Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
15
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Finn Jones

»
» Csüt. 16 Aug. - 14:51

Édesanyád visszaszalad a stólájáért, én pedig megragadom a pillanatot, feléd nyúlok hirtelen, a karodra fonom az ujjaimat, és belenézek a szemedbe, valami bizonyosságot keresek, vagy inkább valami biztonságérzetet akarok sugallni, még magam sem tudom, mert mindennek túl gyorsan kell történnie. Mielőtt anyád beérhetne, vagy a stóla felekerülhetne a válára, én már rántalak is magammal, együtt ugrunk és csak remélni merem, hogyjártas vagy a hoppanálásban, vagy legalább nem rémülsz meg és nem fogsz amputoportálni, hiszen nekem nincsmeg a kellő végzettségem, hogyabban az esetben ellássalak. Édesanyádnak már így meg lesz rólam a véleménye, magammal rángatlak az ő felügyelete nélkül, s ki tudja mit teszek majd veled, hát akkor mit szólna hozzá, hogyha valami bajod esne.
Kellemesen érünk földet, a levegő is kellemesen sós, a tenger mellé hoztalak el, hallani ahogyan a hatalmas víztömeg morajlik, neki csapódik a szikláknak majd visszahúzódik és újra ostrom alá veszi.
- Remélem nem gond az Ön számára, hogy az édesanyját hátrahagytuk. - Engedlek el, s a kezemről a piknik kosarat egy egészen füves helyre teszem, ahonnan jó messzire ellátni, bele lehet bámulni egészen a végtelen égbe, alig látni ahogyan a tenger és az ég összefolyik, csak sejteni lehet merre van az a pont.
Kiterítem a pokrócot, nehézékképpen kődarabokat teszem a négy sarkára, aztán tanácstalanul felpillantok rád. Nem igazán tudom mi tévő legyek, pakoljak ki mindent vagy sem.
Mindenesetre felnyitom a piknik kosár fedelét, kiemelem belőle a kristálypoharakat és a pezsgőt.
- Inna velem egy keveset? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
12
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
Luma Grothe

»
» Csüt. 16 Aug. - 19:01

- Dehogy is...!
Azért egy kicsit meglepődöm. Nem annyira, tulajdonképpen elég egyértelmű, hogy egyikünknek sem kellemes ez az állandó felvigyázás, te biztosan nevetségesnek találod már az ilyesmit, engem pedig egyszerűen csak feszélyez, épp elég nehéz ez az egész anélkül is, hogy anyám végignézze minden egyes pillanatát annak, hogy idegenekből távolságtartó ismerősökké válunk. Talán látom a szemedben, ahogy oda lépsz hozzám, lehet jobb lett volna, ha megkapaszkodom benned, mert így, hogy csak te fogsz, az egész egy kicsit bizonytalan, és annál is szédítőbb érzés, de aztán a tengeri szél egész gyorsan magamhoz térít.
Csend, amerre a szem ellát - vagy legalábbis, semmi emberi zaj, semmi felesleges csacsogás, messze a város, és itt végre lehet lélegezni. Hunyorogva bámulok el a víz felé, pedig lehet inkább segítenem kéne, de aztán végül csak lehúzom a cipőmet - micsoda botrány! - ledobom a pléd mellé, és magam alá húzva a lábaimat leülök. Végtére is, nem sok értelme lenne ennek az egésznek, ha végig egymás mellett ácsorognánk feszengve. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne feszengenék, de a múltkori óta megfogadtam egy fontos dolgot - nem neked, igazából nem is kimondottan magamnak, de úgy döntöttem, amennyire lehet, őszinte leszek veled. Fárasztónak tartom az ilyen játékokat, az udvariasságból elejtett hazugságokat, nem akarom, hogy valami másnak láss, mint ami vagyok, vagy akkor talán életem hátralevő részében tartanom kell magam minden ferde igazsághoz, amit most szolgálnék fel neked.
- Persze. Köszönöm - veszem el tőled mindkét poharat, hogy legyen kezed tölteni, elsajátítottam már a megfelelő szalonspicc állapot fenntartását, ha nem tettem volna, nem hiszem, hogy eddig bírtam volna ép ésszel, de persze, ilyesmit azért mégsem fogok bevallani, nem igazán így gondoltam, hogy nem fogok neked hazudni. Mindent úgysem mondhatok el, az valóságos öngyilkosság lenne, de ha mondok valamit, az legalább legyen igaz. Ha nem tetszik, amit látsz, talán előbb visszakozol, semhogy nekem kellene döntést hoznom rólad, és ezzel nem a felelősséget akarom eltolni magamtól, egyszerűen csak nem akarom, hogy újabb dolog miatt legyen rossz a lelkiismeretem.
- Nagyon szép helyet választott - mondom sallang-mentesen, jól esik itt kinn lenni, majdnem, mintha normális-fajta találkán lennénk, nem pedig egy olyanon, ami előtt valaki eldöntötte a fejünk felett, hogy ez jó ötlet. Itt el lehetne felejteni mindent, ezt is, meg úgy egyébként, minden frusztráltságomat bele tudnám engedni a szélbe, mintha nem lenne ezer meg egy gondom, köztük olyasmi, ami mindent összekuszálhat akár már holnap. Vagy akár még ma - Szereti a tengert?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
15
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Finn Jones

»
» Csüt. 16 Aug. - 19:39

Kihúzom a dugót a pezsgőből, aztán a szépen gyöngyöző alkoholból előbb neked, aztán magamnak töltök egy jókora adagot, majdnem kifolyik a pohárból, de ha már így ketten vagyunk és megszegtünk egy szabályt, miért kellene betartanunk azt, hogy meddig illik tölteni a poharat. Mielőtt elvenném tőled a poharat kibontom a nyakkendőmet, leoldom magamról a taláromat, és feltűröm az ingem ujjait. Mennyivel kényelmesebb így. A példádat követve lerúgom én is a cipőmet, majd letelepszem, kicsit melléd, kicsit szemben veled, aztán elveszem a poharamat és jól esőn belekortyolok.
- Lehetne, hogy elhagyjuk ezt? Ezt a formális magázódást? Nem vagyok annyival idősebb, és amúgy is ezerszer kényelmesebb és közvetlenebb. -
Egyszerűbb lenne, és nem éreznénk úgy, hogy szakadék választ el minket egymástól. Persze tudom én, hogy ez nem illik. Meg kellene tiszteljelek azzal, hogy távolságtartó és alázatos vagyok veled, amit ilyen formán fejezek ki, de mi értelme lenne, ha teljesen máshogy is tudok tisztelettudó és alázatos lenni?
- Szeretem a tengert. Szeretem azt a fajta hatalmat amit birtokol. Szerencsésnek mondhatom magamat, nagyon sok helyen jártam már, de nagyon sok helyet nem is láttam még, de abban biztos lehetsz, akárhova mentem, mindig elmentem a tengerhez. -
Azt a részt kihagyom a történetből, hogy a volt feleségemmel mentünk, hogy ketten fedeztük fel a világ egyik felét, nem akarlak ezzel terhelni.
- Azért hoztalak ide, mert itt minden olyan csendes, minden olyan természetes és magától értetődő. Olyan, mint amilyennek az életnek is lennie kellene. -
Újabbat kortyolok a pohár pezsgőből, csiklandozza a torkomat, jólesően végigmelengeti a testemet. Finom, pezsgő és édes.
- És te? Mit gondolsz erről a helyről? -
Elfordítom rólad a tekintetemet, eddig a pillanatig észre sem vettem, hogy téged néztelek, természetesnek hatott, hogy az arcodon pihentetem a pillantásomat, csak akkor tűnt fel amikor elfordítom a fejemet és elnézek a végtelenbe. Megnyugtató érzés a szememnek és a lelkemnek egyaránt, nézni de nem látni a dolgok végét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
12
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
Luma Grothe

»
» Pént. 17 Aug. - 0:27

Valószínűleg már semmi értelme sincs azon gondolkodnom, miféle rendhagyó fordulatokat veszünk. Szinte az első pillanattól megbontottuk a formát, úgy őgyelegtünk a konyhában, mintha a szalonban nem várt volna ránk a fél család, olyan dolgokat mondtál nekem, ami másnak szerintem eszébe sem jutott volna, ott hagytuk anyámat a tornácon rikácsolni (majdnem biztos vagyok benne, hogy most valami ilyesmi történik a birtokon), egészen informálisan ücsörgünk egy tengerparton. Mi mindehhez képest a tegeződés?
- Ha szeretnéd - hamar beadom a derekam, de mindig is alázatos és engedelmes gyerek voltam, vagy legalábbis nagyon igyekeztem, hogy annak tűnjek. Persze néha azért vitatkoztam, apróságokban, hogy ne tűnjek gyanúsan makulátlannak, szokásokban, öltözködési kérdésekben, elkerülhetetlen látogatások ügyén, de azért nem idegen a derekamnak, ha kicsit meg kell hajolnia és nem akar csomót kötni magára a nyelvem, ha simulékonynak kell lennie.
De azért kicsit olyan, mintha rohamtempóban igyekeznék valahova, ahova igazából egyikünk sem vágyik. De mint olyan gyakran, amikor igenis fontos dolgokról lenne szó, az idő ellenünk dolgozik. Talán ettől ilyen nehéz ez az egész, ettől ez a görcsösség, hogy el akarunk engedni mindent, ami csak akadályozna minket.
Kortyolok vagy kettőt is a pezsgőből, meglehet félnem kellene, hogy talán túlságosan is megoldja a nyelvemet, de még sosem találtam magam ilyen helyzetben, talán nem most fogom - Jó lehet... sokat utazni - mondom némi csendes vágyakozással, nem mintha néha nem nyílt volna lehetőségem rá, de talán mondani sem kell, mindig csak a családdal, szinte mindig csak kötelességből, és annak nem igazán van szabadsága, pedig utazni szerintem főleg azért jó, mert szabadnak érezzük magunkat tőle, oda menni, ahova akarunk, akivel akarunk... ez számomra még ismeretlen fajta szabadság, az én szabadságom titkokba öltöztt és nehéz folyton magammal hurcolni.
Van valami megmosolyogni való a gondolkodásmódodban. Észrevettem már a múltkor is, hogy bizonyos dolgokat nagyon tisztán és nagyon gyakorlatiasan kezelsz, mégsem találom meg magamat "az élet végeredményben egyszerű" mantrádban. El tudom ugyan képzelni, milyen lenne, ha valóban egyszerű lenne, és azt is meg tudom mondani, minek kellene máshogy lennie például az én életemben ahhoz, hogy egyszerűnek nevezzem, de azt már nem látom magam előtt, hogy ez valaha is meg fog történni. Ha pedig mindez döntés kérdése, nem tudom, hogy valaha képes leszek-e így nézni önmagamra - Nagyon szép, tetszik - engedem meg magamnak, hogy ténylegesen is a poharamba mosolyogjak - Szeretek eljönni a helyekről, amiket már ismerek és a helyekről, ahol minden hangos és minden tele van emberekkel és problémákkal. Néha nem tudom, hogyan lehet bármiféle nyugalmat találni ott és úgy, ahogy élünk - és tudom, egy tizennyolc éves lánynak talán nem is kellene nyugalomra vágynia, ugye? De én szeretem a nyugalmat, szeretem a csendet, szeretem a meghittséget, talán pusztán azért, mert soha nem volt benne részem túl sokáig.
- Szerinted tényleg van esélye bárkinek is arra, hogy egyszerűvé tegye az életét, ha egyszer nem az...? - és tényleg érdekel a válaszod, kinyújtom a lábaim, elnézek a lábujjaim felett a partot nyaldosó hullámokra, a monoton zúgás megnyugtat és ellazít, pedig elég nehéz elfelejteni, miért vagyunk itt, elég nehéz nem minduntalan lopott pillantásokat vetni rád, hátha meglátok valamit az arcéledben, vagy a szád sarkában, valamit, amitól okosabb leszek, vagy valamit, amitől hirtelen ellenállhatatlanul megkedvellek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
15
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Finn Jones

»
» Pént. 5 Okt. - 21:57

Elégedetten hunyom le a szemeimet, el sem tudod képzelni mennyire megnyugtató most ez nekem, hogy nem kell vad viszályba keverednem veled, hogy egyszerűen mondasz igent, s még csak a rossz érzés sem ül meg a hangodban. Jól esik, igazán sohasem voltam a parázs vitákhoz szokva, a feleségemmel, pardon! az exfeleségemmel sosem veszekedtünk igazán, kisebb vitákba bonyolódtunk, de mindig hamar megoldottuk. Talán veled is menni fog, talán nem vagyunk olyannyira különbözőek, még akkor sem, ha te még nagyon fiatal vagy, látszik ez a bőrödön, olyan selymesnek és puhának tűnik, majdhogynem gyermeki, a tekinteted viszont, mintha a lelked nem most lenne ezen a földön először. Értelmesnek talállak, magabiztosnak, kemény elképzelésekkel  a világgal szemben.
Hümmögök, s jóval nagyobbat kortyolok a poharamból, mint amekkorát te. Keresztezem a lábaimat egymással, egyik kezemmel magam mögött támaszkodom meg.
- Tényleg remek. Annyi helyen járni, annyi helyen megfordulni, s ez mindig ugyan olyan. Mindig ugyanúgy morajlik, s mindig olyan hatalmas. Megnyugtató a szemnek, nem gondolod? - Elcsépeltnek tartanám azt ígérni, hogy ezernyi helyre viszlek el. Tulajdonképpen megtehetném, könnyen ígérhetnék ilyet, még megvalósítani is megtudnám, mégis úgy érzem ez borzalmasan sok lenne még, azt sem tudjuk mit akarunk egymástól, egyáltalán akarunk-e valamit a másiktól. Talán tolakodónak is éreznéd, hamisnak, s úgy hinnéd, hogy azt készülök veled megosztani, amit az előző asszonyommal. Egyszer talán alkalmunk lesz megbeszélni mindezt, addig viszont meg kell maradnunk ezen könnyed beszélgetések biztonságos medrében.
- Néha a leghihetetlenebb dolgok a legmegnyugtatóbbak. - Teszem hozzá, s eszembe jut, hogy mennyire magányos vagyok én oda haza, hogy mennyire üresek a falak és a szobák, s irigyellek most, hogy te nyugalomra vágysz, míg én mindent megtennék most, hogy ne kelljen egyedül maradnom önön gondolataimmal.
- Természetesen. - Kortyolok még egyet, aztán a kosárba nyúlok előhúzom a gyümölcsöstálat, s kiveszek magamnak egy szelet körtét.
- Éppen csak végig kell gondolni a legbonyolultabb dolgokat, s azokra a legegyszerűbb megoldást találni. Soha sem szabad őket túl bonyolítani, s minél többet bonyolítunk egy adott helyzeten, annál bonyodalmasabb lesz az egész. - Rád emelem a pillantásomat, gyorsan bekapom a körtét, felpattanok, a pezsgős poharat a kezemben tartom, azt azért nem tenném le, s lerúgom a cipőimet, kezemet feléd nyújtom.
- Gyere. - Biztatón tartom ott a tenyeremet, és szeretném ha megfognád, ha nem bonyolítanád túl, nem nyúlnál a cipődért, csak hagynád, hogy vezesselek, hogy az élet, egy egész percre egyszerű és üde lehessen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
12
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
Luma Grothe

»
» Vas. 14 Okt. - 15:01

- De, valóban az - nem azért hagyom rád, hogy a kedvedre akarjak tenni, pedig anyám biztos mondott olyat nekem egyszer, valamikor, akármikor, hogy a férfiaknak meg kell hagyni a maguk igazát, nem lehet a feleség az, aki az orra alá dörgöli a tévedéseit, arra ott van a világ - Olvastam valahol, ha a szem megnyugszik egy ponton, akkor megnyugszanak a tekintettel cikázó gondolatok is - ez például tényleg egészen egyszerűnek, egészen kézzelfoghatónak tűnik, ha egy pontra bámulunk a hullámokba vesző horizonton, elég nehéz bármi másra gondolni, ami nagyobb és hatalmasabb és legyőzhetetetlenebb lenne, mint a természet, a Föld, amin élünk.
De hogy hogyan élünk... az egy egészen más kérdés.
- Lehet - bólintok egy kicsit komor mosollyal, végtére is elég meglepő dolgokban találom meg én is a nyugalmamat, bár talán a lelkiismeretem nyugalma nem ugyanaz, mint a tényleges nyugalom. Mégis talán előbb vágyom erre, a tiszta lelkiismeretre, mint a kiegyensúlyozott, igazi boldogságra - ez utóbbi valahogy még az előbbinél is ezerszer nehezebbnek tűnik, sőt, néha egyenesen elérhetetlennek.
Visszanézek rád, egy teljes pillanatig próbálom eldönteni, mi a legbonyolultabb dolog az életemben. Nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a családom, a maga kusza, kibogozhatatlannak tűnő frontvonalaival és viszonyaival, ha pedig megfogadnám a tanácsod, és a legegyszerűbb kiutat választom, akkor pont aközött a két dologhoz lyukadok ki, melyek közül több mint egy éve képtelen vagyok választani: elhagyni őket és a nevemet örökre, vagy behódolni nekik teljesen. A középút nem létezik, vagy épp most csinálom, és igazad lenne, ha erre azt mondanád, ezzel csak mindent túlbonyolítok. Most, hogy itt vagy, azon gondolkodom, hozzád menni a teljes behódolás lenne-e, vagy az a bizonyos arany középút, amit eddig lehetetlennek tartottam. Hiszen ha hozzád mennék, elhagyhatnám egy kicsit őket és a nevemet is, miközben mégis azt teszem, amit várnak tőlem. Talán ha mindezt elmondanám neked, azt mondanád, hogy látod, ez tényleg ilyen egyszerű, én mégsem tudom ilyen egyszerűnek érezni. Fogalmam sincs, mi következne azután.
Vagy talán csak arról van szó, hogy már rég túl vagyok azon a ponton, amikor a túlbonyolított szálaim lassan veszélyesen szorosra fognak tekeredni körülöttem.
Rád hunyorgok, és én inkább felhörpintem a pohárból a maradék pezsgőt, megszabadulva aztán a pohártól, mielőtt puhán a tenyeredbe csúsztatnám a kezem, és hagynám, hogy felhúzz, bár nem tudom, hova készülsz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
15
Értékelés :
2
▽ Avatar :
Finn Jones

»
» Szer. 24 Okt. - 14:51

Csak bólintok, hagyom, hogy a tekintetem egy pillanatra megnyugvást leljen a háborgó mélységen, s beleképzelhessem magamat a sós víz közepébe, hanyatt vetve a folyton nyugtalan hullámokon, mélyeket lélegezve, lehunyt szemmel, kitárt karokkal, hagyva, hogy sodorjon az ár, olyan messze vigyen amennyire csak akar, s olyan helyekre kalauzoljon ahol még sohasem jártam: mély barlangokba a lelkem mélyén, nyílt vízre, a parttól a lehető legtávolabb, s szerelmesen nyeljen el, örökre lerántson a mélybe. Mámoros a halálra gondolni, amikor a házasság az életet jelképezi, s ha lenne merszem ezt megosztani veled, ha ismernélek, most eléd tárnám minden gondolatomat, félelem nélkül hallgatnálak, de ismeretlenségünk éket ver közénk, s én hiába igyekszem, a saját határaimat nehezen vagyok képes átlépni.
- Sokat olvasol, ugye? - Szórakozottan teszem keresztbe a lábamat, lábujjaim csak úgy hintáztatom ahogyan feléd lesek. Egészen oldalról nézem ahogyan a te tekinteted is a tengeren nyugszik. Megnyugtató látványt nyújtasz, fiatalságod és üdeséged illik a festett képbe, s ha bármennyit is értenék a művészetekhez megpróbálnálak vászonra vetni. Milliókat lehetne veled keresni, a tökéletesen ívelt száj, az igéző kék szemek. El kell tőlük mosolyodnom, mennyi-mennyi titkot rejthetnek!
A kezed meglehetősen puha, és nőies , ezernyi emléket hoz a felszínre, arcomon mégis mosoly ül, tenyerembe fogom a tiedet, ujjainkat nem kulcsolom össze, finoman húzlak magammal, s ahogyan a pokrócról lelépünk, lábujjaim közé a kellemesen hűs homok férkőzik, érdessége megnyugtató borzongással tölt el.
- Ha egy pillanatra csak, de arra a pillanatra teljesen szabad lehetnél, akkor mit tennél meg? - Elgondolkozva andalgóm veled, lépteim lassan vezetnek céltalanul a tenger felé, lábujjaim mindannyiszor befurakszanak a kellemes homok alá, csiklandozzák a szemcsék, otthonos érzést keltenek, megfoghatatlan idősíkokra vezetnek, múltba és jövőbe egyszerre, mégsem engednek elég messzire a jelenből.
Egészen levezetlek a tengerhez, a nedves homokra a mik lábunk súlyos nyomától besüppednek, ahol a tenger sós vize kellemesen nyaldossa a lábfejünk, és elégedetten elmosolyodom.
- Azt hiszem, ha újra megházasodom, itt fogok megházasodni. Elég volt a templomokból és az unalmas tömegből. Szabadságra vágyom Andromeda. Mit gondolsz? -
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
128
Értékelés :
12
▽ Kor :
19
▽ Avatar :
Luma Grothe

»
» Csüt. 25 Okt. - 10:52
- Azt hiszem, igen - nem tudhatom, mi számít szerinted soknak, de ezt igazán nem nagy bűn  beismerni, ahogy bizonyára azt sem kell hozzátennem, miért szokványos, ha egy hozzám hasonló fiatal lány sokat olvas. Nem sok olyan szórakozási lehetőség van az életünkben, ami ártatlannak minősíthető. Mintha egyébként az olvasásnak nem lennének meg a maga veszélyei, hiszen tudjuk, egy lány, aki túl sokat gondolkodik, senkinek sem kell, és nekem jutott már eszembe, hogy talán ez a baj velem, ez az, amiben a szüleim hibáztak, hogy hagytak engem menni a saját fejem után abban a hiszemben, hogy úgysem teszek semmi rosszat, úgysem vétek el egy lépést sem, de a szerintük "nagy szabadságban" azért csak lett saját véleményem az élet ezer dolgáról. Pedig sosem hangoztatom a véleményemet, sem nekik, sem másoknak, de biztosan meg lehet ebből érezni valamit, vagy biztosan fele olyan jó színésznő sem vagyok, mint amilyennek érzem magam.
Valamiért csak utoljára hagytak, és most már ezt nem moshatom le magamról. Most már mindenkinek muszáj arra gondolnia, hogy valami baj biztosan van velem. Na de kivel nincs?
Akaratlanul is felsóhajtok, kicsit olyan, mintha valahol udvarolnál, pedig meg voltam róla győződve, hogy ezt nem így fogjuk csinálni. Nem mintha lehettek volna reális elképzeléseim, hiszen ha valaki más lenne most itt és nem te, az biztosan egészen más lenne, egy harmadik ember pedig még annál is másabb lenne. Élesen mar belém a felismerés, hogy erre talán nem vagyok felkészülve, a kedvességed szinte rosszabb, de mindenképp nehezebb teher a vállamon, mintha az első perctől képes lennék gyűlölni téged, ha nem is akarnál beszélgetni velem, nem akarnál megismerni, legalábbis látszólag, akkor olyan könnyű lenne elutasítani téged és talán elérnék ennek az egésznek a végére, egy éjszaka fognám minden fontos holmimat és kisétálnék a saját életemből. De ez az egész itt, te meg én mégis csak sokkal másabb, mint amire gondoltam.
- Talán fejest ugranék a tengerbe anyaszült meztelenül - egészen rezzenéstelenül mondom, pont azért, mert a dolog abszolút képtelenség, de ha csak egyetlen pillanatnyi szabadság jutna ki nekem, akkor muszáj lenne valami képtelenséget csinálnom, de olyan képtelenséget, ami után azért vissza lehet térni a valóságba is - Vagy nem is tudom, talán megszabadulnék a hajamtól - akkor próbáljon meg aztán bárki férjhez adni...! - Miért, te mihez kezdenél egyetlen pillanattal? - kicsit bizarr ez a természetesség, amivel egymás kezét fogva sétálunk a parton, illúziónak tűnik ez az egyszerűség és nyugalom, ami árad belőled, valahogy nem tudom valóságosnak elfogadni, miközben van benne valami rémesen szívfacsaró.
Megalkuvásnak tűnik, valaminek, amire nem tudom, hogy vágyom-e, miközben elég okos megoldásnak tűnik.
- Azt gondolom, ha már olyasmit kell tenned, amit nem egészen saját akaratodból teszel, legalább csinálhasd úgy, ahogy te szeretnéd - mondom őszintén, mert én tényleg megfogadtam, hogy szándékoltan nem fogok hazudni neked - Sokkal szebb, mint bármilyen templom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

endless

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban :: Egyesült Királyság-