Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

choir of furies in your head EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

choir of furies in your head EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

choir of furies in your head EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

choir of furies in your head EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

choir of furies in your head EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

choir of furies in your head EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

choir of furies in your head EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

choir of furies in your head EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

choir of furies in your head EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

choir of furies in your head



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Élodie Lestrange

Élodie Lestrange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Grace Elizabeth

»
» Szomb. 1 Szept. - 14:40
Eltűntem a házból. Nem számítottam ugyan másra, néha én is úgy érzem, mintha soha nem lettem volna ott, soha nem éltem volna ott évekig. Mégis, mikor visszatértem, zavart ez a sematikus üresség, az apró finomságok hiánya, amire rajtam kívül soha senki nem figyelt ott. Mániákusan kezdtem újrarendezni mindent, új függönyöket szabattam, kárpitokra szakosodott varázslót kerítettem, virágokat vettem és díszpárnákat. Ruhákat tucatszámra Bellának és Maxnak, a nevelőnők ízlésében a jelek szerint nem lehet bízni, de hát mit tudna egyébként Cygnus is a gyerekruhákról...? Kifolyik a szobájukból a játék, de ha el akarnám őket vinni vasárnap a parkba, máris gondban lennék.
El akarok innen menni. El ebből a savanyú országból, ahol mindig köd íze van a nyelvemen, eső szaga a levegőnek. Elviselhetetlen ez az állandó apátia, az üres tekintetek, a túlfőzött ételek, a végeérhetetlen viták a manókkal a főzést illetően. Meg hát eleve... a manók.
Menni kell. Egyszerűen csak menni, de az egyszerű sosem elég egyszerű, listákat írtam, és alig kezdtem el csomagolni, amikor kínosan világossá vált, mennyi mindenre szükségünk lesz. Nem hagytam odahaza a szülői házban semmit. Talán a szobám ott vár még, de esélyesebb, hogy csinos vendégszoba lett belőle. Azért majd megkapjuk, de már semmi sem lesz olyan, mint régen, talán csak a széles, faragott ablakkeretek, a kilátás a szőlősre, a kertre, a végeérhetetlen rózsa lugasokra, a barackfákra. Sajgással dobog a szívem, ha az otthonra gondolok, nem erre itt, erre a színtelen, borongós városra, hanem Franciaországra, a színekkel, illatokkal, ételekkel, parfümökkel, ruhákkal, a borral.
A gyerekek még sosem utaztak, nem is vagyunk erre felkészülve. Eljátszottam már ezerszer is a gondolattal, hogy nélkülük egyszerűbb lenne, de tudom, mégsem mehetek nélkülük, nagyobb árat fizetnék érte, mint amekkora kellemetlenség lesz elvinni őket odáig. Nem számít. Elég békát nyeltem már le életemben, nem pont ez fog megakadni a torkomon.
Kilépek az üzletből, széles táskával megpakolva, odabenn meleg volt, idekinn meg átfúj rajtam a szél, meglebegteti a kabátom szárnyait. Megtorpanok, mint aki maga sem tudja, merre tovább, és nem is, kissé tétován hordozom végig a tekintetem az Abszol út többi üzletén, aztán végül nem kirakaton, nem cégéren akad meg a tekintetem. Nem-nem. Rodney Lestrange-en akad meg a tekintetem, pontosabban szólva, fennakad a tekintetem az övén, most már csak udvariatlan és feleslegesen kínos lenne nem köszönni, de egyébként is - nem igazán tudom számon tartani Lestrange-ék listáját arról, kivel beszélünk és kivel nem, fáraszt az egész, a politikai aspirációik, a hatalmi terveik, ez az egész mániákus viselkedés, az önmagukkal való nagyra levés, vajon én most épp miféle listájukon szereplek? A szégyenfoltokén? Nem tudok még ezzel is foglalkozni.
Hát csak lépek felé kettőt, nem kerül semmibe, akár még őszinte is lehetne az érdeklődésem, őszinte a tétova mosolyom, de ahogy általában, most sincs bennem több élet, mint egy a fáról leszáradni készülő, de valahogy még mindig élő ágban. Elvégre élnem kell ahhoz, hogy úgy tegyek, mintha találkoztunk volna valaha is hivatalos keretek között, mintha Cygnus, úgy ahogy illik, bemutatott volna a testvérének, mintha nem fordult volna elő, hogy arra kényszerítettek, forduljak el én is, ha már véletlenségből ehhez hasonló találkozókra került sor. Nekem már nincs kedvem az ő szabályaik szerint játszani. Nem fordulok el. Lusta kíváncsisággal nézek rá, mintha mondani akarnék valamit.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Rodney Lestrange

Rodney Lestrange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Pedro Pascal

»
» Hétf. 17 Szept. - 11:45
Élodie & Rody

Richard lebetegedett, ismételten, ebben az évben már nem is tudom, hányadik alkalommal. Mondjuk ki, nem igen rendelkezett a világ legerősebb immunrendszerével, sőt... A diákoktól én is elkaptam alkalmanként a különböző kórságokat, neki viszont most is sikerült, hogy már régen otthon ültünk és a sajátjainkon kívül egy gyereket sem láttunk sehol, Dixie és Flora pedig makkegészségesek voltak. Mostanra már nem lepődtem meg annyira Richard betegeskedésén mint a kapcsolatunk elején tettem, tizenöt év éppen elég volt ahhoz, hogy megszokjam minden furcsaságát - már ami nekem furcsa volt.
Természetesen magamra vállaltam a feladatot, hogy mindent beszerezzek neki, amire szüksége van a betegsége kikúrálához, hiszen ha ő beteg volt, akkor tényleg nagyon rosszul érezte magát és jóformán a haláltusáját kellett végignéznem. Úgyhogy végigjártam gyakorlatilag mindent az Abszol úton, vettem neki gyömbért és mézet a kedvenc teájához, benéztem Harvey bájitalüzletébe egy adag Kalapkúra bájitalért, bár nem sokszor volt nagy hatása szegényemre. Fel sem tudtam fogni, hogy lehet valaki olyan beteg, ráadásul évente több alkalommal, hogy még a bájital sem hat rá, de már többet tudtam annál, minthogy ezen kezdjek el agyalni. Eddig még senki sem halt bele egy kisebb megfázásba, nem ő lesz az első, arról én is tudok gondoskodni magamtól.
Harvey bájitalüzletéből kilépve godnosan becsúsztattam az üveget a többi szerzeményem közé egy táskába. Mindent egyszerre zsugorítottam le akkorára, hogy a zsebembe beleférjen - ismertem magam, tudtam, hogy nagyon könnyen össze tudnék törni mindent, amit most vettem, hála az ügyetlenségemnek, ezt pedig szerettem volna elkerülni. Éppen a zsebembe csúsztattam az aprócska táskát, amikor felnézve megállt a kezem mozdulat közben. Élodie Betranche... bocsánat, Élodie Lestrange. Nem láttam, amióta kölykök voltunk, akkor is csak messziről láttam bálokon, amik sosem keltették fel a figyelmemet, ő pedig (nagy szerencséjére, mert rettentő kínos lett volna) nem tartozott azon ifjú hölgyek közé, akiket szédíteni próbáltam egy tesztoszteronnal funkciónáló taknyos fejével. Most ő a sógornőm és az unokahúgom és unokaöcsém anyja. Különös érzés erre gondolni, hogy Cygnusnak gyerekei vannak és én nem voltam ott, amikor kiderült, nem tudtam boldogan megölelni az öcsémet és a feleségét, amikor megtudtam a remek hírt. Mert nem volt az, sem nekik, sem pedig nekem. Ahogy ránéztem arra az arcra itt, közvetlenül előttem, mintha jobban értettem volna Cygnust is és Élodie-t is.
Nem tudtam, mire gondolhat most. Lehet éppen azt fontolgatja, hogy fintorra húzza-e a száját, amiért engem lát, akinek másfél évtizede csak annyi köze van az aranyvérűekhöz, hogy ő és a párja is annak születtek. A arcán megjelenő bizonytalan mosolyféle viszont nem erről árulkodott. Én sem voltam olyan magabiztos most, mint általában, de nem hagyhattam annyiban a dolgot. Nem is akartam elfordulni és egyszerűen a dolgomra menni. Különös ez a helyzet. A felém tett két lépése után éreztem, hogy nekem kell kezdeményeznem, bár megfogadtam, hogy nagyon óvatosan fogok megpróbálkozni vele. Nem akartam semmit tönkretenni vagy megnehezíteni egyikünknek sem. Cygnus továbbra sem békélt meg velem teljesen, ki tudja, a felesége hogyan vélekedik.
- Mrs. Lestrange -mosolyodtam el végül, odalépve hozzá, valamivel távolabb, mint szoktam, a kezeim bénán lógtak mellettem. Nem tudtam, mit tegyek, már elég homályos volt az arisztokrata életmódról szerzett minden emlékem, bár még azokat is felülmúlná a helyzet szokatlansága.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Élodie Lestrange

Élodie Lestrange

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0
▽ Avatar :
Grace Elizabeth

»
» Vas. 30 Szept. - 21:38
- Mr. Lestrange - jó volna azt mondani, tudom, mit csinálok, vagy miért. A név olyan idegenül pereg le az ajkaimról, mint mindig, tulajdonképpen a mai napig idegen az is, hogy engem ezen a néven szólítanak Mrs. Lestrange, le strange, mármint, eleve nem lehet ezt nem kihallani, nem igaz? Furcsa marad, idegen, különleges, de nem a szó egzotikus, bódító értelmében. Kimondani most kettősség is, hiszen persze, ez a nevem nekem is, mert ez a férjem neve - és ez a férjem neve, így hát ez a neve a testvérének is, de ezek a szálak nem hordoznak számomra mást mint ürességet és felesleges bonyoldalmakat, egymásba gabalyodó fonal-szálakat, melyeket ha rossz helyen vág el az ember, valami végérvényes, valami visszafordíthatatlan történik, míg ha csak hagyja őket szerteszét futni, csak még jobban belegabalyodik...
Valahol érzem, én is csak belegabalyodni készülök itt valamibe. De ez még mindig jobban hangzik, mint légüres térben zuhanni, kapaszkodók kellenek, fényfoltok, hogy ne vesszek el tökéletesen odabenn, hogy itt tudjak maradni, vagy épp itt akarjak maradni... nem hiszem persze igazán, hogy Rodney Lestrange segíteni tudna ebben nekem. Ha mást nem is érek el most, legalább biztosan felbosszantok valakit, és valaki haragja majd vörössé változik az én arcomon is, mintha élnék, mintha igazán lenne bennem élet.
- Ugyan már. Akarom mondani, Rodney. Ugye szólíthatlak Rodney-nak? Mégis csak... - üres bájossággal mosolygok rá fel, nem is olyan nehéz ez, olyan tánclépések ezek, melyeket ha egyszer megtanultál, örökké járnod kell őket, és nem számít, ha kimarad közben két év, akkor sem leszel képes elfelejteni őket soha, de soha. Mégis könnyedén átugrok belőlük párat, sosem tegeződtünk, de persze nem is igazán volt alkalmunk rá, talán csak két élettel ezelőtt, és a körülményeskedéshez nekem most épp nincs türelmem.
Talán kezet kéne nyújtanom, ha már tánclépések. Akár kézcsókra, akár kézrázásra, akár csak valami fájdalmasan bizalmas szorításra, ami persze hazugság lenne, de végül csak fogást váltok a táska fülén. Nem nehéz, csak nagy, folyton a lábamnak ütődik, vagy a kabátomat csapja hozzá újra meg újra a szél, a szél a csalafinta, az örök játékos, talán pont a szél sodort Rodney Lestrange útjába. Vagy őt az enyémbe.
- Nagyon régen nem hallottam már rólad semmit - lehetne bántó éle ennek a kijelentésnek, mint olyan ember, aki tudatában van annak, miért képtelenség bármi mást várni a Lestrange családtól, de esetemben nyoma sincs semmi illetlen rosszindulatnak, sőt, mintha csalódott tényszerűséggel mondanám a szavakat, pillantanék fürkészen Rodney-ra, tulajdonképpen mindig újra meg újra rá kell eszmélnem, az angol társadalom mennyivel merevebb, mint a miénk odahaza. Persze odahaza is botrány lett volna ilyesmiből, de ki azért talán nem tagadtak volna senkit - Hogy vagy?
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

choir of furies in your head

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» A tiny war inside our head
» the ghost in the back of your head

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-