Szellemszállás

November huszonötödike az a nap, mikor a bérgyilkosság mellett szervkereskedő lettem. Ámbár ez erős túlzás. A szellemszállásra megbeszélt találkozó aligha fog maffiatárgyalásokra hasonlítani. Lévén, hogy az ügyfelem még gyerek. Ennek ellenére a pontosság őt is megilleti, tizenöt perccel az előre megbeszélt időpont előtt érek a helyszínre. Természetesen százfűlé főzet hatása alatt.
Edward ugyan biztosított róla, hogy a kölyök ártalmatlan, de sosem árt az óvatosság.
~ A hülyeségre hagyom magam én is rábeszélni. ~
Bosszankodom. Edwardnak van valami haverja, akinek tartozik némi szívességgel, és ez lenne a szívesség. Hogy szerezzen emberi májat a gyereknek. Erre meg persze én vagyok a legalkalmasabb, így Edward végül kikönyörögte, hogy segítsek rajta.
"Mit sírsz egy kis szervkereskedelemtől bérgyilkos létedre? Ne mondd nekem, hogy a patológián nem tudsz simán szerezni egy kis májat. Elhozod a kölyöknek és kész."
Végső soron igaza van, huszonegy gyikosság után ez már nem nagy ügy. De nagyon nagy blama lenne pont e miatt az igazságszolgáltatás érdeklődési körébe kerülni. Ezért a százfűlé főzet. Az utcán, valami hajléktalan mugli néhány hajszálát téptem ki úgy egy fél éve, miközben az részegen aludt. Ennek megfelelően kinézek vagy hatvan évesnek, erősen kopaszodom és kb teljesen ősz vagyok. Elég alkoholista arcom van, de igazából nem érdekel. Ha kell a kölyöknek a máj, akkor azt nézze, ne az én képem. Elég jó ruhákat vettem erre a vénséges vén testre. Divatjamúltak, de jó anyagból készültek egy igényes szabó keze alatt. Jó anyagi hátteret sugallnak. Ettől függetlenül nem fogom sajnálni őket megsemmisíteni, amikor eljön az ideje.
Előbb érek az épületbe, mint a megrendelő. Semmiféle világosságot nem gyújtok, sőt igyekszem mindenféle fényforrást kiiktatni. Előtte kinézek egy sarokban heverő fotelt, amibe biztosan nem botlik bele senki csak úgy és csendben várok.

Nem rajongok a roxmortsi hétvégékért, mégis hasznosnak tartom őket, hiszen sokszor csak így és itt tudok beszerezni bizonyos hozzávalókat egyes kotyvalékaimhoz, egyes rituáléimhoz. És ez biztosra veszem, hogy most borzalmasan hangzott, de vannak olyan varázsigék, melyekhez külön rituálék kellenek. Ilyen egy új, fejlesztés alatt álló varázsigém is, amihez lehet, nem árt, ha van némi szétmart emberi májam. Esetleg ép. Még nem tudtam ezt kikísérletezni. Lehet, hogy nem is emberi májat kíván. Lehet, hogy nem is májat kíván az ige, sokkal inkább tüdőt, ami talán egy fókáé. Még nem tudom, de egyelőre az emberi máj tűnik a legjobb megoldásnak. Legutóbb a csirkével kicsit mellélőttem.
Sietősre veszem lépteimet a Szellemszállást megpillantva, és még utoljára, a forgalmasabb szakaszon, odaintek egy hugrabugos fiúnak, aki mostanában rámszállt, de őszintén remélem, hogy most nem követ. Úgyis kövér egy kicsit, nem bírja a tempót, és bizonyára nem is érdekli, miként üzletelek. Vagyis, bízom benne, hogy nem érdekli, de természetesen teljesül minden kívánságom, és nem követ. Hála Merlinnek, nem lesz sem a nyakamon, sem pedig a lábaim alatt. Nem hiányzik fikarcnyit sem.
Rálépek a ledöntött drótkerítésre, és ebben a pillanatban egy kiábrándító-bűbájt szórok magamra, hogy ne láthasson senki. Nem túl forgalmas ez az út, de fő az elővigyázatosság, ezért így megyek az épületig, sőt, egészen a szobákig. Kész labirintus ez a ház, nem lenne szerencsés, ha az illető, akivel találkozok, hátba támadna. Inkább először megnézem, hogy milyen figura is.
- Jó napot! - köszönök, és ezzel együtt fel is fedem magam a hatvanas pasas előtt. Na, ugorjunk bele az üzletemberek fertőzött világába! - Bizonyára Ön az én emberem.
Anyáék bizonyára nem díjaznák ezt a lépésemet. Azt mondanák, hogy vannak ismerőseink, akiktől hamarabb beszerzünk bármit. Jobbat, frissebbet, egészségesebbet, emberibbet, jól tartósítva, de ők ezt nem értik. Egyedül akarom megcsinálni. Erről az igéről még csak nem is tudnak, ha nem merültek az utóbbi három hónapban a fejembe. Remélem, nem tették, mert akkor bizonyára meg vagyok figyelve legalább egy minimális mértékben. Sötét varázslatot akarok, nem valami virágidézős, madárcsicsergős csodát. Azokból is kell, de fontos, hogy mindkét oldal fel legyen fegyverkezve. Ez pedig egyelőre talán megtörtént, de én nem érzem magam biztonságban ebben az iskolában. Otthon igen, de itt nem. Nem fogom soha elhinni, hogy itt határtalan védelem alatt állok csak azért, mert Dumbledore az igazgató. Merlinre, hát ő is meghalhat egyszer és már nem olyan fiatal, mint háromezer évvel ezelőtt. Igen, félek a Roxfortban, de ha ez sikerül, akkor meglesz a fegyverem. Nem fogom sötét célokra használni, megtanulom az okklumenciát is, meg a non-verbális varázslást, és akkor senki sem fogja megtudni, mi is ez. De nekem védelem kell a szüleimen túl.

Végül megjön a kölyök. A kiábrándító bűbáj mellett pluszpont a pontosságáért. Még az illendő köszönést is tudja, dícséret érte. Ám ahogy én százfűlé hatása alatt vagyok, meglehet ő is és akkor hiába stimmel az Edward által megadott személyazonosság.
~ Ha én az embered lennék, emberedre akadnál. ~
De nem piszkálom, végül is tisztelettudónak tűnik.
- Légy üdvözölve. Mi kellene ha volna?
Igazából alighanem felesleges húznom az időt, de tényleg hatalmas bukás lenne egy ilyen semmiségen elcsúszni. Változatlan testtartásban, a fotelben hátradőlve nézek a fúra, karjaim a karfákon pihennek.

Végigmérem az öregembert, és bár nem szimpatikus, talán megteszi azt, amire kérem. Sosem bíztam meg más emberekben, így most sem felhőtlen a bizalmam a hatvanas öregember irányába. Véleményem szerint százfűléfőzet hatása alatt érkezett, és egyébként talán életvidámabb, kedvesebb arccal rendelkezik. Mindenesetre, ettől most elvonatkoztatok.
- Úgy gondolom, már értesült a kívánságaimról, és bízom benne, hogy tud segíteni májas problémámon. Tudja, nekem az illegálisból is a legjobb kell. Remélem, meg tudunk egyezni. - nem virítok pénzt, nem villantok pálcát, mert nem érzem úgy, hogy szükséges volna. Majd, ha odaérünk, akkor kifizetem. Ha arra kerül sor, készen állok párbajozni ellene, még ha nem ismerem, akkor is. Pálcám kéznél van, a reflexeim jók, egyből eszembe jut majd egy varázsige. Ettől nem félek túlzottan. Legrosszabb esetben megsebesülök, megkínoz, esetleg meghalok. Utóbbit talán szerencsés lenne elkerülni már csak a családom miatt is.
- Tud minőségi - értse ez alatt, hogy nem dohányzó, egészséges embertől származó májra gondolok -, friss szervet szerezni? - vagy ne nagyon raboljuk tovább egymás értékes idejét? Bár nem mondanám, hogy sietek, azért mégsem szeretnék kétes eredetű, kétes erkölcsű személyek társaságában leledzeni, akármennyire is tűnök vakmerőnek. Mondjuk az egy más kérdés, hogy hugrabugos vagyok, nem pedig griffendéles, de ez így van rendben. Egyébként, szerintem a Hollóhátba vagy a Mardekárba kellett volna kerülnöm, de ezen már nem fogok tudni, és nem is akarok változtatni. Nyugodj meg, attól megnyugszol...

Ha százfűlé hatása alatt is áll, akkor is tudja, hogy miért jöttem ide. Tehát alighanem felesleges tovább kerülgetnem a forrókását. Ha esetleg lesben állna itt pár auror, nem biztos, hogy ki tudnám dumálni magam.
- Tudok.
Elgondolkodom rajta, hogy megkérdezem mire kell neki. Nem szeretek kérdezősködni, az én szakmámban ez nem tanácsos. De ha megölök valakit, az meg van halva, kész. Nincs reklamáció. Viszont ez a kölyök nem célszemély, ám ennek ellenére sincs kedvem rendszert csinálni a találkánkból.
- Van egyéb kikötésed? - Nem gyúnyolódom, komolyan érdekel. - Csak egyszer akarok visszajönni, a csomaggal együtt. Ha elmondod mire kell, akkor ehhez igazodva szerzem be. De ha már itt vagyok vele, akkor már nem fogadok el reklamációt.
Megállok pár pillanatra, de aztán még is folytatom. Ha már egyszer belevágtam ebbe a hülyeségbe, akkor legalább már legyen tiszta a gyereknek a felállás.
- Félreértés ne essék, én nem neked dolgozom. Kisegítem egy barátomat, aki nem te vagy. Tőled semmit nem kérek, tehát semmit nem is követelhetsz tőlem. Viszont ha már rábeszéltek erre a hülyeségre, akkor legalább már csináljam meg rendesen, nehogy később kitaláld, hogy nem kaptad meg amit akartál és így végül a barátomon sem segítettem. Rajtad múlik mit árulsz el és mit nem, de úgy fontold meg, hogy csak ez az egy esélyed van.

Tud róla, mit akarok. Fantasztikus, legalább ez már nem szorul magyarázatra. Minden bizonnyal nem érdekli, mire kell nekem emberi máj ilyen kritériumokkal. Remélem, tényleg nem érdekli, nem les a fejembe, nem kérdez rá, mert semmi köze sincs hozzá. Nem akarom, hogy tudjon a varázsigéről, annak jellegéről, erejéről. Semmiről ezzel kapcsolatban. De az nem esne rosszul, ha felállna abból a gusztustalanul szétrágott, szétszabdalt fotelből. Illik bele a saját higiéniáját elnézve, mégis zavaró, hogy ennyire beleolvad sötét környezetébe. Mégsem szólok neki. Nem azért vagyok itt, hogy beszóljak. Csakis az üzlet miatt.
- Előny számomra, ha steril a szállítmány, egy kilogramm körüli, és nálam van a halál beállta utáni hetvenkettő órán belül. De a fő szempontokat már az imént elmondtam. Ha túlszalad kicsit időben, súlyban, az nem probléma. - nem akarom nagyon megkötni a kezét, csak annyira, amennyire szükséges. Egyébként is hibernálni fogom a szervet, így megőrzi majd frissességét. Egyébiránt, egy májat nehéz elrontani, főként a pusztulásra van ítélve. És nem erősségem a reklamáció sem.
- Nem érdekem elárulni sem Önt, sem pedig magamat. - biccentek fejemmel, hogy megértettem, amit mondott. Erről előre fel voltam homályosítva, így nem volt bennem kétes tényező ezzel kapcsolatban, de azért értékelem, hogy egyszer még ő is elmondta a fontos, mindkettőnk számára lényeges információkat.
- Előre láthatólag hány hónap, mire meg tudja szerezni? - Karácsonykor már nem leszek az iskolában, így szerencsétlen ötlet lenne pont arra a periódusra időzíteni a következő találkánkat. Nekem személy szerint legalkalmasabb a legközelebbi január lenne, de szíves-örömest meghallgatom az ő álláspontját is.

Tiszta ügy. Szeretem a tiszta ügyeket.
- Egyértelmű, egyenes beszéd. Örülök neki, hogy nem valami hülyegyerekkel akadtam össze. - Az már más kérdés, hogy egy gyerek akinek emberi máj kell az mennyire normális, de az már engem nem érint. - Ezt vedd bóknak. A kéréseidet megjegyeztem. Azt nem feltétlenül ígérem, hogy a halál beállta után maximum három nappal nálad lesz a csomag, mert nem én fogom neked elhozni, hanem az, akit ezzel először megkerestél. Nem tudom mikor lesz lehetőségem hozzájutni. Lehet egy hét, lehet tényleg több hónap. De mi többet nem talákozunk, így értesíteni sem foglak előtte. Egy nap majd betoppan vele az ismerősöd oda, ahol épp vagy. További szép napot.
Nem mozdulok meg. Ülök tovább a fotelban és várom, hogy a kölyök távozzon.

- Mindezt tudomásul veszem. Köszönöm, hogy szánt rám némi időt. - azzal előveszem a zsebemben lévő pár galleont, és leteszem a közeli asztalra. Ez a minimum, ha már segít rajtam, még ha nem is miattam, sokkal inkább maga miatt. Biztos, hogy nem jó szándékából tesz szívességet, főként olyat, amivel tizennégy évesekkel elkövetett májkereskedelem az éppen aktuális üzlet. Én így nem tennék semmit, de kellenek az idióta emberek. Na meg persze a vakmerők is! Döntse el mindenki, hogy az előttem ülő alak ezek közül melyik.
- Viszlát! - azzal előveszem varázspálcámat, fejemre koppintok vele, és ezzel a lendülettel máris kiábrándulok a világból. Csodálatos! Kedvelem ezt a bűbájt. Mindig hasznos, és mindig könnyedén sikerül.
Kihátrálok a szobából, és elindulok abba az irányba, amerről jöttem. Végigsétálok a ház egy rövid folyosóján, kilépek az ajtón, és érzem, ahogy megcsap a csípős, decemberi szél, vegyítve egy kis jéggel. Az arcomba száll a köd, az arcomba süvít a hó, én pedig kint vagyok ismét a főutcán, a tömegben, és egy intésemre ismét láthatóvá válok. Jó üzlet, ha egyszer meg is valósul. Remélem, az összekötőnk nem baltázza el. Ő is tudja, milyen fontos számomra ez a kevéske máj. Mert egy kiló nem olyan sok. Alig három ember mája. Könnyedén kivitelezhető, ha az ember boncmester. De ha van némi esze, ő is hibernálja a szerveket, és akkor senkinek fel sem fog tűnni, hogy idősebbek a kelleténél. Rajtam kívül, persze…

» Szellemszállás
» Szellemszállás - Tapmancs és Holdsáp

Szellemszállás

Szellemszállás

Similar topics

Similar topics