget értek mára az óráim, Merlinnek hála nem kellett még délután is ezzel foglalkoznom. Így is borzasztóan indult ez a nap, az első órámon leestem a katedráról (szerencsére ötödikes griffendélesekkel voltam, ők meg már annyira megszokták ezt tőlem, hogy a szemük sem rebbent), a harmadikon meg... azt inkább ne is említsük, mert annyira elképzelhetetlen vége lett, hogy majdnem megkértem Dumbledore-t, hogy hadd töröljem a diákok emlékeit. Persze nem egyezett volna bele, mivel az önérzetemen kívül semmi és senki nem sérült, az pedig nem elég ahhoz, hogy egy osztálynyi gyerek emlékezetét töröljem.
Richardnak is szünete volt, bár neki még ma volt egy órája a legrosszabb évfolyammal - őszintén sajnáltam szegényt, meg magamat is, hiszen így aztán tuti nem lesz jó kedve este -, de legalább nekem most szándékomban állt felvidítani előtte. Adok neki egy kis életkedvet a rossz vicceimmel, aztán elszívunk egy cigarettát, annak elégnek kell lennie. Legalábbis reméltem, hogy az lesz, mert nekem viszont volt kedvem estére. Hm... Szóval lefelé tartottam a toronyból az udvarra, ahol mindig behúzódtunk a kőkerítés mellé. Én is ott cigiztem diákkoromban, a mostaniak már leszoktak róla, így csak a miénk volt az a hely, akármilyen szűkös is. Nekünk teljesen megfelelt így is. Úgy döntöttem, levágom az utat és a második folyosón megyek végig, mert annak a végén kevésbé voltak szeszélyesek a lépcsők, arra viszont nem számítottam, hogy nem sokáig leszek egyedül.
Hamar meghallottam a kiabálást és már ösztönösen nyúltam volna a pálcámért, rossz aurori berögzülés, amikor megláttam Dixont kifelé rohanni Hisztis Mirtill lánymosdójából. Annyira meglepett a látvány, hogy időm sem volt reagálni, Dixon pillanatokon belül nekem rohant mint egy faltörő kos. Felnyögtem, nem azért, mert különösen erős lett volna a lökés, de a mellkasomon fájtak az égésnyomok, amik az ominózus harmadik óra után maradtak rajtam. Kínos.
- Valami gond van? -kérdeztem azonnal, ahogy észbe kaptam, fél kézzel megfogva Dixon vállát. -Miért vagy egyáltalán a második emeleten? Nincs itt órád. -Nem kellett volna mindent így hirtelen megkérdeznem tőle, féltem, hogy a végén tolakodásnak veszi, de egyszerűen annyira nem értettem a helyzetet, hogy komolyan nem tudtam mit kezdeni vele, csak kérdezősködni. -Tudok segíteni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Hétf. 14 Május - 19:20

Minden sokkal egyszerűbb lenne, ha meg lehetne gyilkolni a szellemeket, nem kéne attól tartanom, hogy az egyik festményről leugrik a baltás gyilkos, megzabálja a lábam egy lépcső és a tanárok nem szabadítanának ránk szörnyeket.
Folytatódik a Rémálom a második emeleten miután nekirohanok a bajszosnak, aki úgy csinál, mintha acélból volna a fejem. Istenben sosem hittem, mert mintha azért találták volna fel, hogy engem szívasson, miután rám támadt a legszörnyűbb szellem a világon vajon kinek megyek neki?
A terv az volt, hogy nagy ívben elkerülöm őket, még csak eszükbe se jusson visszaadni, nyárig van még mondjuk egy hónap. Rábeszélem őket valami hosszú kajaktáborra, a muglik is jók lesznek, ők képesek mindenféle támogatást adni az árváknak, másrészt nem hiszem, hogy a varázslók tartanak szünidei foglalkozásokat. Egy másik ilyen klassz tervem, hogy meghívatom magam a haverjaimhoz, bár kockázatos, mert tulajdonképpen minden szülőnek kiütése lesz tőlem és ezerszázalékra tönkremenne a kapcsolatom az illetővel. A lényeg az lenne, hogy minél kevesebb időt töltsek velük, különben fogást találnak rajtam és könnyes búcsút vehetek a Bolondokházától, ami tulajdonképpen minden őrülete ellenére a legjobb dolog volt, ami történhetett velem. Erre tessék, nekimegyek az egyiknek úgy, hogy fájdalmat okozok neki, ezért tuti meglincsel. Automatikusan fejem elé, felé kapom mindkét karom, mert le fog sújtani, ütnek, ha van okuk.
Csak a vállam fogja meg, lesz itt valami trükk, de azt remélem nem látja, hogy félek és várom mikor fogja megropogtatni a csontjaim.
- Nincs…uram?
Az ilyen bajszosok élvezik, ha kitalálok nekik valami becenevet, amitől többnek érezhetik magukat.
- Nem lehetek? Mindenki mászkálhat éjfélig vagy meddig és mosdót kerestem, a prefi nem mondta, hogy tilos hugyozni a második emeleten.
Fintorgom, mert íme egy tök lényegtelen baromság, amibe beleköthet a professzor, nagybetűs Gyám. Körülnézek hol a csapba, ilyet utoljára a Mekiben kérdeztek tőlem, ahová lopott pénzen végre eljutottam.
- Miért van itt ennyi szellem? Hülyét kapok tőlük! Ez meg csak úgy random rám rontott fog-sza-bá-lyo-zó-val. Melyik elmebeteg világban van ilyenük a kibaszott kísérteteknek?
Fakadok ki elég rendesen meg felfeledkezve minden elővigyázatosságról, baromi őszintén. Lehidalok, hogy látszottak a pattanásai, de az még valahol felfogható emberi ésszel. Viszont a fogszabályozó? Nem, arra nincs magyarázat!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Vas. 24 Jún. - 10:15
Dixon & Rody

Nem állítom, hogy fájt, ahogy nekem jött. Nem volt egy kellemes érzés, nyilvánvalóan, de ennél sokkal rosszabbakat is átéltem már, nem csak aurorként, hanem a mindennapokban is. Számát sem tudtam, hányszor estem hasra a lépcsőn felfelé menet, hányszor fejeltem le az ágytámlát vagy otthon a konyhaszekrény sarkát. A gyengélkedőn visszatérő vendég voltam, ha egy hétig nem jelentem meg, Madam Pomfrey már gondolatban temetett, hogy ezúttal menthetetlen a helyzet. Úgyhogy nem ennyitől fogok a falnak menni és sírva elfutni a fájdalomtól. Ahhoz egy született balszerencsésnek sokkal több kell ennél.
Egy pillanatra nem tudtam mit kezdeni azzal, ahogy a feje fölé emelte a kezeit, sosem kaptam még eddig ilyen reakciót egyetlen diáktól sem, hát még a saját gyerekeimtől - pedig Florának is nehezen kezdődött nálunk az élete. Aztán a döbbenetett követte az érzés, mintha jól szíven szúrtak volna, úgy fájt a tudat, hogy valaki verte ezt a srácot. Nem érdemelte meg, pláne nem annyira, hogy már ez az ösztönös reakciója egy kisebb problémára is.
- Nyugodj meg, nincs semmi gond -emeltem fel a kezeimet én is, jelezve, hogy biztosan nem fogok ártani neki. -Az egyetlen, akit meg szoktam ütni, az saját magam. -És még csak nem is hazudtam. -Ezt az uramozást meg felejtsd el. A Rody tökéletesen megfelel, nem a katonaságon vagyunk. -Így hívják azt, ami a mugliknál van, ha jól emlékszem. Náluk annyiféle bűnüldözés van, hogy sosem fogom megjegyezni. Az aurorokkal ezt sokkal egyszerűbben meg lehet oldani.
Végül is, nem volt probléma azzal, amit mondott, teljesen igaza volt. Lehetett éjfélig sétálni a folyosón és nem is volt tiltott ez a mosdó, egyszerűen csak tudta mindenki, hogy nem érdemes ide betennie a lábát. A fiúk meg azt, hogy női mosdó. Persze ezt nem róhattam fel neki, valószínűleg még minden nagyon új volt itt és nehezen igazodott ki a Roxfortban.
- A fiú mosdót nem is tilos, de te a lányt találtad meg. Oda pedig nem sokan szoktak bemenni, még a lányok sem. Van egy lakója, gondolom, vele találkoztál. Ne is törődj vele, teljesen ártalmatlan, csak szereti kiakasztani az embereket néha. Hóborc sokkal rosszabb.
Nagy nehezen sikerült elfojtanom egy mosolyt a kiakadására. Nem akartam, hogy úgy érezze, esetleg gúnyolódom rajta, mert arról szó sem volt, csupán aranyosnak találtam, hogy mennyire apró dolgokon sikerült fennakadnia. Nem minden délután hall ilyet az ember.
- Furcsa ez a varázsvilág, nem igaz? Azt hiszem, még Hisztis Myrtle-nél kiborítóbb dolgokkal is találkozni fogsz idővel. -Egy pillanatra elhallgattam, nem voltam biztos benne, hogy jól fogja venni az ajánlatomat, de veszíteni nem igen tudok vele. Ennél jobban úgysem utálhat és félhet tőlem. -Viszont ha téged ennyire zavarnak ezek, akkor én szívesen segítek neked. Megtaníthatlak rá, hogyan tudod őket elzavarni vagy legalább elhallgattatni. Hóborcnál és ennél itt nagyon hatásos tud lenni. Persze... csak ha szeretnéd. -Ügyes vagy, Rody, kekszet neked.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Vas. 8 Júl. - 10:59

Mindig van egy szigorúbb, általában apa, néha uramozni kell, de sokkal kiszámíthatóbb, mintha az anya irányít a háttérből. Olyankor a férjek papucsok, parancsra vernek, valahogy a nők mégis kegyetlenebbek alázás terén, hidegrázósabb az egész, de náluk nehéz volt eldönteni. A kicsi barátságosabban bazsalygott, neki meg van szőr az arcán, ha hamar behódolok az autoritásának, talán enged lébecolni még egy darabig.
Miafranc kérem szépen? Pislantok rá lassan, ahogy felfogom ezt a sintér, kóbor eb felállást, hogy amúgy nem ütött volna meg. Ja…hoppá, elhamarkodott automata reakció volt. Keményen küzdök, ne szégyelljem halálra magam.
- Az azér’  elég beteges, remélem tudja
Miafranc középfoka miafasz. Hogy megüti magát? Ja, vannak dogmatikus kettyósok, akik húsvétkor vonulnak ostorokkal, mert Jézus meghalt a bűneinkért, de nem tudok róla, hogy náluk szenvedett-e valaki annyira a máglyán, hogy érte saját magát üsse, még a mugliknál is elég bolondnak számít egy mazochista.
- Sokan kérni szokták, de biztos jó lesz? A Rody eléggé haveros
Nézek rá bizonytalanul, mint aki simán kinézi belőle egy őrült, esetleg részeg pillanatában nekem jön „mit mondtál büdös kölyök?” csatakiáltással, hogy kidekorálja a képem. Ezt kellett volna megtanulnom először, kék-zöld folt eltávolítás látható helyekről.  
Nagyot nézek, hogy bakker mennyire eltévedtem, az ember könnyen kiábrándulhat a női nemből, ha például random fosáson kapja. Úgyhogy csak csínján az ilyen budival, nem olyan, mint egy zuhanyzó, ahová bármikor pír nélkül berontok, ha segget, cicit van kedvem látni.
- Az a rohadt hangos zajokat keltő? Én nem vágom hogy tud mindenki egy kastélyban aludni vele, meg tudja mozdítani a tárgyakat bakker! És ha fejemre ejt egy üllőt álomban?
Kár, hogy világ életben basztam a jogra, most életbiztosítást íratnék vele alá. Ő maga mondja, hogy a szellem még csak a jéghegy csúcsa, pedig ennek fogszabályozója volt! Beteges, hogy vigyorogva elismerik, bizony, nálunk ilyen halálos az élet. Morbid elmebetegképző…
- Elég beteg… valaki mondta, hogy haltak már meg diákok is csak így
Csettintek.
- Vagy azért olyan más, mert valaki, aki mindig is tudta, hogy egy életveszélyes tébolydába lesz összezárva sorstársaival úgy gondol rá, mint izgalmas kihívásra? Persze, nem rossz hely
Sietek hozzátenni, mielőtt arra következtetne gyenge vagyok, le kell hajítani egy magas szikláról, nincs helyem Spártában, vagy kirak csomagostul a kapun túlra, éjszakázzak ahol kedvem tartja, ha kritizálom a melóhelyét tulajdonképpen.
Belekezd, összerezzenek, lélekben felkészülve „ha nem tetszik, kívül tágasabb” asszem még a szemem is behunyom.
- Nem zavar… El lehet őket kergetni? Van rá mód! Hát maga az én emberem! Már majdnem kinyitottam egy könyvet! Persze csak ha nem bánja, vagy izé…túlórázik miattam.
Még a végén felszámolja és levonja a nyári étkeztetésemből.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Szer. 11 Júl. - 22:11
Dixon & Rody

Nálunk ezek a sztereotípiák nem működtek. Ugyan én tényleg egy papucs voltam, ha arról volt szó, mindent megtettem Richardnak és Florának, most pedig már Dixonnak is, se sosem emeltem volna kezet egy ártatlan emberre, mindegy, ki mondja. Na persze, az Imperius átoknak nem valószínű, hogy ellen tudnék állni, de azért az egy teljesen más helyzet. Lényeg a lényeg, Dixonnak nem kell félnie attól, hogy bárki is bántani fogja, amíg a mi családunk tagja, biztosan nem. Márpedig nem akartunk lemondani róla, arról szó sem lehetett. Már a mi fiunk.
- Merlinkém, nem úgy gondoltam -ráztam meg gyorsan a fejem. -Csak nagyon ügyetlen vagyok, elesek a lépcsőn, beverem a fejem, ilyenek. Esküszöm, nem vagyok önkínzó. -Legalábbis nem tartottam magam annak, remélhetőleg ő sem hiszi azt, hogy unalmas perceimben ostorral csapkodom a hátam vagy a cigarettáimat a saját karomon nyomom el. Nem voltak ilyen perverzióim szerencsére.
Furcsa volt ezt a kérdést hallani, pláne tőle, aki nem éppen olyan volt mint akit az uramozásról ismernek fel és a folytonos illedelmességéről. Bele sem akartam gondolni, milyenek lehettek az eddigi nevelőszülei, ha ezt tartja normálisnak.
- Persze, az a legkényelmesebb. Csak nem kényszeríthetem rád, hogy hívj apucinak, nem is hangzana túl jól. Az uramozás még messzebb áll tőlem, sosem hívott úgy senki. -Nem is akartam, pláne nem a nevelt fiamtól ilyet hallani. Ha volt, akitől még rosszul esett volna, az ő volt, a családom tagja.
Megmosolyogtam a reakcióját Hóborcra. Teljesen megértettem, ő nem tudott kiskorában hozzászokni ahhoz a sültbolond kopogószellemhez, neki még nagyon új volt minden hülyesége. Én már szinte észre sem vettem, bár könnyen meg tudtam fenyegetni a Véres Báróval, vagy ha ez a lehetőség nem vált be, egy egyszerű ártással meg tudtam oldani a helyzetet. Mostanában már kezdett félni tőlem, azt hiszem.
- Én csak örülök neki, ha jól érzed itt magad. Reméltem, hogy így lesz. De ha bármi gond van, bármivel, csak szólj nyugodtan. Szívesen segítek bármiben. -Meglepett a lelkesedése, nem gondoltam volna, hogy ennyire boldog lesz attól, hogy elzavarhat egy bosszantó szellemet. Pedig nagyon szívesen megtanítottam neki, én csak örültem neki, hogy időt tölthetek vele. Talán így kevésbé fog utálni engem, bár abban sem vagyok biztos, hogy valóban utál engem. Mindegy is. -Bármelyik diákomnak segítek nagyon szívesen, neked pedig főleg. Elvégre nem csak tanárként vagyok felelős érted, még fontosabb nekem, hogy biztonságban érezd magad, akár otthon, akár itt. Szóval, ha van kedved, bármikor tarthatunk egy-egy plusz órát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Hétf. 6 Aug. - 21:01

Bámulom a bajszost, a perverziót, meg a fura szóhasználatát elemzem, nem vágom mi az a Merlinke.
Hát én is tagadnám, de azé bólogatok, lehet tényleg csak félreértettem valamit, tiszta vérűekkel, akik ebben a rémálomban ébredtek eleve, gyakran járok így.
- Az kellemetlen, de nem kell szégyellni a mazochizmust se, csak óvatosan. Egy-két seggrepacsi még belefér
Vonok vállat és erőszakkal nem gondolok a stöpszli átszellemült vigyorára, ahogy bajszos csupasz seggét csapkodja. Nagy levegőt veszek, mert a kép erőszakkal be akar tolakodni, esküszöm nem élném túl. Be is hunyom szemem egy másodpercre, mintha emészteném ezt a haverságot egyikükkel.
Az apucitól tényleg kiver a víz, van az a vigyora, amivel ha a szót ismételgetné aranyáron felvennék mutogatós bácsinak.
- Azt hiszem ezek közül a Rodyt választom.
Közlöm kissé esetlen, elhúzott szájjal, vagy félgrimasszal, ha egyszer pipa lesz mi az istent Rodyzom majd hivatkozok rá, itt meg előadta a laza figurát.
Kicsit összetettebb mennyire érzem jól itt magam, de nem kezdek bele a lelki ügyeim taglalásába, csak bólogatok a sok bármire. Vagyis soha nem fogok szólni, természetesen. Ez ilyen apucis sablonszöveg, amit a nevelők általában az elején nyomatnak. Olyan, mint a mekiben a „miben segíthetek?” Muszáj mondaniuk.
Megfeledkezem erről, amikor konkrétan kiböki, el lehet őket kergetni. Semmi más nem érdekel innentől kezdve.
- Nem lehetne hamar kezdeni? Mondjuk most rögtön?
Lehet nem ér rá, de azért bepróbálkozom.
- Különben egy termet kerestem, ahol lehet zenét hallgatni, tényleg van ilyen?
Jut eszembe hová indultam eredetileg. Felteszem neki is dolga volt, de…ha holnapot mond se fogok belehalni plusz 24 órába.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Csüt. 23 Aug. - 17:31
Dixon & Rody

Meg sem fordult a fejemben, hogy nem tudja értelmezni ezt a szóhasználatot. Nagyon sok időt töltött el úgy, hogy gyakorlatilag fogalma sem volt róla, milyen képességei vannak és mi történik, amikor éppen kirobban belőle valami miatt a mágia. Már ha ez egyáltalán előfordult, ilyesmiről nem sokat tudtam. Mindenesetre gondolnom kellett volna arra, hogy neki mennyire idegen még ez a világ, amibe majdnem nagykorúan esett már bele. Sebaj, hamar meg fogja tanulni, eddig úgy láttam, hogy egészen tetszik neki a Roxfort.
- Hát... nem gyakran gondolok seggrepacsikra, az a helyzet -nevetek fel kissé kínosan, fél kézzel a nyakamat dörzsölgetve. Merlin szottyadt farpofáira, hogy ez a gyerek képes engem zavarba hozni. Nem sokaknak sikerült, elég hamar meg kellett tanulnom kezelni az ilyet, amikor apám is mindig a nyakamon lógott, az iskolában is próbált megalázni, aztán felvállaltam a kapcsolatomat egy másik férfivel, itt meg estem-keltem állandóan, ami tanárként nem éppen a legtiszteletreméltóbb megmozdulás, amit választhatok magamnak. Szóval tudtam, hogyan kell kezelnem a kellemetlen helyzeteket, ez viszont valamiért nem sikerült most. Talán azért, mert az én fiamról volt szó.
- Mondtam én, hogy az a legjobb -mosolyodtam el. -A Rody biztosan nem lesz kínos egyikünknek sem. Persze órákon így is kénytelen leszel a Lestrange professzort használni, de az ellen sajnos már nem tehetek semmit. -A szabályok így szóltak, Flora sem hívhatott apunak órákon, bár ő inkább nem is szólt hozzám, csak hogy ne legyen kínos a megszólítás.
Sosem éreztem kötelezőnek, hogy sablonkérdéseket tegyek fel Dixonnak vagy Florának. Őszintén érdekelt a jólétük, szerettem volna, ha kiegyensúlyozott családi életük lehet otthon és a Roxfortban is jól érzik magukat. Elvégre milyen apjuk lettem volna, ha nem az az elsődleges számomra, hogy nekik jó legyen? Persze biztos volt olyan, aki magasról tett a fogadott gyerekére, azokat viszont nem igen tudtam megérteni.
- Oh. Hát, nem sok időm van most, de azért elkezdhetünk valamit, ha gondolod. Aztán majd megbeszéljük, pontosan mikor lesz rá időnk, hogy rendesen tudjunk gyakorolni. -A kérdésére elgondolkodtam egy pillanatra. Sosem figyeltem igazán, hogy van-e olyan terem, ahol lehet zenét hallgatni és specifikusan erre van kitalálva. Valószínűleg nem is volt. -Hát, zeneteremről nem tudok, de bármelyik üres terembe beülhetsz nyugodtan. Vagy ott van a Szükség Szobája is esetleg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Pént. 7 Szept. - 21:48

Ki gondolta volna, hogy bajszos a szelidebb, legalábbis miután stöpszli fűellenes kampányt hisztizett, ő most egész zavartnak tűnik.
Én igazán nem szándékosan fokozom, legalábbis nem rosszindulatúan indulok neki, csak elromlik, mire a szándék végére érek.
- Há’ de együtt vannak, vagy nem csinálják? Hogyhogy nem gondol rá?
Mert ha én kurvára szenvedek nem elképzelni, hagy izzadjon ő is kínos kérdésektől.
Amúgy bírnám (vagyis nem) ha nekiállna magyarázni a meleg szex mibenlétét, mint ahogy a rendes szaporodással csak a bioszkönyvek próbálkoztak az életidegem szar alakú pénisz belevájódik egy hártyás üregbe rajzokkal.
Nevének választása, mert az választása kérdése, micsoda mázli, elvonja figyelmem hála istennek, ezért a Lestrange professzorra kínos bólogatással reagálok.
Pedig valahol menő lenne lazán leRodyzni mások előtt. Valami egészen sunyi, kisfiús hangot veszek elő. Undorodok magamtól.
- Haragudna?
Kurva nagy pöcs vagyok, de kajak apaszívlágyító kölyökhangon vinnyogom, ilyet amúgy senkivel sem engedtem meg idáig, vissza is fogom nyomban, de szégyellni érte magam elfelejtem.
Persze, hogy nincs ideje, rám nem is lesz és én olyan automatába vágom zsebre kezem, mintha napjában ezerszer túrnám benne a centet.
Vállat rántok, amolyan flegmában tolva, sejtettem öregem, csak a kamu duma van, ami gyakran megtévesztő az elején. „Persze fiam, majd megtanuljuk együtt a leckét, segítek. Hoppábocsesz, nincs rád időm.” Milyen meglepő.
- Hagyja, nem olyan fontos, igazából nem is félek tőlük, csak szokatlan, de úgysem érdekli, gondolom. Inkább tessék menni a dolgára Mr Lestrange
Ja, hogy gunyoros a hangom? Olyan nya-nya-ny-nya-nya-nya-nyás? Inkább csak beletörődöm, nem lesz másképp, mindig sok a dolguk.
Újabb csalódás, vagy ez már a köb? Csak üres terem van? Hát mi a ftököm csináljak ott egy elektronikus eszközöknek működésképtelen négyfalú szarban? Szükségen meg most voltam! A hugyozást még megengedte a szellem, asszem, vagy csak elmúlt, nem emlékszem.
- Sokra megyek vele, ha itt nem működik semmi! Azt hittem…mit tudom én! Elvarázsoltak valami kurva termet, ahol hallgathatok egy kis Deep Purple-t. Mindegy, menjen a dolgára
Közlöm vele mogorván, mintha azért is őt hibáztatnám, a varázslók bénák.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
104
Értékelés :
10
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Vas. 23 Szept. - 14:08
Dixon & Rody

Nehezemre esett eldönteni, hogy neki most feltett szándéka teljesen zavarba hozni, vagy ez valamiféle furcsa módszer volt nála arra, hogy... nem is tudom, mire. Igazából fogalmam sem volt, mit kéne most gondolnom, mert nem úgy tűnt, mint akinek az első verzió az őszinte célja, de azt sem tudtam, hogy mi másért csinálná. Merlinre, az őrületbe kerget ez a gyerek. Most már legalább tudom, milyen lehettem én ennyi idősen.
- Hát... öh... Nem lehetne, hogy ezt a kérdést inkább elengedjük? Nem igazán érzem kényelmesnek, hogy ilyesmikről beszéljek. -A hálószobai tevékenységünk maradjon csak kettőnkre, egy gyereknek sem akarnám az orrára kötni, hogy Richard és én mit hogyan szeretünk csinálni. Nem voltam mérges emiatt Dixonra sem, egyszerűen csak... nos, kellemetlen volt még belegondolni is.
- Haragudni? -néztem rá meghökkenve. -Mégis miért kéne haragudnom rád? -Komolyan nem értettem, hogy mire gondol. Nem adott rá okot, hogy dühös legyek, de ha így lett volna, akkor sem lettem volna képes ilyesmire. Nem tudom, egyszerűen csak... más volt a gyerekekkel. Mellettük mindig olyan türelemmel voltam, ami egyébként nem volt jellemző rám. Dixon bármivel bepróbálkozhatott volna nálam, semmivel sem adott volna okot rá, hogy igazán mérges legyek.
Szívem szerint most fejbe kólintottam volna saját magamat, bár azt nem igazán tudtam megmondani, miért is. Midnenesetre biztosan mondtam valami rosszat, mert Dixon visszahúzódott a csigaházába, mégpedig olyan gyorsan, hogy nem is igazán volt időm felfogni, ami történt. Mégis mi volt az, amivel ennyire rosszat sikerült szólnom? Hiába gondoltam vissza a korábbi mondataimra, egyszerűen nem tudtam megérteni, de a válasza hamar kisegített.
- Dixon, én nem úgy értettem. Vár rám egy halom kijavítandó házi feladat, amiket még ma be kéne fejeznem, ezért nincsen csak időm, nem azért, mert nem szeretnék veled foglalkozni. Szívesen üressé teszek neked akár egy egész hetet is, de a mai nap nem fog működni. Ne érezd azt, hogy ez ellened szól, mert egyáltalán nem a helyzet. -Volt egy olyan érzésem, hogy csak a számat koptatom, mert a legkevésbé sem érdekli a magyarázkodásom, még akkor sem, ha valójában csak az igazat mondtam neki.
- A Roxfort nem nagyon foglalkozott eddig a zenei oktatással, de egyébként nem egy rossz ötlet. Termet ugyan nem tudok neked adni hozzá magamtól, de mint mondtam, a Szükség Szobája mindig a rendelkezésedre áll. És ha azt szeretnéd, hogy ott egy koncertterem vagy szórakozóhely legyen, akkor az is lesz. -Ennél többel most nem tudtam szolgálni neki, amiért nagyon utáltam magam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
40
Értékelés :
8
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Szomb. 29 Szept. - 18:43

Néhány üdvözült pillanatig élvezem, ahogy kínlódik, de nem merem túlfeszíteni a húrt.
Leütöm fejem, elsomolyodom és kis kuncogásként távozik belőlem egy „oké”
Milyen egyszerűen kiboríthatnám őket. Átbaszásból kitalálhatnám, hogy én is homi vagyok, de nem tudom melyik végén kell megfogni a faszt.
Percek, csak pillanatok, aztán elmúlik. A nyafogó kisfiúhangos poén nem jön át neki, megrázom a fejem.
- Azért, ha leRodyznám, mondjuk órán. Felejtse el, nem csinálok ilyesmit.
Ahhoz különleges, bratyizós kapcsolatban kellene lennünk és mint tudjuk, nem vagyunk. Annyira sem, hogy tényleg foglalkozzon velem, mint egy apa, valaki, akinek van ideje, nem csak kifogásokat gyárt. Az elején kedvesek, majd fokozatosan elunják magunkat, mintha egy használatos társasjáték lennék, egy baszott szar uno, amiben én állok nyerésre. Senkit sem motivál.
A tanárok kifogása ezúttal a házi feladat, nyilván fontosabb, minthogy a „szeretett” csemete összefossa magát olyan hétköznapi tevékenységek során, minthogy végigmegy egy folyosón.
Átható, sőt megértő szemekkel nézem. Miért is akarna velem foglalkozni? Nyilván nem focipajtit vásárolt magának, ha ebben a kibaszott világban még labdarúgás sincs. Labda lettem, akit majd rugdoshatnak, mindig az vagyok, nem lehet ez másképp most sem.
Lassú, öblös bólogatásba kezdek. Azt akarom én látni, amikor egy egész hét miattam válik valaki számára üressé.
- Persze, megértem
Próbálom hangomból eltüntetni a gúnyt, de az üresség nem megy. Csak megfagyott csontok, csalódott visszhangok vakaróznak fejemben, de majd elnyomom ezt is.
Rövid pislogás, másodpercekig csukva tartott szemhéj. Pontosan úgy jöttem ide, figyelmeztetve magam, ne várjak semmit. Felejtsem el végre a törődést. Ez végülis éppen az, amire számítottam és minden engem igazol, csak az első felvonás.
Nem fejti ki hogy csináljam ezt a dolgot a szükség szobájával, elfelejti, hogy mugliszerű vagyok. Szóval nem értem imádkoznom kell-e előtte, vagy elég ha valami idióta mantrát ismételgetek.
- Ja, kösz, kipróbálom. Akkor menjen a kurva sok dolgára én meg majd árziázok a szoba előtt, vagy akármi. Viszlát
Közlöm mogorván, hátat fordítva és mivel úgysem fog megállítani, csak elindulok a kihalt, kísérteties, baszott hideg folyosón, hogy a következő sarkon kiverjem a fejemből az apákat, zenélő csodaszobákat és elgáncsoljak egy újabb, selejtes elsőévest.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Help out dad

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Emeletek-