Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Amikor a gigászokat szólítják
Today at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
I want to be loved...
Today at 14:32
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Fákjú tanár úr!
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is this just fantasy? Caught in a landslide, No escape from reality
Today at 9:21
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
míg átrágod magad a mába
Yesterday at 23:57
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
testre mennek és tovább
Yesterday at 23:36
• • • • • • • • • • • • • •
Sir Cadogan
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 23:19
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Is it a dream?
Yesterday at 22:50
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Fosterék háza képzeletbeli barátoknak
Yesterday at 18:52
• • • • • • • • • • • • • •
Theodore Foster
Én várok rád/ahol véget ér az út
Yesterday at 16:37
• • • • • • • • • • • • • •
Dixon Avery-Lestrange
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Shane & Doris - I don't need for your help...



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 2 Aug. - 10:37
Már lassan két hete végre vége az iskolának és nem kell már találkoznom és látnom a fasszopó exemet, tényleg ez az egyetlen jó dolog benne. Nem kell mások vizslató szemeit látnom, nem kell a sok értetlen arccal szembe néznem és nem kell észrevennem a kimondatlan kérdéseket, melyek még mindig körüllengenek minket. Sokak szerint végül azért ért véget a kapcsolatunk, mert Shane megcsalt és felcsinálta azt a kurvát és ezért el kell vennie. Hát már biztosan terhes a Helena, örülhet a pofájának, véghez tudta vinni azt, amire egész életében vágyott. Én sem voltam hülye, láttam hogy hogyan bámulja Shanet, láttam hogy hogyan érintette, amikor hozzám ért, amikor megcsókolt. Nekem megnyílt és elmondott mindent, én a támasza voltam, de szerintem mindig is jobban húzott Shane szíve Helenahoz. Végül csak be kell látnom, hogy hülyére lettem véve, hogy engem mindenki csak átbaszni akar és kihasználni, hogy nem éri meg kedvesnek lenni senkivel sem, mert végül mindig én húzom a rövidebbet.
Mondjuk anyáék már megbocsátottál nekem, hogy leszöktem és elköltöztem Joy nénihez és azt is tudják, hogy mi történt velem. Nehezen, de végül megosztottam velük, mondjuk nem mintha megváltoztam volna ettől, inkább erősebbé tett és most már belátom, hogy ez tényleg csak az én hasznomra vált. És végül aurror leszek, csak nem itthon és végre elhagyhatom ezt az országot... Oroszország vár rám, abban biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű, hogy sokkal nehezebb lesz, mint itthon, de meglátjuk, egy biztos: Nem adom fel! Én nem leszek gyáva és ha kell, akkor kockáztatom az életemet is, lehúzok ott pár évet és megtisztítom ezt a helyet a halálfalóktól. Ja és az első család, akit megsemmisítek, az a Zabini család lesz.
Gondolom nem véletlen követ két ürge már fél órája engem, mintha vak lennék, óvatlan és hülye, már csak azt sem kell megnéznem, hogy Halálfalók e, biztosan azok, hiszen az öreg Zabinivel van egy-két lerendezetlen ügyünk. A kezem a pálcámra siklik, én készen állok párbajozni velük, ha kell itt mindenki előtt ölöm meg őket, de én soha többet nem fogok fogságba kerülni. Elindulok az egyik sikátor felé, de valaki megragadja a kezemet és beránt egy kis bódéba... Már éppen készülnék védekezni, amikor eljut agyamig, hogy ez az illat és érintés ismerős. - Már megint te? - kérdezem halkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 2 Aug. - 11:19
Shane & Doris

Az utóbbi pár hétben megtanultam alkalmazkodni. Túlélni a "dzsungelben", mindent megtenni azért, hogy ne maradjak alul. Már hetek óta edzem magam, nem most kezdőtt ez el, mert tudom, elhatároztam magam és biztosra fogok majd menni, mindenben. Főként így, hogy kiderült, Helena terhes. Pedig csak egyetlen este volt, egyetlen elgyengült és vágyaknak átadó este, ami úgy tűnik, most már végleg megalapozta a jövőnket. Egyébként is pár hét és oltár elé állunk, így hát ez most már végleges.
Nem tudom mit érzek. Mintha újra tinédzser lennék és a harag, a düh, a boldogság, a védelmezés mind egyszerre vegyülnének el bennem. Össze vagyok zavarodva, és kissé kiszámíthatatlan lettem. Egyik pillanatban még sík nyugott vagyok, a másikban pedig ordibálok. Valószínűleg nem tesz jót az sem, hogy a karomon lévő jegy egyfolytában éget, és minél jobban el akarom felejteni, minél jobban ki szeretném zárni az életemből, annál inkább erősebb és még többet akar. Túl nagyok az elvárások.
Pontosan ezért vagyok ma este is itt. Nem tudtam kit kell követnünk, de hárman indultunk neki - apám egyik csicskája azért, hogy engem ellenőrizzen -, de konkrét parancsot adtak. Végezni kell a célponttal. Az Abszol út rejtélyes utcái mindig meglepetéseket okoznak, a bűz és a nyálka pedig olyan érzést kelt bennem, mintha valami csatornában másznék végig. Mindig is hősködni szerettem volna, ez a tipus vagyok, nem tehetek ellene, így hát hamar leválltam a többiekről, egy másik irányt választottam, ahol a célpont elé tudok kerülni. Amikor már egy párhuzamos utcában sétáltam vele, akkor csillant csak meg a fény a szőke haján, én pedig futni kezdek, futni a következő utcáig, ahol elé tudok kerülni és be tudom majd rántani valahová. Gondolhattam volna, hogy ez egy teszt, apám hülye próbálkozásai közül ismét az egyik.
Hamar sikerül elbújnunk, talán a két halálfalót is sikerül átvernünk. A fejemen lévő fekete csuklyát ledobom, kezeimet magam elé emelem amikor Doris a pálcáját rámszegezi.
- Cssss! Nyugalom. - Egyik ujjamat a szám elé teszem, kérve, hogy egy pár pillanatig még csendben legyen. A lépteket figyelem, az utcák jól visszhangoznak. A percek túl hosszúnak tűnnek most. - Talán elmentek. - Figyelembe sem veszem a kijelentését, én mondtam neki szépen, hogy kicsit a világ. De tényleg.
- Mit keresel itt? - Az Abszol úton, az országban, a környéken, bárhogyis értem, tök mindegy, mert tudja jól vadásznak rá és most már még élesebb célponttá vált, nincs a védelmező iskola ahol ki tudja kerülni a mérgező pillantásokat.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 2 Aug. - 11:43
Én tényleg lehittem, hogy minden rendben lesz, hogy majd most kevesebbet fogunk találkozni, hogy végre nem is botlunk egymásba, de nem... Mi mindig találkozunk és mindig ilyen helyzetekbe, most már legalább biztosan tudom, hogy kik és miért követnek, nem fog sosem leállni az apja és mindezt azért, mert jártam a fiával. Ezek után még elvárják az emberektől, hogy akarjon még párkapcsolatot és próbálkozzon, hát próbálkozzon az, akinek hét anyja van. Most is itt vagyok és vele kell lennem és egy darabig nem is mehetek el innen. Szerencsére edzettem és elég sokat, megerősödtem és már eltudok bánni ezekkel a szaralakokkal, ha kell, akkor őt is megtámadom mindenfajta bűntudat nélkül, az apja már biztosan átmosta a fejét, nem tudok neki hinni, már soha többet nem tudnék megbízni benne. Már az sem hatna meg, ha elhagyná Helenat, ha könyörögne nekem, nekem már nem kellene soha az életbe.
Csendben maradok, még a pálcámat is leengedem, nem fogok rá támadni, van nekem más fegyverem is. Csak nézem őt és láthatja a színtiszta utálatot és gyűlölet a szememben, eddig fel sem tűnt, hogy a kezem remeg az idegtől. Amint megkérdezi, hogy mit keresek itt én megragadom a torkát és hüvelykujjamat az ádámcsutkájára helyezem. - Ha megmozdulsz eltöröm a légcsövedet és megdöglesz. - figyelmeztetem és csak hogy ne üres szavak legyenek, kicsit szorosabban nyomom az ujjamat és a nyakát is megszorítom. Most kiszolgáltatott állapotban van és mire sikerülne egy varázslata, addigra már holtan heverne a padlón. A szemeibe nézek.
- Szóval apád küldött utánam, hogy ölj meg, te meg itt szépen előadod nekem, hogy megmenteni akarsz és végül majd te támadsz rám. - mondom el neki az álláspontomat és ha megpróbálna megszólalni, akkor szorítok a kezemen, hogy egy hang se tudjon kijönni rajta, még nem fejeztem be. - Jöhetsz azzal a dumával, hogy ismerlek és te nem lennél képes ilyesmire, de sajnos képes vagy, hiszen minden ígéreted eddig is csak hazugság volt. - kezdve azzal, hogy sose fog másba beleszeretni, hogy sosem fog megnősülni az apja miatt, hogy nem fekszik le mással és amikor visszavitt megígérte, hogy békén hagy, de nem hagyott... Ő eddig is csak hazudott, most sem lenne másképp.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 2 Aug. - 12:17
Shane & Doris

Nem lep meg egyáltalán az a gyűlölet a szemében. Mostanság mindig ezt látom, mindenhová ez kisér amikor találkozunk. Szerintem még soha az életbe nem gyűlölt valaki ennyire mint ő, és ez egy kicsit megmondom őszintén, zavar. Főleg a történtek után, főleg, hogy mennyire szerettem és mennyi mindent meg kellett tennem érte, áldozatokat hoztam, de nem számított. Most már nekem sem számít, mert mindketten ellöktük a másikat és még ha mélyen, legbelül fontos is nekem, és még akad némi szikra is, akkor sem tudnék egyelőre úgy gondolni rá, ahogy. Furcsa, mert hagyhatnám is, hogy baja essen, de mégis védelmezem, ha tudom... nem ismerem már magamat, nem tudom, mit mért teszek sokszor.
Elkapja a torkomat. Kénytelenül is el kell vigyorodjak, mert tudom, hogy mennyire egyszerűen le tudnám őt most teríteni, de nem teszem, inkább hagyom, hogy kiélje magát, én meg amúgy is élvezem kicsit ezt a helyzetet.
Hiába is próbálnék szólni a mentségemre vagy bármi miatt, egyszerűen csak szorítja a torkomat, és én pedig kételkedő szemekkel figyelem ahogy szokás szerint elmondja, hogy nem hisz nekem, hogy mennyire utál és mennyire nem érdekli, hogy én most itt vagyok és megmentettem. Persze, elmondhatnám mit gondolok, de nem teszem mert egyszerűen nem érdekli. Megvárom még befejezi mondandóját, nem mozdulok egy tapottat sem, csak hagyom, hogy élvezkedjen.
- Befejezted? - Dünnyögöm kicsit rekedtes hanggal, és egy pimasz mosollyal, majd egyik kezemet az övére teszem, ami a torkomat szorongatja, és megfogom a csuklóját. - Ha elengednél, biztosan barátibban tudnánk beszélni egymással. - Hadarom el, és abszolút semmibe veszem a feltételezéseit, egyáltalán nem érdekel, mit gondol. Már megfogadtam magamnak, hogy soha többet nem fogok neki magyarázkodni. Minek?




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 2 Aug. - 13:17
Szerintem teljesen érhető a viselkedésem, hiszen mégis csak pont véletlen beránt enged ide, miközben az apja emberei engem üldöznek... Arról meg már szót sem ejtek, hogy apja miért üldöztet még mindig engem, mintha nem is tudom, mintha nem lenne elég, hogy elvetette vele Helenat. Több okból is tudom, hogy képtelen lenne visszajönni hozzám: 1. nem alázkodna meg előttem 2. tudja, hogy nekem már nem kell 3. ha felcsinálja Helenat, úgysem hagyná el sosem a gyerekre való tekintettel 4. ameddig az apja él, nem lesz saját akarta. Lehet sajnálnom kéne őt vagy éppen szánnom, de szinte az utálat, a harag és a megvetésen kívül mást már nem tud belőlem kiváltani. Talán mélyen belül még tudom, hogy fontos nekem és sokat jelent nekem, hogy megmentet, de csak a gyűlölet, harag és bánat maradt utána, minden lezáratlanul és megbeszéletlenül maradt.
Végül pár másodperc után elengedem a torkát és sóhajtok egyet, tudom, hogy simán eltaszított volna, ha akarta volna. De nem, inkább tűr és ez valahol felidegesít, valahol pedig megnyugtat. - Befejeztem. - dünnyögöm neki és figyelem őt, sokat változott, mióta nem velem van, elkezdte formálni a testét, izmosodni kezdett, vállasodott és még borostás is lett, mindent amit elakartam érni nála két év alatt, Helena hónapok alatt elérte. Talán tényleg nem szeretett engem, csak egy gyenge próbálkozás voltam számára és belátta, hogy nem képes egy félvérrel lenni, mert neki egy aranyvérű nő való.
Pár másodperc csend leteltével végül éles váltás következik be, legalábbis az én részemről. - Legalább boldoggá tud tenni? - kérdezem tőle halkan, olyan lágyan, amilyen lágyan még nem beszéltem vele, mióta szakítottunk vagy nem is tudom. - Mármint a kedvedben jár? Minden okés? Szexeltek is meg minden? - komolyan kérdezem tőle, mindenfajta gúnyolódás és bántás nélkül, még csak sértve sem érzem magam, mintha... valami elvette volna az összes haragomat, talán... most már tényleg elengedtem őt. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 2 Aug. - 14:03
Shane & Doris

Meglepő módon elenged. Egy pillanatra kezemet a torkomhoz emelem, eléggé megszorongatott attól függetlenül, hogy nem akart bántani. Vagyis akart, és nyilván bántott is volna, ha például varázslatot használok ellene. Egyelőre csak figyelem, nem szólok még semmit, akkor sem amikor azt mondja, befejezte. Látom rajta, hogy elgondolkodik, én is, kicsit megtámasztom magam, hogy kényelmesebb legyen a pozíció. Azt sem tudom, hol vagyunk, még körül se néztem, és nem is fogok most, mivel meglepnek kérdései. Nem is tudom hová tenni hirtelen, ki akar megint gúnyolni? Vagy ezzel akar majd bántani? Felvonom szemöldökömet.
- Miért érdekel ez most? - Nem szeretném elrontani ezt a kedves hangnemet, de kénytelen voltam megkérdezni, mert furcsa és meglepő. Túlságosan is. Nem nézek rá, a földet kémlelem. - Tudod jól, régóta ismerem már és mindent tud rólam... tudja mit szeretek, és igen, jól érzem magam vele, de más. Ez csak a kötelesség. - Az utolsó szónál nézek rá, a tekintetét keresem és láthatóan tényleg komolyan próbálok beszélni, kicsit fintorgok is mellé. Minden ami vagyok és ami körülvesz az apám látképe.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 2 Aug. - 14:22
Talán sokkal jobb lett volna, ha megint csak bunkó lennék vele és végül itt hagynám a fenébe egyetlen szó nélkül, de nem tehetem meg, mert akkor rám találnak. Megint csak rám találnak, elfognak és most tényleg megenged nekik mindent, megengedi, hogy megerőszakoljanak és végül megölnének. Az apja egy beteg fasz, akit likvidálni kéne, nem is értem, hogy miért nem tesz így. Inkább él az apja árnyékába, hagyja neki, hogy bábként mozgassa és nem ellenkezik, de vajon félelem vagy gyávaság miatt? Tudom, hogy szereti Vestat, tudom, hogy szereti a családját is, lojális és hűséges, legalábbis az volt, ameddig ismertem, de már nem tudom ki ő, már nem ismerek rá és igen, néha-néha felbukkan a férfi, akibe beleszerettem, de már ő sem olyan, mint régen... Megváltozott és hiába nem beszél róla, látom rajta, hogy szenved és kínozza valami.
Kérdése meglep, pedig nem kéne meglepettnek lennem, teljesen jogosan teszi fel. Csak sóhajtok egyet és őt nézem, majd pár másodperc hallgatás után szóra nyitom az ajkaimat. - Csak tudni szeretném, hogy te legalább tényleg boldog vagy e. - vonom meg a vállamat, mi mást mondhatnék? Én is foglalkoztam vele, még ha sosem vette volna észre fontos volt nekem és igenis szerettem őt, de tényleg csak szerettem. Az elején nehéz volt mással látni, főleg azzal a lánnyal, de idővel egy kicsit mindig könnyebb lett.
Amikor csak azt mondja kötelesség megforgatom a szemeimet és nem, ezt azért nem hiszem el, de nem teszem szóvá, nem akarok veszekedni. - Vele megtudsz beszélni mindent? - nézek a szemeibe. - Ha továbbra is elzárkózol és ellöksz magadtól mindenkit, ha nem nyílsz meg neki, akkor sosem lesz ez valóság. - nem kioktatom, inkább sokkal inkább tanácsot akarok neki adni. Egyáltalán nem könnyű vele ezekről beszélgetni, de valakinek meg kell tennie és tudom, hogy mással úgy sem fogja. - Ő szerelmes beléd és idővel te is belefogsz, életet ad a gyerekeidnek és a kötelesség máris valósággá fog válni. - mondom neki halkan, majd közelebb megyek hozzá és kezemmel eleinte óvatosan megérintem az arcát. - Felejtsd el a múltat... - kibuggyan egy könnycsepp a szememből. - Azt szeretném, ha beleszeretnél és boldog lennél. Rendben? - óvatosan elhúzom a kezemet és letörlöm a második könnycseppet, lehunyom a szemeimet és veszek egy mély lélegzetet. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 2 Aug. - 21:05
Shane & Doris

Doris minden egyes szava meglep. Nincs rá szó, hogy mennyire másként érzem most magunkat, hogy normálisan beszélünk egymással, még ha nem is ilyennek indult ez a helyzet. Hiába is, tudom, hogy majd valamelyikünknek ki kell oda lépni, és engem is keresni fognak, mert apám kutyái, nem véletlenül küldtek el ide, és én nem véletlenül bukok meg mindig ezeken a próbákon. Soksor elhiszik nekem amit mondok, de vannak helyzetek, amikor piszkosul játszanak, és én nem tudok. Emberfüggő, de biztos vagyok benne, hogy ennek még meglesz a kenyere.
- Én csak... - Nem is tudom igazán mit mondjak neki. Boldog vagyok? Inkább bolond. - Nem mondom, hogy szar az élet, mert nem az, vagyis nem teljesen. Az már más kérdés, hogy hová jutok. - Igazából nem is azt válaszoltam meg neki amit kérdezett vagy ami érdekelte volna. Erről már többször is merengtem magamban, hogy vajon boldog vagyok e, boldog leszek e valaha? Aztán mindig eszembe jutott a helyzetünk, hogy apám árnyékát kell elviselnem és hogy talán ő fog majd a sírba rángatni...
Most úgy érzem magunkat, mint régen. Amikor mindent megbeszéltünk, amikor még mindketten mások voltunk és más érzésekkel.
- Meg tudok vele beszélni mindent és nem mondom, okos ötleteket ad a legtöbb esetben, de tudod, hogy ő mennyire támogatja apámat. - Talán ez az az érzés, amit nem tudok elengedni, amiért nem tudok benne 100%-ban megbízni, de én tényleg nagyon nem tudok magammal dűlőre jutni, lehet, hogy el kellene mennem egy orvoshoz, aki kibogozza a bonyolult életemet. Érdekes dolgok ezek, amiket Doris mondd. Mégis, ahogy figyelem őt közben, ahogy meglátom azt a könnycseppet az arcán, eszembe jutnak a régi dolgok. Mintha egy elzárt vitrinből ugrálnának fel most a képek, mintha újra melegedni kezdene a szívem. Keze érintésére pedig megborzongok, de nem mutatom, nem szabad, mert akkor gyengének hisz majd... Letörölöm az arcáról a könnycseppet.
- Soha nem fogom tudni elfelejteni a múltat. Túlságosan meghatározta a mostani énemet... amikor apámra nézek, csak undort érzek azért, amit veled tett... amikor Helena eljegyzési gyűrűjét veszem elő a fiókból, csak az jut eszembe, hogy sok éven keresztül biztos voltam benne, hogy ezt neked fogom majd adni egyszer... - Inkább elhallgatok, mielőtt még jobban kifakadok. Elgyengültem, hiába nem akartam előtte mindezt kiengedni. Hiányzik, még mindig, és ő tudom: jobb emberré tett engem.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Pént. 3 Aug. - 8:59
Nem kellett volna belemenni ebbe a beszélgetésbe, előre érzem, hogy olyan sebeket fog feltépni, amiről eddig azt hittem, hogy már begyógyultak. Nem értem magamat sem, nem értem miért következett be ez a nagy változás, de talán azért mert végre felfogtam, hogy ez egy búcsú? Nem akarok elmenni innen, nem akarom itt hagyni, vele akarok maradni és ha kell, akkor életem végéig ezen a helyen maradok. Hiányzott, hiányzott ez a Shane, akivel lehetett beszélni, aki fontos volt nekem, akit szerettem, szerettem mindennél jobban. Okolhatjuk az apját, de én őt okolom, ő adta fel, ő cselekedett az apja akarata szerint. Inkább haltam volna meg, minthogy ezt a sok mindent átéljem, legalábbis ezt gondoltam, már nem haragszom rá és nem azért, mert megbocsátottam neki, hogy lemondott rólam. Mindössze felesleges a haragom és a dühöm, már semmi sem változik, már semmi sem lesz olyan, mint régen, mert a világ sem akarja, hogy együtt legyünk. Butaság volt anno belevágni és reménykedni... Gyerekes, naiv és ostoba próbálkozás volt.
Sóhajtok egyet, majd a szemeibe nézek. - Nem fogok megharagudni és utálni sem foglak, ha ő legalább boldoggá tesz, sőt. Örülök, hogy ő legalább boldoggá tud tenni, ha már nekem nem ment. - vonom meg a vállamat, mi mást mondhattam volna neki? HA legalább őt boldoggá teszi az a lány, akkor nekem mindegy kivel van, csak legyen boldog, legalább ő legyen boldog. Talán egyszer én is az leszek.
Nem igazán szerettem volna Helenaról társalogni és nem igazán szerettem volna bármi bántót mondani arra a lányra, mert csak én jöttem volna ki rosszul. Vagyis én fogok kijönni rosszul, de nem tudom, hogy hogyan mondjam el neki, amit gondolok. - Szerintem vigyázz vele, sose tudhatod, hogy mikor fog elárulni apádért... - mondom neki halkan, majd legyintek egyet, én nem vennék el egy olyan kígyót, mint azt a lányt. Butaság volt tényleg belemenni ebbe, tényleg csak felszakadtak a régi sebek és oda jutok, hogy még mindig szeretem, pedig nem akarom, elakarom felejteni őt egy életre, hogy szabad lehessek, hogy tényleg itt tudjam hagyni ezt a helyet, mintha mindent lezártam volna, csak egy lerendezetlen dolog marad, az apja...
- Csak azért érzed így, mert mindent megkaptál és semmiért sem kellett küzdened. - mondom neki és ne sértegetni akarom őt és direkt nem reagálok arra a gyűrűs mondatra, ami elhagyja a száját, valamiért nehezemre esik elhinni. - Én nem adtam magam, értem küzdened kellett, csak ezért voltam érdekes, ezért hiszed azt, hogy szerettél engem. - folytatom, majd mikor letörli a könnyemet gyengéden ellököm a kezét, nem szeretném, ha hozzám érne, most... nem lenne jó. - Hamarosan úgyis fel kell csinálnod, gyereketek lesz én pedig egy keserű emlék maradok... Majd magadtól fogsz kitörölni engem. - nyitom ki a szemeimet és vonom meg a vállamat. Igen, ezt hiszem, majd megfog szabadulni az emlékemtől. 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Pént. 3 Aug. - 10:52
Shane & Doris

- Te is boldoggá tettél engem, tudod jól. - Pillantok rá értetlen tekintetemmel. Ő volt az, aki leginkább, és igazából boldoggá tett engem. Minden más, mindenki más csak egy pótlék volt azóta, és úgy, ahogy akkoriban, nem is voltam annyira boldog. Pedig szerettem volna ismét átélni azt az érzést, ami jobbá tesz engem és másként látom tőle a világot, de nem sikerült elérnem. Ekkor értettem meg, hogy ezt csak vele tudom. Azért természetesen megnyugtató, hogy már másként látja a helyzetet, már nem akar kinyírni sem engem, sem Helenát, de ettől még nem kellene ennyiben hagynom az egészet.
Csak lehajtom a fejemet amikor árulásról beszél. Ez a kétely már régóta bennem van és nem akarok neki igazat adni, de tudom, hogy mennyire más a kapcsolatuk, apám saját lányaként szereti Helenát és ő pedig issza minden szavát. Eddig meggyőzött arról, hogy ő hűséges lesz hozzám, de néha kételkedem ebben, főleg, mert nem bízom az apámban.
Komoly szavakkal illetem, komoly érzelmekről beszélek, annak ellenére, hogy már nem tudom ki is vagyok valójában. Ellök magától, kezemet magam mellé teszem és csak nézem őt pillanatokig, ahogy kiejti azokat a szavakat a száján...
- Ez nem így működik! Igen, kűzdenem kellett, de nem véletlenül kűzdöttem. Hanem mert érdemes volt és mert te jobb emberré tettél engem! - Itt van, tessék, kimondtam. Tudom, már nem léphetek vissza. Tudom, hogy már elköteleztem magam és feleségül kell vennem Helenát. De talán még egyszer, még egyszer lesz esélyünk egymásra nézni és újra egymáséi lenni. Nem most... majd egyszer. - Tudom jól, hogy már kötelességeim vannak más irányba, de én nem fogok lemondani erről az igaz érzésről. Soha nem is mondtam le, csak meg kellett változnom és el kellett temetnem magamban. Mint ahogy neked is... miattam. - Lehet, hogy most már túl érzelmes és túl szókimondó lettem, de nem érdekel. Ha elgyengülök, hát akkor majd újrakezdem az elejétől, újraviszem ezt az utat, amit a szakításunk óta megjártam. De ezért megéri, mert talán most végre elhiszi majd, amit eddig is burkolva elmondtam neki minden egyes találkozásunk alkalmával.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 23 Aug. - 19:56
Csak megforgatom a szavaira a szememet és próbálok nem gúnyos lenni, mert azzal csal elrontanám ezt a nyugodtságot... De nehéz visszafogni magam, még csak a boldogság is, amit "okoztam" neki sem tűnik igazinak, olyan hirtelen szeretett bele Helenaba, mintha én nem is lettem volna. - Szerintem inkább ne kezdjünk el ezen vitatkozni most, most már csak Helena van és lehet az életedben. - mondom komolyan. Hamarosan úgyis felcsinálja és gyerekük lesz, akit fel kell majd nevelniük és csak nem lesz képes megcsalni a feleségét, addigra úgyis bele fog már szeretni... Biztos vagyok benne, hogy idővel elfelejt majd engem és azt is, amit érezni vélt irántam.
Szavaira csak felvonom a szemöldökömet és megint sikerül csak meglepnie engem, még hogy jobb emberré tettem? Én? Pont én? Nem hiszem, legalábbis én nem így érzem, egyáltalán nem. - Igazából teljesen felesleges volt a munkám, ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk. - mondom egy igencsak hangos sóhajjal, majd oldalra pillantok. - Bár lehet, hogy még rosszabb a helyzet, mint eddig volt. - sóhajtok egyet és rápillantok. Nem tudom, hogy mekkora kárt végzett rajta az apja, de nemsokára oltárhoz megy és hivatalosan is halálfaló lesz, akinek le kell néznie engem és az aranyvérűeket... Gondolom Vesta nagyon örül a fejének, hogy végül Helena lesz a sógornője, az a kurva. 
- Tévedsz. - vágom rá azonnal, majd a szemeibe pillantok. - Én nem temettem el semmit, elengedtelek. - mondom neki és nem fogom megtörni a szemkontaktust, szeretném, ha komolyan venne engem és elhinné, amit neki mondok. - Ha Helena meghalna, ha az apád lenne, én... akkor sem tudnám elfelejteni, ami történt, nem tudnék még egyszer veled lenni. - komoly vagyok. Nem fogom elfelejteni azt a szégyent, nem fogom sosem elfelejteni, ahogyan az iskolában ujjal mutogattak rám, ahogyan rajtam röhögtek hangosan én pedig szinte semmit sem értettem belőle. Nevetség tárgya lettem miatta és az apja. - Szóval felejts el mindent inkább. - tanácsolom neki halkan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Kedd 28 Aug. - 16:17
Shane & Doris

Tekintetemben nem is tudom igazán mit lehet kiolvasni. A csalódottság, a remény és az apró boldogság, hogy végre rendesen beszél velem, kereszteződnek egymással. Hagyom elengedni a témát, tudom, fáj neki és nekem is, úgyhogy nem beszélek többet róla, Helenát amúgy sem akartam felhozni, mert az mindkettőnknek egy olyan pont, amitől felkapjuk a fejünket és egyből vitába fajul minden. Ez egy olyan pillanat most, hogy ki kell használnom, és nem hagyhatom elengedni, ki tudja, mikor tudunk újra egymás szemébe nézni, újra normálisan fordulni a másik felé.
- Igazad van, tényleg ugyan ott tartunk mint az elején. Csak megviselt mindkettőnket az élet, erről pedig igazán egyikünk sem tehet. - Ez tényleg igaz, mert nem mi tehetünk róla, hanem az én apám, az őrült rögeszméivel és az aranyvér mániájával, a Voldemort iránti elkötelezettségével. Én soha nem fogom tudni így csinálni, ilyen elszántsággal, mert nem hiszek ebben, nem érdekel ez az egész. Csak a muszáj... az pedig tudjuk jól, nagyúr, már kiderült az évek során, saját bőrünkön tapasztalhattuk.
Állom a tekintetét, de szavai olyan érzést keltenek bennem, mintha valaki áramot vezetett volna belém. Valamiért nem tudom elhinni szavait, mélyen érzem, hogy nem mond igazat és valahol ott van még benne az az érzés... Csendben vagyok, csak nézem őt, olyan tekintettel, olyan kérdő és vágyakozóval, mint régen is. Ebben semmit nem változtam, tudom jól. Hiszem, hogy ő is csak azért nem lát át ezeken a dolgokon, mert el akarja hitetni magával, hogy én már semmit nem érzek iránta.
- Nem érdekel, hogy mit gondolsz vagy mit mondasz, mit szeretnél tőlem hallani, én nem fogom elfelejteni azokat az éveket. - Ismét őszintén vallok. - És ezt még te sem tudod befolyásolni.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szer. 12 Szept. - 14:10
Az a kurva, én akkor is azt a kurvát okolom mindenért és persze Shanet, hogy nem volt elég tökös, hogy igazából... nem szeretett engem eléggé ahhoz, hogy engem válasszon, inkább a családjával maradt és örökké az apja árnyékában kíván élni. Vicces, hogy pont neki kellene engem megölnie és inkább itt beszélgetünk, hol elérzékenyülve, hol pedig kissé vitázva, de ez a kettősség is mindig benne volt a kapcsolatban, erről szólt a kapcsolatunk. Nincs mit tenni, mint elfogadni, hogy ez a világ ellenünk van, legalábbis jelenleg és talán mire eljutnánk oda, mi már más utakon fogunk járni. Nekem ott van Clyde, neki ott van Helena, az apja és a családja, na meg a halálfalók. Érdekel, hogy mikor fog végre megnyugodni az apja, hogy mikor tesz már le arról, hogy megöljön engem, hiszen a feljelentést is visszavontam, nem mintha bármi értelme is lett volna, hiszen a neve és a pénze elég volt ahhoz, hogy leszarják az ügyet. Biztosan meggyanúsítottak volna emlékmódosítással, én már bármit kinézek ezekből, de tényleg.
Csak sóhajtok egyet, nem igaz, nem az elején tartunk, már régen nem. - Ami volt az már elmúlt és soha többé nem lesz semmi sem olyan, mint régen. Az egy eltemetett emlék marad te pedig az leszel, aminek az apád formál és teremt. - mondom egyszerűen, hiszen eddig sem volt sok önakarata és öncselekdete, egyszer voltam náluk, többet nem és nem is hiszem, hogy valaha beteszem oda a lábam... Kétszer, kétszer voltam ott, egy karácsonyi estén és a fogság. Igazából a sok rossz és a sok szar, ami történt, elnyomták a szépet, nem akarok hazudni, nem akarom azt mondani, hogy merném őt valaha is szeretni, nem lennék rá képes, már nem tudnék ugyanúgy nézni rá. Ő már régen nem az a Shane, akibe beleszerettem, akibe talán százszor is beletudnék szeretni. Igaz beszél, de a cselekedetei nem ezt mondják, még mindig nem hiszem el, hogy egyszer tényleg szeretett... Már mást szeret, már Helenahoz tartozik.
Nem értem miért nem adja fel, mikor többszörösen is veszített, elveszített engem, bár nem tudom ez neki mekkora veszteség. - Vicces, hogy ezt mondod, nem rég még te mondtad, hogy mindennek vége. - hiszen nem egyszer mondta nekem az iskolában. Igazából kíváncsi vagyok valamire, valami nagyon is lényeges dologra, amire csak ő adhat nekem választ. Mégis vacillálok feltenni a kérdést, mert félek a választól. - Lenne egy kérdésem... - még halkabban beszélek, már szinte alig hallhatóan. Nem tudom miért, mégis... hiszek benne, hiszem hogy azt mondja, amit hallani akarok. - Először azt akartam megkérdezni, hogy... Ha választanod kéne és választhatnál... kibe lennél szerelmes, belém vagy Helenába? - teszem fel végül a kérdést és láthatja rajtam, hogy nem tudom a választ, mert tényleg nem. Mondjuk az is köztudott, hogy én Clydedal járok, bizonyára ő is hallotta már a hírét, mert... ki nem? Hetekig ez volt a pletyka tárgya, hogy én egy kigyúrt állatot találtam magamnak szakállal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szomb. 15 Szept. - 14:08
Shane & Doris

Továbbra is érdeklődve figyelem minden mondandóját. Mindig mindenhez olyan negatívan áll hozzá és ez elég aggasztó tud lenni, de tudom, hogy igazából nem ilyen, mélyen legbelül nem ilyen. Pontosan ahogy én is tudok pozitív lenni kicsit... mondjuk mostanában egyre nehezebben, még így is, hogy Helena gyermeket vár tőlem.
- Lehet, hogy olyan leszek, de csak előtte. Mert amúgy utálom ezt az egész életet, nekem nem kell ez... - Húzom fel a karomon a talárt és a takarásában lévő sötét jegyet fedem fel előtte. Látszik az arcomon, hogy mennyire utálom az egészet, mennyire undorodom és ez egy cseppet sem változott azóta, amióta a Roxfortban még együtt voltunk. Tudom, hogy őt sokat bántotta a családom, de mindezt hiába próbálom elmagyarázni, ő nem ért meg engem, ő nem tudja nekem mit kell elviselnem nap mint nap. Talán rosszabb ez mint a fogság, amiben ő volt két hónapig.
- Azért mondtam, mert azt kellett hallanod, hogy eltávolodj. - Utáltam, hogy ki kellett mondanom, hogy felbosszantott mert már erősködött és el kellett érnem, hogy elfelejtsen, de most mégis bánom. Mert tudom, meg tudta volna magát védeni és akkor nem kellett volna azokat a dolgokat megtennem. De már mindegy, nem tudom visszafordítani és csak figyelem őt, mert látom, kérdezni akar valamit. Fülelek, kicsit közelebb is hajolok, mert nagyon halkan beszél. Meglep a kérdése de még inkább az arca, és ahogy bizonytalanul fordul felém. Tudom, hogy van még bennünk valami, mindig is ott lesz az a szikra és én nem akarom letámadni őt mert tudom van már valakije - ami persze nagyon zavar, de nem hozom fel -, de mégis nehezen fogom vissza magam.
- Ez nem választás kérdése. Igazi szerelemmel szerintem csak egy embert lehet szeretni az életben. - Vacillálok kicsit és ismét felpillantok rá, a szemeibe nézek. - Tudod, hogy téged szerettelek azzal a szerelemmel. És egy elrendezett házasságban soha nem fogom megtalálni azt a boldogságot. - Hangom nekem is elhallkul és kicsit le is lombozódom ezektől a kiejtett szavaktól. Nekem már nincs esélyem a boldogságra. Soha.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szer. 26 Szept. - 11:35
Nem voltam hülye és naiv sem, tudtam jól, tudtam jól, hogy elég hamar rá fog kerülni az a jel, az a jel, amit én mindennél jobban megvetek és amit mindennél jobban utálok. Eddig sem szerettem a tudatot, hogy egy ilyen szervezetnek dolgozik és hogy meghajlik apja akarata előtt, de nem az én dolgom, többé már semmi közöm hozzá. Már Helena dolga, hogy vigyázzon rá és nem az enyém, én már nem kötődöm hozzá és addig jó, míg ez így is marad. Jobb lenne, ha lassan inkább elmennék innen, jobb lenne, ha már tényleg eltudnám felejteni azt, ami egyszer régen köztünk volt, de szerencsére csak régen volt. Elgondolkodtam rajta, hogy lehet jobb lenne kitörölni az emlékeimet és kitörölni őt, mintha nem is létezett volna sose az életemben, minden más lenne, bárcsak sose ismertem volna meg őt.
- Ezt te választottad, ez már a te bajod nem az enyém Shane és nem foglak sajnálni téged. - mondom, majd oldalra pillantok. Miért is kéne őt sajnálnom? Miért kéne megszánnom, hogy olyat kell csinálnia, amit utál? Tényleg ő választotta ezt az egészet azzal, hogy nem mondott ellent az apjának, hogy nem állt ki önmagáért. Én elhiszem, hogy az apja félelmetes és egy szörny, de én inkább lennék halott, minthogy megmondja nekem valaki hogy hogyan éljek, hogy mit szerethetek és kit szerethetek.
- Hát sikerült, most nem örülnöd kéne a sikerednek? - értetlenül pillantok rá. Végre sikerült eltávolítania az életéből, én nem is maradtam volna itt vele kettesben, ha nem ránt be, akkor talán megöltek volna, talán túléltem volna az egészet. Engednem kellett volna, hogy Jessie betörje a fejét és tönkretegye őt, hogy megölje. Nem kellett volna megvédenem, nem kellett volna kiállnom érte, hiszen ő sem állt ki értem, egyszer sem állt ki értem a családja előtt. De ez a múlt, el kell felejtenem.
Amikor az igaz szerelemről beszél én csak oldalra pillantok. Igaz szerelem... vicces a szájából és csak a szemeibe pillantok mélyen, majd szóra nyitom az ajkaimat és mondanék valamit, de magam sem tudom, hogy mit mondjak. Így inkább becsukom a számat. - Majd ugyanezt megtalálod a feleségeddel. - mondom és inkább nem pillantok rá. Egyszerűbb nem őt nézni, sokkal egyszerűbb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 27 Szept. - 9:48
Shane & Doris

Nem is tudom miért számítottam arra, hogy majd megértőbb lesz velem. Valahogy nem kellett volna reménykednem, és már beleuntam abba is, hogy megmagyarázzam ezeket a dolgokat. Örülök neki, hogy meghallgat és nem hagy faképnél, mert fájna, mint minden egyes alkalommal, de itt fejezem be a magyarázkodást, itt érzem, hogy ennek már semmi értelme. Lehúzom talárom ujját és oldalra fordítom a fejemet, egy doboz oldalát bámulom.
- Nem is azért mondtam, nem kell, hogy sajnálj. - Senki ne sajnáljon, mert nincs értelme, mert ez ellen én ellenkezem, ha belenyugodnék a dolgokba akkor aranyéletem lehetne. Soha nem fogok. Inkább távol maradok, mindentől és mindenkitől, csak hogy ne akasszanak egy újabb hülyeséget a nyakamba. Mindig az volt a vágyam, hogy a Roxfort befejezése után a magam útjára fogok lépni, most pedig részben sikerült is, még ha csak kezdetlegesek a dolgok, de a Gaunt kúria jó kezdet. Kérdésére már nem is válaszolok, csak tekintetem rá vetem, kicsit összehúzom szemöldökömet. Látszik, hogy picit rosszabb kedvem lett, mert ő minden mondandómat teljesen fordítottan értelmez, és nem akarom, hogy úgy váljunk el megint, hogy összeveszünk és gyűlöljük egymást.
Érdekes így utólag visszagondolva a szerelemről tett megjegyzésem. Nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyesmi elhagyja majd a számat, de tudom, hogy mit érzek. Nagyjából tudom. Ez pedig egy olyan dolog számomra, ami még az emberiségemet megőrzi, ami miatt még pislákol bennem némi kedvesség és tudom, hogy az az őrület, az a depresszió ami régen mindig urrá lett rajtam, most már nem érhet el, mert ő tartja bennem a lángot, még ha nincs is már közünk egymáshoz és nem is lesz talán.
- Nem hinném. - Rázom meg a fejem miközben tekintetét keresem. Megértem, hogy nem néz rám, de én közelebb lépek akkor is. - Nem gondolod, hogy már éreznem kellett volna valamit iránta, ennyi év után? - Fintorodom el, nem akarok erről a túl sokat beszélni mert gyenge téma mindkettőnk számára. A miénk nem happy end, és talán soha nem is lesz az.
- Nem fogom többet elmagyarázni, hogyan működöm, te nagyon jól kell, hogy tudd. - Egyik kezemmel az övéért nyúlok, miközben a másikkal a szívem felé mutogatok. Ha nem hátrál meg, akkor még közelebb lépek, talán kihasználva ezt a kis gyengeséget, amit a régi emlékek idéznek fel, amit a pillanat hagy maga után. Nem tudom magam türtőztetni és nem is akarom.
- Tudom, hogy nincs jövőnk, de én nem tudlak akkor sem elengedni. Nem is akarlak. - Halkan mondom, szinte suttogom, miközben felém fordítom a fejét, hogy talán most, még egyszer utoljára a szemébe nézhessek, majd oly gyorsan csókolom meg, hogy talán hirtelen ellenkezni sem tud.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Csüt. 27 Szept. - 23:32
Valahol talán tudom, hogy igazat beszél és nem akarja ezt, hogy tényleg utálja és megveti az egész dolgot, amit körülötte zajlik, de én nem akarom ezt elfogadni. Ha elfogadom, az azt jelenti, hogy megbocsátok neki és elfelejtem, hogy mit tett velem vagy éppen mit nem tett. Nem azért haragszom rá, mert miatta raboltak el, hogy az ő apja tartott fogva és kínzott napokig, hanem azért, mert nem mert fellépni, nem mert a sarkára állni és kiállni önmagáért, a szabadságáért. Nem érezhet, nem gondolkodhat, nem lehet akarata és ez szinte a halállal egyenlő, megszűnt létezni, mint Shane Christopher Zabini, már nem is létezik, csak az apja által teremtett valami maradt, egy valami aminek lassan darabokra hasad a lelke. Ideje lesz elfogadni, itt az ideje, hogy elfogadja végre a vereséget a teljes pusztulást, ameddig emlékekbe és érzésekbe kapaszkodik, addig nem lehet semmi sem rendben. Igazából azt csodálom, hogy még nem esett nekem, hogy nem kezdett el fojtogatni, ahogyan én tettem vele, lehet jobb lett volna átböknöm a torkán a pálcámat. Akkor mindkettőnknek kevesebb baja lenne.
- De sajnállak... - mondom neki halkan, miközben egy halk élettelen sóhaj is elhagyja az ajkaimat. Nagyon jól tudja, hogy mindig is megesett rajta a szívem, amikor már az iskolában darabokra akart hullani, már akkor ott voltam neki és próbáltam segíteni. Ha róla volt szó, nem voltak akadályok és problémák, mindig segítettem neki, de egy ideje ez megszűnt, már nem tudtam neki segíteni. - Sajnálom, hogy ilyen életet kell élned, hogy ilyen apád van és a legjobban azt sajnálom, hogy mindent olyan hamar elfogadtál. - mondom neki és igen, ez veszekedésnek hallatszana, de nem engedem, hogy megszólaljon, nem engedem, hogy esélye legyen bármit is mondania, mert folytatom. - De ettől vagy igazi túlélő, jól tetted. - halványan elmosolyodom. Tudom, hogy most éppen megdicsérem, mert ellökött magától, hogy megszakított velem mindenfajta kapcsolatot és készül elvenni Helenat, de már tényleg nem bánom, ahogyan mondtam én csak a boldogságát akarom és tudom, hogy az a kurva már átvette a szerepemet, biztosan szexeltek is már.
Sóhajtok a szavaira és tudom, hogy nem fogja hagyni a dolgot, hogy nem fog ennyiben maradni ez az egész. Éreztem, hogy szeret engem és még senkibe sem volt ilyen szerelmes, hogy egy lány sem jelentett neki ennyit, mint amennyit én jelentek neki, mégis tudom, hogy amint szül neki egy gyereket ez megfog változni, hogy máshogy fog rá nézni. - Mondanám, hogy erre térjünk vissza akkor, amikor megszületik az első közös gyereketek, de... ez az utolsó beszélgetésünk. - mondom neki komolyan és a szemeibe nézek, mélyen a szemeibe nézek az én már nem is annyira fagyos kék szemeimmel. Tudom, hogy megfog változni közöttük a dolog, hogy minden rendben lesz velük és szerelmesek lesznek... - Biztosan éreztél valamit, hiszen sosem dobtad ki a házatokból, egyetlen ünnepen sem. - jegyzem meg kissé epésen, nem vagyok hülye. Tuti már megdugta, mielőtt mi összejöttünk volna és az sem tetszett, hogy mindig náluk volt, hogy minden kibaszott ünnepet velük töltött. Az egyetlen dolog, ami megvigasztal, hogy tudom Vesta sem kedveli jobban és mostanában sincsenek olyan jóban.
Valahol sejtettem, hogy valamiben sántikál, ahogyan lassan közelít felém, ahogyan övemért nyúl és közelebb lép, hogy már... Már olyan közel van, amilyen közel nem illik lennie és lágy szavai, az illata és a közelsége, mind rossz hatással vannak rám. A vágy felébred bennem, mintha... mintha egy olyan dolgot kapnék vissza, ami eddig is hozzám tartozott. Mert ő az enyém, még ha azzal az ótvar kurvával él együtt, még akkor is, ha szül neki egy egész focicsapatot, ő az enyém és... nem helyes, nem helyes, hogy engedek neki. Már éppen készülnék leállítani, már éppen elakarnám lökni, amikor ajkaimon az ő ajkait érzem és megcsókol. A fagyos mellkasom felmelegszik, jól ismert melegség járja át a szívemet és a gyomromban a pillangók életre kelnek és repkednek. Nem lököm el, végül engedek neki és kezemet a tarkójára csúsztatom, majd hajába markolva húzom közelebb magamhoz, miközben viszonozom a csókját. Hosszú másodpercek telnek el, amik talán egyetlen pillanatnak tűnnek visszanézve és én mégis kicsit elhúzódom és kezeimet a mellkasára teszem. - Ez nem helyes Shane. - ha őszinte akarok lenni, akkor ezzel az ellenkezéssel még magamat sem győztem volna meg. Szinte hihetetlennek tűnnek a szavak, amiket kiejtettem, de neki kéne ráébrednie, hogy amit tesz tényleg nem helyes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szomb. 29 Szept. - 10:33
Shane & Doris

Felvont szemöldökkel hallgatom végig amit mondd nekem. Egy pillanatig megint azt hiszem, hogy majd ki fog kezdeni, megint összeveszünk és vége, már tényleg soha többé nem látjuk egymást. De aztán, mielőtt még megszólalhatnék, olyan dolgot mondd, ami őszintén meglep és ez szerintem totálisan látszik az arcomról is.
- Meglep, hogy ezt mondod, de azért örülök, hogy megértesz egy kicsit. - Soha nem vágytam többre, mint egy megértő párra, és ő egy időben olyan volt. Aztán amikor elvágták a dolgot a szülők, nem hagyták, hogy túlságosan összemelegedjünk, az a rövid idő pedig vajmi kevés volt ahhoz képest, hogy ha belegondolok, milyen lett volna egy egész élet.
Ahogy megkapom válaszát a következő kérdésemre, egy rövid ideig csak a szemébe nézek és nem mondok semmi többet. Ez az utolsó beszélgetésünk... honnan tudhatja előre, hogy pár hónap, pár év múlva nem futunk össze véletlenül egy utcasarkon?
- Nem tudhatod, hogy ez az utolsó. - Egyébként nem érzem jogosnak azt, amit mond az első gyermekről. Igazából Helena terhessége nekem már most is teher, nem tudok még kibékülni ezzel a dologgal és valószínűsítem, hogy a bűntudat is belejátsszik, ami azért lehet, mert nem Doris van a helyébe. Mondjuk igaz, hogy a terhesség után már nehéz megmagyarázni, hogy barátomként szeretem csak őt, de szerelemből soha nem fogom, így hát inkább nem próbálkozom meg vele, jobb mindkettőnknek, ha nem feszegetjük tovább a témát. Aztán Doris mégis folytatja, egy mondattal, amire kénytelen vagyok választ adni.
- Barátok vagyunk, a családjaink is, nem dobhattam ki... és soha nem is volt miért. - Vonom meg a vállamat, de most nem is ez a fontos, hanem az, hogy mennyire nem tudok még mindig ellenállni neki és ez szabadság, az, hogy a Roxfort már nem köt meg minket dolgokban valahogy egy ismeretlen, kihívó érzéssel tölt el. Örülök, hogy nem hátrál meg, én pedig olyan közel lépek hozzá amennyire csak tudok. Kezén végigsimítok, majd arcát simítom vele. A csók hosszú ideig elnyúlik, nem bánom, mert én nem szeretnék kiszakadni ebből, akár egész nap itt állnék és kiélvezném ezt a pillanatot, ezt az ismerős érzést ami melegséggel tölt el, ami összehúzza a gyomromat, ami visszahozza a régi emlékeket és beindítja a fantáziámat. Olyan közel lépek hozzá, hogy már egy fűszál sem férne el közöttünk, kezeim derekára csúsznak, majd ő szakít félbe, egyik kezem mellkasomon lévő kezére teszem.
- Nem érdekel, mi a helyes és mi nem... - Elveszem kezeit a mellkasomról és ismét közelebb húzódom hozzá, ajkaink szinte már megint összeérnek. - Csak... nekem csak Te kellesz. - Suttogom, miközben ha hagyja, ismét egy csókba menekülök. Nem akarok most semmi mást jobban, és ha már ez az utolsó alkalom, akkor éppen megérdemeljük, hogy a lehető legjobban kihasználjuk, még ha később meg is bánjuk.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szomb. 29 Szept. - 11:51
Tudom meglepő, hogy nem veszekedem most is tovább, de hát egyszerűen nem akarok állandóan veszekedni és ha már ez az utolsó beszélgetésünk, akkor adjuk már meg a módját neki. Igazából nem is érdemli meg, hogy vele beszélgessek, nem érdemli meg a kedvességet a viselkedéséért és a tettei miatt sem, egyszerűen nem érdemli meg, hogy elmondhassa ezeket a dolgokat. Nekem pedig nem kéne segítenem neki, nem kéne meghallgatnom és egyáltalán nem kéne semmit sem tennem vele, mert nem érdemli meg. Csak faképnél kéne hagynom, nem kéne küzdenem az apja embereivel és elmenekülni innen.
- Szerintem nem csak egy kicsit értelek meg, én voltam az, aki mindig meghallgatott, aki mindig melletted volt, de most már más lány lesz az. - célzok arra a kurvára, akivel most van éppen együtt. Jobb lenne, ha hazamenne és gondoskodna arról, hogy örököse legyen és az a lotyó... Amúgy még miért nem terhes? Biztos vagyok benne, hogy egy-két héten beül már felcsináltatja magát, csak hogy bebiztosítsa a helyét és abszolút megszerezze magának Shanet.
Oh dehogynem tudom, hogy ez a mi utolsó találkozásunk, majd teszek róla drága Shane, teszek róla, hogy soha többet ne kelljen látnom téged. Elmegyek majd innen és többet vissza nézek, nem fogok senkivel sem beszélgetni, magam mögött hagyom a múltam.
- Igazad van, mindig rád hegyezte a fogát, mindig téged lesett és rád volt gerjedve. - mondom neki gúnyolódva, megint inkább maradt volna kussban és bárcsak ne védte volna meg. DE végül is nem kellett volna kidobnia őt, nem kellett volna ellenkeznie sem. - Járhattál volna vele már az elejétől. Nem is értem miért egy undorító félvérre pazaroltad az idődet. - mondom neki és még mielőtt megszólalna felemelem a mutatóujjamat figyelmeztetőleg, hogy véletlenül se akarjon közbeszólni. - És inkább fogd be a pofád, de ronts a helyzeteden még jobban. - mondom neki, nem akarom hallani tőle az indokokat, végül választott és Helenat választotta, engem egyáltalán nem érdekelnek az okok és az indokok, döntött és ha így döntött, akkor így döntött, most egye meg, amit megfőzött.
Nem kellett volna engednem, hogy közelebb lépjen, hogy megcsókoljon, hogy már olyan közel legyen hozzám, hogy testem felgyulladjon. Nem tudtam neki ellenállni, egyszerűen nem tudtam ellenállni neki és nem is akartam, élveztem, hogy velem foglalkozik, hogy eddig visszatartott vágyának főszereplője én vagyok. Hagyom, és viszonozom a csókját, mi mást tehetnék?
- Nem, neked nem én kellek. - csókolok vissza és egyik kezem a hátába mar, másik pedig a tarkóján lévő hajába tép és így húzom közelebb magamhoz. Bár nem hiszem, hogy lehetséges még közelebb húzni őt ennél, mégis megpróbálom. - Nagyon jól tudom, hogy hazudsz. - mondom neki, miközben kicsit elhúzódom és utána megint megcsókolom. Igazából tudom én is, hogy nem helyesen, ahogyan cselekszem, de egyik kezem mégis a pólója alá csúszik és úgy simítok végig a hátán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szer. 10 Okt. - 18:49
Shane & Doris

Igaza van. Mindig ő volt az, aki teljesen megértett, aki tudta, hogy milyen volt nekem amikor úgy mentem vissza a Roxfortba, hogy azt hittem, már nincs lelkem többé. Ő volt az, aki felvidított, aki a sok rossz ellenére mégis meghallgatott és ezért szerettem bele akkor. Még ha nem is akartam magamnak bevallani egy ideig, mert aranyvérű ficsúr voltam, de utána nagyot változtam, utána már nem érdekeltek a tények, a jövő, a családom, csak ő és bármennyire is nehéz volt megérte. Most pedig itt tartunk, egy szar jövő előtt állva, a tönkretett közös élet gondolatával.
- Soha nem fog úgy megérteni, mint te. - Mondom halkan, igazából erre már nem várok választ, csak meg kellett jegyeznem megint, mint már ezerszer megtettem amióta szakítottunk egymással. Nem szólalok meg, amikor gúnyos szavai ismét elérnek. Nem akarok Helenáról beszélni, nem akarom ezt rosszabbá tenni közöttünk, épp elég gáz, épp elég nehéz ezt megmagyarázni és tudom, nem is nagyon érdekli, hiszen én vagyok a hibás miatta, hogy nem mondtam nemet, hogy nem léptem le és hagytam, hogy tagadjanak ki. A nevem mégis csak fontos nekem valamilyen szinten, még ha nehéz is ezt megértenem, de valamit sikerült apámnak belém nevelnie a sok év alatt erről. Csak fintorgok szavaira, csak nézem őt és szememben bánat és fájdalom vegyül ennek hallatára.
Hirtelen jött felindulásból történt meg a csók kettőnk között. Aztán pedig éreztem, ahogy a régi tűz újra fellángol közöttünk, még ha csak néhány pillanatig is, de éreznem kellett, újra és újra, vágytam erre, az életnél is jobban. Szavaim és az övéi sem számítanak már igazán, a szememben hirtelen tükröződik a vágy és a szenvedély, kezeim oly puhán kapcsolódnak testéhez, és oly biztosan tartják azt, mintha az életemmel védelmezném valamitől.
- De igen... - Suttogom ajkaiba két csók között, és ahogy közelebb és közelebb húz, egyszerű mozdulattal nyúlok combjaihoz és emelem fel őt, majd a mellettünk lévő rozoga asztalhoz lépek, leültetem rá. A vágy úgy elönt, hogy sem kérdés, sem mondat nem hagyja el a számat ezután, tetteim és kifejezéseim mindent elárulnak rólam, és hiszem, hogy ismer már ennyire, tudja már milyen vagyok. Nem habozok, felső ruházata hamar mellettünk köt ki az asztalon, én pedig csak csókolom őt száján - nyakán, és nem eresztem, nem akarom, hogy véget érjen ez a pillanat.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Pént. 12 Okt. - 12:02
Nem kellett volna hagynom, hogy ennyire elfajuljon a helyzet, hogy idáig eljussunk ezzel az egésszel, hiszen már lezártuk a kapcsolatot, mindenki új életbe kezdett. Ő az igazi szerelmével Helenaval én pedig az én megbízhatatlan és egyben idegesítő Clydeommal. Végül alakulhatott volna máshogy is a történetem azzal a bosszantó aurrorral, aki mindig a nyakamra járt és nem hagyott békén, hasonló volt a helyzet is vele, mint Shane-nel. A negatív dolgok egyszer csak elkezdtek máshogy alakulni, megváltoztak és máshogyan néztem rá, már nem volt egy idegesítő pöcs, aki mindennel az agyamra ment és hamar el is csattant az első csók. Bár én még nem tudtam neki kimondani azt a szót, amit ő nekem naponta többször el is mond, de... Miért hazudnék neki? Én nem vagyok szerelmes, nem ugyanazt érzem, amit ő, én még nem zártam le magamban teljesen egy-két dolgot, de talán ha elmegyek majd innen, akkor már biztosan eltudom neki mondani, hogy már én is. Már én is szerethetem őt szerelemmel, már nincs senki más a szívemben, legalábbis nagyon reménykedem ebben, hiszen nem lehetek hülye, nem lehetek meggondolatlan és nem várhatom azt, hogy egy bizonyos személy növesszen farkat és álljon már ki magáért.
Igazából nem lep meg, amit mond és tudom, hogy ez fordítva is igaz. Ő is megértett engem és mindig mellettem volt, akkor is amikor éppen költöztem a nénikémhez, amit mondanom sem kell, hogy a családom nagyon is ellenzett. Ő mégis ott volt velem és kitartott mellettem. - Tudom Shane, soha senki sem fog. - és annyira szeretni sem, ahogyan én tettem egykoron. Helena nem képes olyan erős, pusztító és mindent felperzselő szerelemmel szeretni őt, mint én, nem tudom olyan lenni az életében, mint én, csak egy pótlék. Egy olcsó változatom lesz végül, egy béna koppintás és talán évek múlva, ha akarnám, akkor ezt felhasználhatnám és elvehetném tőle Shanet, de nekem már nem fog addigra kelleni. Tudja csak azt Helena, hogy ő a szamár, míg én a legnemesebb ló leszek Shane életében.
Nem is hittem mást, pontosan tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, amiket mondok, de hát nem is érdekel, hogy tetszik e neki vagy sem. Akkor is elmondom, én mindig ilyen voltam, mindig kimondtam mindent, amit gondoltam és éreztem. Néha a tetteim beszéltek helyettem, emlékszem, amikor egyszer próbált megcsókolni én pedig tökön térdeltem és ott hagytam a fájdalmával és a kínjával. Igazából ezekre visszaemlékezve mosoly jelenik meg az arcomon és fel sem fogom igazán, hogy megcsókolt engem. Mintha visszamennénk arra az időkre, amikor még egy pár voltunk. Nem felejtettem el csókjának az ízét, ahogyan azt sem felejtettem el milyen illata van, mindig is imádtam, amikor körüllengett az Ő illata. És visszacsókoltam, miközben tudtam, hogy cselekszem helyesen és nem tehetem ezt Clyde-dal, ahogyan ő sem teheti Helenával.
Nincs szükség szavakra, testünk tudja, hogy hogyan kell kommunikálni és hát engedem neki, engedem, hogy arra a rozoga asztalra rakjon és levegye rólam a felsőmet, persze én letépem róla, ami rajta van. Edzettebb lett, sokkal kisportoltabb, mint amilyen mellettem volt. Igazából ez kicsit elszomorít, Helena mégis eltudott valamit érni, amit én nem tudtam évek alatt, de most nem foglalkozhatok ezzel. Inkább visszacsókolom őt és hagyom, hogy testemben teljesen felébredjen a vágy, éget... És tudom, hogy ez lesz az utolsó alkalmunk együtt lenni és ki kell használnom. Nem igazán szórakozom, kezem hátáról elég hamar a nadrágja gombjára siklik és egy egyszerű mozdulattal már ki is gombolom, lehúzom a sliccét. Az ágyban sem voltam félénk kislány, ahogyan az életben sem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
280
Értékelés :
14
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Kedd 16 Okt. - 19:33
Shane & Doris

Már nincsenek szavak és nem is érdekelnek azok. Csak hagyom, hogy történjenek a dolgok, mert ki kell élveznem még most, még utoljára ezt a helyzetet. Ha valóban úgy lesz, hogy nem fogom már őt soha többé látni akkor ez talán egy lehetőség lesz arra, hogy elfogadjam az egész helyzetet. Persze ha lehet én nem törődöm majd bele, biztosan mindig kutatni és keresni fogom őt, hogy legalább valami apró infót mindig szerezzek az életéről, arról, hogy biztonságban van e. Ez mindig is így volt közöttünk, még ha nem is tudta minden esetben. Főként azóta, amióta apám elrabolta. Kezeim szorgosan járják testét, nem bánom, hogy megszabadít a felsőmtől, sem attól, hogy nadrágom felé siklanak kezei. Csókjaim oly érzékiek mint az előző alkalommal is, semmi sem változott, csak talán még inkább vágyom rá, még inkább akarom őt. Nem is habozok, egy percig sem kell elgondolkodnom azon, mit is szeretnék, egyből megszabadítom őt maradék ruháitól ami gátat szab nekem ahhoz, hogy megszerezzem őt magaménak, és miután sikerült, kicsit közelebb húzom az asztal széléhez, én pedig egészen odapréselődöm hozzá, de várva egy pillanatot, még nem teszem meg, még megcsókolom előtte és egy pillanatig a tekintetét keresem, hogy hátha meggondolta magát vagy csak simán nem akarja... de ha tehetem nem habozok, ha engedi és segít, akkor magamévá teszem őt, úgy, mint talán még soha. Szerintem ő is láthatja rajtam és érezheti, hogy ez mennyire igazi, ez az ami régen is volt közöttünk és ez az, amit tudom, hogy elcsesztem és akkor, egy évvel ezelőtt meg kellett volna tartsak.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Shane & Doris - I don't need for your help...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Lotte & Shane - The new beginning

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Abszol Út-