» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
74
19
13
20
13
10
23
11
1
5
5
5
27
226
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Magasröptű beszélgetés...
Today at 21:42
• • • • • • • • • • • • • •
Angus Belby
'Cause my boss said...
Today at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
stars cannot shine without darkness
Today at 17:49
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Brysen
Nem igaz George?
Today at 16:01
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Homecoming
Today at 15:49
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
Vattacukor
Today at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Richard Avery
I'm gonna party like it's my civil right
Today at 14:14
• • • • • • • • • • • • • •
Myron Wagtail
Avatar foglaló
Today at 0:17
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
Beatrice Bell
Yesterday at 23:58
• • • • • • • • • • • • • •
Beatrice Bell
that bridge is on fire
Yesterday at 21:49
• • • • • • • • • • • • • •
Theia Belby
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
112
▽ Reagok :
100
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Iwan Rheon



»
» Hétf. 14 Május - 19:43
Rigel & Richard

Még sosem vertek meg igazán. Nem azért, mert nem próbálták meg, hanem azért, mert Rody mindig ott volt és ellátta a bajukat. Megszámolni sem tudtam volna, hányszor kötöttek belém életem során, hajítottak ki bárokból és szórakozóhelyekről, csak mert nem tolerálták az olyanokat, mint amilyenek mi voltunk Rodyval. Neveztek már a buzi minden létező szinonimájának, meglepő, hány kifejezés létezett ránk. Bár egyik sem volt túl kedves. És most mindegyiket a nyakamba zúdították, Rody pedig nem volt mellettem, hogy darabokra átkozza őket. Mindenki azt gondolja, hogy vele ilyen dolgok nem történhetnek meg. Ilyen csak másokkal esik meg, akik rosszkor vannak rossz helyen és magukra vessenek. Ezek csak rémhírek az újságban, tulajdonképpen elenyésző számban, nem olyanokkal történnek, mint én, akik végtelenül óvatosak. Hát tévedtem, ahogyan mindenki tévedett, akiről írt a Reggeli Próféta. Tévedett, akit megkéseltek a Zsebpiszok közben, az is, akit kiraboltak az Abszol úton és az is, akiből csak néhány ruhadarab maradt és a maradványai felett lebegő Sötét Jegy.

Pedig jó napnak indult. Magammal rángattam Clive-ot szombat délután, hogy a legutóbbi balul sikerült kiruccanásunk után legyen egy tényleg szórakoztató kirádnulásunk. Elvittem egy mugli moziba, ugyanis ő velem ellentétben még sosem látta a Star Warst és ezt az állapotot tarthatatlannak találtam. Óriási adag pattogatott kukoricát és kólát vettünk, azt hiszem, neki is nagyon tetszett maga a mozi és a film is. Későre járt már, mire visszahoppanáltunk Roxmortsba, ahol külön váltunk. Ő elindult a kastélyba, én viszont még maradtam a faluban, meg akartam lepni Rodyt egy üveg borral és egy tálca sütivel a Három Seprűből. Biztosra vettem, hogy még ébren vár a szobánkban és örülne néhány pohár bornak a hétvége alkalmából, ahogyan egy nagy szelet sajttortának is. A kocsmában már csak egy zajos társaság maradt mire odaértem, huszonéves fiataloknak tűnt a nagy részük és hihetetlenül részegnek. Nem foglalkoztam velük, úgy sejtettem, ők sem velem. Kedélyesen eltársalogtam Rosmertával a pultnál, kedveltem a nőt és ő is engem, mindig azt mondta, hogy irigyli, ami köztünk volt Rodyval. Mi meg csak vigyorogtunk minden alkalommal, mert nem túl gyakran hallottunk ilyesmit.
Meg sem fordult a fejemben, hogy aggódnom kéne, mikor elindultam a gyéren kivilágított utcán, néhány méterrel lemaradva mögöttem pedig ott támolygott a részeg társaság is. Pedig nagyon is félnem kellett volna. Akkor döbbentem rá, hogy nagy a baj, amikor először utánam üvöltöttek. Avery, te kis buzi, hova sietsz ennyire? - ezt kérdezték, persze mást is hozzátettek, olyan dolgokat, amiktől fülig vörösödtem volna, ha nem a rémület önt el a zavar helyett. Meggyorsítottam a lépteimet. Ők is így tettek.
Minden bizonnyal a Három Seprűben hallották a nevemet, mikor Rosmertával beszélgettem. Nem is igazán számít, honnan jöttek rá, ki vagyok, csak az, amit utána tettek.

Sosem tudtam párbajozni. Megtanultam az átkokat, egytől egyig mindet a tankönyvekből, de ha másokon kellett alkalmazni őket, leblokkoltam. Nem volt nehéz dolguk, még azelőtt elrepítettek a varázspálcámat ki tudja merre, hogy egyáltalán remegő kézzel rájuk szegezhettem volna. Nem fáradtak azzal, hogy cafatokra átkozzanak, talán már ahhoz is sokat ittak. Amolyan muglimódra estek nekem, ököllel - nem volt nehéz dolguk, kisebb, gyengébb és rémültebb voltam náluk. Mintha egy farkasfalka esett volna neki egyetlen reszkető nyúlnak. Még csak ellenkezni sem mertem, meg sem nyikkantam, gondolom a félelem bénított meg ennyire. Egy rongybábut ütni is nehezebb feladat lett volna, mint engem. Az is csak hosszú percek után jutott eszembe, hogy legalább a fejemet védjem, amíg a földön rugdalnak, mint egy focilabdát.
Eleinte tisztán hallottam minden szitokszót, aztán a hangok összemosódtak és végül már semmit sem értettem belőlük, csak tompa morajlásként jutott el hozzám, hogy egyáltalán megszólaltak. Azt hiszem, hosszas fáziskéséssel értettem meg azt is, hogy abbahagyták. Már annyira kínzón fájt minden porcikám, hogy észre sem vettem, abbahagyták az ütlegelésemet.
Nem mertem kinyitni a szemem.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
13
▽ Reagok :
1
▽ Kor :
30
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Chace Crawford



»
» Szer. 16 Május - 20:34


 Richard & Rigel

Az éjszaka esszenciája egyszerre pezsdít vért, bizserget zsigerileg, suttog bűnös neszeket kihegyezett füledbe. A pihenés megálmodott időszaka, amikor a legtöbb Hallhatatlan túl sokáig van bent, betegség, hogy bagolymód sokszor csak a nap leszállta után értjük meg a szeretetet, halált, kutatjuk az időt és elmeműködést, vagy értelemszerűen a csillagokat.
A legtöbb beosztás hat óra utánra szól, hisz a halál völgyébe sem reggel látogat az ember. Mintha a fényre becsukódna a boltív, akár valami szirmait összezáró, háklis növény.
Az utcák ilyenkor ridegek, fázósan rezzennek össze kóválygó emberek. Csak a kocsmákban zajongnak, akár az alvilágban, idejük éjjel jön el.
Késői munka után dorbézoló Hallhatatlanok? Noha jóval izgalmasabb helyekre vágyom a Három seprűnél, ahol koszlatt banyáktól kezdve bibircsókos koboldokig minden penészt beesz a franc, ha fáradtak és akik nem Alfa kollégák, csak amolyan béta neműek, mindig fáradtak, ezzel kell beérnem.

És fintorgom, mennyit szívom a fogam, karolok át vonakodó vállakat. „Tudod mi ehhez képest egy francia sztripper klubb? Venni fogok egy helyiséget, - gajdolom részegen folyton,-  a Piroslámpásban és megalapítom a legnagyszerűbb Mágusbordélyt Angliában” – ezért nem szeretik, ha iszom. Noha mindannyian tökéletesen tisztában vagyunk az emberi elme ostoba lelkiismeret-furdalás kreációval, nevetséges megbánásokkal, melyeket egyesek érzésekként definiálnak, hogy ha isznak, olyan helyzetekbe keverednek velem akaratlanul is, amire később pirulva emlékeznek.

Ezért vagyok most is hetero férfiakkal, pontosabban makacsul önmaguknak hazudó hímekkel, korlátolt gondolkodással és értelmetlen tagadással, ugyanis elég csak lazán nekibiccennem a pultnak, rámeredni egy kiszemelt bigére, pillantásokkal megfűzni, ügyesen lepasszolni, ha szeszélyem úgy hozza. Az emberek ostoba mód beérik a maradékokkal. Kétségtelen azonban, hogy jól járnak, éjszakára biztos lesz személyi ágymelegítőjük.
Miért lenne a ma kivétel?  Négyesben oldalazunk kifelé, többen erőltetetten hunyorognak, sóhajtva villantok egy illuminált lumost, de az egyik nő egérhangon kacag a fülembe. Megtorpanok. Ajkam egymásnak préselődik, kéretlen és igencsak fanyar szemöldökrángást mímelek, cseng.
Először halkan hallom, mintha a kongás sodorná felém, részeg gajdolás, semmi rendkívüli. Alighogy a vijjogás elhallgat fülemben, egy egész tiszta mondatot sodor felém a szél.

Avery, te kis buzi
Innentől kezdve nincs folytatás, ami érdekelne. A nő semmi már, elengedem derekát és nagyjából fél másodperc alatt fordulatot teszek, hátra a halottakra. Ajkamon vicsor a vigyorgás, léptem kemény, tartásomból kiszökik a bódulat. A buzi szó automata józanító.
- Minek neveztetek?
Biccen oldalra fejem nyak roppanva. Egy apró, remegő kis rongykupacot rugdosnak, alpári mód ütlegelnek és nekem nincs elég fantáziám találgatni hogy lehetnek ennyire minőségtelenek. Aztán az agyam beragad azon a ponton, Avery. Valami szörnyű sejtelem fogalmazódik és az esőfelhők szó szerint elborítanak.
Ó ítélet napja van!
Először is szétrebbenek, mint a fejetlen tyúkok, akárha egy láthatatlan robbanás eltaszítaná őket. Falaknak, kukáknak, betonba, teljesen mindegy, amíg létfontosságú szerveket zúznak, vállveregetés a szerencsének. Igazából csak tömeges hátráltató ártás, de ők bizonyára különleges ősrobbanásként élik meg részegen.
Nyílt utam lesz az Averynek nevezett rongycsomóhoz. Nem bírok rendesen levegőt venni, szaggatott, gyors, ő, nem ő?
Menekülne valamelyik, amelyik bír, felfogja, hogy valami velük nem egy szintű nagyság alacsonyodott le csak, hogy összetörje őket.
Könnyed pálcasuhintás szavak nélkül és egy futni vágyó fejjel lefelé lóg a levegőben. Egy másik ordít, az előbbit feljebb lebegtetem, aztán hagyom lezuhanni arccal, hogy szétzúzza jelentéktelen ábrázatát, míg az ordítónak nyelvét szájpadlásához tapasztom, csak épp elvakult haragomban olyan erősen, hogy kiszakad a szájából és elönti a vér. Bár én magam nem fogom fel és pont leszarom mi történik a pofájában, de ha egyszer józanon és logikusan majd utánagondolok, rájövök, hogy a dühtől csak simán erős volt a Langlock.
Hátul valaki rám kiált: Rigel de a vörös köd még nem száll fel, csak egyetlen kitérő pillantást vetek a rongykupacra. Elhagyja ajkaim egy kérdés, bár hangom beleremeg az adrenalin a sokk és valami be nem vallott meghatottság okán.
- Richard?
És visszhangzik, mert egy éjjeli sikátor most a kommunikációs tér és mert drámai és már nem sikolt egyik se. Talán behugyoztak, talán rájöttek, elkövették életük legborzalmasabb hibáját. Mert innen most senki sem menekül.


Original By: WeiWei
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Violent delights

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxmorts-