Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
2

»
» Pént. 12 Okt. - 3:00
Mint Erisz almája, úgy landolt asztalomon a kis, vörös boríték, aminek fekete-fehér pecsétje őszi ízeket idézett a számba - sütőtök, és mikor nyitott szájjal lépek az esős, ködös Londonba egy kandallón át, talán vénségemre zsémbes leszek, lumbágóval, a botomat pedig elcsenik a diákjaim, hogy lovacskásat játszanak vele.. de épp Irwin mondaná, ha nem hivatalos meghívót kézbesít a baglya, olyan öreg vagyok, hogy még azt képzelem, diákok ilyesmivel szórakoznak. Irwin, aki eleinte a függönyökbe kapaszkodva szerette figyelni az embereket, és Irwin, akinek nyilván olvashatatlan aláírása most elfoglalta az apámnak fenntartott helyet, egy és ugyanaz a személy volt, az a fajta, aki a sütőtököt eleszi az ember elől, és készséggel, mögötte érkezvén löki ki a szakadó esőre a lángok közül, ártatlan szeplős képén elégedett vigyor, le sem tagadhatná, meg sem kísérli, milyen jól mulat mások kárára, mint valami kobold, a mostani csínytevés céltáblája pedig már ennyi idősen is agg öccse, aki szerinte túlságosan megszokhatta az ostoba könyvek és a katedra illatát, ráfér hát az igazítás, eredeti életritmusa, maga a cirkusz, természetesen el kell jönnöm, mintha lenne akár egyetlen apró lehetőségem is arra, hogy ellenkezzek. Sosem volt, családunk felépítése lefelé nem tette lehetővé a fölfelé való vitákat, észérveket pedig sosem ismertünk, első találkozásom velük örök értetlenségük tárgya lett egy uzsonna felett, miért beszélgetünk egyáltalán erről, mikor épp megtervezhetnénk a szürreális tükrök-termét is? Természetesen megterveztük, természetesen nem beszélünk realitásról egymás közt.
A szombat estém így hát gyökereimnek tett ígéretemről szólt, hamarosan érkezett a szülői ház ajánlása is, annyit sem érdeklődtek választott, és szerintük rémesen kékharisnya munkám állása után, ellenben páratlanul megfogalmazták, mi várhat rám, ha nem teszek eleget a bátyám hívásának: szén és szén, végtelen mennyiségben karácsonyi zoknim alján. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak az inkább gyerekes fenyegetésen, de mert egyébként is szándékomban állt megnézni egykori lakhelyem kacsalábon forgó jelenét, kalapot vettem, és olyan kabátot, amely megvédhet, bárhonnan és bármilyen körülmények közé is vezet a balszerencsém abból a bizonyos kandallóból - az már csak a pörgés közben jutott eszembe, vajon mennyire volt megfontolt a cirkusz vezetőségétől, hogy épp ott ütöttek tanyát, ahol mostanában forró a talaj az aktuális politikai machinációk miatt. Nem jellemző persze a bátyámra, hogy valódi bajba keveredik, hosszú évek tanították neki elkerülni az elszámoltatást, ha épp a tünde-közeli települést nézte ki magának, biztonságban érzi magát, annál fenyegetőbb az rám nézve, bizonyára ismét áldozatául esem a szűnni nem akaró jóindulatából fakadó kerítőnői tevékenységnek, most főleg, miután megszületett a harmadik gyermeke is.

Anglia ma különösen kedves hozzánk, szinte még igazi kemény, ír szél sem fúj, a borongós mennyboltozat csak remek díszlet, a gondolom amúgy is drámai felhanghoz, ami a magas, fekete-fehér csíkos sátrak körül várja a hamarosan érkezőket. A kis lámpások ringatóznak, mély hangon búgnak, ismerem őket annyira, hogy sejthessem, épp bemelegítenek, szelíden hajol az egyik fűz, a tér közepére mindig helyezett óratorony szemei letekintenek a birodalomra, amely még most sem vall kudarcot abban, hogy lenyűgözzön. Hiába ismertem működését, járultam olykor hozzá ötleteimmel, minden lépés más világba vezethetett, az ajtók terme például egyenesen a múltam szegmenseibe, a kulcslyukon át már gyerekként is lázas tekintettel kerestem a varázslat lórúgásait, láttam többek között felnőtt magamat seprűn menekülni valami elől, de mikor a termet készítőnél érdeklődtem, mi dönt arról, mit láthatok majd, morgást kaptam csak válaszul: a cirkusz nekem sem árult el többet, hiába éltem benne.
Az órakongásra kitárulnak a kapuk, elveszek hamarosan az emberek között, és sehol sem találom a bátyám - talán úgy tervezte, megmutat valamit, amiről úgy véli, elfelejtettem, mielőtt megengedi, hogy szóba elegyedjek vele.. nem lepne meg, ha így gondolná, így csak kicsit értetlenül indulok útnak az ismerős-ismeretlen kellékek között, hallgatom a látogatók beszédének foszlányait, és van, ami olyan hasonlóvá teszi a régi emlékeket, hogy szinte megint az a beteges, vastag keretű szemüveget az orrán egyensúlyozó fiú vagyok, nem az, aki évekkel később azt kívánja majd, sose szeressen többé senkit: a varázstalanok még mindig azt hiszik, mindez káprázat, egyszerű szemfényvesztés. De ma éjjel sok a holdfényszerű fényben úszó, magától is vibráló tekintet, az emberi szemnek a lét elviselhetetlenségeire balzsamot kenő termet, mosoly: nem felejtettem el, ma éjjel mi is kicsit vendégségben vagyunk a vélaivadékoknál, elvégre ez az ő területük, és jól tesszük, ha mi is csak addig nyújtjuk a kezünket, amíg bele nem kap valami...

Talán udvariatlanság, de meg kell kérdeznem valakit, hátha a játék része, hátha a kirakós megoldásához is öregnek bizonyulok, Irwin pedig nevethet egész éjszaka, mire megsúgja a megoldást, hogy valójában rég a hátam mögött várakozott, ő lopta el a vattacukrom is - megszólítom hát az első, utamba akadó hölgyet, mielőtt megadom magam a balek szerepének ismét.
- Elnézést, kisasszony, nem látott véletlenül egy körübelül.. ilyen magas, ilyen elálló fülű úriembert? Szinte biztos vagyok benne, hogy vörös talárt, széles vigyort és egy cilindert visel, és mikor találmányairól beszél, pont olyan ostobán pislog, mint én.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
7
▽ Kor :
26

»
» Vas. 14 Okt. - 17:16
A kacsalábon forgó ritka szenzáció, úgy vettem észre, megosztja a falu és annak környékének lakóit. Áttetszőek a csíkok a vadvirágok és fák törzsei közt, magasabbra nyúlik a sátor csúcsa, mint egy-két fiatalabb fáé, és csak olyan, mintha cukorsüveg birodalom költözött volna az egyébként is elvarázsolt erdő határába. Különös időt választottak erre, talán szándékosan, vagy merő véletlenségből? Cirkuszt a népnek, gondolhatná bárki, jogos gyanakvással, hátha ez elaltatja a véla-származékok lázadozó tiltakozását az aktuálpolitika sunyi becsordogálása ellen a falu életében.
Néha arra gondolok, már réges-rég el kellett volna költöznöm innen, ennyi évvel a hátam mögött már nem igazán való idehaza lakni, s bár néha úgy teszek, mintha a bérelt szobám a városban lenne a gyakrabban látogatott otthon, mégis csak többet vagyok itt, mint kellene, többet, mint ami ne adna fejtörést szegény jó anyánknak, és többet, mint ami lehetővé tenné, hogy ne bolyduljak fel (csendesen, egészen észrevétlen), ha történik itt valami, ami megváltoztatja a mesékbe illő történeteink kaotikus, átláthatatlan szabályait és rendjét.
Színes-cukrosra pirított pattogatott kukoricás zacskót szorongatok, kicsit reméltem, hogy jobb társaságot is találok, akit elcsábíthatok magammal, de végül azt hiszem, egyszerre vagyok itt mindenkivel és senkivel. Senkivel, mert nincs mellettem épp senki, ahogy az óra elüti a kongot, csak sodor magával az ismerős és ismeretlen arcokból álló forgatag, és mindenkivel, mert minden falubelit ismerek már gyerekkorom óta - vagy inkább ők ismernek engem gyerekkorom óta, mindenkinek legalább egyszer ittam már teát a kandallója mellett, vagy a tornácán, mindenkivel válogattam már friss tojást a vándorló piacon, és sokaknak fejtettem már meg az örökségét is. Fel is csendül olykor jobbról, olykor balról egy-egy "jó napot", vagy "szervusz, aranyom", de amikor egy idegen hang torpan meg előttem, nekem félig még a nyelvem alatt a cukortól ragacsos mutatóujjam - ami egy teljes percnyi illetlen bámulás alatt tényleg illetlenül ott is marad, mielőtt eltűnne a zsebemben -, és eltart egy kis ideig, amíg dekódolom a magas férfi kérdését.
- Mr. Lannstarkra gondol? - kérdezek vissza épp csak alig észlelhetően zavarban levő rezzenéssel, udvariasan hunyorgó mosollyal, felidézem magamban Irwin Lannstark valóban elálló füleit, vörös talárját és cilinderét, amivel felbukkant anyám, a tündérasszony házának a tornácán, aki helyett ugyan engem talált otthon, egy máris a korlátunkon csingáló kisfiú kíséretében érkezett, és mintha valami olyasmit mondott volna, varázslatot hozott ajándékba. A mai napig nem tudom, vajon végigkilincselte-e a település minden portáját, és vajon mindenhol ugyanazt a történetet adagolta-e gondos aprólékossággal, elvarázsolt részletekkel, hogy felkeltse a falusiak érdeklődését a cirkusza iránt, de akkor és ott azt gondoltam, egy pillanatig sem tudnék haragudni azért, ha így tett volna. Manapság ritka az ilyesmi, az efféle elköteleződés, egy varázslatos világban pedig ritka olyan varázslatot kínálni, amire az emberek kíváncsiak, mert máshol nem szerezhetik meg.
- Sajnálom, ma még nem láttam - rázom meg a fejemet, lehull szemem elől az emlékek fátyla, keresem az "ostoba pislogás" tetten érhető valóságát az engem figyelő férfi-arcon, de leginkább csak a képzeletem tudja felfedezni - Nincsen baj, ugye? - nem tudnám pontosan megmondani, miért épp ezt kérdezem, miért sejtek mostanában mindig bajt minden sarkon, a legkevésbé oda nem illő helyeken, bizonyára a helyzet szüli a gyanakvást mindig, és bár eddig idehaza ezt sosem éreztem, a valóságunk most nekünk is baljós, új színezetet kapott.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
2

»
» Pént. 2 Nov. - 15:56
Kérdésemmel legalább annyira meglepem őt, mint magamat: nem emlékszem ugyanis egyetlen tanítványomra sem, akinek ilyen szimmetria uralkodott vonásain - megköszörülöm a torkom, mert illetlen ez a tátott szájjal csodálkozás, mégis felnőtt férfi vagyok, ez pedig mégis egy vélák által lakott falu jórészt, hát legközelebb majd biztosan azon illetődöm meg, hogy az ég színe kék, a fűé pedig zöld.
- Legutóbb még így nevezte magát. - erőt veszek magamon, de ez azért is lehetséges, mert különösen érdekesnek találom a cipőm orrán elhelyezkedő mintát. Vajon miért lehet, hogy még sosem volt lehetőségem megszemlélni ilyen közelségből, miért is hanyagoltam el ezt a méltán nagyszerű műalkotást? - Neeem, egyáltalán. Meghívott ma estére, de úgy tűnik, rosszabb vendéglátó, mint az előző Mr. Lannstark volt: ő imádta személyesen körbevezetni személyes áldozatait.
Persze ez most is elképzelhető, felesége, majd gyermekei megtették azt, amit nekünk nem sikerült - bár a szüleim nem is kifejezetten igyekeztek kispolgári arcot adni gyermekeiknek, sőt. Nem lepődnék meg, ha hirtelen tündérszárnyon reppenve bukkannának elő valamelyik sátor tetejéről, mint az korábban szokásuk volt, én pedig menthetetlenül lemaradtam, arcomra a cukoralma színe mellé kiült a riadalom, hogy leesnek, és sosem tették - azért viccelődni szerettek vele, alábukott egyikük, és valósággal ragyogtak, ha hallhatták pánikban úszó sikolyaimat, Irwin pedig tapsolt.
Néhány gyermek siet el mellettünk, az egyikükben felismerem a harmadéves évfolyam rémét, most azonban nem emlékeztet arra, aki állítólag fogadásból elfogyasztott két teljes oldalt a tankönyvből, sőt, egészen szabályos suhancnak tűnik, majdnem fel is löknek bennünket. Gyűrögetem a kalapom, egyik lábamról a másikra állok, udvariasan köhintek egyet- hogy miért is udvarias a gesztus, nem tudnám megmondani, de érzem, mozdulni kell, a cirkuszban semmi nem véletlen, az apró jelek mindenek.
- Lenne kedve megkeresni velem? Nagyon rég jártam itt, és ha ő lemondott a lehetőségről, szívesen megmutatom a kedvenceimet, és hátha megtaláljuk a hebehurgya porondmestert is. - engedek végül a valószínűnek, az itt dolgozó varázslat mindig jobban tudja nálam, mit szeretnék látni, tapasztalni, érezni, ha elmulasztanék hallgatni rá, óhatatlanul az a kékharisnya lenne belőlem, akinek hisznek. Talán megleshetem néhány régi találmányom működés közben, és jóvátehetem ezt az érthetetlen szerencsétlenkedést is. - Ne haragudjon, be sem mutatkoztam. Victor Lannstark vagyok, örvendek a szerencsének.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Fõnix Rendje
A varázsvilág védelméért
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
7
▽ Kor :
26

»
» Pént. 23 Nov. - 20:05
Lesz valami bocsánatkérő a tétován tűnő mosolyomban, nem szeretek nem tudni segíteni, és hiába vagyok én itt otthon, ezeken a földeken, a kacsalábon forgó cirkusz még az ismerős földeken is ismeretlen terep marad, mintha kimetszett volna magának egy falatkát az otthonomból és elvarázsolta volna. Még nem tudom eldönteni, gonosz bűbájt bocsájtott-e rá, vagy kedveset, esetleg mulatságost, jó- vagy rossz szándékút, de amint átléptem a képzeletbeli határokat már tudtam, hogy ez már nem az otthonom, itt már minden ismeretlen, és a legapróbb dolog is minden bizonnyal képes lesz meglepni.
- Attól tartok - bár ez a cirkusnak bizonyára jót tesz -, Mr. Lannstark mindenkit meghívott a faluból ma estére. Ha mindenkit maga vezetne körbe, kétlem, hogy volna ideje még bármiféle műsorra is - talán nem is szükséges vigasztalnom, vagy vigaszdíjat ajánlanom, és gyakorlatiasan szemlélve az esetet, ha nem segíthetek, hát nem segíthetek, nem lehetek én Mr. Lannstark helyett Mr. Lannstark, hogy rendelkezésre álljak, én sajnos én maradok, a cukrozott kukoricámmal, és a kalap alatt kócolódó hajtengerrel - Tényleg áldozatként gondol magára? - nem állhatom meg persze szelíd kíváncsiskodás nélkül, ha ez a férfi meghívottként valóban áldozat lenne, akkor áldozat itt ma mindenki, beleértve engem is, s bár sejtem, szóvirág az egész, puszta játék, ahogy játéknak ígérkezik itt minden, második bőrömmé lett már az aggodalom olyan dolgok felé, melyekhez igazából még csak közöm sincs, közvetve talán, legrosszabb esetben.
- Ó, hát... - ez lenne az a pillanat, amikor nálam gyakorlatiasabb és racionálisabb, hovatovább óvatosabb emberek kedvesen elutasítják az ajánlkozást. Azért hallgatok el, hátha rájövök, minden tapasztalatomnak ellentmondva mégis csak van nekem is egy gyakorlatias és racionális énem, aki nem pont itt és nem pont most akar engedni a szíve mélyén mindig a nővére kalandjaira áhitozó kisgyereknek, de nem találom ezt a részemet, hiába keresem. Épp ellenkezőleg, a feladat valami messzemenőkig indokolatlan izgatottsággal tölt el, és az sem igazán tűnik fontos részletnek, hogy nem ismerem sem ezt a férfit, sem a cirkusz ismeretlen terepét, hovatovább kis híján fellöknek minket, úgyhogy kénytelen vagyok oldalazni vagy két lépést - ... persze, szívesen segítek. Mr. Lannstark - valahogy helyére billen a kirakós pár része, máris úgy érzem, nem kell magyarázkodnom a porondmester lázas invitációjait illetőleg, és nem kell megkérdeznem azt sem, hogy "hát ilyen járatos ebben a cirkuszban, kedves uram?", a hiányzó Lannstark helyett hát felbukkant egy másik, amitől máris egy kicsit ismerősebbnek tűnik, pedig majdnem biztos vagyok benne, hogy sosem találkoztunk még. (Majdnem, mert mi van, ha mégis, csak egyikünk sem tulajdonított neki jelentőséget?)
- Plum Pomfrey, részemről a szerencse - nyújhatnék kezet, aztán rájövök, hogy a cukormáztól bizonyára ragacsosak az ujjbegyeim, és az igen kellemetlen lenne, úgyhogy csak felmosolygok rá, és hunyorgó kíváncsiságom menten át is csap valódi kíváncsiságba - Testvér? Kuzin? Világjáró nagybácsi? Ha úgy kellett Mr. Lannstarknak meghívnia Önt, bizonyára nem mostanában járt itt utoljára, jól gondolom?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
4
Értékelés :
2

»
» Today at 2:43
A kisasszony arcán ülő tétova értetlenség ismerős - mindenütt fogadott bennünket, barátunkká szegődött, a közös éveink pedig megtanítottak megérteni, hogy idegenek vagyunk, felforgatók, mitöbb, csirkefogók, elbájoljuk a tisztességes embereket teendőik, asszonyokat kötelességeik mellől, olyan mesékkel töltjük meg gyermekeik elméjét, amit aztán iparkodhatnak utolérni esténként, és mégis.. Mindig újra meg újra szerelembe esünk a közönséggel, és az velünk, elkerülhetetlen az egyesülés, majd a hiány, ami nyomunkban jár, és leül elkölteni a reggelinket. Apám mindig mélabús volt kedvenc helyei felkeresése után, és anyám, aki máskor oly tapintatos volt, hogy az szinte lehetetlennek tetszett karakánságával, nagyokat hallgatott, színe volt a csendjének, jelentése és mérete kitöltötte a rendelkezésre álló tereket.
Plum Pomfrey bizonyára nem érti, mit keres itt, szülőhelyén ez az ormótlan szelete a nem is valóságosnak, hogy szállhatnak mindenfelé épp most buborékok az égen, hogy köröz közöttük az a pár szikra, miért ragyog úgy az ösvény, mint a jövő a képzeletünkben: talán én is épp határán voltam, hogy megfeledkezzem róla.
- Á nem, nekem meghívott küldött csak. Ezt azokkal teszik, akiket valamiért leckéztetni akarnak, apám találmánya. Rosszakaróinak mindig baglyokat küldözgetett versekkel, anekdotákkal, hogy becsábítsa őket birodalmába. A szüleim után a bátyám is nagy tréfamester, tudja. - talán mérges lenne, hogy kiadom titkait, de fogadja afféle válaszlépésként, ha már ehhez folyamodott, így tudatta velem, én is nemkívánatos lettem, vén csont, akinek tanítani kell a mókát, megmutatni az életet a maga helyén, mielőtt bepenészedne. - Rajtam fejlesztette tökélyre a varangyot a teába trükkjét, és ha ez nem valódi áldozat-lét, semmi sem az.
Zavartan megvakarom tarkóm, és a karomat nyújtom, egyik udvariatlanság a másikat követően, észre sem veszem a kisasszony ragadós ujjait, tekintetem átsiklik az apróságokon, őt egészben látja. Vénségemre - mert ezen még ez a pár perc otthon nem változtat - valóban szentimentálissá lettem, még kellemetlen helyzetbe hozom vele.
- Nagyon köszönöm, Ms. Pomfrey. A szóban forgó Mr. Lannstark a bátyám, de a szüleink alapították ezt a cirkuszt. - talán megmutathatnám neki a Táncoló Erdőt, vagy a Padlást, és jut eszembe, bizonyára a Kalózhajóm is itt bujkál valamelyik sátor ajtaja mögött, kifogyhatatlan lehetőségeink között csak azt kell eltalálnom, ő minek örülne.. de ha működik még a régi mechanizmus, úgyis arra lelünk rá, amelyre legnagyobb szükségünk van épp. - A levelében kifejtette, mennyire aggódik, hogy az ő szóhasználatával élve, kékharisnya lettem, ezért akarhatott megleckéztetni. Szereti a rejtvényeket, a Vörös Kirakós is az ő találmánya, ahogy a Tükörterem is. Él-hal érte, hogy csapdába ejtsen, elbűvöljön, megnevettessen, de bármi rosszat is mondtam róla, a szíve aranyból van. Ön idevalósi, Ms. Pomfrey?
Ha szerencsém úgy hozza, és valóban elindulunk, rögtön szakértői szemmel tekintek körbe, a hangzatos elvezések mind mesélnek a régmúltról, láttam őket első lépéseik közepette, még ötletként egy asztalon, amit belepett a kenyérmorzsa, láthatni őket felnőve, önbeteljesedve olyan extázisba hoz, amit nem feltételeztem magamról. Plum kisasszony karját magam mellett tartva igyekszem hát a legközelebbi felé, mert valóban a Tükörterem az egyik legszebb, legelmésebb, furmányosabb.. és a legjobb arra, hogy kalandorai megismerjék egymást és saját magukat is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Cukoralma

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban :: Egyesült Királyság-