» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
93
20
10
20
10
11
27
16
2
7
5
5
27
253
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

Zsebibaba & Füles
Today at 14:03
• • • • • • • • • • • • • •
Gideon Prewett
help me out mr. ghost
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.
Yesterday at 23:20
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Jr.
Aktivitás ellenőrzés
Yesterday at 18:09
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Doris & Shane
Yesterday at 18:07
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
who the hell are you?!
Yesterday at 13:49
• • • • • • • • • • • • • •
Agatha V. Greewy
Nem igaz George?
Yesterday at 11:06
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Marlene & Egerton
Yesterday at 10:53
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
Vic × Marcell
Yesterday at 10:24
• • • • • • • • • • • • • •
Victoria Brown
The famous after party
Szomb. 21 Júl. - 22:55
• • • • • • • • • • • • • •
Kirley Duke
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
32
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Vas. 3 Jún. - 15:56

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.
Alec & Clive


Egy pohár bor trónol dolgozóasztalom közepén. Próbálom véletlenül felborítani, állítólag akkor lesz szerencsém, de valamiért folyton és reflexszerűen megakadályozom.
Egyértelmű, hogy már Will kifakadása is a péntek 13-át jelezte – azóta még nehezebb feldolgozni, amire rájöttem, de főleg az öcsém jóslata kavarog fáradt fejemben. Megkértem Alecot, hogy tartsa meg helyettem a pénteki Legendás állatokat, szerencsére láttam, hogy felkészült, így ezzel nem is foglalkoztam a továbbiakban. Valami olyasmit mondtam, más dolgom akadt, nem térve ki a részletekre
Szobámban járkálok fel és alá, markomban négy levelű lóherét szorongatok, tegnap a fél birtokot átkutattam érte.
Ingem kifordítva vettem fel, de úgy tettem, mintha véletlen lenne. Az asztalon patkó, az ablakpárkányban és az ajtóm előtt só, nem hiszem, hogy ma bárki is zavarna, próbáltam finoman célozni rá, nem leszek elérhető.
Ajkam harapdálom, hajam folyton hátrasimítom, igyekszem szorosan az asztal mellett sétálni.
Will, egyre csak rajta gondolkodom, azt hiszem tényleg beteg leszek és még anyával sem tudtam beszélni, pedig az idő sürget, meg kell ezt oldanom. Ma, hogy kiírtam magam a történelemből, beszéltem minden tanárral, az összes Hollóhátas prefektussal, anélkül, hogy neki említenék, figyeljék minden lépését. Jártam már a könyvtárban, felkerestem egy jóst, rettegve megvettem a Zordóról szóló könyvet, most az ómennel felfelé, nyitva áll ágyamon. Nem ma kellett volna lapozgatnom, de képtelen voltam szabadulni a gondolattól…
Ó, nem is tudom hány óra, pedig egy díszes, vikrotiánus darab ketyeg hangosan a falon, melyet halomszám borítanak polcokon sorakozó könyvek, legfőképpen legendás lényekről. Ezen felül két ruhásszekrényem van, az egyikben szőke, a másikban fekete hajjal használt szerelésekkel, mindkettő belső oldalán egész alakos tükörrel. Ágyam az ablak alatt fekszik, baldachinos, vörös, mert nem tudtam levetkőzni ezt a páratlan iskolai stílust, mellé zsúfolt íróasztalt helyeztem. Az asztal mellé állítottam két díszládát, ingóságok és főleg sárkánykutató felszerelések vannak benne. A sarokban áll seprűm, egy fogas, rajta felaggatott talárokkal, süvegekkel. Pálcám éjjeliszekrényemen felejtettem, nem messze a könyvtől, mintha olvasás közben attól féltem volna, a Zordó előmászik belőle és elér a rettegett péntek tizenharmadikai végzet.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
44
▽ Reagok :
42
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 3 Jún. - 16:28

Clive & Alec


Lement az első óra a kölkökkel juhúú! Egészen élveztem, nem is volt vészes, sőt, megismertem egy jó arc srácot is, több se kell. Azaz de, mert Clive-val akarok egyeztetni pár dolgot, már csak a dolgai végére ért. Kicsit izé a szobájához menni, ezt a bentlakást újra szokom... Igaz, célzott rá dolga lesz, de könyörgöm már este van, már gondolom végzett ha a délelőtti órára nem ért rá, nem? Így is szívességet teszek neki, hogy én megyek oda és nem várom meg mire méltóztatik bejönni a tanterembe... Rowan... a legutóbb egész emberi volt, de ez nem jelenti azt hogy sosem jutok el Clivehoz mert félúton megátkoz. Ám nekem úgy fest ez szerencsés nap - én nem vagyok babonás - és eléggé hangosan kopogok az ajtón. Egyszerű fehér vászonnadrág, kék ing, felette a fekete talár díszeleg rajtam és a lista amivel a mai nap találtak meg páran... volt amit kipipáltam már róla, de van amihez Clive kell. Remélem beenged, itt lesz, tök feleslegesen megtenni ekkora utat az öcsémtől félve felérne egy kínzással. Ha nem jönne rögtön szólongatom is, mert ne már... Ha ajtót nyit furán meglepőnek találom nyúzott arcát, noha az enyém se arról árulkodik egy ideje, hogy sokat aludnék.
-Hú... szia. Ahm... bemehetek? Egy listányi dolgom van és nem akarok hétfőig várni vele, megcsinálnám a hétvégén csak kellesz nekem hozzá. - Lóbálom meg a pergament, lopva a hátam mögé nézve, benn jobb lenne, bár hogy itt van már gond nem lehet, de mégis... jobb lenne ha nem tudná meg Rowan hogy itt vagyok. Persze mosolygok, noha kiszúrom a küszöbnél a.... sót?
-Ördögöt űzöl? - Próbálom elfojtani vigyorom, minek öntött sót a bejárat elé?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
32
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Szomb. 23 Jún. - 12:57

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.
Alec & Clive


Megrögzöttem bámulom az óra számlapját, hány perc, másodperc van még ebből az átkos napból.
Átvedlem matematikussá, hány lélegzetvétel, előremeredés, egy helyben pangás kell, amíg a nagymutató eléri a tizenkettest, túlüt rajta és épp bőrrel  megúszom ezt megint.
Kirontok majd, valami mágikus, elmebeteg módot biztosan találok, hogy ellenőrizzem Will helyén szundít-e, állig betakarózva, biztonságban.
Kis híján felfordulok, amikor meghallom a dübörgést, összerezzenek, mintha a halál kopogtatna. Sápadt vagyok és remeghetek egész testemben, amikor résnyire kinyitom az ajtót. Vajon milyen hangos sóhaj szállja szembe Alecot? Érzi-e üde leheletem, mint egy szélrohamot? (Mert az mindig friss, erre betegesen odafigyelek)
Nem nyugtat meg a jelenléte, éppen csak annyira, nohát ő nem a halál személyesen. De talán baj van és szent kötelességem pátyolgatni, hovatovább erősnek, rettenthetetlennek, megingathatatlannak tűnnöm fel előtte, mert tanítványom, segédem és jól tudjuk mennyire leszerepeltem legutóbb, abban a pillanatban, amikor rájöttem legnagyobb deficitemre.
Olyan mosolyt öltök fel, amit a legtöbb komédiás megirigyelhetne, sápadtságom ellenére lehengerlő, cseppet sem hat mesterkéltnek, pedig legszívesebben- ha megengedném magamnak zokogva vetném magam az ágyba. Rég szüksége van már egy kiadós sírásra.
- Alec! Micsoda kellemes meglepetés! Persze, fáradj beljebb, kérlek ne is törődj a rendetlenséggel.
Kicsit harsonázva beszélek, meg is köszörülöm torkom, amint félreállok, hogy beengedjem. Felfogom egy papír lebbenését, bizonyára ki kell töltenem valamit, aztán majd finoman kitessékelem.
- Milyen volt az első tanítási nap? Remélem nem készítettek ki
Bele kell kalkulálom panaszkodni jött és akkor majd megtelepszik az ágyamon. Ha hosszabb lesz, az illem követeli, hogy teával kell traktálnom és mosolyoghatok végig ennyire nagyon.
Megrezzenek, ahogy észreveszi a sót és hosszú, elnyújtott nevetéssel reagálok erre.
- Kicsit ahhoz hasonlatos, de ma…ma, manapság nem árt óvatosnak lenni. Foglalj helyet kérlek, bárhol és navigálj miben lehetek szolgálatodra.
Tartom magam hősiesen, még hasam is behúzom a hosszú levegővételekhez.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
44
▽ Reagok :
42
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 24 Jún. - 14:43

Clive & Alec


Meglep Clive roppant megkönnyebbült sóhaja, nem tudom kitől tartott ennyire, de úgy fest nem én vagyok élete legrosszabb opciója. Ez is valami nem? Örülnöm kéne, mégis feszengve lesek hátra, Rowan miatt pokoli napjaim vannak, legszívesebben útra kelnék és sárkányok fészkébe másznék, bármit, de ez gyötrő... Clive szobája mondjuk kellemes menedék, de persze csak rövid ideig leszek itt, tudom én. Olyan mosolyt kapok mint mindig ha lát, de észrevettem mindenkire így mosolyog, szóval nem gondolok mögé többet, látva milyen nyúzott elbizonytalanodom valóban örül-e. A kellemes meglepetésre is csak felszalad a szemöldököm, valóban az lennék? Nem tudom, szerintem kevesen mondanák nekem ezt de most nem törődöm ezzel, magam is mosolyt biggyesztek arcomra és átlépve a sót belépek.
-Clive... Te nem is ismered a fogalmat... - Csóválom a fejem, mert Cliveról beszélünk, nála pedánsabb maximum az öcsémet ismerem. Azért körbenézek, kellemes kis lakosztály ez, bár a baldachinos ágyon elmosolyodom valódian, hiszen én utáltam gyerekként, mára látom csupán kellemes előnyeit. Vajon Clive is erre jutott vagy csak nem szedte le mikor ilyet kapott? A tanóra miatt továbbra is jó kedvű maradok, kiérzi majd nem panaszkodni jöttem.
-Ó, az klassz volt, jó eszűek a kölkök, az egyik mardekárossal egészen össze is haverkodtam, jó srác. Bár közel sem élvezték annyira mint Veled tették volna, de nem láttam ásítoznának szóval azt hiszem nem volt gond. - Nyugtatom meg, lehet ezen izgult elbasztam az egész tanmenetet? Meglehet, de megnyugodhat nem lesz gáz, bemennek órára, nem adják le, ilyenek. Legalább is nem hinném, mondtam nekik hogy Clive csak most nincs.
A só mondjuk piszkálja a fantáziám minek az oda és csak félredöntött fejjel hallgatom habogását. Fura ez a pasas.
-Óvatosnak? A só nem igen véd az átkoktól Clive... maximum ha az illető szemébe dobod, az hatásos lehet, de amúgy... - Vonok vállat, de most hogy jobban körbeszemlélek... patkó... inge nem úgy áll mint kéne... kifordítva van? Most jut eszembe, 13-a is van, nem csak péntek.
-Ahm... Clive... ugye tudod hogy az inged fordítva vetted fel? - Annyira precíz, annyira ad magára, egyszerűen nem bírok túllépni azon, hogy sóval szemetel, hanyagul öltözik és heherészik. Hallottam már pár babonáról, de valahogy nem fér a fejembe, hogy valaki tényleg higgyen ilyen csacskaságokban, főleg a nagy komoly Clive. Mosolygok is, simogatom a szám, takarni próbálom pimasz mosolyom. Közben azt nézem, csak az ágya van? Meg a széke? Mert ha így van fura lenne az ágyára huppanom, jobb híján leveszem a talárom és lovagló ülésben foglalok helyet a székén, akkor látom meg a bort is. Mi van ezzel az emberrel? Nem bír aludni?
-Öhm, hát nem akarlak zavarni, tudom elfoglalt vagy meg minden, csak... elakadtam nélküled, tudod, hát Te vagy a professzor, kellene pár engedély meg ilyesmi tőled, hogy a hivatalos részét letudjuk és akkor csinálhatom helyetted a dolgokat, már ha... nem zavar. Csak gondoltam segítek, említetted lenne családi dolgod is, szóval... - Vonom meg a vállam, legalább míg ezekkel elfoglalom magam sem gondolok Rowanra. Tudom, Ő akar Williamre, szóval ha már itt ragadtam legyen értelme, nem? A talárt a szék hátuljára tettem, azon támaszkodom, kezemben még mindig a lista, lóbálom kicsit, játszom vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
32
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Csüt. 12 Júl. - 16:26

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.
Alec & Clive


Ennél űzöttebb, kapkodóbb és szétszórtabb nem lehetnék, avagy ő nem jöhetett volna rosszabbkor. Ez biztosan látszik. Papírhalmok káosza, nyitva felejtett babonás könyvek, gondjaim arzenálja, egyik sürgető, másik zavarba ejtő, miközben eleve lehúz a péntek 13. Hát hogyan lehetnék rosszabbul, talán ha tetveim lennének. Igaz, léteznek dolgok, melyekből biztosan nem kecmeregnék ki élve.
A mosoly mégis úgy terpeszkedik képemen, mint jóllakott levelibéka. Szélesen, díjnyertesen.
Nyitom az ajtót, máris azt várom mikor távozik, asztalon papírokat rendezgetek kényszeresen, meg ne lássa azt a tintafoltos levelet anyámnak.
Kellemkedve mosolygok, rövid kitérést teszünk precizitásomra, szerénykedve felköhintek, megcsóválom fejem ugyan-ugyan ennyi bókot, még elpirulok. Olyan sokszor használtam már ezt a mozdulatot, kezd lassan megkopni, de védjegyemmé vált, a tipikus, angol úriember klisés bók fogadása.
Barátságot kötni a Mardekárosokkal…érdekes. Próbálok apót köhinteni, nem feltűnően, ahogy kétkedés és aggodalom vegyül bele.
-Ugyan kérlek, miért élvezték volna velem jobban? Sőt, ellenkezőleg. Te sokkal fiatalabb és lazább vagy.
Aggodalom felhője árnyékolja vonásaim, ahogy szóba kerül a só, ajakharapós pillantást vetek felé és nagyjából egy perc alatt leizzadok.
-Hát, tudom… buta szokás.
Forgok körbe, mint aki elvétette a gravitációs pályát. Fokozza, ez a srác mindig fokozza és immár vörös nem csak izzadt vagyok.
-Hogy? Ja, persze
Kezdem el kapkodva kigombolni az ingem, meg se gondolva mit teszek, hogy nekem, mint me…nem merem végiggondolni a szót, esetmben más. Akkor már szétnyílt az ingem, láthatóvá válik kidolgozott, meztelen mellkasom, mikor levedlem a hosszú, éles forradás és még jópár gyógyult, harci seb láthatóvá válik. A vállamnál feltűnőbb, azt durván felsértette egy Magyar. Ott állok előtte meztelen felsőtesttel, először az jut eszembe most már mindegy, elengedem a kifordított inget, ha csak ez tartotta tőlem távol a szerencsétlenséget, elbuktam. Mindenekelőtt a péntek 13!
-Elnézést, rögtön visszaveszem
Parádézok vele, amíg visszafordítom és hangos légzéssel próbálom elűzni a gondolatot, rá úgysem hat és talán csak az én fejemben kínos.
Leülök az ágyra, kicsit előre görnyedek homlokráncolva a mentegetőzésre.
-Nem zavarsz, inkább én sajnálom, hogy mindig ilyen borzasztó állapotban mutatkozom előtted, pedig…
Elhúzom a szám, átkozott 13.
-Igen, persze, mit kell aláírnom? Miért kértem volna segédet, ha zavarna? Nyugalom Alec, sajnálom, megint nem vagyok jó társaság, de ne vedd magadra, igen…nagyon súlyos az ügy, sokkal rosszabb, mint képzeltem, szóval minden segítség jól jön.
Mosolygom rá annak ellenére, hogy gyomrom apró kaviccsá zsugorodik a Will témától. Rábámulok a listára, jó lenne minél gyorsabban túlesni az adminisztráción.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
44
▽ Reagok :
42
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Csüt. 12 Júl. - 22:36

Clive & Alec

Nem ismerem Clive-ot, nem igazán, de nem gondolnám miattam van zavarban, mint egy hormonzavaros leányka, valami más gondja-baja van, csak belépve még nem jöttem rá mi. Ahogy szemlélődöm legbensőbb zugában, otthonában figyelek fel ilyen-olyan apró jelre, mely akár a babonához is köthető lenne, de léteznek még ma babonás emberek? Hihetetlennek gondolnám, főleg én, aki semmi misztikusban nem képes hinni, csupán a tényekben, számok halmazában, kiszabott eredményeiben, fekete-fehér szerepiben, melyet kényszeresen szürkén, zölden, kéken törnék meg, csak hogy bizonyítsak magamnak és a világnak, van szabad döntés és akarat.
Kalapból előhúzott mosolya, mely állandó társa számomra mégiscsak trükköt sejtet, nem gondolnám őszintén örülne nekem, persze nem vagyok olyan aki ezt sérelmezve magára venné. Nem vagyok én senkije, csak a segédje, noha a kutató társa is, de úgy hiszem erre még nem jött rá... Én meg dafke nem mondom neki, magam sem tartom olyan roppant fontosnak, megalázóbbnak érezném, ha magam tolnám az orra alá az információt, mint holmi cukrokkal kereskedő öreg nyanya a virgonc gyerkőcöknek a nyalókát, hogy na, ráharapsz-e barátom, nem is különbözünk mi annyira. Pedig különbözünk, különbözőbbek nem is lehetnénk úgy hiszem, ez pedig szórakoztat. Ahogy úrias bókfogadása is, mint valami festményről kilépő múlt századi uraság, teljesen feleslegesen, mert mindketten tudjuk nem kell szerénykednie.
Nekem viszont kardinális pont volt, hogy Dixonnal valamiféle jó viszont kialakítottam, mert csak a felszínen vagyok ennyire pezsgő és ellenállhatatlan, bátor, akár egy griffendéles oroszlán, belül csendesen fodrozódó vízben lebegő lény vagyok, aki örül minden arra tévedő társaságnak, főleg ha nem csak egyszeri megmártózásra vágynak, hanem visszatérő vendégek lennének. Persze egy olyan embernek, mint Clive, aki joggal közkedvelt és csupa kellem, báj, elegancia és kedvesség gondolom elképzelhetetlen az én zavart vizű, felkavart állapotom a mindennapokra kivetítve. Igaz, most Ő sem teljesen önmaga.
-Ettől nem lesz jobb az óra Te is tudod. Pont mert lazább és fiatalabb vagyok súlytalanok a szavaim és nincs meg az a plusz, ami egy professzort megillet. No meg a Te tárgyi és elméleti tudásod, rutinod nagyobb, Ők is érzik. - Nézek rá ugyan már kérlek fejjel, ez egyértelmű, kár is lenne tagadni vagy tovább cincálni, mint kismacska teszi a gombolyaggal. A só miatt inkább kiakad, de miért is?
-Nem, a szokás csak fura, Te sem vagy buta csak... hiszékeny. - Sosem mondanék olyan elvetemült szót rá hogy buta, még közvetetten sem, nonszensz. Clive az én szememben mindig is okos volt, ha nem is zseniális, mert nem az, ettől olyan emberi és ettől olyan szerethető. Jó, oké, Belby is szerethető fazon, tényleg... de Clive az más. Clive az... Clive. Pont ezért, mert Ő számomra már egy fogalom, egy mostanra élő, lélegző fogalom nem csupán egy név és takaró vétségeim ellenében, emiatt közlöm vele a tényt: nem bírt felöltözni sem basszus, mert persze itthon van, az Ő lakhelye de mégis... lehet eleve félmeztelen nyomta, eső-só táncot bugrálva majd jöttömre az első inget felkapva magára aggatta és már nyitotta is ártatlan mosollyal az ajtót. Hm. A fura hogy ki is nézném ezek után belőle! Megnézném ahogy riszál, eh. Erre nem nekiáll vetkőzni? Kikerekedik a szemem, végül is... engem zavart helytelen öltözete, magamra vessek, ostoba Tuk! Azaz Alec, de komolyan... Nehéz nem elnyitnom ajkaim - hasztalan, nem sikerül elfojtani ó Merlin - és szemlélem előbukkanó izmos, feszes mellkasát, hasfalát, napbarnított, mégis angolosan fehér bőrét, hegei szeplőfoltjait, mint igazságnyomait tapasztaltságának, hősies belépőinek és kalandjainak. Lustán nedvesítem alsó ajkam, azon kapom magam, hogy gyönyörködöm benne, BENNE! Ez Clive, Alec, bemutatom Ő Clive, akire 14 éves korod óta napi szinten gondolsz, így ne bámuld, ne tedd, beteges dolog ez tőled. Ó bocs mit is mondtál kis hang? Leköt ez az szép csípőcsont és aggodalomtól-izgalomtól hullámzó felsőtest, legfőképpen meztelen mivolta. Tagadni sem tudnám, hogy biszexuális vagyok, nők is könnyen kiváltják ezt belőlem, de Clivenak igazán nem kéne...
-Szükségtelen, itthon vagy, légy kényelmesen, engem igazán nem zavar a kellemes látkép, komolyan, festői. No meg, tényleg itthon vagy, férfiak vagyunk, nem fogom félreérteni. - Az elején bazsalygó mosolyom és selymes hangom próbálom végére torokköszörüléssel és emberséget próbálóan semleges-lazán odabiggyeszteni, feltűnő átmenetek nélkül, hiszen nem titok hogy biszexuális vagyok, rögtön az első napon rájöhetett, de hogy Ő ilyeneket kivált belőlem az más lapra tartozik, nem ezt a leosztást szántam mára, elő kell rukkolnom a tarsolyból valami ásszal, jokerrel, hogy ne akarjak végigsimítani mondjuk a... hátán. Ne kérdezze senki miért ott, szeretem mások hátát simogatni ha szép, Clive-é szép a rohadt életbe is, miért nem tud pattanásos, szőrös vagy szimplán csúnya lenni?! Nehezére esne?! Ah, hagyjuk, beletúrok hajamba, automatikus mozdulattal hátrafésülöm, hogy rakoncátlan tincsek hada zúduljon vissza pirospozsgás arcomba. Mintha csak megittam volna a mellettem lévő bort, úgy érzem magam, kimelegedve, mint egy sárkány tüdejébe tévedt szerencsétlen hülye kolibri. Ja igen, hevesebben dolgozik vérellátásért dolgozó szervem is, de szerencsére csak az én fülemben ver visszhangot gyors ütemű dobolása, másnak rejtve marad mindez, áldásosan.
Végre kiköt az ágyon, ah, az ágyon, hol másutt, nyúzzuk szerencsétlen meleg tanoncot, Kegyetlenség ez lesz a neved Staples helyett... legalább annyira furcsa lenne és annyira illő. Ó igen, én szeretem a második nevét is. Reménytelen hülye vagyok. Az egészből mentegetőzésem zápora-zivatara hűt le, mert érzem nem jöttem jókor, zavarom, dolga van, démonokat kell űznie és táncolnia izgalmas afrikai dobok vad ritmusára, félmeztelen persze, nem velem dumálgatnia arról, ó hogy telt a napod kedves Alec.
-Nem tudom mire gondolsz... - Mondom őszintén, kiül arcomra a meg nem értés, elvégre jó, tényleg fáradt és szétszórt, de ez mit sem csorbít érdemein. Az én szememben legalább is, még ha nem is tudja, én kérettem magam mellé.
-Bátorkodtam megírni ezeket a meghatalmazásokat és engedélyeket, de olvasd el kérlek, nem vagyok holmi csíntalan ötödéves aki csellel szed el Tőled dolgokat. Ezeket írd alá kérlek. - Magyarázom fáradt, némileg aggódó mosollyal, semmi extra, csak hogy bejárásom lehessen helyiségekbe, helyette adhassak ki dolgokat, írhassak meg bejegyzéseket, javíthassak dolgozatokat, sok-sok bosszantó apróság, de ha nem akarjuk, hogy mindent Neki kelljen aláírni, akkor ezzel én is odabiggyeszthetem átokverte nevem. Szavai azért megnyugtatnak, nem zavarja a dolog, nem bánja, hogy vagyok, szabadkozása egyenesen megmosolyogtat.- Nekem mindig jó társaság vagy. - De mosolyom gyorsan hervad le, mint dementor kéz alatt a jókedv virága, ennyire komoly a baj?
-Ez sok mindent megmagyaráz, miért vagy ilyen... sajnálom, hogy nem vagyok jobban hasznodra. De bármit kérsz, segítek, tényleg, ha nem akarsz elutazni megteszem helyetted, ami csak eszedbe jut. Bátran szólj, nem lesz teher. - Sóhajtom, majd egyetlen egyenes vonallá préselem szám. Míg aláírogat és olvas - hagyok neki erre teret - ürügyet akarok keresni még egy kevés maradásra. Egyrészt önző okok miatt, hogy véletlen se fussak össze öcsémmel. Másrészt... érdekelne az Ő öccsével mi van. Szeretném ha annyira jóban lennénk hogy érezze megoszthatja, de tudom nem vagyunk egy súlycsoport, sosem leszünk... Rowan mellett mindig előjönnek a komplexusaim, azt hiszem, de mégsem realizálom, hiszen én vagyok az a srác, akit semmi sem érdekel csak megy a saját feje után mint valami faltörő kos, lebontva és rombolva minden ítélkezést és elvárást.
-Clive... nagyon megharagszol, ha kérek egy teát? - Igazából az asztalon lévő bor jobban esne, de egy tea is lehet jót tenne fáradt idegeinknek. Szemét mód ki akarom használni végtelen udvariasságát és kedvességét, így szinte biztos vagyok benne, hogy felpattan, odaadja a papírok zilált kötegét és elrohan vizet forralni, teafüvet előkészíteni, bögréket leemelni pedánsan elrendezett polcairól. Addig egyrészt mélyeket lélegezve leteszem az asztalára a kupacot és két kézzel tépem az arcom, hogy tiszta hülye vagyok. Hátradőlök az asztal élének támasztva hátam, nézegetve cirkalmas aláírását, amiért más asszonyok ölni tudnának, mintha csak a világmindenség és boldog házasélet titkai kiolvashatóak lennének belőle, akkor látom meg a pacás, gyűrött levelet, a mondatot, amitől kikerekedik szemem. Először akadozva jut el tudatomig, ez is Clive írása, ezek Clive szavai, vagy inkább gondolatai? De annyira... kusza és értetlen, miért felelne Ő bármiért? Finoman csúsztatom arrébb a kupac alól, hogy lássam elejét is az írásnak, hiába nem illő, de... nem bírom nem megtenni. Talán emiatt, hogy így elborzaszt amit ír lep meg, számomra hopponálva ér vissza, kapok észbe mi a jó Merlint csinálok és kitolódik alólam a szék, a gravitáció pedig leránt, mint egy idiótát, koppanva a földön, rám borul a szék, súlyom az asztalt meglökve meg megrészegíti a bortól nedvező poharat, hogy szépen meglocsoljon a vágyott nedűvel. Nos... nem külsőleg vágytam rá, de az ingem jó férfi módjára mohón issza be vérvörös színét és... elengedem.
-Ahh, még szerencse hogy ezt az utált inget kapta el... elegáns, de utálom. - Be nem ütöttem magam, semmi sem sérült, csak az egóm, a becsületem és az ingem, amit tényleg nem szerettem, de kapkodva állítom fel a poharat és magamat, a széket, de szégyenem égő katlanként virít a képemen.
-Sajnálom én nem akartam csak... csak beleolvastam és utána... utána már el akartam olvasni, jó, belátom, sajnálom, magánügy, tudom, tudom, csak... aggódtam. - Hebegve hadarom, kerülve tekintetét, mert bizonyosan vádló vagy épp szégyenkező, holott neki nincs mire, ah, Alec, elcseszted, de rögvest, már az elején is, tudod jól, de most aztán megkoronáztad! Alec Silverlake a link, megbízhatatlan hedonista, aki semmit és senkit nem vesz komolyan... Apám legalább is így nyilatkozott rólam, de nem akarom igaza legyen! Clive szemében nem... Megalázottan ölelem fél kézzel át a mellkasom és markolok a vállamba, orromban a bor kellemes aromájával karöltve, mert félek tényleg most dob ki, minden értelemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
37
▽ Reagok :
32
▽ Kor :
29
▽ Avatar :
Tom Hiddleston



»
» Vas. 15 Júl. - 20:04

Aki babonás, az nem lehet egészen szerencsétlen. A babona néha remény.
Alec & Clive


Felfoghatnám úgy is Alec jelenlétét – végre valami elvonja a figyelmem, visszarángat az egyszerű, köznapi dolgok világába. Órák, gyerekcsínyek, aláírandó papírok, érezhetem a száradó tinta szagát, elcseveghetünk emazamaz jó vagy rossz jegyeiről, mesél majd a Mardekárosról és én bólogatva hallgatom. Fogalmam sincs meddig tudom most a szalonképes, tökéletes Clive-ot játszani, máris elfelejtettem, valami angolosat, nem kínáltam teával. Ezen is bosszankodom magamban, miközben szélesen mosolygom rá.
- Szigorú vagy magaddal Alec, igaz hogy én is gondolkodtam ezen segéd koromban, de még csak most kezdtél tanítani. Ne aggódj, ez a stílus kialakul, ahogy több tapasztalatot szerzel a tudás is mélyülni fog. Majd elmegyünk, tényleg most már lénylesre.
Nem is kell kizárólag sárkányokra koncentrálni, más érdekes fajokat se diszkrimináljunk, ráadásul ott az a kutatásom, amely félbemaradt Grindewald kapcsán, lehet, hogy Alecot érdekelné.
Azt hiszem a sóval valóban lebukom, összerakja szépen, hogy péntek 13, babonák, Clive heppjei egy teljes, egész, szerencsétlen férfit kitesznek. Hosszú sóhaj távozik belőlem, pillantásom nem állja tovább Alecét.
Reakcióm csupán, hogy megemelem a szemöldököm „na igen” jobb ha nem magyarázkodom, talán csak túl fáradt vagyok most hozzá. Valahol elmém hátsó fiókjában ott villog „tea” nyelvemen van a kérdés milyet szeretne, hogy aztán csúfosan elfelejtsem egy következő pillanatban.
Azt hiszem szegénynek természetes tehetsége van hozzá, hogy megakasszon és a tervek úgy hullnak ki fejemből, mint ezer éves vakolat egy ódon ház faláról. Hát persze, ezt is észreveszi, de én nem vettem át mielőtt ajtót nyitottam, különben is udvariatlanság ezzel sem tisztelni szegény vendéget. A hívatlan szót azért tegyük hozzá.
Megcserélem és mintha zavarban lenne…vagy csak képzelem? Lehet, hogy elbambult, biztosan nem miattam, esetleg azon gondolkodik hol szerezhettem ennyi heget, ez vár-e rá vajon. Nem szabad többet belelátnom, Alec különben is egy helyes, vagány…és ezt a gondolatmenetet most hagyom abba!
- Festői? Nem hiszem, sok a hegem, vagy olyanok, mint egy hegyvonulat. Persze, férfiak…
Fordulok el zavartan, hogy nekem pont itt csúsznak el a dolgok és fejben még mindig nem tettem helyre. Most például arra gondolok, hogy így elpirulva, biztosan béna szövegemen szégyenkezik milyen aranyos, ahogy arcába omlik a haja és jobb, ha tényleg nem gondolom tovább, mekkora őrült lennék, ha… elvégre a tanársegédem! Merlinre! Hogy lehetek ennyire beteg?
Tagadja mennyire kínosan viselkedem, talán ha belelátna a fejembe megértené miért, fáradtan mosolygom, valószínűleg udvariaskodik. Elveszem a papírokat, átfutom, szépen megszerkesztette. Hülyén jönne ki, ha azt mondanám „ügyes vagy” nem diák már, csak olyan fiatal arca van.
- Köszönöm Alec, igazából ezt is nekem kellett volna megcsinálom. Ezekkel minden rendben van.
Nekiállok szignózni a szép és cirkamlós művészbetűimmel, érzem az emlegetett tinta valahol vágyott bűzét, szeretem. Nyugalmas, mégis lefoglal, hogy megtaláljam a vonalat.
- Ne hülyéskedj Alec, tényleg nagyszerű segítség vagy, ezeket nekem kellett volna megcsinálnom és felkeresnem téged, hogy írd alá, sőt különórákat tartanom, hisz mellettem fejlődsz, de tervben van, mindenre sort kerítünk
Ígérem. Mi lenne, ha vele foglalkoznék egy ideig, tanítgatnám? Eléggé elvenné-e a figyelmem vajon? Beletemetkezünk a papírmunkára, kellemesen ellazít, de amikor megemlíti a teát, összerezzenek.
- A pitvarba! Elfelejtettem! Már meg akartalak kínálni. Azonnal hozom!
Pattanok fel zavartan, rohanok a teáskészlet felé, szinte delíriumban kapkodom le a polcról, az eredeti, indiai teafüvemet teszem csészékbe, magamnak is, hiszen udvariatlanság egyedül hagyni és fojtottan megkérdezem, kér-e bele tejet, talán nem is hallja. Gőzölög a tea, eligazítom még a csészéket, szép rendben legyenek, készítek elegáns, cicás cukortartóban és méztartóban édesítőket, forgatom a csészét megfelelő irányba, kedélyesen koppan a kis porcelántányér.
Nem figyelek, mit szöszöl éppen, de a leesése elég feltűnő, haragosan zörrennek a csészék, ahogy keményen és sietve lerakom, ki is lögybölök valamennyit. Rádől a bor, elfelejtek neki örülni, guggolok mellé, ijedten megragadom, talán leszédült?
- Alec, jól vagy? Utálod? Miért…utálod?
Segíteném fel, de olyan gyorsan áll talpra. Aztán csak nézek rá, nagyon értetlenül, amikor elmondja…
Ez…ez nem lehet igaz!
- Beleolvastál? Az magánlevél volt!
Kiabálok bele, ahogy hátralépek szörnyülködve, tele volt pacákkal és…és a szüleim előtt is szégyelltem, előtte…. Elfordulok tőle, hajamba tépek és meglepődöm, hogy nem hosszú és olyan dús, mint amikor megnyerőbb vagyok. Rövid szisszenést hallatok, belesajdul fejem ebbe az egészbe, hogy Will és ő tudja, mindig olyan nehezen beszélek az érzelmeimről és ami legrosszabb, most is azon kattog agyam, ő mit gondol rólam.
- Én…
Nyöszörgöm háttal neki
- Nem tudom mit csináljak, Will látó
Elharapom a mondatot, ahogy elcsuklik hangom és szúrós szemmel nézem a falat, nehogy könnybe merjen lábadni a kibaszott szemem. Nem merek levegőt venni, sem pislogni, küzdök, mindig olyan nagyon keményen.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
44
▽ Reagok :
42
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan



»
» Vas. 15 Júl. - 23:07

Clive & Alec


Érzékelem tudatom peremén, hogy szétszórt - ma is - de nem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget mint kellene, úgy gondolom. Minden esetre meg szeretném nyugtatni hullámzó lelkét azzal, hogy nem panaszkodni jöttem, sőt, bátran mondhatom egész jól sikerült az első tanórám!
-Nem vagyok szigorú, csak tudom mik a korlátaim. Jól van, jót tenne nekem egy kis... kimozdulás. - Vallom be akadozva, mert egyedül nem igen merek elmenni, mi van ha Rowan követ vagy valami, itt még úgy ahogy biztonságban vagyok, de Clive-val menve, nos, azt hiszem biztonságban érezném magam, ami nagy szó. Megviselt idegemnek már a puszta jelenléte is jót tesz, még így is, hogy kapkod, siet, próbál tökéletes lenni, pedig nem vagyok én olyan fontos, hogy számítson mit gondolok.
Persze hozzá kell tennem, hogy ez a só és társai elég fura gittegyletet alkotnak, emiatt van egy halovány hátsó gondolatom, hogy az inge is direkt van kifordítva, hanyagul és nem épp elegánsan mindig pedáns valóját csúfosan hirdetve. Ahogy pedig balga mód szóvá teszem, hát... nyelnem kell, mintha segítene elnyomni érzelmeim, kibukni vágyó bókjaim, flörtölő gondolataim. Eleve, kezdjük ott, hogy Ő Clive! Clive-val nem flörtölünk, csak minimálisan. Na ez a testét szemlélve nem apró hullámocska lenne, hanem cunami és tajtékzó szökőár! csöndben kéne maradnom, elkapni vizslató pillantásom, de túl gyönge vagyok hozzá, no meg túl érdeklődő is. Nem is megy... Festői, Merlinre, hogy jutott pont ez eszembe?! Kínosan mosolygok, oppsz fejet vágva, legyintve elesetten, hogy ne is figyeljen.
-A munkánk része a sok heg, elkerülhetetlen, rajtam is van. Jól áll... Már Neked, nem nekem! - Leütöm a fejem, basszus, oké Alec, első szabály: ne beszélj. Második: Ne beszélj még mindig és gondolj kis kígyókra, azok aranyosak, nem szexik. Nem jó, túl pajzán vagyok, kismacskák! Ahh, semmi sem segít...Még jó hogy elfordult, igazítok a taláromon a széken, takarjon jobban, feszül a nadrág, azt nem kéne látnia. Nem akarom. De azt meg nem értem később miért hiszi bármi baj lenne azzal ahogy viselkedik, többször a tudtomra adta kettőnk közül én vagyok a tapintatlanul zavarba ejtő a szókimondásommal, nem ehhez van szokva tudom jól.
-Áh, bőven van időm, kettőnk közül Te vagy az elfoglalt. - Összepréselem ajkaim, bólintok, hogy rendben vannak amiket írtam, örvendetes. De nem akarok még elmenni, pedig jobb lenne, komolyan, mégsem megy. Még szabadkozom is egy sort hallva mennyire nem mennek jól a dolgok az öccsével.
-Will az első, én... őszig biztos maradok. Vagy ameddig kellek Neked. - Mert ha Rowan marad, nem tudom meddig bírom... Clive-ot nem fogom cserben hagyni, gyáva nyúl módjára menekülni, de ez a folytonos rettegés nem élet, hamarabb megyek egy Magyar Mennydörgő fészkébe, mintsem az ódon falak között rettegjek nap napután. A teára persze ráharap, úgy tudtam! Még meg is nevettet, miféle káromkodás ez?
-Láttam rajtad, csak öltöztettelek meg minden, én hibám. - Vállalom magamra, noha nem tudom valóban akart-e kínálni, nem is lényeges, tudom hogy a szándék mindig benne van, igazi úriember, nem úgy mint én... Nem is igen volt soha hova vendégeket hívnom, azt se tudom hogy kéne... De míg ilyeneken merengek felhős gondolataimból az a zilált vallomás szakít ki levél formájában, amit Clive írt szüleinek. Az öccséről, akit említett. Tudom, hogy modortalan vagyok, hogy ez túl durva ha barátkozni akar az ember, de annyira... megijeszt ahogy és amit ír, hogy nem bírom ki, el kell olvasnom. Ahogy észlelem visszajött le is esem a székről a földre, Merlinre, ez a jótét lélek meg szalad segíteni. Miért ilyen rendes?! Megragad, az még szörnyűbb, az érintése, a tudat, hogy közel van, kedvesen, míg én vájkáltam, hát nem hiába pattanok fel, némileg valóban beleszédülve, de semmiség, részegen nehezebb talpon maradni, most józan vagyok.
-Nem tudom, nem kényelmes... - Fel se fogom, hogy válaszolok erre a végtelenül bugyuta és lényegtelen kérdésre, miért nem bánom, hogy vérvörössel dekoráltam ki ezt a kék inget. De bevallom hibám, úgy is rájönne és nem is szoktam titkolózni, legalább is nem szeretek, ha jól is hazudok, nem kényszeres.
-Tudom-tudom-tudom! - Esdeklek, nem vagyok infantilis, felismerek egy magánlevelet, csak épp... pofátlan is vagyok. Nem is nézek rá, csak karolom magam, de megtöri ezt szavaival. Realizálom elfordult, megbicsaklik a hangja. Tépelődöm, hogy mit is csináljak, nem épp kierőszakolni akartam mi nyomasztja ennyire, mégis megtettem, ostoba, kicsinyes módon. Nyelek egyet és összeszedem magam, kezem saját vállamról az övére teszem puhán.
-Tudod... a látók csupán lehetséges jövőképeket látnak. A többségük valóban teljesül, de nem pont úgy ahogy gondoljuk. Nem... nem biztos Te vagy az, akit látott, lehet százfüléfőzetet ivott valaki, lehet nem is látomás volt, hanem egy álom, amit látomásnak vélt. - Nincs látó ismerősöm, a jóslástan nem is volt soha erősségem, de ettől független kitartok amellett amit mondtam. Mellé is sétálok, bánatos arccal keresve a tekintetét, átkarolva immár a vállát.
-Clive... nálad jobb testvért nem ismerek. És azt se tudod letagadni, mennyire szereted Őket. Will is pontosan tudja, hogy nem ártanál Neki soha. Azt se tudod hogy kell... - Komolyan gondolom, Clive számomra jóságos mint egy unikornis. Hím unikornis.... lehet valami férfiasabb jelző kéne rá, de hát basszus, ez ugrott be. Mondjuk így már teljesen megértem hogy kikészült, hogy nem önmaga, én se vagyok az mióta itt az öcsém, noha mi a két végletet képviseljük. Will szerencsés, hogy ilyen bátyja van, tudom Rowan is büszkébb lenne és felvállalna, hogy csak minimálisan olyan tudnék lenni mint Clive. Most kimondottan jól jönne, Ő biztos pontosan tudná mit mondjon, mit tegyen, hogy ne legyek bánatos, de vajon én elég leszek, hogy megvigasztaljam? Sosem érzek magamban semmihez erőt, de most igazán vágyom hasonlítani rá, hogy újra mosolyogjon, mégha némileg mű is az a mosoly, akkor is. Valahol el kell kezdeni.

//Olyan kártyám tuti van xD//
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details




»
»
Vissza az elejére Go down

péntek 13.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Küldetés] Hova Tűntek a Pókok?

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Emeletek-