Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 22:25
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
171
Értékelés :
57
▽ Avatar :
Iwan Rheon

»
» Szer. 19 Dec. - 13:57




Dixie & Richard
1979 nyara




Szerettem azt gondolni, hogy képes vagyok megoldani minden felmerülő problémát. Sok stressz, idegeskedés árán, de eddig valóban mindenen sikerült felülkerekednem, Rody támogatásával. Most azonban nem a saját lelki bajaimat vagy az anyagi problémáinkat kellett leküzdenem - bár előbbi mostanság állandó vendégnek bizonyult -, hanem Dixonnal kellett kezdenünk valamit. Egyikünk sem tudta, mi lenne most a helyes lépés, Dixie eddig tett róla, hogy minél kevésbé tudjuk megismerni. Próbáltuk kitalálni, mivel enyhíthetnénk a fájdalmát (legyen szó testi vagy lelki fájdalomról), azonban eddig minden próbálkozásunk sikertelen volt. Dixon továbbra is úgy viselkedett, mint akit dementorok vesznek körül és őszintén szólva nem volt ebben semmi meglepő. Életem során már sokszor éreztem azt, hogy gyűlölöm az apámat, igazán, tiszta szívemből. Egyik alkalom sem volt ehhez fogható, Rodyval versenyezhettünk volna, melyikünk akarta jobban látni a kínhalálát annak a szemétnek. De nem mehettünk utána, nem tehettünk semmit, mert csak még nagyobb bajt zúdítottunk volna a saját nyakunkba. A halálfaló cimborái örömmel megbosszulták volna, már bebizonyították, hogy egyáltalán nem feledkeztek meg rólunk és alig várják, hogy a házunk felett ott lebegjen a Sötét Jegy. A nyári szünetre hazaérkezve első dolgunk volt biztosítani a ház védelmét, minden létező védőbűbájt bevetettünk és csak reménykedtünk benne, hogy működni fognak. Eddig úgy tűnt, hogy hatásosak.
Rody epres shake-et csinált, Kenyér annyira megsértődött, amiért nem kapott a vaníliafagyiból, hogy negyed órája nem volt hajlandó kijönni a kanapé alól. Dixonba az ételt is úgy kellett belekényszeríteni, amióta hazajöttünk, de kitartóan próbáltunk ezen a téren is a kedvére tenni - őszintén vallottam, hogy az édesség rengeteg problémára gyógyír, vagy legalábbis szebbé tesz sok mindent. Dixonnál eddig nem vált be, de kitartóan igyekeztünk, hátha végül a legjelentéktelenebb gesztus hoz áttörést. Mondjuk egy pohár epershake.
Óvatosan kopogtam be a szobájába, nem akartam megijeszteni.
- Nem tudom, hogy szereted-e, de szerintem elég finom. Kenyér magának akarta, úgyhogy ne lepődj meg, ha két perc múlva itt fog kuncsorogni. De ne adj neki, mert laktózérzékeny és tele fogja hányni a szobádat...
Bármit megadtam volna érte ezekben a hetekben, ha Dixon úgy viselkedik, mint régebben. Örültem volna minden beszólásának, azt sem bántam volna, ha kínos kérdéseket szegez nekem, mint ezelőtt. Kit érdekel, hogy belepirultam, mint egy szégyellős kislány? Az legalább Dixon volt a maga idegesítő, de egészséges módján...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
44
Értékelés :
12
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Robert Sheehan

»
» Szomb. 12 Jan. - 17:15
Apa



Szeretnék nem emlékezni… milyen volt átélni, vagy utána magamhoz térni, de már csak halvány folt a múltam, képzelgés, hogy egykor menő voltam, kitaláció talán az egész személyiségem, mert mindent beterít Luther Avery, ez…ez a gyűlölt szó.
Rám telepedik és egyetlen, élő emlékké válik, mintha lett volna életem előtte, de elfogyott utána, sín, amit nem fejeztek be, állandó zuhanás.
Szeretnék meghalni, nem csak múlt időben, de mindenki tudja már, hogy gyáva vagyok hozzá, hiszen normális esetben megtettem volna rögtön utána, hogy legközelebb magamhoz tértem a gyengélkedőn.
Nem voltam fent a Mardekárban azóta és zokogva könyörögtem a javasasszonynak, apáimnak- jézusom hogy bírom így hívni őket?
De rettegek tőlük is, minden varázslótól, aki többet tud egy lumosnál, csak hagy maradjak, könyörgöm még ne keljen visszamennem, beteg vagyok, bármi vagyok, lemondok a trónról, ami sosem volt az enyém.
Megígérem nekik, hogy nem leszek Avery, vagy varázsló, megölhetnek, küldjenek vissza és sokszor üvöltve riadok, képtelen vagyok bármire, ha sírok az már jó, talán a mosdóig ha elmegyek, bár éjszaka, rémálmokból riadva előfordul baleset – de már megtanultam eltüntetni a folyadékot, szóval csak remélem, hogy nem tudja senki.
Összerezzenek, ahogy belép és nekifeszülök háttal az ágytámlának, amit gyűlölök, ahogy mindent ebben az átkozott varázsvilágban.
Nincs most kedvem törpének hívni…Averyt, még gondolni sem rá, sokkal jobban utálom a másiknál, mintha ő csinálta volna. Az ő apja csinálta…
Rá sem nézek arra, amit hozott és reagálok arra, hogy laktózérzékeny a kutya. Buziéknál minden olyan finnyás…
- Nyugodtan megeheted, köszönöm. Tudom, hogy vadászik rám, hogy meg fog ölni, túleshetnénk rajta. Én is akarom, ő is és nektek is jobb lenne. Szóval kérlek, csináld. Csak úgy, hogy ne fájjon, csak azt nem akarom, hogy fájjon
Hunyom be a szemem szorosan, elsírva magam, igen, mert a halál előtt elsírja magát az ember, ha egykor, nem is olyan régen még nagyon is élni akart. Úgy félek, de annyira nem bírom már a rettegést, hogy jöhet a gyors halál egészen nyugodtan.
Talán nem hitték el, hogy komolyan beszélek, vagy zokogok a muglivilág után, vagy csak vegetálok végtelen agóniában, tényleg ezt szeretném, mert ez lesz a vége és csak megjátszottam magam, oké? Feleolyan bátor, feleolyan erős és menő sem vagyok, mint előadtam nekik, vagy a Roxfortban. Egy féreg, a férgek, jézusom, nem bírom, egyre jobban zihálok és tenyerembe temetem arcon, mindegy hogyan, csak legyen ennek vége!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Strawberry Milkshake

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Idõnyerõ-