» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Aktivitás ellenőrzés
Today at 4:15
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Deranged Delicacies
Today at 4:11
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Hiányoztam? - Ruru & Sho
Today at 3:04
• • • • • • • • • • • • • •
Fujisaki Hikaru
There's no escape - Takeo & Koujaku
Yesterday at 9:23
• • • • • • • • • • • • • •
Koujaku Nakashima
Hírek
Yesterday at 0:08
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Házpontok
Kedd 19 Jún. - 22:44
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Sweet Brotherhood
Kedd 19 Jún. - 21:17
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
szemeit urára kérdve függesztette
Kedd 19 Jún. - 20:47
• • • • • • • • • • • • • •
Frank Longbottom
Elf on shelf
Kedd 19 Jún. - 14:24
• • • • • • • • • • • • • •
Joseph Bradley
Családi csendélet
Hétf. 18 Jún. - 19:23
• • • • • • • • • • • • • •
Eleanor Avery
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Isabelle Fuhrman



»
» Szer. 30 Május - 1:35
Kezdem egyre inkább úgy érezni, ez a mai nagyon hosszú nap is az a fajta, amikor egyszerűen szükségszerű innom egy erőset. Vagy többet. Mindegy, csak ne gondolkozzak.
Még nem tudom, visszamegyek-e arra a Sweetwoods helyre. Még eldől, majd akkor, ha kikúráltam magam az agyfaszból, ami ugyan még nem ütötte meg azt a szintet, mint amikor először ismerkedtem meg élőben is drágalátos apámmal, - innentő inkább csak Jed - de egyre inkább környékez. Majd ezután fog.
Céltalanul lapozgatom az egyik újságot, azt sem tudom igazából melyik, csak pótcselekvés úgyis. Van itt Próféta, Szombati, mugli Times, tévéműsor, Hírverő, sportújság... mindegyik 'hetvenkilencet ír, ennyi elég egyértelmű.
Jártam "otthon" is. Jó döntés volt a megérzésemre hallgatni és gyanakodni, nem beportálni mondjuk a szobámba, egy közeli sikátorba hoppanáltam inkább, és gyalog mentem "haza" azt a pártíz métert, hogy az ajtón kopogjak be. Nem üres, de vadidegenek laknak ott, nem ismernek Jed Everfent, tehát nem mi lakunk ott. Kiegyeztünk abban, hogy rosszul tudtam a címet. Illetve, egyeztem ki én magammal, és "jutottam erre a következtetésre" a lakóknak, miután mind megbizonyosodtunk róla, hogy bizony ők laknak ott. Bizony.
Jártam a Kind street-en, beköszönni az árvaházba. Változatlanul Naras bá a portás, de nem ismer. Jártam néhány pubban, ahol már évek óta az a hírem járta - tök alaptalanul kérem, én csak néző szoktam lenni, balhék meg mindenhogy megesnek néha - hogy valami ómen a jelenlétem. Semmi gyanakvó pillantás, oda is beengedtek, ahonnan már ki szoktak paterolni preemptíve emiatt a babona miatt. Négyből három helyen megint - nekem legalábbis - vadidegen arcok a pultnál, de a negyedik sem ismert.
Úgy tűnik, ahogy a Tower Bridge korlátjáról a Sweetwoods padlójára estem frásztudjahogyan, az egész eddigi életemet is sikerült elhagyni. Biztos kiesett a zsebemből.
Megrázom a fejem az elbambulást leküzdeni, egybecsavarom az újságokat, és továbbállok.

Charlemagne mindig Durandananak hívott, a cukorfalat

A kirakat elé hoppanálok. A festés kicsit más, de a cukrászda megvan. Bizonyítani már nem is akarok semmit, már tudom mi lesz. Nem ismernek, nem dolgozom itt, nem is dolgoztam, nem tekereg a kínálatban a gagh-om. Szóval minek is jöttem ide?
Nosztalgia talán? Ha más nem, kipróbálok valami újat figyelemelterelésnek. Hátha nekik is van valamijük, amit meg én nem ismerek.
Most veszem csak észre, ahogy összeszedem az agyam az ajtó felé meginduláshoz, hogy áll mellettem valaki. Illetve hogy én állok valaki mellett, szerintem itt lehetett már, és melléhoppanáltam. A kirakatot nézi, azt mérlegelve, érdekesebb-e a bolt mint bizarr, be akarjon-e menni. Mégiscsak a Zsebpiszok felől van az Abszol és Zsebpiszok kábé sarkán, és fura dolgok vannak bent.
Illetve, feltételezem, hogy ezen gondolkodik, nem lenne példátlan. Láttam már ilyen morfondírozókat bentről, amikor kasszás voltam épp, volt, aki bejött, volt aki nem mert. És én is pontosan így méregethettem, mifrász ez, amikor először fedeztem fel a cukrászdát.
Persze lehet, hogy tévedek, és a muksó mást néz ki a fejéből, de nem lepődnék meg, ha eltaláltam.
-Hajrá, nézz be. Bizarr, de csak ajánlani tudom- fordulok is a mellettem állóhoz. Ő megismer egy új csodát, én meg nem gondolkozok ezen a túl hosszú napon, ameddig beszélgetek. Mindenki nyer.
-Totál megéri.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
18
▽ Kor :
22
▽ Avatar :
Johnny Depp



»
» Szer. 30 Május - 18:55
Tövig nyomtam az orrom Warrington aktájába és nem vettem észre, hogy egymás után rohannak a percek. Megfeledkeztem a fémesen kattanó mutatóról, hogy időt jelez a szürkület, nem hallottam, ha orvul Franket kiáltanak, csak amikor újabb aktát erőltettek a képembe – mert akkor mérges voltam.
Valaki ki is röhögte enyhén ráncolódó szemöldököm, jött egy ilyennel: hülyén tartom az orrom, ami komoly filozófiai kérdést és hosszas tükörbe meredést eredményezett. Hogy lehet orrot hülyén tartani?
Akkor már tudtam, kiégett az agyam, vége mára, nem bírok Warringonra figyelni, de ami még súlyosabb, agyfelforrasztó, sürgető és azonnali megoldást kíván: édességet akarok enni.
Nem olyan mugli kuglófot, ami felpuffaszt, vagy anyám fűszerezett édességeit, amikor könnybe lábadnak szemeim a Láng krémestől, vagy napokig zöldell fejem a máztól.
Lemehetnék Roxmortsba, igen, ha nem múlt héten ugrottam volna le Freddel, az még feldolgozási időn belül van, ki kell heverni a tinihisztit. Londonból nem akaródzik kitenni a lábam, marad valami Abszol utas móka és én éppen tudom hová érdemes hoppanálni.

Van az az édes határmezsgye, amikor még sötét és világos szimbolikus útján lavírozol és én azt képzelem van bármi jelentősége a helynek, ahol a Zsebkosz összeér az Abszolúttal.
Ilyenkor mindig eszembe jut néhány rossz rím és az anyám, milyen arcot vágna, ha meglátna a közelben, van az a helytelenítő szemöldödökrángása, amit perverz módon imádok előcsalni. Frank, aki újabb aggodalomra ad okot, miközben apám könnyelműn legyint, a fiatalok kíváncsiak, Fred bizonyítja, sokkal jobb arc nálam, Mardekáros létére eszébe sem jutna megállni egy ilyen cukrászda előtt és  kamasz fiú volta ellenére nem akarná felzabálni a kirakat kínálatát.
Én, én kérem, felzabálnék mindent. Orrom majdnem hozzáér a kirakat koszos üvegéhez, szippantok róla néhány porszemcsét.
Szemeim kissé dülledten pásztáznak érdekességeken, közben azt latolgatom lehetne-e razziának álcázni a behatolást, mintha a Minisztérium elátkozott négercsókok kivizsgálását bízta volna rám.

A hirtelen megszólítás kibillent ebből a borult fantazmagóriából, fejem oldalra biccen és csak némi fáziskéséssel ijedek meg nagyon.
Ennek utána történik fizikai odafordulás egy kicsi, aranyos lány felé, legalábbis ezek az első jelzők, amik beugranak vele kapcsolatban.
- Mindenképp, de nem igazán tudom mit válasszak. Azt már most látom, hogy túl sok agyizgató ínyencség lapul odabent. Szóval ismerős vagy errefelé… Totál megérné, ha jönnél, meghívlak a kedvencedre
Visszautasíthatatlan ajánlat, ahogy számomra is, Merlini csoda, hogy felbukkant, mindig is utáltam magányosan tömni a fejem. Vannak azok a tevékenységek, amit érdemes egyedül csinálni, megmászni a Mount Everestet, lepkét nyelni fejjel lefelé lógva Sohaországban, beúszni a Bermuda háromszögbe, de egy Zsebkosz közi zaba nem ez a kategória.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Isabelle Fuhrman



»
» Pént. 1 Jún. - 13:58
Némi erőfeszítés árán visszafogom az azon vigyorgást, hogy megijesztettem a megszólítással, de csak miután eszébejutott megijedni. Látnod kellett volna az arcod, ember ...najó, nem leszek gonosz.
-Ó, köszi.- A meghívással meg ő lep meg engem, de nem olyan megrázó élmény, én kérem tök szívesen kapok ingyen dolgokat. Ami nem is hátrány, ha tényleg minden tulajdonom az az, ami itt és most nálam van. A rajtam lévő ruhák, egy kibelezett kompakt biciklipumpából eszkábált pálcatok, pálca természetesen, pár bicska, egy bőrdzseki a hátába encselt párnázó bűbájjal, és véges varázspénz, a maradék mugliapróm elment ezekre az újságokra. Ja igen, és egy vegyes köteg újság, amit tökömtudja, minek szorongatok még mindig. Szóval ez nem az a nap és nem az az óra, hogy válogathassak. Nem mintha ráfanyalodnom kéne erre a lehetőségre.
-Na igen. Ez a "kedvenc" dolog nem olyan egyszerű, de majd mindjárt úgyis megérted. Ha nem már most is.
Egy intéssel az ajtó felé invitálom, és a kezdeményezést megragadva - ha már én vagyok az úgymond "házigazda" - jó lovagiasan előre is engedem magam.
Maga a cukrászda nem is lenne gyanús, vagy különösebben kiemelkedő, hétköznapi cukrászdakinézetű. Hacsak nem figyeled a kínálatot, az elhelyezkedése adta diszkrét tippet, vagy a kevésbé diszkrét ellenben ominózus feliratot a cégéren, miszerint Deranged Delicacies. És gondolná az ember, csak valami frappáns, hangzatos nevet akartak találni a boltnak, nem, ez kérem egy tökéletesen pontos jellemzés.
-Visszanyalós fagyit nem látok,- kezdek bele a tárlatvezetésbe, ameddig a valóban vadidegen eladó úgyis pár előttünk érkezett vendéggel foglalkozik, -pedig nem szezonálís, télen melegre bűvölik. Ott az a pálcikás, nyelv alakú az nem az, bár lehet, hogy az elődje ötletileg. Az pont az, mint amire ránézésre számíthatsz.
Különösebb rendszer nélkül tapadok fel a pult üvegére úgy, mint az új felebarátom a kirakatéra volt, ahogy megtalálok és fölismerek érdekességeket, úgy narrálom.
-Az a szelet a drazséval díszítve, az mindenízű. Nem úgy, mint a drazsé, ennek tényleg egyszerre van minden íze. Egy falatot megkóstolsz, és fél órát vacilálsz, hogy egyáltalán milyen, mielőtt eszedbejut folytatni.
Tapasztalat, először kipróbáltam, végül hazavittem. Kitartott két napig.
-Ott az a színes a geometrikus vonalmintákkal az meg pláne. Az szinesztéziás. Lila-sárga csíkos az illata, négyszögletű az íze, és ne kérdezd, hogy értem, mert fogalmam sincs. Vagy másmilyen, sokféle beszámolót hallottam már, ki mit tapasztalt. Viszont ha túl sokat eszel, lehet, hogy másnapig zölden fogsz hallani.
Igazából mindegyikhez van egy táblácska, amin a neve mellé egy rövid kedvcsináló szöveg is jár, hogy mire számíthatsz, de na. Lelkesedek, mert hogy a viharba ne, meg vadászom a legjobbakat, amikhez lehet, elkél a magyarázat.
-A lefordított pohár alatt az meg ehető füst. Az ízét nehéz leírni, kábé tényleg olyan "füstölt", a sajt vagy hús nélkül, és nagyon bizarr, hogy légnemű, de közben rágható.
Ez most tényleg jót tesz az elmeállapotomnak, már félig el is felejtettem, mimindenen mentem át ma. Az egyik a csomóra kötött féreglyuk volt. Apropó nem, szerencsére még soha nem láttam itt semmi "agyfasz" ihletésű sütit. Pedig ha valahol, akkor itt ki tudnák találni.
Ez egy veszélyes hely...
-Náh, nem variálok, szerintem maradok annál. Már rég ki akartam próbálni- mutatok egy gyanútlanabb, egyszerű fánkra, aminek a legkülönösebb jellemzője, hogy kábé emberformájú. Pontosabban woodoo-baba. Mondjuk ha én választom, azzal pont nem tudom meg azt, amire leginkább kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
18
▽ Kor :
22
▽ Avatar :
Johnny Depp



»
» Vas. 17 Jún. - 20:49
Arcizmaim visszaugranak „nem most kapok szélütést” semlegesbe és akkor minden hirtelenséget feldolgoztam a mai napra. Legalábbis, ami a hirtelen megszólításokat illeti.
Viszonzásképp egy mosoly, hogy meghívhatom, szoktak tiltakozni, kaptam már pofont is ilyesmiért, habár talán rosszkor tettem fel hülye hangtónussal a kérdést, a kisasszony talárja alá botlottam, meg kellett volna várnom, amíg átlép rajtam, így azt hihette bizonyos szervét molesztáltam odalenn.
Szemöldököm kis meglepettségre ráng, mit értek meg mindjárt. Hagyom magam még jobban meglepni és csak a hölgy után én is beszambázom.
A felirat kifejezetten tetszetős, fantáziát sejtet, maga a cukrászda első pillantásra semmi különös, de így legalább esélyem sincs öt percen belül másodszor is szívbajt kapni.
Érdeklődve fordulok az aktív kis hölgy felé, meglepetten ízlelgetve a „visszanyalós” szót
- Vajon a fagyi is annyira élvezi nyalni az emberek képét, mint őt az emberek? Pálcikás? Biztos sok szingli veszi.
Súgom a lánynak, legalábbis ha kevés csókhatás érn,e biztosan beszereznék egy nyelvet éjszakára. Jobb szeretem az igazit, ennyire talán még nem vagyok elkeseredve, bár egy bizarr  bohócfényezés erejéig…
Nem, nem, hölgyet hívok éppen, szóba sem jöhetnek az esti, önnyaló nyelvek. Ámulva bámulok, orrom fölkenődik az üvegreleheletem egészen bepárásítja.
- Fantasztikus… Minden egyszerre ízűt biztosan veszek. Te kérsz? Szinesztézia… olyanból is szeretnék, bár furcsa lesz dolgozni menni sárga látással, vagy édes hallással, talán nem veszik észre.
Nagy szemeket meresztek az ehető füstre is, rágható levegő? Rágni most nincs kedvem, de mindent és szinesztéziát biztosan szerzek. Újdonsült idegenvezetőm szörnyen bizarr édességet szemel ki magának, ember alakú fánkot?
- Szerinted nem fáj neki, ha beleharapsz? Mondjuk engem is érdekelne lekvár-e a vére…
Lassan odaérünk, de még én is felfedezek egy s mást. Amíg el nem felejtem, kérem az emberkefánkot pöttömkének, magamnak a csupa ízt és költői eszközöket, felfedezek még néhány érdekességet, a lányka talán tudni fogja micsoda. Kék fiolában lebegő folyadék, rajta az szerepel ,mindenki arcában azét látod, akit legjobban szeretsz.
- Kérek olyat is, kíváncsi vagyok, konkrétan átváltoznak-e a fejek. Aztán szeretném azt a habszerű izét, amitől a csomagolás szerint, ha jól látom kimondod, ami először eszedbe jut és Lebegés kapszulát. Seprű nélkül még nem próbáltam
Jegyzem meg a lánynak és míg az eladó összekészíti, számolom is a fizetésem, elköltöm legalább a felét most, ami azt jelenti, vasárnap megint anyámnál ebédelek.
Ha mindent kifizettem egy szabad hely felé bökök, ezúttal nem leszek olyan udvarias, hogy kihúzzam a székét, úgy meg vagyok pakolva édességgel, nem egy darabot kértem az ínyencségekből. Kár csodálkozni, hová lettek a galleonjaim. Szépen elrendezem a tasakokat, árgus, nagy szemekkel lesve melyiket próbáljam először. A lánynak lepasszolom fánk babát, fél szemmel figyelem mihez kezd vele, a habszerű cumó zacskóját húzom magam elé. Érintésre puha és fodorra, állagra is apró fellegre emlékeztet. Ruganyos, töltelékkel teljes. A mindenízűt utoljára szeretném, a szinesztéziát talán később, de szívesen asszociálnék és hogy ne legyek egyedül, megkínálom újdonsült cukrászda társam is. Csak aztán kérdezem meg a nevét, hogy bekapok egyet, hátha valóban kimondok majd mindent, ami eszembe jut a nevéről.
- Hogy hívnak?
Többet is vehet, bár én józan, megfontolt férfi módjára először csak eggyel próbálkozom, mert mi van ha pejoratív, perverz dolgokat is előidéznek a fodrok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Isabelle Fuhrman



»
» Hétf. 18 Jún. - 3:56
Kellemes meglepetéssel fedezem fel, hogy látok itt új dolgokat én is. Arról már lemondtam, hogy makacsul ragaszkodjak az eltűntnek tűnő egész eddigi életemhez foggal-körömmel, ellenállva mindennek, ami afelé mutat, hogy valóban máskor, máshol, máshogy, vagy tudjafrász, akár talán másmiért vaygok. Inkább csak ezeket a gondolatokat félretolva úgy veszem, hogy most is kirándulni vagyok, és csak hagyom magam felfedezni az ismeretlen érdekességeket. És gyorsan inkább le is kötöm magam válaszolással, mert ez a gondolat is veszélyesen morfondírozó irányba indult.
-Nem kérdeztem még tőle. Az amúgy egy gyanútlan gombóc lenne egész addig, amikor egy nyelvet türemkedik magából. Ezek meg... hát demográfiát nem mértem, de mindenképp a kevesebb ásót igénylő módja annak, hogy egy hideg nyelvet vehess a szádba. Bocs, ha morbid vagyok.
Szófosás! Mellé enyhe nekrofília potenciális mentális képével, pláne evés előtt! Úgy tűnik, mindent megteszek, hogy elijesszem a drágát, ha kicsit is szívbajos. Vagy tekintve, hogy milyen jó közös hangot találtunk idáig azzal együtt is, hogy konkrétan öt perce ismerjük egymást - talán fölkerekítve - fogjuk fel inkább a másik irányból: egyből ráömlesztettem a legrosszabb tulajdonságaimat és húzásaimat, ha nem rettenti el, azt jelenti, egyből milyen jó társaságot találtam magamnak. Ami nagyon jó lenne az emlegetett helyzetem fényé-éés kanyarodunk vissza a jelenidőbe. baQa', fókuszálj!
-Köszönöm, de most próbálok vigyázni az agyam alakjára- utasítom vissza a felajánlást, igaz állítással ugyan, de inkább azon okból, amilyen tempóban elkezdte felvásárolni a pultot. Túl jól tudom, mennyire lehet itt költekezni.
-De nyugi, nem sárgán fogsz látni. Inkább érdes és csúszósan. De egy szelet az még nem árt meg amúgy.
A másik, hogy hirtelen - hacsak nem én látom csak így - milyen randiszerűt fordult ez a jelenet, ahhoz képest, hogy vadidegenek vagyunk egymásnak. Bár be kell valljam, könnyen megbékélnék azzal, ha nem maradunk vadidegenek.
Lehet, hogy a merénylet is ludas, amit elkövetni készülök.
-Nem a fánknak- válaszolok sejtelmesen, és az ajkam sarka felkanyarodik abba a semmi jóra nem készülő pozíciójába, ami ha őszinte vagyok, szinte nyugalmi állapotának számít.
-Ó, ezekkel még nem is találkoztam- állapítom meg egy-két darabjáról a rendelt arzenálnak. -Vigyek valamit?
Soha nem ragaszkodtam etiketthez annyira, hogy józan ész rovására menjen, és csak ne ejtsünk már el ilyen finomságokat, ha van itt még szabad kezem nekem is.
Szerencsére veszteségek nélkül jutunk el egy kiszemelt asztalig, ahol letelepedhetünk. A fánkomat egyelőre csak leteszem, arra az attrakcióra én is kíváncsi vagyok, mert eddig csak hírét hallottam, úgyhogy az majd figyelmet igényel.
-Köszi- fogadok el egyet a felhő szerű bizgentyűkből, bár a kezemben marad, ahogy a kérdés megelőzi a hozzám eljutásban.
-Merel. Everfen- teszem hozzá. -Téged?
Na igen, talán egymás nevét illene megtudni, ha már közösen fogunk flesselni meg hasonló fura élményeket próbálgatni.
-Várjá, ezek voltak az első gondolatos izék?- vág az agyam, amint már megkóstoltam a felhőszerű édességet. Ezek szerint talált?
-Amúgy nézz ide, mert egy kísérlet áldozata vagy.
Lehet, hogy ezt is még a fodorfalat mondatta ki? Mindenesetre megemelem a fánkot mintegy magyarázatként, hogy nem kell megijednie, erre készülök csak.
Megvárom, hogy felém fordítsa a tekintetét, és a szemébe nézek, majd megpróbálok a fánk lába végéből lehetőleg minnél kevésbé erotikus módon harapni egy kis darabot, mert már a ténye is gyanúsan az, minden tetézés nélkül. Kezdem érteni, miért nem az Abszol irányába nyílik ennek a helynek az ajtaja.
Ha minden igaz, és a szemkontaktust is tartja a férfi, éreznie kell a harapást. Valahol bokatájékon, ha jól kalkulálom, legfeljebb lábszár, és kizártnak tartom, hogy olyan erővel, mint egy tényleges lábleharapás lenne, az elborult édességek a cukrászda specialitása, nem a traumatizálóké. Meg nem is hallottam üvöltéseket senkitől, aki ilyet vett, valószínűleg nem fájdalmas.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
18
▽ Kor :
22
▽ Avatar :
Johnny Depp



»
» Yesterday at 20:18
Ámuldozás, bámuldozás, mintha kisgyerek lennék, ide-oda kapom fejem egyik megborító különlegességtől a másikig.
Merel szavait szinte iszom, úgy tűnik fel előttem, mint csupa szín, mindenes lény, ez is milyen érdekes, az pedig hátborzongatóan morbid, ha jeges nyelvet szopogat az ember.
- Semmi baj, érdekes. Biztos nagy népszerűségnek örvend nekrofilok és vámpírimádók, kőszopogatók körében.
Én elhiszem, hogy vannak, akik emlékművekre tapadnak csak hogy hideg követ nyalhassanak és lám ez a bolt kielégíti a legbomlottabb igényeket. Mélyen letüdőzöm sajátságos, mindenszagát, hogy érzékeim elraktározzák tudatalattimban. Ahogy sorolja mennyi lehetőségem van, már tudom, bűvöletbe esem és ki tudja mi minden fog hamarosan összefolyni a fejemben?
Előbb élem bele magam a mámor kavalkádba, minthogy bármi történne, részegnek érzem magam pusztán attól, ha az üveg mögötti csodákat nézem. Mi más magyarázhatná, hogy harsány hahotában török ki a leányzó agyalakos poénján.
- Én szeretném, ha az enyém elhízna, csak arra kell vigyáznom ne folyjon ki a fülemen.
Ő majd figyelmeztet biztosan, felitatja a halott nyelves jósággal. Egyre érdesebben, csúszósabban vagy darabosabban látok, ahogy az elmém előre felkészíti magát a tortúrára. Bízom benne, igaz amit mond, egy szelet még nem árt meg. Az lenne érdekes, ha olyanok, akik régen ismernek semmi különöset nem vennének észre a viselkedésemben, könnyen megeshet.
Hogy mit csinál a fánk csak egyre jobban fúrja az oldalam, talán nem is itt eszi meg és akkor minderről lemaradok. Figyelmem hamar eltereli az a rengeteg elmebetegség, amire fizetésem költöm, így külön erre nem térek ki, hagyom magam meglepni, avagy ha édesség nélkül ül majd velem szembe és bámulja kitáguló pupillám, úgysem fogok attól tartani, zaklatom, ha faggatózom. Bár, magam ismerve sajnos máskor is elfelejtenék félni ilyen dolgoktól.
Az előzékenységéért nagy mosolyt kap, de megszívva magam, mint valami ostoba páva (eh, de rühellem az állatokat) azzal menőzöm, el tudom vinni az összes táskát. Képes vagyok lerakni őket az asztalra és nagy büszkén dülleszteni mellkasom, csak arról maradok le, hogy kihúzzam neki a széket például, amiért anyám roppant dühös lenne. Ahogy bekapom a felhőt jut is eszembe: faragatlan Frank, aztán ez alliterál, megrázom a fejem, mi van ha az én agyam máshogy működik és nem asszociál, összekeveri az a-betűs szavakat.
- Húha, Merel, ez gyönyörű. Mármint a nevedről nagyjából erre asszociáltam, azt hiszem, meg a vízre, a vízről a mosdóra, pedig nem kell kimennem, furcsa. Nem tudom miért a víz jutott eszembe, a távol keleti dolgok, tündérszemek és Frank Longbottom vagyok, Frank az apám után. Apám köpkövei, ő híres erről, milyen vicces, hogy a köpköveket  a köpésről nevezték el. Igen, az első gondolatok. Mi az első gondolatod? Nálam ez olyan, mintha mindegyik első akarna lenni.
Talán ehhez enyhe szófosás is társul, de unalmas lenne nem elregélni mi minden fordul meg a fejemben folyton és egyre gyorsabban, minden szóról, külön-külön ezernyi másik is beugrik. A szó fosásról például a rendes, az unalomról egy nyugágy, ahol egyébként jó lenne lenni, talán felverek a kertben valamit, de mikor lesz időm nyugodni? és a kert, nem bírom leállni, csak a kísérletre kapom fel a fejem némileg ijedten a kísérletre, mert arra asszociálok átkerülünk egy kínzókamrába, ahol láncra ver és szikével fog belehasítani a…
A fánk lesz az, ránézek, dülledt szemmel és félig elnyílt szájjal, megeszi a…engem?
Összerakom, ahogy csiklandozást, avagy bizsergést érzek a bokámnál. Fél kézzel odakapok, olyan, mint amikor megcsíp valami.
- Leharaptad a lábam! És egészen meg fogsz enni? Akkor a lekvár az én vérem lesz
Vigyorgom micsoda bravúr is ez, feltalálni ilyeneket, csak félő, az asztal alá röhögöm magam, ha mindenhol érezni fogom ezt a csikis csípést. Annyira persze nem kellemes, mégis roppant szórakoztatónak találom, vajon mit éreznék, ha teljes egészembem beletömne a szájába? Remélem nem élvezhetek el vagy ilyesmi, avagy lesz intenzívebb ez az egész. Talán attól is függ milyen gyorsan eszi. Kicsit izgekmozgok, ajkam beharapom, ahogy várom és nézem hökkenten mi lesz a következő lépés, hol lesz a következő felület.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
10
▽ Reagok :
5
▽ Avatar :
Isabelle Fuhrman



»
» Today at 4:11
Óhh, ez a zajos nyüzsgő nyugalom. Megkérdezhetnénk, zen-e füleimnek, hát hogy a viharba ne lenne? És ez még az egészségesebbik fajta, csak telítődök a minden random fa...likárpittal, elnyomja a komolyabb gondolataimat az ökörködés, lelkesedés, rossz viccek, és pláne szavak áradata.
Köszönöm, én hősöm, akiről mindjárt megtudom, hogy Frank vagy.
Meggyanusíthatnám, hogy utánoz, de ahhoz túl őszintén kenődik a pult üvegére mellettem ő is.
-Kőszopogatókkal még nem találkoztam.- Bár nekrofilokkal se, amennyire tudom. De azt nem vonom kérdőre, léteznek-e, amilyen hülyeségeket az emberi lény kitalált, simán közte lehet a kőszopogatás.
Szegény metakollégám, az eladónak töke tele lehet már velünk eközben, ökörködő, vihorászó puqpu' jay', mint vagyunk.
De megkönnyebbülésemre új kedvenc pofimnak a városban, nincs tele a töke velem, el se ijesztettem, csak egy további lapáttal rátesz az én hülyeségeimre, úgyhogy Qapla'! Csak össze ne kelljen szedni egy ájult kupacból, mert kiröhögte magából a levegőt.
-Engem is a kifolyás aggaszt- jegyzem meg komolyan, -de az hosszú sztori, és nincs pénzem annyi üveg Lángnyelvre.
Egyre talán, de akkor másra nem. Jobb, ha inkább bele se gondolok, mennyire nincs egy vasam se igazából.
Vonok egy vállat a hősködésére, hogy mindent vinni akar, és szurkolok, hogy ne ejtse el a dolgokat, majd bocsánaktérően piruló füllel, integetek egy búcsút az áldott türelmű pénztárosnak, aki nem mérte meg a koponyánkon, mennyivel nehezítettük a kasszáját. Illetve én nem, én ingyenélő kis yIntagh vagyok. Borzalom. Tényleg az...
Úgyhogy inkább helyet foglalok a szemközti széken.
-Frank. Frankó! Sok beszédnek sok az alja, avagy hosszú a feneke, az egésze meg a szófosás, amid van. De ez nem baj, hanem megnyugtató, mert téged sem zavart, hogy az előbb nekem volt, ami jó, mert bírlak és te vagy jelenleg az összes ismerősöm... Woó- állapítom meg megtapasztalva, hogy ez tényleg kihúzott belőlem is egy cifra gondolatmenetet. Ennek örömére megengedek magamnak egy levegőhöz jutást, aztán megkoronázom a vallomással a rá leselkedő kísérletről.
Lehet, hogy egyben azért is, hogy az azelőtt kicsúszott vallomást maszkolja? A fülem színe valami ilyesmit súg önmagába.
Elnevetem magam az arckifejezésre, amiben megakadt talán egy azóta is pörgő gondolatmenet - megérzés és tapasztalat, az enyém is el szokott pörögni - a kísérlet hallatán.
Sikerül annyira összeszednem magam végül, hogy a nevetést csupán egy akkora vigyorba kényszerítsem, ami simán körülérheti a fejemet. Igen, talán a füligvigyor a megoldásom, az moderálhatja a felhangját annak, hogy Frank szemébe mélyesztett tekintettel harapok egyet a fánk - Fránk? - bokájából.
-Náh, nem töltelékes- állapítom meg enyhe csalódással, bár tudnom is kellett volna, sütöttem már ezeket. -De a máza egész jó.
Felvonok egy szemöldököt, ahogy Frank nem tud megülni a várakozástól. Egy macskára emlékeztet, ahogy az látható fokozatossággal ráfeszül az ugrásra egy előtte elhúzott pamutszál vagy egyéb bolyhos bizgentyű után.
-Na midről mondasz le következőnek? Sípcsont? Másik boka? Vagy meg akarod bosszulni magad?- emelek egyet felé a fánkon. Tudom, felhívásnak hangzik keringőre, de őszintén, lehetett már egy fél csárdás vagy polka amit az utóbbi tíz-tizenöt percben produkáltunk, de ha szegény kollégát kérdezzük amott, ő fogadok, ördög útját mondana. Egy részem szinte várja, mikor kér meg minket páros lábbal, hogy ne az ő padlójára olvasszuk a mi agyunkat és az ő idegeit.
Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

Deranged Delicacies

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Abszol Út-