» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Eddie Harvey
Today at 1:57
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Nem igaz George?
Yesterday at 23:45
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
My secret superhiro
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Julie &c Boyd
Yesterday at 18:56
• • • • • • • • • • • • • •
Julianne Vance
Hunter Tuttle
Yesterday at 17:31
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Just look into my eyes...
Yesterday at 17:06
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Évfolyam- és csoportváltás
Yesterday at 16:27
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Ami nem öl meg, az
Yesterday at 8:43
• • • • • • • • • • • • • •
Wardell C. Drake
Grief
Pént. 17 Aug. - 21:48
• • • • • • • • • • • • • •
Erin Rookwood
Családom és egyéb állatfajták
Pént. 17 Aug. - 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Hedwig Wolff
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Vas. 13 Május - 20:18
to Alec
Már egy hete vagy éppen kettő itt vagyok, és belerázódtam a tanári élet rutinjába és szerencsémre és Alec pechjére Lestrange is elfogadott a maga fura módján és sok mindent átad nekem, és úgy érzem hatékony segítsége lehetek. Persze, nem érdekel különösebben a munkakapcsolatunk jó, és néha még egy apró mosolyt is kicsiholok ami azért...siker.
A birtokon sétálok és a tó felé igyekszem, ahol van egy vén fa, és a törzsénél ki tudja hány éjszakát töltöttem annak idején, ha nem bírtam aludni és kijöttem ide. Átdohányzott és italozott éjszakák jutnak eszembe, és hogy mennyiszer, de mennyiszer elkaphattak voln, de szerencsére nem így lett.
Kényelmesen talár nélkül sétálok ide, hiszen hétvége van, és minden dolgommal végeztem, van egy kis időm olvasni és a saját dolgommal foglalkozni, így hát van nálam egy pergamen és tinta hogy leírhassam amit akarok. Letelepszem és hátam a fának vetem. Mennyi emlék köt ide, és mégis... most valahogy más. Tanárként sokkal több mindenre kell figyelnem, mint szeretném ha nem akarok lebukni.
Oldalra pillantok, és Alecet pillantom meg. A Tiltott Rengeteg felől érkezik, ahol magam is sokat kószáltam, fittyet hányva a veszedelmekre. Szerencsére eléggé kiismertem, és mindig elkerültük a bajt a társaimmal. Na persze voltak kevésbé tapasztaltak is. Előszeretettel kergettük a kicsiket is be, amolyan beavatás címszóval. Az emlék mosolyt csal az ajkaimra és észre se veszem Alecet csak mikor már elég közel van és össehúzott szemekkel mormogom el egy aprócska átkot felé hogy megbotoljon. Természetesen én nem tehetek róla.
- Mi az? Elkerülhetetlen hogy kikerülj drága bátyám? - nézek rá édesen mosolyogva ahogy tüntetően a Varázslatok feketén fehéren című könyvre pillantok. Felkészülök a következő órámra, csak nem bűn...


Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 13 Május - 21:00

Rowan & Alec


Kellene némi hippogriff toll és karom. Ez volt amit Clive sutyorogva és némileg elgondolkodva hadovált, de rögvest lecsaptam rá, hogy csak maradjon és készüljön az órára, hozom én alapanyagnak! Mert valamelyik professzor kérte, nekünk meg elfogyott, hát miért ne? A talárral nem bajlódtam, az úgy is beakadna mindenhova. Felkaptam pár döglött menyétet, patkányt és egeret és már mentem is. Hát... jó egy óra volt mire megtaláltam azt a pár hippogriffet ami nálunk tanyázik az erdőben, megkeresni a fészkük és ott kutakodni. Meg ugye nem úgy megy az, hogy csak berontok elveszem ami kell és uzsgyi haza. Ez türelemjáték. De minden simán ment ha nem is gyorsan. Találtam egy marék tollat meg egyetlen karmot, de a semminél több. Ezekkel battyogtam vissza, mikor találtam egy baglyot is, aki kiszúrta hogy maradt nálam döglött egér. Adtam neki, így a vállamon maradt, már küldtem pár postát vele. Éppen őt simogatom és vele foglalatoskodom mikor elvesztem az egyensúlyom és rögtön fordulok, hogy a hátamra essek, se a bagoly se a tollak ne bánják a kezemben és a belső zsebemben. Nincs is miben megbotlani... de mikor meghallom a hangot hamar rájövök, kár volt lazítanom az utóbbi pár napban és kijönni a vackomból. Mert nem hiába happoltam el a feladatot Clive-tól, napok óta csak a lakosztályom és a tanterem között ingázok, máshova nem megyek, nem sétálok, nehogy belefussak az öcsémbe. Erre tessék! Érzem ahogy görcsbe rándul a gyomrom és hogy a bagoly a hasamra száll, finoman megcsipked mi lelt.
-Úgy fest... pedig én igazán igyekeztem... - Veszek egy reszketeg levegőt, nehogy elfelejtsek lélegezni ahogy várom a következő átkot. Ez még... semmi sem volt tudom én, csak arra elég hogy beindítsa a fantáziám. De ahogy elnézem... órára készül?
-Na mi az? Megtarthatod az első órád öcskös? - Fordulok óvatosan a hasamra, a bagoly a vállamra száll, mintha ott biztonságban lenne, ostoba állat... vagy tud valamit amit én nem? Leülök törökülésbe és megvizsgálom hogy megvan-e minden amiért mentem, üres kézzel nem mehetek vissza. Azaz visszamehetek csak nem akarok.
-Azt hittem Neked már nem kell tankönyv, minden megy fejből. - Csak félig gúnyolódás, félig komolyan gondolom és meg is lep. Azért ellenőrzöm azt is a pálcám megvan-e, Rowan közelébe létfontosságú...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Vas. 13 Május - 21:53
to Alec
Elmosolyodom az orrom alatt ahogy látom megbotlani de az is feltűnik hogy nem olyan esetlenül zuhan mint régen, hanem szinte tudatosan, megtanult esni. Ez nem egy rossz dolog, én is megtanultam hogy ha elrepít egy átok, akkor se zúzzam össze magam egyből. Szóval tényleg tanult egyet s mást, bár most napokig nem láttam, csak ebédnél futottunk össze néha, bár én visszaültem a mardekár asztalához, nem csatlakoztam a tanári karhoz a főasztalnál, hiszen nem vagyok tanár még. Mondjuk nem is leszek, de ezt elég ha én tudom.
Végignézem ahogy a közvetlen közelemben feltápászkodik, és elnézem a vállára mászó baglyot is. Ez nem az ő példánya, abban biztos vagyok.
- Észrevettem. Alig láttalak az ebédek kivételével. Már majdnem azt gondoltam hogy kerülsz engem - csipkelődöm ahogy én is odafordulok felé, és elhelyezkedek, kényelmesen felhúzott térddel. A pálcám a kezem ügyében, mert nem fogom kihagyni a kínálkozó alkalmat, de a figyelő szemek előtt nem is eshetek túlzásba. Milyen kááár. Nem baj, a félelem már így is ott van Alec pillantásában.
- Már a másodikra készülök ami azt illeti - mosolyodom el, mert az első tegnap volt, és egy kicsit izgultam is, mert nagyon új szituáció volt, de úgy hiszem megnyertem az osztályt és nem utálnak nagyon. Tudok én kedves lenni.
- Nem is kéne, de másodikosok lesznek, és már nem tudom mi a fenét tanultunk másodikban... - sóhajtok fel, hiszen régen volt már.
- Na és te? Mit csináltál a tiltott rengetegben? - kérdezem.


Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 13 Május - 22:20

Rowan & Alec


Sorscsapás, földcsuszamlás! Ja nem, csak egy átok az Öcsitől... de nem lesz bajom tőle, ennyitől már nem, bár lehet csak tesztel vagy nem tudom. Minden esetre az is haladás hogy nem állok fel és megyek rögvest tovább, nem?
-Ó tuti nem... - Forgatom a szemem, de ciccenek is, mert hát jól látja, féltem kimenni a folyókra magányosan. Inkább rendet tettem Clive-nak a tanteremben, minden ABC, hasznosság, szín és kitudja még mi a jó isten szerint került gondos elrendezésbe. Clive néha elég... furcsa. De térjünk vissza az öcsire, aki szintén fura, mert nem átkoz meg megint rögvest. Régen nem voltak gátlásai de lehet hogy most mint tanár visszafogja magát. Ez vajon valóban szerencsének minősül az esetemben?
-Hm. Nem leptél meg vele ami azt illeti. - Sóhajtok, mert nekem csak lesz, péntek 13, röhögtem rajta, de Clive megkért, hogy akkor halaszthatatlan dolga lesz. Amúgy fogalmam sincs megkért-e volna, tény, nem tűntem olyannak, aki bármit is csinálna a tantermen kívül, márpedig sok óra inkább azon kívül esik. De lehet nem is vette észre, én csak segéd vagyok, bár most látom Rowan nyomába sosem fogok érni. Rég beletörődtem, nem visel meg, csak rezignáltan konstatálom, hogy van ami nem változik.
-Azért nem tudod, mert egyszerre tanultad a harmadikkal... hamarabb tudtad a tananyagom mint én. - Ó én emlékszem mennyit mérgelődtem miatta. Már-már azon voltam megkérem írja meg az egyik házi dogám, de rájöttem valószínű direkt hülyeségeket írt volna bele, hogy szedjem össze magam, így inkább hallgattam öcsém kimondatlan, általam kigondolt szavaira és megírtam én. Elfogadhatót kaptam rá érdemül, örültem neki, noha tudtam Rowan tanulás nélkül írt volna ennyit.
-Bimba professzornak kell némi hippogriff toll és karom, azt mentem gyűjteni. Elfogyott és gondoltam kimegyek én Clive helyett. Ő is órára készül. - Ütöm meg párszor finoman a mellkasom, mert a mellényem zsebében vannak a megszerzett dolgok. Csak nem lesz olyan galád, hogy keresztbe tesz ilyennel, ennyi bizodalmam maradt vele szemben, bár tudom szeret ott szívatni ahol ér. Tépkedem kicsit a füvet, tépelődöm megkérdezzem-e, de megteszem. Nem bírom ki.
-Jól... érzed magad itt? - Igazából tényleg érdekel, félek nincs kivel beszélgetnie, vagy mivel kötelességből van itt nem érzi jól magát. A látszat ellenére szeretném tudni hogy telt eddig az élete, hiába félek tőle jobban, mint a tűztől. Most épp nem átkoz mozgásképtelenre, hátha...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Vas. 20 Május - 21:04
to Alec
Lusta pillantással követem a bátyámat, ahogy felbukik, de végül erőt vesz magán és tőlem nem messze telepszik le mégis, a bagollyal a vállán. Érdekes hogy mennyire nem tekintettem sohasem a rokonomnak, mégis ugyanaz a nevünk és mennyire élveztem már iskoláskorban is, hogy mindent jobban tudtam nála. Talán adottság ez, talán csak dac hogy kompenzáljak. Nem tudom, nem is érdekel különösbben.
- Nem, dehogy. Eszedbe sem jutna kerülni engem... - mosolyodom el lassan, de nem éppen édes a győzelem, hiszen ha nem találkozok vele, nem tudom menekülésre késztetni. Viszont valahol megvigasztal hogy kerül mint a tüzet, hiszen tudja hogy bármikor megégethetem, és nem csak szó szerint értendő. Alec az én áldozatom, mindig is úgy tekintettem rá, hiszen akkor vezettem le a feszültségem rajta, amikor csak akartam és van... ami nem változik az évek múlásával sem. Ez sem.
- Na és te? Hányadik órádat tartod majd? - kérdezek vissza, mintha nem tudném hogy nem szokott ilyesmire vállalkozni. Én viszont kifejezetten erre, hiszen meg kell tanulnom bánni a diákokkal, és figyelem hogy a prof hogyan csinálja. Nem olyan nehéz, de oda kell figyelnem magamra hogy ne bukjak le. Nem lenne jó ha kivillanna a tetoválásszerű billog.
Felsóhajtok, és a hangja ránt vissza a valóságba ahogy megszólal, de kénytelen vagyok neki kivételesen igazat adni.
- Oh, valóban! Emlékszem. Meg akartam mutatni hogy nem is oylan nehéz a harmadikos anyag és így előre tanultam kicsit, harmadikban meg unatkoztam - válaszolok neki hiszen mindig egy fél évvel előre jártam így mondhatni, plusz fél évem volt hogy felkészüljek az RBF-ekre, míg a többiek beleroskadtak a tanulásba, és idegösszeomlást kaptak. Én kialudtam magam és megalapoztam a jövőmet.
- Szóval beszerző körúton voltál. Még mindig veszedelmesek a kentaurok? Rég láttam őket, és ismertem Grendent közülük - mosolyodo mel, mert annak idején lepaktáltam a kentaurokkal is, mint minden más szörnnyel amivel csak lehetett. Engem nem bántottak, cserébe hallgattam ha olyasmit tettek amit éppenséggel nem szabadott volna nekik.
Figyelem ahogy Alec zavarban van, mintha valamit tudni akarna, de nem meri kimondani. Ismerős ez a szituáció, sokszor volt ilyen már de kivárok. Tudom mit akar kérdezni, de nem fogom neki megkönnyíteni a dolgot.
Megvonom a vállam.
- Nem olyan rossz. A gyerekkorra emlékeztet és még mindig elbűvölő a kastély. Nosztalgikus érzés leginkább - válaszolok mégis, hiszen miért ne? Ezzel nem mondok el semmit, és megvan a látszata hogy beszélgetek vele. Ha rá tudnám venni hogy megbízzon bennem, még rondábban el tudnám gáncsolni... Ér nekem ez ennyit vajon?


Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 20 Május - 21:41

Rowan & Alec


Áh, miért is tenném, kerülni a saját vérem? Clive se értene meg, senki sem. Igaz, most épp nem átkoz meg, gondolom lefoglalja a készülés, vagy nem tudom... vagy csak szimplán nincs kedve. Ok soha nem kellett neki, max kedv, tudom én. Elhúzom a szám és vállat vonok arra, mikor visszakérdez az óraadásra. Hazudni nincs értelme, gyerekes és felesleges lenne.
-Első. Clive-nak valami dolga akadt, amit nem mondhat le. - Na igen... nem tudom mi az, de Őt ismerve tartja a szavát és megcsinálja. Azt persze nem tudom mi a valódi ok, de azért még én is kiröhögném... Nem úgy mint az öcsém. Az öcsém, aki már gyerekként is sokkal okosabb volt nálam, fura hogy erre emlékeztetni kell.
-Szerintem már másodikban is... - Több ideje maradt engem szekálni... azért kezdtem kvidiccsezni, nem másért, addig sem kellett a közösségi terekben lennem, ahol bármikor megtalál. A csapat miatt annyira nem átkozhatott meg, met hátrányba került volna a ház de ennyi...
-Nem tudom, én mindig tiszteltem a területük, ha át akartam menni, mindig kértem engedélyt, én kedvelem őket, ha kissé... maguknak is valóak. Nem ismerem Őt, de látogasd meg ha ismerted, szerintem örülne. - Vagy nem? Fogalmam sincs, én az állatokat szeretem, nem az embereket és a kentaurok - a minisztérium véleményével könnyű szembe mennem - számomra emberek.
Aztán csak réveszem magam arra, hogy róla kérdezzek, sosem tudom hogy fogadja a kérdéseim, a közeledésem, így mindig félve teszem, még felnőtt fejjel is.
-Legalább neked jó volt akkor... Én mindig is utáltam itt lenni... Az összes téglája idegesít... De már nem vagyok gyerek szóval... most kicsit más. - Amíg nem volt itt Rowan már egészen kezdtem megbékélni a hellyel, de így... nem tudom tudja-e miatta és a szüleim miatt utáltam idejárni de mikor mehettem a szélrózsa minden irányába az maga volt a szabadság. Mivel most is mehetek amikor akarok, így azért nem olyan fojtogató itt lenni... De hát nem fura hogy mi mindig mindenben különbözünk, ebben is. Elhallgatok, csak lehajtom a fejem, piszkálom a füvet. Sok dolog eszembe jut, de egyik sem kellemes valahogy...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Kedd 29 Május - 21:41
to Alec
Egészen szép a birtok, igazán kár hogy Alec megzavarja a kilátást, mert nem akarok vele foglalkozni. A mai napon esküszöm nem volt bennem az ártani vágyás, de ha már így alakult, akkor nem fogom kihagyni a kínálkozó alkalmat hogy felbuktassam a közeledő fivérem. Megtettem, de sokkal többet nem tehetek, hiszen szem előtt vagyunk és elő kell adnom hogy nincs semmi bajom ezzel a szánnivaló bolonddal. Aki a bátyám, és nem tudok nem szekálódni vele.
- Oh, szóval Clive nem ér rá, és kééénytelen vagy beugrani a helyére ahogy nem akartad. Alec, te szegény.... remélem elmúlt már a szereplések miatti lámpalázad... - sóhajtok kissé zarkasztikusan, ahogy ránézek, és szemeimben semmi meleg vagy kedves nincs. A mosolyom is halmis, ezt mindketten tudhatjuk, nem kell hozzá semmi más.
- Nem nagyon emlékszem az első második évekre, mármint olyan szempontból hogy mit tanultunk, mert én azt már tudtam apától - vonom meg a vállam, ahogy elgondolkozom. Túl sokat követelt, és mire elsőbe kezdtem járni, már az alapokkal is tisztában voltam, a elmélt és a gyakorlás hiányzott amiben viszont nem volt hiány. Szakkörökre is eljártam, minden évben másra, hogy kipróbáljam magam és az SVK mellett a rúnatan volt a második kedvencem.
- Én is. Nem a semmiért pacsiztam le velük, hanem hogy ne háborgassanak ha olyan helyen járok véletlen ahol nem kellene. Az erdő nagy és veszélyes, nem árt néhány segítő kéz és láb ha kell... Mondd csak Alec, ültél már valaha kentauron? Vagy thesztrálon? - kérdezem tőle, hiszen a mágikus állatok/félállatok igazán kihívást jelentenek. Nem is vagyok benne biztos hogy látja a csontsovány, mégis erős lovakat.
- Te mindig utáltad. Bár talán nem az iskolát, hanem engem, amiért pokollá tettem az éveidet, igaz? Utáltad már akkor is hogy jobb vagyok nálad és ezt ki is mutatom? Végül is, miért is ne tettem volna? Te nem voltál sosem méltó a család nevére és nem igyekeztél a tudásodat sem csillogtatni. Hány E-s dolgozatod is lett? - pillantok rá hidegen. Nem tudom neki megbocsátani ezt.
- Bár nem érdekel. Őszintén szólva az egész nem érdekel, mindössze bosszantassz. A jelenléted, az hogy élsz... hogy megcsömörlöttél egy tanár árnyékában... Miért elég ez neked Alec? Annyi lehetőséged lett volna, miért ragadtál bele az ingoványba? - kérdezek rá.


Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Szer. 30 Május - 20:16

Rowan & Alec


Csúnyábban nézek rá.
-Sosem volt lámpalázam, csak ha ott voltál voltam idegesebb... Amúgy nincs bajom ezzel, csak azt hittem később kér meg, ennyi. - Húzom fel az orrom, mert szerintem nem magyarázok olyan rosszul... gondolom nem. Pénteken kiderül.
-Tudom, emlékszem, az egyetlen jó dolog Leo volt Tőle, én utáltam hogy előre kell tanulni... - Utalok az első házi kedvencemre, a kígyómra, de tény, Rowannak mindig szívesebben tanított apa, mert én sosem haladtam olyan jól. A java rohadtul nem érdekelt, inkább Leoval beszélgettem.
-Néha kipróbálhatnád hogy nem érdekből csinálsz valamit... - Húzom el a szám és csóválom a fejem. Aztán csak összeszalad a szemöldököm.
-Nem. A kentaurok amúgy is sértőnek találják ha egy embert visznek a hátukon, kevés kivétel van, a Thestralokat meg nem látom szerencsére. Úgy nehéz lenne felülni csak úgy magamtól. Te... látod őket? - Kérdezem aggódva, remélem nem, nem akarom hogy így derüljön ki, hogy látta már valaki halálát... Nagyon szadista öcsém van, de ez nem jó dolog, nem kívánnék neki ilyet! Aztán csak prüszkölök egyet és félretekintek. Hogy tisztában van vele mégsem érdekelte soha... De azért megcáfolom.
-Engem sosem zavart hogy jobb vagy. Engem nem érdekel a családi név, senki sem nézi, félvérek vagyunk, nem aranyvérűek. És igyekeztem, de rég eldőlt, hogy Te vagy a jobb, akkor mit erőszakoljam meg magam? Nem fogok csak azért a minisztériumban aktát tologatni mert azt nálam aztán senki sem tud jobban! Nem érdekel ha Te vagy Clive jobbak vagytok nálam, szeretem az állatokat, szeretem a munkám... Pont leszarom a vén szivart, akit mi sosem érdekeltünk, csak a szomszédok véleménye... - Mondom némi fintorral, hiába néz rám ilyen metszően, rég letettem arról, hogy bizonyítani akarjak bármit bárkinek is. Azaz... Rowannak szeretnék, de Ő a legnehezebb minden ember közül, tudom én.
-Nem ragadtam bele. Sárkánykutató lettem, nem ugyan azt kutatom mint Clive. És nem csömörlöttem meg, most jöttem csak. Szeretem a diákokat, szeretek tanulni a saját szakterületem belül. Engem nem érdekel a hírnév, engem az érdekel, hogy jól érezzem magam és szabadnak, elégedettnek. Attól nem lennék elégedett hogy apánk vágyait lesem és rám erőszakol valami faszságot, amihez közöm nincs még hallomásból sem. Te mi a fenéért teszed azt amit mondd? Sosem lesz teljesen elégedett tehetsz akármit, lehetsz nagyobb varázsló mint Dumbledore, akkor se. - Vonom meg a vállam, de érezni az elkeseredettséget a hangomban. Én meg mindig erre voltam kíváncsi, azt hittem mostanra megjön az esze, de nem...
-Lehet úgy fest én Clive árnyékában ragadtam, de Te meg Apáéban... - Nekem ez a véleményem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Kedd 19 Jún. - 20:43
to Alec
Elmosolyodom a csúnya nézésésre hiszen tudom jól hogy miért volt mindig lámpalázas. Nem egyszer fordult elő hogy dadogó átokkal sújtottam amíg nem figyelt, aztán persze pánik rohamot kapott hogy miért nem tud rendesen szépen beszélni mint eddig. Még jó hogy az átok hatása magától elmúlik, de nem kellett sok nyomozás hogy az ember rájöjjön hogy kinek a pálcájából származik az átok.
- Persze, persze kinőtted a lámpadlázat meséld be magadnak egészen nyugodtan - vigyorodom el, mert tudom jól hogy ez elő fog jönni és az emlékem nem hagyja nyugodni ennyi év után sem.
- Leo kivételes ajándék volt tőle, ezt elismerem. Szép példány volt - az állatokat mindig is szerettem és Leo-t sem bántottam soha, bár egy kicsit talán féltékeny voltam gyerekként arra, hogy ő tud vele beszélgetni, aztán rájöttem hogy nekem mihez van természetadta tehetségem, és az is van olyan jó, sőt még jobb is, mint a párszaszájúság. Én mindig előre tanultam, mert érdekelt és sokkal jobb voltam mindig mint a társaim.
- Néha szoktam nem érdekből csinálni dolgokat, csak ezeket általában te nem látod - válaszolok összegúzott szemöldökkel a kijelentésére. Több mindent teszek mint amennyit mutatok, pláne neki meg a széplelkének. Még a végén visszamaradna a fejlődésben, és minő kár lenne.
- Persze, a legtöbb kentaur valóban ilyen kis önérzetes, de akadnak olyanok is akik nem azok. Kényelmesek egyébként - teszem hozzá, hiszen ültem már a hátukon. Azt nem teszem hozzá hogy félhalott voltam és épp csak biztonságba vittek, hogy ne dobjam fel teljesen a talpam. A kérdésére elmosolyodom.
- Én már ültem is rajtuk. Imádok repülni a hátukon, annyira vad és szaabd érzés - merengek el, hiszen nem hogy láttam már ilyeneket, még ültem is rajtuk. A halál amit láttam, az enyém volt, én osztottam ki és aztán elsőre szívrohamot kaptam tőlük, de aztán meg... egészen összebarátkoztam velük. A tiltott rengetegben mindig is nagy kolónia élt belőlük teljesen legálisan.
- Ez a te bajod, Alec! Hogy sosem erőlködtél semmiért, hogy mindig csak elfogadtad ami van és nem akartál küzdeni azért hogy jobb legyen, hogy más legyen! Szerinted én ezt tényleg élvezem?! Apánk uralmát és hogy a pusztulás felé viszi a családot? Komolyan azt akarod mondani hogy leszarod a nővérünket is? Nem érdekel a szomszédok véleménye, de nem áll szándékomban kihalasztani a családi nevet és vérvonalat a te hülyeséged miatt - csattanok fel, és veszedelmesen villan meg a szemem, és elég nagy önuralom kell hogy ne nyúljak a pálcámért és átkozzam halálra azt az idegesítő, tenyérbemászó fejét. De csak sóhajtok egy nagyot és visszanyelem a haragot.
- Mondogasd csak Alec és előbb utóbb elhiszed te magad is. Nem érdekel hogy hol ragadtál, nem is tudom minek kérdeztem meg egyáltalán. Oh nem édes bátyám, ezt rosszul látod. Nem azt teszem amit mondanad, hanem amit akarok. Az hogy jelenleg összevágnak a céljaink az véletlen, és megnyugodhatsz egy kicsit, nem sokáig leszek én apánk árnyékában... az öreg lejárt lemez, és nem hajlandó változtatni semmin és megőrjít a hagyományokkal - morgok, hiszen eldöntött tény apa sorsa is. Az is hogy ki lesz a trónörökös, nem is igazán kérdés hogy én. A nővérem nem lehet, mert nő és mint vérszerinti fiúnak sokkal előrébb való a követelésem mintha megnősülne, és a férjének.



Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Kedd 19 Jún. - 21:17

Rowan & Alec


Egy kis rohadék volt, ha ott volt tudtam nem bírom majd végigmondani amit szeretnék, vagy nem úgy... baromi fusztráló volt, de persze senki sem feltételezte hogy az Öcsém szívat, no meg Ő mintadiák volt én nem meg. Azokat sosem sajnálják.
-Nem vagyok lámpalázas, csak folyton keresztbe tettél nekem, ne is tagadd! - Háborodok fel, nem is tudom honnan van ennyi bátorságom a képébe mondani, lehet azért mert nem most voltak ezek, hanem már vagy 10 éve.
-Igen... az egyetlen ami miatt nem tudom gyűlölni teljes egészében. - Már apát, mert Leot nagyon szerettem, adott nekem egy barátot, noha nem azért kaptam tudom, de mégis Leo az lett. Ozírisz is legjobb barátom, Ő az egyik küldetésem alatt csapódott hozzám. Ő is ritka kincs.
Aztán persze megdorgálom idősebb lévén, hogy ne csak érdekből csináljon már mindent, de persze tagadja.
-Mit? Eszel egy tábla csokit, hiába nem a különleges étkezési terved része? Hagyjuk már... - Az mondjuk tény, hogy sosem tudtam hogy zajlik egy napja, mert kerültem mint lepke a lángot, de akkor is... nehezen feltételezem hogy most is magától lenne itt, vagy nem érdekből beszélgetne másokkal. Ez pedig szomorú, szeretném, ha több mindent tenne magáért, csak úgy.
-Ahh szakadárok... remélem nem veti ki őket a csordájuk. Hát... a lovakból kiindulva gondolom, de én hüllő párti vagyok. - Ezt tudja valószínű, nem hiába lettem sárkánykutató. Ültem már sárkányon, de csak mert sebesült volt és el kellett látni, szegény pára nem repült. De tervben van egy sárkánylovaglás egyszer.
-Rowan.... - Nézek rá aggódva, pont leszarom hogy mennyire kényelmesek meg jó rajtuk lenni, de Thesztrálok, nem szabadna látnia őket! Fogalmam sincs milyen halált látott de az sosem kellemes.
Persze eztán már nem leszek kedves, mert a régi lemez, miért nem vagyok felelősségteljesebb, mintha csak apát hallanám, ne már bassza meg.
-Hah, mert kihalna? Nem olyan bonyolult gyereket csinálni öcsi, elmagyarázzam? Amúgy meg senki sem követeli meg hogy engedj apa zsarnokságának, mert ha nem azt teszed amit Ő akar mi lesz? Hm? A nagy Silverlake család, ú...  Saját életed van Rowan, azt csinálsz amit akarsz, és de, nem érdekel a nővérünk, max Te, de ez mindig is így volt. - Fintorgok, mert komolyan ez az indoka, ezért nincs önálló akarata?! Ne már, könyörgöm, engedje már el ezt a sznobságot!
-Én Clivenak a partnere vagyok, nem az árnyéka. És Rowan ha annyira a saját fejed után mennél nem itt lennél, hanem ki tudja mit csinálnál, bármi lehetnél, auror is akár, wizengamot tag vagy halhatatlan akár, amit csak akarsz de Te itt vagy velem. Szerintem gondold végig mik is a céljaid. Az meg ha vért frissítesz otthon nem árt, legalább élhetőbb lenne mindenkinek az otthon lét, mert nem kell otthon lennem ahhoz, hogy tudjam milyen az. - Eleget szenvedtem otthon hogy amint lehetett rögvest költözzek. Nem volt ugyan állandó otthonom, hosszú idő után a Roxfort az újra, de mégis kellemesebbnek találtam mint az otthoni légkört. Az meg hogy felnyitja apa szemét, hogy haladni kell a korral sosem baj. Én legalább is nem gondolok ennél többre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
15
▽ Reagok :
13
▽ Avatar :
Jacey Ethalion



»
» Vas. 1 Júl. - 23:42
to Alec
Halvány kis mosolyra húzódik az ajkam ahogy szóba kerül hogy lámpalázas volt, hiszen nem volt. Minden aggodalmának é idegeskedésének amit valaha is átélt, én voltam az oka. Ennél fogva nagyon szeretném látni hogy milyen lesz az első órája, és mit fog szerencsétlenkedni. Kár hogy nem vagyok animágus, pókként ülnék a falon és szarrá röhögném magam rajta.
- Nem vagy az persze. Fogjál csak mindent rám. Könnyű ám kicsit hibáztatni, tudom - vigyorgok ahogy álfelháborodok, hiszen sosem kerekedhet fölém, és hiába szónokol nekem erkölcsi magasságokról, nem érdekel. Nekem megvan a saját értékrendem és a magam céljai amik nem mindenhol egyeznek a Nagyúréval de őt nem is érdekli hogy a saját házam táján mit teszek, amíg nem akadályozom az ő terveit.
- Szentimentális vagy még mindig - mosolyodom el, kicsit kevésbé gúnyosan, hiszen ő mindig is ilyen volt. A művészlélek a családban ahogy apa gúnyolta, de valahol... nem tagadom hogy irigy vagyok rá, amiért ő ledobta ezt a felelősséget. Ő megtehette hogy ledobja, velem ellentétben. Én cipeltem a súlyos felelősséget és majd összeroppantam és a harag, a gyűlölet tartott életben.
- Nem tudhatod mit teszek és mit nem. Mit miért... Ezek olyan dolgok Alec, amihez soha nem lesz semmi közöd, ha nem viseled a karodon a jelet - morranok rá, hiszen szerencsére nem sokat találkozunk és néha nem bánom hogy elkerülhetem és van egy kis időm magamra. Itt legalább a munkán túl, még élvezhetem a kastély varázsát, és a nosztalgikus emlékeket. Mint a szellemek, vagy az esti portyázások, amiket elnézek a diákoknak.
- Nem hinném. Ők máshogy működnek a lovak, de nem tudom pontosan mennyire. Azt mesélték hogy ezt hordájuk válogatja és itt mindenki eldöntheti hogy mit akar és mi fér bele a kentari büszkeségbe - válaszolok neki egy fűszállal játszadozva. Ki kellene menni hozzájuk is, de mikor? Rémes ez a tanárkodás, annyi adminisztrációval jár hogy nem csoda hogy Lestrange örült nekem hogy besegítek. Visszapillantok rá ahogy a nevem mondja, és összehúzom a szemöldököm. Sajnálna? Amiért látom őket?
- Nem hagyhatom hogy kihaljunk, értsd már meg! Nem azért mert apa ezt akarja, hanem mert egyszerűen így is kurva kevesen vagyunk. Nem érdekel hogy mit gondolsz, vagy mit mondassz Alec, te már nem is tartozol a családhoz, így jogod sincsen hogy kioktass engem hogy mit tegyek. Miért érdekel ez téged? - fakadok ki én is, és megmarkolom a pálcámat és komoly önerő kell hogy ne essek neki puszta kézzel, de nem gyűjthetem a rossz pontokat. Uralkodnom kell magamon. Nagy levegő.
- Én azt csinálom amit akarok. Itt vagyok, mert kell a tanári gyakorlat hogy levizsgázhassak, és aztán elhagyjam ezt a nyomorult országot! Megvan a munkám, és tudom hogy hol leszek jövő ilyenkor, és remélem még csak a közelben sem fogsz járni. Nem Veled vagyok itt, nem érted?! Az külön öröm hogy megátkozhatlak amikor jól esik, de ha nem lennél itt, akkor is itt lennék - csattanok fel, és alattomosan fordítom felé a pálcámat hogy megátkozzam.
- Habrix! - suttogom és egy színtelen fénycsóva vágódik Alecbe, mert kétlm hogy ki tudna térni előle. Az átok hatása annyiban merül ki hogy tizenöt percig minden egyes szót visszafelé mond ki. Aztán elmúlik a hatása.
- Legyél boldog a kistanárkodásoddal és az erkölcsi magasságaiddal. Remélem jól melegítenek éjjel is - vágom hozzá búcsúzóul, és felkapom a könyvem és a kis táskámat és elindulok befelé a kastélyba. Direkt nem rohanok, csupán kényelmesen, mintha mintha sem történt volna, de nem lennék ma annak a helyébe aki felbosszant engem ezek után.



Not gonna die || lesz ez jobb is
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
49
▽ Reagok :
46
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Hétf. 30 Júl. - 15:45

Rowan & Alec


-Pfff, a kicsit? Miről beszélsz Te?! - Forgatok szemet, mert igenis miatta volt minden! De tudom hogy Ő is tudja, csak táncol az idegeimen. A szentimentálisra megvonom a vállam, megeshet, elvégre nem áll messze tőlem, hiába tagadom folyton folyvást.
-A karomon a mit?! Rowan, azt ne mondd hogy Te... - De ki se mondom, csak elsápadok. Az öcsém oldalt választott ebben az agyatlan háborúban, ráadásul a sötétebbet? Ugye csak megijeszteni akar?! Főleg mert az igazgató kiszúrta volna és fiatal is hozzá!!! A kentaurokat így annyiban is hagyom, mert eltörpülnek a felmerülő probléma súlya alatt.
-Dehogy vagyunk kevesen és belterjes már az egész amúgy is, azért vagy Te jobb mert nem belterjes az egész vagy akkor válassz valami külföldi aranyvérűt, már mindegy, már nem lehet aranyvérű gyereket, de ilyenformán mindegy kivel hálsz, lesz benne mágia! Azért érdekel mert tudom milyen ha végre van életed és nem valaki öreg vaskalapos beszűkült ember mondja meg mivé kélne válnod vagy kinek kéne lenned! És életem legjobb döntése volt kimenni azon az ajtón Rowan, akkor is nem beszéltek velem többet... lett életem! - Emelem fel a hangom, mert igenis van közöm hozzá, van jogom beleszólni, a bátyja vagyok, az egyetlen! Én is szorítom saját pálcám, de csupán védekező jelleggel, nem hiszem hogy meg tudnám támadni Őt valaha is...
-Hát abban biztos lehetsz, visszamegyek a sárkányaimhoz, oda nem jössz utánam! - Mondom vehemensen és dacosan, pedig titkon mindig az volt a vágyam, hogy legyen egy normális testvérem. Hogy Ő legyen az... annyira irigyeltem Clive-ot mindig ezért! De mire észbe kapok már meg is átkoz, elsápadok újra, de... nos...
-aiM...? - A zavarom nagyobb mintha ténylegesen megátkozott volna, így csak nem tudok normálisan beszélni. Pislogok rá, értetlen, mert ez túl kedves hozzámérten, bár lehet csak az iskolai környezet teszi. Dacosan nézek rá, egyértelműen jelezve melegítenek azok, jól érzem magam így és Ő is jobban lehetne de nem mondok semmit, úgy se lenne jelenleg értelme. Semmilyen formában... Csak nézem a távozó alakját, mígnem sziluetté szelídül és eltűnik. Még akkor is percekig ott ülök és rágom magam a hallottakon, de elhatározom valahogy ráveszem hagyjon fel apánkkal. Nem tudom hogy, nem tudom mennyi idő, de meg fogom próbálni. Muszáj...

//Köszi <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Sweet Brotherhood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Sweet Dreams cukrászda

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezett játékok-