Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 20:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Occam borotvájával vágtam meg magam



Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Shunrai
Tavaszi vihar
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
31
▽ Avatar :
cai xukun

»
» Pént. 28 Dec. - 19:52

Naoto & Zhexian
Kiotó éjszakája jóval csendesebb volt, mint ahogy emlékeztem rá; ahogy sietősen szedtem a lábaim Inari rókaisten szentélye felé a kikövezett úton, csak arra tudtam gondolni, hogy a városnak nem kéne ennyire csendesnek lennie, mintha valami készülőben lenne, csak várva a megfelelő pillantot, hogy lecsaphasson rám. A hivatalosan két órásnak tervezett sétát jóval gyorsabban tettem meg, csak arra gondolva, hogy minél korábban meg kell szabadulnom attól az istenverte legyezőtől, a rókaistennek ajánlani, akihez tartozott, mielőtt engem is ugyanúgy az őrület legszélére sodort volna, mint a férfit, akitől megszereztem.
Igaz, nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy jobban megnézzem, mi az, amit veszek; de a vak rajongásom Da Ji személye iránt, akihez állítólag tartozott a legyező, elvakított annyira, hogy ne gondoljam meg kétszer, mit is veszek. Mire rájöttem az elkövetett hibámra, már késő volt - hiszen a férfi, aki átvert, már rég halott volt, én magam vágtam el a torkát, így neki nem adhattam vissza. Vásárlót sem találhattam rá, hiszen kinek kellett volna egy olyan legyező, ami az őrület szélére hajt, és még nagyon nem is tudsz ez ellen tenni semmit? Jobb híján ezért döntöttem úgy, hogy célszerű lesz odaadni annak, akinek a teremtményeihez tartozott: a japán rókaistennek.
A szentély zárva volt, amikor megérkeztem az ajtaja elé; sietősen néztem körül, biztosan egyedül vagyok-e, mielőtt elmormoltam volna egy halk, alig érthető alohomora-t a zárra, hogy beengedjem magam. Vajon Inari mennyire lesz dühös, hogy csak úgy beengedtem magam?
A szentély távolabbi részébe érve remegve ereszkedek térdre; a tudásom a japán rituálékról erősen hiányos, hiszen egész eddig nem volt szükségem arra, hogy érdeklődjek irántuk, így jobb híján csak a legyezőt teszem le a bambuszra magam előtt,  és füstölőket gyújtok, ahogy azt az otthoni szentélyünkben szoktam. Sietősen, anyanyelvemen imádkozok, bocsánatért és könyörületért, szabadságért a kuncogó hangoktól a fejemben, de csak annyit érek el, hogy a füstölők illatától kezdek megszédülni; lehet, rossz ötlet volt idejönni?
Igaz, az imámat nincs időm befejezni; bár lépteket nem hallok, de az idegszálaim pattanásig feszülnek, ahogy megérzem, nem vagyok egyedül. Sietősen kapom fel a fejem, keresve a potenciális társaságom a félhomályban, egészen elfeledkezve a legyezőről, Inari rókaistenről, meg arról, hogy egy szentélyben vagyok; kezem szinte ösztönszerűen nyúl az övemhez rögzített kés után, ahogy tekintetemmel keresem a betolakodót.
- Ki van ott? - Anyanyelvemen, kínaiul sziszegem a szavakat, elfeledkezve arról, hogy akárki is van itt, nem feltétlenül fog megérteni; a kés remeg a kezemben, és valahol tudom, hogy célszerűbb lenne a pálcámat használni, ha esetleg arra kerülne sor, de mi van akkor, ha a megérzéseim csalnak és csupán egy átlagos mugli nyitott rám? Egy biztonsági őr, vagy valaki...?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Shunrai
Tavaszi vihar
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
4
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Vas. 30 Dec. - 14:57






Az éjjel hűvöse keltett és a te átható morgásod tartott ébren. Mi bajod van, mi bajod van?
Ki kellett kelnem, mezítlábasan, de rég elfelejtettünk már fázni. Fehér pólóban és kisgatyában, magunkra terítve azt az ocsmány fekete szatént, de utáltuk, de utáltuk mindig. De hát fázom, értsd meg, hogy golyóim épségére vigyázni kell Kitusne, nehogy lefagyjon, kell nekünk mind a kettő, mind a kettő.
Sietősen lépkedem és te velem, beleszimatoltunk a levegőbe, érezzük már, kell neked, mennyire kell, belehalok, annyira kell, de mégis úgy sündörgünk, mint a rókák, elbújunk, meg ne lásson, Song Zhexian, kedvetlem mindig és neked sem volt ellene kifogásod.
De nagyon messzire megy, sajog a lábam – és nyafognék, ha hagynád, ilyen magasra mászni és ő ráadásul  a kedvenc istened.
Felhúzom az orrom, mintha morognom kéne, hogy ez a fiú itt terpeszkedik, megzavarta elméjét, ami nekünk kell, miénk lesz a legyező, egyre haragosabb vagy, meg kell fogni fehér pólóm mellkas tájékon, annyira mérges, olyan zaklatott.
Szinte hangtalanok vagyunk, mezit lábujjhegyen, ahogy ide-oda lépkedek, nagy kilengésekkel, mintha szédülnénk, vicsorgom, ahogy erre kényszerítesz.
Értem ezt a nyelvet, de nem szeretem annyira, Haru és az iskola sok mindent belém vésett, gondolkodásom mégis japán, így beszélek hozzád, ha értem is Zhexiant, sempai-nak hívom, de most nem fogom, mert mérges vagy rá hogyhogy ide hozta.
Kecsesen tűnünk elő a homályból, az én léptem a tiéd is, háttérbe húzódom, a függöny mögé, leselkedve.
Kecsesen, mint egy róka lépte tűnök elő és kis mosoly rándul ajkam szegletében, nagy szemeim hol kiguvadnak, hol egészen résnyire szűkülnek, csuklóm kis forgásával előrenyújtom a kezem. Nem szólalok meg számomra méltatlan nyelven, a japán magánhangzócsengése az én zeném, a rókadémonok nyelve.
- Tudom, hogy félsz tőle… Az is érdekel, hogyan jutottál hozzá és milyen furcsa, hogy éppen ide hoztad, a mi fajtánkhoz
Lassú köröket róvok körülötte, ha éppen mozdulatlan. Mintha a kés nem is létezne, csak egy jelentéktelen kellék a színdarabban. Minket nem fog megölni vele.






Zhexian


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Shunrai
Tavaszi vihar
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
31
▽ Avatar :
cai xukun

»
» Hétf. 31 Dec. - 14:12

Naoto & Zhexian
Egyedül a sötétségben.
Majdnem olyan érzés, mint a családom villájában lenni; ez a szentély is ugyanolyan halott álmok mauzóleuma, mint amilyenekkel tele van pakolva a házunk. Még a félhomály is ismerős; csendes és barátságos, de most mégis megzavarja azt valaki jelenléte, és a tekintetemmel próbálom követni, ahogy az árnyak között oson, aztán leleplezi őt a fekete szatén csillanása.
Az iskolánk egyenruháját viseli; ostoba és meggondolatlan döntés, csakúgy, mint az, hogy leeresztem a kést tartó kezem magam mellé, mikor előlép a sötétből. Ismerős és mégis más, mintha valaki más szemeibe néznék; és mikor megszólal, megszorítom a kés markolatát, ez nem ő, nem ő, nem ő.
- Szerencsétlen véletlen volt. - Igyekszem mosolyt erőltetni az ajkaimra, de érzem, hogy inkább fintorra hasonlít; képtelen vagyok állni a tekintetét, ostoba módon fordítok hátat neki, visszafordulva a sietősen összerakott áldozatomhoz. Bármennyire is igyekszem, már nem tudom felidézni magamban a szavakat, amiket a rókaistenhez akartam intézni - de teljesen fölöslegessé is váltak, hiszen ahogy Ő megkérdőjelezett, én is megkérdőjeleztem magam. Miért hoztam ide? Fogalmam sincs. Akkor helyes döntésnek tűnt, de most... Elbizonytalanodtam.
- Ide hoztam, mert ide tartozik. - Óvatosan vonom meg a vállam, nem is nézve felé; tudom, hogy nem áll egy helyben, puha léptei még így is visszhangot vernek az üres falak között, és végül elrakom a kést, mert semmi szükségem nem lesz rá - nem fogom egy iskolatársam vérét venni a semmiért. És amennyiben nem szakít félbe, sietősen fejezem be a magyarázkodást, talán kicsit hadarva, félig japánul, félig az anyanyelvemen. Úgyis meg fogja érteni, nem igaz? - Aki árulta, azt mondta, Da Ji rókadémonhoz tartozik, a Shang dinasztia utolsó királyának kedvenc konzortjához... Teljesen fölöslegesen vágtam el a torkát érte.
Irritáltan dörzsölöm meg az orrnyergem, tekintetem a lassan leégő füstölőkbe szegezve; így, jókorát késve jövök rá a hibákra, amiket akkor elkövettem, mert elvakított a birtoklási vágy, egy elcsépelt hazugság és egy alkoholista néhány, jól irányzott szava, mert ostoba módon feltártam előtte egy olyan titkot, amit sose lett volna szabad. És most itt voltam, betöltem az éjszaka közepén a rókaisten legfőbb szentélyébe csak azért, hogy megszabaduljak egy elátkozott legyezőtől. Hogy lehettem ennyire szánalmas?
- Huxian nem fogadta el, mert nem tartozik hozzá... És nem ismerek más rókaistent. - Képtelen vagyok visszatartani a keserű kacajt, ami kiszakad az ajkaim közül; talán ha elég figyelmes lesz, a kétségbeesést is észreveheti a hangomban, de reménykedek benne, hogy ez sosem fog megtörténni. Nem akartam a segítségét kérni, hiába tudtam, hogy Ő tudja, mihez kéne kezdenem... De képtelen voltam, az, hogy itt talált, már így is elég nagy megaláztatás volt.
Hogy az isten baszná meg azt a fene nagy önérzetem...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Shunrai
Tavaszi vihar
▽ Hozzászólások :
7
Értékelés :
4
▽ Kor :
16
▽ Avatar :
Kento Yamazaki

»
» Szomb. 12 Jan. - 23:40






Én mondtam már neked, te is érezted talán, van valami a fiúban, amiért kiválasszuk azon kevesek közé, akiknek titkokat mutatunk.
Érezzük, ahogy kellemkedve recseg a padló lépteink alatt, mely olyan puha, hogy meg sem kellene szólalnia, de tiszteletét rója le nekünk.
Te vagy elöl, én kissé hátrébb most, mintha válladba kapaszkodnék és addigis, míg rászegezed földöntúli tekinteted, én élvezem a leégett füstölő andalító aromáját a háttérben. Hiszen olyan éles a szaglásom miattad.
Szemöldököd kissé megrándul a szerencsétlen véletlen hallatán és milyen jól szórakozom én, hogy Zhexian alig tud hová lenni zavarában. Határtalanul aranyos, ugye Kitsune?
Beszél még, ne vágj közbe, légy kicsit türelmes, hiszen járkálni most olyan jó a bekerített préda közül. Lépteid egyre kecsesebbek, kivetkőzöl emberségedből, az én emberségem gúnyáit vetkezed, sompolyogsz, mozgásod egyre állatiasabb, s fejed ösztönszerűen kapkodod, míg én figyelmeztetlek, elveted a sulykot, ha a fiú beszél…
De a fiú nem fog beszélni, barátok leszünk.
- Nem hozzá tartozik, de nem feleslegesen vágtad el a torkát sem.
Csillan szemed izgatottan és vidoran az enyém, most már előjövök megint, hamari vagy és Zhexian nagyon meg fog ijedni, ha elengeded magad.
Édes mosollyal térek vissza a valóság eme síkjára, most hozzá, démonom mind a kilenc farka közül vidoran előbukkanva.
- Mindig is sejtettem, hogy különleges vagy, hogy barátok lehetünk.
Kinyújtom érte a kezem, kicsit kívánom, hogy megfogja, másrészt Kistune bennem erősebben akarja a legyezőt, mégis az lesz opcionális számára, ha ez utóbbit adja oda és majd csak sóhajtok én, hogy Kitsune megint megfosztott egy nekem járó érintéstől.
- Szerencsére én ismerek megfelelő entitást. Nálunk a legyező biztonságban lesz és egészen jövedelmező szövetséget alkothatnánk. Kitsune nagyon örülne, sőt elárulom, erőszakkal úgyis megszerezné és kívánhatnál-e rosszabbat ellenségeidnek nálunk? Aligha lennének ellenségeid
Súgom egészen borzongatón, sőt lassú kéjjel, ahogy mozdulataimba tagadhatatlanul belopózik a lassú kívánatosság. Kecsesen mozgok, mint a rókák és gesztusaim is sokszor olyanok. Elnyújtottak, finom ígéretekben ringók, miközben becsapnak, hiszen a ravaszdiság veszélyes, kábít minden rezdülésem.
- Mesélj róla, milyen hatást neveznél átoknak?
Kérdezem nagy szemeket meresztve rá, lassan, játékosan. Szavaim puhák, japánul gördülnek ajkamon finoman, mint egy-egy kibontakozó cseresznyevirág.






Zhexian


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Shunrai
Tavaszi vihar
▽ Hozzászólások :
34
Értékelés :
31
▽ Avatar :
cai xukun

»
» Hétf. 14 Jan. - 12:31

Naoto & Zhexian
Úgy jár körül, mintha a prédája lennék, és ez akaratlanul is arra késztet, hogy újra elővegyem a kést, ujjaim olyan görcsösen kulcsolva a markolatára, mintha legalább az életem függne tőle. Nem tetszik, ahogy rám néz - van benne valami idegen, valami ismeretlen, amire úgy érzem, nem vagyok felkészülve, hiába a hosszú évek harcművészeti edzései, a gyakorlat. Van egy olyan érzésem, hogy amíg egy főbenjáró átok elől játszi könnyedséggel el tudnék ugrani, addig előle a menekvésem egy hajszálnyi időn múlna, mindig a másodperc töredékével lassabb lennék, és ez a gondolatlan kellemetlen hideggel mar végig a gerincem mentén. Valaki olyan arca villan meg lelki szemeim előtt, akire nem számítanék, de az az apró hang a fejemben azt súgja, higgadjak le - vissza kell még térnem az iskola falai közé, életjelet kell még adnom valakinek, aki az utóbbi időben túl fontossá vált számomra, még ha nem is akarom ezt elismerni. Ugyanakkor... Gyűlölöm a módját annak, ahogy rám néz, mintha ki akarna tépni belőlem egy darabot, ami helyén nem maradna más csak sötét, tátongó űr. Reszketnem kellett volna a közelében, messze menekülni a halott csillagtól, amit magában hordozott; és mégis vonzott, akárcsak a mágnes, nem akartam engedni eltávolodni, olyan titkokat hordozott, amik érdekeltek, amikért hajlandó lettem volna a saját biztonságom is kockára tenni.
- Túl sokat tudsz. - A fogaim között szűröm a szavakat, igyekezve uralkodni magamon, legyűrni a hangom remegését. Nem használt legilimenciát, arról tudtam volna, mégis nyitott könyv módjára olvasott belőlem, mintha csak a bennem lévő, feneketlen sötétség mélyére látott volna. Nem volt joga ennyit tudni; a lehető legvékonyabb jégen jártam a közelében, sarokba szorítva - hiszen ha kitudódott volna, ki voltam, miután leszállt az éj, elvesztettem volna mindent, amire egész eddig dolgoztam. Egyszerű megoldás lett volna csak úgy odaadni neki a legyezőt, felemelni a földről és a kezébe adni, hogy vigye innen, amilyen messze csak akarja, tegyen vele, amit csak szeretne, csak soha többet ne hozza a közelembe, ne kényszerítsen arra, hogy újra hozzáérjek.
Kezem szinte magától mozdul az irányában, de végül nem érek hozzá; észbe kapva a levegőben állítom meg a kezem, nem messze az övétől, mielőtt mosolyogva ingatnám meg a fejem. Ez így nem helyes, hiba lenne megtenni, akárhogy is nézem; el is lépnék tőle, de követ, minden szava, minden mozdulata méregként árad szét testemben, és mégis kellemesen simít végig gerincem mentén, és minden akaraterőmre szükségem van ahhoz, hogy ne ejtsem ki a kést a kezemből - az utolsó mentsváram, ami még véd attól, hogy valami kimondhatatlanul nagy hülyeséget kövessek el.
- Szavaid, akár a méreg... - Féloldalas mosolyra húzom az ajkaimat, tekintetemmel követve őt, szégyentelenül mérve őt végig, megfigyelve kecses mozgásának még legapróbb komponenseit is, sietősen analizálva minden szót, amit kimond. Nem lehet véletlen, hogy pont itt volt, pont most, hogy ennyit tudott a legyezőről, az intencióimról és céljaimról, mindenről, amire gondoltam; és a felismerés villámcsapásként hasít belém, mintha valaki félrerántotta volna a színpadot rejtő, nehéz bársonyfüggönyt, amit hazugságokból szőttünk - és tekintetem egyből a legyezőre irányítom, ami még mindig a földön hever, elfeledve, jelentéktelenül. Lelki szemeim előtt látom a szavakat, amiket a művész saját kezűleg festett rájuk, amiket elég volt egyszer elolvasnom, hogy örökre az elmémbe égjenek. Minden alkalommal, amikor csak a legyező közelében voltam, hallottam őket a fejemben, a hazugok édes, vonzó hangján... De amióta ő itt volt, csend volt. Szokatlan, nyugtalanító csend. Hogy nem jöttem erre rá korábban? - ...kitsune.
Ez az egy szó csupán elhaló suttogás ajkaimon, egyszerre állítás és vád, megijeszt és mégis elbűvöl; már nem is próbálom titkolni kezem remegését, mikor rá pillantok, arcát fürkészve keresve az igazságot, amennyiben ilyen egyáltalán létezett. Egy részem remélte, hogy tévedek; egyszerűbb lett volna megoldást találnom erre a helyzetre, amennyiben csak egy szerepet játszana, gúnyt űzne belőlem, de lassan már saját magamban is kételkedtem, a döntéseimben, az ítélőképességemben. Hát ilyen volt entitások közelében lenni?
- Mióta tudsz róla? - Direkt ignorálom az átokról szóló kérdését; nem akarok róla beszélni, nem akarok még csak gondolni sem rá, nehogy visszatérjen, amikor a legkevésbé számítok rá, halotti noktürnt játsszon egész eddigi életem romjain, és végül megfosszon valamitől (vagy egészen pontosab valakitől) amit még értékeltem az életemben. De akkor miért nem voltam képes csak úgy túladni rajta, a kezébe adni azt az istenverte legyezőt és eltűnni innen, mintha sose jártam volna itt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Occam borotvájával vágtam meg magam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: A nagyvilágban :: Japán-