Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Rönkház a tölgyesben
Today at 15:29
• • • • • • • • • • • • • •
Dawn Colton
Random partner
Today at 9:38
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Leo & Moira, szép dolog a házasélet, na meg a terhesség
Today at 1:55
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:37
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Szemed kékje olyan, mint a legmélyebb tavak vize..
Yesterday at 22:32
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Wake at dawn with a winged heart
Yesterday at 22:12
• • • • • • • • • • • • • •
Lemon Drake
Nyilván tartok
Yesterday at 21:06
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
Lucifer kötélgyűrűje
Yesterday at 20:41
• • • • • • • • • • • • • •
Rose Briar Drake
But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Petunia Evans
Avatar foglaló
Yesterday at 20:13
• • • • • • • • • • • • • •
Sebastian Addington
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
6

»
» Szomb. 22 Szept. - 21:12
Az órámra nézek, még pontosan három perc az eseményig - bátran nevezhetek valamit eseménynek, amire hónapok óta készülök. Ráérősen rágyújtok hát, zsebemben egy még működő öngyújtó után keresek, tangót játszom a saját ujjaimmal, aztán már látom is a célszemélyt belépni az ösvényre, most is pont úgy beszél magában, mert beszél, nem is motyog, mintha nem léteznének hozzám hasonló fenyegetések egy olyan fiúra, akinek sötétedésre már illik hazaérkeznie. Épp ezért választottam őt, gondolom úgy, mint ahogy más ragadozók szokták a csorda gyengébb állatait - bőven eleget ültünk Lilyvel a szóban forgó adások előtt, hallgattuk, miként cserkésznek be nagymacskák gazellákat és hasonlókat, és akkor ez az egész teljesen értelmetlennek tűnt.
Rúzsfoltos a cigarettám vége, de nem vagyok olyan gondatlan, hogy ezt másokkal is megosszam, és egyébként is ki akkora faszfej, hogy elhajítja a saját bizonyítékait? Ez egy csodálatos kis park, akkor főleg, ha az ember tudomást szerez róla, hogy az egyik üvegházban még tűrhető minőségű fűre is lehet alkudni a nagyon filantróp őrre. Imádja a krémest, egy tálcáért cserébe pedig megígérte, hogy sürgős dolga akad majd valami egészen más éteri magasságban, én meg csináljam, ami jól esik.
Drake elérhető közelségbe került, hallom, hogy dobog az őt védő emberség a fülemben, ne tedd meg, olyan szerencsétlen - de nincs bennem több türelem, a húgomat akarom, és ha kell, a megzsarolt, félemlített és csonkított testén keresztül is. Talán főleg úgy, hízelgek magamnak ezzel, lehet, hogy rosszat tett amúgy is ingatag mentális stabilitásomnak ez az eredménytelenség, nem szoktam hozzá, hogy nem érem el a céljaimat, már egyet kivéve persze, de azzal is büntetni szeretem magam, ha más teszi, pusztuljon el.
Fülem mögé tűröm a hajam, és az ajkam harapdálva, nagyon tanácstalanul érintem meg a vállát, megül rajtunk a kora este nyirkossága, rajtam még a gondolat, hogy hamarosan meg fogom kötözni.. kár érte.
- Elnézést, tudna segíteni, kérem?! Az ösvény melletti tóba beleesett a húgom és azonnal elmerült, de én nem tudok úszni, nem tudom kihúzni! Kérem, segítsen, uram! - és a válaszát lényegében meg sem várva rángatni kezdem magam mögött kétségbeesetten, befelé, a fák alá, a  szinte már ködös bokrok között a végtelen szürke-zöldbe, ami bennem is megkeményedett már. Oda, ahol már nem lát bennünket senki..

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
6
Értékelés :
6
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Harry Lloyd

»
» Vas. 23 Szept. - 15:39



Petunia & Gottfried


It's been the ruin of many a poor soul
And me, oh God, I'm one




Az alkony palástja jótékonyan elrejti, ami mugliszemnek sértés, ezt a rám nevetségesen bő zakót, amiben mindig kicsit talárban érzem magam, mindig akkor, ha hétköznapi gúnyába kényszerülök.
Mert  a nap 24x60 perce, mintha nem létezne és úgy száll el az idő, kattannak gyorsan az óramutatók, akárha egyetlen sóhaj, gondolat lenne, aminek nem érek a végére, a test máris alvást követel és vizet, megszakít röpkeségeket szükséggel, bemenettel, kimenettel, amikor még az előző gondolatnál tartok és jön egy következő, vagy arra száll egy lepke, kinő néhány hajtás a földből, mely megint ezernyi ágazó sziporka, számtalanfelé burjánzó gyökér.
Észre sem vettem, a napnak máris vége lett mielőtt mintát vettem volna a muglik üvegházainak talajából, beszabadulva, hogy majd egy következő hajnalban vessen ki valamely felesleges, halandó szükség.
Hosszút, mélyet sóhajtok, mint törődött emberek, nekem elmúlás terhe nyomja vállam.
Sietve szelek át beteg, elhanyagolt gyepet, szegény fű, csak kicsit vigyáznak rá, koldus hajtások túl sokan taposnak rajtatok, hamuval betegítenek, az ott egy csikk? Ejnye.
Felveszem, zsebre teszem, jó mély, tértágítóval bővített, de majd tanulmányozom, ahogy a teret hangosan szippantva szagolom, nikotin, friss lég és enyhe szmog kártékony elegye.
Mohón pillantok az üvegház irányába, érzem vibrálni izgalomtól zsibbadó ujjbegyeim, megtépni valamit, szakítani, végigsimítani érdes felszínén egynémely benti növénynek.
Kutatok nagyítólencsém után, fel tudom szerelni fejemre szíjjal, most a hétköznapiság oltárán adózva tartozékok nélkül csak a lencsét hoztam fanyélen, meg kell elégednem vele, hogy csupán túl közel tartom egy-egy helytelenül nevelgetett sarjhoz.
Alig várom az aprólékos szőr erdejét, erezetük élét, bordázatuk sokszoros fókuszban, ahogy mélyen zsebembe túrok, kezembe akad vaskos nyele, előhúznám, még a cél előtt, éppen kirántanám most, amíg senki sem látja, de…
A de előtti összes kavargó, lázas, sokat akaró gondolat apró üvegszemekként pereg szerte, ahogy a nő jön, tarol, olyan, mintha éket verne, szilánkot az agyamba.
Az első ijedt, döbbent sóhajtás után beindulnak bizonyos tanult reflexek „hát persze” miközben ajkam szomorú fintorra ráng.
- Igazán? Most rögtön? Lehet, hogy már megfulladt
Valahol az ék mögül érzem milyen helytelen hangomban ez a reménykedő él, hogy tagjaim az üvegház irányába húznak, de kényszerítem magam felé, egy nő és haldokló húga.
- Megyek…
Ha nem rángatna ott maradnék tépelődésben, viszket az ék, mi lesz így a talajmintával?  Próbálok nem meg-megállni egy-egy tuja előtt, belenézni azokba az izgalmas bokrokba, nehezen lélegezve, fulladva követem és kicsit kellemetlen úgy törni át a növényzetem, hogy okvetetlenkedő ágaik hárítom, nem pedig magamhoz ölelem.
- Nem lesz semmi baj
Térek egyre jobban magamhoz, ahogy fejemben az ék terjed és lassan bezárul őrültem tágra rugdosott világa. Az ajtó mögött biztonságban leszek, emberi dolgokkal foglalkozva, megmentek egy életet.

1



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
6

»
» Csüt. 25 Okt. - 10:16
Már a válaszáért megérdemelné, ami vár rá: hogy elképzelem, miként fakasztanám tehetetlenül bőgésre, kicsit segít abban, hogy ne tegyem meg. Bármi rossz is lakott bennem, újabban több hangon szólít, sőt, már olyasmit ígér, ami nyilván nem lehetséges - a lopott pálcámmal kijátszottam eleve a törvényeiket, eltűntem a passzusok és törvénykezések között, és úgysem hiszik el, sosem hiszik el, hogy létezik valaki, aki rálép arra a szép zöld gyepre, amire kitették a tilos táblát. Az ehhez hasonló szabályszegések jó részét azért nem követi el senki, mert a szankciótól való rettegés bizonyul nagyobbnak - de nekem jelenleg nincs mit elveszíteni, ha mégis elkapnának, ha mégis meghasonulnának (de nem fognak, még a saját bűnözőikkel szemben is kurvára tehetetlenek!), hagytam bőven elég jelet magamnak arra, hogy kételkedni kezdjek, aztán nyomozni, aztán.. aztán odakísérem ezt a szerencsétlent a tóhoz.
- Nem, ha segít nekem, tényleg nem lesz. - suttogom, és akárhogy remeg a kezem, előrenyúlok vele, mikor kellő magasságba kerül a feje, a víz alá nyomom, a derekára vetem magam, és elkeseredett birkózás kezdődik közöttünk. Eredetileg előbb el akartam venni a pálcáját, aztán megkötözni, de nem hiszem, hogy veszélyes lenne, ahogy legyűrni próbálom, igazán azt sem, hogy ember. Rég túl vagyok azon a határon, ahol bármi, amit csinálok, megkérdőjeleződik, örökre én leszek a rossz, és.. talán már a legkevésbé sem érdekel. A rossznak lenni mindig jobb póz lesz, mint alulra kerülni.
- Vigyél egy biztonságos helyre, ahol rajtunk kívül nincs senki. Ha pontosan azt teszed, amit mondok, hamarosan megszabadulsz tőlem, de nagyon fog fájni neked és a testvéreidnek, ha ellenkezni akarsz. És most csináld!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
6
Értékelés :
6
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Harry Lloyd

»
» Vas. 4 Nov. - 20:38



Petunia & Gottfried


It's been the ruin of many a poor soul
And me, oh God, I'm one



Előveszem a professzoron túli …pedagógust, az ént, aki idejében észreveszi a tenyérbe fúródott tüskét, nagyítólencséjével ritka rövid ideig tanulmányozza a bőrpirosodást.
Utoljára Patric tanított türelemre, más igényei az enyémek előtt, felülírva a tudományt.
Kapok egy köszönömöt, egy élet végülis sokat ér, akkor is, ha emberi, nem lehet mindenki növény.
- Pontosan merre merült el?
Ez megtörténik? Mert nem számítok rá, sőt ha valószínűséget számolnék, levona belőle természetes naivitásom is ötven százalék alatti lenne az érték, megtámad egy hölgy, ilyen ocsmány ürüggyel, ismeretlen okokból!
Víz, sokat nyelek, hol, a pálcám, egy gyors buborékfej, utána kiszabadulok. Auror parancsnokság…milyen kellemetlen, de fárasztó! Hogy ma még közbe kell iktatnom az auror-parancsnokságot…is. Nem hiszem el! Hoppá, elfelejtettem levegőt venni.
- Tessék?
Hörgő, köhögő kérdés buggyan fel ajkaimon, kába kézzel kapok elő veszettül remegő kézzel egy varázspálcát, hacsak nem szorít olyan erősen, képtelen legyek rá. De abban az esetben egy életigenlő furcsa ösztönével, birkózva esem neki, leszállítani rólam.
- Céda! Te ocsmány céda! Honnan veszed, hogy nem szabadulok meg tőled most rögtön? Jajj mehetek a parancsnokságra! Van fogalmad róla egy egész kutatási menetet vágtál tönkre? Céda! Mondtam már? Az vagy…
Fojtogatja torkom még a fuldoklás emléke, zihálva lélegzem és azt hiszem ez a görnyed tartás sem túl tiszteletet parancsoló.
- Erről a fenyegetésről is feljelentést teszek! Van fogalma róla, kivel próbál ujjat húzni?
Szeretném azt hinni, hogy kiharcoltam egy nevet, nem csak borok kapcsán, az apám dékán takarójával igazán nem bajlódnék, de a magamé is szép színes már. Ahhoz legalábbis túl tarka, hogy valami jöttment céda zsaroljon.


2



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
6

»
» Hétf. 5 Nov. - 22:57
Gottfried hivatalosan is kiérdemli tőlem a legnagyobb seggfej címét - határozom el, miközben a csirkecsontra emlékeztető csuklóit próbálom lefogni, mert egy dolog ennyire szerelmesnek lenni a növényekbe, de rögtön ott az a hangsúlyozás, amit mindegyik megenged magának velem szemben, még ebből az eredetileg se hús, se hal arcból is süt a lenézés, pedig nem látom, ha látnám, valószínűleg jobban akarnám bántani a szükségesnél. Most azért nem esküdnék meg rá, hogy nem fogom.
- Biztosan nagyon szomorúak lesznek, hogy a büdöske ezeregyedik felhasználási módját nem dolgozod ki. - gondoskodom róla, hogy azért a dereka is megérezze a nagyon előrelátóan katonai bakancsom súlyát, nehéz visszafognom a gondosan érlelgetett gyűlöletemet az egész létezésében központosult világának, mindannak, amit képvisel, ami először lenyűgözött, ahogy a húgomat, aztán mindkét jó dolog úgy tűnt el az életemből, mint Gottfried fog, ha sokáig vitatkozik értelmetlen témákban. Mégis mi az istennek akarnám megzsarolni, ha nem lenne hatalma hozzá, hogy teljesítse, amit akarok?! Bár, ha a kisebbségi komplexus vizein evezve tényleg olyan okos, mint amilyennek ez a borzalmas pulóver alapján tűnik - és szűznek, menthetetlenül szűznek - akkor nyilván rájött, hogy ő csak csali, és nekem a papa kell, vagy a mama. De miért menekül valaki férfiatlanságból és énkeresésből a bokrok közé, ha nem akarja, hogy alábecsüljék? Nyilván remek szakdolgozatok témája lehetne. - ...hát, ami azt illeti, igazából van. Elégedett vagy? Remek, akkor most csináld, amit mondtam Drakie, és hoppanálj, ha nem akarod, hogy téged is megmetsszelek kicsit!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
6
Értékelés :
6
▽ Kor :
21
▽ Avatar :
Harry Lloyd

»
» Vas. 2 Dec. - 22:36



Petunia & Gottfried


It's been the ruin of many a poor soul
And me, oh God, I'm one



Fuldoklás és fenyegetés – család és rémképek, nehezen dolgozok fel orv merényleteket, mindig ha egy kényelmes perspektíván túl kell látni, dacolni megrázkódtatással, máris kárt mérek magamban, hányadék százalékban, milyentén okozott traumát.
Meg kell nyugodnom, nagyokat lélegezni, ahogy nyelvem szánalmasan pöröl, repetítve céda, mert semmi csúnyábbat laza erkölcsű nőkre számra nem veszek.
Elvörösödöm, hosszú belégzéssel nyugtatom magam, hogy most itt testi kínzásokra vetemedik ellenem, s szájára merészeli venni a büdöskéimet!
- Kétezerféle van neki, legalább! De senki zsarolással élő nem méltó a virágaim rágalmazni.
Apám, s anyám noha jó erkölcsökre tanítottak, szabad lehetőségek tárházát borították elmémre s most bonyolultabbnál, összetettebb konspirációk jutnak eszembe hogyan lehetne megsemmisíteni.
Behunyom égő szemeim, ahogy próbálok kiutat találni elmém zavaros légváraiból, mígnem döntésre kényszerít az ő sürgető hadarmánya.
Locomotor mortis
Így a bilinccsel rúgkapáló lábai szépen lenyugszanak és akkor majd most talán ő is megtapasztalja milyen fulladozni és kihúzhatom végre magam.
- Nem, cseppet sem, nagyon rég ijesztettek már meg ennyire! Rosszul hiszed, hogy a szüleimre szabadítalak puszta meghátrálásból…engedve néhány ócska fenyegetésnek és egy kifejezetten…stílustalan merényletnek.
Nyelek, csak aztán jut eszembe segíteni rajta, szónoklat után, mint valami soron következő lépés, ha fulladozna. De bizonyára temérdek növény bújik meg a vízfelszín alatt, pálcám hegyével meghosszabbítom, sokadék organizmus torlódjon egymásnak organikus bilincsbe verni, megemelni, keresztre feszíteni a virágok golgotáján.


2



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Kvibli
Varázstalanul a varázsvilágban
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
6

»
» Yesterday at 20:13
Annyi megaláztatásban volt már részem, ez a kikötözés a lelkem.. vagy ami maradt belőle, már nem bántja. Mind azt képzeli, hogy ő lesz majd, aki megmutatja, a mágia hogyan mutatkozik, milyen nagyot üt, majd visszahúzódom a félelemtől, és hálát adok az értelmetlenné váló istenemnek, hogy túléltem egy pálcával hadonászó gyermek dühkitöréseit. A mágia betegség, ami örök delíriumban tartja a szerencsétlent, az isteni létezés hagymázas rémálmában, a boldogság illúziójával kecsegtet.. és aztán ott felejt, mint gyermeket a hálátlan szülő, mert a nagy hatalommal bölcsesség nem jár, előre általa a világ nem jut, és csak azt mutathatja meg, ami belőlünk hiányzik. Ha kell, rimánkodni fogok, nem tud olyat tenni, amit már túl soknak éreznék a végeredmény fényében.. ha másra nem is jó a mágia, még mindig tudom, mely tüneteit kell kihasználnom.
- Rendben, legközelebb majd uránt csempészek a zsebedbe, ha nagyszabású merényletet szeretnél. Vagy akonitint, kérlek, bocsásd meg nekem, hogy nem azzal kezdtem. - várom hát a folytatást, nem küzdök az ellen, ami ellen úgysem érdemes, ha legszívesebben ismét fojtogatni kezdeném is, nem, türelmesen, már-már nyugodtan kivárom a valószínűleg monológot, aztán kezdek majd rimákodásba, vagy bármibe, amire gusztusa támad. A legrosszabb dolgokon már túl vagyok, bármilyen hosszú kiselőadás is következik a flóráról, a közelében sem járhat annak, amihez a fantáziája is kevés lenne.. de ezért választottam éppen őt. A következményeivel együtt. - Vagy akár segíthetünk is egymásnak. Van a növényeidnek egy olyan felhasználási módja, amit nem hiszem, hogy közelről ismersz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

But shun that house in New Orleans they call The Rising Sun

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» House Peregrin (Nagy ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-