Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
6
Értékelés :
1

»
» Szomb. 22 Szept. - 21:12
Az órámra nézek, még pontosan három perc az eseményig - bátran nevezhetek valamit eseménynek, amire hónapok óta készülök. Ráérősen rágyújtok hát, zsebemben egy még működő öngyújtó után keresek, tangót játszom a saját ujjaimmal, aztán már látom is a célszemélyt belépni az ösvényre, most is pont úgy beszél magában, mert beszél, nem is motyog, mintha nem léteznének hozzám hasonló fenyegetések egy olyan fiúra, akinek sötétedésre már illik hazaérkeznie. Épp ezért választottam őt, gondolom úgy, mint ahogy más ragadozók szokták a csorda gyengébb állatait - bőven eleget ültünk Lilyvel a szóban forgó adások előtt, hallgattuk, miként cserkésznek be nagymacskák gazellákat és hasonlókat, és akkor ez az egész teljesen értelmetlennek tűnt.
Rúzsfoltos a cigarettám vége, de nem vagyok olyan gondatlan, hogy ezt másokkal is megosszam, és egyébként is ki akkora faszfej, hogy elhajítja a saját bizonyítékait? Ez egy csodálatos kis park, akkor főleg, ha az ember tudomást szerez róla, hogy az egyik üvegházban még tűrhető minőségű fűre is lehet alkudni a nagyon filantróp őrre. Imádja a krémest, egy tálcáért cserébe pedig megígérte, hogy sürgős dolga akad majd valami egészen más éteri magasságban, én meg csináljam, ami jól esik.
Drake elérhető közelségbe került, hallom, hogy dobog az őt védő emberség a fülemben, ne tedd meg, olyan szerencsétlen - de nincs bennem több türelem, a húgomat akarom, és ha kell, a megzsarolt, félemlített és csonkított testén keresztül is. Talán főleg úgy, hízelgek magamnak ezzel, lehet, hogy rosszat tett amúgy is ingatag mentális stabilitásomnak ez az eredménytelenség, nem szoktam hozzá, hogy nem érem el a céljaimat, már egyet kivéve persze, de azzal is büntetni szeretem magam, ha más teszi, pusztuljon el.
Fülem mögé tűröm a hajam, és az ajkam harapdálva, nagyon tanácstalanul érintem meg a vállát, megül rajtunk a kora este nyirkossága, rajtam még a gondolat, hogy hamarosan meg fogom kötözni.. kár érte.
- Elnézést, tudna segíteni, kérem?! Az ösvény melletti tóba beleesett a húgom és azonnal elmerült, de én nem tudok úszni, nem tudom kihúzni! Kérem, segítsen, uram! - és a válaszát lényegében meg sem várva rángatni kezdem magam mögött kétségbeesetten, befelé, a fák alá, a  szinte már ködös bokrok között a végtelen szürke-zöldbe, ami bennem is megkeményedett már. Oda, ahol már nem lát bennünket senki..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
2
Értékelés :
0
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Harry Lloyd

»
» Vas. 23 Szept. - 15:39



Petunia & Gottfried


It's been the ruin of many a poor soul
And me, oh God, I'm one




Az alkony palástja jótékonyan elrejti, ami mugliszemnek sértés, ezt a rám nevetségesen bő zakót, amiben mindig kicsit talárban érzem magam, mindig akkor, ha hétköznapi gúnyába kényszerülök.
Mert  a nap 24x60 perce, mintha nem létezne és úgy száll el az idő, kattannak gyorsan az óramutatók, akárha egyetlen sóhaj, gondolat lenne, aminek nem érek a végére, a test máris alvást követel és vizet, megszakít röpkeségeket szükséggel, bemenettel, kimenettel, amikor még az előző gondolatnál tartok és jön egy következő, vagy arra száll egy lepke, kinő néhány hajtás a földből, mely megint ezernyi ágazó sziporka, számtalanfelé burjánzó gyökér.
Észre sem vettem, a napnak máris vége lett mielőtt mintát vettem volna a muglik üvegházainak talajából, beszabadulva, hogy majd egy következő hajnalban vessen ki valamely felesleges, halandó szükség.
Hosszút, mélyet sóhajtok, mint törődött emberek, nekem elmúlás terhe nyomja vállam.
Sietve szelek át beteg, elhanyagolt gyepet, szegény fű, csak kicsit vigyáznak rá, koldus hajtások túl sokan taposnak rajtatok, hamuval betegítenek, az ott egy csikk? Ejnye.
Felveszem, zsebre teszem, jó mély, tértágítóval bővített, de majd tanulmányozom, ahogy a teret hangosan szippantva szagolom, nikotin, friss lég és enyhe szmog kártékony elegye.
Mohón pillantok az üvegház irányába, érzem vibrálni izgalomtól zsibbadó ujjbegyeim, megtépni valamit, szakítani, végigsimítani érdes felszínén egynémely benti növénynek.
Kutatok nagyítólencsém után, fel tudom szerelni fejemre szíjjal, most a hétköznapiság oltárán adózva tartozékok nélkül csak a lencsét hoztam fanyélen, meg kell elégednem vele, hogy csupán túl közel tartom egy-egy helytelenül nevelgetett sarjhoz.
Alig várom az aprólékos szőr erdejét, erezetük élét, bordázatuk sokszoros fókuszban, ahogy mélyen zsebembe túrok, kezembe akad vaskos nyele, előhúznám, még a cél előtt, éppen kirántanám most, amíg senki sem látja, de…
A de előtti összes kavargó, lázas, sokat akaró gondolat apró üvegszemekként pereg szerte, ahogy a nő jön, tarol, olyan, mintha éket verne, szilánkot az agyamba.
Az első ijedt, döbbent sóhajtás után beindulnak bizonyos tanult reflexek „hát persze” miközben ajkam szomorú fintorra ráng.
- Igazán? Most rögtön? Lehet, hogy már megfulladt
Valahol az ék mögül érzem milyen helytelen hangomban ez a reménykedő él, hogy tagjaim az üvegház irányába húznak, de kényszerítem magam felé, egy nő és haldokló húga.
- Megyek…
Ha nem rángatna ott maradnék tépelődésben, viszket az ék, mi lesz így a talajmintával?  Próbálok nem meg-megállni egy-egy tuja előtt, belenézni azokba az izgalmas bokrokba, nehezen lélegezve, fulladva követem és kicsit kellemetlen úgy törni át a növényzetem, hogy okvetetlenkedő ágaik hárítom, nem pedig magamhoz ölelem.
- Nem lesz semmi baj
Térek egyre jobban magamhoz, ahogy fejemben az ék terjed és lassan bezárul őrültem tágra rugdosott világa. Az ajtó mögött biztonságban leszek, emberi dolgokkal foglalkozva, megmentek egy életet.

1



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» House Peregrin (Nagy ház)
» New Orleans-i park
» New Orleans (Louisiana)
» Santos Party House
» Tank008

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-