Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Unbowed, unbent, unbroken
Today at 1:04
• • • • • • • • • • • • • •
Levin Dolohov
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 21:12
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Szilveszteri szendvicsek
Yesterday at 20:38
• • • • • • • • • • • • • •
Fiona Dolohov
family business
Yesterday at 19:51
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
A tiny war inside our head
Yesterday at 19:28
• • • • • • • • • • • • • •
Susan M. Blackwood
some by virtue fall
Yesterday at 18:32
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Te az enyém, én a tied, avagy a Burke-McGonagall esküvő
Yesterday at 17:05
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Let's find some beautiful place to get lost
Yesterday at 16:11
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
füst és hamu romjain épül
Yesterday at 16:09
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Végeztünk!
Yesterday at 1:18
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
18
Értékelés :
3
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Jude Law

»
» Kedd 4 Szept. - 1:14


Zsebibaba & Füles




Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd én is eljutok idáig, mégis megtörtént: visszasírtam a gyerekkoromat. Felnőtt életem eddigi minden percében azt hazudtam magamnak, hogy épp olyan gondtalan és optimista maradtam, mint a roxfortos éveimben, legfeljebb az aggasztott, hogyan sül majd el a legújabb kísérletem a konyhában. Az utóbbi hetekben azonban nem azon izgultam, találok-e megfelelő avokádót a boltban - az igazság az, hogy minden eddigi hobbimtól elment a kedvem.
Fabiannal az első perctől fogva tökéletesen belesimultunk az ikrek sztereotípiáiba. Nem hasonlítottunk egymásra, mégis elválaszthatatlanok voltunk, kitaláltuk egymás gondolatait és jóban-rosszban támogattuk egymást. Legalábbis én ezt gondoltam. Most tudatosult bennem, harmincegy év után, hogy tulajdonképpen csak a jóban álltunk egymás mellett és ez igazán nem nagy teljesítmény. Abban a percben, ahogy az élet valódi nehézség elé állított minket, úgy tűnik, nem sikerült kiállnunk a próbát, ami jelen esetben a Levin Dolohov nevet viselte. Persze Fabian nem tette szóvá, ahogy semmi mást sem, tudatosan került az eset óta és szégyen vagy sem, de én is őt. Mondvacsinált indokkal elutasítottam anyuék közös családi vacsoráját és Mollyékhoz is csak akkor mentem, ha biztosra vettem, hogy Fabi nem lesz ott. Borzasztó érzés volt, rosszabb bárminél, amit eddig tapasztaltam. Bőgtem már csúnya szakítás és elpusztult háziállat miatt, de semmi, tényleg semmi nem viselt meg úgy, ahogy a testvérem hiánya. Nem a fizikai jelenléte hiányzott, hiszen sosem ért rá, ő ahhoz túl elfoglalt ember volt, hanem a tudat, hogy bármikor fordulhattam hozzá. A történtek után már nem mertem volna rá mérget venni, hogy Zsebi egyáltalán kíváncsi rám. Anya valószínűleg erre célzott, amikor azt mondta, egyszer még következményei lesznek a karrierem érdekében hozott döntéseknek. Arra talán ő sem gondolt, hogy ilyen súlyos következményei.
Legalább öt levelet hajítottam ki a kukába, mire végre megérett bennem az elhatározás, hogy tegyek egy látogatást Fabi irodájában. Nem tudtam leírni, amit már aznap el kellett volna mondanom neki, amikor felviharzott a lakásomra Dolohov pere miatt. Bíztam benne, hogy szemtől szemben könnyebb lesz, hogy majd ő megtalálja a szavakat, amitől egyszerűbbé válhat ez a helyzet.
A Próféta szerkesztőségében régi ismerősként üdvözöltek az újságírók, mintha én is egy lettem volna közülük. Azzal a különbséggel persze, hogy én kopogás nélkül beronthattam a főszerkesztő irodájába és nyugodt szívvel Zsebibabának szólíthattam.
Lendületesen löktem be a "Fabian Prewett - főszerkesztő" feliratú ajtót.
- Zsebi, van egy fél órád? Van? Remek, tudtam én. - Ledobtam magam az íróasztalával szemközti székre és szórakozottan elemeltem az egyik pennát, a hegyéről végigcsepegtetve a tintát az átnézendő cikkeken. - Miért nem az elefántos golyóstollat használod, amit tőlem kaptál? Na szép, így vegyen neked bármit is az ember...
Mielőtt idejöttem, elterveztem mit fogok majd mondani Fabiannak. Hát nem ezt. Most mégis ezek a mondatok szaladtak ki a számon, miközben idegesen fészkelődtem a széken és a pennával kényszeresen az asztallapon kopogtam. Eszembe jutott, Fabi hányszor a bordáim közé könyökölt, mikor diákkorunkban ezt csináltam az órákon, gyűlölte, mikor zajongtam és nem tudott tőlem figyelni.
Odahúztam magamhoz az egyik teleírt pergament és apró elefántokat kezdtem rá rajzolni, tudatosan kerülve Zsebi tekintetét. Elmerültem az egyik minielefánt szakállának kidolgozásában, kísértetiesen emlékeztetett Dumbledore-ra - ez mindig bevált, könnyen elvesztem az apró részletekben stresszelés helyett.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

A balszerencse áradása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Reggeli Próféta-