Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Az apám sóhajtson: ez lett az én fiam...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Szomb. 16 Jún. - 0:40




Apa és fia ~ 1963 decembere



Kiskorom óta üvegállatokat gyűjtöttem. Nyuszit, vékony lábú őzikét, ágaskodó lovat, vízben játszó delfineket, áttetsző nyelvét lógató kutyát és üvöltő oroszlánt. A kincseim egy hosszú polcot töltöttek ki, épp olyan becsben tartottam őket, mint a többi falat beborító polcokon pihenő könyveimen. Leporolgattam őket, fényesre töröltem őket gyengéd mozdulatokkal, kisfiúként pedig játszottam velük. Most már csak díszként szolgáltak, de mindig gyarapodott egy új darabbal a gyűjteményem. Kicsi gyerekként egy szárnyait széttáró papagáj volt a kedvencem, mostanság azonban felváltotta az oroszlánfigura. Rody jutott róla eszembe, az én bátor griffendélesem.
Az utolsó vendég fél órája hoppanált az Avery-birtok széléről, a kúriára csend telepedett, éppen csak a szalonban pakolászó házimanók neszezése szűrődött fel a szobámba. Hallottam, ahogy összekoccantak a boros-és pezsgőspoharak, a süteményes tálak elcsúsztak egymáson, miközben tornyokba rendezték őket, az öreg fapadló pedig meg-megnyikordult a manók léptei alatt - pedig igyekeztek csendben dolgozni, nehogy magukra haragítsák a ház urát. Szegények nem tudták, hogy nekik ma nincs mitől félniük, mert az Avery családfő rám haragszik, egyedül rám. Ritkán dühítettem fel őt, próbáltam jó fia lenni. Hibátlanul viselkedtem, épp csak annyi bajba keveredtem, hogy a szüleim legyinthessenek: fiúból van, ennek van itt az ideje, majd benő a feje lágya. Évfolyamelső voltam, még csak vért sem izzadtam érte, apám büszkén mesélhette volna bárkinek, hogy az ő Richardjának aztán vág az esze. Nem tudtam, hogy másoknak dicsekedett-e az eredményeimmel. Úgy képzeltem, hogy igen, csak engem nem dicsért meg értük soha. Egyetlen "büszke vagyok rád, fiam" és "ügyes voltál, Richard" sem hagyta el a száját életem lassan tizennyolc éve alatt. Bezzeg amikor helyettem Fabian Prewett lett a hollóhátas prefektus és amikor elsőben megtudta, hogy sosem fogok bekerülni a kviddicscsapatba, mert rettegek a repüléstől, akkor volt mondanivalója. Ő csak csalódni tudott bennem és sajnos túl gyakran elhittem, hogy neki van igaza.
Ma a szokásosnál is jobban a lelkembe tiport. Már megszoktam az undorító vicceket, amiket az orrom előtt mondott, szinte abban a pillanatban kikapcsolt a hallásom, ahogy kiejtette a száján a "buzi" szót. Néhány évvel ezelőtt nem is igazán értettem, miért fájt annyira, ha ilyeneket mondott. Idővel rájöttem és megtanultam kizárni - bár önmagam elfogadásában nem segített és ez volt az, amit bárhogyan is próbáltam, Rodyval sem tudtam megértetni. De a mai nem is igazán emiatt tűnt olyannak, mintha negyvenötös túrabakanccsal kitaposta volna a maradék önbizalmat is belőlem. Mert tényleg megszoktam. Csakhogy eddig közönség nélkül tette, legfeljebb anya és a testvéreim hallhatták a négy fal között, ahogy megalázott. De nem Rody.
Rody már rég hazament, alig tudtam kiverni a fejemből a jelentőségteljes pillantást, amivel rám nézett, mielőtt kisétált a szobából. Tudtam, mit jelentett és Merlinre is, legszívesebben már most rohantam volna utána, a biztonságot nyújtó karjai közé. Ehelyett a szobámban rendezgettem a polcomon az üvegállatkákat, mert amíg azon törtem a fejem, hogy az elefánt és a sárkány egymás mellé kerülhetnek-e, nem rettegtem attól, mi vár rám. Mit fog mondani apám? Mi van, ha rájött? És mi van, ha azt akarom, hogy rájöjjön? Hajítson ki, mit bánom én, csak legyen már vége ennek a hazugságnak, mert bele fogok őrülni, ha tovább kell színlelnem...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
25
Értékelés :
24
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Vas. 17 Jún. - 15:09
Richard & Luther

Átokverte kölyök! Örülök hogy nagytiszteletű Apám nem élte meg ezt a szégyent. Nem is értem mit keresett is a Lestrangek szégyene, az a Rodney nevezetű fattyú. Sokszor kérdeztem diszkréten barátomat, hogy az övé az a förtelmes fiú, mert semmi atyai erényt nem visel magán. No de ma kiderült az én legidősebb fiam sem jobb, hogy ízléstelen módon egy olyan semmirekellő pártját fogja, felháborító! Nagy jövő áll előtte, ne most tegyen mindent tökre egy az istentelen mihaszna nyomorék, hát épp férfit próbálok faragni belőle, mert nem egy nyámnyila p.ncit neveltem tudtommal eddig. Ahogy felmegyek a lépcsőn egyetlen határozott mozdulattal tépem fel ajtaját, hangom mint a mennydörgés zengi be gyermeteg korban megragadt szobáját.
-Richard! Magyarázatot követelek! Ki engedte hogy egyáltalán beszédbe elegyedj azzal a semmirekellővel? Lehet Lestrange, de nem a jobbik fajta.
Vágom be az ajtót magam mögött elborzadva nézem hogy a hasztalan üvegfiguráival foglalatoskodik, mint egy idióta kölyök. Mikor nő már fel? Lassan betölti a 17-et! Rigelt keményebben nevelem majd, nem akarok még egy ilyen kis puhap.cs fiút, mint ez itt előttem.
-Azért jöttem mert jobbnak láttam átbeszélni hogyan is tovább.
Nézek szét, talán leülhetnék, de jobb fölé tornyosulni, lenézni reá, jó helyen van odalenn, lejjebb is lehetne ez a kis mocsadék. Jelentőségteljesen fonom össze karjaim mellkasom előtt, hagyom hogy összeszedje magát és a gondolatait, tudom hogy nem egy gyors észjárású, hiába hollóhátas. Hollóhátas...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Kedd 26 Jún. - 14:17




Apa és fia ~ 1963 decembere



Minden félelmem ellenére, valahol mélyen volt valami szórakoztató apám kifakadásában. Számon kérte rajtam, hogy miért álltam szóba Rodyval, pedig ha tudná az igazságot, azt  kívánná, bárcsak barátkozni akartam volna Mr. Lestrange fiával. Persze apa semmit sem vesz észre, nem akarja észrevenni azt sem, ami az orra előtt történik. Talán akkor sem venne tudomást a valóságról, ha most kereken közölném vele, hova járunk titokban csókolózni Rodyval. Roxmorts egyik elhagyatott házának egykor talán rendezett kertjébe, különben. A rozoga padra, elkergetve a hájas galambokat és varjakat. Szerettem azt a helyet és még kicsinyes bosszúból sem beszéltem volna róla apámnak. Nem akartam, hogy a megvető pillantása, a szavaiból áradó undor akár csak kicsit is megmérgezze az érzést, ami ott fogott el.
Rody azt mondta, hogy hazudjak. Sosem voltam jó benne, most mégis azt tettem, mert ugyan mi más lehetőségem volt? Meséljem el neki, hogy Rody életem szerelme és arról beszélgettünk, mennyire boldogok lehetnénk együtt, ha nem léteznének az apáink?
- Csak beszélgettünk, semmi különös - vontam meg a vállam, miután visszaraktam a polcra egy üvegfőnixet. - Most, hogy volt ez a... dolog Felicityvel, jó ötletnek tűnt beszélgetni öhm... Lestrange-el. Tudod, ő elég népszerű a lányok körében, szóval gondoltam, adhatna tippeket vagy valami...
Akár adhatott is volna tippeket, mert Rodyt imádták a lányok. Mikor még ő is a Roxfortba járt, féltékenyen néztem, ahogy a győztes kviddicsmeccsek után mindig más lány derekát öleli át és eltűntek valamerre, én pedig akkor bele sem akartam gondolni, mit csinálnak éppen. Akkor még arra fogtam, hogy csak szeretnék olyan lenni, mint Rody. Nyilván később rájöttem, hogy vele akartam lenni és ez egészen más, valami olyan, amit takargatni kell. Abban legalább elég jó volt az egész családunk. Anyu remekül titkolta, mennyit iszik, diszkréten, zárt ajtók mögött, sohasem annyit, hogy az avatatlan szemek észrevegyék és megbotránkozzanak rajta. Apa jól leplezte, mennyire szörnyű ember, hogy egy dementorba is több emberség szorult, mint belé. Rigel kívülről mintagyerek volt, apánk szeme fénye, de én tudtam, hogy ez mennyire messze áll az igazságtól. És hát én... én azt hiszem, mindenkinél jobban, de legalábbis kitartóbban söpörtem a szőnyeg alá, mennyire nem illek bele a családunk kifelé makulátlan portréjába.
- Hogyan tovább? Mondtam már, hogy bárhova felvesznek, eddig minden tárgyból K-t kaptam. - Természetesen nem erre célzott, de reméltem, hogy mégis beszélhetünk inkább erről. Bármiről, tényleg bármiről szívesebben vitatkoztam volna vele, mint a lányokról. Mindenkinek kínos az apjával ilyesmiről beszélni, nemhogy annak, akinek ilyen apja van. És annak, aki az íróasztal fiókjában szerelmes leveleket rejtegetett egy másik fiútól.
Bárcsak Rodyval lehettem volna, a lakásában, amiről már annyit mesélt. Az állítólag verhetetlen palacsintareceptjéről, a mindig feltöltött alkoholkészletéről, a kétes forrásból szerzett füves cigijéről - igen, apa, még valami amiről nem tudsz... Annyi mindent megígért nekem, ehelyett én itt csesztem el az időmet, próbálva farkasszemet nézni apámmal.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
25
Értékelés :
24
▽ Avatar :
Michael McElhatton

»
» Hétf. 30 Júl. - 18:28
Richard & Luther

-Semmi különös?! SEMMI KÜLÖNÖS?! - Ennél borzalmasabb és szánalmasabb választ ki sem találhatott volna pedig még gondolkodási időt is hagytam! Hogy a ményküves pokolba tud ennyire zseléagyú és érdektelen lenni?!
-Ha legalább okod lenne beszélni vele te nyavalyás kis görcs, akkor azt mondanám elnézem, de a semmiért bemocskolni egy olyan alakkal a nevünk mint az a gyerek! Az egy szégyenfolt, egy mihaszna senki a romlott vérével! Semmi jót nem örökölt, tehát ne merészelj akár csak a közelébe is menni, nem hogy fecserészni vele mint egy kislány! - Aztán meg kap egy sötét, lesújtó pillantást...
-Maximum kurvázik az a fiú, de nem tudja miképp kell megnyerni egy gazdag leányt, ebben biztos lehetsz, inkább valaki olyat kérdezz ha már ennyire puhap.csű és szánalmas vagy hogy magadtól nem találod ki, akinek van is ilyen barátnője... még hogy megfelelő házba kerültél! - Hugrabug, az való neki, a legalantasabb ház az ostobák gyűjtőhelye, ennyire átokverte elsőszülöttet... Ha én ezt tudom még idejében vízbefojtom és akkor Rigel lenne az.
-Mertél volna gyengébbet, meg is verlek, hogy megtanuld addig nincs felállás az asztaltól míg ki nem javítod a hibád! Nem Richard, arról beszélek, hogy embert faragjunk belőled, hogy elhitessük az ostobákkal hogy férfi vagy, nem valami picsogó szajha. Szóval a legjobb lenne ha mihamarabb eljegyeznéd a barátnőd, anyáddal megszerveztetem az eljegyzési partit. Ha az megvan, akkor meg is lehet az esküvő mire kijárod az iskolát. - Legalább felmutatna valami eredményt, de ezt is nekem kell neki megszervezni, Merlinre mondom Életképtelen Fattyú Averynek kellett volna elkeresztelni, nem Richardnak. De sajnos leplezni kell mennyire selejtes, ha van egy kis szerencsénk a leány családja is akkor jönnek rá mikor már mindegy, ha még nagyobb szerencsénk van, akkor a lány növeszt tököt és nem lesz szégyenben egyik család sem.
-Megveszem a kib.szott gyűrűt is, úgyhogy ne cseszd el mikor az ujjára húzod! Ennyit minimum elvárok, mert különben az is többet fog érni nálad amit reggel a toalettben lehúzok! - Bár az már most is több, de megadom az esélyt a felkapaszkodására, hátha nem akarom cipőmmel eltaposni és a szőnyegbe kenni undorító nedveit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Az apám sóhajtson: ez lett az én fiam...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-