Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Under the creepy moon
Today at 11:21
• • • • • • • • • • • • • •
Augusta Quinlan
Lángnyelv ' n Acpirító
Yesterday at 23:04
• • • • • • • • • • • • • •
Merel Everfen
Avatar foglaló
Yesterday at 22:59
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
To Russia with love
Yesterday at 22:48
• • • • • • • • • • • • • •
Nils Rowle
Professzorok és Prefektusok
Yesterday at 19:38
• • • • • • • • • • • • • •
Septimus Blynberch
Shane & Doris - I don't need for your help...
Yesterday at 19:33
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Apa & Fia
Yesterday at 19:18
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Septimus Blynberch
Yesterday at 18:46
• • • • • • • • • • • • • •
Robert Blynberch
Shane & Doris
Yesterday at 18:23
• • • • • • • • • • • • • •
Shane Zabini
Antigone Macnair
Yesterday at 16:48
• • • • • • • • • • • • • •
Antigone Macnair
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
276
Értékelés :
9
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Vas. 23 Szept. - 16:20
Shane & Vesta

Már nehezemre esik meglátogatni a Zabini birtokot és így igazából a lehetőségeim is sokkal kevesebbre morzsolódnak. Az utóbbi időben azzal voltam elfoglalva, hogy megfelelően beolvadjak a minisztériumba és mellette természetesen apám sem hagyott békén a baglyokkal, miszerint igenis vannak más kötelességeim is, amiket maradéktalanul kénytelen vagyok teljesíteni. Az első ilyen amibe belementem, pont a lehető legrosszabbul sült ki, hiszen Doris volt a célpont, de hát mit is vártam volna a drága apámtól?
Most azért jöttem, hogy lazítsak és beszélgessek kicsit Vestával is. Az utóbbi hetek nem engedték meg, hogy találkozzunk, már arra is gondoltam, hogy ez is apám egyik újabb játéka, amiért nem akarja, hogy a család részese legyek ameddig nem látogatok haza, de aztán kicsit alább tettem a mércét. Ki kellett kapcsolnom és ebben a bárban most nem fogok határt szabni az elképzelésemnek.
Vesta már odabennt van, el sem tudnám téveszteni. Lazán fordulok oda hozzá, adok egy apró puszit arcára, majd leülök mellé, és intek a pincérnek, hogy vegye fel a rendelésünket.
- Mi a pálya Zabiniéknál? - Félig fintor - félig mosoly ül ki az arcomra ennek a kérdésnek az elhangzása után, de előtte nem kell titkolóznom, ő mindig tudta, mit érzek, mit látok, mit kapok. Ez ma sem lesz másként, részemről ugyan úgy van mit vele megosztanom, mint minden találkozásunk alkalmával. Persze már nem vagyunk kisdedek, de még sokszor úgy érzem magunkat, mintha semmit sem változtunk volna és én képes vagyok ugyan azzal a gyermeki szeretettel fordulni a lány felé.
- Hogy érzed magad a minisztériumban? Furcsa, hogy egy helyen vagyunk, de mégsem találkozunk... - Forgatom meg szemeimet. Furcsa, hogy egyáltalán többet nem kell a Roxfortba visszamenni. Akkor amikor ezt kimondtam első körben még jól hangzott, de így, hogy kiléptem a nagyvilágba már annyira nem bulis. Inkább viszamennék abba a fránya varázslóiskolába, ahol minden elkezdődött.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
12
Értékelés :
11

»
» Vas. 23 Szept. - 17:15

Wake up your saints, Jenny



Wake up your saints Jenny,
Jenny, I need them
Today



Shane nem élvezi úgy a mérgező légkört, mint én - úgy eltűnt a Minisztérium oltalmában, mintha az valóban megvédhetne bárkit önmagától, vagy akár a teremtőjétől. Becsukom a szemem, mielőtt megint beleszagolhatnék a pohárba, elmormolok egy imát értünk, mert érzem már, hogy fáj neki, engedem, hogy fájjon neki, mintha magamnak ártanék, és elméletileg az idegrendszeren túl, mindaz az a remegő emberség akadályozza, ha valóban magunk ellen fordulnánk, érzem ezt, tenni mégsem tehetek ellene, érte meg már késő. Ezt a csatát elvesztettem, veszem tudomásul egy korty után, apám előretolt hadállásai azóta őrzik fölényüket, hogy megszülettünk, későn jöttünk világra ahhoz, hogy megijesszük, meghasonult apai szerepe csak nekünk kedvezőtlen, számára egyik diadalt aratja a másik után, és én mosolygok a legszebben, mikor megint eléri, amit akart.
Szélesen mosolygok az ikrem felbukkanásán, íme az egyik ritkán mutatott vonás, ő ismerte a rémálmok után a könnyes picsogásom, látott kibújni a bőrömből, sőt, ő is voltam sokszor, épp csak attól nem tudtam megmenteni, amiről meggyőzte magát. Ha csalódtam is egyszerűségében, háborút nem kedvelő nyugalmában, haragudni rá nem tudok, kicsit mintha én szültem volna, elnézek neki mindent az első dühöm után, pedig még magammal is keményebb vagyok, még magamra sem szeretek mosolyogni a tükörben.
- Nem hiszem, hogy sok újdonsággal szolgálhatnak, pont olyanok, ahogy emlékszel rájuk. - cigarettára gyújtok, és csak egy félig cinkos rándulás jelzi a szám szélét, régen, mikor még nem szoktam úgy rá, néha a tilosban járástól kigyúlt a hajam, vörösen hirdette, megint leléptünk a szokásos pályánkról, Shane pedig nyilván imádta, nem igazán reagálhatott másként egy lázadásra sem. Most mégis arra gondolok őt nézve, vajon nem hasonlít-e tulajdonképp jobban apánkra nálam, nem válik-e pont azzá, amit annyira megvetett, ha némán is? Vele nem olyan kegyesek az évek, mint velem. - Remekül, köszönöm, de tudod, hogy úgysem nagyon hozhatom haza a munkát onnan lentről. Nem lenne szerencsés itt emlegetni, csupa unalmas mértékegység és kvantumfizika.
Az itallapra révedek megint, hamarosan elfogy a bor, és talán nézhetnénk valami fejedelmibb után is, ha már itt, tilosban, nyilván az ellenség orra előtt találkozunk terveket szőni. Shane tüntető távolmaradása segített kiszélesíteni a saját hátországom, lehet, hogy azért menekült lényegében, mert megérezte, rá még rosszabb hatással van a delejes ólmosság, szerencsétlen csillagzat az összes párbeszéd, amiben felbukkanhat, hát inkább távozott elegánsan. Trójai Heléna pedig nyilván örömét leli ebben a futásban, mert ugyan hozzá vezet, nem kapcsolódik össze az én ferde tekintetemmel, amit vethetnék rá, ha találkoznánk. Nekem is megvan a magam oka nem sűrűn látogatni az ikrem háza táját, és ehhez semmi köze ahhoz, hogy taszítja a külsősegeket, erről beszél hangosan az öltözéke is.
- De nem munkáról akarsz beszélgetni, igaz? Látom, hogy valami nagyon bánt.. és megszakad a szívem, hogy így látlak. Igen, a pulóveredre is értem, de az arcodról beszélek. - pezsgőt rendelek, fehéret és édeset, mindkettő olyan ellentétes velünk, egész létünkkel, hogy semmi más nem lehet elég jó ahhoz, hogy ezt megünnepeljük mégis. Veszteségre, győzelemre üveg pezsgő a jégre: nem tudom, ki mondta, de áldassék a neve, ahogy azok a kezek, amelyek szüretelnek, teremtenek, úgy nevelnek gyümölcsöt, ahogy én szoktam felfedezéseket, testük és kezük munkája az akarat és természet diadala. Pezsgőt rendelek, mint mindig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
276
Értékelés :
9
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Hétf. 24 Szept. - 8:22
Shane & Vesta

A cigarettára pillantok, füstje megcsapja orromat. Egy időben én is szeretettel űztem ezt a hobbit, főleg amikor éppen csak tinédzser korunkba léptünk és Regulus Black megrontotta az egész hálónkat. Visszaemlékezve nem is voltak olyan rossz idők azok, a rengeteg buli, a titkos bájitalkészítések, igazán tartalmas. Tekintetem visszaemelem az ikremre, elmosolyodom.
- Akkor jó, már azt hittem normálisak lettek. - Viccelődöm kicsit, de igazából ez egyáltalán nem vicces, inkább szomorú. A mai világban mondjuk egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen családdal áldott meg minket az Isten, hiszen a legtöbb aranyvérűnek ez jutott, és sokakból hasonló is lesz majd később, hiába tagadják. Belőlem biztosan nem, nem okoznék olyan fájdalmakat, maradandó sérüléseket a gyermekembe, mint az apám tette.
- Persze, mindig elfelejtem. Biztos izgalmasabb, mint a titkárság. - Igazából nem is tudom miért ezt a pályát választottam. Helena mondta., hogy szerinte ez illene hozzám és valami nyomot hagyott a buksimban. Majd kiderül útközben, ehhez is kell valamiféle érzék, eddig még nem tapasztaltam, hogy nekem nem lenne. Közben megkapom a saját pohár boromat, kíváncsian tekintek az öblös pohár mélyére, és meg is ízlelem a vörös nedűt, szeretem, édes mámor, szinte feltölti a testemet melegséggel. Mindig meg tudok lepődni Vestán, amikor oly egyszerűen leolvassa rólam, hogy valami baj van. Most éppen nincs, csak nem vagyok teljesen biztos a dolgomban és nem tudom, mi tévő legyek. Akármi köze is legyen ennek ehhez a pulcsihoz...
- Nem is értem, mi a baj ezzel a pulcsival... - Próbálom kicsit terelni a témát, rövidke ideig működik ez csak, amúgy sem tudnék semmit eltitkolni előle, valahogy ez genetikai képtelenség nálam. Még szavaim előtt belekortyolok az italomba, és amikor leteszem a poharat, rászánom magam, az ikrem szemébe tekintek.
- Helena várandós. - Hadarom el. Még össze sem házasodtunk és csak egyetlen egy estéről volt szó, amikor sikerült kicsit jobban összemelegednünk, nem gondoltam volna, hogy máris ilyen feladatok elé állít a sors. - Nem vagyok felkészülve rá, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez a dolog... - Hangom aggódó, és mintha Vestától várnék bármi nyugtatást, tanácsot, de legszívesebben most kiszaladnék a világból, mert érzem, hogy nem vagyok még kész rá, még fix munkám sincs, nem hogy egy gyerek, aki örökre ott lesz...




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
12
Értékelés :
11

»
» Hétf. 24 Szept. - 18:01

Wake up your saints, Jenny



Wake up your saints Jenny,
Jenny, I need them
Today



Hogy normálisak lettek-e? Definíció kérdése az egész, olyanok ők, mint a folyékony füst, ha most ennek felhasználási módjairól akarnék értekezni az ikremmel, valószínűleg ő nem tartaná ezt a hétköznapi, vacsora melletti témák egyikének, érthetetlen lenne számára ennek értéke, íze, talán még jelentése és létezésének oka is. Anyánk és apánk tulajdonképpen leginkább folyékony füst: egy bizonyos ételcsoport elkészítéséhez sem elengedhetetlen, de jelenlétük teszi azt az egyet igazán felejthetetlenné - csak bizonyos körülmények között normálissá.
Hátradőlök, nézem egy kicsit a füle mögötti távolban azt a párt, akikkel osztozom az egyik kedvenc helyem gyakori látogatásán: túlságosan jól öltözöttek ahhoz, hogy ne ismerjük őket. Visszazárom a tekintetem a férfira, a sejtésemet meghagyom későbbre.
- Bizonyos értelemben. - tekinthetjük kivégzettnek a témát, nem szívesen avatnám olyan részletekbe, amelyeket elméletileg nem is tud kiejteni az ajkam - köszönhetően a leleményes védőmágiáknak, amelyek csak azt nem vették figyelembe, mi történik, ha nem az enyém szólal meg az én elmém előtt, de mindenre ők sem készülhettek fel - és amelyek bőven meghaladnák ezek szerint a normális jelzőt. Nehéz elfogadnom, hogy van az életemnek olyan szegmense, amelyet olyanokkal kell megosztanom, akikkel legszívesebben szóba sem állnék, akik perverziói már a tekintetükön is kikönyökölhetne, és mégis azt hiszik, nem veszem észre... Újra kortyolok, már a pezsgőből. - Semmi, ha vasárnap reggeli futáshoz készülődsz benne, minden más alkalommal alulöltöztél benne.. de tekintsünk el a választásodtól, beszéljünk arról, amiért itt vagyunk.
Drága Shane most már nem kell foglalkozz azzal, mit érdemel a bűnös, aki nem öltött külön öltözéket a vacsorához, aki nem a legmegfelelőbb zsebkendőt tűzte mellényzsebébe, téged ez már mind nem érint, megállapodtál, ha olyan áron is, amelyet még sokáig fizetnek majd sokan, többek között leendő gyermekeid. De erre még gondolni sem szeretek, Trójai Heléna nem az, akit elképzeltem melléd, és ha kedves barátnőm nem is volt alkalmas a szerepre - ő a másik sportpulóveres, az a sportpulóveres, akivel boldogok voltatok - ez nem teszi alkalmasabbá utódját. Olykor arra ragadtatom magam, hogy a hús felett, villára egy darabját tűzve vitatom apánk véleményét, vele mintegy párhuzamosan hatalmát, és tudom, nyomás alatt úgy omlana szét, mint száraz zsemle az abroszon. De milyen remek zsemlemorzsa lesz belőle egyszer.. csak neked már most késő, ezek szerint.
- Őszinte részvétem. - még egyéb hangsúlyt sem kell erőltetnem a hangomra, egész magatartásom elárulja a csalódásom. Mert egy gyermekhez ketten, legalább, ha megengeded, kellenek, nem keletkezik csak úgy a puszta levegőből, téged meg sem erőszakolhatnak érte, legfeljebb mentálisan, de ahhoz is engedélyed kell, nem keményedsz parancsra, irritáltan dörzsölöm az orrnyergem, tessék, megcsináltad, felcsináltad, hogy megtartsam régi felismerésre tartogatott trágárságomat, faszom, kedvesem. Úgy nézek fel, mintha az én lányom lenne, vagy te az én fiam, milyen meglepő, hogy én vagyok mérges, nem azok, akiknek kellene. - Ugye nem azt akarod mondani, hogy meglepődtél, hogy mikor a hímivarsejt alkalmas petesejttel találkozik, megtermékenyíti azt? Vagy az volt újdonság, létezhetnek ezt elősegítő bájitalok?
Nyugodt vagyok pedig, legalábbis az arcomon nem uralkodik el a lemondás, egyrészt mert mint mondtam, rajtad nem tettek ezért erőszakot, következményeit meg feldolgozhatod, talán majd el is felejted az újszülöttet először karodba véve - nem ez lenne az első végül nem bánt tévedés a történelem folyamán, és az új életnek kevesen tudnak ellenállni, másrészt pedig ezzel végleg kiiratkozol apánk kurzusáról, teljesítetted kötelességed, mehetsz, akár görbe utakon is, amerre gondolod, amerre tudsz.
- El kell venned azonnal, akkor nem mondhatnak róla semmit.. hogy nekem megvan a véleményem, nem lényeges, te biztosítsd az állásaidat. Mielőtt bármi máshogy kezdesz, ez legyen az első: a gyermekre felkészülni pedig úgysem tudsz, még soha senkinek nem sikerült.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
276
Értékelés :
9
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Csüt. 27 Szept. - 10:18
Shane & Vesta

Kicsit zavartan kopácsolok az ujjaimmal az aszalon, persze csak halkan, elég ha csak én érzem ennek hatását. A másik kezemben boromat tartom, legszívesebben most ahhoz lenne kedvem, hogy jól leigyam magam és akkor talán egy éjszakára elfelejtem ezt az egész helyzetet, és talán Vesta is támogatná, majd később lehet bepróbálkozom, de most még ki kell beszéljem magam. Nem firtatom már tovább a témát a szülőkről és a munkáról, unalmasak ahhoz képest amit most fogok közölni, és ő az első, aki ezt megtudhatja, mert Helena is még csak tegnap mondta el nekem. Furcsa, mert már megfordult a fejemben, hogy a sors direkt kicseszik velem, mert nehogy már tudjam élni egy kicsit is a saját, apámtól - részben - független életemet, hogy kitanuljam a munkahelyem fortélyait és beássam magam oda, hogy megfelelő jövedelmem legyen, de nem, erre már csak kilenc hónapom maradt. A gondolatfoszlány után még iszom a borból, már több mint a fele elfogyott, mintha csak víz lenne. Vestát nézem, és kicsit kidüllednek szemeim amikor részvétet nyilvánít, de nem is babusgatást akartam, hanem őszinteséget, testvéri tanácsot. Érzem a frusztrációt a hangjában, mentegetőzően emelem fel kezeimet és hajolok hozzá kicsit közelebb.
- Jaj, nem, én nem így értettem. - Legyintek végül, nem fontos, nem érdekes, a boromba temetkezem. - Tudom, hogy hogy működnek a dolgok, de,,, na jó, ezt nem lehet kimagyarázni. - Rázom meg a fejem és kínomban elnevetem magam. A sors és Helena. Biztosan be akarta magát biztosítani nálam, hiszen ő is nagyon jól tudja, hogy hogyan viszonyultam még néhány hónapja Dorishoz. Valószínűleg érte is sok mindent megtennék, hiszen már gyerekkorom óta ismerem, de valahogy kételyekkel tölt el, rossz érzés, hogy belekényszerítettek minket - vagyis engem - ebbe az egészbe. Ikrem hangjára emelem fel újra a fejemet, határozottan bólogatni kezdek arra amit mond, mint egy kiskutya, egy zavarodott, elveszett kiskutya.
- Előrébb kell hoznunk az esküvőt. Igaz már csak két hónap van hátra... segítenél ebben anyáéknál? - Kérdő tekintetem mindent elárul. Nem hiszem, hogy bárkinek is problémája lenne azzal, hogy házasodni akarok minél előbb, csak úgy kell beadni az embereknek, hogy ne legyen gyanús. Talán még pár hetet várhatunk.
- A munka meg hát... próbálkozom. Mástnem vállalok mást is, ha szükséges lesz. - Nem vagyok igazán lelkes, hangomból is hallatszik és ahogy hátamat a szék támlájához vágom... lehúzom a boromat. - Tudom, ez most az én hülyeségem volt, de valamiért még reménykedtem, hogy legalább ebből kimászhatok, valahogy... - Soha nem nyugodtam bele és talán nem is fogok, ezt ő is nagyon jól tudja, és eddig minden erőmmel abban tevénykedtem, hogy hogyan ássak a családom alá, hogy beleszakadjanak és én kintről nézhessem őket... de ennek vége, már saját családom lesz nemsokára és többé nem lesz lehetőségem elszabadulni ettől, mert a nevem tovább kell vinni, a nevünket nem érheti bántódás.
- Nagynéni leszel! - Hirtelen jött váltás, hangom kicsit gúnyos, de nem bántó, a műmosoly ami pedig hozzá társul, azt jelzi, hogy bizony Vesta, neked is "rossz" lesz nem csak nekem.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
12
Értékelés :
11

»
» Szomb. 6 Okt. - 4:54

Wake up your saints, Jenny



Wake up your saints Jenny,
Jenny, I need them
Today



Vajon hol hallottam, hogy életünk értelme valójában genetikai kódunk örökítése, erre törekszik minden és mindenki, beleértve gonddal termesztett magunkat - te bevégezni látszol a nagy feladatot, és nem tehetek hozzá semmit, el sem vehetem az asztalról önmagam, meg is sértődhetnék akár, hogy a te céljaid nem mutattak túl a szaporodáson, de már elismertem, már rés vagy a pajzson, tehetetlenül kortyolok, a hideg ital nem vigasztal, a nagy igazságok nem segítenek szeretteinken.
- Nyugodtan nevezhetsz számítónak, de a helyében hetek óta nyakalnám a fogantatást elősegítő bájitalokat. Végül is Helena ugyanannak az iskolának a diákja, és most csak felmondja a tanultakat.. nyilván nem ok nélkül fél valakitől. - és a valaki bizonyára beleőszül majd a fájdalomba, ahogy a természet diktálja, a maga egyértelmű folyamataival jól megnyomorít majd mindannyiunkat, kit közvetlenül, kit közvetve. Talán valóban lelökhettem volna ezt a kígyót, mikor legutóbb módom volt rá, de sajnáltam volna a délután hátralévő részét, a perceket, amelyekben nem bizonyosodik megint percente minden jelenlévő számára alkalmatlansága arra, olvasson a sorok között. Nem tudom, mit nem tudtam leginkább megbocsájtani: harmadikként is célba érkezését, a buta győztes hevületét, vagy hogy fehéret viselt máris, ujját eltartotta a csészéjétől, pár morzsa a fügés teasüteményből az ölébe hullt, és még soha senkit nem akartam úgy eltörölni a létezés síkjairól, mint őt azzal a pár morzsájával, eltartott kisujjával. Tehát minden ellenérzésem irracionális, de rajtam sem segítenek a nagy igazságok. - Igen, bár nem hiszem, hogy kellene, őket nem zavarja egy unoka lehetősége. De attól tartok, ha a leánybúcsúját is rám bízod, az esküvőt már nem kell megszerveznünk.
Ugyanakkor mindennél jobban sajnálom nyugalmat nem lelő szellemét, megszorítom a kezét, és mélyen ül a torkomban, hogy kimondjam, tényleg sajnálom, de nem vagyok a sajnálkozás embere, megmentem mindkettőnket attól, hogy elismerjük, ez megoldhatatlan, nem adtak étkészletet Zabiniéknak a vacsorához, kézzel esszük, éhgyomorra, vagy sehogy. Javasolhatnám éppen azt is, hogy szökjön meg, de ezen ő is nevetne, aztán a magány ürességében elgondolkozna rajta, és örökre bánná a lehetőség írmagját is, így aztán csak összefűzöm az ujjainkat, némán sajnálom őt, mielőtt hangot adhatnék a továbbiaknak.. hogy rögtön fel is háborodjam.
- Ne kísértsd a sorsot, Shane, én csak hozzád ragaszkodom.. - nem bánnám, ha valami félelem költözne a szívébe, serkentene benne valami óvó ölelésfélét leendő családja felé, mert ha megszökni nem tud, megszoknia kell majd őket. A maga módján remek túlélőnek bizonyult, remélhetőleg ezen tulajdonsága most sem hagy el bennünket. - Két hónap alatt pedig ugye sok minden történhet.. arra viszont kíváncsi lennék, szembehelyezkedsz majd apánkkal a nevelését illetőleg, vagy meghajolsz az akarata előtt, és ízig-vérig Zabini lesz belőle? Amint megtudják a hírt, az eddigi viselkedésed miatt mindenben ellenőriznek majd, biztosítani akarják a jövőjüket, és ebben Helena remek szövetségesük lehet.. vagy hozzád hűséges inkább? Nem ijesztgetni akarlak, de ebben a tekintetben az én befolyásom véges, csak te adhatsz nekik jogilag örököst, és most prezentálod is.. az elsőszülött unokájuk lehet az új fegyvernemük.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Halálfaló
Voldemort hû híve
▽ Hozzászólások :
276
Értékelés :
9
▽ Avatar :
Chris Wood

»
» Szer. 10 Okt. - 19:22
Shane & Vesta

Tisztán kell gondolkodnom, ki kell ürítenem a fejem. Nem lehetek futóbolond, hiszen tudom, hogy működnek ezek a dolgok, még akkor is ha kicsit hiszékeny és naiv vagyok a nők esetében. Ha belegondolok, mindig ők voltak a gyengéim. Az ikrem, Helena és Doris, körbefonják az életemet.
- Valószínűleg túlságosan megbízom benne, én nem gondoltam volna, hogy ennyire be akarja biztosítani magát. - Nyilván nem könnyű neki. Soha nem is ígértem könnyű életet, barátok voltunk, legjobb barátok már kiskorunktól, de amikor jött a hír egy éve körülbelül, szinte minden megváltozott közöttünk. Megijedt, mert benne volt a pakliban, hogy lelépek, de mégis tudta, hogy apám nyomása sokkal nagyobb hatással van rám mint Doris. Mégsem bízik bennem...
Akaratlanul is el kell mosolyodnom Vesta válaszát hallva. Kezemmel megsimítom az övét.
- Tudom, hogy nem a szíved csücske, de most, hogy a gyermekemet várja, akármennyire is sokkolt az ügy és nem vagyok rá felkészülve, nem szeretném, hogy baja essen. - Szinte ellent mondok magamnak, de ha belegondolok, mégis van szívem, mégis a vérem lesz az a gyermek és nekem kell majd felnevelnem. - Nem kell aggódnod, nem megyek sehová. - Amúgy sem hagynám itt, amúgy sem akarnám, hogy a családi nyomás rá nehezedjen, mert én cipelem ezt a terhet és addig, ameddig a szüleink élnek, valószínűleg nem is lesz egyetlen nyugodt évem sem. Érdeklődve tekintek a lányra, szeretem, hogy mindig ilyen őszinte velem, hogy mindig a tényeket nézi és olyan komoly kérdéseket tesz fel nekem, amik majd körbe fogják fonni az egész további életemet. El kell gondolkodnom. Pillanatokig csak nézem őt, a szemét.
- Már nem tudom, kihez hűséges jobban Helena. - Sikerült elültetni bennem valami magot, ami már csírát is növesztett és kételyeket ébresztett bennem, nehéz ezt jól megválaszolni sajnos. - Nem szeretném úgy nevelni, mint ahogy engem neveltek ők. - Az én gyermekem biztos nem lesz lelki nyomorék. - Viszont tisztában vagyok vele, hogy ha nem fogom apám szankcióit követni akkor az életünk sem lesz nyugodt. - Egyik kezemet az állam alá teszem, gondolkodón nézek az asztalra. Lehet egyáltalán ilyen kérdésben köztes választ adni? A tények egyértelműek, nem mondhatnám, hogy túl sok választásom lesz majd a jövőben.
- Kénytelen leszek úgy nevelni, ahogy azt ők elvárják, mert csak akkor biztosíthatom a nyugodt jövőt mindenki számára. - Valamit valamiért. Nem akarok odáig eljutni, hogy a gyerekkel zsaroljanak és így tovább. Ezzel valóban, egy újabb eszközt adok majd a kezükbe.




Music |   boldogsag  | Clothes




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Társ a bajban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London-