Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
2

»
» Szer. 19 Szept. - 18:05
Soha se tudtam kacsázni. Elhajítom a kavicsot és akármennyire is a leglaposabbat választom, egyszerűen csak egy nagy csattanással elindul a tó feneke felé. Utoljára ez akkor zavart, mikor még a többi kisgyerekkel próbálkoztam és nekik ment nekem meg nem. Most viszont már senki nincsen itt, és azóta már jó pár év eltelt. Valójában már semmi jelentősége nincsen. Engem mégis most sokkal jobban idegesít, mint valaha.
Kijöttem ide kacsázni, de semmi… Már vagy a tizedik dobás, de még mindig semmi.
Persze alapvetően nem emiatt csesztem fel magamat. Annak az oka egy olyan nevű lány, akinek a neve L-lel kezdődik és Izzie-vel végződik. Egy tippetek lehet, hogy melyik ribanc az.
Elmentem hozzá, elé álltam és megkérdeztem tőle majdhogynem mindent. De nem vádaskodóan, nem mint valami megsértett kisfiú, dehogy. Szépen beszéltem vele, és próbáltam a lehető legnyugodt
abb lenni. Mert, hogy… istenit...Én reménykedtem, hogy mindez csak egy nagy hülyeség, egy félreértés. Értitek? A szívem mélyén reméltem, hogy tisztázza magát és.. Igen, ilyen bolond voltam. Ilyen bolond egy szerelmes szív.  Már megint a ködfátyol, az az istenverte rózsaszín köd, ami miatt vak voltam ezt az egészet észrevenni. Többször ez nem történhet meg velem, nem engedem.  Persze ő tagadta először az egészet. A képembe hazudott – ki tudja már, hogy hányadszorra. Én meg mint valami kiskutya faltam a szavait, egy pontig. Aztán valahogy kimondta, hogy ő sohase feküdne le egy olyan emberrel, mint az a Patrick. Persze teljesen feleslegesen én visszakérdeztem, hogy az meg ki, pedig már akkor tudtam, hogy a Hollóhátasok csapatkapitányáról beszél. Akit én előtte egyetlen egyszer sem említettem, és akivel a forrásaim szerint a szabadidejét töltötte. Itt szakadt el a cérna és fordult át az egész óriási nagy anyázásba mindkettőnk részéről. Nem vagyok büszke arra amiket mondtam… De...Ilyen egy összetört szív.
Mi a franc gondolt amúgy is… Hogy majd soha se derül ki? Hogy majd eljászhat mindkettőkkel? Vajon az a köcsög tudta, hogy közben én is vagyok? Persze, hogy tudta.
Én terveztem vele, és nem csak a jelent, hanem a jövőt is.
Nem is mérges vagyok, hanem dühös és mérhetetlenül csalódott. De nem egy cafka miatt – rá nem akarok több időt pazarolni az életemből –, hanem saját magam miatt. Hogy ilyen hülye módon belesétáltam a csapdájába.
Egy újabb kavics – ami a mérete miatt inkább már kő – hagyja el a kezemet, de már nem is figyelek a technikára. Többet nem erőltetem azt, ami nem megy. Egyenesen a tó közepe fel dobom olyan messzire, amennyire csak tudom. Majd ahogy hangos csattanással a vízbe érkezik és annak felületén megjelennek az első gyűrűk, én leengedem a testem mellé a karomat és kissé zihálva már csak azokra tudok figyelni.
Legszívesebben ordítanék, de nem csak úgy a semmibe, az égnek, hanem én saját magammal ordibálnék. Nem is, legszívesebben felpofoznám saját magamat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Szer. 10 Okt. - 19:28




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Utáltam a képességemet, utáltam a látomásokat, utáltam az erőt, amivel megáldottak. A képek, a hangok és az érzések, ezek mind csak felzaklattak. De inkább gondolok azokra a képekre, a halálokra és a keserűségre, minthogy belegondoljak, hogy mit kell tennem. Igazából már két nap eltelt azóta, hogy kijelentette a prof, hogy nekem és Felmingnek együtt kell dolgoznunk. Tudom, hogy semmit sem fog csinálni és felőle adhatom be üresen is, de mégis csak meg kéne vele beszélnem, hogy mikor jön majd ráírni a nevét, hogy azért én mégse kapjak szar jegyet miatta. Szóval kénytelen leszek vele beszélni.
Nem kifejezetten utálom őt és nagy bajom nincs vele, csak hát... van a múlt, amit sose fogok tudni elfelejteni, vannak dolgok, melyeket az ember hiába akar, nem tud elfelejteni. Ilyen volt az édesanyám szavai, azok a rideg és gúnyos szavak, melyeket mindig a kinézetemre tett. Ilyen volt az édesapám pofonja, amit azért kaptam, mert megpróbáltam őket figyelmeztetni az elkerülhetetlen jövőre, mégsem hallgattak rám... Arthernél pedig azt nem fogom elfelejteni, hogy nem vette észre, hogy négy évig mennyire szerelmes voltam belé. Igaz nem volt elég bátorságom, hogy hozzá szóljak vagy bármit is mondjak neki, de hát... még kislány voltam, egy lány, akit még a családja sem szeretett, én sem szerettem magamat, akkor hogyan várhattam volna mástól, hogy szeressen engem? Végül pedig csak egyszerűen... nem szerettem őt.
Nem kellett volna szólnom neki, nem kellett volna figyelmeztetnem, hogy abban a pillanatban ne menjen be az ajtón. Hazudtam neki, én, aki mindig őszinte voltam, egyszer kénytelen voltam hazudni, hogy megmentsem őt az olyan ostoba tettől, amit abban a pillanatban tett volna. Egy rövid, egy igazán rövid látomás volt, amit két hónappal ezelőtt láttam, egészen addig a pillanatig nem értettem meg a jelentését vagy hogy éppen miről szól.
Egy sétára vágytam, egy hosszú és magányos sétára vágytam, ahol kicsit egyedül lehetek, ahol nem kell kevés barátnőm bajait hallgatnom. Néha nem baj, ha az ember egy kis magányra vágyik. Christa régebben megtanította, hogy hogyan kell kacsázni és elég ügyes voltam benne, még a kedvem is megjött hozzá, így hát elindultam a tó felé. Hallottam, hogy mekkora botrány volt abból, hogy az a lány megcsalta Artit. Azt hittem, hogy ha azon az ajtón nem lép be, hogy ha nem látja meg ténylegesen, akkor nem fognak szakítani, akkor nem derül ki, de hát... minden hazugság kiderül, minden mocsok a felszínre kerül és nincs menekvés, ezt talán legjobban a szüleim példájából tanultam meg. De hát mit tehettem volna? Én próbáltam nekik szólni, de hát... nem tudtam elárulni az egyetlen embert, aki szeretett, aki foglalkozott velem, aki gondoskodott rólam, képtelen voltam, egyszerűen képtelen voltam rá.
Már messziről látom, hogy van ott valaki, hogy van valaki a kedvenc helyemen és éppen azt csinálja, amit én akartam. Csak sóhajtottam egyet, majd folytattam az utamat, azt hittem, hogy nem érdekel, hogy ki van ott, hogy ki van ott, ahol én szerettem volna lenni, de mikor felismerem, csak megállok és nem hiszek a szememnek... Hátat kéne fordítanom, el kéne mennem innen, de végül csak lépdelek előre és megállok tőle két lépésre. - Szia. - köszönök neki halkan, gondolom, hogy éppen min gondolkodhat, így hát nem hiszem, hogy jó ötlet lenne megkérdezni, hogy mikor ér rá megcsinálni a beadandót. - Csatlakozhatok? - úgy látszik, hogy az ember nehezen vetkőzi le a régi szokásait, még mindig... szeretek mindenkinek segíteni, még neki is.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
2

»
» Csüt. 11 Okt. - 20:43

A testem egy pillanatra megfeszül, és összeráncolt szemöldökkel nézek a hátam mögé. Nem, nem amiatt, hogy kicsoda, inkább csak a felismerés miatt, hogy nem egyedül vagyok. Talán a Szükség Szobájába kellett volna mennem. Némán bicentek egyet és próbálom a szívdobogásomat korrigálni. A vállaim lazábbá válnak, nyelek egyet, ami talán az erőteljesen kiemelkedő Ádám-csutkám miatt egy meglehetősen látszatos jelenség.
– Hali – apró halvány mosoly, pedig én sem tudom eldönteni valójában, hogy örülök a társaságának vagy sem.  Ugyan annyira szeretnék most emberek közelében lenni, mint amennyire nem. Igaz az éggel kiabálni már mellette kínosabb lenne, szóval talán épp az elmém épségének megőrzése miatt van itt.  Kis őrangyal, nem is rossz.
– Szabad országban élünk – asszem –, szóval ja,  maradj csak.  – Leülök a fűbe és újra a vizet nézem.
Ti észrevettétek már, hogy milyen ronda zöld színe van? Vajon létezik algátlanító bűbáj és ha igen akkor miért nem alkalmazzák?
Nem fogom elküldeni, nem vagyok holmi hisztis picsa, aki kisajátítja a területet magának csak mert megjött a menzesze és képtelen a normális gondolkodásra. Amúgy is, mit árthatna nekem ez a lány?   Kedves, cuki Ava, aki… Jó, bevallom néha kicsit fura. Például amikor ott az ajtónál elráncigált, majd… Az ajtónál… Lizzie.
Ahogy a tudatomig eljut az információ én már fordítom is az arcomat felé az előbbinél még jobban összeráncolt szemöldökkel és olyan rendülettel kezdek el beszélni, hogy egy pillanatra én is megijedek attól, hogy most feláll és elszalad. – Te tudtad, hogy Patrick kurja éppen a csajomat az ajtó mögött?  
Egy pillanatig várok, majd hangos szépnek egyáltalán nem nevezhető nevetésbe török a helyzet miatt. Basszák meg… Bassza meg mindegyik.  – Hányan tudta még, hogy ekkora idióta vagyok? Az egész suli tudta, hogy azok minden nap akkor ott bent reszelnek? – Magamon nevetek. Keserűen,széttörve,  de mégis vigyorogva. Most tuti hibbantnak néz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Csüt. 11 Okt. - 21:16




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Meggondolatlan és buta voltam, mindig ezt csinálom, ha meglátok egy szomorú és lehangolt embert. Nem tudom, hogy miért viselkedem így, mint egy... szeretetszolgálat? De nem, igazából nem szánalomból vagy sajnálatból segítek másokon, sokkal inkább az empátia miatt. Bár ezt egy sértett és szomorú embernek amúgy sem lehet megmagyarázni. Szóval jó tanács másoknak, sose kezdjetek magyarázkodásba, mert az csak okot ad a kételkedésre.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy erre a reakcióra számítottam. Azt hittem, hogy vissza sem fog nekem köszönni, csak elküld majd a fenébe, nem éppen nézett ki úgy, mint aki vágyik mások társaságára, de mégis tudom, hogy az a legjobb, ha valaki ilyenkor megpróbál beszélni az ilyen emberekkel. Nem csak a lelket könnyíti meg a beszélgetés, pontosabban fogalmazva, nem csak a sértett félem segít, ha megnyílik, hanem az érte aggódó másik nyugalmát is elősegíti. Mondjuk én nem aggódom érte annyira, mint az exe, aki mindent tönkretett, aki összetörte ennek a szerencsétlen fiúnak a szívét ki tudja hányadszorra. De ő is hibás... megbocsájtott neki, talán hagynom kellett volna, hogy benyisson.
- Hidd el, ez az ország nem szabad. - mondom neki, miközben megvonom a vállamat. Mindent lassan már a halálfalók irányítanak és még ha ez nem is lenne elég, gyilkosságot terveznek, mészárlásokat, támadásokat, rajtaütéseket... De ezek az álmok, olyan homályosak, olyan... olyan távoliak, mintha a víz alól nézném végig őket, mintha valami blokkolná a képességemet, bárcsak legilimentor lennék. Az a képesség sokkal jobb és nem is ennyire rossz, az ellen még védekezni is lehet, de... a látomások jönnek, nem számít, hogy szeretném e vagy sem.
Mivel nem volt ellene, így odasétáltam mellé, majd leültem tőle három lépés távolságban és a víztükrét néztem, ahogyan megtörik rajta a fény. Szerettem a víz hullámzását nézni, érezni a víz illatát, érezni bőrömön azt a hideg szellőt és olyan hirtelen teszi fel a kérdést, hogy én megdermedek és hirtelen még levegőt venni is elfelejtek... - Arther... - mondom ki halkan a nevét és nem tudom, hogy hogyan folytassam, így inkább befogtam a számat. Nincs jó válasz, erre sehogyan sem lehet jól felelni.
A nevetése cseppet megijeszt és ez nem segít... mégis csak komolyan aggódom érte. Nem, nem fogok rápillantani, csak a víz tükrét nézem, átölelem kezeimmel a lábaimat és államat a térdeimre rakom. - Ha folyton a múltban élsz, akkor lemaradsz a lehetőségekről, amit a jövő nyújthat csak. - tényleg kezdek olyan lenni, mint egy bölcs nagymama. De még mielőtt bármit is mondhatna, mielőtt sértésnek vehetné vagy támadásnak a szavaimat, inkább megszólalok gyorsan előtte. - De még friss a seb, így érthető a viselkedésed.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
2

»
» Pént. 12 Okt. - 23:01
Egész életemben alig beszéltem vele egy két mondatnál többet, pedig megtehettem volna rengetegszer, de ez egyáltalán nem állít meg az ilyesféle nyílt mondatok megtételében. Jó, nagy eséllyel csak egy rossz pillanatban talált meg. Vagy igazából talán mindig ilyen vagyok. A szüleim  általában annyi faszságot hordanak össze, hogy valójában már nem hiszem hogy létezik olyan téma, ami mindenkit annyira megdöbbentene, hogy valami drasztikus történne.
– Akkor erről nem fogunk vitatkozni. – bólintok egyet és van egy sejtésem, hogy egyre gondolok. Ezért is akarok lelépni. Itt hagyni ezt a sok szarságot… Persze tudom, hogy kegyetlenség mindenhol létezik és gyávaság elmenekülni, de nem érzem azt, hogy maradnom kéne. Nekem valami másért kell harcolnom, élnem, vagy inkább máshogyan… Meg kell találnom azt a dolgot, ami miatt ezt az egészet a magaménak érezném. Az egész alatt pedig lényegében az életemet értem. Tizenhét évesen ilyeneken gondolkozok… Most már értitek hogy legszívesebben miért pakolnék össze még ma és húznék el? Túl sok szarság van itt.
– A világ jelenleg fos.  – Olyan egyszerűséggel ejtem ki ezt a mondatot mintha csak az időjárásról beszélgetnék vele. Semmi érzelem, vagy drasztikusabb hangsúlyozás, egyszerűen csak kimondom. Mintha csak egy szalagcím lenne, ami valójában hibás. Minek is kell oda az a “jelenleg” ?
Azt még megértem, hogy rám köszön, de azt hogy még le is ül mellém már tényleg nem tudom hova rakni.
Lehet hogy nem kellett volna letámadnom ki a saját bajaimmal, de egyszerűen kijött belőlem. Legszívesebben még mondanék minimum három mondatot Mr és Mrs. Kurvaanyádról, de vissszafogom magamat, mert látom, hogy már ezzel is mennyire kiakasztottam. Lehet, hogy nem a kis szende Avan előtt kéne kiborulni. De hát ő jött ide, ezzel pedig vállalta a felelősséget. Asszem.
Nem nézem, hogy mit csinál, de van egy sejtésem, hogy elég kellemetlenül érzi magát. Én is azt tenném. Én például utálom mikor egy ismeretlen elkezdi kifejteni nekem az életét és a bajait, és úgy kell tennem mintha érdekelne. Most még is ugyan ezt teszem, de hát baszki…jól esik.
Esküszöm, hogy nem akarom megbántani, tényleg nem… – Ugye tudod hogy ilyenkor az égvilágon semmit se segítenek az ilyen hegyi beszédek és inkább nevetségesnek hatnak? – Nyugodtabb már a hangom, de ez nem jelenti azt, hogy én is az vagyok.
Felhorkanok egyet gőgösen, mintha valami rosszat mondana. Tudom, hogy nem…Tudom, de… – Téma kerülés. Nem is olyan rossz taktika Avantika. Szóval akkor… Tudtál róla vagy sem? Egyszerű kérdés, egyszerű válasz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Szomb. 13 Okt. - 11:56




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Igazából már lassan kezd ez az egész átcsapni szánalmasba és talán éppen ezért szántam meg, hogy valaki felkapja a földről... Biztosan erre gondolnának mások, hallottam pletykákat és igen, nem vagyok süket, az már más kérdés, hogy teljesen hidegen hat engem. Sokan mondják, hogy egy idióta volt, hogy a suli legnagyobb ribancával jött össze és vak volt és bolond, hogy elhitt neki mindent, talán én is valami hasonlót gondolok, biztosan voltak apró jelek, de nem lehet elítélni. Ilyen az, amikor valaki szerelmes, amikor valaki feltételek nélkül szeret valakit. Ritka, de létezik, legalábbis a mesékben.
Én is csak bólintok egyet, halálfalók, ott vannak mindenhol és mindent elakarnak venni. Ha kezükbe kerül a hatalom, ha ők fognak uralkodni, akkor nekünk végünk, legalábbis én biztosan nem fogok itt maradni, lelépek Ameriká vagy igazából szívesen bárhova, de nehéz lesz elrángatni magammal Christát, szinte lehetetlen, de megpróbálom.
Érthető a reakciója és az is, amit mond, én mégis egy kis túlzásnak érzem, már kezd túlmenni egy egészséges határon. A csalódás sosem kellemes és nagyon rossz, rossz érzés olyan csalódni, akit nagyon szeretünk, de ez még nem a világ vége. Egy pofon, egy pofon az élettől, ami erősebbé és okosabbá tesz a következő alkalomhoz. Persze nem hiszem, hogy ő ezt így fogná fel, nem is ismerem, csak négy évig oda voltam érte és most kell rájönnöm, hogy több van benne, mint egy elcseszett rossz fiú. Sokszor kerül bajba, sokszor olyant tesz, amit nem kéne, lehet az egész mögött szeretett és figyelem hiány állna? - Akkor tégy ellene, hogy ne legyen fos. - vonom meg a vállamat és még mindig a vizet bámulom, majd megfogok egy kis kavicsot és eldobom, tizenegyet pattan, hát mégsem felejtettem el kacsázni. Ha Christa látta volna, akkor büszke lenne rám.
Egy okból nem szeretnék vele beszélni, mégpedig az, hogy én rángattam el az utolsó pillanatban attól az ajtótól és miattam nem bukott le akkor és ott a barátnője. És nem szeretnék erről beszélni, egyáltalán nem akarom, hogy szóba kerüljön, az lenne a legjobb, ha erről nem beszélnénk, de hát... csak szóba hozza és kérdéseket tesz fel, én pedig próbálok kitérő választ adni, de gondolom, hogy nem fogja feladni.
- Engem nem zavar, hogy nevetségesnek tartasz. Mindenkinek van egy véleménye, a tied ez, elfogadom. - vonom meg a vállamat, majd felveszem a következő kavicsot és eldobom, ez csak tízet pattan. Miért nem érdekel a véleménye? Mert semmit sem jelent nekem, nem adok egy olyan ember véleményére, aki nem ismer engem és aki csak egy idegen a szemembe. Nem kell kedvelnie, nem kell megfogadnia, amit mondok neki, az sem érdekel különösebben, hogy ha megutál vagy megharagszik rám.
- Talán igen, talán nem. Változtat a dolgokon? Megváltozik a múlt? - kérdezem tőle egy sóhaj keretében, majd mielőtt még bármit mondhatna, folytatom. Biztosan valami hülyeséget fog beképzelni. - Ha azt mondom igen, akkor azt hiszed neki falaztam és azt hiszed, hogy most miatta vagyok itt. Ha azt mondom nem, akkor meg nem hiszel nekem, hiszen micsoda véletlen lenne, hogy pont abban a pillanatban, pont akkor viszlek el onnan. - igen, pontosan megbántam, hogy leültem ide mellé. De minden szavam igaz, nincs jó válasz a kérdésére, mert egyiket sem hinné el, vagy éppen a legrosszabbat feltételezné.


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
2

»
» Yesterday at 15:08
Inkább nem mondok erre semmit, csak egy aprót bólintok határozatlanul, hogy legalább valamiféle reakciót adjak. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy mind a ketten ugyanarra gondolunk. Én inkább mostanában a teljes társadalmunkban csalódok, és erre csak egy lapáttal tett rá Lizziet… Nem is szabadott volna meg lepődnöm. Csak áltattam magamat. A jelek szerint ezen az iskola nagy része nem igazán lepődött meg. Ők tudtak róla, én nem. Ez egyre világosabb számomra. Nem, nem voltam akkora idióta, hogy nem tudtam arról, hogy nem én vagyok az első fiú az életében…. Egyszerűen csak elhittem, hogy legalább 5 percig én vagyok az egyetlen.
Persze, hogy csak tennem kéne ellene… Neki is csak tenni kéne ellene, mindenkinek. Én tudom, hogy hogyan oldhatnám meg a saját fosságaimat, de nem érzem magamat annak az alkatnak, aki máséval is képes lenne ezt megtenni.
Velem ellentétben ő nagyon is tud kacsázni, sőt… Enyhén irigykedve figyelem a mozdulatait. Innen olyan egyszerűnek tűnik. Talán, ha nyugodtabb lennék, akkor sikerülne. Csak meg kell tanulnom nyugodtnak lenni. A kisgyereknek hány évesen is tanítják meg? Nem tudom, az én anyám pedagógiai tudása eléggé hiányos, a legtöbb dolgot magamtól fedeztem fel.
Ahogy felteszem a kérdést látom a viselkedésén, hogy valami nincsen rendben. Ez, pedig egy erős jelzés az igazamra. Tud valamit, vagyis akkor tudta, hamarabb mint én. Olyan nehéz ezt beismerni? Vagy egyszerűen nekem könnyebb hazudni? Ezt is lenyelem. Nem igaz?
– Nem téged tartalak nevetségesnek, hanem az ilyen retorikát. Témakerülés, ködösítés… Legjobb páros. – Azt hiszi, hogy nem veszem észre? Igen, eddig sok mindent nem vettem észre, de most már nyitott szemekkel akarom járni a világot.  Kérdéseket teszek fel, és válaszokat akarok kapni ezekere. Nem fogom ezt egy vállrándítással elintézni. Ott volt Avan, és nem csak véletlenül, éreztem.
– Hogy változtat e? Hát persze, hogy nem. A múltat nem tudom megváltoztatni. – Vagy legalább is nem biztonságos módon, igaz egyes időnyerők már elég szép teljesítményre képesek, de hatásukat még mindig nem ismerjük megfelelően… Mintha engem ez bármikor is megállított volna, vicces. – De ha elmondod az igazat, akkor az segít a megértésében. Nem gondolom, hogy valami lehetetlenséget kérnék. És nem, nem gondolom, hogy neki falazol. Tudom, hogy nem ismeritek egymást, vagy legalább nem annyira, hogy egy ilyet elválalj. Lizzie amúgy se szereti mással intézni a dolgait. Ennyire még én is ismerem. – Vagyis nagyon remélem. – Hogy őrt álltál? Persze ez teljes mértékben lehetséges, de nem hiszem, hogy így van. Ha viszont tényleg, akkor egyszerűen csak be kell ismerned. Ennyi… Csak ennyi, semmi más. Nem kérek többet csak egy választ. Nem te vagy az egyetlen szerintem, aki tudott a kisprogramukról – Ma ebédnél a hollóhátas kvidicsezők hangosan felnevettek mikor elmentem mellettük. Hamarosan az egyik nagyon fájlalta a gyomorszáját –  Lizzievel már véget ért, a helyzeten egyáltalán nem tud rontani. Sőt, legalább abban az idióta hitben tudok ma elaludni, hogy Elizabeth legalább egy ilyen kis apróságot megtett az igazság kiderülése ellen és nem telibe szart az egészbe, mint ahogyan valójában tette. – Csak úgy ömölnek belőlem a szavak, mintha egy vízesés lennék, átszőve mély csalódottsággal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hollóhát
Kiknek a tanulás kaland
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
0
▽ Keresettek :
Nem láttad a papucsomat?
▽ Avatar :
Dove Cameron

»
» Yesterday at 16:03




Arther && Avantika
Oh hello Mr. Troublemaker...

Talán mégis inkább örülnöm kéne annak, hogy nem vagyok legilimentor, hiszen most csak azt hallgatnám a fejéből, hogy az exe így meg úgy. Igazából sosem értettem, hogy mi az a szerelem, szerencsére nem is tapasztaltam, de kívülállóként könnyű megmondani, hogy mit kéne tenni és mit nem. Valahogy érzékem van ehhez, csak magamnak nem tudok kapcsolatot teremteni, bár jól is van ez így, nincs szükségem senki.... Hiába mondja Christa, hogy kell valaki, nekem NINCS szükségem valakire a kiteljesedéshez, nincs szükségem a sok gonddal járó kapcsolatra és... semmi ehhez hasonló, az emberi szív gyenge és törékeny, szerelmesen kétszer olyan törékeny, mint általában.. Csak rá kell néznem Artherre és egy életre elmegy a kedvem a párkapcsolatoktól, ő egy igazi példa arra, milyen ha összetörik az ember szívét. Biztosan szar érzés lehet, de hát ez van.
Csak megforgatom a szemeimet, ki gondolta volna, hogy ő csak ennyit fog felfogni a dologból. - Ezeknek az általad nevetséges és ködösítősnek ítélt retorikák komoly mondandóval rendelkeznek. - vonom meg a vállamat és mielőtt bármit mondana megszólalok. - Mindegy, teljesen felesleges. - mondom egy sóhaj közepette, majd igazából elgondolkodom, hogy miért vagyok ekkora balek. Én csak segíteni szeretnék neki, mert azt hittem, hogy szüksége van társaságra és egy beszélgetőpartnerre, de csak azt látom, hogy nem engedte el ezt a lányt és talán soha nem is fogja elengedni. Fáj neki a múlt, átgondolja a dolgokat, de végül talán visszamegy hozzá. Ki tudja, kiszámíthatatlan a jövő.
Figyelmesen hallgatok és nem szólok közben, meghallgatom minden szavát és nem tudom, hogy mit mondjak. Örülök, hogy kinézi nekem, hogy neki falaztam, mintha ismerném azt a lányt, eddig szinte a nevét sem tudtam. - Félelmetes, hogy mennyire vak vagy és mégis mennyire intelligens. - jegyzem meg halkan, majd végül felé fordulok és a szemeibe nézek. - Ha ez a vágyad, hogy nyugodtan aludhass... igen, falaztam neki, egy ostoba liba vagyok, aki becsicskul másoknak. - mondok ennyit kissé talán gúnyosabban, mint kéne és felállok, majd elindulok az iskola felé. Menthetetlen és bolond egyszerre... Remélem ez fogja beárnyékolni az életét, hogy az exe mit csinált, remélem, hogy a családja majd eltartja és hagyja, hogy egy idiótává váljon. "Tökéletes faszparaszt alapanyag."


||zene||Béna, de remélem tetszik szeret || ®

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Avan x Arther

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Birtok-