Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Társ a bajban
Today at 17:15
• • • • • • • • • • • • • •
F. Vesta Zabini
Wedding
Today at 16:44
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Today at 15:39
• • • • • • • • • • • • • •
Gottfried A. Drake
Help out dad
Today at 14:08
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Just an another me
Today at 12:05
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Crisis feat. the Crabbes
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Theodora Goyle-Crabbe
Isten vagyok minden istenek közt
Today at 7:57
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
halál mérgét megtiportad
Today at 3:13
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
Eggnog Jones
Today at 2:40
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
Ábrándos kurváim emlékezete
Today at 2:05
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szomb. 1 Szept. - 15:31
Julie & Fabian
Későn értem be a szerkesztőségbe, magamhoz képest nagyon későn. Az előző napom messze nem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem, kezdve a hozzám érkező bírósági papírral, aztán még a Levin Dolohovval megejtett, cseppet sem felemelő találkozásomat. No meg az öcsém is... Azóta nem tudom, hány levelet küldött nekem, szinte megállás nélkül kopogtak a baglyok az ablakomon, én pedig idegességemben elégettem az összeset. Akkor úgy éreztem, mintha jelenleg mindenki ellenem lenne, még a tulajdon ikertestvérem is. Hiába gondoltam egyre többet és többet a tegnap lejátszódó beszélgetésre vagy néztem az öklömre, ami még mindig vöröslött attól, ahogy tegnap az indulataimon nem jól uralkodva egész véletlenül Dolohov arcában találta meg a helyét.
Volt azonban, ami még jobban bosszantott, de még annál is inkább aggasztott ezzel kapcsolatban: ma szerda volt. Csak reménykedni mertem benne, hogy az a bizonyos összejövetel csak este lesz és nem késtem még el vele, hogy lemondjam az egészet. Ugyanis nem voltam hajlandó elengedni Miss Vance-t, az én lelkemen száradt volna, ha bántódása esik, azt pedig nem akartam, hogy megtörténjen. Akadt, ami még az én lelkiismeretemnek is túl sok volt.
Sugározhatott belőlem a harag, ahogy becsörtettem az irodámba, mert senki nem mert még köszönni sem nekem, aki mellett elmentem, a legtöbben pedig pánikszerűen ugrottak el az utamból. Azt hiszem, sejtették, mennyire rossz lehet a helyzet, ha Fabian Prewett ilyen indulattal jön be. Ha bosszús is voltam, sosem adtam az egész világ tudtára, legfeljebb az az egy ember lehetett tisztában vele, aki okozta, és akit emiatt az irodámba hívattam. Még a titkárnőm is csak nézett rám döbbenten, a szája nyílt, hogy mondjon valamit, köszönjön, kérdezzen, hírt adjon, de semmit nem tudott kinyögni rajta.
Nagyot dörrent utánam az iroda ajtaja, biztos voltam benne, hogy azért olyan nagy a csend az emeleten, mert mindenki azt nézi, mit művelek, közben halkan sugdolóznak, hogy mi bosszanthatott fel ennyire. Nem érdekelt, beszéljenek csak róla. Napok múlva majd jót nevetek az elterjedt, bizarr pletykákon.
- Mrs. Fletcher -nyitottam ki az irodát bő negyed óra múlva, a titkárnőmhöz intézve a szavaimat, amikor úgy éreztem, hogy az azonnal elfogyasztott whiskey és a meggyújtott szivar legalább egy kicsit lenyugtatta az idegeimet. -Kérem, szóljon Miss Vance-nek, hogy fáradjon az irodámba. Három perce van rá, hogy ideérjen, nem tűr halasztást.
Nyugalom, Fabian. Muszáj nyugodtnak maradnod.
Még egy whiskey, lassan elfogy a szivar is. Azt hiszem, többnyire sikeresen nyomtam el magamban minden szélsőséges érzelmet. Már bántam is, hogy ilyen hevesen rontottam ide be, másoknak nem kellett volna látniuk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
3
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Szomb. 1 Szept. - 20:03
Hazudnék, ha akár magamat próbálnám meggyőzni arról, hogy régen izgultam már ennyire, mint a mai nap folyamán. Nem is olyan régen, amikor először átléptem a Próféta szerkesztőségének a küszöbét, hasonlóképpen liftezett a gyomrom: aznap fontos volt, hogy jó benyomást keltsek, hiszen a belepő megalapozhatja a munkahelyen eltöltött idő minőségét, viszont ma enyhe túlzással az életemért fogok harcolni. Ha jól, a partner ízlésének megfelelően játszom, akkor nem lesz baj, fülig erő mosollyal nyugtázhatom az estét, ám ha nem úgy viselkedek, mondok valamit vagy csak rebben meg a szemöldököm, ahogy azt a rendezvényre való meghívót küldő férfi elvárna, minden bizonnyal elkezdhetem ásni a síromat. De előtte még az újságtól is ki fognak rúgni, a főszerkesztő megöl a magánakcióm miatt és így nem lesz más választásom, mint feltámadni és csak azután átadni magam az orosz politikus haragjának. Mivel a délelőtt folyamán kevésbé voltam képes a tényleges munkámra koncentrálni és leginkább a Minisztérium mostanában köttetett külföldi ügyleteiről olvasgattam és kérdezősködtem, még inkább fennállt annak a veszélye, hogy eltanácsolnak: az új cikkemnek szánt pergamen szinte érintetlenül, fájdalmasan üresen hevert az íróasztalomon. Néha vetettem rá egy pillantást, de a figyelmemet az este kötötte le egészen addig, míg az egész szerkesztőség egy emberként kezdett a bejárat fele forgolódni. Természetesen követtem a tömeg érdeklődését és láttam, hogy Mr. Prewett olyan vehemenciával csörtetett be az újságírói közé, hogy rögtön tudtuk, itt valami baj van. Az ajtaja becsapódott, csoda, hogy a keret nem tört ki a helyéről, a sugdolózás pedig azon nyomban elkezdődött. Senki sem értette, mi történt, de a legrégebbi motorosok szerint sem volt még precedens ilyesmire, mióta ő ült a főszerkesztői székben. Azon kaptam magam, hogy legszivesebben felállnék és benyitnék hozzá, hogy megkérdezzem, mi a baj, de ez egyáltalán nem állt jogomban. Én lepődtem meg a leginkább, amikor Mrs. Fletcher az asztalomhoz lépett és fennhangon közölte, hogy "Ms. Vance, Mr. Prewett három percet adott magának arra, hogy megjelenjen előtte". Ledöbbentem, talán a számat is eltátottam és érezni kezdtem magamon a vizslató tekintetek perzselését. Én? Mit csináltam? Az agyamra köd telepedett, viszont az asszisztens tekintetéből tökéletesen kivettem, hogy szerinte én rontottam el a főnök hangulatát és ezért nagyon utál.
A liftezést megszüntető, összeszűkült gyomorral kopogtam be az iroda ajtaján, majd be is léptem. Nem igazán tudtam, mire számíthatok, de jelenleg kételkedtem abban, hogy bármi jóra. - Mrs. Fletcher azt mondta, látni akar. - Szólaltam meg. Az orromat megütötte a tömény dohányfüst, amitől majdnem krákogni kezdtem. Visszafogtam magam, próbáltam a tekintetemet Mr. Prewett-re szegezni, ám a percekkel ezelőtti jelenet és a jelenleg arcán megjelenő érzések azt érték el, hogy inkább el akarjak szaladni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
29
Értékelés :
4
▽ Avatar :
Robert Downey Jr.

»
» Szomb. 15 Szept. - 11:20
Julie & Fabian
Fel-alá jártam az irodát, próbáltam lenyugtatni magam addig, amíg Miss Vance ideér. Mindenképpen csattani fog rajta a haragom, de nem volt mindegy mennyire, és ő egyike volt azon keveseknek, akiket a legkevésbé sem akartam a földig alázni, mert nem érdemelte meg. Úgyhogy egyik oldalról örültem neki, hogy nem ért oda az irodámhoz túl hamar, másrészt pedig átkoztam is érte, pusztán azért, mert most az idegeim nem éppen a legjobb állapotban voltak, egytől egyig pattanásig feszült mind. Nehezen fojtottam el a heves érzelmeket magamban, pedig általában nem okozott nagyobb gondot. Milyen szerencse, hogy nem otthon vagyok, még véletlenül Nessa vagy a gyerekek sínylenék meg. Csak az kéne...
De a szivar segít, a whisky éppen annyira tompítja el az érzéseket, hogy kordában tudjam tartani őket. Amikor meghallom a kilincs kattanását, a pálcámat az ablak felé fordítom, mire az kinyílik, a füst lassan elindul kifelé. Tisztul a levegő, jön be az oxigén, ami még inkább józanító hatással van rám mint bármi más. Helyes, csak nem lesz ez ilyen rossz.
- Foglaljon helyet, Miss Vance -intek az asztal előtt álló székek felé, bár most biztosan nem találja őket olyan hívogatónak. Nem nagyon foglalkoztat, van, ami most fontosabb. Most először nézek rá, látom rajta, hogy feszült és minden bizonnyal rémült is legalább egy kicsit. Érthető, ő is láthatta, hogy nem éppen a leghiggadtabb állapotomban jutottam be az irodába.
Én is leülök, ne érezze úgy, mintha fenyegetően tornyosulnék fölé, ha halálra akarnám rémíteni, azt már régen megtettem volna. Biztosan nem lett volna olyan nehéz dolgom.
- Gondolkodtam egy ideig a ma estét illetően, hogy elengedjem-e vagy sem arra a bizonyos rendezvényre. Sokáig úgy voltam vele, hogy nyugodtan megtehetem, megbíztam önben és a szaktudásában, ahogy abban is, hogy tud magára vigyázni és nem keveredik semmilyen nagyobb bajba. Úgy fest, tévedtem, nem is kicsit. Kihasználta a bizalmamat azzal, hogy a saját szakállára kezdett el kutatni és olyan veszélyes embereket környékezett meg mint Levin Dolohov. Ezek után nem engedhetem el ma este és nyomatékosítom, hogy tudni fogom, ha mégis ott lesz. Legközelebb ne történjen ilyesmi, mert annak nagyon nem lesz jó vége, nem is feltétlenül énmiattam. Szeretne valamit mondani ezzel kapcsolatban? -Régen nem beszéltem vele ilyen ridegen. Túlságosan belopta magát a szívembe, ami megeshet, hogy a legnagyobb hiba volt tőlem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
3
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Szomb. 15 Szept. - 16:10
Felrémlett előttem az első alkalom, amikor beléptem ebbe az irodába. A szívem vadul kalapált, a küszöb előtt tördeltem az ujjaimat és nagy levegőket véve próbáltam meggyőzni magamat arról, hogy senki sem akar nekem rosszat, nem fogják leharapni a fejemet és mindenki éppen ennyire izgul a karrierje első komolyabb mérföldköve előtt. Most sokkal rosszabbul voltam: a pozitív gondolatok messze elkerültek, gyökeresen kiirtotta őket a rémkép, ahogy Mr. Prewett beviharzott a szerkesztőségbe. Az őt körülvevő és az egész épületet betöltő feszültségből kiindulva mégis hogyan számíthatnék bármi jóra? Sőt, ahogy rám emelte a tekintetét legszívesebben elszaladtam volna, nehogy három másodpercnél többet kelljen vele töltenem. Eddig egyetlen egyszer sem láttam ilyennek, pedig a gyakornokaként elég sok időt töltöttem vele, akkor sem rándult a mostanihoz hasonló grimaszba az arca, amikor én magam szerettem volna fejbe csapni magam a teljesítményemért. Közelebb léptem hozzá, de csak azért, mert helyfoglalásra utasított és így láthattam, hogy a feszültség és a düh pokoli táncot járt az egyébként jóképű vonásokon. Édes Merlin, mit csináltam?
Feltett szándékom volt levenni róla a tekintetemet, de képtelen voltam. Figyeltem, ahogy leült, amitől kissé jobban éreztem magam. Kevésbé volt fenyegető, mintha fentről nézett volna le az ücsörgő alakomra, bár a hanghordozása egyáltalán nem volt megnyugtató. A jég hozzá képest jelenleg kellemes meleget ontó kandallónak tűnt, hát még mikor eljutottak az agyamig a szavai! Nem enged el? Tévedett a szaktudásomat és a megbízhatóságomat illetően? Kihasználtam a bizalmát? Sokkoltak a hallottak, pislogni is elfelejtettem és bár szerettem volna megszólalni, nem jött ki hang a torkomon. A testem a székbe szegeződött, egyre csak a mondandójának az a vetülete visszhangzott a fülemben, hogy csalódott bennem. Rájött volna a kis magánakciómra? Mit is vártam, pont Fabian Prewett ne jött volna rá? Ennyire óvatlan voltam? Hogy buktam le?
- Igen. – Nyögtem ki aztán, magamat is meglepve, hogy milyen élesen tört fel belőlem az aprócska szócska. A hirtelen jött igazságtalanságot nem tudtam tolerálni, még a főnökkel szemben, szinte teljesen lefagyva sem. – Mármint…  - Sohajtottam egyet, de a kíváncsiságom átvette felettem az uralmat és nem engedte az azonnali behódolást. - Nem, semmi mármint, szeretnék kérdezni valamit. – Kezdeti megrökönyödésem értetlenkedésbe váltott át. Rájöttem, hogy nem jelentette ki pontosan, hogy tud a Dolohov-al megejtett találkámról, emiatt kérdések tömkelege fogalmazódott meg bennem, amelyek egy emberként jelentkeztek a kitörésre. – Amikor megkaptam a meghívót, már akkor is tudta, hogy Dolohov-al és a bandájával lesz dolgom, de beleegyezett abba, hogy elmenjek. Azt mondta, bízik a képességeimben, amik azóta nem lettek rosszabbak, szóval… mi változott? Miért nem akarja, hogy odamenjek? – Kérdeztem rá egyenesen. Igyekeztem nem vehemens lenni… egyébként sem volt mondhattam magaménak a nagy kitöréseket, de nem is értem be egy egyszerű „nemmel”. Ha tényleg rájött arra, hogy elkezdtem kutakodni a politikusok és a varázslóvilág sötét alakjai közötti kapcsolat iránt, akkor hallani akarom. Ha pedig csak találgatott, kaptam egy jó alkalmat a még gyerekcipőben járó nyomozgatásomba való beavatásába. Csak ne szorulna ennyire össze a mellkasom, attól, ahogyan rám nézett.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Playing with fire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Fire meet gasoline -[QuakeRider]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Reggeli Próféta-