Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 10:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 2:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 2:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 22:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 20:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 19:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 16:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 16:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 15:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 15:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
13

»
» Pént. 16 Nov. - 23:28
Huhh, nagy nap ez a mai. Igen igen, végre elhatároztam magam és elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy megkérjem Moira kezét. Nagyon sokat gondolkodtam ezen a lépésen, hogy most belefér-e az életünkbe egy esküvő. Mindketten teljes gőzzel a karrierünkre koncentrálunk és hát nem tudom, hogy fogja ezt fogadni tőlem. De eleget hallgattam már a kedves édesapjától azt, hogy komolytalanok a szándékaim így hát ezen is felbuzdulva elhatároztam magam, hogy megteszem. Csak hát van itt egy kis bökkenő. Hogy egyáltalán nincs ötletem hogyan is kivitelezzem. Ha felteszem a kérdést, hogy mi illik igazán hozzánk akkor azt mondanám, hogy elrejtem a kanapé támlája mögé és ha megtalálja akkor megkérdezem, hogy hé te sportolók gyöngye hozzám jössz? De hát azért csak egy jeles esemény és hát nem kellene elrontani a szokásos csipkelődésünkkel. De ha meg úgy csinálom, mint a filmekben, hogy rózsaszirmokkal rakom teli a lakást akkor meg szembeköpöm saját magunkat. Ahj, nehéz. Nagyon nehéz. S már nincs sok időm gondolkozni ezen hiszen nem sokára hazaér és mindenféleképpen ma akarom ezt a lépést megtenni. De hát van itt egy még egy apróka bökkenő. Uhh, még ezt is kicsinyítő jelzővel illettem? Én hülye, hát ez óriási baj. Nincs is mivel megkérnem a kezét. Mert hát természetesen nem volt annyi eszem, hogy már felkészüljek és kiválasszam. Mindig mindent az utolsó pillanatra kell hagynom. Kapkodva húzom fel a cipőmet s kapom fel magamra a kabátomat már szaladnék is ki, de hát olyan öntelt szekrénnyel rendelkezünk, hogy nem tudott volna arrébb menni legalább vagy 1 métert, hogy ne essek el benne. Morogva feltápászkodok és már célirányosan húzok is le a városba, hogy megvegyem azt az ékszert amit felfogok húzni az én szerencsecsomagom ujjára. Kabátomat összébb húzom magamon és felkapom a kapucnimat, hogy a hideg széltől legalább ez védje a fülemet. Még az hiányozna, ha megfáznék és végigbaciznék mindenkit. Hmm, persze nem is rossz ötlet. Ha én lerobbanok akkor Moira is. Így mind a két csapat veszt egy-egy kulcsjátékost és mi nézhetjük a lelátóról a mérkőzést. Háhá, szuper terv. Nagyon szuper.
Végre valahára sikerült elérnem az ékszerüzletet és bunkón, köszönés nélkül már a gyűrűket is kezdem el nézegetni. Nem direkt, csak már teljesen beleéltem magam a dologba és nem akarom, hogy minden más elvonja a figyelmem. Kis karika, nagy gyémánt. Hmm, nem tetszik. A mellette lévő, nézzük csak...hm.... nem, ez sem.
- Segíthetek? Felpillantok és egy visszafogott mosollyal és fejvakarással próbálom szavak nélkül leírni azt, hogy óriási bajban vagyok és mindjárt felkötöm magam.
- Mikor szeretné megkérni a kezét? Jön az újabb fájdalmas kérdés és erre csak egy halk buta nevetés a válasz.
- Mindent értek, szóval ma és még nincs meg a gyűrű sem. Hát gratulálok. Sóhajtok egy nagyot, majd megrázom a fejem és összeszedem magam.
- Visszafogott gyűrűt szeretnék, de mégis különlegeset. Mert hát a mi kapcsolatunkat sem mondanám átlagosnak. Sok-sok akadály árán, de mégis sikerült az, hogy együtt maradjunk mert hát a család eléggé hagyománykedvelő, de így is mellettem maradt. Szóval megszeretném ajándékozni is egyben, de hát sikeresen ezt is elfelejtettem már hamarabb megtenni. Fakadok ki teljesen, már-már hisztérikusan. Ha valaki ezt látná azt sem hinné el, hogy ez én vagyok. Még magam sem. Sóhajtok vagy kettőt, hogy megnyugodjak egy picit aztán behunyom a szemem és rámutatok az egyikre. Hiszen varázsló vagyok állítólag, nem? Hiszek a csodákban, remélem ez tetszeni fog. Ezt nem hiszem el. Tényleg bejön. Nagy vigyorral veszem is elő a pénztárcámat és fizetem ki.
- Köszönöm a segítségét. Meg van, meg van. Már csak egy dolgot kell kitalálni, hogyan is kérjem meg a kezét? Az a nagy vigyorom már le is hervadt és gondolkodóba esek. Romantikus legyek vagy adjam magam? Ez a nagy kérdés. Most Moira helyébe képzelem magam. Vajon én minek örülnék jobban? Hát ez egyértelmű, és meg is van a döntésem. Futólépésben indulok haza, hogy előkészítsem a terepet az eseménynek. A cipőmet magamon hagyva kapom fel a telefont és rendelek egy pizzát, majd lehuppanok a kanapéra és csak várok, hogy hazaérjen. Kulcscsörgés, ajtónyikorgás, cipők sarkainak kopogása a parkettán, itt az idő.
- Leiskoláztak ma is? Kérdezem nevetve, aztán szaladok is oda hozzá, hogy köszöntsem egy csókkal. Igen-igen nem tudtam volna egyszerűen egy olyat mondani, hogy szia szerelmem de örülök, hogy hazaértél és társai, mert egyszerűen annyira nevetségesen hangzana a számból, hogy az valami elképesztő. Ez a mézes-mázas maszlag nem illik hozzánk. A kötekedés és egymás beégetése meg jóval inkább, mint két nagy gyerek akik semmivel sem foglalkoznak csak azzal, hogy ők ellegyenek a kis világukba.
- Moira... Kezdem a mondandómat, majd féltérdre ereszkedek és folyamatosan tartom a szemkontaktust. Arcom teljesen komoly és hosszú percekig csak az íriszeit figyelem, úgy teszek, mintha elvarázsolt volna. Erősebben megszorítom egy picit a kezét, hogy ezzel a testi jellel is átverjem, hogy azt higgye csak erőt akarok gyűjteni a beszédhez. Ekkor pedig jön az, amire biztos vagyok benne, hogy nem számított. Elnevetem magam és bekötöm a cipőfűzőmet s aztán gyorsan szaladok is az ajtó felé a nő haragja elől plusz azért, hogy kinyissam az ajtót a pizzafutárnak. Előveszem a pénztárcámat, fizetek és még az ajtóban belecsempészem a kis gyűrűt az étel tetejére. Kreatív vagyok? Naná! Azért nem hiszem, hogy valaki más is próbálkozott volna már ilyennel, mint én. Történelmet írok.
Szépen lassan visszasétálok a nappaliba, az egyik kezemben tartom a pizzát míg a másikkal a tv távirányítójáért nyúlok és bekapcsolom, mintha csak a szokásos esti programunkhoz készülnék. A dobozt odaadom neki és leveszem a felsőmet.
- Elmegyek lezuhanyzok. Elsétálok a fürdőajtóig, és résnyire bezárom magam után a vizet pedig megengedem, hogy tényleg azt higgye, hogy tisztálkodok. A kis résen meg kukkolni kezdek a megfelelő pillanat után éééééés kinyitotta, most jövök én. Rohanok, mint az őrült már majdnem el is csúsztam amikor odaérek hozzá és féltérde ereszkedve kimondom a szavakat.
-Moira Gloria McGonagall, leszel a feleségem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
39
Értékelés :
14
▽ Kor :
22
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Szomb. 17 Nov. - 14:49

Nyálas Eugéne && Moira

Minek rendeltél gyűrűt a pizzához?

Egy baj van az erőnléti edzésekkel: olyanok vagyunk utána, mint az esőerdők, izzadunk, mint a lovak a kánikulában. Emellett még ráadásul köd is volt, ami rajtunk csapódott le, a hajam olyan, mint egy szénaboglya és ettől sajnos a közérzetem sem lett jobb, sajnos az öltözőbeli forró zuhany pedig utóbbit nem oldotta meg. Mint egy megnyúzott  macska, aki az utolsókat húzza, nyitom ki az ajtót, majd tántorgok be rajta, Csak ledobom az edzőtáskát valahol, és tovább vonszolom magam nyűgösen.
- Csak szeretnéd, Eugéne, csak szeretnéd - szólalkozok vissza a csókot követően és egy nagyot sóhajtok, hátha attól majd elfújja a szobai szél a mogorvaságot, vagy legalább helyreteszi a kimerültségem. De a csipkelődés otthonérzetet okoz, attól meg megnyugszom - és egyébként is, nem hagyhatom, hogy ő nyerjen. Más vágyam sincs, mint kedvemre elterülni azon a kanapén és pizzát zabálni.
Aztán felhúzom a szemöldököm, ahogy mozdul. Térdepel, és olyan koncentrációval bámul, mint ahogy Yevát láttam egyszer, amikor éppen korszakalkotó ötlete támadt, ezzel szemben Leonak szerintem éppen agyvérzése van, vagy szalagszakadás, mint az edző, amikor éppen új stratégiát gyárt... Aztán megszorítja a kezem. Biztos nagyon akart mondani valamit, aztán félúton elfelejtette, néha gyökér, szokott ilyet, hozzászokhattam volna.
- Igen? - kérdezek vissza mikor már kezdem elveszteni a türelmem, és kezd nevetséges lenni a szituáció, amikor még mindig nem csinált, vagy mondott bármit.
Aztán elneveti magát és cipőt köt. Majd kinyitja az ajtót a pizzafutárnak? Utánafordulok, még egy darabig figyelem is. Elment az esze! Meggárgyult! Az agyára ment a csapata játéka, beleőszült az okításukba és az őszüléssaz agyvelejéből is csapolt, nem csak néhány hajszála színéből! Mi volt ez a közjáték? Nincs mese, ki kell vizsgáltatnom a Mungóban. Már hirtelen azt hittem valami random lánykérés lesz, hogy végre elhallgattassa apámat.
Aztán visszacsoszog kezében a pizzával, benyomja a tévét, útfélen levetkőzik, és elindul fürdeni, nekem meg a kezembe nyomja a dobozt, a tekintetemmel még mindig őt követem. Elképedve rázom a fejem: Leo nem normális, ideje felébrednem ebből az egész másik valóságból, ebből a furcsából, és elfelejtenem, akkor talán nem aggatok rá kényszerzubbonyt.
Felnyitom a csomagolás fedelét, és eltulajdonítanék egy szeletet, és már csuknám is vissza, hogy elvánszorogjak a kanapéig, és pont úgy dobhassam le oda a dobozt, ahogy magamat, és kinyúlhassak, mint az a béka, amivel még annak idején Castort kergettem. Aztán megpillantom a kaja közepén.
- Leo! Hívd vissza a futárt... - fordulok felé a furcsaságon vigyorogva, ujjaim között a már összeolajozódott ékszert szemügyre véve, közben az jár a fejemben mekkora barom lehet az az alak, akit ilyen a baleset ér - aztán megrémülök attól, hogy ott áll, azaz inkább térdepel előttem - ... belesütöttek egy gyűrűt - fejezem be kurtán furcsán, mert elkezdtem és akkor be kell.
Mint amikor pofán csapnak egy gurkóval, ugyanaz a sokkhatás, csak néhány másodperc elteltével rakod össze a képet, azt hogy mi miért történt. Mert amikor meghallod a kérdést, visszakérdeznél, hogy jól hallottad-e, mert olyan bágyadt vagy, hogy még akár meg is eshet. Nagy levegőt veszel és arra gondolsz: na, most meglakol és visszakapja.
- Ugye most csak ugratsz? - kínomban még nevetek is. - Már van egy vőlegényem - lódítom komoly arccal. - És nyugtass meg, hogy a felsőtestedet nem a meggyőzésemre akartad használni? - kezdek kuncogásba rámutatva arra, hogy nincs rajta póló. - De szép próbálkozás, jót röhögtem, vicces vagy - adom a kezébe a pizzásdobozt, aztán amíg elhaladok mögötte felhúzom a gyűrűt az ujjamra és a kanapéra huppanok elfeküdni, a gyűrűs kezemet pedig a fejem alá teszem, úgy pillantok oldalra, hogy a tévét bámulhassam.


music ∆ bocsi, hogy nem reggelre, de én is bealudtam XD és na most legyél leleményes

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
13

»
» Szomb. 17 Nov. - 18:37
Hevesen zakatol a szívem, izgulok. Az idejét sem tudom, hogy mikor izgultam ennyire utoljára, talán akkor amikor felvételiztem az Akadémiára vagy amikor az első profi meccsemet játszottam. Azért ezt nem tudom olyan lazán kezelni, mint ahogy mást szoktam. Életem egy fordulópontja, egyszer van ilyen az ember életében, jobb esetben. Meg hát ott az a kicsike egóm, amit elég könnyen össze tud most zúzni egy esetleges nemmel. Akkor meg mindenre kihatna ez a válasz, a teljesítményemre, a hozzáállásomra a pályán. Szóval mondjuk úgy, hogy ez két dologban is fontos, hogy igent mondjon. Mert hát az önbizalmam nélkül el vagyok veszve. Na, de ne álljunk ennyire negatívan ehhez az egészhez, hiszen ne felejtsük el, hogy oda van értem. Biztos, hogy igen lesz a válasz.
Amint belép az ajtón nagy mosollyal mérem végig. Igen, ha nem is tudtam volna akkor is könnyen levettem volna azt, hogy épp milyen edzést tartottak. Nyűgös, hisztis és csak arra vár, hogy végre ledobhassa magát a kanapéra és pihenjen. Persze, hogy nekem ezt az időpontot kellett választanom, hogy feltegyem az egymilliós kérdést. Persze más férfi elviszi a barátnőjét vacsorázni egy előkelő helyre és úgy kéri meg a kezét, de én? Melegítőalsóba. Most mondjátok azt, hogy nem vagyok kreatív.
Kezdetét veszi a zseniális tervem első fázisa, már szaladok is oda hozzá, hogy köszöntsem egy csókkal és átverjem. Nagyon nagy önerő kellett hozzá, hogy ne nevessem el magam és teljesen komoly maradjak. Aztán bekötöm a cipőm és nevetve ugrok fel, hogy nyissam az ajtót. Igen, jobban belegondolva szerintem azt hihette, hogy bevettem valamilyen gyógyszert vagy éppen azért mert nem vettem be semmilyen bogyót. Csodás, csodás. Eddig, hogy haladunk? Elég sz*rul. De nem baj, nem adjuk fel. Nem az számít hogyan érsz el a célig, hanem az, hogy elérted. Csak az optimizmus.
Átveszem a pizzát aztán már adom is oda neki. Amikor leveszem a felsőmet "véletlenül" megpörgetem a kezembe és az arcára dobom és aztán vigyorogva futok is be a fürdőszobába. Leselkedek, kukkolok, figyelek. Nyílik a fedél, mozdul a keze, itt az én pillanatom.
- Szerinted ki az a gyökér, aki belesütne egy jegygyűrűt a pizzába? Forgatom meg a szemem, de aztán már fel is teszem a kérdést a szemébe nézve. Csak figyelem az arcát próbálok leolvasni róla valamit, nem ezt a reakciót vártam. Jó persze az egyértelmű, hogy lesokkol de valamilyen öröm sikítás? Áhh nem, az nem ő lenne. Aztán a választól egy picit leesik az állam. Mi ez most komoly?
- Ez nagyon gonosz dolog, McGonagall. Roppant aljas. És még a kezembe is nyomja a hülye dobozt? Hát kinek kell most ebben a helyzetben? Ledobom az asztalra és miután elhaladt mögöttem nagy szemekkel nézek rá. Teljes hitetlenség tükröződik vissza a tekintetemből.
- Most csak gyakoroltam rajtad, hogyan is kérjem meg a másik barátnőm kezét. Nehogy elhidd azt, hogy én tényleg összekötném veled az életem. Nevetek egyet cseppet sem őszintén és mellé még legyintek is, aztán szépen lassan visszasétálok a fürdőbe, hogy elzárjam a vizet amit megengedtem nehogy kifolyjon a kádból. Sóhajtok vagy kettőt nagyot, majd visszatérek hozzá és megállok előtte.
- Na ne bolondozzuk. Ráfekszek a nőre és megcsókolom először a száját aztán pedig a nyakát.
- Na, Moira. Drágám, gyere hozzám feleségül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
39
Értékelés :
14
▽ Kor :
22
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Szomb. 17 Nov. - 23:01

Nyálas Eugéne && Moira

Minek rendeltél gyűrűt a pizzához?

- Eu, te beszedtél valamit? - kérdezem, amikor a pólóját kezdi pörgetni, majd a fejemre hajítja dühödten lehadonászok, hogy leszedjem. Alapesetben fejbe akarnám ütni az ütőjével, tekintve, hogy milyen napom volt, de most majdnem aggódom érte - mondom majdnem. Ez ráállt valamire, amíg én nem voltam itthon, valamire, amiről egy dolgot tudok: baromi erős. Hogy spanglit szívott el, vagy alkoholt ivott, az ezen a ponton szinte mindegy. - Fura vagy! - kiáltom utána.
Ha nem lennék annyira meglepve és összezavarodva, lazán rávágnám, hogy ő is lenne ilyen gyökér, persze, ha tudna egyáltalán sütni - nem mintha én a konyha királynője lennék. De nem marad időm ezen elmélkedni, mert akkor jön a NAGY KÉRDÉS. Ismét lefagyok, majd viharos sebességgel kapom össze magam, hogy ezúttal én lépjek a tréfák mezejére. Viszont valamelyest megnyugtat a tudat, hogy talán mégsem kell olyannyira aggódnom Leo pszichés egészségéért.
A kisebb lejárató monológom kisemmizte, nem kell visszaszólnom, csak vigyorgok, mint a tejbe tök, pontosan tudom ugyanis, hogy 30:0 ide, ha már egy kviddicsmeccs az életünk.
- Szeretlek zavarba hozni, Eugéne - felelem végül, már nála a pizza, nálam a gyűrű, éppen az ujjamon, amikor levágódok a kanapéra.
- Ó, mondtál valamit? Nem figyeltem - fordulok felé, mikor mondandója végére ért, megerőltetően próbálok nem mosolyogni, vagy legalábbis nem úgy, mint aki éppen megkapta az új Nimbus-t karácsonyra, pedig nagyon nehéz. Eu utálni fog, meg fog sértődni - reményeim szerint -, de ezt életem végéig emlegetni fogja, és ettől máris jobban hangzik az egész.
Vigyorgok, ahogy a fürdőbe indul. A kezemben van, megfogtam, nyertem.
- Ahhh - szakad fel belőlem egy fájdalmas nyögés, amikor rám veti magát. A csókjaira előtör belőlem a kuncogás, annyira abszurd ez az egész, felhúzom az egyik, majd a másik térdemet, igyekszem hátrébb tolni magam, hogy kikerülhessek Leo kereszttüzéből, erre persze nem sok esély van, hiába húzódom egyre kijjebb, a fejem már a szélén van, és mégis egyre jobban Leoénak feszül a felsőtestem - éljen az karfa! Merlinre mondom kihajítom ezt a kanapét. Feladom a küzdelmet, miközben még mindig nevetek, a kezeim a fejem mögött még a karfa alját markolják.
- Ez az új stratégia? Addig csókolgatsz, amíg azt nem mondom hozzád megyek? Érzéki zsarolás? Így állunk? - vigyorgok kajánul. - Megint nem borotválkoztál - jegyzem meg mosoly mögé rejtve a mindentudásomat.
- Miért akarsz te engem ennyire elvenni? Miért menjek hozzád? - teszem fel a magam nagy kérdéseit.


music ∆ bocsbocs

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
13

»
» Vas. 18 Nov. - 15:24
- Lehet, hogy a vitaminjaim helyett véletlenül egy rivotrilt sikerült bevenném. De azt nem tudom, hogy miért van nekünk olyan a házban. Talán szeded? Húzom össze a szemeim és egy kis ideig úgy figyelem őt, mint azokban a mugli filmekben a nyomozó, a gyanúsítottat. Igen-igen gondoltam, hogy ez lesz a reakciója és azt fogja hinni, hogy ráálltam valamire. És nem Leo lennék ha nem játszanék még erre is rá jobban. A mellizmaim egy kicsit megmozgatom és a tekintetem szinte ég a vágytól, a romantikától és csak azután indulok el a fürdőbe miután így felvettem vele a szemkontaktust.
- Inkább csábító! Kiabálok vissza még egyet utoljára a nagy pillanat előtt. Egy kis készülődés, tükörbenézés, ezerwattos vigyor és hagy szóljon. De hát ami ezután jött az teljesen kisemmizett. Nem szoktam ahhoz hozzá, hogy valami nem úgy van, ahogy én azt elterveztem és ez így porig rombolt. Persze nem az, hogy már megkérték a kezét és az efféle hazugságok, hiszen mind a ketten tudjuk, hogy nem tudna másra úgy ránézni, mint rám és ez fordítva is így van.
- Ó, ennek de örülök. Már miért nem úgy csináltad, hogy mindenki hallja. Akkor még nagyobb zavarba lettem volna. Morgom az orrom alatt és mondanám azt, hogy elgondolkozok azon, hogy miért mondta azt amit mondott de nem fogok mert két véglet van. Vagy húzni akarja az agyam és elérni azt, hogy végre valahára ő nyerjen valamiben mert hát khmm tudjuk, hogy az máskor nem nagyon szokott sikerülni, vaaaagy a másik, hogy tényleg nem akar hozzám jönni. Ha a második igazolódik be, akkor viszont nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Vagyis igazából én el vagyok egy darab papír nélkül is vele, de azért a hagyomány az hagyomány. S pedig engem úgy neveltek fel, hogy tiszteljem ezeket. Legtöbb dologban a tanítások ellen mentem, viszont ebben nem. Van amit ki lehet nőni és van ami benne marad az emberben. Így hát ezért fontos az, hogy nekem adja a kezét.
Rávetem magam és elkezdem a puhítást, hogy hátha ezzel elérek valamit. Először az ajkát aztán pedig a nyakát és igyekszem ott egy pontot sem kihagyni a gyengéd puha csókokkal.
- Így bizony. Családom tagjai halálfalók, ennyire lehet én is gonosz, nem? Nevetek halkan és közben a kezemet is használatba veszem, hogy simogatni, cirógatni kezdjem a nő oldalát.
- Nem ám. Szúr? Az arcomat az övének dörzsölöm vigyorogva és közben picit a háta alá nyúlok, hogy biztos el ne szökhessen tőlem.
- Hogy miért akarlak elvenni? Most komolyan azt akarod, hogy növeljem az egódat? Püffögök egyet halkan, aztán pedig leállok a simogatással és a puszikkal, hogy teljesen az arcára tudjak fókuszálni és kellő komolyságot adjak a helyzetnek.
- Azért szeretném, hogy abban a kegyben részesíts, hogy nekem adod a kezed, mert én úgy érzem, hogy te vagy az a nő aki mellett leszeretném élni az életemet. Nem tudnám a mindennapjaimat elképzelni a beszólásaid nélkül, az illatod nélkül és még anélkül sem, hogy legtöbbször reszketve próbálom lehámozni rólad a takaró egy részét, mert hát mindig lehúzod rólam. Ha nem lennél az életemben, akkor nem tudnám elfeledni az edzéseket, a meccseket és folyamatosan azon zakatolna az agyam, hogy mit és hogyan kellene máskor csinálni és így egyre jobban egy szakadékba lökném saját magam. Elfogadtad a családomat még úgyis, hogy tudod azt mennyire sznobok és őrültek. Elfogadtál engem, egy nagy arccal rendelkező aranyvérű palántát, aki mindenkinél jobbnak hiszi magát. S tudod, hogy mennyire utálok ilyen nyálasan beszélni úgyhogy ezt oszd be magadnak egy évszázadra, szeretlek McGonagall! Gyere hozzám feleségül!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
39
Értékelés :
14
▽ Kor :
22
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Vas. 18 Nov. - 18:53

Nyálas Eugéne && Moira

Minek rendeltél gyűrűt a pizzához?

- Amikor felidegesítesz, szoktam - vonom meg a vállam. A döbbenet helyét lassan kezdi átvenni a játék, meg Eu hülyeségei: hitetlen képpel szemlélem ugyanis, amikor a mellizmait kezdi mozgatni. A véleményem nem változik. Már vissza sem szólok, csak felnevetek, amikor a fürdőből kiált ki, röhögve nyitom ki a pizzásdobozt, benne az ominózus gyűrűvel, amihez lánykérés társul. Erre válaszul, porig rombolom a kis-nagy világképét arról, hogy minden úgy történik, ahogy ő szeretné.
Egy kicsit megijedek a hangnemtől, de...
- Mert nem volt szívem kinyitni az ablakot, hogy még nagyobb csorbát szenvedjen az a hatalmas egód - szájalok a kanapé felé menet, ujjamon a gyűrűvel. Nyugi Moira, nem tudsz végzetes kárt okozni az egójában, csak megsértődött, mint mindig, ne emészd magad! Akkora gyökér vagy, Eugéne!
Azt persze nem mondhatnám, hogy nem élvezem a csókjait, bármennyire is igyekszem eltűnni az útjukból. De talán ezért nem is kivitelezem végül a manővert? Apró tüzek gyúlnak a finom leheletek helyén, majd átfut az egész testemen a jóleső meleg borzongás, amikor az oldalamat simogatja, nevetve harapom be az alsó ajkam, amikor megszólal. Megkeresem a száját, hogy elkaphassam egy hosszú csókra, csak aztán válaszolok.
- Bevallod, hogy gonosz vagy? És azt gondoltad, hogy ezek után igent mondok? Nem vagy te egy kicsit naiv? Vagy azt várod, hogy csak akkor kapok észbe, amikor már pálcát fogsz rám? - nevetek komolytalanul. Tudom, hogy nem lenne képes ezt tenni, csak játszom vele, ahogy mindig.
- Neh! Nehehehem! - visítok fel ficánkolva ahogy nekem dörgöli, az állát, az arcát és növekvő borostáját, megint menekülőre próbálom fogni a dolgot, de már így is olyan vagyok, mint akit éppen elevenen nyúznak. Nem lepődnék meg, ha töltött puskával szaladna át valamelyik szomszédunk és ránktörné az ajtót, mondván, hallotta, hogy segítségre van szükségem, aztán megütközve konstatálná a valódi helyzetet, mi felé fordítanánk a fejünket, majd összenéznénk, és ugyanabban a pillanatban kezdenénk mindketten röhögni. Én is nevetek, miközben ismét megpróbálom hátrébb erőszakolni magam, ameddig Leo és a kanapé tűri a dolgot, ezt persze eléggé megnehezíti, hogy Eu nem engedi.
Újabb kérdés, újabb játszma.
- Csak ha azt akarod, hogy megfontoljam a kérdésedet, és kidobjam a másik vőlegényemet... pedig ő sokkal készségesebben fényez engem, és szexibb is nálad - incselkedem vele, mielőtt monologizálásba kezdene.
Tény: figyelemmel hallgatom őt, tény: el kellene csodálkoznom azon, hogy ennyire szeret, tény: legalább én is ennyire szeretem, tény: túlságosan érzelgősre vette a figurát, ami azt jelenti, hogy berezelt.
Valószínűleg minden nőnek az az álma, hogy ilyen vallomásokkal sorjázzák napjában háromszor, hogy aztán meghatottságtól könnyfátyolos arccal csókolhassa meg a párját és borulhasson a nyakába. Na, én ezért nem leszek soha olyan, mint a többiek, hiszen ahelyett, hogy így tennék és csak annyit mondanék neki: "Szeretlek, te hülye!" majd szintén egy nyálasan csöpögős érzelmi húrokat pengetés helyett, én gyakorlatilag mentálisan tökön rúgom Leot és a szívébe szúrok egy tűt - na jó, egy kést, ismét.
- Szóval annyira hiányoznának a beszólásaim, Mr. nagyarcú aranypalánta, aki mindenkinél jobbnak hiszi magát, hogy inkább leélnéd velem az életed, csak hogy hallgasd őket és ki ne derüljön, hogy béna játékos vagy? - mosolyodok el gonoszul. - És ezért kellene hozzád mennem? Hogy te boldog lehess?És mi lesz az én boldogságommal? - kérdezek rá szelíd számonkéréssel, ez már tőlem is aljas, és mégis tovább feszegetem a határokat. Megcsókolom, ha már kihozni készülök a sodrából, legalább ezzel csillapítsam a kezdet kezdetén, vagy ezzel is csak átverjem, hogy azt higgye most fogok igent mondani.
- Apám vett rá erre? Biztos, hogy ezt akarod? Mi van, ha a nyakadon maradok, és álló nap zsémbes leszek, és idegesíteni foglak? És összetöröm a kviddicskarrieredet, mert akkor rögtön el akarsz majd válni, ha mi nyerjük a kupát, és sokkal jobban állunk, mint ti? Nem gndoltad te ezt át eléggé, Eugéne, az az érzésem - kúszik bujkáló, önelégült mosoly a szám sarkába.


music ∆ bocsbocs

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
13
Értékelés :
13

»
» Vas. 18 Nov. - 20:32
- Tudtam én, hogy használsz ilyen szereket. Ez lesz a következő hír, amin majd csámcsoghatnak a drukkerek. Reagálok még kuncogva a rivotrilos témára. Áhh milyen jó kis lejárató kampány lehetne ellene és a csapata ellen de nem, nem vagyok én ilyen gonosz. Vagyis hát vele nem, de igazából a Szarkákkal megtenném sőt kellesz is valami fogást találni ellenük hiszen akármennyire rossz még erre gondolni is, de kirobbanó formában játszanak és ehhez képest mi sasok nem éppen kimagaslóan. Csak sérülteket gyártunk az ellenfélnek és ennyi. Nem megyünk vele sokra, de már a fejemben felvillant a kis lámpa, hogyan is tudnánk újult erővel nekirugaszkodni az elkövetkezendő meccsekre.
- Hát most elintézted azt, hogy Yves kettő legyek. Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. Lányok álmát törted össze, mert elvesztettem az önbizalmamat így csajozni se fogok. A stripperemnek is búcsút kell mondania tőlem. Nem csak az én életem törted össze, hanem több millióét is. Forgatom meg a szemeimet és még próbálok humorosan válaszolni, hogy hátha ez csak egy poén de mint látom nem az. Most komolyan kikosaraz engem? Engem? Még nem történt velem ilyen, hogy valaha is kosarat kaptam. De még milyet. Két masnival rajta és egy üzenettel benne, hogy lúzer.
A hosszú csókba belemosolygok, ohó minek kellett aggódni? Nyert ügyem van. Ó, vagy még sem?
- Hát mit gondoltál? Csak azért vagyok veled, hogy így közelebb jussak az ellenségeimhez. Szerintem te vagy a kis naiv. Nevetek én is vele együtt. Mindketten tudjuk, hogy nálam távolabb nem áll senki sem ehhez a sznobizmushoz és a halálfalókhoz. Persze azt sem mondom, hogy szembe szállnék velük, mert nem. Nem azért mert félek, pusztán azért mert nem érdekel a háború. Amíg engem, a családomat és kviddicset békén hagyják, hidegen hagy.
Kegyetlenül folytatom kínzását közben elejtek egy elég béna gonosz nevetést. Igen, nem csodálkoznék azon ha a szomszédnéni holnap végigstírölné Moira testét kék-zöld foltok után kutatva. Bár ha ez lenne akkor még talán rá is tennék egy lapáttal és kinyitnám az ablakot, hogy még többen hallják. Nem engedem a kezeim közül, innen aztán nem menekül. Háháhá.
- Szexibb? Ha nem a világ, akkor Nagy-Britannia legjobb férfi testével állsz szemben. Öltök rá nyelvet és aztán elkezdem a még nekem is fájdalmas monológomat. Komolyan gondolom minden szavát, viszont nem szeretek ennyire nyálas lenni. De abban biztos vagyok, hogy ha ki mondja azt a fránya igent akkor többet nem fog kapni ilyet egy jó ideig. De aztán megint olyan válasz jön, amivel még jobban kisemmiz. Aljas, nagyon aljas. Kezdem úgy érezni, hogy ez az ügy veszett. Nagyon sok dolgot bírok, de ez a kérdés, hogy mi lesz az ő boldogságával, mondhatjuk megölt. Ez már nem 30:0, hanem 150:0. Elkapta a cikeszt, vége a mérkőzésnek.
- Hogy mi lesz a te boldogságoddal? Nem vagy velem boldog? Csak pislogok, látszik, hogy erre már nem tudok mit mondani és elkönyveltem magamnak, hogy nekem nem lesz menyasszonyom. De aztán pedig jön a csók, amit készségesen viszonozok és utána egy nagy vigyorral nézek rá. Tudtam én, hogy ez csak átverés. Jó nem tudtam, de reménykedtem benne. Yeah, most fogja kimondani. De aztán megint lehervad a vigyor az arcomról.
- Nem apád vett rá erre, hanem én akarom ezt. És álljunk már meg. Attól, hogy a csapatod most perpillanat jobb formában van azt nem jelenti, hogy egyénibe nem semmiznélek ki titeket. Mintha teljesen elfelejtettem volna a leánykérést, annyira zokon esett ez a mondat. Pff még, hogy az én karrieremet összetörni. Még Merlin is kevés lenne rá.
- Jól átgondoltam, Moira. Soha nem voltam semmiben sem ennyire biztos, mint ebben. A feleségemnek akarom szólítani azt a szerencsétlen fejedet. Megint megkérdezem. Hozzám jössz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
39
Értékelés :
14
▽ Kor :
22
▽ Keresettek :
▽ Avatar :
Imogen Poots

»
» Szomb. 24 Nov. - 13:59

Nyálas Eugéne && Moira

Minek rendeltél gyűrűt a pizzához?

- Ha el mered mondani, nyílt levelet írok arról, miért vagy rossz az ágyban - fenyegetőzöm. Nem mintha túl sokat szedtem volna be abból a bogyóból, spanglit többet szívtam már, de ha elterjedne a hír, hogy rendszeresen és módszeresen nagy adagokban tömöm magamba az idegi nyugtatókat, páros lábbal penderítenének ki a csapatból, aztán nem maradna más: mint hogy interjúkat adok, amíg el nem felejtenek, aztán felcsapok edzőnek, kviddicskommentátornak vagy sportújságírónak, igazi karrierlehetőségek, nem mondom.
- Te szegény mélabús lélek... lányok milliói, nevetséges - horkanok fel nevetve. - Azt hittem az ő életüket akkor tenném tönkre, ha hozzád mennék, vagy mellettem csajozni akartál? - teszem fel a kérdést megállva egy pillanatra a kanapé felé menet. Nem tudom, ezúttal komolyan kell-e vennem őt. Nem veszem. Nem szoktam. Még magamat is ritkán. Azt persze sikerült összeraknom, hogy a kérdése nem játék volt, pont ezért volt annyira zavarbaejtő.
- Ó, szóval azért vagy velem, mert az ellenséged vagyok többszörösen is? - kaján vigyor veszi birtokba a szám vonalát, ott játszik rajta, mint mindig, amikor hülyeségeket beszél, én pedig igyekszem ellentmondásba hajszolni, hogy nekem legyen igazam. Tuti taktika, legtöbbször működik is. - Bizonyára neked adom ki legféltettebb titkaimat, vagy a családomét... Csak tudnám, hogy akkor miért volt szükséged az előbbi közjátékra - fejtegetem a kérdéskört. Azt persze pontosan tudom, hogy nem csapott fel hirtelen megfontolásból Voldemort követőjének - legalábbis merem remélni -, annál nagyobb éket talán semmi nem verhetne közénk. Hiszen kitagadták, mert velem van, mert ő a huszonnyolcak egyike, én meg egy félvér, aki nem méltó hozzá, minden halálfaló szerint, csak nem akarhatja ezt olyan gyorsan visszacsinálni, ha most azért hazardírozik, hogy menjek hozzá. Merlinre, erre még gondolni is őrület. - De igazad van, talán túl naiv vagyok, hogy erre megadjam a választ. És nem érdemelted meg a csókot, kérem vissza!
- Eressz... eressz el... - nevetek kínomban, elkezdett fájni tőle a hasam is, főként amikor meghallom azt a sátáni kacajt lassan levegőt sem veszek csak rajta röhögök, hát helyénvaló ez így, hogy kínoz? Ezt kell tennie a leendő férjnek a menyasszonyával? Igaz, ő még nem tudja, hogy az, viszont ez nem menti fel.
- Főleg, hogy fekszem... - állapítom meg, hogy ellent mondhassak. Hatásszünetet tartok, mert ilyenkor kell, nehogy sokkot kapjon, legyen ideje rájönni, hogy nem pontos, megint, az ütőjével ez jobban megy - alatta... - növelem az egóját, hogy utána megint lemoshassam az önelégült vigyorát - vagy fel kellene vennem egy szemüveget? Ó, te nem Fernando vagy... - hunyorítok, és megtapogatom a bicepszét a gyűrűtlen kezemmel.
Bolond, mert elhiszi ezt az egész játékot. Igazuk van a nőknek a családunkban: a szerelmes férfit az orránál fogva vezetheted, csak abban nem, hogy a gyomrán át vezet a szívéhez is az út - bár nem kizárt, hogy megtaláltam a legtutibb pizzériát a környéken, de hogy nem az én főztöm idézte elő a fennálló helyzetet, arra a seprűmet teszem, pedig eddig ehhez kötődöm a legjobban. Talán, ha gyomorszájon ütöttem volna - végső soron megtettem, csak éppen fizikailag nem. De azon biztos megütközött, hogy nem tudott leszedni a seprűmről - mondtam én, összhang van közöttünk.
- És ha azt mondom nem vagyok? - incselkedek vele gonoszul, csak végzetes sebeket ne okozzak. De hogy lehetne bármilyen tüske maradandó benne, ha egyszer igent mondtam, csak ő még nem tud róla. Ilyenek ezek a férfiak, nem látnak az egójuktól, a szó legszorosabb értelmében. Tennem kéne valamit annak érdekében, hogy Will ne végezze így, Clive annyira nem hülye, Yves pedig veszett ügy. Ha valaha fiam lenne - ami elképzelhetetlen, még az is, hogy gyereket ringassak, nemhogy neveljek, bah, a hideg is kirázott a gondolatra -, akkor nem nevelném ilyen hülyének. - Miért, egyébként minek látszom?
Ha igennel felel, azon sem lepődtem volna meg, annyi ideje nyúzza őt apám az apró élcelődéseivel, beszólogatásaival, ezen az összeköltözésünk ténye sem javított. Értem én, hogy jót akar, de elfelejti, hogy elmúltam 5 és már nem kell rám úgy vigyázni, mint előtte, meg tudom magam védeni és el tudom dönteni, hogy mit akarok, és azt is, hogy kivel vagyok, nem szabadna alapul vennie a korábbi kapcsolataimat, azok hímsoviniszta, kanos vadbarmok voltak - bár ezek a jelzők jellemzőek Leora is, de annyira nem vészes a helyzet. Szerintem elfelejtette, hogy ő is volt fiatal.
A kviddicses beszólását viszont nem engedhetem el a fülem mellett. Az teljesen komoly, nem játék.
- Csapatként sem bírtok velünk, hogy bírnál velünk egyedül? És ez a nagy "csapatkapitány leszek" hozzáállás, hogy félreállítod a többieket és egyedül harcolsz, hova tűnt a bizalom, hit és az összetartás, hogy váll-vállvetve küzdjetek? Gyönyörű vagy, Eugéne... - sértegetem, elhűlve a hallottakon.
Azt hiszem kellőképpen széttrancsíroztam mára a boldogságát, ő pedig olyan szamár, aki el is hiszi.
- Hát jó... ha így érzed... - hatásszünet, mert az mindig megéri - Na, mit gondolsz, gyökerem? - tolom a képébe a kezemet a gyűrűvel. - Csak nehogy megbánjam, és te legyél életem rossz döntése... Mert akkor megkeserülöd... Az egész Nimbusz-műhely nem olyan ökör, tuskó és idióta, mint te vagy, de még az állítólagos szurkolóid sem - vigyorgok, mint a vadalma és a kezeimet a nyakára csúsztatom, hogy bámulhassam azt a meghökkent, hisztis képét.


[/color][/b][/i]
music ∆ bocsbocs


Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Will you marry me?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-