Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Édeshármas vagy négyes?
Today at 10:30
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Amikor a gigászokat szólítják
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Patrick Drake
sunshine in the darkness
Today at 0:57
• • • • • • • • • • • • • •
Moira G. McGonagall
Avalon Lodge
Yesterday at 22:33
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Kapcsolat kereső
Yesterday at 22:16
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Képességek listája
Yesterday at 20:45
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Munkahelyek listája
Yesterday at 20:43
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Avatar foglaló
Yesterday at 20:39
• • • • • • • • • • • • • •
Orville Ackerley
Will you marry me?
Yesterday at 20:32
• • • • • • • • • • • • • •
Leo Eugéne Burke
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel
Yesterday at 20:19
• • • • • • • • • • • • • •
Maura I. Pince
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (52 fő) Kedd 17 Május - 22:36-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Szer. 26 Szept. - 11:54
Tudom, hogy egyáltalán nem volt jó ötlet visszajönni ide, legalábbis még nem ilyen hamar, de eddig nem történt semmi baj, már öt éve, hogy itt hagytam ezt a helyet, öt hosszú éve fordítottam hátat az eddigi életemnek és kezdtem újat. Vegyes érzésekkel megyek ki a teraszra és nézem, ahogyan Rose és Christopher futkároznak, nem hittem volna sosem, hogy valaha gyerekeket fogok szülni. Azt pláne nem hittem volna, hogy ikreim lesznek, de ez biztosan az apai ágról van, nálunk senki sem volt iker. Vagyis de, az ük-ükmamám az volt, de hát az ikre halva született, nem is tudom, hogy miért tudom ilyen könnyen felidézni, sosem érdekelt különösebben a családom története. Azt tudom, hogy apám aranyvérű mágus volt és hogy a családja gazdag volt, de kitagadták, mert egy sárvérű nőt vett el. De most nem is azért vagyok itt, hogy ezen merengjek, találkozóm van, egy igen fontos találkozóm és egyben egy temetés is. Édesanyám elhunyt...
Kikészítettem a fekete ruhát, már sikerült bébiszittert is találni a gyerekeknek, hogy majd holnap elszabadulhassak. A levelet szorongatom a kezeimben, egy levelet, amit lassan ideje lenne elküldenem, mert ha most nem teszem, akkor nem kapja meg időben majd. Tudom, hogy a nevem és az aláírásom nem lesz elég, hogy ha Clyde még élne és elvinné a levelet személyesen, akkor sem jönne el, de... Egyszer elmentünk sétálni egyet és vettünk Vestával közösen egy igazán ritka és undorító fülbevalót, amit elfeleztünk, kapta ő az egyik felét, én pedig a másikat. És az évek alatt volt időm gondolkodni, tudtam, hogy azon az estén... Amikor... Az a farok és én... Akkor már Helena terhes volt, nem sokkal előttem szült. Biztos voltam benne, hogy tudta, tudta azon a napon is, éppen ezért nincs joga megtudni. Végül pedig csak elküldöm a levelet.
Az órák lassan telnek, túlságosan is lassan és igazából a gyerekek mosolya sem tud valahogy jobb kedvre deríteni. Maga szituáció, a hely és az emlékek... nincsenek jó hatással a kedvemre. Így is kénytelen vagyok megint más arcát kölcsönözni a temetés idejére, hiszen mégsem állíthatok be csak úgy, hogy "Idióták, élek ám, csak öt évig eljátszottam hogy halott vagyok, hogy vagy George bácsikám?". Szóval igen...

Másnap este a kandalló előtt ülve éppen egy pohár édes bort szürcsölök, amikor meghallom, hogy valaki kopog az ajtón és mielőtt bármit mondhatnék Christopher már fut is nyitni az ajtót, fekete hajam van és pontosan ugyanolyan szeme, mint... Shanenek. - Szia. Christopher William Edwards vagyok na és te? - mutatkozik be mosolyogva és rám pillant, én pedig csak sóhajtok egyet. - Menj fel a szobádba. - mondok mindössze ennyit és a gyerek már fut is felfelé. Végül mikor meghallom, hogy becsukódik a szobájának ajtaja, csak akkor emelem pillantásomat Vestara. - Nem hittem volna, hogy eljössz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
20
Értékelés :
13

»
» Szomb. 6 Okt. - 5:16

Földi polipok vonaglanak



S ráadásul nagyon is
arra születtünk hogy a
saját sírásóink legyünk



- Én sem hittem, hogy eljövök.
Most sem hiszem, a képzeletem elragadhatott, ülök abban a jól ismert karfával felszerelt székben, arcomat süti valami túlvilági fény, eleget éltem ahhoz, hogy kiérdemeljek hasonló tévképzeteket, végül majd eltűnök közöttük, de nem kegyesebb befejezés ez, mint amit a munkatársaim minden nap megálmodnak nekem? Hólyagos tenyerem, melyet természetesen kiigazít rajtam valami elragadottság a saját egészségem iránt - a talárom zsebében fekszik, nem is matatok, tanácstalan vagyok, de rideg is, sértődött, pedig igazán nem méltó ez valakivel szemben, aki évek óta halott, de csupa sértés kívánkozik az ínyemen, nagyokat hallgatok, egyik lélegzet a másik után.
Ez az arc, amelyet a nevemhez rendelt a bürokrácia, csokoládé nyolc óra után, talán kávé ígérete, de most kedvem lenne ellened fordítani, megátkozni, hallgatni kicsit, mint magyarázkodsz, hogy tölt be mindent majd az a kínos, édeskés aroma, bocsánatkérések és okok, okozatok, két ismeretlen gyermek emléke, mert persze ikrek, hivalkodóan hasonlóak, és nekem meg kellene hatódnom, de csak arra tudok gondolni, az apjuk nem is tud a létezésükről, és sem ő, sem én nem érdemeljük, hogy így szerezzünk tudomást erről. Könnyebb lenne, ha meg tudnánk mi ketten öregedni, Doris, ha látszódna az idő vihara az arcunkon, ráncok és sötét karikák, megereszkedett bőr, ez lenne a jussunk, de mint Dorian festménye, valaki mást bántanak a következmények, talán a festmény bennünk van, én nagyon remélem, hogy tiéd már nagyon fáj. Az enyém most kellőképp.
- Miért most, és miért így? Mi a célod az egésszel? - helyet foglalok, ha nem is kínálsz, nem fogjuk ezt állva megbeszélni, leteszem az első felületre az ajándék bort, nem vetkőzzük le azt, akinek felnevelődtünk, ha folyton ezzel is hitegetjük a tükörképet. Hogy én is az vagyok, ami te, nem tenné könnyebbé, ha megint elbújnál, más jellegű a másságunk, étel mindkettő, de reggeli és vacsora, napszakok húzódnak a kettő között. Várom, hogy megkezdd a magyarázatok sorát, kanalazzuk ki maradéktalanul, és váltsunk gyomrot, mert mi nem viseljük jól a fájdalmat, akárhány változatunk is létezik. - Neki nem szóltam, de ne hidd, hogy megbocsájtottam. Haragszom rátok, valószínűleg most már végképp örökké, és mégis családtagjai vagyunk egymásnak.. nem kevésbé végképp örökké.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Hétf. 8 Okt. - 0:34
Vesta • Doris

Nehéz megszólalni, sokkal nehezebb, mint ahogy én azt hittem volna, mikor megírtam a levelet és elküldtem. Talán nem cselekedtem helyesen, talán nem kéne titkom terhét rá is helyeznem, mégis annyira vágytam egy régi ismerősre, egy régi barátra. Évek óta senkivel sem beszélhettem igazán, senki sem ismerte a múltamat, mindent magam mögött hagytam, hogy új életet kezdhessek, hogy megszabadulhassak a Zabini családtól, de... nem jött össze. Miért is hittem el naivan, hogy egyetlen gyenge és meggondolatlan pillanatból ez lehet? Próbáltam megszólalni, de mintha a szavaknak hirtelen hatalmas súlyuk lett volna és torkomon akadtak. Mit mondhatnék most? Egyáltalán van jogom ahhoz, hogy megszólítsam? Van jogom a vele való beszélgetéshez? Válaszokat csak tőle kaphatok...
- Köszönöm. - végül csúszik ki egyetlen egy halk szó a számon és szemem hirtelen könnyes lesz. Megkönnyebbülés őt látni, mintha... mintha a titkaim terhén sikerült volna valamicskét könnyíteni, de nem csak titkaim, hanem bűneim is vannak. Itt hivatalosan halott ember vagyok, mégis szükséges lépés volt a halálom eljátszása a szabadságom elnyerésének érdekében, ha akkor azt nem teszem meg, akkor az apjuk tényleg eltüntetett volna, én csak... megragadtam a lehetőséget, mely elém tárulkozott. Végre szabad lehettem egy ideig.
-igazából nem lepnek meg a kérdései és éppen elég jogosak. Talán én is ezt tenném fel, ha csak a semmiből évek múlva visszatérne a halálból két gyerekkel... - Bár tudom ezzel elkéstem, de nem szeretném felforgatni mindenki életét. - felelem neki, miközben a szemeibe pillantok. Az övét sikeresek felforgattam ezzel és tudom, hogy nincs jogom a következő mondatokhoz, amik elfogják hagyni a számat, azzal is természetesen tisztában vagyok, hogy gyenge védekezés, mégis ennyim van. - Négy hónappal a temetés után visszajöttem és elakartam nektek mondani, de megtudtam, hogy Helena pár héttel előttem esett teherbe. - mondom neki, miközben kezem talán ökölbe szorulna, de már túlléptem ezeken, már elengedtem a múltamat, én már elfogadtam, hogy veszítettem és Shane az övé.
Tudom, hogy eltérő nézeteink vannak és azzal is tisztában vagyok, hogy haragudni fog, talán egy életre megutál, de... Van amiből nem tágítok. - Nem rég azt kérdezted, hogy mi a célom... az ő védelmük. Egyedül neveltem fel őket és ki kell javítsalak... Nem vagyunk családtagok. Ők sosem lesznek Shane Zabini gyermekei, neki egyetlen egy gyermeke van Blaise Zabini, akit Helena Zabini szült. - szavaimból érezheti, hogy komolyan is gondolom. Lehet, hogy biológiailag köze van hozzájuk, de érzelmileg nincs és nem is lesz. Lépek felé egyet és egy apró sóhaj hagyja el az ajkaimat. - Tudom, hogy megfosztottam őt tőlük, de megvolt rá az okom. Eleinte bosszúvágy és harag, mérhetetlen düh és gyűlölet táplálta a cselekedeteimet, végül pedig... az óvni akarás. - fejezem be végül, majd a nappali felé mutatok, hogy inkább folytassuk ott a beszélgetést. Nem szeretném, ha felébrednének a kicsik, Will amúgy is nehezen alszik el egyedül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
20
Értékelés :
13

»
» Pént. 12 Okt. - 3:24

Földi polipok vonaglanak



S ráadásul nagyon is
arra születtünk hogy a
saját sírásóink legyünk



Azon túl, hogy valószínűleg Doris nagy próbatétele is lehetett épp engem megidézni a sok közül, nem tudok megenyhülni ily könnyedén az irányába. Talán arra számítottam, súlyos beteg, tragédia érte, és most elvarratlan szálait igyekszik összesimítani, de hogy más volt a célja a halottak bolygatásával, nem menti fel előttem, gyerekesen húzom a szám, és már az sem tetszik, hogy fel kell ismernem ezen rossz tulajdonságomat, az ezek szerint békülésre nem hajlamos biológiai képletem.
Összepréselt ajkaim mögött hallgat a rosszallás, vajon trójai Heléna tényleg olyan gátja volt a szenvedélynek utólag, hogy gyereket nemzetni háta mögött azért lehetett, mellette elsétálni már nem? Vagy féltékeny lett a mesterkedése miatt, Shane kavarta fel benne a jogos haragot a hűtlenségével? Úgy halok majd meg, hogy sosem értettem csatározásaik hőfokát, az élvezetet abban, ahogy egymást ütötték, miközben szájuk a szeretet szóra görbült, úgy tépték egymást, hogy az félelmetes, engem ne szeressen így senki, határoztam és határozom el, más jellegű az ő dacuk, nagyobb, ősibb, mint az enyém, és mégis én látom egyedül annak, ami.
- Érdekes gondolat tagadni a vérköteléket azzal, akit magad hívtál gyónásra, Doris. Nem tudom, miért hiszed, hogy szimpatizálok annyira a sógornőmmel, hogy majd őt akarom megvédeni tőled, de ha a türelmem szilárdságát kívánod tesztelni, kötelességem jelezni, rossz alapra építkezel. - ha valóban olyan lennék, mint amilyennek tarthat, felállnék, kilépve az ajtaján már azt is elfelejteném merő akaratból, hogy létezik, hogy beszéltünk, és habár elfogadom sértettségét, nem vagyok annak tárgya sem okozója. Csapongó keserűsége Shane jussa, és főleg az övé, apám és a nő csupán másodhegedűi ennek a darabnak, amire nézőként szegődtem, és mivel ketten állunk a színház termében, nincs kinek kiabálni, egymást fogjuk sértegetni, akár terveztük, akár nem. Tenyerembe támasztom az állam, mintegy a megadás jeleként átsétálok a jelzett helyiségbe, meg sem melegedtem, és lám, máris vihart vetünk. - Azt kívánod hallani tőlem, hogy nem a te hibád, nem tartozol egykori szeretődnek semmivel? Pedig ketten kellettetek hozzá, őrá éppúgy haragszom, mint rád. Ha valamitől óvnod kell a gyermekeidet, az kettőtök makacssága, egy Zabini kényelemmé satnyult önigazolása és egy Edwards önigazolássá magasztosult szeretete. Mit kívánsz tőlem, Doris, ígéretet, vagy csak hogy meghallgassalak, aztán tűnjek a fenébe, mert nem tartasz rokonodnak?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
388
Értékelés :
14
▽ Kor :
17
▽ Avatar :
↑ Sasha Pieterse ↓

»
» Pént. 12 Okt. - 11:41
Vesta • Doris

Valahol éreztem, hogy ez tényleg nem lesz egy könnyű menet, de hát mire is számítottam? Eljátszottam a halálomat, sose se fedtem fel előttük, hogy teherbe estem Shanetől. Mint mondhattam volna? Szégyellem magam azért a pillanatnyi gyengeségért, hogy engedtem akkor a vágynak és nem mondtam neki, hogy álljon le. Úgy kellett volna tennem, talán nem kellett volna eljátszanom a halálomat? Szerintem szükséges volt, szükséges volt, hiszen ez volt a szabadságom kulcsa, csak ezzel tudtam megmenekülni az apjuktól, aki megrögzötten ellenezte a kapcsolatunkat, aki nem is rejtette el, hogy mennyire utál és megvet engem, csak mert nem vagyok aranyvérű, bár lehet az indítékait sem ismerem pontosan, egyszerűen nem érdekel. Eleget tett ellenem, elégszer próbálta kioltani az életem ahhoz, hogy tudjam egy módon menekülhetek meg tőle, adott volt az a mód, abban a pillanatban kellett meghoznom a döntésemet.
Meg kéne vele osztanom? El kéne neki mondanom, hogy közös gyerekeink vannak? Én... nem tudnám elmondani, nem tudnám úgy közölni vele, hogy közben ne kezdem el fojtogatni és hát nem is lenne helyes. Már pletykálnak róla otthon, hogy hamarosan átfognak engem helyezni ide Angliába, engem Dorothea Zharkov különleges aurrort vagy nem is tudom, hogy hogyan neveznek. Egy biztos... jó vagyok a munkámban és sok sikert elértem, még a gyerekek mellett sem adtam fel az álmomat, igaz nehéz volt, pokoli nehéz volt egyszerre két helyen maximálisan helytállni, de csak sikerült valahogyan és szerintem nem is voltam annyira ügyetlen vagy nem is tudom.
- Nem hiszem, hogy azt a nőt akarod védeni és nem is kérem, nem jelentek Helena számára veszélyt, nem akarom átvenni a helyét, nem akarom. És a türelmeddel sem szeretnék játszani. - természetesen gondoltam, hogy ez valóban nem lesz ennyire könnyű eset, de nem hittem volna, hogy ezen fog megsértődni. Egyszerűen nem is értem, hogy miért akar elismerni a rokonának és valahol azt sem értem, hogy miért nem szólt a testvérének. Simán bosszút állhatott volna rajtam, de nem így tett és még el is jött hozzám, ő talán tényleg az egyetlen igaz barátom. Egy olyan barát, aki még akkor is törődik velem, amikor én nem érdemlem meg és tudom, hogy legszívesebben kikaparná a szemem, miközben talán közel is akar magához vonni? Mindegy, lehet ennek semmi értelme vagy csak én gondolkodom el olyan felesleges dolgokon, mint ez. Egy biztos, jobban oda kell figyelnem a szavaimra, mert minden szónak súlya van.
Sóhajtok egyet szavaira, igazából sikerül kicsit megbántania, de szerintem ez volt a célja, amit meg kell értenem, megérdemlem. - Nem hiszem azt, hogy nem vagyok hibás. És hidd el gyűlölöm magam azért az egyetlen gyenge pillanatért... De ő tudta, akkor már biztosan tudta, hogy Helena terhes. Félre ne értsd, ezzel nem mentesíteni akarom magam a felelősség alól, de nem volt őszinte, még akkor sem tudta elmondani, hogy Helena már terhes. Ha tudtam volna... nem történt volna semmi ilyen, de megtörtént és nem tudom semmisé tenni a múltat, de nem is akarom. - ha semmisé tenném, akkor nem születtek volna meg a gyerekeim és nem lenne ilyen sok boldog emlékem, csodaszép pillanatom. Felbecsülhetetlen érzés, amikor csak közlik velem, hogy mennyire szeretnek. - Hát hogyan lehetnék én a rokonod Vesta? Meg kéne vetned és utálnod, elítélned a múltam és a származásom miatt, ahogyan apád tette, te mégsem teszed. - mondom neki, mikor teszek egy lépést felé, tudom, hogy nem ölelhetem meg, hogy nincs jogom sajnáltatni magam, így próbálok nem így cselekedni, de hát... - Én azt szeretném, ha visszatérnél az életembe. Hiányoztál nekem és tudom, hogy nem fogod elhinni ezeket, de tényleg hiányoztál. - teljesen őszinte vagyok és ezt a szemeimben is láthatja. Igazából nem tudom, hogy miért csak most teszem meg, sokkal előbb kellett volna, sokkal korábban kellett volna már felkeresnem őt. Benne megbízhatok, tudom és érzem is, nem fog elárulni engem. - Egy éven belül, bár lehet rövidebb időn belül áthelyeznek ide a minisztériumhoz... De a legfőbb ok, ami miatt idehívtalak, hogy feltegyek egy kérdést... Szeretnél részt venni az ikrek életében, megakarod ismerni őket? - kérdezem tőle és tudom, hogy ezen is csak ki fog akadni és olyanokat mond majd, hogy ha eddig nem lehettem, akkor most miért lehetek az életük része. Vagy éppen azt fogja mondani nekem, hogy... inkább bele se merek gondolni, lesütöm a földre a pillantásomat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
20
Értékelés :
13

»
» Kedd 23 Okt. - 13:52

Földi polipok vonaglanak



S ráadásul nagyon is
arra születtünk hogy a
saját sírásóink legyünk



Néha mintha látnám Doris arcán egyik-másik hölgy vonásait, átsejlik rajta is valami kérlelhetetlenség, mintha szárnyait próbálgatná az évszázados tagadás és gőg, a meg nem hajlás, de bárhogy figyelmeztetném is, haragja mindig kezébe adja majd az engesztelhetetlenség jogkörét, felhatalmazza magát nélkülem, és arra támad, amit igazán szeret: talán ha rávilágítok, tárgyává is válok, pedig bárhogy tagadná is, származásának egy részét ennyi év után sem tagadhatja le. Megoldása is épp olyan, mint néhány ősömé, hálót szőni keserűségből, melynek mélyén érző szív dobog egy bocsánatkérésre várva, ami épp úgy nem fog megérkezni, mint ahogy ő nem tudna tőle megnyugvásra lelni.. Kívülről látni magunkat nem okoz nagyobb örömet, ha szokásommá vált volna, most bizonyára szükségét érezném egy enyhítő feles elfogyasztásának, dohányzásnak, de kettőnkön nem fog ezek átka, soha frissebb holttesteket, mint mi leszünk egymás mellett.
- Nem vagyunk nippek, Doris. Nem vagyunk ugyanolyanok, bármit is gondolsz erről. - feszült vagyok, ha el is határoztam volna, nem teszem, most megszegném: lehetetlen higgadtnak maradni ott, ahol keringőt táncol közös meggyőződésünkön. Vajon tényleg szükségét érzi, hogy ismét megvitassuk az aranyvérűség morális árnyalatait egy kávé mellett, mindazok után, amelyet együtt és külön átéltünk? Rideggé és merevvé fagyaszt a száján meggondolatlanul sorjázó vád, mind, amit másnak szánt, de én hallom, aki nem érdemeltem ki, aki az imént is a családtagjának nevezte: nippé tesz mellőzöttsége, egy családba nem fogadott kislány kései sirámai, és csak remélhetem, maga gyermekeit nem e szellemben nevelte. Épp ő, épp Shane gyermekeit.. - De nyilván nem most fogom megváltoztatni véleményed az aranyvérűek társadalmáról. Elhiszem, veled ellentétben nem érzem szükségét, hogy azonosnak tartsalak mindazokkal, akik más okokból voltak kénytelenek elmenekülni életükből.
Eljött hát a pillanat, hogy mégis inni fogunk, és az udvariassági szokásokkal ellentétben magam bontom ki a hozott ajándékot, magam is bűvölök elő poharakat, mielőtt újra a szemébe nézhetnék: kérése nem lep meg, ugyanakkor nehéz döntés elé állít - ahogy egész barátságunk mindig tette, és amiről minden buborékkal egyértelműbb lesz, számára nem átlátható, számára nem egyértelmű, milyen áldozatokkal járt.
- Természetesen szeretnék.. de gondolom, ez bizonyos keretek között lehetséges, ha egyáltalán. Tartasz tőle, hogy felfigyelnek rád?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Vesta & Doris

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-