Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Rivalló flambírozva EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Rivalló flambírozva EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Rivalló flambírozva EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Rivalló flambírozva EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Rivalló flambírozva EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Rivalló flambírozva EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Rivalló flambírozva EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Rivalló flambírozva EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Rivalló flambírozva EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Amelia Bones

Amelia Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Vas. 9 Szept. - 1:53
Utálok hoppanálni - állapítom meg, amikor akkora csobbanással szántom fel a vízfelszínt, hogy a környék összes vadkacsája egyszerre gondolja, eljött a világvége, a vadász-szezon és a ragnarök. Azért nem annyira nagy a lendület, hogy az orromat még ne tudnám bevágni a móló legszélébe, és centikkel hibázom el a ház felsejlő képét, amibe bele kellene tudnom kapaszkodni, de basszameg, nem tudok, úgyhogy végül elmerülök az iszapos nád között, és a világ legdühösebb hörcsögarcát produkálom a rémült halaknak.
Ha eddig nem akartam volna megfojtani Edgart, ezek után mindenképp felvenném a listára, elsőbbséget élvez mindenki előtt, a gondoskodással vegyes dühömet megkapja abban a pillanatban, hogy bejutok a bűbáj védőhálóján - valószínűleg abba a hitbe ringatja magát, hogy ez az ő és nagyapa közös kis fészke, amiről abszolút senki sem tud, de ki fogom ábrándítani, az én nagyapám is volt, de csak az én kék-lila foltjaim lesznek az iméntiek, készségesen megosztozom ezeken is, ha valahogy megoldom a problémát. A felesége úgy nyitott ajtót, mintha tökéletesen elfelejtette volna a létezését is az utóbbi hónapokban, a kezembe nyomta az összes ide címzett levelemet, aztán be is csukta. Sosem ápoltunk túl szoros viszonyt egymással, valószínűleg ott romolhatott el végleg valami, amikor arcon talált az esküvői csokrával, visszadobni pedig igazán nagy udvariatlanság lett volna, pedig ha valaki épp Edgarhoz megy hozzá, kötélidegzet és angyali türelem nélkül két lépésig sem jut vele.
A kacsák újdonsült védőszentje végül bejut a Fidelius mögé: nem így terveztem, de az ünnep fényét emeli majd, hogy a hajamból még húsz év múlva is kihúzhatunk remek partijátékként némi hínárt, a didergés grátisz, de majd kimelegszem a szitkok közben, amiket drága bátyám nyakába fogok szórni, mikor rárúgom az ajtót. Mert hogy itt van, kétség sem fér hozzá, látom az ablakok fényét, az előtérben pedig egy NŐI csizmát. Nos, ez megmagyarázza a köddé válást, de még egy esetleges házasságszédelgéssel egybekötött pásztoróra.. pásztorhónap sem lehet jó magyarázat arra, miért ignorálta a teljes családot.
- EDGAR. ALLEN. BONES. - őszintén sajnálom, hogy nem így nevezte el végül anya, pedig soha beszédesebb nevet ennél. Hajlamos volt korábban is bezuhanni maga alá, és ott nyalogatni a világ nagyságos fájdalmát, de a női holmi inkább arra utal, ő most mást nyalogat. Becsörtetek a lépcső mellé, igyekszem még annál is ijesztőbb látványt kelteni, mint amit alapból produkálni tudnék a magam természetességében, tessék, itt villan a kommunista nézésem, mondta nagyapa, emlékezhetsz rá, Edgar, ajánlom melegen, szard össze magad tőle. Minimum. - TE NORMÁLIS VAGY?! KÉT. FRANCOS. HÓNAPJA. EGY. ROHADT. ÉLETJEL. NÉLKÜL, TE MEG ITT MULATSZ A SZERETŐDDEL. BIZTOS NAGYON CSINOS LÁNY, EGÉSZSÉGEDRE, DE EZ NEM OK ARRA, HOGY NE VÁLASZOLJ A LEVELEINKRE. SZIA KISLÁNY, ÜDV A CSAPATBAN, DE MOST NE HARAGUDJ, LE KELL ÜVÖLTENEM a bátyámat. Ezt a faszt.
A kislány diszkréten ki is hátrál a helyiségből, máris megkedveltem, csak a végére elfogy a levegőm, úgyhogy a fasz előtt vennem kell, és hogy Edgar nehogy jól érezze magát, addig hozzávágom az egyik párnát. Remélem, nagyon fájt neki.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Edgar M. Bones

Edgar M. Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Hétf. 24 Szept. - 23:49
Mosolygok, miközben felszolgálom a ham and eggs ala Edgar Bonest, némi paprikával és olívával megfűszerezve, hozzá pedig néhány friss zsömlét egy mugli pékségből. Kissé kijöttem már a gyakorlatból a muglikkal folytatott biztonságos kommunikáció terén, de ma összeszedtem a bátorságom, és mint kiderült, a világ nem változott annyit, hogy nehezebb legyen kenyeret venni. A főzési tudományom pedig, még ha nem is mutat túl azon, amit most készítettem, remélhetőleg így is elégedetté teszi majd Cailint, ezt az egy ételt már évtizedek óta tanulom elkészíteni.
Nem beszélgetünk most, csak élvezzük a csendet. Ez talán az egyik legfurcsább, egyben legjobb dolog is a barátságunkban Cailin Flinttel: nem érezzük úgy, hogy folyamatosan szóval kell tartanunk egymást, tökéletesen elégedettek vagyunk azzal, hogy ülünk az asztalnál, és hallgatjuk a régi rádiót. Most éppen zene szól belőle, a Rend ma nem sugárzott semmi olyasmit, ami megrengetné a világot. Ahhoz képest, hogy mind a háború még brutálisabbá válására számítottunk, a világ meglehetősen nyugodt maradt.
Összevonom a szemöldököm, ahogy halk pukkanást hallok, pont a Fidelius-bűbáj hatókörén kívülről, amit azután csobbanás követ. Pálcával a kezemben lépek a nyitott ablakhoz, de már akkor tudom, hogy nem ellenség közeleg. Ha valaki ismeri ezt a helyet, de nem találja, egészen biztos, hogy a szárazföld felől próbálna közeledni, amerről a legtöbb védővarázslat is védi az épületet. Csak a családunk tagjai tudhatják, hogy a móló végére kell hoppanálni, bár úgy tűnik, hogy Amelia nem emlékezett pontosan rá, hogy hol van a móló vége.
Nem fogadom teljesen felkészülten a beléptét: néhány másodpercem van csak felkészülni, amit nem arra használok, hogy figyelmeztessem Cailint, hogy felkészüljek, hogy kitaláljam a bocsánatkérésemet, csak idióta módon megállok az asztal mellett, és hiába nyitom köszönésre a szám, gyorsan kiderül, hogy a húgom ezúttal sem fogja hagyni, hogy szóhoz jussak. Hiába próbálok közbevágni, csak annyira van időm, hogy elkapjam a felém dobott párnát.
Kissé elvörösödök, ahogy Amelia más következtetésre jut azt illetően, hogy kicsoda Cailin, miért vagyok vele, ránézni is alig tudok, amikor diszkréten visszavonul a szobájába. Ostoba voltam, hogy nem készítettem fel erre, pedig nagyon jól tudtam, hogy a családom tagjai előbb-utóbb keresni fognak, és biztosan van rá lehetőségük, hogy kiderítsék, a házban tartózkodok. Talán mágia sem kell hozzá, nem igazán tudok máshová menni, és kisfiúként is mindig ide igyekeztem futni, ha valamiért el akartam tűnni a nyáron nagyapával.
- Szia, Amelia... sajnálom, hogy nem szóltam, de jó okom volt rá. Ülj le, kérlek!- egy kínáló kézmozdulattal jelzem neki, hogy foglaljon helyet, közben az ajtó mellett álló dobozhoz sietek, és ha leül, a hátára terítek egy takarót. Normális esetben felajánlanám, hogy megszárítom, esetleg megmondanám neki, hogy nyugodtan zuhanyozzon le. Előveszek egy harmadik tányért is, amit ügyetlenül lerakok az asztalra, de evőeszközökkel nem készülök, kissé erőtlenül lerogyok a székre.
Nem tudom, hogy hogyan kellene ezt elmondani, hogyan kellene kíméletesnek lenni a kishúgommal. Tudom, felnőtt nő, legalább olyan sokat harcol a társadalmi igazságosságért, mint én, de mégis nehéz körülírni. Hogy mondjam el neki, hogy átok ül rajtam, ami életem végéig elkísér majd, megakadályozza, hogy a társadalom része legyek, hogy normális életem lehessen? Ezt nem lehet normálisan elmondani. Felsóhajtok. Hagyom kitörni.
- Kirúgtak az aurori kollégiumból. Elkövettem egy ostoba hibát, amikor egy lycantropiás lányt kellett elfogni. Megfertőződtem.- hiába nem mondom ki azt a szót, hiába nem mondom magamra, hogy mi vagyok, így is brutálisan egyszerűnek, nyersnek hat a vallomás. Úgy érzem, mintha fűrész lenne minden szó, amit odaillesztek a vékony szálhoz, a testvéri kötelékhez. Neki csak mozgatnia kell néhányszor, hogy a fogak beleegyenek, elmarják, ahogyan elmarták a kapcsolatomat Hestiával is.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Amelia Bones

Amelia Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 25 Szept. - 0:13
Hogy tud ilyen higgadtan itt reggelizni, mintha minden rendben lenne? A tenyeremmel törlöm le a sminkem maradékát, duzzogva ledobom magam, pedig kedvem lenne anya módszerével élni, körbekergetni egy épp készülő seprűvel ezt a kegyetlent, akinek láthatóan tökéletesen elfogadható a villásreggeli ifjú szeretőjével, mi meg pukkadjunk meg, ha akarunk, ő most önmegvalósít. Annyiszor gondoltam rá, mikor rájöttem, hogy eljött a munkahelyéről, hogy vajon korai kapuzárási pánik vett-e erőt rajta, szerelmes lett, vagy elkapta valami jelenés arról, hogy remeteként kell leélnie hátralévő, szerinte nyomorult életét a szegényeket segítve... Edgarból bármi ilyesmit kinézek, és mennyivel könnyebb lenne, ismerem be azért dacolva a nyilvánvalóval, ha valami sörösüvegek alatt heverne, de láthatóan békésen éldegél, asszony meg család le van ejtve.
- Ne fáradj, túl ideges vagyok ahhoz, hogy veled reggelizzek. - legszívesebben rögtön az arcába másznék a kérdéseimmel, de úgysem kapnék választ rájuk, még Edgar szeretője sem tűnik nála élelmesebbnek, biztosan remekül sajnálják magukat együtt. Nem közöl velem semmi olyat, amit ne deríthettem volna ki magamtól is: végül is ugyanott dolgoztunk, sem Crouch, sem Moody nem csináltak belőle kifejezetten titkot, mi történt, utóbbi még részleteket is közölt, ha úgy is kellett harapófogóval kioperálnom belőle a lényeget. A Rendtagság kiváló előnyei, gondoltam, aztán haditervet vázoltam a tegnap esti kávé mellé, meglocsoltam Mafalda növényeit - pedig nem néztem volna ki belőle, hogy nagy rajongójuk - aztán kapára és kaszára kaptam, ahogy nagyapa mondta volna, és megrohamoztam az első helyet, ahol várhatóan felbukkanhatott a bátyám. Még mindig meg tudnám ütni, tudnék vele üvölteni, de ez egyelőre abban nyilvánul meg, hogy felállok mégis, kiszolgálom magam a kávéból, ígérve magamban kompenzációt a kislány részére, nyilván neki készült, ő készült egy meghitt turbékolásra ezzel a mamlasszal, én meg lényegében felzavartam, mint egy gyereket. - Jó, és? Nem érdekel az sem, ha közben a náci párt tagja lettél vagy transzvesztita bárénekesnő, Edgar, a bátyám vagy, és a francba, jogom van tudni, mi a fasz van veled. Hogy került ide a szeretőd, és miatta nem jelentkeztél?! Tudod, hogy sosem bírtam a feleséged, felőlem úgy csalod meg, ahogy kedved tartja, de anyáék.. anyáék betegre aggódták már magukat miattad.

Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Edgar M. Bones

Edgar M. Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Kedd 25 Szept. - 22:28
Nem tudom, hogy miért gondoltam, hogy Amelia hajlandó lesz velem reggelizni, és már aközben is ostobának érzem a gesztust, hogy leteszem a tányért az asztalra. Nekem sincs hirtelen étvágyam, mert belegondolok, hogy milyen érzéseket keltettem a húgomban és valószínű a többi családtagomban is azzal, ami történt. Persze nem azzal, hogy nem jelentkeztem, hanem azzal, hogy megharapott egy vérfarkas.
Talán lehet tolerálni, elviselni, túlélni, ha valaki vérfarkas, és Cailin valahogy képes ezen túl látni, de nem mertem megpróbálni a családommal kapcsolatban, hogy ők is így látnak-e engem. Nem hiszem, hogy kibírnám, ha anyám és a testvéreim úgy néznének rám, mint Hestia, és nem akartam igazán sajnálatot, szánalmat is. Éppen ezért meglep kicsit, hogy Amelia utánam jött azután, hogy tudta, mi történt, pedig egyértelmű volt, hogy rengeteg olyan emberrel kapcsolatban áll, aki ezt közölhette vele.
- Anyáék... ők tudják már?- furcsa módon nem látok undort vagy szánalmat, csak haragot a húgomon, de persze Amelia rengeteg időt töltött már a Rend tagjaként, nem meglepő, hogy tudja tolerálni ezt a betegséget. Egészen mást jelent vérfarkasnak lenni egy átlagos ember számára, az átlagember még most is a vad, zabolázatlan szörnyet látja ebben a betegségben, emberi alakban pedig jobb esetben is olyan leprásoknak tűnik minden vérfarkas, aki a legapróbb érintéssel terjeszti a kórságát.
Belekortyolok a kissé hideg teába, hogy kicsit csökkentsek a remegésemen, amit a hirtelen feltámadó érzelmi túltöltöttség okoz. Furán kellemes érzés, hogy legalább a családom egy része biztosan elfogad így, ugyanakkor elönt a szégyen azért, hogy meghoztam a döntést nélkülük. Én sem akartam volna soha, hogy például Amelia vagy Cedric hasonló helyzetben elfussanak, eltűnjenek, elmeneküljenek előlem, és valamilyen koszos sikátorban fejezzék be az életüket néhány piti bűnözőt üldözve, vagy egy prostituált mellett fekve egy szakadt, törött rugójú ágyon. Érthető persze, hogy nem éreztem úgy, ismerem a testvéreimet, amikor a saját feleségemet sem ismertem eléggé hozzá, hogy tudjam, mit fog tenni vagy mondani, gondolni rólam.
- Cailin... ő nem a szeretőm. A családját kiirtották a halálfalók, az utcán találtam rá, onnan hoztam ide, hogy biztonságban legyen.- kissé elvörösödök a gondolatra, ahogy eszembe jut, hogyan is láthatta a húgom ezt az egész helyzetet: fogtam egy fiatal lányt, és eltűntem egy vidéki horgászházban, a világ végén, ahol elvileg senki nem keresett. Logikus következtetés, bár nem igazán illik hozzám. A régi Edgarhoz nem illett; az új tett sokkal rosszabb dolgokat is a Zsebpiszokközben.
Leteszem a teát, és a húgomra nézek, miközben csendben elgondolkozom rajta, mennyire egyértelmű jelét adta annak, nem kedveli Hestiát. Talán mondta is. Furcsa, hogy milyen sokáig tartott, amíg észrevettem, mert nem akartam észrevenni. Annak ellenére, hogy segíteni próbáltam, hogy ez volt a munkám, mindig pocsék emberismerő voltam, nem ismertem fel az elrejtett, burkolt érzelmeket, sem azt, hogy mit titkolnak az emberek. Azt sem ismertem fel mindig elsőre, amit nem hogy nem titkoltak, de szinte a homlokukra tetováltattak. Azt sem tudom már megmondani, hogy mikor szeretett engem Hestia utoljára. Talán soha. Talán ő sem tudja.
- El kellett jönnöm. Hestia a történtek után nem akart látni, én pedig nem tudtam tovább elviselni az undorát.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Amelia Bones

Amelia Bones

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Szer. 23 Jan. - 8:40
Nagyon megindultan teszek-veszek a konyhában, pedig alig van itt valami, szóval végül tehetetlenségemben mosogatni kezdem ezt a három darab tányért, meg villát. Edgar mindig remekül értett hozzá, hogy vonja ki magát a közösségből, pedig soha egyikünk sem várta ezt tőle - anya miatta többet aggódott, mint kettőnkért, pedig Cednek még is hetente adtam büntetőmunkát, és miattam is folyt néha levélváltás a szülői ház és a házvezetőnk között.. De Edgar egy külön univerzum, és most is mélységesen sajnálja a létezését, miközben elfordulok róla, mert nem bírom elviselni, hogy nagyon is jogosnak tartja, hogy eltűnik előlünk, akik szeretjük.
- Szerintem sejtik, de én nem mondtam nekik semmit. Reméltem, hogy hazajössz velem, és te mondod el. - majdnem hozzáteszem, hogy felőlem hozhatod a szeretődet is, nagyobb lesz az öröm, hogy megkerültél, de persze, persze hogy nem a szeretőd, és persze, hogy eszedbe sem jut, hogy valaki feltételezheti rólad ezt a szentségtelenséget. Végzek a mosogatással, most olyan patinás sorrendben szárogatom őket, amilyet ez a konyha még biztosan nem is látott, és rám sem jellemző. - Várj, ő a Flint-lány? Te megtaláltad, és nem hoztad el a Rendhez?
Majdnem el is ejtem a villát - Edgar, életében először nem tette, ami helyes, vagy illő, hanem eltitkolta előlünk az elmúlt hónap legnagyobb felfedezését, hogy.. elképzelni sem tudom, mit játszanak épp itt. Flinték lánya, akinek a szüleit valódi életveszély volt elbújtatni, Flinték lánya, akiről a szülei azt hiszik, halott, Flinték lánya, aki betört a saját birtokukra.. megállok a mozdulat közepén, összepréselt ajkakkal bámulom a bátyámat, ezt a szent bolondot, aki jót akart, és a legrosszabbat tette, amit csak lehetett az összes között.
- Edgar.. eszedbe sem jutott, hogy segítséget kérj tőlünk a megmentéséhez? Én.. mégis mit művelsz vele itt? Edgar.. figyelj.. akármit is gondoltál.. nem rabolhatsz el egy fiatal lányt, miután a szüleit meg akarják ölni.. - egyszerre vagyok nagyon kínban és ideges, idegesen sóhajtok kettőt, mielőtt megkeresném újra a hangom - A szülei életben vannak, Moody.. Moody segített nekik. El sem tudom képzelni, mi fog történni, ha kiderül, hogy te... bármit is csinálsz vele itt titokban.
Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good


Ajánlott tartalom

C’est la vie

»
»
Vissza az elejére Go down

Rivalló flambírozva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Az élet véres csonkjai, avagy mennyire fájhat egy rivalló?

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Befejezetlen játékok-