Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Társ a bajban
Today at 17:15
• • • • • • • • • • • • • •
F. Vesta Zabini
Wedding
Today at 16:44
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Today at 15:39
• • • • • • • • • • • • • •
Gottfried A. Drake
Help out dad
Today at 14:08
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Just an another me
Today at 12:05
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Crisis feat. the Crabbes
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Theodora Goyle-Crabbe
Isten vagyok minden istenek közt
Today at 7:57
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
halál mérgét megtiportad
Today at 3:13
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
Eggnog Jones
Today at 2:40
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
Ábrándos kurváim emlékezete
Today at 2:05
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
3
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Csüt. 6 Szept. - 19:42
Azt sem tudtam hol áll a fejem és ez most nem a munkának volt köszönhető, hanem mert tényleg úgy éreztem, hogy a nyakam nemsokára elengedi a tartóoszlopát és Félig Fejnélküli Nick hozzám képest stabil izmokkal rendelkező szellem lesz. Az Abszol Úton történő robbantás után, meggyőződve arról, hogy én már semmit sem tehetek az  ügy jobb irányba terelése érdekében és az emberekért, azonnal eszembe jutott, hogy a húgom a barátnőjével tervezte eltölteni a délutánt Londonban és csak remélni tudtam, hogy ezt nem az Abszol Út boltjaiban tették meg. Kutyafuttában, amennyire engedték, mindenhová próbáltam benézni, az összes arcban Ems vonásait kerestem. Amint megláttam egy barna hajzuhatagot, rögtön megfogtam a tulajdonosa vállát, hogy az arcát magam felé fordítsam, de egyikben sem találtam a húgomat. Megnyugodtam, amiért a forgatagban hűlt helye volt és éppen ezért kezdtem el aggódni is: mi van, ha azért nem találtam a tömegben, mert a komolyabb sérülést elszenvedők között van? Vagy ami a legrosszabb... meghalt? Megcsóváltam a fejem és elkezdtem elhessegetni a gondolatot, semmi szükség nem volt arra, hogy fokozódjon bennem a világvége-hangulat. Ugyanakkora rohanásba kezdtem, de nem a saját lakásom irányába, hanem a családi ház felé hogy leellenőrizzem, vajon a húgom otthon van-e vagy sem. Már beesteledett, ilyenkor nem szokott az utcákon járkálni, szóval ha nincsen semmi baja, biztosan otthon ült és vagy magában vagy a barátnője társaságában csokis kekszet evett.
- Anya! Ems! - Mire berontottam az ajtón éreztem, hogy kicsit vissza kellene fognom magam, de mivel senki sem válaszolt a hangos felszólításomra, ismét hevesebben kezdett verni a szívem. Benéztem a nappaliba és a konyhába és mivel egyiküket sem találtam, felszaladtam a lépcsőn. - Ems! - Kiáltottam ismét, már a szobája előtt állva. Nem várakoztam, lenyomtam a kilincset és hatalmas sóhaj tört elő belőlem, ahogy megláttam a húgomat. - Merlinre, hát itt vagy! - Két lépéssel átszeltem a szobát és magamhoz öleltem. Talán sohasem örültem neki ennyire, pedig tőlem kevesebb ember szerette jobban a testvérét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
1
▽ Avatar :
Hailee Steinfeld

»
» Pént. 7 Szept. - 19:46

Julie & Ems


Néha úgy érzem, mintha annyi eszem lenne mint egy marék molylepkének. A mostani is egy ilyen alkalom volt, hiszen egy napra két programot is lebeszéltem. Ráadásul pontosan két olyan emberrel akiket iszonyatosan szeretek. De mivel nyilvánvaló okokból nem lehettem egyszerre két helyen, így az egyiket le kellett mondanom. A nővérem Julie kevésbé harapós ha az utolsó pillanatban mondom le a találkánkat, a barátnőmmel Maryvel ellentétben, akihez képest ilyenkor a Roxfort Fúriafűze egy aranyos, szeretni való plüss mackó. Így nem volt kérdéses kivel kellett elnapoltatnom a közös programot.
Az ominózus találkozó előtt egy nappal, baglyot kaptam Mary-től, hogy mi lenne ha elhalasztanánk a vásárolgatást és inkább egy csajos napot tartanánk, fodrásszal, körömfestéssel, sütizéssel és a nyári románcaink kibeszélésével. Most őszintén, ki tud erre nemet mondani bő egy héttel az iskola elkezdése előtt? Könyveket és üstöt, no meg új seprűt akármikor vehetek ha arról van szó.
Így korán reggel kipattantam az ágyból és sietős készülődés után elindultam London belseje felé ahol a csodák készülnek. Igaz, hogy már majdnem a nyár utolsó napjaiban jártunk, de ez akkor sem indokolta azt az elképesztően szörnyű időt ami rám várt amikor kiléptem az ajtón. Csípős szél fújt és sűrű, sötét esőfelhők gyülekeztek az égen. Ha őszinte akarok lenni, legszívesebben sehová nem mentem volna. De nem mondhattam le és a lelkem mélyén nem is akartam lemondani a találkát. Azok után amik mostanában történnek a világunkban, kell egy kis kikapcsolódás, egy kis Én idő. Még úgy is, hogy förtelmes rossz előérzetem támadt, amelyek az én esetemben általában be is szoktak következni, sajnos. Most is így lett, hiszen az egész napos kikapcsolódásunknak egy zavaró és fájó dolog vetett véget. Támadás érte az Abszol úton lévő boltokat és az ott tartózkodó boszikat és varázslókat.
Egy pillanat alatt lepergett az életem a szemem előtt amikor rádöbbentem, hogy ha nincs Mary és nem a csajos wellness programot választjuk akkor mi is az áldozatok közt lennénk. Anyáék pedig halálra aggódhatnák magukat amiatt, ami velünk történt, vagy legalább is ami történhetett volna. Így a sütizés helyett elbúcsúztunk egymástól és sietős léptekkel mind a ketten elindultunk haza.
Otthon már az ajtóban toporogva találtam anyámat aki egyből magához szorított és úgy puszilgatott, miközben folyamatosan azt hangoztatta mennyire boldog, hogy semmi bajom nincs. Onnantól kezdve egész délután a nyomomban caflatott és leste minden mozdulatomat, hogy nem e tűnök el csak úgy. Estére persze egy kicsit enyhült a dolog, így nyugodtan elvonulhattam a szobámba és azt csinálhattam amit csak szeretnék. Általában az ilyen esetekben amikor nem érdemes kimozdulni, leginkább az olvasásra és a zenélésre szokott leredukálódni. Abban a pillanatban is éppen az apától kapott gitáron gyakoroltam egy új dalt amikor nővérem beviharzott a szobámba és szorosan magához ölelt. Az egész olyan gyorsan történt, hogy éppen csak arra volt időm, hogy a számomra olyan értékes hangszeremet az ágyamra tehessem.
- Jules! Megfojtasz! - nyöszörögtem, miközben azért én is visszaöleltem.
Nagyon jól tudtam mi lehet ennek a nagy szeretetrohamnak az oka, és fordított helyzetben én is hasonló módon reagáltam volna. Így vártam még egy kicsit míg valamelyest megnyugodott és a szapora lélegzete is csillapodott, majd elkezdtem beszélni.
- Jól vagyok. Egy karcolás sincs rajtam. Látod!? - mondtam miközben egy picit eltoltam magamtól, hogy alaposan szemügyre tudjon venni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
3
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Pént. 7 Szept. - 22:29
Mostanában annyi dolog miatt aggódtam, hogy komolyan elgondolkodtam egy, a Mungóban történő gyógykezelésre való bejelentkezésen. Egyszerűbb lenne átvészelni ezt az időszakot, bár belegondolva, hogy nemrégiben mi történt ott, rögtön ki is húztam a mentális naptáramból a befekvés kezdetének időpontját. Ahogy magamhoz öleltem a kishúgomat, nem is érdekelt más, mint hogy neki semmi baja. Csontropogtatóan fontam át rajta a karjaimat és az sem érdekelt, hogy én leszek az, aki sérülést okoz neki: annyira örültem, hogy a megkönnyebbüléstől még levegőt is elfelejtettem venni. Amikor beléptem az ajtón és senki sem válaszolt, a szívem háromszoros ütemben kezdett verni és éppen csak kezdett visszaállni a normális állapotába, ahogy Ems eltolt magától és bizonygatni kezdte, hogy nincsen semmi baja. A vállára tettem a kezeimet, kicsit én is eltávolodtam tőle, tekintetemmel pedig a meglepődés és a szabadulási vágy egyvelegével átitatott arcát pásztáztam. Sérüléseket kerestem, karcolásokat, bármit, ami arra utalhatott, hogy mégsincs olyan jól; nem mintha az lett volna a kívánságom, hogy bármi baja legyen és kegyes hazugságon kapni sem szerepelt a vágyaim listájának első három helyén, de jobbnak láttam biztosra venni. A szobán is végigfuttattam a szemeimet, mintha bármi esélye lett volna, hogy a szekrény mélyéről előugrik egy halálfaló és csak akkor eresztettem le, amikor rájöttem, hogy Ems békésen gitározgatott a szobájában, amikor én feltéptem az ajtót: ha baja esett volna, anya tőlem is fejvesztettebb módon rohangálna fel-alá és már idefelé jövet tizenöt bagoly üldözött volna az utcán.
- Jól vagy... - Ismét muszáj volt megölelnem, de most igyekeztem nem kinyomni belőle a szuszt. Kezdtem megnyugodni, amint elengedtem le is ültem az ágyára, mintegy átadva magam a szétesésnek. Arrébb csúsztattam a gitárját, vigyázva a hangszerre, ami talán a pálcájánál is fontosabb volt neki: apától kapta, persze, hogy odáig volt érte. - Bocs, hogy ilyen halálra várva rontottam be, de... hallottál arról, mi volt ma az Abszol Úton? - Abból kiindulva, hogy anya nem volt itthon, biztos Ems is tudott a történtekről, hiszen őt ismerve a jelenlegi helyzetben csakis azért hagyhatta egyedül itthon a húgomat, mert be kellett mennie a Minisztériumba. Most egyáltalán nem irigyeltem az amneziátorokat. - Azt hittem, Mary-vel ott töltitek a napot, de hála Merlinnek, semmi bajod. - Hanyatt dőltem az ágyon. Régóta esett ennyire jól a fekvő helyzet. - Ugye tényleg nem jártatok arra? - Nem szerettem volna, ha egyáltalán látja, mi történt ott, elég lesz, ha az újságokban látja majd a képeket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
1
▽ Avatar :
Hailee Steinfeld

»
» Hétf. 10 Szept. - 20:51

Julie & Ems


Tudom, hogy a családom számára, anya állítása szerint legalább annyit érek, mint egy elkapott Aranycikesz egy quidditch versenyen. Abban is biztos voltam, hogy a nővérem a végsőkig elmenne értem, így aztán nem nagyon lepett meg a reakciója. Csupán annak a gondolata, hogy elveszíthet, vagy valami bajom eshetett, kiborította és megrémítette.
- Ezt mondom én is. - feleltem egy lágy mosoly kíséretében.
Remélem én soha nem fogom ezt az érzést megtapasztalni és soha nem kell azon aggódnom, hogy valaha is el fogok veszíteni valakit. Bár manapság ennek az esélye sokszorosára nőtt én mégis bízom abban, hogy a szeretteim nem kerülnek veszélybe. Ami lehet butaság és naivitás, de nem érdekel a lényeg, hogy mindig legyen hitünk és akkor Merlin majd megsegít minket.
- Szörnyűség, el sem tudom képzelni mit érezhetnek most az áldozatok családtagjai. Ezért is siettünk haza Mary-vel, hogy legalább miattunk ne kelljen aggódni. - vallottam színt miközben odafeküdtem mellé az ágyra.
Imádok a nővéremmel együtt lenni és csak úgy beszélgetni, mindenféle csacskaságtól a komolya mélységekig elnyúló témákon keresztül bármiről. Mind a ketten jó hallgatóság vagyunk és a szemléletmódunk is hasonló, így sok esetben ugyan az a véleményünk a dolgokról. Ha pedig nem, akkor annak sem félünk hangot adni, ez pedig igazán jó dolog, hiszen így nyugodt szívvel állíthatom, hogy bármit igazán őszintén megoszthatunk egymással, mindenféle ítélkezés nélkül.
- Őszintén szólva, úgy terveztük. De aztán Mary kitalálta, hogy tébláboljunk inkább a városba, meg menjünk el egy csajos napra, aztán később akartunk elmenni sütizni arra az új helyre az Abszol út szélén, de abból már nem lett semmi. Pont félúton jártunk amikor találkoztunk Mary nagynénjével és Ő mondta, hogy mi is történt. - pillantottam oldalra a nővéremre ahogy ő is hanyatt dőlt az ágyon.
Megannyi kérdés cikázott az agyamban és fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene feltennem Őket anélkül, hogy ne váltsak ki különös reakciót a nővéremből. De végül is a testvérem és soha semmilyen buta kérdés miatt nem nevetett ki, akkor gyanítom nem most fogja elkezdeni. Pláne nem akkor ha ilyen komoly és fájó dologról van szó.
- Jules? - figyeltem az arcát, miközben elkezdtem újra beszélni.
- Mennyire rossz a helyzet? - tettem fel a kérdést ami azóta foglalkoztat amióta meghallottam mi is történt.
Fájdalom, gyász, szomorúság és sodró gyötrelem, mindez egy olyan esztelen és lehetetlen elképzelés miatt aminek semmi értelme és jogalapja nincs a világban.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
35
Értékelés :
3
▽ Avatar :
Dianna Agron

»
» Kedd 11 Szept. - 21:09
Viszonylag nyugodtabbá váltam a húgom ágyán fekve, mint amikor elindultam az Abszol Útról. Az adrenalin tényleg csodákra képes, ha a katasztrofizáló gondolataimon múlott volna, hogy a lábaim ütemesen hoznak-e a családi házhoz, akkor valószínűleg még mindig az egyik sarokban ücsörögnék. Halálra rémültem, amikor eszembe jutott, hogy Em-nek és a barátnőjének baja eshetett. A húgom volt számomra a legfontosabb személy ezen a világon, imádtam őt attól a pillanattól fogva, hogy a szüleim bejelentették, kapok egy kistestvért. Öt éves voltam és azonnal magamra oltottam a védelmező, néha túlóvó és okoskodó nővér szerepét amihez a húgom hozzászokott és csak akkor kezdett némi ellenállást mutatni, mikor már megvolt a magához valóesze, elkezdett fejlődni az öntudata és belépett a kamaszkorba, amikor is mindenkinél jobban tudott mindent. Akkortájt volt néhány összeveszésünk, de ezek eltörpültek az együtt töltött idő szépsége mellett. Hetedéves koromban lett elsős a Roxfort-ban, kaptam egy évet az élettől, ami alatt figyelhettem, óvhattam, eligazíthattam és vigyázhattam őt, hogy aztán levegyem róla a szemeimet és beletörődjek abba, hogy ő is elkezdett felnőni. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyen ment, hetedév végén a tanévzáró vacsora előtt egy hatodikos hollóhátast is befűztem a feladatra, miszerint a következő tanévben le ne vegye a szemeit a testvéremről. A kérésem az iskolaújság főszerkesztői posztjába került, muszáj volt kijátszanom, hogy Finnigan vegye át a helyem, de megérte, mert az Emmeline Vance-felügyelőbizottság négy évig töretlenül működött. Akkor leszek igazán bajban, ha ténylegesen kilép a való életbe, a nagyvilágban már nehezebb lesz állandóan figyelnem őt.
- Jól tettétek. - Sóhajtottam egyet és felé fordultam, ahogy ledőlt mellém. Mindig rácsodálkoztam arra, hogy kinézetre nem is lehetnénk különbözőek... mintha annyi közünk lenne egymáshoz, mint egy körtének és egy szilvának. Láttam rajta, hogy komolyan belegondolt az áldozatok és a hozzátartozóik helyzetébe, aminek köszönhetően a mellkasom szorítani kezdett: ez a lány csupaszív lélek, semmi rossz nincs benne. És éppen ezért féltettem őt ennyire. - Ne fogd vissza magad. - Szóltam rám, hiszen sütött róla, hogy majd megeszi a kíváncsiság és érdekli, mi történt pontosan az Abszol Úton. A kíváncsiságunk közös vonás volt, egyikünk sem tudott megülni a fenekén és mindenről tudni szeretett volna. Normális esetben én is elkezdtem volna arról faggatni, hogyan telt a napjuk Mary-vel, merre jártak, mit csináltak, a csajos naphoz méltóan terjengett-e egy-két vagy jó sok pletyka a levegőben, amit esetleg megoszthatna velem is, ám eszemben sem volt hagyni, hogy Ems agyában megállíthatatlanul kattogjanak a fogaskerekek.
- A helyzet... elég rossz. - Értelmetlen lett volna hazudni, mégsem vitt rá a lélek, hogy azt mondjam, borzasztó, tarthatatlan és világvége hangulat uralkodik az Úton. Le kellene szoknom arról, hogy óvni próbálom a lelki világát, úgyis rájön, ha csak egy kicsit is ferdítek az igazságon. - Rengeteg ember volt az üzletekben és az utcán, amikor robbantottak. Nem is egyszer tették. Nagyon sokan megsebesültek és... valószínűleg meg is haltak. - Nem volt egyszerű kimondani, pár másodpercre elcsuklott a hangom. Merlin a családom mellett állt, amiért nem engedte, hogy Ems-el ma vásároljunk be a tanévkezdésre és a lányokat is eltérítette a merénylet helyszínéről. - Eddig én is ott voltam és segítettem, de muszáj volt elkezdenem keresni téged, aztán megnézni, hogy hazaértél-e anyához. Nagyon féltem, hogy valami bajod esett. - Vallottam be. A sikolyok és a sebesültek arcai az elmémbe égtek és volt egy olyan érzésem, hogy egyhamar nem fogok elfelejteni őket. Csak most kezdett realizálódni bennem, mi történt. - Anyát biztosan behívták a Minisztériumba... nekem is vissza kellene mennem. - Felültem az ágyon. A szerkesztőségben hatalmas lehet a káosz, már ha egyáltalán bárki képes volt arra, hogy a holnapi címlappal foglalkozzon. Aki mozgósítható volt az Abszol Úton, az segített, senki sem ért rá és nem is akart a munkájával foglalkozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Sisterhood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-