Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Csüt. 5 Júl. - 22:40
Fabian & Richard ~ 1962

Ha lett volna naplóm, lassan egy hete mindennap beleírtam volna, hogy Fabian Prewettel együtt tanultam délután a könyvtárban. Mágiatörténet beadandót írtunk, engem választott a párjának, kivételesen nem az ikertestvérét. Gondolom, ennek az lehetett az oka, hogy Gideon minden mágiatörténet órát átaludt az utolsó padban, nem sok hasznát vette. Én persze azonnal rávágtam, hogy igen, nagyon szívesen dolgoznék együtt Fabiannal, még az sem zavart volna, ha egyedül kell megcsinálnom mindent. Már hozzászoktam, Gideon például rendszeresen megíratta velem a háziját, ha nem volt kedve dolgozni vele.
De nem volt naplóm, mert akkor állandóan retteghettem volna, hogy apám vagy valaki más megtalálja és undorodva dugja az orrom alá a végzetes bizonyítékot. Szinte hallottam, ahogy apa megvetéstől csöpögő hangon megkérdezi: Ki a fene az a Fabian? Minek rajzoltál szíveket erre a lapra, mint valami kislány vagy mocsok kis buzi? Biztosan ezt mondta volna. És ezért nem volt naplóm, mert ugyan mi értelme leírni az életedet, ha közben a lényeget muszáj kihagynod? Például azt, hogy megőrülsz a magánytól ebben a nyomorult iskolában és otthon is, mert ugyan hogyan is nevezhetnél bárkit a barátodnak, ha nem viselkedhetsz önmagadként? Ellenben hosszasan kellett volna taglalnom, mennyire őrülten szerelmes vagyok a barátnőmbe, akit valójában a hátam közepére sem kívántam. Kedves lány volt, komolyan, a helyemben bárki hálás lett volna egy ilyen barátnőért. Engem viszont a sírás kerülgetett, akárhányszor óvatosan megemlítette, hogy este kilóghatnánk a prefektusi fürdőbe vagy amikor legutóbb az üres klubhelyiségben ki akarta gombolni a nadrágomat. Bezzeg az nem tűnt ilyen természetellenesnek, amikor tegnap mintegy mellékesen megjegyeztem Fabiannak, hogy tetszik a pulóvere. Csak vállat vont és közölte, hogy igazából a testvérétől vette kölcsön. Kedvem lett volna beleverni a fejemet az asztalba, amiért ez közel sem volt annyira testidegen, mint hagyni, hogy barátnőm megcsókoljon a folyosón.
Teljesen a gondolataimba feledkeztem, először észre sem vettem, hogy Fabian hozzám beszél, a tankönyvben rábökve egy bekezdésre.
- Ne haragudj, nem figyeltem - ráztam meg a fejem. - Semmit nem aludtam az éjszaka, de összeszedem magam. Bocsi.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szomb. 7 Júl. - 16:50
Richard & Fabian
Nem voltam túl nagy mágiatörténet rajongó, de azért én is törekedtem a jó jegyekre belőle, ahogy minden másból is. Nem véletlenül tartoztam azon kevesek közé, akik nem Richard Averyvel íratták meg a házi feladataikat, hanem saját maguk intézték el. Persze ez nem jelentette azt, hogy bizonyos, nem feltétlenül kihasználáson alapuló segítséget nem kérek tőle. Ilyen volt például ez a páros munka, ahol életem legrosszabb ötlete lett volna Gideont választani. Szerintem a saját nevét sem tudta volna egy mágiatöri házi feladatra ráírni csak úgy, magától, nagyon rossz ötlet lett volna vele küzdeni a tankönyv felett. Richard legalább értette a dolgát és ebből még ő is jattolt, nem csak kényszerből írta meg a sok lusta szerencsétlen beadandóit. Nekem természetesen szándékomban állt segíteni neki.
Anyámnak nem tetszett ennyire az ötlet. Amikor említést tettem neki az egyik levelemben arról, hogy nem Gideonnal írom meg ezt a mágiatörténet feladatot, teljesen kiakadt rám. Nem tettem semmi rosszat, nyilvánvalóan, de ő nem értette, hogyan vagyok képes cserbenhagyni az ikertestvéremet, amikor nagyon jól tudom, hogy mennyire nem szereti ezt a tárgyat és szüksége lenne a támogatásomra és a segítségemre. Hát persze, mert Gideon sokkal fontosabb, anyának mindig. Mondanom sem kell, ez elrontotta a kedvemet egy teljes napra. A levelet, amiben hosszú bekezdéseken át taglalta, hogy hogyan hagyom cserben éppen az öcsémet, idegességemben összegyűrtem, majd bedobtam a klubhelyiség kandallójába. Sosem égettem el a szüleim vagy a húgom leveleit, mindet megtartottam, ezt viszont nem voltam hajlandó. Már megint nem voltam elég jó. Nem is tudom, miért lepődöm meg ezen ennyire.
Unottan olvastam a tankönyvet a könyvtárban ülve, éppen annyira kedvetlen voltam, amilyen szemmel láthatóan Avery is. Nem is tudom, hányszor kellett elolvasnom egy bekezdést, mire fel tudtam fogni, miről szól, annyira nem tudtam figyelni rá és felfogni, amit írtak benne. Haladnunk viszont kellett, úgyhogy muszáj volt megszólalnom és végre elindítani a mai munkát, noha éreztem, hogy ebből már nem nagyon lesz semmi.
- Aha, hogyne. Azt hiszem, azt észrevettem volna, ha nem alszol -vontam fel a szemöldököm, hátradőlve a széken, miután nem tudott válaszolni a kérdésemre. Tudtam, hogy aludt, mert én vele ellentétben nagyon is ébren voltam. Annyira bosszantott anya levele, hogy folyton ekörül jártak a gondolataim és nem tudtam még aludni sem tőle. Az éjszaka nagyrésze erre ment el, végül az idegeskedésből jövő fáradtság ütött ki teljesen. Avery pedig nagyon is az igazak álmát aludta.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Vas. 8 Júl. - 2:09
Fabian & Richard ~ 1962

Amióta Fabian engem választott partnernek a beadandóhoz, Gideon folyton engem piszkált. Nem nyafogtam miatta, még csak nem is haragudtam igazán, elsőtől harmadikig sokkal többet bántottak. Azt hiszem, Gideon nem is igazán rosszindulatból tette, csak nem tudta máshogy kezelni ezt a szokatlan helyzetet. És különben is, ő annyira... furcsa volt, neki valahogy elnéztem még azt is, hogy tegnap egy bébi akromantula levedlett vázát dobta a nyakamba LLG-n. Mikor a többi fiú még a vacsoránál is azon röhögött, hogy elsírtam magam az órán, Gideon legalább őszintén bocsánatot kért. Egyszóval nem nehezteltem rá, de azt sem tudtam bánni, hogy Fabian inkább velem akart együtt dolgozni. Nyilván nem, mert... mert Fabianról volt szó.
A válaszára fülig vörösödtem. Sosem hazudtam valami jól, most sem kellett volna megpróbálnom, mert csak beégtem vele. Zavartan a hajamba túrtam, ha apám látta volna, biztosan elzavar levágatni. Utálta, ha kicsit is megnövesztettem, mert a göndörsége miatt nem tudtam vele mit kezdeni és szerinte úgy néztem ki, mint akit a Zsebpiszok köz kukái közül rángattak elő. Pedig én jobban szerettem így, de apával utáltam vitatkozni.
- Mindegy igazából... - Kerültem Fabian tekintetét, féltem, hogy csak még inkább egy nyomorult paradicsomra emlékeztetnék tőle. Mégis mit kellett volna mondanom neki? Hogy azért kalandoztak el a gondolataim, mert olyan szép barnák a szemei és éppen nagyon sajnáltam magam, amiért ő csak a béna szobatársának tart engem? Nyilván ezt nem akarta hallani. Nem tudhatta meg, mekkora selejttel osztozott a hálókörletünkön, biztosan elmondta volna másoknak és akkor én írhattam volna a végrendeletemet. Apa megölt volna, ha megtudja. Bár lehet még előtte kihajítottak volna valamelyik toronyból a mardekárosok. - Gideon miatt vagy ilyen ideges? Összevesztetek, igaz? Mert ha a beadandó miatt, akkor... nyugodtan írd meg vele, majd én találok mást. Legalább akkor Gid is leszáll rólam, ami elég jó lenne, mert pár napja például felrobbantotta az üstömet bájitaltanon és apám meg fog ölni, ha megtudja, hogy újat kell vennie. - Mintha problémát jelentett volna neki bármennyit is költeni... A gondoskodása mindig kimerült annyiban, hogy odalökött nekünk néhány galleont, papolt egy sort a családunk dicső múltjáról, aztán anyuval vagy a házimanókkal elzavart minket vásárolni. Még Ollivanderhez sem jött el, mikor tizenegy évesen megkaptam a pálcámat. Fűzfa, egyszarvúszőr, tizenegy hüvelyk. Kiröhögött, mikor elmondtam neki. - Szóval ha nem akarod velem írni a házi feladatot, teljesen megértem. Úgyis végül én fogom megcsinálni a csoport felének, teljesen mindegy.
Rosszul esett volna, ha lecserél, de megértettem volna. És örültem annak is, hogy legalább eddig hajlandó volt velem tölteni a délutánjait, mert én nem éppen abban a körbe tartoztam, akikkel Fabian lógott. Ő menőnek számított, kviddicsezett, imádták a lányok, kinevezték prefektusnak is. Én pedig a napjaimat itt töltöttem a könyvtárban, a hollóhátas bulikon meg kínosan feszengve, egy üveg sört szorongatva álldogáltam a sarokban, mint egy rakás szerencsétlenség.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szer. 18 Júl. - 10:44
Richard & Fabian
Az öcsém akkora gyökér volt, hogy három mamutfenyő tápanyagfelvételét megoldhatta volna egymaga. Nem volt meglepő, hogy ezzel a helyzettel sem tudott mást kezdeni, minthogy rászállt Richardra. Valóban elég szokatlan volt tőlem, hogy nem őt választom magam mellé egy páros munkához, elvégre kivel dolgozzon az ember, ha nem a saját ikertestvérével? Mindenesetre nem sikerült elriasztania mellőlem Richardot, aminek nagyon örültem, mert ő értett a legjobban a mágiatörténethez és azért nem is volt annyira rossz társaság, ha leszámítjuk azt, hogy mennyire szerencsétlen volt. De emiatt nem volt okom a panaszra, egész jól megértettük egymást még ennek ellenére is.
Olyan vörös lett, mint egy rák. Na igen, valahogy nem lepődtem meg, sőt éppen erre számítottam én is tőle, amiért így szembementem a szavával és valószínűleg lelepleztem már ennyivel. Igazság szerint ezt most nem volt nehéz, sajnos nagyon melléfogott, hogy éppen ezt a hazugságot választotta.
- Sosem vesztem még össze Gideonnal, legalábbis nem komolyan -csóváltam a fejem. A legkomolyabb vitánk talán négyéves korunkban volt, amikor összetörte a kedvenc játékseprűmet, ennél rosszabb sosem volt még. -Anyám viszont annál inkább fel tud húzni, de nem untatlak azzal, mennyire szar a tulajdon ikertestvéred árnyékának lenni. -Sosem értettem anyát. Nem tudtam, miért kivételezik ennyire Gideonnal és miért nem vagyok én neki soha elég jó. Nem haragudtam érte Giddyre, arra nem lettem volna képes és nem is az ő hibája volt az egész. Engem sokkal jobban zavart az, hogy anya ennyire semmibe vette az én eredményeimet és mindent, amit elértem, ha ott volt mellettem Gideon is. Nem volt nehéz elhatároznom, hogy ha nekem gyerekeim lesznek, egész biztosan ugyanúgy fogom szeretni mindkettejüket.
- Erről hallani sem akarok -vágtam rá. -Már elhatároztam, hogy veled írom meg, akkor így is lesz, úgyhogy ennyi volt, téma lezárva. És nem fogod te senki más feladatát megírni, gondoskodom róla, hogy ne így legyen. Nem szeretek osztozkodni a sikerben olyanokkal, akik semmit nem tesznek érte. -Egyértelmű volt, hogy minden kis rohadékot elhajtok majd, aki rá akar akaszkodni Averyre. Nem tudom, miért, talán saját érdekből, sőt, elsősorban saját érdekből, de akkor sem engedtem, hogy kicsesszenek vele. Elvégre ha másra koncentrál, nem fog tudni olyan teljesítményt nyújtani velem, az pedig igenis fontos volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Kedd 24 Júl. - 16:14
Fabian & Richard ~ 1962

Örültem, hogy Fabian nem feszegette tovább a témát. Sosem hazudtam túl jól és rettegtem tőle, hogy ha rákényszerítene, kínosan hamar kiderülne a figyelmetlenségem fő oka. Meglepett, hogy eddig nem vette észre, hányszor bámultam indokolatlanul sokáig az arcát és hányszor kaptam el róla zavarodottan a tekintetem, mikor rájöttem mit művelek. Vagy csak túl tapintatos volt hozzá, hogy szóvá tegye, bár a Prewett ikrek nem éppen erről a tulajdonságukról voltak híresek. Úgy sejtettem, csak az emberek szokásos látásmódja mentett meg a lelepleződéstől: bármire hamarabb gondoltak, mint hogy egy fiú egy másik srácért epekedik. Nevetséges, de ennek általában örültem, pedig dühítenie kellett volna ennek a heteronormativitásnak - utánanéztem, ez volt rá a szó. Persze csak titokban, a könyvtár eldugott sarkában, nehogy valaki meglásson egy olyan könyvvel.
- Szerintem egyáltalán nem vagy Gideon árnyéka - ráztam meg a fejem. - Ő egyszerűen csak... hangosabb. Könnyebb észrevenni az eredményeit. Apám is ilyen, mindig az öcsém a tökéletes, mert ő mardekáros és népszerű, én meg nem. Mindegy mit csinálok, az sohasem elég jó neki. Azt hiszem, ez minden családban így van, bele kell törődni. Attól még Gideon nem jobb nálad, hogy rá többen figyelnek.
Sosem beszéltem a többieknek a családomról. Igazából semmi személyesről nem beszéltem a többiekkel, még a szűk baráti társaságommal sem. Szívesen jártam velük Roxmortsba vajsört inni, máskor könyvekről vitatkoztunk vagy közösen tanultunk a könyvtárban, de az életem ügyes-bajos dolgaiba nem avattam be őket. Úgy éreztem, nem érthetnék meg a problémáimat és nem is akartam, hogy tudjanak róluk. Könnyebb volt így. Ha Fabian nem hozza fel, hogy kivételeznek a szülei az ikertestvérével, neki sem említettem volna meg az otthoni helyzetet. Csak kedves akartam lenni, de most már bántam, hogy elmondtam neki ezt a keveset is.
- Hát... jó, ahogy gondolod. - A hangom ugyan bizonytalanul csengett, de közben mégis elöntött a hála. Velem akarta megírni a beadandót és még a parazitaként élősködő csoporttársainkat is hajlandó volt elzavarni.
Kijegyzeteltem néhány vázlatpontot a kisimított pergamenemre, de igazán oda sem figyeltem. Amúgy is már millió könyvet olvastam a témáról, egy százoldalas esszét is szívesen leadtam volna Binns professzornak, ha nem szabja meg szigorúan a terjedelmet.
- Amúgy jók voltatok a hétvégi meccsen. Talán idén a Hollóhát nyeri a kviddicskupát. - A papír szélére firkáltam kis négyzeteket és virágokat, nem néztem Fabianra. Sosem érdekelt igazán a kviddics és a házak közötti versengés, a mérkőzésekre eleinte kötelességből jártam ki, aztán Rody Lestrange miatt, amióta pedig elballagott, legfeljebb Fabian góljai ösztönöztek a szurkolásra. A különbség annyi volt csupán, hogy Lestrange esetében még azt gondoltam, csak szeretnék barátkozni egy ilyen népszerű sráccal, szeretnék olyan lenni, mint ő. Így tizenhét évesen már kezdtem rájönni, nem erre vágytam akkor sem és most sem. Elfogadni nem tudtam és úgy éreztem, soha nem is tudom majd, de saját magam előtt tagadni sem voltam képes többé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Csüt. 2 Aug. - 11:46
Richard & Fabian
Feltűnt, hogy többször is nagyon furcsa szemeket mereszt rám, de ezt többnyire betudtam annak, hogy fura srác és biztosan nem szokott hozzá, hogy valakivel együtt dolgozzon. Meg amúgy sem figyeltem oda rá, nem érdekelt, mit csinál, amíg meg tudjuk csinálni ezt az átkozott beadandót, meg jelenleg amúgy is lefoglalt a saját idegességem és hogy mennyire utálom most anyámat. Nem volt időm és energiám mellette még vele is foglalkozni.
- Nem érdekel, ha jobb nálam, ha nem. Én is örülök a sikereinek és büszke vagyok rá, hogy a testvérem, de egy idő után azért bosszantó, hogy csak az ő eredményei számítanak. Fasznak lettem prefektus és tanulok jól, ha úgysem ér semmit az egész. -Nem kellett volna sajnáltatnom magam, mindig szánalmasnak találtam az ilyet, de egyszerűen ki kellett adnom magamból. Inkább Averynek kelljen végighallhatnia a siránkozásomat, minthogy Gideonon csattanjon az, amiről nem is igazán ő tehetett. -Akkor a te apád is megrohadhat, amiért így bánik a gyerekeivel. Szánalom, hogy milyen szülők vannak.
Nagyon is meg tudtam érteni, milyen az, ha nem vagy elég jó. Persze fogalmam sem volt róla, milyen neki az otthoni helyzet és hogy még szeretetet sem kap, ami legalább nekem megadatott. Azért ezt az érzést én is ismertem. Amikor megkaptam a prefektusi jelvényt és a végig kiváló RBF eredményeimet, anyám annyit mondott, hogy "ügyes vagy Fabian", de amikor meglátta Gideon eredményeit, amik közel olyan jók voltak mint az enyémek, elárasztotta őt minden jóval, hogy mennyire büszke rá és milyen remek, hogy ilyen fia van, és megint van mivel dicsekednie a kollégáinak. Dühömben majdnem széttéptem az eredményeimről szóló papírokat és felrobbantottam a fél házat. Most már ideje lenne elfogadnom, hogy ez úgysem fog megváltozni.
- Nem lenne rossz, ha megnyernénk, bár értéke nem sok van -vontam meg a vállam. -Rá kéne gyújtanom, kár, hogy itt bent nem lehet. -Rettentően jólesett volna egy cigaretta, de a könyvtáros engem vágott volna ki az ablakon, ha meg merem próbálni, így inkább hanyagoltam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Hétf. 20 Aug. - 1:04
Fabian & Richard ~ 1962

Fabian valószínűleg nem is sejtette, mennyire átérzem a szavait. Ha most bárki ránk nézett volna egy könyvespolc takarásából, biztosan arra a megállapításra jutott volna, hogy ez a két fiú ennél nem is lehetne különbözőbb. Itt ültem én, görnyedt vállal, leszegett fejjel, idegesen tördelve az ujjaimat Fabian mellett, aki egyszerűen csak... nos, Fabian volt. Vicces, laza, fesztelen, egyszóval az én gyökeres ellentétem. Mégis megértettük egymást, ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy ez lehetséges.
- Bezzeg ha valamiből rosszabb lennél... - dünnyögtem. Bizonygathattam volna, hogy számít a teljesítménye, de saját tapasztalatból tudtam, hogy csupán akkor érdemel figyelmet - legalábbis apám így gondolkodott róla -, ha nem találják megfelelőnek. Mikor apám meglátta, hogy a Sötét Varázslatok Kivédése RBF-em csak "várakozáson felüli" lett a kiváló helyett, hirtelen borzasztóan érdekelni kezdték a tanulmányaim. Hiába magyaráztam neki, mennyire igyekeztem és hogy nekem lett az egész évfolyamon a legjobb mágiatörténet vizsgám, minden mentegetőzésem tökéletesen hidegen hagyta. Hiszen végre talált valamit, amiért joggal köthetett belém. Anya meg... anya csak szokás szerint csendben nézte és gyakrabban kortyolt a borba, mert ennél többre sohasem volt képes. - Igazából lehetne rosszabb is, szóval nem panaszkodom.
Végül is apa nem emelt rám kezet. Persze, kaptam már tőle nevelő célzatú atyai pofont, de úgy igazán sosem bántott. És tulajdonképpen ez annyira nem is szörnyű és néha meg is érdemeltem a verbális alázást, mert egyszerűen nem voltam elég jó. Igyekeztem, de az nem mindig elég. Én nem voltam olyan, mint Rigel, aranyvérű örökösnek való. Mégis kénytelenek voltunk beérni egymással; én egy rideg apával, ő pedig egy satnya elsőszülöttel.
- Valós értéke tényleg nincs túl sok. De azért mindenki izgul a kviddicskupa miatt, bár én nem vagyok odáig a sportért, csak hát a hollóhátas csapatszellem - vontam meg a vállam. - Kimehetünk, ha gondolod. Végül is elég jól állunk a beadandóval, belefér egy kis szünet. És tényleg jót tenne egy cigi.
Életemben eddig nagyjából kétszer gyújtottam rá, akkor is csak azért, mert addig cukkoltak a többiek, amíg nem mertem tovább nemet mondani. Fabiannak azonban nem akartam beismerni, nem hiányzott, hogy még ennél is nagyobb strébernek tartson.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szer. 29 Aug. - 15:10
Richard & Fabian
Vicces, laza és fesztelen... Egyiket sem mondtam volna ki, ha magamat kellett volna jellemeznem. Vicces? Nos, ha a cinizmust és a tahó poénokat bárki is igazán viccesnek találta, akkor tényleg lehettem az. Feszelen és laza? Kívülről tényleg annak tűnhettem, igyekeztem olyannak látszani, ennek ellenére sosem voltam az. Folyamatosan rá voltam feszülve a tanulásra, arra, hogy prefektus legyek, hogy iskolaelső legyek, hogy jól menjen a kviddics, hogy minden pontosan úgy történjen, hogy arra anya büszke lehessen. Sosem sikerült ezt elérnem, ez pedig meglehetősen frusztrálttá tett. Meg kellett volna már tanulnom kizárni, de eddig nem jutottam sokra vele.
- Ha valamiből rosszabb lennék, ugyanúgy azt hallgathatnám, hogy bezzeg Gideon. Ismerem már ennyire anyámat. -Apa nem volt ilyen, ő mindig kijelentette, hogy nagyon büszke rám és tudja, milyen sokra fogom még vinni az életben. Talán éppen ezért nem az ő véleménye érdekelt, hanem anyáé, mert ő volt az, akit az én tehetségem és eredményeim hidegen hagytak. Nem kellett volna ennyire fennakadnom ezen, már kiskorunkban is Gideon volt a kedvence, mégis... most úgy éreztem, mintha a világ összeesküdött volna ellenem. Szánalmas vagyok, hogy kislány módjára panaszkodom, de nem tehettem és nem is akartam tenni ellene. -Ezt te sem gondolhatod komolyan. Ne nekem próbáld behazudni, hogy milyen az, amikor valamelyik szülőd szarik a fejedre, pontosan azt élem át én is. Igenis szar érzés. Neked sem kéne szépítened rajta, minél hamarabb elfogadod, annál hamarabb tudsz vagy tenni ellene, vagy túllépni rajta. -Iszonyú nyers megfogalmazás volt, száraz szavakkal és keserű hangvétellel. Pedig csak jót akartam vele, komolyan gondoltam, amit mondtam neki, még ha egy kicsit álszent is volt tőlem, elvégre még én sem tudtam igazán megbékélni a helyzetemmel.
- Én is szeretem csinálni, pláne az öcsémmel együtt, de akkor is sincs túl nagy értéke. Azoknak biztos számít, akik karriert akarnak építeni maguknak a kviddicsből, de nekünk nem igazán.
A válaszára hátratoltam a székem, hangosat nyikordult a padlón, én pedig Madam Cvikker villámló tekintetétől követve elindultam kifelé a könyvtárból. Egy pillanatra sem álltam meg addig, amíg ki nem értünk az udvarra, arra az eldugott helyre, ahová mindenki cigarettázni járt. Szerencsére most nem volt itt senki. Előhúztam a cigisdobozt, meggyújtottam magamnak egy szálat, majd odadobtam Richardnak is a többit, hogy szolgálja ki magát. Cigivel nem lehet smucig az ember, íratlan szabály.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
160
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Kedd 4 Szept. - 15:30
Fabian & Richard ~ 1962

Ha ez egyáltalán lehetséges, az arcom még vörösebb lett Fabian válaszára. Már hozzászokhattam volna a nyers stílusához, de azzal együtt, hogy éppen apámról volt szó, még nehezebben toleráltam. Ő könnyen beszélt, valószínűleg az anyja csak szomorúan ingatta volna a fejét, ha megtudja miket mondott róla a fia. De az én apám nem így reagált volna és hiába tudtam, hogy nem bujkál valamelyik könyvespolc mögött és hallgatózik, attól még nem nem mertem hangosan szidni. Fabian ezt nem érthette, még akkor sem, ha azzal tisztában volt, milyen a feltétlen szülői szeretet és támogatás hiánya.
- Tenni ellene? Hogyne, minden vágyam kitagadtatni magam - szaladt ki a számon keserűen. Azt már nem is mertem hozzátenni, hogy volt, ami sokkal jobban aggasztott apám folyamatos elégedetlenségénél. Senkinek nem beszéltem erről, nem éppen Fabian Prewettel akartam kezdeni, még akkor sem, ha a világot jelentette volna nekem egy egyszerű, biztató vállveregetés is tőle. Már ha egyáltalán pozitívan fogadta volna, amire nem mertem mérget venni.
- Kivéve, ha Rody Lestrange a neved és túlzottan rálelkesedsz a meccsekre. - Valószínűleg nem én voltam az egyetlen, aki azt gondolta, hogy a Griffendél előző csapatkapitányából profi kviddicsjátékos lesz. Sajnos aurorként tanult tovább, pedig én személy szerint szívesen kiragasztottam volna a szobámba egy posztert róla. A legviccesebb az egészben, hogy azt még apám sem kritizálta volna, mert a sportért való rajongást kellően férfiasnak ítélte meg. Az már fel sem merült volna benne, hogy a plakát nem éppen a kviddicsszeretetem miatt került ki a falamra.
Árnyékként követtem Fabiant, fogalmam sem volt róla, hova tartottunk ilyen céltudatosan. Nem dohányoztam és senki nem hívott magával szünetekben, így csak halvány elképzeléssel rendelkeztem róla, hova járnak a többiek titokban cigizni.
Bizonytalanul kivettem a dobozból egy szálat és sután meggyújtottam a pálcámmal. Reméltem, hogy Fabian nem vette észre a bénázásomat és azt sem, ahogy majdnem köhögőrohamot kaptam az első slukk után. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet nap mint nap a "menőkkel" lógni, minden szünetben itt cigizni és hétvégente kiszökni a Szárnyas Vadkanba. Néhány perc után azonban rádöbbentem, hogy nem vágyom erre, még az elképzelés is frusztrált. Tudtam, hogy nem éreztem volna jól magamat, hogy képtelen lettem volna akár csak egy kicsit is felengedni. Nem csoda, hogy az olyanok, mint a Prewett ikrek, soha nem keresték a társaságomat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

I tried to be perfect

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-