Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Vic × Marcell EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Vic × Marcell EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Vic × Marcell EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Vic × Marcell EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Vic × Marcell EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Vic × Marcell EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Vic × Marcell EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Vic × Marcell EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Vic × Marcell EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 32 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marcell Weinberg

Marcell Weinberg

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Jack Falahee

»
» Szer. 18 Júl. - 1:17
Füst, porfelhő, robbanás. Dörrenés. Üvöltözések. Itt vannak. Vagyis én jöttem haza, és megtaláltak. Az aurorok megtaláltak, így kénytelen-kelletlen rohanok a birtokon végig, és a hátam mögé célozva próbálom lerombolni a Weinberg kúria darabjait. Szépen, sorban. Innentől menekülnöm kell? Egy várandós nővel, kockáztatva azt, hogy baja esik a gyereknek? El kellett volna menekülnünk. Messze, Voldemort haragjától, messze mindentől. Valahol Amerikában kéne nevelgetnem valami dögunalmas varázslényt, vagy éppen tanítgatnom kéne valakit arra, hogyan változtasson át egy asztalt mondjuk malaccá, vagy tudjam is én, hogy mit kéne csinálnom. Csak nem ezt.
Berontok az előtérbe, és azonnal futni kezdek fel a lépcsőn. Sorra nyitom ki a pálcámmal az ajtókat, hogy megtaláljam a menyasszonyomat. Nyertem egy kis előnyt, amíg átküzdik magukat a romokon, a kidőlt fákon, és a páncélokon (köszi McGognagall). Addig is, folytatom tovább a keresést. Az alagsor. Persze, az a kurva alagsor megint. Mióta elfajultak a dolgok, azóta úgy láttam jónak, ha Vic az alagsorban tartózkodik, amikor én éppen teszem a dolgomat. Pedig már alig látok, zihálok, és az adrenalin mégis mozgásban tart.
- Vic, azonnal mennünk kell! – támaszkodok meg az ajtófélfán, hogy egy picit visszanyerjem az erőmet. Ugyan sok időnk nincs, viszont minden mozdulatom arról árulkodik, hogy ez most nem gyakorlat. Ez tényleg komoly dolog. – Megtaláltak. Itt vannak az aurorok, bármikor ideérhetnek. Éppen… Éppen most verekedhetik át magukat a torlaszokon, amit gyártottam nekik. – elindulok felé, hogy végig merjem, majd rögtön az ajtó irányába fordulok, amikor gyanús hangokat hallok. Egy ujjamat az ajkaira helyezem, és intek neki, hogy húzódjon be a sarokba. Kilesek az ajtó mögül, és a pálcámból zöld fény villan, aztán visszafutok, és kinyitok egy ajtót, amit eddig nem nyitottam még ki soha.
- Gyorsan, gyere! Ez egy menekülőút, kivisz minket a birtok végére. – kapkodom a levegőt újra, ahogy rohanok, és közben terelgetem magam előtt a menyasszonyomat. – Még apám építette, hátha valami baj van. Az öreg még a végén valami hasznosat is csinál. – balra, jobbra, balra, aztán megint jobbra, egyenesen. Ahogy halkulnak mögöttünk a zajok, egy picit megállok, és a hátamat a falnak vetem, hogy megpihenjek. Hát, nem éppen egy álomeste, amit eltölthetnék Vele kettesben. Bár rég volt ennyire mozgalmas, az tuti.
- És most... Várunk, azt hiszem. -
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Victoria Brown

Victoria Brown

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
♰ Taylor Momsen

»
» Vas. 22 Júl. - 10:24

Már hetek óta rossz érzések kerülgetnek. Az alagsor nyomasztó sötétsége sem teszi jobbá ezeket a dolgokat. Az enyhe, pislákoló fényhez szinte annyira hozzászokott már a szemem, hogy nem is tudnék kimenni a természetesbe. A viszonylag kényelmesnek mondható fotelomban ücsörgök, egyik kezemmel a most már igen csak nagynak mondható pocakomat símogatom, másikkal pedig egy könyvet lapozgatok. Néha úgy érzem, rejtegetnek engem, néha pedig depresszív gondolatok futnak át a fejemben. Talán a terhesség miatt van mindez, vagy csak azért mert aggódom egyre inkább, hogy egyedül kell majd felnevelnem ezt a gyermeket, és megmondom őszintén, nem tartom magamat a legmegfelelőbbnek erre a feladatra.
Valami történik. Dübörgés és szinte földrengésnek tűnő durrogások törik meg a nyomasztó csendet. A plafonra tekintek, néhol meg is inog, porfelhő tűnik fel az egyik sarokban, majd a másikban is. Felállok, szívem hevesebben kezd el verni, főleg, amikor valaki elindul lefelé. Csak a lépteket hallom, de ezernyi gondolat fordul meg a fejemben. Pálcámat arra szegezem, átpörgetem a felhasználható varázsigék listáját a gondolataimban. Ám amikor meglátom Marcell alakját, leengedem azt és aggódóna közelebb lépek hozzá, kezemmel az övéhez nyúlok.
- Nem esett bajod? - Hirtelen nem tudom mit kérdezzek vagy mit mondjak, csak hagyom, hogy ő irányítson és arra megyek amerre ő mondja. Hevesen zihálok, a körülmények pedig egyáltalán nem könnyítik meg a dolgomat. Őszintén örülök neki, hogy mindig van B terv, és ez a menekülőút most igazán jól jön nekünk - melyik régi kúriában nincs ilyen, őszintén? - és csak futok, próbálok futni, de a nyál is összefut a számban, a hányinger kap el, de végre megállunk és kicsit kifújhatom magamat. Nem terveztem ilyesmit mostanság, nem hinném, hogy ebben az állapotban ezt kellene tennem. Ijedt tekintetemet Marcellre vetem.
- Mi a fene történt? Nem maradhatunk itt, hová fogunk most menni Marcell? - Tudom nem ezen kéne aggódnom, de olyan szépen elkezdtem már berendezni a gyerekszobát és végre minden olyan otthonos kezdett lenni, erre dobhatom az egészet a kukába, mert többet nem jöhetünk ide vissza, mert megtaláltak minket. - Mi a terved? Sokkal óvatosabbnak kell lenned... lennünk. - Vajon egyáltalán az országban maradhatunk? Egyszer még nyugodtan is élhetünk? Mi lesz a gyermekkemmel így? Mély levegőt veszek, próbálok megnyugodni. De félek...
Vissza az elejére Go down

Vic × Marcell

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Marcell & Marlene
» Victoria × Marcell
» Wedding day - Marcell & Victoria
» Silje × Marcell
» Irina & Marcell

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-