Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Random tréfák
Today at 9:29
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Cukoralma
Today at 1:43
• • • • • • • • • • • • • •
Victor Lannstark
Coriolis
Today at 1:01
• • • • • • • • • • • • • •
Poppy Pomfrey
1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden
Yesterday at 21:45
• • • • • • • • • • • • • •
Aiden Wright
Perzselő augusztus
Yesterday at 19:20
• • • • • • • • • • • • • •
Clive Staples McGonagall
Sűrű erdő rejtekén
Yesterday at 18:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Flora × Jim
Yesterday at 15:54
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
Naplemente Coruscanton
Yesterday at 15:19
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
Reggeli Próféta
Yesterday at 14:57
• • • • • • • • • • • • • •
Barty Crouch Sr.
"A Tündérkirály hív, suttog, csalogat..."
Yesterday at 14:24
• • • • • • • • • • • • • •
Rhea Avery
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
Az oldal tagjai!
mágiahasználók:
főnix rendje:
griffendél:
mardekár:
hugrabug:
hollóhát:
törvényen kívüliek:
professzorok:
varázslények:
varázstalanok:
elhalálozottak:
egy játékos karik:
ÖSSZESEN:
51
15
4
6
6
5
25
16
1
3
5
6
143
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 15:49-kor volt itt.


Share|

1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
2

»
» Pént. 7 Dec. - 21:35
Destiny&Aiden
Táncoló Hippigriff, kedd, 20:00

Mély levegőt vettem, lehunytam a szemem, és éreztem, ahogyan a testemet egy vortex szívja be, csupán pár pillanat lehetett az egész, de mégis olyan borzalmasan gyomorforgató, olyan rejtélyes. Az idősebb haverjaim azt mondták, csak az első hoppanálás borzasztó, ám rá kellett jönnöm, az összes többi is az. Nem a legkényelmesebb módja annak, hogy eljussunk egyik helyről, a másikra, ám kétségkívül hasznos.
A nyárra kényszerből hazaköltöztem, de olyan keveset töltök otthon, amennyit csak lehet. Két hétre – ajándékként a vizsgákon szerzett eredményeimért – New Orleans egyik mágusok által működtetett szállodájában lett bérelve nekem egy szoba. Csak második napja voltam Amerikában, érdekesnek tartottam őket, ám az amerikaiak sok olyan kifejezést használnak, ami nekem rém furcsa. Azonban, bármennyire furcsa is néha, szívesen maradnék. Annyival kellemesebb, mint Anglia. Persze a háború itt is rányomta bélyegét a mágusok arcára, de a tűzfészektől jóval távolabb vannak. Őket nem érinti annyira, mint minket. Eszembe jutnak a barátaim, a testvéreim, akik otthon vannak, lelkiismeretem mardos miattuk, hiszen amíg én itt mulatom el az időmet, ők veszélynek vannak kitéve. Mindenki veszélyeztetve van Voldemorttól, még az is, aki őt szolgálja. Elég egy botlás és le van mészárolva minden hozzátartozó. A megvetésem apám felé leírhatatlan mértékű, csak ajánlom neki, hogy ügyesen csinálja, bármit is tesz.  Csupán hazaugrottam pár ruhadarabért, amit otthon felejtettem, és szinte el se köszönve, csak az öcsémtől, és a húgomtól, főleg az utóbbitól. Amikor meglátott a szobánkból kilépni a nyakamba ugrott, ahogy szokott. Nincs mit tenni, rajong értem, akárcsak én érte. Úgy csinált, mintha már egy éve eltűntem volna. igaz, ritkán lát otthon. Sok időt töltök másutt, csak ne kelljen sokat látnom apámat, szerencsére ő is rengeteget dolgozik. A fivérem meg éppen a szobámban kutakodott, azt hitte talál valamit, ami a kedvére való, de sajnálatára se cigarettát, se egyéb egészségére és lelki fejlődésére káros dolgot nem hagytam otthon. Hihetetlen elhinnem, hogy maholnap 16 éves. Még mindig úgy kezelem, mintha 7 éves lenne.
Miután ismét ott állok a New Orleans–i szobámban, ruházatot váltok és a kedvenc parfümömet nem sajnálva fújok magamra fogmosás után, és a hajamt is gondosan elfésülöm. Készülök belevetni magam az amerikai varázslóvilág éjszakai életébe. A portástól kis útbaigazítást kérek, aki mond is egy helyet, ahol elvileg a fiatal varázslók mulatnak, ráadásul ami érdekességet a hely tartalmaz, az, hogy mugli dolgokkal van felszerelve. Italokkal és zenekészlettel. Ezek az utóbbiak hallatán felcsillant a szemem, és már el is indultam gyalog a megadott címre. Pálcámat kéznél tartva indultam el, némi amerikai mugli valutával a zsebemben. A fene vinné el ezeket a furcsa neveket, hát nem tudom megjegyezni őket. Majd’ egész úton azt találgatom mi lehet a neve. ott volt a nyelvem hegyén már, mikor az ajtóhoz értem, és beléptem rajta. Csak egy férfi állt előttem a pult mögött, egy kis kocsmába tértem be. összevontam a szemöldököm, majd eszembe jutott, hogy mit mondott, mi a belépési procedúra.
Levágtam egy érmét a pultra, és megköszörülve a torkom kimondtam a szavakat.
– Jobb egy pixie két doxinál – el is mosolyodtam a végére, hisz nem láttam értelmét a mondatnak. Mivel lenne jobb két pixie egy doxynál? Talán ebben van a lényeg, hogy értelmetlen. A pultos cinkos vigyorral elveszi az érmét, és egy ajtóhoz vezet, ami kinyílik, és belépve a diszkóban voltam. Megannyi velem egykorú, és néhány fiatalabb, csak úgy pezsgett az élet odabent, a hatalmas térben. Tudtam, hogy valamiféle varázslat ül a helyen, hiszen kívülről fele ekkora sincs a csehó.
Miután pár pillanat alatt körbe néztem, megindultam a pult felé, ahol egy házimanó állt, egy nem kicsit ronda latex göncben, úgy nézett ki, mintha valami jelmezbálba indulna, akárcsak a muglik szoktak kinézni ehhez hasonló helyeken. Kikértem az első italom, és mikor mondta az árát felderült az arcom. Áh, végre megvan a neve: dollár. Azzal fizettem – hisz, ha már opció költök azt is–, egészen olcsó helynek tűnt első pillantásra.
Miután a karcos röviditalt lehúztam, nem is késlekedtem, bevetettem magam a táncparkettre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Viharmadár
A lélek hatalma
▽ Hozzászólások :
10
Értékelés :
2

»
» Szomb. 8 Dec. - 5:32
Aiden & Destiny


Dacosan álldogálok a tükör előtt a szobámban. Én nem tudom, mit gondolt anya, amikor azt gondola, hogy jó döntés, ha szobafogságra ítél majdhogynem az egész nyárra. Egész évben itthon se vagyok, nem tudok találkozni a barátaimmal és nem is nagyon tudok elmenni csavarogni. Most itt lenne a lehetőség, erre az utamba áll, csak mert szerinte majd ettől minden egy csapásra megoldódik. Ráadásul nem is érzem a dolgot indokoltnak. Lehet, hogy néha... kicsit kikerülöm a szabályokat, de nem vagyok például pocsék tanuló, szóval igazán semmi értelme ennek. Még az a szerencsém, hogy apa megsajnált és egérutat ad nekem, hogy elmehessek estére, így kevésbé lesz olyan rettentően borzalmas ez a nyár. Azt már persze neki sem árulom el, hogy hová készülök tulajdonképpen, mert szegénynek lehet, hogy égnek állna a haja. Inkább megkímélem ettől és a készülődésre koncentrálok. Magamra húzok egy csinosabb rövid ruhát a hozzá illő cipővel, aztán újra szemügyre veszem magamat a tükörben. Szemeimet sötét smink keretezi, és most, hogy indulásra kész vagyok, már a képem is kevésbé morcos.
A cipőimet a kezembe fogva osonok a szobám ajtajához, hogy egy kicsit füleljek, vajon merre vannak a szüleim. Elégedetten konstatálom, hogy anya éppen a fürdőben. Ekkor pillant ki apa is a hálóból, majd amikor kiszúrja, hogy kukkolok, elvigyorodik és feltartja a hüvelykujját. Halkan csukom be magam mögött az ajtót, majd lesietek a lépcsőn. Néhány hosszabb lépéssel pedig már a házból is kint vagyok. No, lám! Ez egész könnyen ment. Irány az éjszaka! Előszedek egy zsupszkulcsot a zsebemből, amit a haverom nyomott a kezembe korábban – még mielőtt szobafogságot kaptam volna, majd hamarosan érzem, ahogy forogni kezd a világ és vele együtt én is. Nem szeretek annyira így utazni, de hát nincs mese, ha már hoppanálni nem tudok és még egy darabig nem is fogok.
Egy sikátorban érek földet, ahol aztán néhány pillanat alatt visszanyerem a lélekjelenlétem, mert kissé elszédültem. Végül kisétálok onnan és belépek a szórakozóhely ajtaján, majd a pulthoz sietek, lecsapva rá egy érmét.
-Jobb egy pixie két doxynál! - a pultos néhány pillanatig méreget, mert nagyon fiatal vagyok, de végül vállat von. Tudom a belépést, így nem kötekedik velem, hanem beenged, én pedig immáron fellelkesülve lépek be a buli kellős közepébe. Egészen olyan érzés, mintha fellélegeznék a sok magolás után. Az első utam a pulthoz vezet, hogy szerezzek magamnak valami koktélt a latexruhás manótól. Hű... szegény! Ezek a cuccok marha jól néznek ki egyébként, csak nem rajtuk! De egy pillanatra elgondolkozom, hogy vajon nekem jól állna-e. Hmm... lehet, kiderítem alkalomadtán! Aztán ahogy a kezembe kerül a színes itallal teli pohár, táncolni indulok. Néhány furcsán lépegető és billegő alak kuncogást vált ki belőlem, de hát végül is ők is szórakozni jöttek. Ha nekik ez jelenti a szórakozást, ki vagyok én, hogy beleszóljak? A figyelmemet, aztán egy srác ragadja meg, aki viszont kevésbé fest szerencsétlenül, így néhány határozott lépéssel előtte is termek.
-Nagyon megorrolnál, ha elrontanám a magányos bulidat a társaságommal? - kérdezem vigyorogva, majd ha nem sértődik meg, akkor csatlakozom is hozzá, hagyva, hogy a testemet elringassa a zene ritmusa.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
2

»
» Szomb. 8 Dec. - 22:32
Destiny&Aiden
Táncoló Hippigriff, kedd, 20:00

Mikor elsőnek léptem a táncparkettre, igazán szerencsétlennek éreztem magam a sok nagy biztonsággal táncoló között, de miután megláttam, hogy nagyon sokan csak úgy vonaglanak, megbátorodtam.  Náluk sokkal kevésbé ügyetlenül kezdtem táncolni. A zené, ami szólt kedvemre valónak ítéltem. kellemes volt a hangzása és a ritmusa, tehát vidáman táncoltam rá sok emberrel körülvéve. Átadtam magamat a zenének. Csak a muzsika és én léteztünk. Nagy átéléssel táncoltam, s nem tudtam felejteni barátomat, kiktől a lépéseket ellestem. Érdekes volt, hogy ő olyan kiemelkedő a táncban, mint senki más, akit ismerek. Bizony, akárhányszor felkerült a táncparkettre, akkor elszabadult ott a pokol, és ő volt a Sátán. A Táncparkett ördöge, el is becéztük Lucifernek, egy idő után úgy szólították. Persze az összekapcsolódást sokan nem értették meg, míg el nem mondtuk neki. Így vannak ezek a becenevek, a külvilágnak néha furcsa, hogy miért pont az, de végül megtalálható az összefüggés.
A Parketten összenéztem egy lánnyal, aki mi tagadás, gyönyörűen festett. A vörös, göndör hajtincsei keretezték a szép orcáját. Meg is indultam felé, de abban a pillanatban csatlakozott egy nő hozzá, és csókot váltottak. Egyből visszavonultam, hiszen rájöttem, hogy veszett ügy. Foglalt hölgyre nem csapunk le, főleg, hogy semmi esélyem nem volt nála, a látottak alapján.  Éppen elterveztem, hogy iszok valamit, de a terv végrehajtásában egy pillanatig megszakadtam. Odalépett hozzám egy kis szőkeség, ki tőlem ránézésre minimum három évvel, hacsak nem többel fiatalabb volt. Ahogy a szemeibe néztem, láttam annak a pimasz csillogását, és a szavai mosolyt csaltak magam arcára is. Sokan keserülték meg ezt a mosolyt a Roxfortos idő alatt. Hírhedt lettem a hölgyek körében, a végére már csak az „Óvakodj Aiden Wrighttól!” táblák hiányoztak Roxmortsban kifüggesztve.
- Természetesen nem – ejtem ki a szavakat udvariasan, egy pillanatig sem rejtegetve a brit akcentusom. ordít rólam, hogy honnan jöttem. – Aiden vagyok. Aiden Wright.
Úgy veszem szemre a lányt, hogy ne igazán tűnjön fel neki, hogy megbámulom. Az hatalmas illetlenség lenne részemről. Csakúgy a periférikus látásomat használva. Rövid ruha. Elég kihívó stílus, de hát ez Amerika. Nagyanyám mindig azt mondta, hogy az amerikai varázslók már mit sem tudnak az illemről, csak szórakoznak és a lányok könnyűvérű cafkák. Lenézte az egész nyugatot, hiszen neki túlságosan elrugaszkodott volt az ő elveihez. Tavalyelőtt szegény elhunyt, hiányoznak a bölcsességei, és az, hogy némelyiket megcáfoljam. Ezt most volna alkalmam megtenni, de eddig nem találtam indokot. A rövid ruhák elég merészek voltak, még nekem is néha, de kétségkívül nagyon csinosak benne. Ami elragadó még az a smink. Az otthoni lányok is használnak, de nem így, egészen más típusban használják fel a festéket. Az amcsi csajokon sokkal természetesebbnek hat a smink, kivéve ott, ahol jól áll, ha nem naturális.
Egy pár pillanatig még táncolok vele a bemutatkozás ceremóniája után, majd cinkos mosollyal szám sarkában megkérdezem tőle.
- Meghívhatlak egy italra esetleg?
Tudva, hogy fiatal tisztában voltam azzal, hogy őt alkohollal elég nehezen szolgálják ki, de ha én hívom meg, akkor elveszítik a manók minden aggályukat. Amennyiben igent mond, elsétálok vele a pulthoz, és az egyik bárszéket kihúzom neki, hogy fel tudjon rá mászni. Majd magamnak is előhalászok egyet, és ráülök.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Viharmadár
A lélek hatalma
▽ Hozzászólások :
10
Értékelés :
2

»
» Vas. 9 Dec. - 5:53
Aiden & Destiny


Egy percig sem leplezem, mennyire szórakoztat, hogy némelyek csak csetlenek botlanak a táncparketten. Annyira nem avar, hogy be is szóljak nekik és elrontsam az estéjüket, de azért magamban jót nevetek a látványon. Valahol mélyen persze kicsit irigylem is őket, mert ha én ilyen ügyetlen lennék, nagy valószínűséggel nem lennék ennyire bátor, hogy mindenkinek meg is mutassam a saját szerencsétlenkedésemet. Nagy szerencse, hogy erre nem szorulok rá. Hamarosan azonban a figyelmemet már nem is ők kötik le annyira, sokkal inkább egy első blikkre szimpatikus, és mi tagadás, helyes srác, akihez nem is habozom odalépni, mivel látszólag egyedül érkezett. Vagy ha nem egyedül érkezett, akkor nem zavartatja magát a tény miatt, mivel nem ellenkezik, hogy csatlakozzam hozzá. Az akcentusa egyébként meglep, de azért magamban megállapítom, hogy igaza lehet azoknak, akik azt mondják, hogy a brit akcentus cuki. Tényleg cuki.
-Destiny Brooks. - mutatkozom be én is széles mosollyal az arcomon, mielőtt az előbbi alakokhoz képest kevésbé szerencsétlenül és koordinálatlanul táncolni kezdenék. Jobban is teszem, mert olyan sokáig nem hagyja Aiden, hogy elmerüljek a táncikálásban. Pedig egyébként szeretek táncolni. Nem mondanám, hogy éppen most ugrottam ki a Dirty Dancing vásznáról, de azért ritmusérzéknek nem vagyok híján és a derekamba sem rakott senki botot, ahogy apám szereti mondani. Bár apának kétségtelenül jobban tetszett, amikor még tipegő koromban műveltem ezt, meglehetősen idétlenül.
-Persze! - A szemeim láthatóan felcsillannak, mert... no, nem vagyok én egy angyal azért, szóval nem vagyok absztinens. Csak éppen a koromnál fogva nekem egy kicsit nagyobb kihívás, ha szeretnék alkoholt inni. De ránézésre azt mondanám, hogy Aidennel nem fognak kötekedni, ha ilyesmit kér, így nem habozom követni őt a pulthoz, a viccesen öltöztetett házimanóhoz. Nem, valahogy képtelen vagyok napirendre térni afelett, hogy erre a szerencsétlenre ilyen ruhát aggattak. Habár ezek a ruhadarabok dögösek, de rajta elnézve ez az utolsó, ami eszembe jutna róla. És ha pasi lennék, lehet, többé nem is akarnék ilyet látni senkin, mert nem tudnám kitörölni az agyamból ezt a kellemetlen látványt. Mielőtt helyet foglalnék a számomra kihúzott széken, leteszem a kiürült poharamat a pultra, csak utána húzom fel magamat a magas székre. Magamban megállapítom közben, hogy ez a fajta szék a világ leghülyébb találmánya. Szerintem képtelenség rajta normálisan ülni. Mert ugyan van az alsó részén lábtartó, ahol megtámaszthatom magam, de próbálta valaki ezt már tűsarkúban? Biztos vagyok benne, hogy aki kitalálta, az nem. De azért ezt most nem teszem szóvá, csak magamban dohogok, hogy amennyiben nem szeretnék villantani, marad a bokatörő mutatvány, amit ülésnek neveznek ezen a széken.
-Nem vagy idevalósi, igaz? - kérdezem aztán visszatérve az előző gondolataimhoz, a választást pedig rábízom, hogy mit is fogunk inni. Mondjuk bízom benne, hogy nem lángnyelv whiskyt, mert attól nem csak fejre állnék, de az ízét is szörnyűnek találom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
5
Értékelés :
2

»
» Yesterday at 21:45
Destiny&Aiden
Táncoló Hippigriff, kedd, 20:00

Az a sok ember rémisztő lehetett az számára, aki nem szokta meg őket. Az egyik szobatársam a Roxfortban utálta a szórakozóhelyeket. Azt mondta: „fojtogat a sok ember jelenléte.” Gyűlölt a nagyteremben tartózkodni, az étkezések rémálmaivá váltak, gyenge volt a fizikai állapota emiatt. Nem értettem mi a gondja, hiszen aranyos gyerek volt, kedveltem őt. Amit nagyon szerettem benne, az enyémhez hasonló morbid humora volt. Jelenleg valahol egy sárkányrezervátumban van. A fenevadakkal jobban kijön, mint az emberekkel.
Erről a helyről eszembe jutott ő, hogy mennyire utálná. Bevallom, már most hiányoznak a Roxfortban eltöltött évek, pedig még csak egy hónap telt el az évzáró óta. Valahol hiányzott, valahol örültem, hogy vége és van egy kis időm, mielőtt belecsöppennék ismét a tanulásba. Még sokáig kell tanulnom, de közel a cél, és az lehetek, ami lenni akartam.
A fiatal lányt néztem már ott a pultnál. A szőkeség bájos mosolya levett a lábamról, azzal a mosollyal, amivel mindenki letud.  Szeretem, ha valaki mosolyog, fényt visz a mindennapokba. Már a neve is érdekes volt: Destiny, végzet. Hallottam, hogy ez az amerikai népség furcsa neveket ad a gyermekeknek, de ez tetszett. Mostanában jó, ha szín kerül a fekete-fehér képekre. Kell a cseppnyi pozitívum manapság. Bizony, a leányhoz hasonló emberek adják ezt a fényt. Elég csak egy mosoly a másik felé, és már jobbá tetted egy ember napját.
Az italválasztékot nézve megakadt a szemem egy rozén. Édes ital, jól ismerem már, pontosan olyat ittunk a 18. születésnapomon. Emlékszem, annyira itatta magát, hogy három üveggel megittuk a barátaimmal és két unokatesómmal. az este nem kerültünk haza. Kellően megünnepeltük a születésem napját. Azelőtt nem voltam boros, de ezt előszeretettel megiszom. Tetszik az íze, és bízom benne, hogy az édes ital a leánynak is tetszeni fog. A humoros öltözetű, ráncos képű manónak moderálva magamat, leadom a rendelést. Nehéz nekem emberi hangon beszélni velük, tekintve, hogy nem emberek. Alacsonyabb rendű lények, ámbár mégis szánom őket. a rabszolgaság nem olyan kellemes szakmának tűnik. Igaz, nem tudom, hogy ő itt szabad-e. Gondolom igen, hisz ruha van rajta, és ha jól tudom, a házimanó akkor szabad, ha kapott ruhát a gazdájától.  Egy biztos, ha én házimanó lennék, és szabad lennék, biztosan nem dolgoznék egy varázslónak.
A leány feltett egy kérdést, amire hamar válaszolok is.
- Az igazat bevallva, valóban nem. Csupán ez a második napom itt, nyaralni jöttem – magyarázom tartva az egészséges szemkontaktust. – Az Egyesült Királyság területéről érkeztem.  
Mikor a rendelés leadása után megkaptuk, átnyújtottam neki a pénzt, és az egyik pohárra le is csaphatott, aki a kissé kényelmetlen kakasüllőn helyezkedett el, akárcsak én. A poharamat megemelem felé, koccintásra.
- Egészségedre! – majd, ha megtörtént a kis európai procedúra, akkor kortyolok egyet, s lehelyezem a poharat. – És te itt élsz New Orleansban? Jó lehet itt lakni. A pezsgés és az éjszakai élet sokkal kellemesebb, mint Londonban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

1979, Július, New Orleans - Destiny & Aiden

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-