Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 22:25
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
171
Értékelés :
57
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Hétf. 27 Aug. - 1:13




Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk
lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk




Beledobtam három jégkockát Rody whiskyjébe és felöntöttem egy kisebb adag Camparit narancslével - az apaság előtti énem valószínűleg képen röhögött volna, amiért ilyen óvatosan kimértem az arányokat, nehogy túl sokat igyon valamelyikünk ezen a szép nyári estén. Kenyérrel a nyomomban indultam vissza a konyhából a verandára, ahol aztán a whiskyvel teli poharat Rody kezébe nyomtam és lehuppantam mellé a színes párnákkal teledobált padra. A nap már lemenőben volt, a kedvenc cseresznyefánk hosszú árnyékot vetett a gondozott gyepre és a nagy becsben tartott virágainkra. Utóbbi illata abban a percben betöltötte az orromat, ahogy kiléptem a házból.
- Szerintem az új szomszéd minket bámul a függöny mögül. Szegény, ha tisztában lenne vele, hogy még varázsolni is tudunk... - Reggel érkezett meg az új szomszédunk, egy nagypapakorú, özvegy bácsi. Természetesen azonnal felajánlottuk neki, hogy szívesen segítünk a pakolásban és bármikor átkopoghat hozzánk, ha szüksége van valamire, de amint tudatosult benne a kapcsolatunk minősége, nem kért a jószándékunkból. Egyikünk sem vette a szívére a dolgot, nem ez volt az első ilyen alkalom, már hozzászoktunk a szomszédok döbbent pillantásaihoz. Szerencsére a legtöbbjük nem kettőnk viszonyán akadt fenn, inkább csak Rody nevén és a házunkból ki-be repkedő baglyokon. Ennek köszönhetően kénytelenek voltunk az utcában mindenkit meggyőzni róla, hogy Rody tulajdonképpen Rodney Lösztranzs, egy lelkes francia ornitológus, akinek a baglyok a szakterülete. Merlinnek hála, mindenki kibékült ezzel a magyarázattal és ha netalántán madarakról támadt kedvük faggatni Rodyt, akkor csak nekiállt franciául összehordani minden hülyeséget, ami éppen eszébe jutott.
Kenyér felmászott mellénk a padra és elnyúlt kettőnkön, a fejét Rody ölébe hajtotta, a hátsó lábait pedig az én térdemen nyugtatta. Fél perc múlva már hangosan szuszogott és valószínűleg egy hegyi troll kecses lépteire sem riadt volna fel.
- Irigylem a diákjaidat, ha nekem ilyen jó SVK tanárom lett volna, akkor nem Fabian Prewett vizsgái sikerültek volna a legjobban hetedikben. - Egész délután velem gyakorolt. A tanév végén történt incidens után a fejébe vette, hogy megtanít párbajozni. Kétkedve fogadtam az ötletet, de addig győzködött, amíg be nem adtam a derekam. Az elméleti tudásom megvolt hozzá, betéve tudtam az összes Sötét Varázslatok Kivédése tankönyv anyagát, egyesével a varázslatok nagyrészét is tökéletesen végre tudtam hajtani, de egyiket sem éles helyzetben. És természetesen voltak köztük olyanok is, amikkel komoly problémáim akadtak. Annak idején a R.A.V.A.Sz. vizsgám azért lett csupán Várakozáson felüli, mert nem tudtam rendes patrónust idézni. Többoldalas esszét tudtam volna írni róla, de patrónust idézni az életem árán sem bírtam. Nem túl meglepő, életem első tizenhét évében nem sok felhőtlenül boldog emlékkel gazdagodtam és azok sem bizonyultak elég erősnek. Az átkokkal ugyanilyen problémám akadt, a legalapvetőbbeken kívül mindegyiktől lefagytam, amint valós szituációban kellett használnom. Rody persze nagyon hamar ráérzett, hogyan segítsen. Túl jól ismert. - Bár megeshet, hogy nem tudnék odafigyelni a tananyagra, ha első padból bámulhatnám Lestrange professzort. Akarom mondani Lösztranzs profot...
A szívószállal megkevertem a koktélomat és belekortyoltam, majd Rody vállának döntöttem a fejemet.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
105
Értékelés :
12
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Vas. 16 Szept. - 21:18
Richiepoo & Rody

Kényelmesen elnyúltam a padon, nagyon is megérdemeltnek éreztem ezt az esti pihenést a mai nap után. Igazság szerint minden nap után megérdemeltnek éreztem volna, mert milyen meghitt is volt Richarddal elnyúlni a teraszon, csak szépen, kettesben, miközben Flora szépen elvolt a szobájában, Dixon pedig... nos, ő is végre nyugodtan és békésen tudott aludni már ilyenkor. Kezdtem úgy érezni, hogy ő is halad és napról napra egyre jobban van, az idő pedig őt is rendbe fogja tenni. Nagyon reméltem, hogy így fog történni, mert nem akartam, hogy nagyobb probléma legyen belőle, így is éppen eleget szenvedett már, túl sokat is. Richard képzése kissé kizökkentett a mindennapokból és a Dixie miatti stresszből, de azért rendesen ki is fárasztott. Jó volt végre csendesen leülni.
Vidáman és kivételes nyugalommal kortyoltam bele a whiskeybe, miután átkaroltam Richie vállát, most még jobban esett mint bármikor máskor. Élveztem a maró, de mégis bársonyos ízt - a kedvenc márkámat hozta nekem Richie -, és éppen lehunytam volna a szemem, hogy igazán átadjam magam az érzésnek, amikor Richard szépen lerombolta ezt a falat a kedves szomszédunkkal.
- Addig jó, amíg nem tudja. Biztosan máglyán égetne el minket, mint a salemi boszorkányokat. -Reméltem, hogy nem mondtam rosszul, én nem mozogtam annyira otthonosan a történelemben mint Richard, felőlem Kamcsatka is lehetett volna, ahol a boszorkányokat égették.
Szerettem Lösztranzs lenni, egyszerre találtam iszonyatosan abszurdnak, de még annál is viccesebbnek, hát még azt, hogy ezek az emberek el is hitték, hogy francia vagyok. Életemben először szereztem bármi hasznot abból, hogy apám annak idején rám erőltette a francia nyelv tanulását, legalább nem kellett random francia szavakat makognom a szomszédaim előtt, mint a baguette vagy a croissant. De úgy tűnt, hogy Gaylord bácsi nem nagyon elégedett meg ezzel a magyarázattal sem, gondolom, azt hitte, hogy két férfi szerelmi kapcsolata csakis azt jelenti, hogy mást is rejtegetnek, nem csak a szexualitásukat. Na nem mintha azt annyira rejtegettük volna...
- Nagyon frusztrál Gaylord bácsi... Na nem baj, van egy ötletem. -Ahogy ezt kimondtam, már tudtam, hogy csak saját magam alatt vágtam a fát. Odahajoltam Richardhoz és egy nagyon látványos, érzéki mozdulattal... végignyaltam az arcát. Meg fog ölni érte, de legalább Gaylord bácsi eltűnt az ablakból felháborodásában és undorában.
Elégedetten dőltem vissza hátra, Kenyér füleit simogatva, készen állva mindenre, amit Richardtól kapni fogok ezért.
- Te lennél az egyetlen, akinél nem zavarna, ha bámulna. Volt az a hetedikes lány, aki megállás nélkül a cipzáromat leste, nem is tudom, hányszor ellenőriztem le, hogy tényleg rendesen fel van-e húzva. Neki úgy is megfelelt, nagyon ijesztő volt. Legalább jövőre már nem fog úgy összezavarni, hogy a szokásosnál többször essek le a katedráról. -Elég sokszor megtörtént.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
171
Értékelés :
57
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Kedd 18 Szept. - 17:38




Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk
lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk




Elégedetten figyeltem, ahogy Rody belekortyolt a whiskybe, mintha a személyes sikerem lett volna. Bár a koktélkeverésben a főzéssel és sütéssel szemben tényleg jeleskedtem, a kevésbé publikus különleges képességeim közé tartozott a virággondozás és egyebek mellett. Persze Rody sosem kért a zseniális koktéljaimból, sőt, képes volt kiröhögni a "lányos színük" és az édes ízük miatt - mondta ezt éppen ő, aki éppen egy rózsaszín ingben feszített a teraszon.
- Nem lepne meg, ha most is máglyát építeni sietett volna így el. Másrészt pedig attól, hogy megcsillogtatod a történelemtudásodat, még nem fogom megengedni, hogy igyál még egy ilyet - tettem hozzá a poharára pillantva. Általában csak akkor lett különösen érdeklődő a történelem iránt, ha valami hátsó szándéka is volt vele, máskülönben tökéletesen hidegen hagyta az egész és pusztán csak szeretetből hallgatta végig a kiselőadásaimat. Ugyanúgy érezhetett ezzel kapcsolatban, mint én, amikor a kviddicsről magyarázott.
Kényelmesen nekidőltem Rody vállának, ráérősen szürcsölgetve az italomat a kék szívószállal - valami kimondatlan egyezség volt ez közöttünk, hogy a kék nekem és Florának jutott a Hollóhát miatt, a piros Rodynak, a zöld pedig Dixonnak.
- Engem is, de ne foglalkozz vele, majd megun... hát minket. Annyira még ő sem lehet unatkozó nyugdíjas, hogy állandóan minket bámuljon. Különben is, évente csak pár hónapja lesz rá, utána meg gondolkodhat rajta, hova tűntünk el a tanévre. - Valahogy nehezemre esett elhinni, hogy Gaylord bácsi vagy bárki más ennyire rosszindulatú lehet. Pedig harminchárom év alatt már bőségesen megtanulhattam volna, hogy az emberek igenis képesek ennyit foglalkozni mások életével, még akkor is, ha az annyira átlagos, mint a miénk. Mert őszintén, azon kívül semmi szokatlan nem történt ebben a házban, hogy két férfi élt itt a gyerekeikkel és a kutyájukkal. Jó, a kertünkben fényes nappal felbukkanó baglyok valóban furcsák voltak.
Mindenre számítottam Rodytól, csak arra nem, hogy az ötlete magába foglalja majd az arcom végignyalását. Ebben nem tartotta vissza sem az egyértelmű kiakadásom, sem pedig a tény, hogy napok óta nem borotválkoztam.
- Te nem vagy normális - vágtam rá egyet a mellkasára, amire még Kenyér is rémülten felkapta a fejét. - Harminchat évesen hogy lehetsz ennyire gyerekes?
Fintorogva az ingébe dörgöltem az arcomról a nyálat.
- Legszívesebben néha belefojtanálak a felfújható medencébe, ugye tudod? Ha nem lenne rád szükségem, meg is tenném. De nincs pénzem házimanóra, szóval... - döntöttem vissza a fejem a vállára. - És különben is, nem akarom, hogy Gaylord bácsi kihívja ránk a rendőrséget családon belüli erőszakért. Hogyan magyaráznánk meg nekik, hogy nem szoktalak verni?
Nem kellett volna hozzá különösebb magyarázatot fűzni. Legfeljebb akkor tudtam volna megverni Rodyt, ha mozdulatlanul tűri, máshogy esélyem sem lett volna ellene.
- A hetedikesek néha nagyon frusztrálóak tudnak lenni, ezt elismerem. Az ember azt hinné, hogy az elsősök a legfárasztóbbak, de nem, hanem a végzősök. A kicsik legalább még lelkesek. - Szívesen tanítottam minden korosztályt, de az biztos, hogy a kisebbekkel könnyebben elbírtam. - Mellesleg a R.A.V.A.Sz. osztályaidnak meg szoktad mutatni a patrónusod? Mert ez az alpaka enyhén szólva vállalhatatlan... Persze én nem szólok semmit a kapibarámmal, de akkor is, alpaka...
Mikor megpróbált rávezetni a patrónusbűbáj helyes végrehajtására, legalább tíz percig tartott, mire képes voltam abbahagyni a röhögést a kecsesen vágtázó fényalpaka láttán.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
105
Értékelés :
12
▽ Kor :
36
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Szomb. 10 Nov. - 20:56
Richiepoo & Rody

A rózsaszín ing meg sem közelíti azokat a koktélokat, amiket ő szokott inni. Egyszer olyat készített, ami világított a sötétben, amiben biztosan benne volt némi bűbájhasználat is, de engem egy életre elrettentett a koktéloktól - nem mintha előtte szerettem volna őket. Egyszer azt is volt szerencsém látni, hogy rumot öntött a kólába, a kólába! El sem akartam hinni, hogy ez komoly lehet és nem akartam elfogadni, hogy ez egy létező, cuba libre névre hallgató koktél, ami mostanában nagyon népszerű. Mégis ki akarna ilyen borzadályt inni? A rózsaszín ing emellett nagyon is férfias volt. Legfeljebb nem rajtam.
- Komolyan azt feltételezed rólam, hogy ilyen hátsó szándékaim vannak? -néztem rá olyan ártatlan tekintettel, hogy az még Kenyeret is megszégyenítette volna. Pedig ő nagyon tehetséges volt a legártatlanabb tekintetek használatában, elsősorban akkor, amikor a nappali közepén szétszedett egy kakasos plüsst, annak bélésével beborítva az egész szobát, vagy akkor, amikor precízen csíkokra tépte Richard kedvenc pokrócát, esetleg amikor bepisilt a kanapé alá és egy hétig nem találtuk, honnan jön a bűz, de végre megtaláltuk. Kenyér profi volt.
- Pedig egyértelmű. Elmentünk egy hónapokig tartó orgiára magával a Sátánnal és még tizenhárom démont is belevontunk. -Nem lepett volna meg, ha Gaylord bácsi pontosan ezt képzelte volna el rólunk és minden este annyi imát mondott volna el, akárhányszor a fejébe férkőzött ez a gondolat, hogy megtisztítsa magát ezektől a mocskos, tisztátlan gondolatoktól.
Elégedetlenül felmorrantam, ahogy a mellkasomra ütött - nem volt nagy ereje ugyan, de azért kellemesnek sem mondtam volna. Nem érdemlek én ilyet, amikor még ezzel is csak az iránta érzett szeretetemet nyilvánítottam ki, igaz, elég megkérdőjelezhető módszerrel.
- Azt hittem, éppen a gyerekességemet szereted bennem annyira. Persze csakis a fess és üde látványom után. Nincs mindenkinek ilyen adoniszi felsőteste ám. -Egy ideje nem volt már adoniszi felsőtestem, ahogy elkerültem az aurorparancsnokságról, rögtön kihasználtam a lehetőséget, hogy lustulhassak, úgyhogy egyre inkább búcsút kellett vennem a halványodó izmaimtól. Még egy év és olyan leszek mint Frics.
- Nem értem, mi bajod van az alpakával... -húztam fel sértetten az orrom. -Az alpaka egy nagyon elegáns állat, kecsesen mozog, emellett pedig nagyon tiszteletreméltó és tekintélyt sugárzó. -Ez állt a legtávolabb az alpakától, de ezt be nem ismertem volna. Iszonyú kínos volt bemutatni az óráimon, bár a legtöbben kedveltek annyira a diákjaim közül, hogy ne akarjanak kedvesen pofán röhögni. Persze eltekintve egy-két mardekárostól, akik mindig iszonyat viccesnek találták, hogy Lestrange prof patrónusa egy rohadt alpaka. Annál még a vízidisznó is jobb volt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
171
Értékelés :
57
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Vas. 25 Nov. - 11:43




Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk
lesz verandánk és azon két ágy és azon fekszünk




- Mást sem igazán feltételezek rólad. Egy sunyi dög vagy, Lösztranzs. Csak azért nem kerültél a Mardekárba, hogy apádat idegesítsd. - Számtalanszor közöltem már Rodyval, hogy a Süveg tévedett elsős korában. Persze nem a Mardekárba szerettem volna beosztani őt, bárhova jobban illett annál... De mindig úgy éreztem, hogy egy igazi hugrabugos veszett el benne. Jólelkű volt, empatikus és sosem panaszkodott, ha dolgoznia kellett. Nem szenvedett hiányt a griffendélesek bátorságából sem, de én mindig úgy éreztem, hogy a hugrabugos tulajdonságai sokkal erősebbek.
- Nyilván. Tudod, hogy mindig ez volt a legnagyobb vágyam. Hisz ismersz, mindig is szerettem vadul élni. - Ha valamit Rody már a kapcsolatunk legelején megtanult az az volt, hogy szerettem a nyugalmat, a megszokott dolgokat az életemben. És hogy mindennek lehetett nevezni, csak bevállalósnak nem. Nem csoda, hogy Rody szabályos röhögőgörcsöt kapott az efféle sztereotípiáktól. Persze Gaylord bácsinak hiába magyarázta volna, hogy az "ő Richiepooja ártatlanabb egy babarózsaszín golymóknál", ahogy ő szokta mondani.
Néha eltűnődtem rajta, hogy Rody vajon valaha is képes lesz-e érett felnőtt módjára viselkedni. Hiába volt először auror, majd tanár, két gyerek nevelőapja és már rég túl a harmincon, sokszor még most is ugyanolyannak láttam, mint húszévesen. Sosem kérdeztem, talán ő is épp ugyanolyannak tartott, mint tizenöt éve.
- El szoktam gondolkodni rajta, hogy egyáltalán szeretek-e még rajtad bármit is a főztödön kívül - vágtam rá. - Mondtam már, ha tehetném, lecserélnélek Harrison Fordra. Szerencséd, hogy béna vagyok az ismerkedésben...
A válaszára felhorkantam, kis híján sikerült félrenyelnem a koktélomat is. Kecses, tiszteletreméltó és tekintélyt sugárzó... Ez sem Rodyt, sem a vállalhatatlan patrónusát nem jellemezte. Biztos voltam benne, hogy a diákjai a háta mögött halálra röhögték magukat az órái után, és még csak hibáztatni sem tudtam őket ezért.
- Ha ez alatt a bájosan szerencsétlen, gyengéd, ártalmatlan szőrgombócot érted, akkor biztosan. Nekem azért tetszik. Cuki, mint te. - Az elmúlt években versenyt űztünk belőle, melyikünk talál jobb jelzőt a másik férfiasságának tökéletes lerombolására. Ez több szempontból is nagyon vicces volt: egyrészt, mindkettőnket tökéletesen hidegen hagyták a nemi szerepelvárások, így a sértődés kizárt volt ebben a versenyben. Másrészt a hallgatóságunkat kellőképpen kiborította, ha ilyen szavakat zúdítottunk egymásra - "muszáj ezt?, nem tudnátok a négy fal között?, ezért van tőletek rosszul mindenki". Ha valaki annyi ideje él együtt a másikkal, mint mi, egészen új formáit fedezi fel a szórakozásnak.
Leraktam a poharamat az asztalra - félretolva a hirtelen felriadt Kenyeret, aki bele akarta nyomni az orrát a színes italba -, majd átkutatva Rody zsebeit előszedtem egy doboz cigarettát. A pedagógusi példamutatás gyöngyei voltunk, kétség sem fért hozzá.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Szép esténk lesz, ha egyszer majd megöregszünk

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-