Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Társ a bajban
Today at 17:15
• • • • • • • • • • • • • •
F. Vesta Zabini
Wedding
Today at 16:44
• • • • • • • • • • • • • •
Igor Karkarov
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Today at 15:39
• • • • • • • • • • • • • •
Gottfried A. Drake
Help out dad
Today at 14:08
• • • • • • • • • • • • • •
Rodney Lestrange
Just an another me
Today at 12:05
• • • • • • • • • • • • • •
George Shacklebolt
Crisis feat. the Crabbes
Today at 11:53
• • • • • • • • • • • • • •
Theodora Goyle-Crabbe
Isten vagyok minden istenek közt
Today at 7:57
• • • • • • • • • • • • • •
Marlene McKinnon
halál mérgét megtiportad
Today at 3:13
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
Eggnog Jones
Today at 2:40
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
Ábrándos kurváim emlékezete
Today at 2:05
• • • • • • • • • • • • • •
Hestia Jones
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

The broken glass and the drowning ship



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
12
Értékelés :
6

»
» Szomb. 8 Szept. - 3:14
Megállok a sötét utcán egy pillanatra, úgy várom, hogy elmúljon a remegés. Rászorítom a kezem az arcomra, arra a részre, ahol az a tárgy, legyen bármi is az, beékelődött. Nem tudom, hogy mi volt az, de abban a pár órában egészen biztossá váltam benne, hogy bele fogok halni az átokba. Nem látok már a jobb szememmel szinte semmit- amikor pedig igen, furcsa, értelmezhetetlen, szörnyű hallucinációk érkeznek csak, nyomában a szokásosnál is intenzívebb fájdalommal.
Olyan, mintha a beékelődött tárgy megpróbálná szétfeszíteni a fejemet- egyszer úgy éreztem, hogy az arcom már csak hússzövetekkel és a tárgyakkal kapcsolódik össze, a csontok szétroppantak, a szemem pedig az egész közepén lebegett a levegőben, de mire olyan helyre jutottam, ahol láttam magam, csak a mély karmolásnyomok maradtak, amik átfutnak a szemem, és halványkéken világítanak. A szemem színe is kékké változott, és néha mintha villogna, de más nyomot nem látok.
Azóta talán tovább rontottam vele, amikor rámondtam néhány találomra kipróbált ellenátkot, azóta úgy érzem, hogy megtöbbszöröződött a fájdalom. Egészen biztos vagyok benne, hogy meg fogok halni. Végem van.
Nem mehetek most sehová. Még ha jól is lennék, nemsokára kiadják rám a körözést, mint leleplezett halálfalóra. Nem mehetek vissza közéjük sem, mert amint megtudják, hogy Cailin Flint életben van, a Nagyúr meg fog büntetni engem, és amúgy sem hiszem, hogy túl hasznos lennék így, hogy elvesztettem az aurori státuszomat. Legjobb esetben is túlélném az arcom részleges elvesztésével ezt az egészet, azután az ügy közkatonájaként folytatnám a harcot. Kudarcot vallottam, a Nagyúr teljes joggal dühös rám, de most mégsem hozzá mentem, hanem a lányhoz, akinek úgy érzem, hogy a látványa megnyugtatna. Talán azért élek még, mert nem merek egyedül átlépni a semmibe.
Önző dolog tőlem, hogy besurranok a lépcsőházba, felszédelgek az emeletre, azután bekopogok Jackie ajtaját. Önző, ahogy várom, felemás szemeimmel nézem az ajtót, nagyon jól tudva, hogy mekkora veszélybe sodrom őt azzal, hogy ismeretlen átkot hozok a házába. Ezen felül mindkét oldal felhasználhatja őt ellenem, és talán ő is meggyűlöl, ha megtudja az igazat. Nem állok készen rá, hogy lássam az arcán a gyűlöletét, pedig tudom, hogy ezen felül legfeljebb szánalmat fogok kapni tőle. Bekopogok újra.
- Jackie...- erőtlen a hangom, ahogy térdre esek, végigkarmolom az ajtót, beütöm a térdem azon a helyen újra, ahol rázuhant a gerenda. A legtöbb sérülést gyorsan helyretettem, de azt a törést nem sikerült meggyógyítanom rendesen, mert a szemem égni kezdett, és láttam dolgokat, amiket nem kellett volna látnom. Még egyszer, erőtlenebbül megütöm az ajtót. Nem látok már, nem is igazán érzékelem a külvilágot. - Jackie... sajnálom, hogy nem mondtam el... szeretlek.- megkapaszkodok az ajtóban vagy a félfában, talán Jackie lábában, ezért nem bukok előre, de érzem, hogy már nem fogok tudni mozogni. Nem tehetek semmit, nem rajtam múlik már, hogy mi fog történni velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
14
Értékelés :
3

»
» Szomb. 8 Szept. - 3:52

Szinte biztos vagyok benne, hogy nem az időjárás, a szórakozás kevéssé változatossága, a konyha okozza majd a vesztemet, és erről meggyőződhet a sarki fűszeres is, mikor olyan elképesztő dolgokat kérek tőle, mint a frizzante, csak a szemöldöke mondta, hogy franciákat nem szolgál ki, és kívül tágasabb, ne hozzak én bajt az ő tisztességes kereskedésére. Kilejtettem az ajtón, csilingelt a csengőcske, rágyújtottam, dolgom végezetlenül ballagtam hazafelé, még az eső is eleredt, hát persze, basszameg Jackie, ha nem volt elég a Jrr monogram, ha péntek este a kisasszony berúgni vágyik, intézze azt logikus keretek között.
Ali úr - aki mindig jókedvűnek tűnik, még az ilyen körülmények között is kezében tartva a macskáját, kicsit megszeppenve közli velem, hogy valószínűleg szállóvendégem van, de azt kifelejtettem az imént, hogy Ali úr nem beszéli folyékonyan az angolt, én pedig ideköltözésem óta csak, mint kiderült, némi alkohol elfogyasztása után az arabot, így elmutogatunk egymásnak, mire kiderül, nem kéményseprőket jelez előre, csak a már említettet, akiről elképzelni sem tudom, ki lehet így bejelentés nélkül, egészen szűzi életet élek, a berúgásomról is magam gondoskodom.
Nagyon valószínűtlen a látvány, ami a folyosón fogad: hogy Roman miért került közelebbi ismeretségbe a padlóval, van róla elképzelésem, de ezt inkább tőle kérdezem majd meg, miután biztonságba helyeztem a kanapén, megkínálom tetszőleges forró itallal, és gondolom odakészítek barátságom jeleként egy lavórt a kis feje mellé. A történet biztosan látványos, vad színekkel feslik majd fel, mert ez az állapot inkább rám jellemző, hogy szerepet cseréltünk, olyan mutatvány, amit érthető, hogy Ali úr szókincse nem festhetett meg.
- Gyere, kedvesem, raptort majd bent játsszunk, vigyázok rád. - azért nem csekély tudomány összekaparni egy nálam termetesebb úriembert, kisebbhez szoktam, vagy inkább ahhoz, hogy én simulok meg más karjában magamról keveset tudva. - Majd elmúlik. Na gyere, kedvesem, hazaértél.
Hogy nagyobb a baj némi részegségnél, csak bent derül ki: állok felette megmerevedett élőképként, hol volt ez a fegyelem, mikor modell voltam, most néma sikoly vagyok, markolom a takarót, és van benne valami.. valami felfoghatatlanul gyönyörű is. Nem tudom, hogy érintsem meg, bármi történt is, az nem az én hatásköröm, ezen nem segít egy kiadós hányás, kialvás, jobb híján ráterítem a testére mégis a pokrócot, letérdelek mellé.
- ..ki tette ezt veled? Tudok segíteni rajtad...? - kisimítom a haját az arcából, úgy bámulom, mintha sosem láttam volna, anyámat kellene hívnom, gyógyítókat, de mi van, ha direkt hozzám menekült, mi van, ha követték, mi van, ha teljesen hülye vagyok, és ezt is elrontom? Megszorítom a felém eső kézfejét. - Mit csináljak, kedvesem? Mit tegyek, hogy.. velem maradj?
És bőgni kezdek, olyan ismerős minden, látom kihunyni a fél szemében a fényt, ha tudnám, hogyan kell.. imádkoznék a történelemnek, imádkoznék Anaknénak, ne ismételje meg önmagát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
12
Értékelés :
6

»
» Yesterday at 1:14
Elsuhan az idő. Egyik szememmel látom Jackiet, látom, ahogy beszél, de ha fel is fogom, mit mond, nem értem teljesen a szavakat. A másik szememmel, a maradványaival pontosabban, mást látok: látom a világot. Elmosódik a lány, a szoba, a létezés, a koponyám, én pedig remegek, üvöltenék, kitépnék az idegeim, ha nem lennék képtelen mozogni. Képtelen vagyok tenni bármit, nem tudom becsukni a szemem.
Látom a jövőt, ahol az történik, amire vártam. Látom, ahogy a Wizengamot előtt állok, akik elítélnek, hogy örökre elfelejtsenek és bezárjanak valahová, ahol elrohadok. Látom a jövőt, ahol nem volt hasznom, ahol végül egy kis házban élek egyedül, megkeseredetten, néha-néha rálesve a lány fiatalkori képeire, megpróbálva elfelejteni, hogy ő pár régen porrá omlott, gyönyörű arca, selymes mosolya, napfény nevetése eltűnt néhány undorító biológiai folyamatban. Látom a jövőt, ahol együtt lehettünk, de az a jövő egy másik jövő, mert nem történhet már meg. Túl sok életet vettem el hozzá. Az a jövő sem tart sokáig, a muglik ránk döntik a világot, mi pedig a testünkkel védünk egy arctalan gyermeket, hogy nyerjünk neki néhány másodpercet még, mielőtt átégünk és hamvainkkal megfojtjuk. Látok sok dolgot, sok utat a múltamból: itt kellett volna nemet mondani, itt kellett volna kérdezni, itt kellett volna kérni, itt kellett volna szeretni. Itt kellett volna másik család gyermekének születni. És ott kellett volna úgy döntenem, hogy befejezem ezt: nem törődve a túlélésemmel, csak megmérgezem, pálcát ragadok, és ha kell, felégetem őt, hogy az én vérem elmossa az ő bűneit a Varázsvilág ellen. Persze, látom, hogy Ő nem égett volna velem, csak megvető egykedvűséggel nézte volna, ahogy elhamvadok a tekintete tüzében. Látom a megvetést a lopott tekintetben. Elhagyja egy könny a szemem, talán egy olyan korszakból, amit leélhettem volna.
Felnézek Jackiere. Érzem, hogy a roham megint enyhül kicsit, de nem tudom, hogy mit kérjek tőle. Bármi is ez, érzem, hogy erre nincs gyógymód, nem baleset, nem félrelőtt háztartási bűbáj, hiszem, hogy ettől bármi megment. Ez olyan, mint egy átok, egy egészen új, talán valami, amivel megnyerik majd a háborút ellenünk. Bármit is vágott az arcomba Cailin Flint, talán én pusztítom el a Nagyurat azzal, hogy futni hagytam merő gyengeségből. Bármi is ez... megrázom a fejem, elfelejtem őket, elfelejtem a fekete talárokat és az ijedten dühös tekintetet, csak megfogom Jackie kezét. Végre vele vagyok, végre nincs mitől félnem. Nem tehetem tönkre a jövőt, mert nekem már nincsen jövőm. Ne sírj!
- Nem hiszem... hogy tudsz segíteni ezen. Nem tud senki... Megátkoztak... látni akartalak... veled akarok maradni.- megsimogatom az arcát. Puha a bőre, puhább, mint valaha, jobban vágyok rá, mint valaha. Ha kapnék még egy esélyt, még egy normális esélyt, nem érdekelne más, csak hogy megkapjam, és ezúttal sikerrel járnék. Tudom, hogy ezúttal sikerülne, de hány esélyt érdemelnék még azután, hogy hét évig egy fedél alatt éltünk, egy volt minden szabad percünk? Bőven kaptam esélyt, és most hogy látok, tudom, bárki osztja őket, nem bőkezű azokkal, akik nem élnek a sokadik utolsó esélyükkel sem.
Szánalmasan gyengének érzem magam, ahogy megpróbálom közelebb húzni, bár nem közelebb, mint az alkarom hossza. Nem akarom, hogy ez az átokhordozó tárgy megfertőzze. Nem merem közelebb húzni így. A legjobb lenne, ha elmennék, ha őt elküldeném legalább, de úgy érzem, hogy rögtön belehalok, ha most egyedül hagy. Néhány másodpercet sem bírnék ki a látványa nélkül most, nincs értelme létezni, ha nem láthatom őt. Csak perceim, óráim maradhattak, nem akarok elveszíteni egy pillanatot sem azokból az évtizedekből, amiket együtt leélhettünk volna. Szeretem őt. Mindig szerettem őt, nem csak vágytam rá.
- Jackie...- maradj velem, amíg vége!. Nem tudom kimondani. Nem kényszeríthetem rá, hogy végignézze, hogyan porladok el, hogyan válok valamivé, ami talán rá is veszélyes, csak hogy boldog legyek kicsit még, hogy nyugodtabban tűnjek el. Nem érdemlek jobbat, csak mert szerettem. Szeretem. Tényleg szeretem. Nem fogom kiszipolyozni most belőle mindazt a szeretet és együttérzést a haldoklásommal, amit nem érdemeltem ki az életemmel. Bármennyire fáj, elengedem. Talán végleg, talán utoljára látom, de elengedem.
- Ismersz... ismersz olyan gyógyítót, aki... hajlandó idejönni? Nem hiszem... hogy biztonságos, ha bemegyek az ispotályba.- nyitva hagyom ezt a kijelentést. Hagyom, hogy azt higgye, az elmúlt napok eseményeitől félek, esetleg attól, hogy az átkom rosszul reagálna arra az atmoszférára, ami a gyilkosság helyszínéül szolgált, de nem erről van szó. Sokkal inkább aggódom érte, hogy ha ott elaludnék, láncokban ébrednék, és a Vasprefektus mellett Ő nézne rám. Hiába fedtem el a Jegyet, egészen biztos, hogy ellenőrizék ezt is. Felsóhajtok, ahogy Jackiere nézek. Nem akarom, hogy elmenjen. - El tudsz... el tudsz altatni, amíg nem vagy itt? Nem merek egyedül lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

The broken glass and the drowning ship

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek-