Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
5
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
NPH

»
» Csüt. 26 Júl. - 0:56


Miss Vance & Mr. Dolohov


Kedves Miss Vance!
A bocsánatát kérem, amiért megkésve írok Önnek. Természetesen nem felejtettem el és amint ennek a levélnek a végére ér, biztosan megérti majd, miért várakoztattam meg. A borítékban mellékeltem egy meghívót a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának egyik rendezvényére, ne hagyja otthon, enélkül egyetlen újságírót sem engednek be. A részletekbe majd a helyszínen beavatom, ne féljen, nem fog csalódni.
Tisztelettel: Levin Dolohov

A borítékba belecsúsztattam a személyesen neki címzett meghívót, majd útnak indítottam a baglyot. Mindez pontosan egy héttel a fogadás előtt történt. Egy külföldi delegáció hosszabb vendégeskedése ürügyén rendezte a főosztályunk, a Minisztérium egyik erre kialakított termében. Csak a Mágiaügyi Minisztérium krémje volt jelen: főosztály-és osztályvezetők, a Wizengamot tagjai, politikusok, az orosz, illetve német vendégeink és természetesen a média szerencsés kiválasztottjai. Az ország legolvasottabb lapja egyértelműen helyet kapott a meghívottak listáján, csak néhány levelet kellett kiküldenem, hogy elintézzem, mindenképp Julianne Vance kapja meg ezt a remek lehetőséget.  
A menyasszonyom, Fiona oldalán állva kedélyesen csevegtem a két delegáció tagjaival, miközben a vendégek között házimanók lavíroztak poharakkal és étellel megrakott tálcákkal. Azonban amikor megláttam, hogy Miss Vance belépett a terembe, azonnal kivágtam magam a beszélgetésből és egy bocsánatkérő mosollyal átadtam Fionának a stafétabotot. Tudtam, hogy egyedül is elszórakoztatja majd külhoni barátainkat, amíg én valami sokkal fontosabbal leszek elfoglalva. Elemeltem az egyik ezüsttálcáról két pohár Martinit, majd könnyedén átszelve a termet - a manókat természetesen nem kellett kerülgetni, kitértek ők maguk az emberek útjából - elindultam Miss Vance felé.
- Pont időben érkezett, már kezdtem rémesen unatkozni - nyújtottam felé derűs mosollyal az egyik poharat. - Nem szeretnék hazudni: nem ez lesz élete legizgalmasabb estéje, de bizonyára hasznosnak fogja találni. És bízom benne, hogy én is hasonlóan érzek majd, mikor ma elbúcsúzunk egymástól.
Továbbra sem voltam biztos Julianne Vance szándékaiban és megbízhatóságában, hiába kutakodtam utána az első találkozásunk óta. Semmi egetrengetőre nem bukkantam: félvér, két lánytestvér közül az idősebb, kiváló eredményekkel végezte el a Roxfortot és minden bizonnyal nem szűkölködött ambícióban. A kérdés most már csak az volt, meddig hajlandó elmenni az ambíciói érdekében.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
36
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Vas. 29 Júl. - 12:46
Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy túl hamar ugrottam a nagyon mély vízbe és még a nyakam köré is tekertem egy kötelet, hogy biztos legyen a fulladásom: aztán a következő másodpercekben meg voltam győződve arról, hogy a fejem kint van a vízből és nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy felfogom vagy amilyen lehetne. A napjaim ugyanúgy teltek, mint korábban, csupán a gondolataim közé férkőzött be némi figyelmeztető jelzés, miszerint összeszedhetném magam és beavathatnék valakit a hirtelen ötlettől vezérelve elindított hadjáratomba. Mivel semmi hírt nem kaptam a pár nappal ezelőtti beszélgetőtársamtól és híreket sem hallottam felőle, az agyam kezdett átkapcsolni a nyugodt üzemmódba és felszínesen elhitette velem, hogy Levin Dolohov elfelejtett. Talán jobb is lett volna, mert bár az egómat megtépázná, ha nem lettem volna rá hatással, számos későbbi gondtól kímélne meg az érdeklődésének lankadása. Egészen addig maradtam ebben a tudatban, míg egy este folyamán leszállt egy bagoly a lakásom ablakának párkányára. Borítékot tartott a csőrében, aminek a pecsétje egyértelműen jelezte, hogy ki és honnan küldte. Aggodalommal vegyes kíváncsisággal téptem fel; hogy melyik volt jelen bennem nagyobb arányban, arról saját magammal is vitatkoznom kellett volna, de látva a sorokat és a külföldi delegáció tiszteletére rendezett fogadásra szóló meghívót, az első elhatalmasodott felettem. Kerestem a kalandot és az újdonságot annak ellenére, hogy hajlamos voltam félni tőlük: ám ha a politikus úgy gondolja, van bennem potenciál, az egyet jelent a színészi képességeim első körben mutatott megfelelésével és azzal, hogyha most továbbmegyek, talán még nem süllyedek olyan mélyre, ahonnan már nem lehet kimászni. Egy sóhajtással konstaláltam, hogy a függők, szerencsejátékosok és díjnyertes balekok valószínűleg ugyanezen a logikán elindulva teszik tönkre az életüket.
Mégis elfogadtam a meghívást és szokásomtól eltérően kissé hamarabb hagytam ott délután a Próféta szerkesztőségét, hogy felkészülhessek az estére. Fontos emberek társaságában kell majd képviselnem az újságot, valamint mentális csatározást folytatnom az varázslóvilág egyik legravaszabb és legintelligensebb politikusával. Az elmúlt napokban úgy ástam magam bele az életének történetébe, a karrierje és a magánélete menetelésébe, mintha a sajátom múlott volna rajta... jobban belegondolva, így is volt.
- Mr. Dolohov! - Éppen csak beléptem a terembe, amikor láttam, hogy a férfi elindult az irányomba. Elvettem a felém nyújtott italt és egy biccentéssel megköszöntem, hogy utána gyorsan végighordozzam a tekintetem a tömegen. A helyiség nem volt zsúfolt, de akinek köze volt a Minisztériumból a külföldiekhez és számított, mind itt lézengett. Illusztris társaság volt, a politika krémje. - Köszönöm a meghívást, nem hittem volna, hogy itt fogunk újra találkozni.  - Mondtam őszintén, mosolyra húzva az ajkaimat. Izgultam? Persze. Egy cápa előtt önkéntesem himbálódzó halacska voltam, aki megpróbálja rávenni a ragadozót, hogy sokkal jobban jár, ha beszélget vele, mintha megenné reggelire. - Gondolom oka van annak, hogy itt vagyok, ha már szóba jött az este hasznossága. - Belekortyoltam az italba és a pohár pereme fölött pillantottam fel a férfira.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
5
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
NPH

»
» Pént. 10 Aug. - 0:08


Miss Vance & Mr. Dolohov


Fiona megjegyezte - jó, határozottan közölte velem -, hogy nem egészen ért egyet a terveimmel. Biztosítottam róla, hogy kellően elővigyázatos leszek Julianne Vance-al és mindenkivel, aki esetleg még belekeveredhet ebbe az ügybe. Halvány mosollyal még azt is hozzátettem, hogy biztosan csak féltékeny, amiért egy másik nő társaságában töltöm majd el a fogadást. Erre olyan sötét pillantást kaptam tőle, amitől talán még egy dementor is megfutamodott volna. Annyi azonban biztos, hogy meg akartam tartani a Fionánank tett ígéretemet, nem terveztem bajba kerülni.
- Pedig mondtam, hogy ezúttal kellemesebb környezetre számítson. Legalábbis remélem, hogy ezt annak találja. - Kétségkívül előkelőnek tűnt mind a terem, mind pedig az összegyűlt vendégek sokasága. Ettől függetlenül aligha lehetett kellemesnek nevezni a légkört, keresve sem találhatott volna ennél több műmosolyt és képmutatást egy szobába zsúfolva.
- Természetesen, nem pusztán jóindulatból intéztem el, hogy itt lehessen. Amint felmerült a fogadás pontos dátuma, rögtön a legutóbbi beszélgetésünk jutott eszembe. Arra gondoltam, ha már valakinek feltétlenül itt kell lennie a Reggeli Prófétától, hogy írjon erről az estéről a politikai rovatba, akkor miért ne éppen ön legyen az? - Belekortyoltam az italomba, közben egy gyors pillantást vetve a társaságra, akikkel még az imént beszéltem. Úgy vettem észre, hogy Fiona valóban remekül boldogul nélkülem, bár ezen nem kellett volna meglepődnöm. Ha úgy akarta, igazán elbűvölő tudott lenni. - Úgy gondolom, sokszorosan profitálhat a lehetőségből. Egyrészt, írhat egy nagyszerű cikket, még csak meg sem kell erőltetnie magát. Másrészt pedig elég körbenéznie és láthatja, hogy rengeteg fontos és érdekes ember gyűlt ma össze. Ha nem csal az emlékezetem, legutóbb még érdeklődött az "elit" iránt. Nos, most itt vannak, szinte mindenki, aki számít. És én is itt vagyok, hogy útbaigazítsam. Semmit sem kérek cserébe, csak annyit, hogy írjon egy nagyon szép cikket a mai napról és ne felejtse el megemlíteni a nevemet. Esetleg - de ez már tényleg csak egy óvatos javaslat -, utalhat a jövőheti jótékonysági gálára is, ahol néhány kedves ismerősömmel a Szent Mungó gyermekosztályának gyűjtünk majd adományokat. Úgy érzem, ez nem nagy kérés és talán Mr. Prewett is áldását adná rá.
Prewett beleegyezésében közel sem voltam biztos. Viszont kedvelte és támogatta Miss Vance-t, így mertem benne reménykedni, hogy talán bizonyos mértékig szabad kezet ad neki. Elvégre nem arra kértem, hogy írjon üdvözítő ódát rólam - valószínűleg úgysem rímelne semmi a nevemre -, csak egy egyszerű tudósítást vártam tőle, ahol a Prófétában talán először pozitív színben tűnnék fel.



A hozzászólást Levin Dolohov összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd 4 Szept. - 2:42-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
36
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Vas. 19 Aug. - 18:42
- A kellemes ugyanúgy relatív, mint minden más. - Azt persze el kellett ismernem, hogy a mocskos sikátor kocsmájának kétes alakjai közül felüdülés volt kiszabadulni, de a Mágiaügyi Minisztérium díszterme jelenleg olyan polgárokkal volt tömve, akik ugyan nem tűntek simlisnek, valószínűleg több vaj volt a fejükön, mint amit el lehetett képzelni. Senki sem hihetett senkinek. A mosolyok mögött könnyedén meghúzódhatott egy pálcát magasba emelni kívánó kéz, a kedvesen sugárzó szemek tulajdonosai pedig nem jelentett egyet azzal, hogy a tulajdonosa a következő pillanatban nem csepegtetne mérget a beszélgetőpartnere finomra kevert italába. Tényleg színház az egész világ és nekem el kellett kezdenem egyre jobban, szebben és kimunkáltabban játszanom a szerepemet, amit önkéntesen vállaltam el.
Hozzá hasonlóan én is ismét körbehordoztam a tekintetemet az összegyűlt társaságon. Néhány személyt ismertem, de csak látásból... a minisztériumi tudósítások a mai estéig kívül estek a munkakörömön. Kaptam is néhány kíváncsi, meglepődött és már-már mérges pillantást a kollégáktól, amikor megtudták, hogy én fogom képviselni a Prófétát, Buford, a politikai rovat régi motorosa egyenesen elvörösödött fejjel bámult rám, amiért nem az ő feladata lépkedni a külföldi delegáció tagjai között. Azt hiszem, erre még inkább nem voltam felkészülve, mint arra, hogy folyamatosan a képébe hazudjak valakinek.
- Ennyi? - Azt hittem, nagyobb feladat elé állít, mint pár dicsérő szó megfogalmazása. Elismerem, hogy nehezemre esett azt leírni, ami a saját véleményem cenzúrázott változata volt és emiatt valószínűleg remegni fog a pennám a kezemben, amiért legszívesebben kardélre hánynám a velem szemben ácsorgó férfit, mégis dicséretet kell majd megfogalmaznom róla, de jelenleg ez tűnt a legkisebb kérésnek, ami elhagyhatta a száját. Örültem, hogy nem kezdett el azonnal nagyban játszani, az apró ígéretekbe nehezebben fog beletörni a bicskám, mintha rögtön meg kellene váltanom a sötét világát. - Talán a karácsonyi szám megjelenéséig elérem, hogy jóváhagyják a magáról szóló dicsérő szavakat. - Kissé szórakozott félmosollyal pillantottam a férfira. Ő is tisztában van azzal, hogy milyen a viszonya a főszerkesztővel, de ha nagyon ráfekszem az ügyre és megpróbálom beadni Mr. Prewett-nek, hogy bár jómagam sem vagyok odáig a Minisztérium sunyi mosolyú dolgozójáért, muszáj elismerni az egy-két érdemüket, hogy ne legyen feltűnő az utálkozás... a baj csak az, hogy Fabian Prewett nem tegnap sétált le a falvédőről. - Ne aggódjon, az áldását fogja adni rá. - Bólintottam egyet, mintegy magamat is győzködve. - Én pedig igénybe is venném a segítségét. - A társaság felé fordultam, de egyetlen lépést sem tettem Mr. Dolohov mellől. - Az úr, aki Ms. Rutledge-el beszélget, Mr. Jeschke, igaz? - A pödört bajszú, alacsony férfi nem egészen egy perce döntött úgy, hogy a csinos nő társaságát fogja élvezni. Nem csodálkoztam a döntésén, Mr. Dolohov menyasszonya okos nő volt és előnyére vált, hogy szemrevaló is, mivel az újdonsült beszélgetőpartnerén látszott, hogy nincsen ellenére a látványa. - Azt hallottam, gyermekkori barátok a Varázskereskedelmi Főegyesület elnökével. Nem csoda, hogy ilyen szép fogadást rendeztek a tiszteletükre. - Emellett mindketten odáig voltak a különleges varázstárgyakért, amely hobbijukat mostanában próbálták eltitkolni... mégis ki hibáztatná őket? Én sem tudnék ilyeneket, ha a Próféta archívuma nem lenne úgy őrizve, mint a Gringotts és a lapok megsemmisültek volna, mint a legtöbb, amiben arról volt szó, hogy a két jó barát ma már illegálisnak minősülő tárgyak szeretetén osztozkodott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
5
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
NPH

»
» Kedd 4 Szept. - 2:40


Miss Vance & Mr. Dolohov


- Valóban. Azért remélem, nem elégedetlen.
Megmosolyogtatott az arcára kiülő meglepetés, hasonló reakcióra számítottam. Bizonyára számtalan lehetőséget végigpörgetett magában a mai este célját illetően - legalábbis én biztosan azt tettem volna a helyében -, de aligha állapodott meg ennél a nagyon egyszerű szívességnél. Pedig eredetileg tényleg csak ennyit akartam tőle, legalábbis addig, amíg nem bizonyította a hasznosságát. Azonban az előző nap, huszonnégy óra leforgása alatt Fabian Prewett jóvoltából nagyon érdekes információval gazdagodtam. És egy törött orr igazán nem volt nagy ár a tudásért cserébe. Ki gondolta volna, hogy Julianne Vance ilyen kedves a főszerkesztő számára? És természetesen afelett sem tudtam átsiklani, amit a Reggeli Prófétában rólam és számos közeli ismerősömről írtak. Ezek a tények elég gyorsan felülírták az eredeti terveimet és a Miss Vance-ról alkotott elképzeléseimet.
- Remélem, nem okoztam csalódást. De ne féljen, ha a közös munkánk ilyen gördülékenyen halad tovább, talán több bizalmat is fektethetünk majd egymásba. Kölcsönösen. - A válaszára azonban elhalványult az arcomra varázsolt, begyakorolt műmosoly. - Karácsonyi szám? Az még elég messze van. Egészen biztos vagyok benne, hogy hamarabb is helyet tudnak szorítani a cikknek. Bízom a képességeiben, Miss Vance.
Biztos voltam benne, hogy a legutóbbi "kis konfliktusunk" után Prewett egy árva dicsérő szót sem akar majd nyomtatásban látni rólam. Tökéletesen megértettem, Miss Vance miért helyezett kilátásba ilyen távoli időpontot, de éppen a mostani szorult helyzett miatt sokkal nagyobb szükségem volt erre, mint ezelőtt bármikor. Nem érdekelt hogyan, de meg kellett győznie Prewettet. Azok után, hogy a főszerkesztő képes volt ököllel nekem esni, a nyakamat tettem volna rá, hogy egyedül a velem szemben álló nő képes végrehajtani ezt a feladatot. Már ha valóban sikerrel akart járni...
- Igen, ő az és valóban szoros barátságot ápolnak. Úgy hallottam, a nyáron közösen utaztak Egyiptomba. A rosszmájú pletykák szerint persze nem a piramisok vonzották őket. Legalábbis nem turisztikai szempontból. - Nem volt nehéz kitalálni, hogy az ő előéletükkel leginkább a piramisokban felhalmozott mágikus tárgyak vonzották őket. A Gringotts átoktörői valószínűleg nem kedvelték a hozzájuk hasonlókat. - Szívesen bemutatom Mr. Jeschkének, ha érdekesnek találja. Az úr kimondottan kedvelné magát, bár attól tartok, ez nem lenne kölcsönös.
Ilyen távolságból sem volt nehéz észrevenni a férfi elkalandozó tekintetét és Fiona megránduló arcát, ahogy Mr. Jeschke pillantása a dekoltázsára tévedt. A jómodort nem mindig osztották együtt a magas ranggal, úgy tűnik. A menyasszonyomat azonban nem féltettem, ösztönösen jól kezelte az efféle kényelmetlen szituációkat.
- A Próféta legutóbbi cikke után viszont azt gondolom, önt inkább az a társaság érdekli ott - fordítottam a fejem jelentőségteljesen egy kisebb társaság felé. - A magas, szemüveges Mr. Lestrange, a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője. De őt bizonyára nem kell bemutatnom, a tegnapi számukban többek között őt is megemlítették, ahogy a jobbján álló barátját, Mr. Averyt és a velük beszélgető Mr. Rosiert is. Kár, hogy lehetőségük sem nyílt reflektálni a Próféta cikkjére, talán több igazságot sikerült volna kinyomtatniuk.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
36
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Szer. 5 Szept. - 22:31
- Ez nem az elégedetlen arcom. - Egy mosollyal nyomatékosítottam a kijelentésemet. Nem szerettem volna, ha azt hiszi, keveslem, ami nyújtott, mert egyáltalán nem így volt, sőt... lefogadtam volna, hogy apró és lassú léptekkel fogunk haladni, ám ehhez képest métereket léptünk előre. Most, hogy nem a férfi visszatáncolásán kellett rágódnom, lefoglaltam magam azzal, hogy azon gondolkozzak, vajon miért ugrottunk ekkorát? Mr. Dolohov könnyen megtehette volna, hogy a politikai rovat vezetőjének küldi el a meghívót - ő még értett is volna ahhoz, ami ebben a teremben folyt, bár őszintén, ez az esemény sok mindennek tűnt, de államügyek megtárgyalására alkalmas fórumnak nem. Az erőltetett mosolyok, sutyorgások, az alkoholtól megeredt nyelvek, apró, finom érintések és kivörösödött arcok tökéletesen jelezték, hogy aki szeretne, a mai este folyamán a fellegekbe emelkedhet vagy éppen lesüllyedhet a pokol legmélyebb pontjáig attól függően, kihez lép oda, mit kérdez tőle és hogyan reagál. Érdekes, ugyanakkor felettébb veszélyes meccsek játszódhattak le a jelenlévők között, egy-kettőbe szívesen belehallgattam volna, de inkább az én beszélgetőpartneremre figyeltem és némi megnyugtatásra irányuló gesztust csempésztem a mosolyomba, amikor újra felé fordítottam a tekintetemet.
- Ugyan már, Mr. Dolohov, nem érti a tréfát? - Az oroszokkal tényleg nem lehet viccelni. Ugyan én csodálkoztam volna leginkább, ha Mr. Prewett belemegy, hogy egy cikkben említsünk Mr. Dolohovval bármilyen pozitív jelentéssel bíró szót, mégsem rombolhattam le a minisztériumi dolgozó reményeit. Ahhoz képest, hogy a határ a csillagos ég lehetett volna a kéréseit illetően, valóban nem kívánt sokat. - Ígérem, mindenki meg fogja ismerni az oldalát, ami a szívén viseli mások sorsát. - Kimondtam, tehát már nem volt visszaút, a fejemben már fel is írtam az elintézendő dolgaim listájára Levin Dolohov jófiúnak való beállítását, méghozzá olyan módon, ami lecsúszik a saját, a főszerkesztő, az emberek és nagyjából mindenki torkán. Hirtelen nagyon megörültem abban, hogy a nyelvünkben számtalan szó található, amiből válogathatok.
- Igen, nekem is volt egy ilyen érzésem. - Kíváncsi voltam, vajon megerősíti-e a régi és újkeletű feltételezéseket és fel nem tett kérdésemre adott válaszából azt szűrtem le, hogy legalább a nyilvánvalót nem szeretné tagadni, ami jólesett. Ez jelentheti, hogy megbízik bennem egy kicsit, éppen annyira, hogy ne kezdjen el hanyatt-homlok ellenkezni a rosszmájú pletykák hallatán... de lehet, hogy egyszerűen nem volt neki szimpatikus, hogy a német törpe feltűnően legeltette a szemét a számára kedves nőn. Egy pillanatra leragadtam a döbbenettől, amit a vendég közönségessége csalogatott elő belőlem, ám rögtön visszatértem bizonyos nevek említésére: Lestrange, Avery, Rosier. A szótagok zeneként csengtek a fülemben, az sem zavart, hogy Mr. Dolohov rosszallását fejezte ki a Próféta cikkével kapcsolatban. Elhúzta előttem a mézes madzagot és én szerettem volna ráharapni.
- Mr. Dolohov, lehetek őszinte? - A megerősítést nem várva vettem levegőt és folytattam. - Távol álljon tőlem a tanácsok osztogatása, de nem volt bölcs döntés felhúznia a főszerkesztőt. - Akinek volt egy kis esze, nem Fabian Prewett idegein kezdett szambázni tanulni, ezt mindenkivel közölte az első napján a férfi titkárnője. - Mondtam magának, hogy egy komoly dobáson dolgozik, ami érintheti a Minisztériumot is, aztán egyszer csak összehívott egy válságstábot, aminek másnap reggelre el kellett készítenie a cikket és mivel valahogy kiderült, hogy nem sokkal a tanácskozás előtt magával találkozott, egyik újságíró szemében sem sikerült nagyot nőnie. - Talán jó pontként könyveli majd el, hogy kicsit beavattam a szerkesztőség belső életébe és a mondandómból kihámozza, hogy velem jól fog járni, elvégre itt voltam és szóba álltam vele, amit most aztán tényleg kevesen tettek volna meg. - Ha bemutat a munkatársainak, szívesen meghallgatom őket és talán tudunk egy kicsit módosítani a cikk miatt kialakult képen...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Sycophants on velvet sofas

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Mágiaügyi Minisztérium-