Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 20:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

minden gyertya égve marad



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
73
Értékelés :
28

»
» Szer. 19 Dec. - 11:53
érthetetlen ez a hideg - te forró vagy, a te könnyeid különösen forróak, és én nem értem, miért sírsz megint, behunyom a szemem, hallgass inkább, minek ez, ha emlékszem is, nem tetszik most. sírsz, mint a gyerekek éhesen, a hasamra hajtod a fejed, képtelen vagy megnyugodni, pedig egész éjszaka virrasztottunk, és te beszéltél, én meg hallgattam, pedig milyen jó volt, ismerem fel, jó volt, mikor nem beszélt egyikünk sem, ilyen fárasztó volt neked lenni, ilyen fárasztó most is, a szememre teszem a kézfejem, és te sírsz tovább, egészen olyan vagy, mint Aristides lehetett, de attól az emléktől megkíméltél, én már az idegennel találkoztam.
jó lenne most azt hinni, nem volt igaz, vagy csak eljön majd az a nap, hogy minden előtör belőle, megkeres és.. de ezt inkább sejtem, hogy ezt kellene érezni, tudom, és épp ez különbözteti meg attól, ami valóban lehetne. gyónsz most, ismerem fel, pedig közel sem vagyok szent, a csendem nem segít az üdvösséghez, óvatosan érek a tarkódhoz, és megrázkódsz az önvád alatt, nem is értem már, most épp miről beszélünk még, a gyermekeidről, rólad gyerekként, úgyis olyan mindegy, mit gondolok én. á, hallom már a rekedtséged alatt épp róla van szó, hogy vetted el az emlékeit, azaz nem vetted, törölted őket, hát nem is értem, miért velem osztod meg ezt, de nyilván mert ezek az én érzéseim voltak egy rituáléval ezelőtt, mielőtt elhatároztam volna, hogy ha neked nem tud fájni - és épp úgy nem tudott, ahogy hittem, meg sem rezdültél egy szitokra, kérésre, eszköz volt három utódod, eszköz az egész múltad és jövőd, nem lehetett igazán megszorongatni semmivel, olyan biztos voltam benne, mikor a hasamhoz érintettem a pálcám, és te nem feleltél, te küzdeni akartál, háborút, azért vettél feleségül, unatkoztunk mindketten, és most lyukat nyitottam rajtad, most már tud fájni, nekem meg nem tud, melyikünk a nyomorultabb? - és most te zokogsz kétségek közt, kapaszkodsz a karomba, és ez a sokadik éjszaka már a sorban, amin találkozol önmagaddal, emberségeddel, egyre elviselhetetlenebb ezt így készen kapni, nem vele felnőni, nem szeretni és gyűlölni, riasztó lehet, most mintha semmi nem tudna elmúlni sem, de hát egyszerre vagy gyerek és öreg, aki most egyszeriben megszűnt szocipatának lenni.
érthetetlen ez a hideg a hálóban, pedig fűtünk, mindenre figyelünk, napok kérdése, és többen leszünk: ha említeném, rettegnél, vagy mint tegnap, őrjöngenél, eltörnél megint valamit, engem kikerülve persze, én vagyok most a világ középpontja, nem azért, mert tisztelsz, hanem mert minden érzésed csak rajtam verődhet le. egy hete bújtunk el végleg, azóta nem láttak, dolgozni sem jársz be - de úgyis megbocsájtják, mondtad büszkén, néha a bírák is megpihennek, aztán már egyből dühös voltál, hogy nem is vagy fontos, majd megfeledkeznek talán rólad, és úgy estél egyik érzésből a másikba, hogy most emlékezni is fárasztó rá - csak várjuk, hogy enyhüljön a szorítás, az újdonság, de csak az idő telik, csak egyre álmosabb leszek.. és éjjel nem alhatunk miattad, pedig már minden gyertya égve marad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Minisztérium
Az állam én vagyok
▽ Hozzászólások :
16
Értékelés :
0

»
» Pént. 11 Jan. - 23:47
Úgy szereti, mint saját magát: határozza el, és a combja ruganyos, kenyértésztára emlékeztető bőrébe harap, beletemetkezik a hasába, megragadja a melleit - meztelen keze remeg a bimbókra támaszkodva, a szemébe néz, és arra gondol, vajon ő is így nézett-e, egyáltalán ember néz-e így, vagy csak az Istent ábrázoló freskókról lopták tudattalan. Polina persze lehetett éppen teljesen tudatos is, nála sosem tudni, a meg sem emelkedő pulzusa, félig lehunyt szemei, hideg kezei nem árulnak el semmit a gondolataiból, és egyszerre akar rámarkolni a torkára, élvezettel szorongatni - élvezettel, jön rá, mert micsoda élvezet valaki légzése felett hatalmat gyakorolni, figyelni, hogy gömbölyödik a szemgolyó segélykérően - és bocsánatért esedezni, annak gyönyörét élvezni, hogy fejét simogatják, hogy érzést vált ki a másikból.
- Meg akarlak baszni, beléd akarok élvezni, anyám. Azt akarom, hogy szeress, hogy csak engem szeress! - minden ő, az anyja, az asszonya, kicsit a lánya is, a teremtésben ő minden szerep, amit nő csak felvehet, hogy ezeket egymástól nem lehet megkülönböztetni, egyiküket sem érdekli. Fél órája még zokogott a vállára harapva, gyűrögetve a bőrt, akkor azt kérte tőle, bocsásson meg, amiért törölte annak a férfinak az emlékeit, aztán rögtön kurva dühös is lehet, mert egy percig is azt hitte, hogy jobban értékelheti azt, ami az ÖVÉ, basszameg, az övé. Semmi nem lehet annyira az övé, mint amié ő maga is teljes testében, és most feltérdel, a hajába túr, ujjai köré fonja a vörös tincseket, számolja a szeplőket a másik orrán, a szerelmet nem lehet elviselni, attól okádni kell, de legalábbis baszni, gondolja most, akármit, amit a másik közelsége okoz, akármit, amit csak előtte nem szégyellünk igazán. Pedig ez kurva nagy szégyen, és újabb foltot szív a nyakára, lecsöpögő nyállal és vérrel, most a csípőjét szorítja az ágynak, és csak azért áll le, hogy mormoljon valamit a vörös kis érnek a fogai alatt. - Szeretlek, Apolka, szeretlek, basszameg.. szeretlekszeretlekszeretlek, megértetted?!
Felé fordul az arca, nem mozdulnak a vonásai, hát megragadja az állát, megroppannak a csontok benne, és nem felelnek neki, a másik nem tükrözi a benne tomboló viharokat, megüti előbb, aztán majd megint elérzékenyül, mikor a tenyerét látja rajta, ez az ő munkája, de hogy lehet kézzel ütni egy Istent, nem is evilági entitást, ami ráadásul az ő gyermekeivel várandós? Leszorítja a fejét a melleire, megint rázza a láz és a félelem, hogy most végleg túlfeszítette a húrt, és közben gyűlöli magát, ezt a sok érzést, ami az eddigi megnyugtató semmiből támadt, ez a kurva tette ezt, de nem lehet nem őrjöngve imádni ezt a kurvát, aki az övé, és akié ő maga is. Megérintik a homlokát, reménykedve felnéz.
- Ha.. ha tudod.. és emlékszem még erre.. hogy milyen érezni, é-é-és embernek lenni.. nem teszed ezt.. tovább. Akkor visszaveszed.. én nem ez vagyok, nem akarom.. nem akarom ezeket érezni. Ne tedd ezt, Polina.. mindig.. mindig azt hiszik, te vagy a jó oldalam, az áldozatom, a kedvesem, a kincsem, és nem tudják, hogy te vagy a legnagyobb ribanc, hogy tudtad, mit kell tegyél, hogy.. ez történjen.. és most nézed...ahogy szenvedek. De nem akarok szenvedni, kérlek.. csak egy kicsit, kérlek.. - és betakarja magukat, magzatpózt vesz fel, hosszú az éjszaka, és csak a gyertyák világítják be nekik. Vajon milyen lehetett annak a másik férfinak, aki mellett életre kelt? De hiszen ő is emlékszik, hogy ölelte, hogy vonaglott alatta, ebbe kapaszkodik most, mikor hozzásimulnak, és ez elég, hogy elaludjon, lassú, nyugtalan, rémálommal telt sötétbe.. pedig nincs is igazán sötét, mert minden gyertya égve marad.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
73
Értékelés :
28

»
» Szomb. 12 Jan. - 17:10
nem tudom, vajon akkor is ennyire kevéssé foglalkoztat a szülés, születés idézőjeles csodája, ha képes vagyok átérezni azt: órákkal utána sem mondhatom, nem érdekelt, nem figyeltem lépéseire, mintha új táncot tanulnék, és a halálom dolgában nagyon precíz voltam mindig, sosem rontottam el, amire oktattak. számoltam, mint mások az ütemet, egytől egészen sokáig, szinte mint gép, karoltam fel őket, láttam a hasonlóságot - vékony csontjaikat, nagy szemeiket, amivel visszanéztek, talán az újszülöttek érzékelése kifinomultabb, és ők nem felejtik majd el nekem, hogy nem sírtam, még a fájdalomtól, vagy ijedtségtől sem, kényelmetlenül nyomta hátam a rúnákkal teleszőtt párna, még véren, vérben úsztunk mind, és átadtam őket Vladimirnak, aki ellenemre minden tünetemet produkálta: zokogott, megszólalni csak úgy bírt, mint őrültekről gondoljuk, nevetett aztán, örömében kiabált, és kérdezgetett, sokat egymás után, egészségesek-e, minden rendben ment-e, az sem érdekelte, magát is összekeni velünk.
most más illata van a csendnek, mint azelőtt - tejszerű, frissen fejt tejé, és átfordulok az oldalamra, amíg rá nem jövök, nem szabad most, hiába kényelmetlen a nyakamnak ez a póz, ha legbelül nem moccan semmi, miért épp a fizikai testem ellenkezne a kellemetlen ellen? Vladimir nem alszik, áll a bölcsők felett, hogy halkan sír-e, vagy csak gyönyörködik, nem tudom megállapítani, egyenletesen lélegzik, figyeli az utódait, ő most az apjuk és az anyjuk, és az is, aki bűnbánattól rekedten kérdezi, ébren vagyok-e, tudom-e, első három gyermeke születésénél az sem érdekelte igazán, minek születtek, tudomásul vett, iktatott, majd foglalkozott tovább ügyeivel, persze nekem nem hagyja meg ezt a lehetőséget, részt kell vállalnom a keresztje hordozásából, még akkor is, ha kényelmetlen a nyakamnak.
nem veszek részt azonban a névadásban, és őt is óva intem tőle - ennek nem jött még el az ideje a keresztségükig, és ha tudnék haragra gerjedni, biztosan meg is tenném, amiért erőlteti azt, köröket jár be, ötleteket oszt meg, de nyilván ha mérges lennék, magam is érdeklődnék sorsuk, jövőjük iránt, így csak fekszem itt, és azt kívánom, bár aludhatnánk már ebben a csodálatos, idegen csendben, de nem lehet, pedig minden gyertya égve marad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

minden gyertya égve marad

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek :: Karkarov kúria-