Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Szer. 19 Szept. - 18:05
Soha se tudtam kacsázni. Elhajítom a kavicsot és akármennyire is a leglaposabbat választom, egyszerűen csak egy nagy csattanással elindul a tó feneke felé. Utoljára ez akkor zavart, mikor még a többi kisgyerekkel próbálkoztam és nekik ment nekem meg nem. Most viszont már senki nincsen itt, és azóta már jó pár év eltelt. Valójában már semmi jelentősége nincsen. Engem mégis most sokkal jobban idegesít, mint valaha.
Kijöttem ide kacsázni, de semmi… Már vagy a tizedik dobás, de még mindig semmi.
Persze alapvetően nem emiatt csesztem fel magamat. Annak az oka egy olyan nevű lány, akinek a neve L-lel kezdődik és Izzie-vel végződik. Egy tippetek lehet, hogy melyik ribanc az.
Elmentem hozzá, elé álltam és megkérdeztem tőle majdhogynem mindent. De nem vádaskodóan, nem mint valami megsértett kisfiú, dehogy. Szépen beszéltem vele, és próbáltam a lehető legnyugodt
abb lenni. Mert, hogy… istenit...Én reménykedtem, hogy mindez csak egy nagy hülyeség, egy félreértés. Értitek? A szívem mélyén reméltem, hogy tisztázza magát és.. Igen, ilyen bolond voltam. Ilyen bolond egy szerelmes szív.  Már megint a ködfátyol, az az istenverte rózsaszín köd, ami miatt vak voltam ezt az egészet észrevenni. Többször ez nem történhet meg velem, nem engedem.  Persze ő tagadta először az egészet. A képembe hazudott – ki tudja már, hogy hányadszorra. Én meg mint valami kiskutya faltam a szavait, egy pontig. Aztán valahogy kimondta, hogy ő sohase feküdne le egy olyan emberrel, mint az a Patrick. Persze teljesen feleslegesen én visszakérdeztem, hogy az meg ki, pedig már akkor tudtam, hogy a Hollóhátasok csapatkapitányáról beszél. Akit én előtte egyetlen egyszer sem említettem, és akivel a forrásaim szerint a szabadidejét töltötte. Itt szakadt el a cérna és fordult át az egész óriási nagy anyázásba mindkettőnk részéről. Nem vagyok büszke arra amiket mondtam… De...Ilyen egy összetört szív.
Mi a franc gondolt amúgy is… Hogy majd soha se derül ki? Hogy majd eljászhat mindkettőkkel? Vajon az a köcsög tudta, hogy közben én is vagyok? Persze, hogy tudta.
Én terveztem vele, és nem csak a jelent, hanem a jövőt is.
Nem is mérges vagyok, hanem dühös és mérhetetlenül csalódott. De nem egy cafka miatt – rá nem akarok több időt pazarolni az életemből –, hanem saját magam miatt. Hogy ilyen hülye módon belesétáltam a csapdájába.
Egy újabb kavics – ami a mérete miatt inkább már kő – hagyja el a kezemet, de már nem is figyelek a technikára. Többet nem erőltetem azt, ami nem megy. Egyenesen a tó közepe fel dobom olyan messzire, amennyire csak tudom. Majd ahogy hangos csattanással a vízbe érkezik és annak felületén megjelennek az első gyűrűk, én leengedem a testem mellé a karomat és kissé zihálva már csak azokra tudok figyelni.
Legszívesebben ordítanék, de nem csak úgy a semmibe, az égnek, hanem én saját magammal ordibálnék. Nem is, legszívesebben felpofoznám saját magamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Szer. 10 Okt. - 19:28




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Utáltam a képességemet, utáltam a látomásokat, utáltam az erőt, amivel megáldottak. A képek, a hangok és az érzések, ezek mind csak felzaklattak. De inkább gondolok azokra a képekre, a halálokra és a keserűségre, minthogy belegondoljak, hogy mit kell tennem. Igazából már két nap eltelt azóta, hogy kijelentette a prof, hogy nekem és Felmingnek együtt kell dolgoznunk. Tudom, hogy semmit sem fog csinálni és felőle adhatom be üresen is, de mégis csak meg kéne vele beszélnem, hogy mikor jön majd ráírni a nevét, hogy azért én mégse kapjak szar jegyet miatta. Szóval kénytelen leszek vele beszélni.
Nem kifejezetten utálom őt és nagy bajom nincs vele, csak hát... van a múlt, amit sose fogok tudni elfelejteni, vannak dolgok, melyeket az ember hiába akar, nem tud elfelejteni. Ilyen volt az édesanyám szavai, azok a rideg és gúnyos szavak, melyeket mindig a kinézetemre tett. Ilyen volt az édesapám pofonja, amit azért kaptam, mert megpróbáltam őket figyelmeztetni az elkerülhetetlen jövőre, mégsem hallgattak rám... Arthernél pedig azt nem fogom elfelejteni, hogy nem vette észre, hogy négy évig mennyire szerelmes voltam belé. Igaz nem volt elég bátorságom, hogy hozzá szóljak vagy bármit is mondjak neki, de hát... még kislány voltam, egy lány, akit még a családja sem szeretett, én sem szerettem magamat, akkor hogyan várhattam volna mástól, hogy szeressen engem? Végül pedig csak egyszerűen... nem szerettem őt.
Nem kellett volna szólnom neki, nem kellett volna figyelmeztetnem, hogy abban a pillanatban ne menjen be az ajtón. Hazudtam neki, én, aki mindig őszinte voltam, egyszer kénytelen voltam hazudni, hogy megmentsem őt az olyan ostoba tettől, amit abban a pillanatban tett volna. Egy rövid, egy igazán rövid látomás volt, amit két hónappal ezelőtt láttam, egészen addig a pillanatig nem értettem meg a jelentését vagy hogy éppen miről szól.
Egy sétára vágytam, egy hosszú és magányos sétára vágytam, ahol kicsit egyedül lehetek, ahol nem kell kevés barátnőm bajait hallgatnom. Néha nem baj, ha az ember egy kis magányra vágyik. Christa régebben megtanította, hogy hogyan kell kacsázni és elég ügyes voltam benne, még a kedvem is megjött hozzá, így hát elindultam a tó felé. Hallottam, hogy mekkora botrány volt abból, hogy az a lány megcsalta Artit. Azt hittem, hogy ha azon az ajtón nem lép be, hogy ha nem látja meg ténylegesen, akkor nem fognak szakítani, akkor nem derül ki, de hát... minden hazugság kiderül, minden mocsok a felszínre kerül és nincs menekvés, ezt talán legjobban a szüleim példájából tanultam meg. De hát mit tehettem volna? Én próbáltam nekik szólni, de hát... nem tudtam elárulni az egyetlen embert, aki szeretett, aki foglalkozott velem, aki gondoskodott rólam, képtelen voltam, egyszerűen képtelen voltam rá.
Már messziről látom, hogy van ott valaki, hogy van valaki a kedvenc helyemen és éppen azt csinálja, amit én akartam. Csak sóhajtottam egyet, majd folytattam az utamat, azt hittem, hogy nem érdekel, hogy ki van ott, hogy ki van ott, ahol én szerettem volna lenni, de mikor felismerem, csak megállok és nem hiszek a szememnek... Hátat kéne fordítanom, el kéne mennem innen, de végül csak lépdelek előre és megállok tőle két lépésre. - Szia. - köszönök neki halkan, gondolom, hogy éppen min gondolkodhat, így hát nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megkérdezni, hogy mikor ér rá megcsinálni a beadandót. - Csatlakozhatok? - úgy látszik, hogy az ember nehezen vetkőzi le a régi szokásait, még mindig... szeretek mindenkinek segíteni, még neki is.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Csüt. 11 Okt. - 20:43

A testem egy pillanatra megfeszül, és összeráncolt szemöldökkel nézek a hátam mögé. Nem, nem amiatt, hogy kicsoda, inkább csak a felismerés miatt, hogy nem egyedül vagyok. Talán a Szükség Szobájába kellett volna mennem. Némán bicentek egyet és próbálom a szívdobogásomat korrigálni. A vállaim lazábbá válnak, nyelek egyet, ami talán az erőteljesen kiemelkedő Ádám-csutkám miatt egy meglehetősen látszatos jelenség.
– Hali – apró halvány mosoly, pedig én sem tudom eldönteni valójában, hogy örülök a társaságának vagy sem.  Ugyan annyira szeretnék most emberek közelében lenni, mint amennyire nem. Igaz az éggel kiabálni már mellette kínosabb lenne, szóval talán épp az elmém épségének megőrzése miatt van itt.  Kis őrangyal, nem is rossz.
– Szabad országban élünk – asszem –, szóval ja,  maradj csak.  – Leülök a fűbe és újra a vizet nézem.
Ti észrevettétek már, hogy milyen ronda zöld színe van? Vajon létezik algátlanító bűbáj és ha igen akkor miért nem alkalmazzák?
Nem fogom elküldeni, nem vagyok holmi hisztis picsa, aki kisajátítja a területet magának csak mert megjött a menzesze és képtelen a normális gondolkodásra. Amúgy is, mit árthatna nekem ez a lány?   Kedves, cuki Ava, aki… Jó, bevallom néha kicsit fura. Például amikor ott az ajtónál elráncigált, majd… Az ajtónál… Lizzie.
Ahogy a tudatomig eljut az információ én már fordítom is az arcomat felé az előbbinél még jobban összeráncolt szemöldökkel és olyan rendülettel kezdek el beszélni, hogy egy pillanatra én is megijedek attól, hogy most feláll és elszalad. – Te tudtad, hogy Patrick kurja éppen a csajomat az ajtó mögött?  
Egy pillanatig várok, majd hangos szépnek egyáltalán nem nevezhető nevetésbe török a helyzet miatt. Basszák meg… Bassza meg mindegyik.  – Hányan tudta még, hogy ekkora idióta vagyok? Az egész suli tudta, hogy azok minden nap akkor ott bent reszelnek? – Magamon nevetek. Keserűen,széttörve,  de mégis vigyorogva. Most tuti hibbantnak néz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Csüt. 11 Okt. - 21:16




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Meggondolatlan és buta voltam, mindig ezt csinálom, ha meglátok egy szomorú és lehangolt embert. Nem tudom, hogy miért viselkedem így, mint egy... szeretetszolgálat? De nem, igazából nem szánalomból vagy sajnálatból segítek másokon, sokkal inkább az empátia miatt. Bár ezt egy sértett és szomorú embernek amúgy sem lehet megmagyarázni. Szóval jó tanács másoknak, sose kezdjetek magyarázkodásba, mert az csak okot ad a kételkedésre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre a reakcióra számítottam. Azt hittem, hogy vissza sem fog nekem köszönni, csak elküld majd a fenébe, nem éppen nézett ki úgy, mint aki vágyik mások társaságára, de mégis tudom, hogy az a legjobb, ha valaki ilyenkor megpróbál beszélni az ilyen emberekkel. Nem csak a lelket könnyíti meg a beszélgetés, pontosabban fogalmazva, nem csak a sértett félem segít, ha megnyílik, hanem az érte aggódó másik nyugalmát is elősegíti. Mondjuk én nem aggódom érte annyira, mint az exe, aki mindent tönkretett, aki összetörte ennek a szerencsétlen fiúnak a szívét ki tudja hányadszorra. De ő is hibás... megbocsájtott neki, talán hagynom kellett volna, hogy benyisson.
- Hidd el, ez az ország nem szabad. - mondom neki, miközben megvonom a vállamat. Mindent lassan már a halálfalók irányítanak és még ha ez nem is lenne elég, gyilkosságot terveznek, mészárlásokat, támadásokat, rajtaütéseket... De ezek az álmok, olyan homályosak, olyan... olyan távoliak, mintha a víz alól nézném végig őket, mintha valami blokkolná a képességemet, bárcsak legilimentor lennék. Az a képesség sokkal jobb és nem is ennyire rossz, az ellen még védekezni is lehet, de... a látomások jönnek, nem számít, hogy szeretném e vagy sem.
Mivel nem volt ellene, így odasétáltam mellé, majd leültem tőle három lépés távolságban és a víztükrét néztem, ahogyan megtörik rajta a fény. Szerettem a víz hullámzását nézni, érezni a víz illatát, érezni bőrömön azt a hideg szellőt és olyan hirtelen teszi fel a kérdést, hogy én megdermedek és hirtelen még levegőt venni is elfelejtek... - Arther... - mondom ki halkan a nevét és nem tudom, hogy hogyan folytassam, így inkább befogtam a számat. Nincs jó válasz, erre sehogyan sem lehet jól felelni.
A nevetése cseppet megijeszt és ez nem segít... mégis csak komolyan aggódom érte. Nem, nem fogok rápillantani, csak a víz tükrét nézem, átölelem kezeimmel a lábaimat és államat a térdeimre rakom. - Ha folyton a múltban élsz, akkor lemaradsz a lehetőségekről, amit a jövő nyújthat csak. - tényleg kezdek olyan lenni, mint egy bölcs nagymama. De még mielőtt bármit is mondhatna, mielőtt sértésnek vehetné vagy támadásnak a szavaimat, inkább megszólalok gyorsan előtte. - De még friss a seb, így érthető a viselkedésed.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Pént. 12 Okt. - 23:01
Egész életemben alig beszéltem vele egy két mondatnál többet, pedig megtehettem volna rengetegszer, de ez egyáltalán nem állít meg az ilyesféle nyílt mondatok megtételében. Jó, nagy eséllyel csak egy rossz pillanatban talált meg. Vagy igazából talán mindig ilyen vagyok. A szüleim  általában annyi faszságot hordanak össze, hogy valójában már nem hiszem hogy létezik olyan téma, ami mindenkit annyira megdöbbentene, hogy valami drasztikus történne.
– Akkor erről nem fogunk vitatkozni. – bólintok egyet és van egy sejtésem, hogy egyre gondolok. Ezért is akarok lelépni. Itt hagyni ezt a sok szarságot… Persze tudom, hogy kegyetlenség mindenhol létezik és gyávaság elmenekülni, de nem érzem azt, hogy maradnom kéne. Nekem valami másért kell harcolnom, élnem, vagy inkább máshogyan… Meg kell találnom azt a dolgot, ami miatt ezt az egészet a magaménak érezném. Az egész alatt pedig lényegében az életemet értem. Tizenhét évesen ilyeneken gondolkozok… Most már értitek hogy legszívesebben miért pakolnék össze még ma és húznék el? Túl sok szarság van itt.
– A világ jelenleg fos.  – Olyan egyszerűséggel ejtem ki ezt a mondatot mintha csak az időjárásról beszélgetnék vele. Semmi érzelem, vagy drasztikusabb hangsúlyozás, egyszerűen csak kimondom. Mintha csak egy szalagcím lenne, ami valójában hibás. Minek is kell oda az a “jelenleg” ?
Azt még megértem, hogy rám köszön, de azt hogy még le is ül mellém már tényleg nem tudom hova rakni.
Lehet hogy nem kellett volna letámadnom ki a saját bajaimmal, de egyszerűen kijött belőlem. Legszívesebben még mondanék minimum három mondatot Mr és Mrs. Kurvaanyádról, de vissszafogom magamat, mert látom, hogy már ezzel is mennyire kiakasztottam. Lehet, hogy nem a kis szende Avan előtt kéne kiborulni. De hát ő jött ide, ezzel pedig vállalta a felelősséget. Asszem.
Nem nézem, hogy mit csinál, de van egy sejtésem, hogy elég kellemetlenül érzi magát. Én is azt tenném. Én például utálom mikor egy ismeretlen elkezdi kifejteni nekem az életét és a bajait, és úgy kell tennem mintha érdekelne. Most még is ugyan ezt teszem, de hát baszki…jól esik.
Esküszöm, hogy nem akarom megbántani, tényleg nem… – Ugye tudod hogy ilyenkor az égvilágon semmit se segítenek az ilyen hegyi beszédek és inkább nevetségesnek hatnak? – Nyugodtabb már a hangom, de ez nem jelenti azt, hogy én is az vagyok.
Felhorkanok egyet gőgösen, mintha valami rosszat mondana. Tudom, hogy nem…Tudom, de… – Téma kerülés. Nem is olyan rossz taktika Avantika. Szóval akkor… Tudtál róla vagy sem? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Szomb. 13 Okt. - 11:56




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Igazából már lassan kezd ez az egész átcsapni szánalmasba és talán éppen ezért szántam meg, hogy valaki felkapja a földről... Biztosan erre gondolnának mások, hallottam pletykákat és igen, nem vagyok süket, az már más kérdés, hogy teljesen hidegen hat engem. Sokan mondják, hogy egy idióta volt, hogy a suli legnagyobb ribancával jött össze és vak volt és bolond, hogy elhitt neki mindent, talán én is valami hasonlót gondolok, biztosan voltak apró jelek, de nem lehet elítélni. Ilyen az, amikor valaki szerelmes, amikor valaki feltételek nélkül szeret valakit. Ritka, de létezik, legalábbis a mesékben.
Én is csak bólintok egyet, halálfalók, ott vannak mindenhol és mindent elakarnak venni. Ha kezükbe kerül a hatalom, ha ők fognak uralkodni, akkor nekünk végünk, legalábbis én biztosan nem fogok itt maradni, lelépek Ameriká vagy igazából szívesen bárhova, de nehéz lesz elrángatni magammal Christát, szinte lehetetlen, de megpróbálom.
Érthető a reakciója és az is, amit mond, én mégis egy kis túlzásnak érzem, már kezd túlmenni egy egészséges határon. A csalódás sosem kellemes és nagyon rossz, rossz érzés olyan csalódni, akit nagyon szeretünk, de ez még nem a világ vége. Egy pofon, egy pofon az élettől, ami erősebbé és okosabbá tesz a következő alkalomhoz. Persze nem hiszem, hogy ő ezt így fogná fel, nem is ismerem, csak négy évig oda voltam érte és most kell rájönnöm, hogy több van benne, mint egy elcseszett rossz fiú. Sokszor kerül bajba, sokszor olyant tesz, amit nem kéne, lehet az egész mögött szeretett és figyelem hiány állna? - Akkor tégy ellene, hogy ne legyen fos. - vonom meg a vállamat és még mindig a vizet bámulom, majd megfogok egy kis kavicsot és eldobom, tizenegyet pattan, hát mégsem felejtettem el kacsázni. Ha Christa látta volna, akkor büszke lenne rám.
Egy okból nem szeretnék vele beszélni, mégpedig az, hogy én rángattam el az utolsó pillanatban attól az ajtótól és miattam nem bukott le akkor és ott a barátnője. És nem szeretnék erről beszélni, egyáltalán nem akarom, hogy szóba kerüljön, az lenne a legjobb, ha erről nem beszélnénk, de hát... csak szóba hozza és kérdéseket tesz fel, én pedig próbálok kitérő választ adni, de gondolom, hogy nem fogja feladni.
- Engem nem zavar, hogy nevetségesnek tartasz. Mindenkinek van egy véleménye, a tied ez, elfogadom. - vonom meg a vállamat, majd felveszem a következő kavicsot és eldobom, ez csak tízet pattan. Miért nem érdekel a véleménye? Mert semmit sem jelent nekem, nem adok egy olyan ember véleményére, aki nem ismer engem és aki csak egy idegen a szemembe. Nem kell kedvelnie, nem kell megfogadnia, amit mondok neki, az sem érdekel különösebben, hogy ha megutál vagy megharagszik rám.
- Talán igen, talán nem. Változtat a dolgokon? Megváltozik a múlt? - kérdezem tőle egy sóhaj keretében, majd mielőtt még bármit mondhatna, folytatom. Biztosan valami hülyeséget fog beképzelni. - Ha azt mondom igen, akkor azt hiszed neki falaztam és azt hiszed, hogy most miatta vagyok itt. Ha azt mondom nem, akkor meg nem hiszel nekem, hiszen micsoda véletlen lenne, hogy pont abban a pillanatban, pont akkor viszlek el onnan. - igen, pontosan megbántam, hogy leültem ide mellé. De minden szavam igaz, nincs jó válasz a kérdésére, mert egyiket sem hinné el, vagy éppen a legrosszabbat feltételezné.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Kedd 16 Okt. - 15:08
Inkább nem mondok erre semmit, csak egy aprót bólintok határozatlanul, hogy legalább valamiféle reakciót adjak. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk. Én inkább mostanában a teljes társadalmunkban csalódok, és erre csak egy lapáttal tett rá Lizziet… Nem is szabadott volna meg lepődnöm. Csak áltattam magamat. A jelek szerint ezen az iskola nagy része nem igazán lepődött meg. Ők tudtak róla, én nem. Ez egyre világosabb számomra. Nem, nem voltam akkora idióta, hogy nem tudtam arról, hogy nem én vagyok az első fiú az életében…. Egyszerűen csak elhittem, hogy legalább 5 percig én vagyok az egyetlen.
Persze, hogy csak tennem kéne ellene… Neki is csak tenni kéne ellene, mindenkinek. Én tudom, hogy hogyan oldhatnám meg a saját fosságaimat, de nem érzem magamat annak az alkatnak, aki máséval is képes lenne ezt megtenni.
Velem ellentétben ő nagyon is tud kacsázni, sőt… Enyhén irigykedve figyelem a mozdulatait. Innen olyan egyszerűnek tűnik. Talán, ha nyugodtabb lennék, akkor sikerülne. Csak meg kell tanulnom nyugodtnak lenni. A kisgyereknek hány évesen is tanítják meg? Nem tudom, az én anyám pedagógiai tudása eléggé hiányos, a legtöbb dolgot magamtól fedeztem fel.
Ahogy felteszem a kérdést látom a viselkedésén, hogy valami nincsen rendben. Ez, pedig egy erős jelzés az igazamra. Tud valamit, vagyis akkor tudta, hamarabb mint én. Olyan nehéz ezt beismerni? Vagy egyszerűen nekem könnyebb hazudni? Ezt is lenyelem. Nem igaz?
– Nem téged tartalak nevetségesnek, hanem az ilyen retorikát. Témakerülés, ködösítés… Legjobb páros. – Azt hiszi, hogy nem veszem észre? Igen, eddig sok mindent nem vettem észre, de most már nyitott szemekkel akarom járni a világot.  Kérdéseket teszek fel, és válaszokat akarok kapni ezekere. Nem fogom ezt egy vállrándítással elintézni. Ott volt Avan, és nem csak véletlenül, éreztem.
– Hogy változtat e? Hát persze, hogy nem. A múltat nem tudom megváltoztatni. – Vagy legalább is nem biztonságos módon, igaz egyes időnyerők már elég szép teljesítményre képesek, de hatásukat még mindig nem ismerjük megfelelően… Mintha engem ez bármikor is megállított volna, vicces. – De ha elmondod az igazat, akkor az segít a megértésében. Nem gondolom, hogy valami lehetetlenséget kérnék. És nem, nem gondolom, hogy neki falazol. Tudom, hogy nem ismeritek egymást, vagy legalább nem annyira, hogy egy ilyet elválalj. Lizzie amúgy se szereti mással intézni a dolgait. Ennyire még én is ismerem. – Vagyis nagyon remélem. – Hogy őrt álltál? Persze ez teljes mértékben lehetséges, de nem hiszem, hogy így van. Ha viszont tényleg, akkor egyszerűen csak be kell ismerned. Ennyi… Csak ennyi, semmi más. Nem kérek többet csak egy választ. Nem te vagy az egyetlen szerintem, aki tudott a kisprogramukról – Ma ebédnél a hollóhátas kvidicsezők hangosan felnevettek mikor elmentem mellettük. Hamarosan az egyik nagyon fájlalta a gyomorszáját –  Lizzievel már véget ért, a helyzeten egyáltalán nem tud rontani. Sőt, legalább abban az idióta hitben tudok ma elaludni, hogy Elizabeth legalább egy ilyen kis apróságot megtett az igazság kiderülése ellen és nem telibe szart az egészbe, mint ahogyan valójában tette. – Csak úgy ömölnek belőlem a szavak, mintha egy vízesés lennék, átszőve mély csalódottsággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Kedd 16 Okt. - 16:03




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Talán mégis inkább örülnöm kéne annak, hogy nem vagyok legilimentor, hiszen most csak azt hallgatnám a fejéből, hogy az exe így meg úgy. Igazából sosem értettem, hogy mi az a szerelem, szerencsére nem is tapasztaltam, de kívülállóként könnyű megmondani, hogy mit kéne tenni és mit nem. Valahogy érzékem van ehhez, csak magamnak nem tudok kapcsolatot teremteni, bár jól is van ez így, nincs szükségem senki.... Hiába mondja Christa, hogy kell valaki, nekem NINCS szükségem valakire a kiteljesedéshez, nincs szükségem a sok gonddal járó kapcsolatra és... semmi ehhez hasonló, az emberi szív gyenge és törékeny, szerelmesen kétszer olyan törékeny, mint általában.. Csak rá kell néznem Artherre és egy életre elmegy a kedvem a párkapcsolatoktól, ő egy igazi példa arra, milyen ha összetörik az ember szívét. Biztosan szar érzés lehet, de hát ez van.
Csak megforgatom a szemeimet, ki gondolta volna, hogy ő csak ennyit fog felfogni a dologból. - Ezeknek az általad nevetséges és ködösítősnek ítélt retorikák komoly mondandóval rendelkeznek. - vonom meg a vállamat és mielőtt bármit mondana megszólalok. - Mindegy, teljesen felesleges. - mondom egy sóhaj közepette, majd igazából elgondolkodom, hogy miért vagyok ekkora balek. Én csak segíteni szeretnék neki, mert azt hittem, hogy szüksége van társaságra és egy beszélgetőpartnerre, de csak azt látom, hogy nem engedte el ezt a lányt és talán soha nem is fogja elengedni. Fáj neki a múlt, átgondolja a dolgokat, de végül talán visszamegy hozzá. Ki tudja, kiszámíthatatlan a jövő.
Figyelmesen hallgatok és nem szólok közben, meghallgatom minden szavát és nem tudom, hogy mit mondjak. Örülök, hogy kinézi nekem, hogy neki falaztam, mintha ismerném azt a lányt, eddig szinte a nevét sem tudtam. - Félelmetes, hogy mennyire vak vagy és mégis mennyire intelligens. - jegyzem meg halkan, majd végül felé fordulok és a szemeibe nézek. - Ha ez a vágyad, hogy nyugodtan aludhass... igen, falaztam neki, egy ostoba liba vagyok, aki becsicskul másoknak. - mondok ennyit kissé talán gúnyosabban, mint kéne és felállok, majd elindulok az iskola felé. Menthetetlen és bolond egyszerre... Remélem ez fogja beárnyékolni az életét, hogy az exe mit csinált, remélem, hogy a családja majd eltartja és hagyja, hogy egy idiótává váljon. "Tökéletes faszparaszt alapanyag."


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Hétf. 22 Okt. - 15:44
Szóval szerinte majd minden rendben lesz, ha meghallgatok egy-két ilyen igen csak okosnak tűnő mondatot? Mindent megjavít a boldogság, a szeretet, az idő, meg a faszomtudja… Jah, teljesen. Mit is szoktak erre mondani a muglik? Fogalmam sincsen már, de az még megvan, hogy köze van valami Coelho nevű pasashoz. Az élet viszont nem így működik, és már bocsánat, hogy így fogadom tőle a tanácsokat, de nem emlékszem, hogy ő bármiféle tapasztalat alapján beszélne. Kicsi a Roxfort, kevés diákkal, így mindig lehet tudni, ha valakik járnak. Ilyen pletyka Avanról, pedig soha se keringett. Biztosan ezeket is a Reggeli Próféta egyik cikkéből szedte, vagy valamelyik általa annyira anyáskodósan védelmezett könyvéből.  – Lehet, hogy szerinted hagynom kéne az egészet és csak a jövőre koncetrálnom, de szerintem meg a jövőt csak akkor lehet elkezdeni, ha a múltat már teljesen elzártam. És az pedig nem abból áll, hogy a szőnyeg alá söpröm a gondokat és elfogadom, hogy egészen eddig hazugásban éltem, hanem gyökerestől fogom kitépni az életembő. Nagyon remélem, hogy ebben most nem fog akadályozni, hanem elmondod az igazat.
Számomra is nagyon meglepő, hogy mennyit beszélek. Általában ha valamit nem kapok meg akkor vagy kiverem a másikből; ha pedig lány, akkor hagyom a francba a hülyeségével. Most mégis az egész testem megfeszül, ahogy érzem, hogy titkolózik előttem és egyszerűen nem tudom elengedni.
– Ezt meg megpróbálom bóknak venni és nem sértésnek – bólintok egy aprót a fejemmel a tó irányába. Biztosan nagyon érdekelheti, hogy miről is beszélek neki. Igaz ő jött hozzám és kezdte el… – Persze, hogy vak vagyok. Egy vak idióta, aki mindent mindenkinek elhisz… Vagyis legalább egy valakinek. Elnézést, ha ezek után másoknál próbálom keresni az igazságot. Vagy inkább kussban maradjak és fogadjam el a helyzetet? Ennyi sem jár nekem, ha már ilyen hülye voltam? – Tudom valahol az agyam egy nagyon másodlagos részén, hogy nem rajta kéne levezetnem, hogy nem neki kéne ezeket mondanom, de nem tudok csöndben maradni. Túl sok bennem az indulat. Pillanatok alatt a helyzet kettőnk között nagyon elcsipősödik, pedig életemben most beszélek vele úgy először, hogy tényleg csak ketten vagyunk. Vajon mással is ilyen vagyok?  
Pár másodperc késéssel követem  a mozdulatait és ahogy fordulok utána már nyitom is a számat. – Nem erre gondoltam, bocs. Nem vagy ostoba liba, és nem hiszem azt, hogy bármi közöd is lenne Lizzie-hez, egyszerűen csak az igazat akarom tudni, ennyi. Igen, vagy nem. Kérlek Avan, ne nézz már te is paliamadárnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Vas. 28 Okt. - 12:50




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Látszik rajta, csak rá kell nézni és olvasni lehet az arcából, hogy mennyire nem érdekli az, amit mondok, sőt. Nem hogy csak nem érdekli, szerintem idegesíti is. De hát mindenki más, ő valahogy megrekedt azon a szinte, hogy minden egyes pillanatot meg kell ragadni, hogy folyton a múltban élhessünk. Persze van akik a boldogság miatt csinálják, de ő nem, ő sokkal inkább az önostorozás miatt csinálja, érdekel mikor jut el a mártírkodás szakaszába. Hiszen az ilyenek csávók szoktak a szerelem áldozatai lenni, később pedig nőgyűlölők vagy éppen nőkkel játszadozó faszok lesznek. Semmit sem tudok róla és ha őszinte akarok lenni, akkor nekem ez jó így is, ahogyan most van. Kiábrándultam belőle és átkozom a gyermek eszemet, de hát mit tehettem volna. Szép hosszú szőke haja volt, sovány volt és tipikus csibész mosoly volt az ajkain, akkor mintha szerettem volna a problémás fiúkat, meg hát valahogy vonzom őket, mint azt a debilt, akinek hála megint csak én csináltam meg a közös munkát... Igazából tudom, hogy ki fog akadni, de hát... nincs is jobb fegyver jelenleg a kezemben. - Ugye tudod hogy ilyenkor az égvilágon semmit se segítenek az ilyen hegyi beszédek és inkább nevetségesnek hatnak? - idézem fel a nekem mondott sorait, próbálva utánozni a hanglejtését és a mondatának ritmusát. Talán megfog sértődni, talán nem... Nála ezt nem lehet tudni, bár jelenleg nem érdekel.
Ő tipikusan az a srác, akiből senki nem nézné ki, hogy mekkora egy állat tud lenni, de én nem vagyok ilyen szűklátáskörű... Én belőle sokkal inkább kinézem, hogy nekem ront és megtámad, mint egy kigyúrt férfiállatból. Szerintem az ilyen fiúk - amilyen ő is - sokkal veszélyesebbek, mint az átlag. Ha vele lennék kettesben egy sikátorban, akkor félnék, de tudom, hogy megtudnám magam védeni, mégis csak jó párbajozó vagyok annak ellenére, hogy sokat olvasok és sokat tudok. Nem csak ismerem a varázslatokat, hanem jól is használom őket. Egyszer párbajoztam az állítólagos legjobbal és hamar legyőztem, olyan idióta volt és agresszív, hogy nem figyelt eléggé, de hát ez az ő problémája.
- Úgy értelmezed, ahogyan szeretnéd. - mondom neki, miközben megvonom a vállamat. Engem egyáltalán nem zavar, ha sértésnek és gúnyolódásnak vette, igazam van és komolyan is gondolom, amit akkor mondtam. Tényleg félelmetes, hogy mennyire vak volt és mennyire nem látott át a dolgokon és engem az sem érdekel, hogy ilyen a szerelmes és blablabla. Az ember ha akar, akkor tud okos lenni még szerelmesen is, ha vannak intő jelek - már pedig biztos vagyok benne, hogy volt - egy kapcsolatban, akkor oda kell figyelni. - Te nem elfogadni akarod a helyzetet... Beleakarsz temetkezni az önsanyargatásba és a bánatba. - mondom neki szerintem eléggé egyértelműen. Mintha nem tudná, hogy ezt csinálja, mintha tagadásban élne, egy álomban, amiről nem akar felébredni. - Te csak fájdalmat akarsz és haragot, gyűlöletet majd pedig pár nap múlva bosszút vagy legalább annyit, hogy átélje azt, amit ő tett veled. - hiszen mindenki ezt akarja, azt akarja, hogy aki bántja őket, azokat ő is bántsa. Ilyen egyszerű a világ, mindenki rosszat akar az ő rosszakarójának. De hát ő tudja, senki sem szabhatja meg a másiknak, hogy mit érezzen.
Semmi kedvem vele folytatni ezt a beszélgetés... Talán éppen ezért indulok el az iskola felé, nem volt ennek semmi értelme, de egy dolog már teljesen tiszta előttem. Egyedül fogom megcsinálni a feladatot, ő úgysem fog segíteni, majd... megkérem, hogy írja oda a nevét, mintha olyan sok köze lett volna hozzá. - Abban az esetben, ha erre a kérdésre adott válaszom nem szül további kérdéseket felelek... - biztosan fog, csak rá kel nézni, talán már további száz kérdés van a fejében. - Igen, tudtam. - mondok ennyit, majd folytatom az utamat. 


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
11
Értékelés :
2

»
» Vas. 4 Nov. - 18:20
Látom rajta, hogy mit gondol rólam abból ahogyan néz rám. Biztosan azt hiszi, hogy valami megkeseredett lélek vagyok, aki nem tud tovább lépni… De hát baszki. Lehetne, hogy kapnék egy kis időt? Nem olyan régen tudtam meg. Igen, neki és a többi embernek, akik már régóta tudták, hogy Lizzie mekkor egy ribanc biztosan furcsán hathat, de nekem a kép csak most áll össze. Viszont meg kell találnom a hiányzó puzzle darabokat, hogy a teljes képet láthassam.  Bocs, ha nem akarom elfeledni ezt az egészet az egyik napról a másikra. Bocs, ha nem megy… Mert egyszerűen nem megy, erről van szó. Az agyam folyamatosan azon kattog, hogy milyen idióta vagyok, utána pedig azon, hogy milyen idióta vagyok amiatt, hogy ilyenen gondolkozok. Kész őrület az egész. Muszáj valahogy lezárnom ezt. Persze nagy eséllyel magamat ismerve ennek az lesz a vége, hogy valakinek beverem az orrát. Szóval annál még mindig jobb, hogy csak összeveszek emberekkel.
Muszáj mosolyra húznom a számat, de a nevetést elfolytom. – Ezt most megérdemeltem, jogos volt. – Bólintok egyet elismerően, majd rájövök, hogy valójában teljesen felesleges ezen vitázni, mert annyira különböző véleményen vagyunk. Amit ő mond az számomra a marhaság, amit meg én az számára. Hagyni kell, úgy se tudom megértetni vele, hogy mit is érzek. Nem is állunk olyan kapcsolatban hogy kelljen, igazából semmilyenben nem állunk. Furcsa is, hogy ilyen hirtelen ilyen heves beszélgetés alakult ki kettőnk között. Mert persze ez még távol áll egy igazi vitától… Csak hát velem általában nehéz vitatkozni, mármint… Én nem szoktam vitatkozni. Nem szoktam érdemesnek találni rá az embereket, hogy meggyőzzem őket. Általában csak csöndesen hallgatom a hülyeségeit, majd cselekszek, vagyis az öklöm cselekszik. Jó megoldó módszer? Hát… Még (!) nem rúgtak ki a suliból. Vagyis most lehet hogy elég közel állok hozzá, vagy legalább közel fogok, de az egy másik téma. Most egy gondomat kell elrendezni az pedig a szívem, az agyam és a farkam okozta zűr.
– Mindent a saját akaratom szerint szoktam értelmezni – Rántom meg a vállamat teljesen semmit mondóan. De amit ezután mond… Hát, először csak mosolyogni tudok, de nem szépen, inkább kicsit ijesztően. – Szóval ilyen jól ismersz? Biztosan így van… Most pedig megyek eret vágni egy sarokba. Ha jól értem… Szerinted most mosolyognom kéne és úgy tenni, mintha élvezném az életet? Jó megoldás, gratulálok. – Ő aztán a nagy Guru biztosan mindent helyesen tud.
Meghökkenek egy pillanatra azon, amit mond, majd egyenesen kitör belőlem. – Persze, hogy azt akarom… Igen. Most örülsz? Azt akarom, hogy neki is fájjon… Nem vagyok leprás. – Rázom meg a fejemet már előre. Most még nagyobb bolondnak hihet.
A saját gondolataimból most újra ő ránt ki egy pillanat alatt. Rögtön felelek – Nem lesz semmilyen más kérdésem.
Persze ahogy meghallom rögtön a fejemben megfogalmazódik 1001 és még több kérdés, de végül egyiket sem teszem fel.
– Köszönöm.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Csüt. 29 Nov. - 15:47




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Szánalmas, igazából ez a szó jut eszembe erről a drámáról, ami éppen a szemem előtt pereg le. Biztosan könnyebb ezt az egészet megértenie egy olyan embernek, aki volt már szerelmes és tudja, hogy milyen érzés ha megcsalják. Én eddig sem tapasztaltam meg és ezután sem fogom, egyszerűen nekem nincs szükségem szerelemre és azzal járó hülyeségekre. Én nem fogok alkalmazkodni, nem fogok senkinek sem a kedvére tenni, nem leszek senkinek sem a rabszolgája és... igazából én senkinek sem kellek. Mindenki tudja, hogy mit tettek a szüleim és sokan nem felejtik el, hogy milyen sorsot éltek meg a pincébe, sokszor bántanak olyan dologért, amiről egyáltalán nem tehetek. De hát ez az én gondom és nem másoké, talán szívességet is tesz nekem a világ, hogy nem jön senki sem, akibe valaha is szerelmes tudnék lenni. Köszönöm Merlin.
Soha többet nem fogok senkinek sem segíteni, még véletlenül sem hagyom, hogy segítsek valakinek az átkommal. Nem kellett volna megakadályozom, hogy ne nyissa ki azt az ajtót, legalább megölte volna a srácot és most nem lenne itt. Egy idióta csicska, hogy nem fogja fel, hogy egy idióta azért... ennek a mondatnak semmi értelme és ennek az egész beszélgetésnek sincs. - Ebben egyetértünk legalább. - vonom meg a vállamat és figyelem őt. Nekem nincs semmi bajom az ő gondolataival és próbálom befogadni azokat, de ő egy olyan személy, akit inkább eltaszítanék magamtól. Ő egy túl problémás személy, túl problémás gondolatokkal és cselekedetekkel, igaz az a lány undorító dolgot tett, de legalább ilyen sokáig kibírta mellette.
- Ki gondolta volna? - jegyzem meg cinikusan és meg is forgatom a szemeimet. Tudom, hogy rohadtul nem érdekli, hogy én mit mondok neki és az sem igazán érdekli, hogy mit gondolok a dolgokról, de hát ő tudja. Nagyon jól kihozott a sodromból azzal, hogy ekkora egy hülye és idióta, persze nem adom meg neki az örömöt, hogy ezt ki is mutassam neki. Ez a mosoly pedig nem ijeszt meg engem, egyáltalán nem, talán másokat meghatna, engem cseppet sem, zavartalanul nézek a szemébe. Arther Fleming, nem velem kéne szórakoznod. - Ki mondta ezt? A te problémamegoldói szinted annyiban kimerül, hogy majd jól megvered azt a gyereket megint, talán halálra... - vonom meg a vállamat és forgatom meg a szemeimet. Ő így oldja meg a problémáit. - És mi lesz... A végén még engem is megversz, mert nem tetszik, amit mondok? - vonom fel a szemöldökömet. Próbálkozni lehet drága Arther, de leátkozom a fejedet a nyakadról.
Cseppet sem meglepő, egy cseppet sem... Ezeket a szavakat és gondolkodást vártam tőle el. Mert most itt tart és itt is fog megragadni egy életen át, nem lesz más célja, nem fog másért küzdeni, csakhogy bizonyítson az exének, hogy megmutassa mit vesztett és mit dobott el. - ÉS mi lesz, ha elérted amit akartál? Boldog leszel, egy napig vagy kettőig, aztán újra ott lesz benned az űr és a fájdalom, egy darabig elleszel ezzel a bosszúval, de utána...? - minek is próbálok én vele kommunikálni és segíteni? Nem kér a segítségemből, nem kér a tanácsaimból és a szavaimból. Mielőtt bármit is mondhatna, újra szóra nyitom az ajkaimat. - Felejtsd el, nem mondtam semmit. - sóhajtok.
Dehogynem lesz semmilyen másik kérdés, csak nem teszed fel... Végül elmondom neki, amire kíváncsi volt. Pár másodpercig várok, hátha megtörik az akarata és kérdezni kezd. - Holnap délben eljössz a könyvtárba vagy elérem, hogy a tanár megbuktasson téged. - jelentem ki, majd elindulok az iskola felé. Szerintem elég érthetően mondtam el neki, hogy mi a helyzet, ha nem fogja fel, akkor az nem az én bajom már. 


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Avan x Arther

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok-