» I solemnly swear I'm up to no good
●● FOR IN DREAMS, WE ENTER A WORLD THAT'S ENTIRELY OUR OWN ●●


Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. A Brit mágusvilág egyre sötétebb képet mutat. Voldemort Nagyúr és csatlósai, a Halálfalók, egyre magabiztosabb, bátrabb és látványosabb támadásokkal lépnek fel az általuk gyűlölt muglik és mugliszületésűek ellen. A Mágiaügyi Minisztérium tehetetlennek mutatkozik ámokfutásuk megfékezésére. Még a Roxfort sem biztonságos: egyre több diák viseli magán a Sötét Jegyet, Voldemort iránti halhatatlan hűségük jeleként. Azonban még nincs minden veszve! Az iskolán belül és kívül is egyre többen döntenek az ellenállás mellett. Születőben van a Főnix Rendje, Albus Dumbledore vezetésével, melynek egyetlen célja Voldemort Nagyúr és követői megállítása. Csatlakozz hozzánk és írd át a varázsvilág történetét!
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Nyertesek
Díjazott karakterek
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
halálfalók:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
inaktív:
ÖSSZESEN:
40
11
3
6
3
7
17
8
1
3
5
5
52
161
Kiemelt társak
Legjobb barátaink!

Roxfort RPG

New Orleans

FRPG.hu toplista
Friss posztok
pergamentekercseink

tea time
Today at 7:48
• • • • • • • • • • • • • •
Boyd Hamford
Ha nézed közben
Yesterday at 23:44
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Jr.
Kéremnebuktassonmeg
Yesterday at 23:43
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Julie &c Boyd
Yesterday at 19:28
• • • • • • • • • • • • • •
Boyd Hamford
Damage
Yesterday at 10:42
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
I don't like parasites or children of the night
Yesterday at 10:01
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
Deranged Delicacies
Yesterday at 0:52
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Hétf. 13 Aug. - 23:59
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
Angina pectoris
Hétf. 13 Aug. - 21:05
• • • • • • • • • • • • • •
Aristides Creekmur
Pornstache on the roll
Hétf. 13 Aug. - 0:21
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.



Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
22
▽ Reagok :
18
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Ruth Negga



»
» Vas. 5 Aug. - 18:00

i'm here to stay

Mrs. Shacklebolt, kérem, nyugodjon meg...
A velem szemben álló ápoló olyan higgadt és színtelen hangon beszél hozzám, hogy egy hosszú pillanatig összezavarodok. Vajon tényleg ez a traumatológia és nem csak eltévedtem a varázsléfüggők és álomkórosok közé, akiket a nap huszonnégy órájában leszedálva tartanak, hogy ne árthassanak senkinek, pláne saját maguknak?
Aztán mintha csak valami bódulatból ébrednék, észreveszem magam, ahogy egész testemben remegve állok egy kupac szénné égett receptes pergamen, kiömlött orvosságok és egy felborított recepciós asztal által képzett különös máglyarakás kellős közepén, kezemben kivont pálcával. És bizonyos helyzetekben most biztos észhez kapnék, elszégyellném magam, és sűrű bocsánatkérések közepedte kérlelném a szemtanúkat, hogy ne szóljanak erről az incidensről a férjemnek, de most az egyszer nem érdekel, hogy mit mond majd Seymour. Csak annyit tudok biztosra, hogy ha nem jön hamarosan, akkor az idegösszeroppanás széléről a kibaszott közepére kerülök, ha legalább nem mondhatom el egymilliószor, hogy ez az én hibám, minden miattam van és hogy le kellett volna állni. Vagy megölni Nikolait, azt a szemétládát, amikor lehetőségem volt rá.
- Mégis hogy gondolja, hogy le tudnék nyugodni, mikor órák óta bent fekszik a lányom, és maguk nem engednek be hozzá? - hangom rekedtes, nem kevésbé hisztérikusabb, mint ahogy azt a helyzet megkövetelné.
De már megmondtuk ezerszer, a sérülései nem komolyak, persze nem lehet még biztosat mondani a következő holdtöltéig – itt a hangja suttogóvá vált, de most először hagyom, hogy végigmondja, és nem ordítom le megint a fejét. - Mondtuk már, hogy felsőbb utasítás...
Az az átkozott felsőbb utasítás. Amiről kezdetben azt gondoltam, hogy a kórház vezetőségéhez lehet valami köze, és ha nem adódtak volna olyan különös furcsaságok, minthogy, amikor a folyosó végén egy valószerűtlen dehopponáló árnyékot vettem észre, ami hamar el is tűnt, és amikor végre belépést nyertem George szobájába, az előtéren végigszédelegve Seymour semmivel sem összetéveszthető illatát éreztem, de túlságosan is zavart vagyok most, és harminchat órája biztos nem aludtam, és csak annyit tudok tenni, hogy a lányom nyaka köré fonom a karomat és erősen szorítom, kétségbeesetten kapaszkodok belé. Kiszáradt bőréhez dörgölőzve az arcommal és a tenyeremet ritmikusan végigsimítom a csomókba ragadt haján, és meg sem hallom a méltatlan nyöszörgését. Vagyis pontosabban nagyon is jól hallom, csak túlságosan is balzsam most ez a hang a sebeimre, hogy abbahagyjam. És főképp mert én, aki a legveszedelmesebb fenevadak szemébe nézek bármikor, képtelen vagyok a saját lányom szemébe nézni.  
- Annyira sajnálom, George – még ezek a szavak sem értelmezhetőek igazán, mert még mindig nem távolodok el tőle, és többnyire a göndör fürtjeibe suttogom őket. A tényt, hogy a férjem felsőbb utasítása lehetett, hogy nem engedtek be, jó pár percig az agyam egy rejtett, de készenlétben lévő zugába száműzöm, és most csak a régen várt pillanatnak élek. Félve attól, hogy mit látok majd, ha végre összeszedem a bátorságot és a szemébe nézek.

roaring with the wind
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
55
▽ Reagok :
49
▽ Kor :
16
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Zendaya



»
» Vas. 5 Aug. - 22:19

Nem emlékszem mindenre - vagy inkább elégre nem emlékszem. A fejemben a gondolatok és az emlékek csúszósak, ragacsosak, ha megpróbálok közéjük nyúlni, beleragadok, egy ujj, majd még egy, hálót fonnak az ujjaim közé, a tenyeremen felkúszva a csuklómra, és minél inkább próbálok akár csak egy valamit megragadni, akár szabadulni, csapdaként harapnak rám, egyszerre, hangosan, csúszósan és ragacsosan. Aztán minden kifolyik belőlem, ott, ahol fehér, ott, ahol vörös, fehér kín és vörös fájdalom, bal oldalt, a fülemtől a kulcscsontomig, pont ott, igen, tudom, hogy ott van, mert ott fáj a legjobban, ott folynak ki a gondolataim és az emlékeim, és sokáig nincsen más, csak én, és mégsem én, mert gondolatok és emlékek nélkül én nem igazán lehetek én...
Villanásokban jön, pont úgy, mint a fájdalom, pont akkor, mint a fájdalom, egy-egy akaratlan mozdulat, vagy bassza meg, levegővétel, karmok és fogak, ázott kutyaszag, szúrós izzadtságszag, az enyém, vagy sem, de a vér biztos az enyém, fémes a levegőben, fémes és hideg, de nekem igazából nagyon-nagyon-nagyon melegem van, és amikor minden fekete lesz, akkor arra gondolok, hogy bassza meg, mennyire hülye vagyok.
A villanásokban ott van apa illata. Talán ráncolom a homlokom, talán mozdulatlan vagyok, fehér vagy piros, vagy nem tudom, valami, mert amíg fáj, addig legalább valami vagyok, de mindig, amikor fel akarok jönni, fel valahonnan mélyről, hiába van ott apa illata, én beleragadok ezekbe a csúszós és ragacsos foszlányokba, amivé felvágtak...
Fehér és piros, hideg és fekete, villanás és fájdalom és sötétség, már egészen szédülök tőle, nincs idő, nincs hely, apa illata sincs már, de aztán egyszer csak valami megváltozik. Eddig nem volt itt, eddig nem húzta a nyakamat, nem hallottam a hangját, nem vettem észre, mikor váltotta fel apa illatát anya illata, és kapar a torkom, amikor rájövök, hogy bizonyára azért, mert ösztönösen tiltakoztam a mozgás ellen, még mielőtt észrevettem volna, de most észreveszem, és azonnal úgy ragad meg a pánik, mintha még mindig ott lennék. Kapkodva veszem a levegőt, tudom, hogy a kaparást mindjárt csuklás-szerű sírás fogja felváltani, tudom, érzem, hogy már ott van, már nő a gombóc, és gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm, pedig ez ha valamikor, hát most biztos normális reakció, olyasmi, amit a normális gyerekek csinálnak, nem pedig az olyan hülyék, mint én, de mindegy, mit gondolok igazából, mert tudom, hogy két másodperc választ csak el a bőgéstől. Visszafordíthatatlanul el is telik az a két másodperc, halkan hüppögök egyet, kettőt, biztos többet is, pedig eddig nem sírtam, legalábbis azt hiszem, egyébként honnan tudhatnám? Azt sem tudom, mikor vagyunk, hol vagyunk, csak azt tudom, hogy anya mormol valamit a hajamba, amit nem értek, mert megint olyan mélyről kell feljönni ide, ebbe a valamibe, ami csak remélhetem, hogy a valóság, nem pedig a túlvilág.
Meg akarok mozdulni, a keze után akarok nyúlni, de szinte már nevetséges, milyen nehezemre esik az ujjaimat akár egyesével megmozgatni, nem hogy felemelni a karomat, harmatgyenge próbákozással esik vissza a jobbom valami puhára, realizálom, hogy fekszek, szóval ez minden bizonnyal egy ágy lehet, hüppögök még egyet, még kettőt, biztos többet is, de ettől legalább tudom, hogy van még hangom, és ha nagyon akarok, biztos meg is tudok szólalni, még akkor is, ha száraz és rekedt és idegen lesz a hangom - Anya....?- na igen. De mit kellene mondania a hangomnak?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

bonfires

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Szent Mungó-