Oldalköltözés
clementia.
Kedves Mindenki!

Oldalunk új formában nyitotta meg kapuit: clementia. néven. Sok szeretettel várunk benneteket, ahogy új discordunkon is! Ott találkozunk! : )

b & caelor & effy

Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
 Elfelejtettem a jelszavam!
Multiváltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Hírek
Alastor Moody

Nicholas Macnair EmptySzomb. 25 Dec. - 10:27
MARAUDDDERS
Alecto Carrow

Nicholas Macnair EmptyVas. 5 Dec. - 0:12
Practise makes perfect... really?
Alex R. Emerson

Nicholas Macnair EmptySzer. 21 Júl. - 14:54
Elkészültem!
Lucius Malfoy

Nicholas Macnair EmptyPént. 9 Júl. - 1:06
Marvel Universe
Vendég

Nicholas Macnair EmptyCsüt. 8 Júl. - 9:43
Lucius A. Malfoy
Lucius A. Malfoy

Nicholas Macnair EmptySzer. 7 Júl. - 16:18
arasznyit fölötte léptek
Yves McGonagall

Nicholas Macnair EmptySzer. 30 Jún. - 3:38
First Knight
Martin Nott

Nicholas Macnair EmptyKedd 29 Jún. - 2:33
en passant
Anathema Avery

Nicholas Macnair EmptyKedd 29 Jún. - 0:34
A hónap írói
a hónap posztolói
Erre kószálók
ki kóborol erre?

Nincs


Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (89 fő) Csüt. 10 Jún. - 19:03-kor volt itt.


Megosztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Nicholas Macnair

Nicholas Macnair

C’est la vie
Inaktív
Ki már nem játékos
▽ Reagok :
0

»
» Csüt. 22 Nov. - 22:43

Nicholas Macnair

A nagyság irigységet vet, az irigység gyűlöletet teremt, a gyűlölet hazugságot szül.

Becenév:

Nich

Kor:

17

Származás:

Aranyvér

Lojalitás:

Voldemort

Képesség:

Legilimencia és okklumencia

Csoport:

Mardekár

Rank:

Mardekár

Play by:

Maxence Danet-Fauvel

Karakter típus:

Saját és picit keresett.




Kellemes téma ami azt illeti. A családom a kedvességéről, a nagy szívéről híres. Jótékonykodunk, megvédjük azokat akiket meg kell és egyáltalán nem vetjük meg a mugliszületésű varázslókat/boszorkányokat és persze a varázstalanokat sem. Mindig is pártoltuk az aurorokat, ha kell besegítettünk néhány elszállásolásában is, lent a pincékben. Vagyonnal amivel rendelkezünk, próbálunk segíteni a gonosz elleni harcban és soha nem merülne fel az a fejünkben, hogy megvesztegessünk valakit, vagy felbéreljünk egy bérgyilkost, hogy iktasson ki egy célpontot. Merlinre, még rossz volt kimondani is. Ölni, kínozni nagyon rossz dolog s elítéljük azokat akik ezt teszik. Vagy talán mégsem? Hupsz, nem bírtam tovább annyira nevetséges. A családomat története folyamán végigkísérte a gonoszság, és a sötét mágia. Soha nem tagadtuk meg ezeknek a használatát és még élvezetünket is leljük bennük. Egyke vagyok, ez látszik a viselkedésemen is. Vagyis igazából ez nem teljesen igaz. Volt egy nővérem, Heléne akiről kiderült, hogy kvibli. Családszégyenének tekintettük így hát csak egyetlen megoldást találtunk, az pedig az, hogy kitagadtuk. Kemény neveltetésben részesültem, hiszen meg kell felelnem annak akik mi igazából vagyunk. S úgy hiszem, hogy egész jó úton haladok.
Roxforti éveim előtt egy életvidám, kedves és barátságos fiúcska voltam. Nem érdekelt a nagy családi hűhó, hogy mi aranyvérűek vagyunk és nekünk példát kell mutatni és a többi, és a többi. Nem értettem azt, hogy miért ne lehetnének sárvérű barátaim? Vagy félvér? Mi olyan rossz bennük? Nem hittem azt, hogy van különbség közöttünk. Aztán pedig eljött a törés az életemben, amikor kiderült a nővéremről az, hogy kvibli és elszakítottak minket egymástól mert őt kitagadták. Azt hittem elválaszthatatlanok vagyunk és naphosszakat zokogtam ott ahol senki sem látott. De aztán apám behívott magához és olyannyira telebeszélte a fejem, hogy elhatároztam azt, hogy eltemetem a múltat és büszkévé teszem őt, tovább fogom vinni a családhírnevét. Egy igazi nagyképű seggfej lettem és ezt bevallom, és élvezem. Meg vagyok róla győződve, hogy nálam senki nem csinálhat semmit jobban és mindig megpróbálok arra törekedni, hogy ezt be is bizonyítsam. Ha valamit akarok, akkor azt megszerzem ha kell más testi épsége árán is. Például, ha a legjobb barátom mellettem áll és közeledik felém egy átok, akkor nem habozok őt magam elé húzni, hogy védjem magam. Gyáva dolog? Attól függ, hogy honnan nézzük. Meglepő fordulat, ami után könnyebb visszatámadni. Szerintem remek taktikai fogás. Mint az előbb taglaltam nem áll tőlem messze, hogy cselekedjek de ha kell akkor a háttérbe húzódok és onnan mozgatom a szálakat, hogy aztán learathassam a babérokat. Így hát gyere vágd le a kígyó fejét, de mi van akkor ha négy van egyszerre?


Kilenc éve annak, amikor minden megváltozott.
- Heléneeeeeeeeee! Kiabálok neki a vékony hangomon és szaladok, mint az őrült. Nem láttam egész álló nap és apáék is annyira furcsák. Búsak, de próbálják előttem leplezni. Miért? Mi a baj? Miért hazudnak nekem? Két év múlva megyek a Roxfortba, felelősségteljes vagyok és már lassan kilenc! Buták, nagyon buták. Na nem baj, utána járok én a dolognak vagy ne hívjanak engem Macnairnak! Bemegyek a bejárati ajtón és álmosságot színlelve már megyek is fel a lépcsőn, hogy látszólag a szobámba térjek be. De az utolsó pillanatban vettem egy nagy fordulatot és a nővérem szobája előtt álltam meg. Remélem, hogy nem hallott nem szereti ha kopogás nélkül rátörök, de hát ilyenek ezek a kistesók, nem? Az ember idegeire mennek. Nagy vigyort varázsoltam az arcomra és aztán berontottam becsukott szemmel s úgy ugrottam az ágyra remélve, hogy egyenesen rá a lányra. De csak az üres ágy volt a kis testem alatt nem más. Meglepődve néztem körül és olyan elhagyottnak találtam. Rossz érzésem támadt, megnéztem a szekrényeket. Egy darab ruha sem. A mi képünk eltűnt a fekvőhely mellől. Egyenesen a szüleimhez rohantam.
- Apa! Anyja! Heléne merre van? Elutazott? Ó! Már értem! Hisz 11 éves, Roxfort. Tudtam én! De el se köszönt? A kis kezeimmel rácsaptam az asztalra, és az egyiket aztán derékra tettem miközben nagyon durcás fejet vágtam. Mi az, hogy nem búcsúzott el tőlem? Pont tőlem? Amikor azt hittem, hogy mi vagyunk a tökéletes tesó-páros. Ha legközelebb találkozok vele ezért nagyot fog kapni a fejére az is biztos.
- Gyere velem, Nich. Apám hangja és arckifejezése olyannyira ijesztő volt, hogy majdnem összepisiltem magam ott helyben. Mi a baj? Csak nincs valami baja. Vagy lehet, hogy csak rávette erre apát, hogy csaljon be valahova és aztán pedig lesből támadjon. Okos, de nem tollas a hátam. Így hát amikor beértünk a dolgozószobába akkor ugrottam egyet oldalra hátha elbújt a falnál, de nem.
- Heléne meghalt. Számunkra. Láttuk rajta már eddig is a tehetségtelenséget de most, hogy nem jött számára levél a Roxfortból, biztosan tudtuk azt, hogy kvibli. Sajnálom... Az állam leesett és nem hittem el, amit mondott. Hirtelen fájni kezdett a szívem, vadul vettem a levegőt és csak annyit vettem észre, hogy már potyogtak a könnyeim. Térde estem és a földet kezdtem el püfölni, mert tudtam, hogy mit jelent ez. Már mesélt erről. Éppen ezért? Hogy felkészítsen rá? Hát elég rosszul ment.
- Hogy tehetted ezt? A saját véreddel? Kitagadni? Undorító vagy! Utáltam abban a pillanatban. Egy könnycseppet sem ejtett. Nem fájt neki? Egy szörnyeteggel éltem együtt, egy érzelmi nullával.
- Fejezd be, Nicholas! Szégyen, ami történt. S senki nem tudhatja meg. Nem tudódhat ki. Egyszer megérted, ha felnősz. A legfontosabb az, hogy megmaradjon a család jó híre és a befolyása, mert anélkül semmik vagyunk. Hagy legyek rád büszke, fiam!

Fel!

Repüléstan, végre valahára nem éppen egy unalmas mágiatörténet. Már a nyálam folyt kifelé a számból miközben hallgattam az unalmas szócséplést így hát felüdülés lesz végre seprűre ülni. Otthon már sokszor csináltam így nem lesz új feladat. S még nagyobb örömre a Griffendéllel lesz együtt tartva az óránk. Háhh, ott van az a lány. Bradley. Elég csúnyán sikerült összekapnom vele és a bátyjával már a vonaton így hát megfogadtam, hogy bosszút fogok rajta állni. S itt az egyik legjobb pillanat. Csuklyát a fejemre veszem és indulok is előre, hogy hamarabb leérjek, mint a többiek. Elő kell készítenem a terepet az én kis csapdámra. Nem ül ki semmilyen érzelem az arcomra, a léptek hallatára szépen lassan megemelem a jéghideg tekintetemet a lányra és egy hátborzongató félmosolyt villantok rá. Hogy miért érkeztem le hamarabb? Mert volt itt valaki, aki el tudta intézni nekem azt, hogy Bradley egy kissé selejtes seprűt kapjon. Megérkezik a professzor, mondja a feladatot. A kezemet kiteszem és kimondom a parancsszót.
- Fel! A seprű már fel is ugrott a kezembe, míg a többiek szerencsétlenkednek egy keveset. Nem örülök neki, hogy elsőnek sikerült. Tudtam, hogy ez lesz. Elfordulok a tömegtől és amint sikerült mindenkinek akkor ha engedélyt kaptam rá, akkor elrugaszkodok a földtől. A szememmel figyelem tanárt, majd a lányt aki éppen akkor rugaszkodik a földtől, amint nem figyelnek éppen kettőnkre. Ez az én piszkos nagy szerencsém. Látom, hogy a seprű elkezd rázkódni és próbálja levetni magáról Fawenat. Hagyhattam volna, hogy csak legyen ennyi de hát a bosszú nem elég fájdalmas így. Előredőlök, hogy gyorsabb fokozatra váltsak és teljes sebességgel nekipukkanok, hogy aztán mind a ketten elessünk. Reccsenés, mind a kettőnknél. Felordítok és földön a lány seprűje mellé fetrengek, mintha az lenne az enyém. Elsőéveseknek úgy sem engednek sajátot így hát mind ugyanúgy néz ki.
- Professzor! Seprű... Bradley...Megbűvölte... Nyögöm ki a szavakat, és közben szorosan közel tartom magamhoz az eltört kezemet. Nagy bajban vagy Fawena, nagyon nagyban.


Vissza az elejére Go down

I solemnly swear
I am up to no good

Marlene McKinnon

Marlene McKinnon

C’est la vie
Griffendél
Ha vakmerõ vagy s hõsi lelkû
▽ Reagok :
47
▽ Avatar :
Josephine Langford

»
» Hétf. 26 Nov. - 19:24

Gratulálunk, elfogadva!

Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


Üdvözöllek nálunk kedves Nicholas!
A családod nagyon kedves, jó látni egy ilyen hozzáállású aranyvérű felmenőkkel rendelkező famíliát. Mondjuk ezek után, kicsit furcsa volt számomra, hogy mindezek ellenére a szüleid száműzték a nővéredet... de ilyen ez a világ, nem becsüli a kicsit és a szokatlant. A történeted nagyon tetszett, hiszen ez egy fontos momentuma volt életednek, kisgyerekként elveszíteni egy szeretett testvért nem könnyű, és gondolom ez nagy hatással volt a jellemed alakulására is a következő években. Megtudhattuk, hogy igazi ravasz vagy és furfangos, Fawena biztosan nem fog unatkozni melletted, rendesen megdolgoztatod és kíváncsian várom a folytatást, remélem még sok izgalmas helyzetet alkottok nekünk!
20 pont a Mardekárnak, futás foglalózni! Wink


Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája


Vissza az elejére Go down

Nicholas Macnair

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nicholas Macnair
» Alastair Nicholas Scabior
» Laserian Nicholas Lambrick
» Macnair lak - RT
» Walden Macnair

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Archívum :: Inaktív, és törölt karakterek-