Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 20:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Szer. 2 Jan. - 10:34
alec & lemon

Fázósan, ám annál izgatottabban húzza össze magán a kabátot, majd igazítja meg a sapkáját.
Felöltözött, három réteg ruhát is vett magára, mert hát az utolsó emlékképei között szerepel, hogy mennyire fázott egy ilyen téli, erdei sétán. Nem kifejezetten szokott fagyoskodni, de ilyenkor valahogy mégis átfázik egy pár perc alatt... leginkább a lába és a feje, így tehát ezeket jó meleg ruhába bugyolálta.
Még egy talpmelegítőt is beszerzett a cipőjébe, így tehát elégedetten sétált a Tiltott rengeteg széle felé.
A kinézete nem érdekelte, az sem hogy úgy nézett ki, mint egy jóllakott óvodás, neki csak az számított, hogy Alec, vagyis Mr. Silverlake baglyot küldött a számára még tegnap reggel, és meginvitálta arra a programra, melyet olyan nagylelkűen felajánlott a múltkori baleseténél.

Valójában egyáltalán nem számított erre, mert úgy hitte, hogy az egész felvetés és ötlet csak azért jött létre, mert ezzel akarta kissé megvigasztalni.
Na nem mintha nagyon vigasztalni kellett volna Lemont, még csak a lelke sem vágyott erre a simogatásra, ám tény, abban a pillanatban egészen jólesett egy ilyen nagylelkű felajánlás.
Hiszen soha nem volt még kinn a kastély erdejében az állatokat megfigyelni, nem etetett meg egyet sem, nem csinált velük semmit, mert hát jó volt... és megértette, hogy a tiltott szó azt jelenti, hogy oda nem teheti be a lábát. Ő pedig nem volt szabályszegő.

Így tehát kissé izgatottan várakozott a Tiltott Rengeteg melletti bekötő úton, hiszen a találkozót ide beszélték meg..


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Szer. 2 Jan. - 18:25
Lemon & Alec
Ki kellett ruccanom Londonba a hétvégén, aközben jutott eszembe hogy Lemonnak megígértem hogy együtt terelgetjük vissza a sérült kis siklót az erdőbe, teljes a káosz nálam. Na így alakult, hogy azon nyomban küldtem egy baglyot és nem csak odamentem szólni hogy amúgy mit csinál hétfőn délután ráér-e. Nem vagyok a legjobb passzban, tudom én, de még mindig megvisel az öcsémmel töltött rengetegi séta, azt hiszem. Persze ahogy Clive-ot, Lemont sem akarom a családi dolgaimmal terhelni, Clive-nak mindent elintéztem, megvettem mindent ami kell, hétfőn meg Lemonnal kirándulok egyet, teljesen kézben tartok mindent! Vagyis gondolom igen... Ozírisz persze azzal cukkol hogy fiatal nekem az a hugrás lány, jobb lenne ha gardedámkodna, de csak a szemem forgattam. Tudom kimozdulna, de Lemon nem tudom hogy reagálna a barátomra. Végül meggyőzött, hogy ha kedveli a különcöket és az állatokat akkor igazán nem fog fennakadni. Egyszer élek, Ozírisz is, szóval hagytam hogy a ruhám alatt megbújva derekamra, mellkasomra tekeredjen, hosszú fekete szövetkabátom alatt úgy sem látszik kit szállítok, ahogy nyáron a talár is takarni szokott. A sikló persze izgatott hogy végre visszatérhet, ő a karomra kúszott fel, ne legyen útban, de mégse a zsákban gubbasszon a derekamon, mint mikor elhoztam. Persze Ő már nem súly, Ozírisz a maga 15 kilójával már inkább, de megszoktam, könnyedén indulok kifele mikor barátom rám szól, hogy reméli nem azt tervezem vele etetem meg a lovakat. Akkor csapok a fejemre, hogy a húst ott hagytam, szóval azért még visszaszaladok, azaz gyorsan sétálok, mert a futást nem pártolják a többiek. Hosszú és sietős léptekkel közeledek némi késéssel Lemon fele, megszusszanva mellé érve, hogy támasztom a térdem.
-Bocs, majdnem ott hagytam a kaját, rövid kirándulás lett volna! Remélem nem késtem sokat! Hú de felöltöztél! - Vigyorodom el, olyan mint egy hóember, nagyon édes, én ennél jóval lengébben vagyok de mivel általában sietősen járok-kelek és jó meleg a kabát nem szokott gondot okozni, épp csak egy póló és kötött pulcsi van alattam meg a farmerom. Igaz, a csizma is melegebb, ez tény, de se sálam se sapkám, egy árva kesztyűm sincs, a hússal teli vödröt szorongató kezem pirossága érezteti is megmarta már a hideg. Le is teszem kicsit a terhem, már nem fogom itt hagyni, ennyire nem rövid az eszem szerencsére.
-Nehesszen vetkőzteted le a hidegben, elssszúrtad. - Sziszeg kibújva a kabátból a barátom, aki mászna le rólam hogy suhanhasson a hóban végre, szereti a telet valamiért szórakoztatja. Én persze vágok egy lesújtó pillantásos fejet, beszélhet az ember aztán tényleg!
-Ahm... bocs Lemon, Ő Ozírisz a barátom, régen hoztam ki és ragaszkodott hozzá. Muszáj vagyok néha így kicsempészni és vissza, a legtöbben megijednek Tőle... A kis barátunk is itt van, akarod hozni? - Gombolom el a kabátom Ozírisz miatt és nyújtom a kezem, rajta van a kicsi sikló, aki Ozírisz mellett egészen eltörpül. Végtére is legjobb barátom egy 4 méteres fekete óriáskígyó, megértem ha ódzkodnak tőle, bár nem kéne, ártalmatlan jószág, maximum szavakkal szorongat, máshogy nem. Minden esetre Lemon dönt, láthatóan engem a kígyók cseppet sem terhelnek le, de ha szereti véletlenül bőrük hűvös érintését, akkor megfoghatja vagy megsimogathatja Őket egészen bátran míg kifújom magam. Persze lehet most menekül el, de talán nem fog, bizakodó alkat vagyok! Ellenben innen látszik, minden pletykának van alapja, az én esetemben is...

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe.
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Szomb. 5 Jan. - 15:09
alec & lemon

Végül is nem kellett túl sokat várnia.
Mondjuk azt nem tudta, hogy a férfi mennyire szokott pontos lenni, hogy időben érkezik-e a megbeszélt találkozókra, de azért hitt abban, hogy mivel mégsem nő, ezért nem kell rá órákat várnia. Mert hát akármennyire is nézte a kezén lévő karórát, az Alec felirat még mindig azt mutatta, hogy valahol út közben van, nem pedig azt, hogy épp a kettejük találkozóján.
Hangosan szusszant egyet, fejéről leemelte a sapkáját, mert a nagy rohanásban kicsit kimelegedett, és nem akarta, hogy a várakozásban és mozdulatlanságban teljesen leizzadjon.
Kesztyűs kezével beletúrt a hajába, megigazította a sapka által lenyomott tincseit, majd a műszál érintése miatt áramot képzett a feje tetején, minek hatására minden egyes hajszála vagy az égbe meredt, vagy még jobban rátapadt a fejére idegesítően és átalakíthatatlanul.

Próbálta dörzsölni, arrébb legyezni a makacs szálakat, azonban mintha csak direkt idegesítették volna, egy millimétert sem mozdultak arrébb.
Durcásan elhúzta hát a száját, inkább megigazította a szemüvegét, majd összedörzsölte kesztyűs kezét, hogy legalább ezzel is melegítsen valamit elfagyosodott ujjain.
Még egy pillantást vetett az órájára, majd pont sikerült elcsípnie, hogy az Alec felirat átcsusszan a saját neve mellé.
Arcára egyből mosoly kúszott, majd kutató tekintettel próbálta kifürkészni a távolból érkező alakot.

Izgatott volt, mintha csak valami óriási nagy dolog készülne az életében. Vagy mintha... mintha épp haza indulna a családjához! Pont ekkor szokott ilyen lelkes lenni. A gyomrában jóleső bizsergés indult útjára, a szíve úgy kalapált, mintha kilométereket futott volna, pedig semmi ilyen nem történt, egyszerűen csak izgatottan várta az első olyan napját, mikor legálisan beteheti a lábát a tiltott rengetegbe, és megismerkedhet közelebbről annak belsejével, az állatokkal és azt csinálhatja, amit igazán szeret.

- Alec! - mosolygott és már messziről integetett a siető férfinak. Arca kipirult a hidegtől és az izgalomtól. Kedvelte a férfit, még akkor is, ha kettejük között túlontúl nagy korkülönbség volt. Végül is, az ember lánya nem minden esetben barátkozik nála sokkal idősebbekkel, vagy hát, nem is hogy nem barátkozik... Inkább az emberek tolerálták érdeklődve az egészet. Hiszen egy kamaszlány mit is akarhat egy nála több mint tíz évvel idősebb férfitól? És mit akarhat egy korban, hozzáállásban és tapasztalatokban bővelkedő férfi egy kislánytól? Ez egy rejtély volt, ami sokakat foglalkoztatott.
- Semmi baj, végül is, nem sietünk sehová. - mondta mosolyogva, majd a füle mögé tűrte az elszabadult tincseit.
- Hát elég fázós vagyok, muszáj volt felöltöznöm, mert képes vagyok nagyon hamar lebetegedni. - húzta el a száját mikor arra gondolt, hogy milyen könnyedén tud beteg lenni. A téli szünetet többször is töltötte már otthon úgy, hogy pár napot magas lázzal fekve töltött, és az évek múlásával mindig igyekezett úgy alakítani a dolgait, hogy lehetőleg ne betegeskedjen annyit. Elég gyenge volt az immunrendszere és ez ellen sajnos nem tudott mit tenni, csak megelőzni a komolyabb bajokat.

- Ó! Milyen szép! - csillan meg a szeme, és hát természetesen ő nem érti az állat és a férfi közötti kommunikációt. Csak a sziszegést hallja és kissé megszeppenve figyeli a két hüllőt. Az egyik egy óriás, a másik egy kis törpe, azonban félelmet egyik sem kelt benne. Soha nem volt még kígyó a kezében, nem ért egyhez sem hozzá, azonban el tudta képzelni, hogy milyen lehet a hideg és sikamlós bőrük érintése. Hogy viszolygott volna tőle az nem lenne igaz állítás, inkább csak kényelmetlenül intimnek gondolt egy ilyen találkozást. Mintha a kígyó, aki hozzáér, mindent megtudott volna róla. A bőre, az az érzékeny terület teljes egészében rásimulhatott, érezhette a szívének dobbanását, olyan érzés lehetett, mint mikor ő olvasott a gondolatokban véletlenül. Megtudott sok mindent a másikról, annyi különbséggel, hogy az állat a reakció alapján, ő pedig elcsípett gondolatfoszlányokkal.
- Hát... hozhatom is, ha szeretnéd... - pislogott Alecra, majd kissé izgatottan az egyik lábáról a másikra állva igyekezett zavarát leplezni.
- Szia Ozirisz! - köszöntötte a kígyót, azonban nem tett felé semmilyen mozdulatot. Vajon a kígyók is olyanok, mint a kutyák? Mármint, hogy ha valakihez tartozik akkor nem szabad és nem illő simogatni, hozzá érni? Mert hát a kutyákkal ez a helyzet.. Ha a gazdája nem engedi meg, akkor nyilván nem jó dolog kisérletezni egy ilyennel.
- És akkor merre megyünk?


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Szomb. 5 Jan. - 16:21
Lemon & Alec
Szerencsés vagyok, hogy Lemon megértő fajta, bajban lennék amúgy, hiába nem késtem sokat, de fázós és ma épp kutya hideg van. Vissza is integetek, bár kissé szórakozottan, mert örülök hogy egy percre megállhatok és kifújhatom magam. Jó kondiban vagyok, de inkább a futáshoz mint a gyors sétához vagyok szokva, no meg nem plusz kilókkal edzem, Ozírisz súlyát pedig megérzem magamon azért.
-Kössz! - Ejtek meg a lány felé egy félszeg, de hálás vigyort, majd megmosolygom a töménytelen ruhát és a haját, utóbbit csak titokban. A lányok köztudottan érzékenyek a hajukra, ha mást nem, ezt megtanultam.
-Értem, szerencsére én edzett vagyok, de kellett is, ha már kinn éltem évekig a vadonban. Több immunerősítő teát kellene innod. A legtöbb nem valami finom, de tényleg hasznosak. - Ez csak tanács, nem követelmény, de anno én is így voltam ezzel, jobb megelőzni a bajt mint utólag okoskodni. Igaz, engem is meg lehetne dorgálni hogy nem figyelek magamra megint az öcsém miatt, de kezdek annyira hozzászokni ezekhez az áldatlan állapotokhoz, hogy lassan fel sem tűnik, nagyon eltévelyedtem.
Aztán leteszem a húsos vödröt és hagyom barátomat lemászni rólam, elvigyorodom hogy szépnek titulálják. Szerintem is gyönyörű, de én elfogultnak vallom magam hüllők terén, azt hiszem. Szerintem a perui viperasárkányok is gyönyörűek és nem kis "rohadék förtelmek" mint sokat nevezik őket elég gonosz módon. Azért tolmácsolom Ozinak hogy szépnek találják, mire megnézi magának a lányt és elsziszeg egy "kössszépen"-t. Ilyenkor nagyon sajnálom nem értik meg egymást, már szavakkal. Bár remélem Lemon nem fogja ijesztőnek találni ahogy beszélek ilyenkor, mert sokan annak vallják, én meg kívülről nem látom és hallom magam ugye.
-Jó, megköszönöm. Tessék. - Nyújtom a karom, jelzem a kicsi barátunknak "másssszon át, legyen olyan kedves, jó kezekben lesz".-Keresünk neki egy kígyófészket ahol megejtheti a téli álmát a többiekkel, aztán megyünk a lovakhoz. - Ez az én tervem de vétózni ér persze. A látszat ellenére adok Lemon szavára, hiába diák még, de ez nem jelenti okosabb vagyok, maximum tapasztaltabb. Közben Ozi is teljesen letekeredett rólam, kényelmesedve ropogtatom ki a hátam és nyújtózom egyet.
-Minek nekem gyerek ha van egy kígyóm... - Mozgatom át magam, majd visszagombolkozom, nehogy attól tüdőgyulladást kapjon szegény Lemon, hogy rám néz. Ozírisz érdeklődve tekereg a lány körül, szinte hízeleg, ah... Clive-nak miért nem tudott ilyen kis rögtönzött bemutatót csinálni? Jó tudom, utálja Clive-ot de nah... Clive jó ember. Ozírisz minden esetre felágaskodik és úgy is megszemléli magának a másikat, elsziszegi nekem a nagy hírt, hogy túl fiatal hozzám... Néha úgy érzem ez a kígyó direkt nem hallja meg amiket sziszegek neki.
-Ozírisz kedvel Téged, kíváncsi Rád. Ahm.... ha jól emlékszem az öreg jegenyefenyőknél volt egy nagyobb fészek, menjünk arra! - Mutatom is az irányt, ahogy újra magamhoz veszem a húst, de előtte még gyorsan teszek rá egy szag-elfojtó bűbájt, nehogy az erdő éhes vadjai kiszúrjanak minket magunknak.
-Na és jól telt a karácsony? Találkoztál a testvéreiddel? - Kíváncsiskodom egy sort míg sétálunk, Ozi szerencsére már magától siklik mellettünk, élvezve a levegőt, a hideget, bár az sokáig nem szabad neki mert megfázik, hiába tettem rá is egy védőbűbájt, ugye...

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Szomb. 5 Jan. - 18:24
alec & lemon

- Én nem vagyok ilyen szerencsés. Engem mindig megtalál valamilyen nyavalya... - húzza el a száját kedvetlenül és visszagondol azokra a pillanatokra, amikor épp fontos lett volna a jó közérzete, ő pedig mégis lázzal nyomta otthon az ágyat. Vagy a kastélyban... vagy valamelyik ispotályban. Egyszerűen nem tudott mit tenni az egésszel, igyekezett felöltözni, nem huzatba ülni, eltakarni a száját, ha valaki mellette náthás volt, mégis örökké megtámadták a bacilusok. Ivott sok immunerősítő gyógyteát, de valahogy mégis, az összes bacilus kivédte az ellene felállított nagy falat és akadályt.
- Szoktam inni, mindig. Már ősszel elkezdem, meg utána tavasszal is, de egyedül a nyár az, amikor nem kapok el semmit. Lehet hogy egyszerűen csak alergiás vagyok a hidegre, az esőre, a rossz időre, és nekem örökös nyárban kellene élnem! - mosolyog a férfira, majd kíváncsian, ám kissé megszeppenve szemléli meg a kezéről letekeredő kígyókat, majd a hússal telerakott vödröt.

Kissé remegve nyújtja ki a kezét, hogy az aprócska kígyó immár az övét használja pihenőhelyként. Azt azért nem bánja, hogy a nyirkos bőre nem találkozik közvetlen közelről az övével, mert ebben a hidegben valahogy nem érzi, hogy túlzottan felfűtenék egymást, sőt arra gondol, hogy a kígyó még inkább megdermesztené.
- Szia! - köszön az apró állatnak, majd finoman és természetesen kissé mereven megpöcköli a fejét simogatási célzattal. Ujja lágyan érinti a kígyó aprócska fejét, majd mikor az se nem akarja megenni, se nem túl hideg, mosolyogva, immár bátrabban simít végig rajta, és engedi meg neki, hogy egészen végigtekeredjen a karján.
- Gyerek?! Gyereked lesz valakitől? - kérdez vissza, mert pont ezt az egy szót sikerült elcsípnie az előbbi gondolatból, majd szemöldökét ráncolva néz a férfira.
- De hát egy gyerek óriási felelősség, és akkor nem itt kéne lenned, hanem a lánnyal! - mondja oktatva, dorgálva, majd azonnal abba is hagyja ezt, mikor a hatalmas kígyó körbetekeredik körülötte, majd felágaskodva kezdi bámulni. Hosszú villás nyelve ki-kinyúlik Lemon felé, és bár a kígyóknak nem nagyon van mimikája, Lemon mégis látni véli, ahogy a jószág barátságos arckifejezéssel néz felé.
- Én is kedvelem őt! Igazán jóképű... már ha férfi... - motyogja maga elé egy cinkos mosollyal, majd elindul a férfi után az ösvényen.

- Elég jó volt, köszi. Tudod, ilyenkor mindig összejövünk, meg együtt eszünk iszunk, mint gondolom mindenhol. Patrick szokott sütni sütit, a fiúk csinálják a fát, mi meg lányok alhatunk ezen az egy napon addig amig akarunk. - mosolyog, miközben a családi szokásaikról beszél.
- És hát tudod, a szüleim eléggé ... okosak.... kaptam egy saját kis játszó szobát ajándékba... - mondja a férfinak, de egyelőre még nem említi meg, hogy lényegében a játszó szoba, az egy új dimenzió állatokkal, legendás lényekkel tele, ahol úgy foglalkozhat velük ahogy csak akar... mert hát Sweetwoodsban bármi megtörténhet.
- Na és neked hogy telt a karácsony?


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Vas. 6 Jan. - 3:21
Lemon & Alec

-Hmm, lehet kellene Neked valami immunerősítő edzés! Lehet az a baj, hogy fizikailag nem vagy formában és ez kihat az egészségedre is. A futás például nagyon jó vagy valami harcművészet, ha beltéri dolgot szeretnél. Ó vagy lovagolj! - Adok pár tippet, hátha vevő rá a másik, végtére is nekem állítom ez segít, ez erősített meg. Igaz, nekem ez szükséges volt, hogy bírjak futni ha kényes a helyzet, egy sárkány elől néha ez az egyetlen lehetőség, már azoknak mint én, akik nem szívesen hoppanálnak. Clive gondolom simán megoldotta mindig elegánsan.
-Ah, saját kis terráriumod lehetne! A szoba egyik fele ideális 26 fokon a másik meleg 33 fokon! De akkor nem mozdulhatnál ki, ami szomorú lenne. - Vigyorgok, csak ugratom, noha a terrárium hőmérséklete az óriáskígyóknak ez, de én magam is kellemesnek találom ezt, gondolom akkor más is.
Mosolyogva figyelem ahogy barátkozik a kis siklóval, simogatja meg és hagyja felkúszni az alkarjára. Mint valami tökéletes ékszer, jól mutat. Aztán nyújtózom és zsémbelődöm félhangosan, ebből persze az következik Lemon félrehallja amit beszélek és elképedve nézek rá először miről beszél és mi ez a kioktatás, majd elröhögöm magam és térdem támasztva szedem össze lélekjelenlétem.
-Lánnyal, fiúval, valóban, de tudtommal nincs gyerekem. Gondolom szóltak volna a lányok, hogy kéne a gyerektartás legalább. Nem, nem, pontosan mert óriási felelősség nem akarok, ilyen élet mellett mint az enyém nem lenne túl kényelmes egy gyereknek. Szóval nyugi, jó helyen vagyok itt veled! - Vigyorgok rá szórakozottan, hogy Merlinre mondom, az kellene még! Oké, egy Dixon korabeli srác rendben van, az már felnőtt és csak gyám kell neki, de egy igazi gyerek. Amúgy is félnék mit örököl az én családfámból.
-De ahogy elnézem Te támogatsz mindenben, ezt észben tartom! - Nevetek jókedvűen, majd fejcsóválva szemlélem Oziriszt ahogy "udvarol". Nehezen tudnám Clivenak előadni a legjobb barátom mérhetetlenül kedves és csípi az embereket, mert hát... Clive-ot majdnem keresztbe lenyelte... na igen.
-Ó, jóképű, hallod Ozirisz? Jóképű kigyó ssssszerepében tetssszelegsz! Hím, egy egyiptomi istenségről neveztem el. Azóta kiderült legalább annyira bölcsnek és mindenttudónak hiszi magát drága barátom. - Forgatok szemet, de kiérezni tényleg a barátom ez az állat, sokkal inkább kötődöm hozzá mint általában az emberekhez. Közben persze elindulok a fenyők felé az erdő mélyebb területeire, a siklónak kell egy fészek hogy aludhasson.
Míg barangolunk a karácsonyáról kérdezem Lemont, nem kell csalódnom, elég varázslatosnak írja le, szinte olyan idilli mint egy könyv lapjain az ideális karácsony. Szeretem hallani hogy valóban létezik ilyesmi, jó érzéssel tölt el.
-Játszó szobát? Az mit takar? - Nézek rá némileg értetlen, mert olyan érzésem van értenem kellene miről beszél, lehet ez amolyan mostani divat idehaza, de én borzalmasan le vagyok maradva az ilyenekkel. Meg úgy mindennel, nem hiába tudott Avery olyan szépen kiosztani. De azt a részét sem bírom értelmezni hogy a szülei okosak, bár sejtem rá kellett jönniük Lemon ezt szeretné. Mert egy ajándékhoz nem kell okosnak lenni, nem? Ebben sincs rutinom mondjuk.
-Jól, köszönöm. Ennyi év után ismét a Roxfortban töltöttem, egészen elszoktam a sok kajától meg a zenétől. Ozírisszel jól elvoltunk, csendben emésztettünk egymás mellett. - Érezheti számomra ez tényleg kellemes volt, örülök neki, az elmúlt években el is felejtettem épp karácsony van, a rezervátumokban összefolytak a napok, a családhoz pedig már diákként sem jártam haza, hiszen nem vártak. Rowantól pedig ijesztő is lett volna, ha úgy dönt, hazahív, azt hiszem. Akkor bizonyosan rémálom lett volna a szeretet ünnepe, így meg azzal a személlyel voltam aki szeret, nyugodtan közlekedhettem az iskolában, idilli volt nekem is a magam módján.
-Tényleg, akartam kérdezni, Neked milyen háziállatod van? A legtöbb diák hoz egy baglyot vagy macskát, biztos Neked is van kedvenced. - Tudom, nehezen szakadok el az állat témától, de számomra ez egy kedves téma és azt hiszem Lemonnak is, így egyelőre nem feszélyezem magam miatta.

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Vas. 6 Jan. - 10:25
alec & lemon

- Edzés? Nekem? - kerekedik el a szeme a férfi feldobott ajánlatán és kínjában tényleg alig tudja, hogy hova is nézzen. Jó, persze, nincs baja a futással, mert tud hasznos is lenni, de hogy sportoljon? Hogy nézne ki sportosan? Ő mindig is egy nyúlánk, fiús alkatú lány volt, aprócska és hetyke mellekkel, viszonylag formás lábakkal, apró pocakkal. Alkatilag képtelen volt a hízásra, és fogyni sem igazán akart. És hát el sem tudta volna képzelni, hogy izmoktól dagadó lábai legyenek, vagy épp kockás hasa. Az nem ő lett volna, az nem ugyanaz a Lemon lett volna, így tehát kissé ijedten kezdi el nemlegesen rázogatni a fejét az ötlet hallatán.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet lenne... még a lovaglás csak-csak... de a futás, meg az edzettség? Hogy korán keljek, hogy az izzadtság miatt még jobban kimelegedjek és megfázzak... áááá.. - húzza el a száját az ötletre, majd egy laza mozdulattal megvonja a vállát. Jó, hát biztos van, aki így csinálja.

- Hmm nem is lenne rossz, még a hőmérsékletet is bírnám, de hogy benn üljek örökké... azt nem igazán. - mondja mosolyogva. Nem egy kifejezetten kígyó tartó típus, és bár nem fél tőlük, azért abban nem biztos, hogy a párszaszájúság nélkül képes lenne jól felnevelni egy kígyót.
Keze közben érdeklődve simít végig az apró kis állat feje búbján, hagyja, hogy annak villás nyelve a kezéhez, ujjaihoz érjen, majd mosolyogva engedi, hogy végre a karjára tekeredjen és mintegy ékszer, helyet foglaljon a csuklója és alkarja körül.

- Lánnyal és fiúval? - kérdez vissza értetlenül, mert első pillanatban nem igazán esik le neki, hogy a férfi mit is mondd, majd pár másodperccel később koppan egy nagyot a fejében a felismerés. Arca azonnal vörösre vált, még el is kell fordulnia, annyira úgy érzi, hogy kimelegedett. Milyen kellemetlen így beletenyerelni egy ilyen témába, amihez amúgy semmi köze sincs, és már önmagát sem érti, hogy miért is akadt fenn ezen, és hogy hogy is volt képes számon kérni a férfit, mikor se nem barátok, se nem társak... hiszen semmik egymásnak még, viszonyukat egyelőre nem lehet nevén nevezni, az azonban bizonyos, hogy kedveli és talán kedvelik viszont is, azonban ez még nem jogosította volna fel arra, hogy ilyeneket mondjon.
- Ó! - kapja a kezét a szája elé, majd próbál mentegetőzni.
- Nagyon sajnálom, semmi közöm a magánéletedhez! Nem lett volna jogom ilyeneket mondanom, és...  tényleg... sajnálom! - hadarja egyre gyorsabban, és csak reménykedik abban, hogy Alec nem fog megsértődni emiatt a botlása miatt. Bár a nevetése talán erre enged következtetni.

A kígyó közben játékosan körbejárja, nyelvével egyre közelebbről szagolgatja, és ehhez még sziszeg is. Megmutatja szépen lassan csodás valóját, fekete színe szinte ónixként ragyog a havas földön. Csodálatos teremtmény, nem kétséges!
- Hát, végül is, a kígyók leleményesek nem? És fondorlatosak! Mármint, valahogy csak rávették Évát, hogy megegye az almát! Már ha hallottad már a történetet és jártas vagy a mugli vallásban... - mondja a fejét ingatva, hiszen gyerekként rengeteg bibliai történetet hallott. A szülei igyekeztek egészen kiskorától rengeteg dologgal kibővíteni a tudását, és többek között ez is beletartozott.

- Hát tudod ... hogy is mondjam... - kezd bele kissé félve. - A szüleimé a Sweetwoods, és mindketten a tér és időmágia professzorai. Szóval egy ilyen megbűvölt kis szobát kaptam. - mondja, majd lehajtja a fejét, hiszen elég nehéz erről úgy beszélni, hogy ne hinné azt a másik fél, hogy lényegében nagyzolni akar a családjával, ami természetesen nincs így! Mert ők egy tipikus család, nem mindennapi okossággal, csak hát nem tudja sokszor, hogy hogyan is kellene ezt lekommunikálnia a külvilág felé.
- Pedig én tettem félre neked pár sütit Patrick sütijéből, csak még nem volt időm odaadni! - mosolyog a férfira, ha már az az emésztést említi.

- Van egy macskám. Még egészen apró, ezüst színű házi cica, hatalmas kék szemekkel. Silver a neve találó módon. - húzza el a száját, mert hát a névadási kreativitása nem épp kiemelkedő. Legalább is Oziriszhez képest.
Eközben szép lassan követi a férfit a kijelölt úton, majd az erdő mélyében is, ahol egyre jobban ritkul az aljnövényzet és kezd kialakulni egy mohás, földes rész, ami egészen megfelelő lehet arra is, hogy a kígyók átaludják a telet.


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Vas. 6 Jan. - 14:48
Lemon & Alec
Érdeklődve nézek rá mitől lett ennyire kétségbeesett, hát egy kis edzésről beszéltem nem arról, hogy legyen élsportoló! Rendben, én edzettebb vagyok, de nekem más a helyzetem, komolyabban kell vele foglalkoznom, de arcom enyhe dorgáló mivolta ahogy mosolygok közben azért elárulja nem valami sötét praktikát kínálgatok ám neki!
-Lemon, ahogy lovagolni is csak egyszer-kétszer járnál egy héten fél-egy órára, úgy a többi sportot sem kellene jobban erőltetni. Nem azt mondtam hogy hagyj fel minden mással, csak mozogj kicsit. No meg ne télen kezd a futást ez tény, de a lovaglást például lehetne. Gondold át, egészséges. - Hátha ez egy olyan kulcsszó, ami hajlandóságot ébreszt benne hogy legalább mérlegelje a dolgot. De érezni ennyiben hagyom, lehet tanárnak készülök de nem átalakítani akarom a diákokat csak segíteni formálni önmaguk. Nem akarok olyan lenni mint az apám, hogy megmondjam másoknak mit csináljanak, erre kínosan próbálok ügyelni.
-Egy idő után frusztráló valóban. - Mosolygok rá aztán újra önfeledten, én is benn szoktam ragadni a szobába Rowan miatt, nem jó. Pedig a Roxfort nem börtön, tudom hogy furának hatok, hogy nekem sokszor az.

Később már ahogy nála a sikló meglepődve hallom jól félreért, az meg az én hibám hogy szoknom kell, ne legyek nem törődöm a szexualitásom illetően, csak hát ha sosem titkoltam (diákként direkt kihangsúlyoztam ugye) akkor most elég nehéz átállni, be is harapom a szám, de látványosan felhúzom és leengedem a vállam, lévén mindegy is.
-Inkább "vagy" de igen. - Az hogy lánnyal "és" fiúval talán még nekem is túl bohém, nincs egyszerre barátnőm és barátom, hogy mást ne is említsek, de ez inkább már csak apróság, jelezve nem feszélyez a téma. Vannak amik feszélyeznek, ez pont nem az, de tudom hogy rosszul vagyok bekötve. Clive is nagyon nehezen tért napirendre felettem, szóval hagyok Lemonnak némi időt átgondolni az életét, ezek után is beszélget-e velem, bár nem tűnt olyannak, aki diszkriminációval élne másokkal.
-Nem igazán van, hogy őszinte legyek, már magánéletem, szóval kérdezz nyugodtan, maximum mélyen hallgatok. Nem haragszom. Ha meg haragudtam volna nem válaszoltam volna vagy... szimplán elkezdek káromkodni, rossz szokás, de gyorsan le tudod szűrni belőle ha mérges vagyok. Nem mintha úgy gondolnám, Rád valaha az leszek, lazíts már! - Veregetem meg finoman a vállát, hogy vegyen pár mély levegőt, nem dőlt össze se az erdő se a világ. Lemont még kedvelem is, akit kedvelek annak meg szívesen válaszolok, mint Dixon mondjuk.
Ozirisz szerencsére érzi a feszültséget és oldja is a hangulatot, pontosan érzi a levegőbe szimatolva Lemon ok nélkül izgul.
-Nem hiába a mardekár címerállata. Amúgy ismerem ezt a történetet, bár a mugli vallásokért nem vagyok oda. De mugliismeretből anno kiváló voltam! Kedvelem őket. - Már a muglikat, tudom ilyenekről nem tanácsos manapság beszélgetni, legalább is itthon nem, de itt az erdőben, kettesben szerintem nem lesz gondunk belőle.
Ahogy egyre beljebb haladunk az erdőben Lemon aztán kifejti nekem ezt a játszó szoba dolgot, elég érdekes.
-Ó, most hogy mondod, tényleg, hát Drake vagy... - Jut eszembe, hogy Drake Dékánnak emlegették a tulajt anno mikor az íreknél jártam. Igaz, pár furcsaságot is pletykálnak arról az iskoláról, de sosem mélyedtem bele. De így már értem az okosságot is.-Gondolom ott szeretnél továbbtanulni inkább majd... - Reméljük nem lesz elvárás felé, bár ha a szülők ilyesmit adnak a gyereküknek csak nem olyanok mint az enyémek. -Nem lehet könnyű nektek Drake gyerekeknek. - Motyogom halkan, mert nekem egyáltalán nem az jut eszembe (főleg a gesztusait elnézve) hogy ezzel hencegni lehet, inkább az hogy komplikálja az ember életét. A gondolataimból a süti rángat vissza.
-Tényleg? De kedves tőled! Ha Patrick se bánja szívesen elfogadom. - Egészen fura érzés, hogy valakinek eszébe jutottam és még ajándékkal is kedveskedne nekem. Szokatlan, de kellemes.
-A lényeg hogy hallgasson a nevére és a Silver jó. Csak nehogy fura cica legyen, aki belemászik a tóba, mert a végén hozzábiggyesztenéd a Laket és kiszaladnék a világból! - Kacagok fel, amennyire utálom a nevem, annyira viccesnek gondolnám ha egy macska kapná meg, sajnálatos hogy már nem tudnám Apám orra alá dörgölni a dolgot.
Egy idő után azonban letérek a csapásokról és néha leguggolva szemlélem meg a talajt, keresem hol elég puha, párás, nem túl sok a tűlevél, majd kis idő elteltével találok egy odvasabb fát, annak a tövében egy kellemes kis lyukat, meg is kérdezem a siklót hogy mit gondol, mire ő maga is körbeszimatol, izgatottan jár ki és be a nyelve a szájából. Megkérem Lemont tegye le a barátunk, majd bólogat is a sikló nekem, hogy itt vannak a fajtársai. Felénk fordulva elsziszeg egy köszönömöt és besiklik a föld alá csendesen.
-Megköszönte a segítséget, itt már újra otthon van. - Tolmácsolom Lemonnak is a hallottakat, majd elmagyarázom neki, ha érdekli mi alapján szűrhető ki hol van kígyófészek így télen, kicsit a növényekről, a talajról, hogyan olvasson nyomot. Igaz utóbbi nagyon tapasztalat alapú dolog, de ahogy felnyalábolom újra a vödröt magam is arra kell hagyatkozzak, mert a thesztrálok vándorolnak a tisztásokon és nem látom őket, szükségszerű a nyomolvasás. Persze ezzel azt is elkerülöm, hogy egyéb veszélyesebb lények területére tévedjünk, pár nagyon alap nyomot, mint amit a vaddisznók, a kentaurok vagy épp az erdei trollok, hippogriffek és doxyk hagynak magyarázok is neki, nekem nem teher és talán ő sem unatkozik míg a talajt és az ágakat szemlélem. Hamarosan így egyébként meg is leljük a kisebb csordát, akkor eltüntetem a szagelfedő bűbájt a kajáról és hagyom hogy közelebb jöjjenek a lovak, végtére is roppant békések.

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Vas. 6 Jan. - 17:17
alec & lemon

- Jó, majd átgondolom... - dünnyögi megadóan. Hiszen végül is mi baj lehetne egy ilyen dologból? Mondjuk hogy a ló két perc után lerúgja a hátáról? Hogy futás közben ő lesz az első, akinek kioldódik a cipőfűzője és véresre sérti a térdeit egy elegáns esés következtében? Vagy hogyha esetleg úszni támadna kedve, akkor pont őt kapná be valami óriás bálna?
Belegondolva ezek biztos apró kis butaságok, de önmagára levetítve nagyon is megállják a helyüket. Soha nem volt túlontúl szerencsés, így tehát ezek mindegyike abszolút előfordulhat.

- Tudod, nem tudom magam elképzelni csak egy szobában. Én olyan lány vagyok, akinek térre van szüksége. Ezért szeretem a réteket, mezőket! A kellemes nyári meleget, a virágok illatát, a fű selymességét. Tudom, nagyon költői és szentimentális, de hát... ilyen vagyok. - vonja meg a vállát miután kifejtette a férfinak, hogy miért is nem tudja saját magát egy szobában elképzelni. De mondjuk azt sem nagyon tudja elképzelni, hogy Alec örömmel töltené az életét egy szobába zárva. Hogy nem vágyna állatok közelébe, hogy boldogan élne távol a természettől. Nem! Ezt biztos, hogy nem viselné el hosszútávon.
- Mit gondolsz, hol leszel majd tíz-húsz év múlva? Ugyanígy a kastélyban képzeled el magad? Vagy lehet, hogy világot látsz majd, és letelepszel egy szigeten, vagy épp egy hatalmas erdő közepén? - kérdezi kíváncsiskodva.

A férfi magyarázatára pedig ismét elpirul.
- Jaj én nem úgy gondoltam! Mármint, ne érts félre, nekem ezzel nincs bajom, sőt! Ezt a kérdést pont olyannak élem meg, mint mondjuk egy harcot az elnyomottakért. Bár tudom, hogy a szexuális vonzódást nem kellene ehhez hasonlítani, és ezért se haragudj! Végül is, mit számít a másik neme, ha boldoggá tesz minket? Az életben pedig ez a lényeg, meg a párkapcsolatokban, nem? - kérdezi a férfit, kissé zavartan, majd el is indul utána megkeresni a legjobb fészket az apró kígyónak.
- Szerinted egy idősebb férfi szerethet egy fiatal lányt? - bukik ki belőle a kérdés, ha már úgyis belementek ebbe a szerelem témába. Hiszen Alec közel jár már a harminchoz, és Oliver szintén ebben a korban van.
Már a kezdetektől fogva odavolt a véla fiúért, lányosan és gyermekien szerette, a szeme csillogott már akkor is, mikor csak a nevét meghallotta. Szinte képtelen volt palástolni a rajongását, a ragaszkodását... azonban valahogy nem tudta, nem mert választ adni saját magának erre a kérdésre. Hiszen nem volt buta, tudta nagyon jól, hogy ha önmagának kellene beismernie a valóságot, hogy egy közel harminc éves férfi nem biztos, hogy egy tizenöt éves lányhoz fog vonzódni, az nagyon is mélyen érintené.
Átformálná, összetörné.

- Hát még nem tudom mit szeretnék. Mármint persze, ez egy tök jó dolog, hogy a szüleidé egy egész iskola, és apád a dékán, de nem azért akarok odamenni, mert ők is ott vannak, hanem oda akarok menni, ahol azt tanulhatom, amit szeretnék. És hálistennek ebben támogatnak. Tudom, hogy sok aranyvérű családnál elvárások vannak, és a szülők sokszor rányomják az akaratukat a gyerekeikre. Anyuék nem teszik, bár titkon biztos nagyon büszkék lennének ha Sweetwoodsot választanám. - hümmögi el, majd a megfelelő helyen elengedi az aprócska kígyót, hogy az végre biztos helyre tudjon siklani. Integet a távozó állat után egyet-kettőt, majd mikor már csak hárman maradnak, akkor kissé közelebb sétál Alechez, úgy kezdi követni egészen a lovak helyéig.

- Hát Silver elég fura. Játékos, de tóba nem tenném! És tényleg, a neved... pedig mikor a nevet kapta, még nem is ismertelek. Csak tudod csodaszép ezüst színű a bundája! Egyszer megmutatom nektek... persze csak ha Ozirisz megigéri, hogy apró termete miatt nem akarja majd megenni! - kacsint a fiúra játékosan ezzel is kicsit viccelődve a kígyóval, hiszen tudja nagyon jól, hogy kígyósága ellenére nagy valószínűséggel olyan jámbor példány, amilyennel még soha nem talkálkozott ember. Nem hinné, hogy valaha is szemet vetne pont az ő cicájára, és Lemon bízik benne is, pont annyira, mint a férfiban.

- Hát én itt nem látok semmit. Vagyis ... - akad el a mondatban, mikor megérzi a mellette lévő állatok leheletének apró neszét, légcseréjének hűvösségét.
- Thesztrálok! Hát persze! - lelkesedik csillogó szemekkel, majd úgy néz körbe, mintha bármit is láthatna attól, ha jobban hunyorog.
- Te látod őket, Alec?


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Hétf. 7 Jan. - 3:59
Lemon & Alec
Megmosolygom, hogy átgondolja, mondanám jöjjön velem futni egyet, próbálja ki, de megijesztené én mennyit futok egyszerre, pedig évek alatt értem el ezt de ez egy kezdőnek inkább ijesztő mint inspiráló, úgy hiszem. A lényeg hogy gondolkodik rajta, több se kell. Abban viszont nagyon is hasonlítunk, hogy nem bírjuk a bezártságot.
-Pff, mondod annak akinek a szobája olyan mintha az erdőben lenne... - Vakarom meg a tarkóm, mert hát mit szépítsem, Ozirisznek a szobám a terráriuma, de szeretem így. Még segítséget is kaptam hogy a plafon olyan lehessen mint a nagyteremben. Nem mintha nem tudnék egy rendes szobában aludni, de élvezem hogy az a csillagos ég alatt alszom. Na szóval csak mosolygok Lemonra, hogy pont azért barátkozom vele, mert Ő ilyen. Ennyire egyszerű.
-Olyan sokára? Azt se tudom megélem-e! De nem vagyok egy letelepedő fajta, ahhoz... ok kéne a maradásra. Szeretem a tanárságot, ami azt illeti eléggé megszerettem de... - Sóhajtok és szabad kezem zsebre vágva elrúgok egy kavicsot az úton. - Szerintem inkább Peruban leszek, esetleg visszamegyek Kínába. Kutató vagyok, szóval... kutatni fogok úgy hiszem. Fontosabb kérdés Te mi szeretnél lenni tíz év múlva, hmm? - Elvégre ő előtte áll még az élet, a döntés mi legyen, én meghoztam már a sajátomat.
Ahogy abban is hogy nem igen akarok titkolózni Lemon előtt és finomkodni, nem az én stílusom. Nem hiába nem szoktak kedvelni hosszútávon, kötekedő is vagyok. Érdekelne Avery mikor rúgat ki. Azt jól elb.sztam, de már mindegy. A zavart hadarása megmosolyogtat, bólogatok.
-Nem vagyok sértődős. Amúgy meg egyetértek, ezért is vállalom fel. - Mint sok más dolgot is, ha úgy adódik, bár a szexualitásom a legkönnyebb, szóval tudom ez kissé elcseszett, de nem baj. Amit azután kérdez, na, azzal már kicsit zavarba hoz, meg is köszörülöm a torkom.
-Attól függ mennyire fiatal a lány, mennyire fogja fel, hogy... nem feltétlenül a kamasz srácok a legrosszabbak, akkor sem ha tuskók általában. Miért... kérdezed? - Nézek rá némileg aggódva, mert remélem nem gondolja azt hogy ezért hívtam el, rossz a hírem, tudom de nekem Lemon fiatal, még legalább is. Ha már húsz lenne én meg harminc-sok nem zavarna, de amúgy is általában maradok a saját korosztályomnál. Persze lehet nem emiatt kérdezte, ám ha egy idősebb férfi egy fiatal lánynak csapja a szelet nos... az ritkán jó.
A szülei kapcsán elmosolyodom megint, tudom hogy vannak normális aranyvérűek.
-Néha a félvérek rosszabbak, mint az aranyvérűek. De mindenképp azt válaszd ami azt súgja jó lesz, főleg ha támogatnak is, ez fontos dolog. Jó dolog, én örültem mikor elmentem Walesbe, izgalmas volt, nem bántam meg. És tudtam jó helyen vagyok. Te is érezni fogod merre kell menned. - Eléggé intuitív szerintem ehhez, nem féltem, sok lehetősége van és majd úgy is az szólítja meg a legjobban ami leginkább neki való.
A siklót visszaengedjük, közben magyarázgatok, tájékozódom és beszélgetünk is, épp a macskájáról, megnézném azt a kis dögöt, szeretem a macskákat is.
-Ozi inkább nyúl párti, no meg nem eszi meg mások barátait. Maximum azokat akiket nem kedvelek. - Mondom, de vigyorom elárul csak ugratom, természetesen nem eszik meg senkit a barátom, amúgy is a fürjtojásért van oda, de abból meg egy csomót kell már ennie, mert kamasznak oké, hogy jól lakott vele, de mostanság! Lökött kígyó. -De örülnék ha elhoznád Silvert, szeretem a macskákat. A lumossal sokat lehet szórakozni velük, szinte megbabonázva nézik, csak vigyázni kell, nehogy meg akarják csócsálni a pálcád. - Vigyorodom, a tapasztalatok ugye, a tapasztalatok. Azok segítenek abban is mondjuk hogy megtaláljam a láthatatlant, hiszen ahogy elnézem Lemon se látja a keresett jámbor lovakat akárcsak én.
-Addig jó míg nem látod. - Mondom halkan, de azért mosolygok, majd elkezdem szétdobálgatni a nekik hozott ételt, egyék csak meg.
-Nem, nem látom őket. Én csak tudom merre keressem. Ott az a nyom például egy csikóé. Az alapján mennyire mély a nyom nagyjából meg lehet saccolni csődör vagy kanca. Itt előttünk van a vezérbika, például. Őt már felismerem hamar. Ha kinyújtod a kezed óvatosan, ide, az enyém mellé, akkor érezni fogod az orrát, ahogy lélegzik. Ha megszagolt hagyni fogja megsimogasd, nagyon jámborok. Kicsit csontos az érintése de ne ijedj meg, ők ilyenek. - Ha hagyja akkor segítem finoman terelve a kezét merre keresse az orrát, majd a fejét és a füleit az állatnak. Tudom fura, mert nem látni semmit.
-Én le szoktam hunyni a szemem, úgy szinte mégis látom őket, kirajzolódnak az érintés alatt, próbáld meg! - Most úgy is falatozik, nem fog elmocorogni, meg hoztam almát is azt is tudunk adni például nekik, azt elfogadják kézből is.

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Hétf. 14 Jan. - 15:06
alec & lemon

- Megbűvölted a szobád? - tátja el a száját elismerően hátranézve, miközben próbál arra is koncentrálni, hogy ne bukjon fel semmiben sem, ami a lába elé kerül. Hiába, tud nagyon kis bénácska lenni, így tehát kinézi magából, hogy összetörje magát egy ilyen fontos út során.
A bűvös szobák jók, egy ideig neki is meg volt bűvölve az otthoni lakrésze, hiszen az anyja előszeretettel igyekezett neki elhozni a világ legcsodásabb mesevilágát, már ami a térből és időből kihozható.
Aztán mivel túlontúl nem rajongott a gumicukorszerű szirupért, elég hamar megértette az anyjával, hogy jobb lesz inkább egy saját szoba, ami a kedve szerint változik, mint egy ilyen gejl maszlag, amiben nem érzi otthon magát.
Így alakult hát, hogy talán többször is aludt el a vihar és eső morajára, vagy épp a hóesés derengő fényére.

- Hát én még fogalmam sincs, hogy mi szeretnék lenni. Felelősségteljes felnőtt, talán szerelmes, és szeretett... de hogy mivel foglalkoznék, azt nem tudom. Lehet, hogy otthon lennék anyuékkal, biztos nyitnának nekem egy szobát, ahol állatokkal foglalkozhatok. - mereng el kissé, majd kezével finoman félresimít egy benyúló ágat a látóteréből.
- De igazából  még nem döntöttem el, milyen irányba is szeretnék menni. Szeretem az állatokat, de a diplomácia is vonzana, annak is meg van a maga szépsége... - mosolyodik el, majd ahogy Alec visszakérdez azzal kapcsolatban, hogy idősebb férfi, fiatalabb lány kapcsolat, kissé elpirul, majd inkább nem is néz rá a másikra, jobban figyel az útra.
- Öhm... csak kiváncsi voltam.. - mondja nem túl meggyőzően, és hát lényegében Lemon is tisztában van azzal, hogy ez a mondat egyáltalán nem magyarázat semmire és ha más helyzetben ugyanígy, ugyanezt kérdeznék tőle, akkor ő sem hinné el ezt a kifogást. Kíváncsiság? Ugyan már!
És hát egyébként is kár lenne tagadnia az Oliver iránt táplált bimbózó érzelmeit, melyek olyan intenzívek és olyan szépek! Nem vágyik feltétlen szexualitásra, lévén, hogy túlzottan fogalma sincs arról, hogy mi is az, ölelésre vágyik, finom csókokra, a fiú társaságára, és arra, hogy nézhesse annak csillogó szemeit.
Nagyot sóhajt, szinte már észre sem veszi, hogy mekkorát, majd mikor realizálja, akkor zavartan megrázza a fejét.
- Csak van egy férfi, aki hozzád hasonló korú és ... azt hiszem tetszik nekem. Persze ez nem viszonzott! - jelenti ki azonnal, mert nem szeretné, ha a másik azonnal valami könnyűvérű lány szerepébe illesztené és  be is skatulyázná.

- Szivesen bemutatom Silvert! Már ha Ozirisz nem érzi versenytársnak! - kuncog fel és kissé pimaszul néz a kígyóra.
- Szoktam vele játszani, csak hát még kamasz korát éli épp, és ... eléggé úgy gondolja övé a világ, hogy ő a gyilkos macska, aki bármikor bármit megtehet. Olyan nehéz a macskákkal! Túl önfejűek! - rázza meg a fejét tettetett csalódottsággal, majd egy pillantást vet a kezére, ami igaz most épp kesztyűbe van bújtatva, de egyébként teljesen tele van macskakarmolással.

Közben az apró ösvény kiszélesedik és egy nagyobbacska völgy tárul a szemük elé. Valójában a lány első körben nem is volt biztos abban, hogy milyen állatot jönnek megetetni, csak akkor rakta össze a képet, mikor megérkeztek és nem látott semmit.
Végül is, nem sajnálta, hogy nem látja őket. Vagyis valahol sajnálta, de annak örült, hogy nem kellett még semmilyen halált közelről szemügyre vennie. Nem biztos, hogy elbírta volna, ha a szeme láttára hal meg valaki, lévén, hogy az élet nagy szerelmese és képtelen arra hogy valakit szenvedni lásson.
Félénken nyújtotta ki hát a kezét, hagyta, hogy tenyere belesimuljon Alecéba, majd közelebb lépett, hogy immár ő is elérje az állatot.
Ujjait egyik oldalról a férfi meleg bőre melengette, másikról pedig érezte az állat fújtatását, lassú légvételét.
- Milyen érdekes! - mondta, majd lehúnyta a szemét, hogy úgy simogassa meg végre.
- Szinte látom magam előtt őket, hogy milyen furán csontos a tapintásuk. Kemények, szívósak! - próbálja kirajzolni a fejében a jámbor állatot, majd mikor kap egy almát, kissé lejjebb guggolva előre nyújtja azzal a reménnyel, hogy esetleg sikerül a csikót magához vonzania.
- Mikor botlottál beléjük? És mi volt a legveszélyesebb, legkalandosabb találkozásod egy állattal? - kérdezi a férfitől, majd ő is elgondolkodik a saját kérdésén.
Vajon a férfinak is nőtt már vörös szőr a fülében?


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Kedd 15 Jan. - 14:56
Lemon & Alec

-Nem egyedül! Kaptam segítséget, de igen. - Mosolygom meg hogy így rácsodálkozott a szobámra, de hát mindent az ember legjobb barátjáért nem?
-Mi ez hogy talán szerelmes? Minden lány szerelmes akar lenni nem? - Most rajtam a csodálkozás sora, mert hogy nekem nem feltétlen való az egy dolog, de kaptam elég determináltságot már hogy ne akarjak még egyet.
-Akkor majd az idő eldönti még van pár éved. - Hagyom rá, majd kialakul akkor, nem kell elkapkodni a választást. Igaz tanulni sosem késő, átképezheti magát, de jobb elsőre jól választani.
A következő kérdés viszont némileg mégis feszélyez hiszen... mi is egy idősebb férfi-fiatal lány páros vagyunk és nem tudom hova tenni a kérdését először. Másodszor sem.
-Azt értem, de mégis mire? Nem voltam még nálam sokkal fiatalabb lánnyal, ha erre irányul a kérdésed. - Pislogok, mert ez nem volt válasz és csak több láthatatlan kérdőjel lebeg ettől a fejem felett. Aztán csak kiszökik a másikból miért is kérdezte, legalább is nem gondolnám most találta ki. Valamint csak nagyon remélni tudom, hogy nem Rowan az illető... Clive-ot is könnyebben viselném ami az illeti.
-Hmm. Hát tudod ez sok tényezős dolog. Jobb lenne várnod pár évet hogy érj hozzá kicsit, mert teljesen más az értékrendje egy magamfajta férfinek mint egy hozzád hasonló lánynak. Ha tanárod az illető meg kéne várnod míg elballagsz. Addig persze beszélgethetsz vele és ismerkedj, lehet rájössz nem is tetszik annyira vagy csillapul benned a dolog. Az idősebb férfiaknak van egy karizmája nem hibáztatlak, én is szeretem őket, de... inkább próbáld megismerni, ténylegesen. - Az esetek többségében ezek a nagy érzelmek elmúlnak, átalakulnak, rájön a különbözőségekre és akkor már tud koncentrálni a korabeliekre is. Gondolom én, de én sem vagyok mindenttudó. De azt érezni nem gondolnám könnyűvérűnek a másikat, sőt, érettebbnek ha érett férfi tetszik neki.

-Ozi tudja nincs neki versenytársa, nálam legalább is! - Nevetek, jelezve hozza csak a cicáját, kedvelni fogom főleg ha még kölyök.
-Na nehogy azt hidd a kígyók jobbak, azok meg bölcselkednek. Majd lecsillapszik, egyszer gyerek, had játsszon! - Mosolygok szélesen, lehet elfogult vagyok, de na. Lemon talán megbocsátja ezt a kis hibám. No meg megnéznem azt a macskát kommandózni! Amíg Frank nem látja nagy gond nem lehet... szegény srác, azóta is kivagyok hogy elájult!
Végül pedig csak odaérünk második állomásunk színhelyére és annak etetni való állataihoz. Szeretem ezeket a lovakat, nagyon szelidek és barátkozósak, hiába nem látom őket. Lemonnak is mutatom merre emelje a kezét, hogy érezhesse őket, simíthassa csontos testüket, vakarhassa fülüket.
-Azok, ha láttál már képet akkor talán kicsit ijesztőek is, de jellemileg nagyon is jámborak. - Látva Lemon lelkesedését az almát is odaadom neki, mutatva merre a csikó, arra araszoljon közelebb, de szigorúan feszítse ki a tenyerét azon legyen az alma, nehogy beleharapjanak a kezébe.
-Nem botlottam beléjük, Clive mondta, akarom mondani McGonagall professzor mondta hogy van két kisebb csorda az erdőben, ők húzzák a kocsitokat év elején. Így kijöttem megkeresni őket és néha meg is etetem őket, hogy ne szokjanak el az emberektől. - Magyarázom majd el kell gondolkodjak.
-Hmm jó kérdés. Mikor diák voltam nyaranta a hebridai feketesárkányok területén segítettem be a MacFusty családnak. Na ott egyszer nagyon nem figyeltem és belebotlottam egy hímbe ami váratlan tért vissza a vadászatból és ha nem lennék jó védekező bűbájokból valószínű komoly égési sérüléseim is lettek volna ha meg nem esz vagy le nem szúr a farkával, mert kajának néz. Úgy rohantak utánam, hogy kisegítsenek mikor hallották a sárkány bömbölését... asszem egy évvel voltam idősebb mint Te, azóta jóval megfontoltabb vagyok, de az annyira váratlan volt hogy azt hittem összepiszkítom a nadrágom és nem kívülről... - Nevetek, mert ma már tudok rajta, akkor hetekig remegtem míg eszembe jutott. Akkor éreztem először igazán mennyire kicsi vagyok más teremtményekhez képest.
-Na és neked? A kis Silver magánakciói közepette egy biztos akad úgy hiszem! - Mosolygok, elég nyugis lánynak tűnik, így nem hinném keresné a bajt, hogy az megtalálja.

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Hugrabug
Oda mész, ha türelmes vagy
▽ Hozzászólások :
38
Értékelés :
72
▽ Avatar :
Charlotte Mckee

»
» Kedd 15 Jan. - 18:42
alec & lemon

- Attól még, hogy volt segítséged, igenis nagy dolog ez! - néz büszkén a férfira, pont úgy, mint ahogy Gottira is felnézett, mikor az megmutatta a szobákat, melyeket ő alkotott. Lehet, hogy a szüleik belekötöttek pár dologba, viszont tény, hogy óriási dolog volt tőle, hiszen csak pár apró változtatásra volt szükség, ez pedig nem is olyan nagy dolog, ha az ember szülei és a tér és időmágia lelkes és elismert professzorai.
- Szóval legyél csak büszke arra, amit csináltál! - mondja kedvesen, majd egyre jobban beéri a férfit, finoman, már-már észrevétlenül éri be a másikat, és szinte magától értetődik, hogy egymás mellett sétálnak, nem pedig egymás mögött. Ez a viselkedés pedig egyértelműen utal arra, hogy valahogy egy szinten vannak, hogy Alec nem érzi magát felsőbbrendűnek a lánynál, ez pedig Lemont hálával és az elismerés kellemesen meleg érzésével tölti el.

- Persze, egyszer jó lenne... csak nem tudom, hogy mennyire változtatna meg, ha egyszer viszonoznának egy gyengéd érzést. Mindig mindenki elvarázsolódik mikor szerelmes lesz és az érzéseit viszonozzák. Mert míg csak plátói a dolog, szerintem kissé szétszórtabb az ember a másik társaságában, vágyik rá, hogy beszéljen hozzá, látni akarja... kedveskedni akar valamilyen módon, de ott még nincs annyira beleesve valahogy a másik személyiségébe, mint egy bólintér a gödörbe... - filozofál, már persze tapasztalat nélkül. Vagy leginkább plátói szerelmi tapasztalattal.

- Gondolod, hogy azért, mert van közöttünk pár év... én már nem is lehetek elég érett hozzá gondolkodásban? Pedig szerintem elég komolyan gondolkodom, sokkal komolyabban, mint a korosztályom, és hát lehet nem vagyok tapasztalt, de végül is nem a testiség jelent mindent! Vagy rosszul tudom? A férfiak nem várnak egy lányra? Nekik nem ér meg annyit egy kapcsolat, egy érzés, egy szerelem, hogy türelmesek legyenek? Meg annyit beszélnek arról, hogy első sorban a másik belső értékeibe szeretünk bele, akkor mégis mi köze van ehhez a szexualitásnak? - sorolja a kérdéseit végeláthatatlanul és lehet hogy bele is fojtva a férfiba a szavakat.
Az eszébe sem jut, hogy esetleg a másik azt hiheti, hogy ő a viszonzatlan szerelmének tárgya, mert hát nem érezte eddig, hogy úgy viselkedett volna Alec-kel, hogy rajongva, vagy épp szerelmes tekintettel és örökös zavarban.
Egyszerűen csak kedveli a férfit, mint barátot, és hát nem mintha össze akarná hasonlítani Oliverrel, de Oliver annyival másabb! Érett és kedves, és mosolygós és nem mintha Alec nem lenne az, csak mégis más... egyszerűen Oliver dobogtatja meg a szívét, és mellette érzi azt, hogy pillangók milliója költözött a gyomrába.

- Akkor szívesen meglátogatunk Silver-rel, ha nem gond! - mosolyog a férfira, majd lelkesen mosolyogva simogatja meg a közben elé kerülő állatokat. Ujjai lágyan tapintják ki a csontos testet, a vékony bőrt, érzi a kezén a hűvös légcserélést, és mikor az almát is megkapja, hogy a csikónak adhassa, bólogatva szorítja le a kezét, hogy úgy adja oda neki.
A piros gyümölcs szinte láthatatlan harapásokkal tűnik el a semmibe, és ez a lány szívét teljesen ellágyítja.
Vajon mi lehet a titka a Thesztráloknak? Miért nem láthatja őket mindenki?
- Miért nem láthatja mindenki ezeket az állatokat? Miért ilyen különlegesek, vagy van erre valami magyarázat? - kérdezi a férfit kíváncsian.

- Hát ez rémisztő lehetett! - aggodalmaskodik, és el sem tudja képzelni, hogy egy sárkánnyal szembe nézzen. Vagyis de, szívesen találkozna egy példánnyal, de nem ilyen körülmények között az már biztos.
- Á, Silver csak ... gyerek. Neki a legnagyobb dolog az, hogy elképzelhetetlen helyekről vesse rám magát, mint egy repülő mókus. A múltkor a hajamba csimpaszkodott, és ki sem akart belőle szállni... Rossz egy macska! Az anyja biztos félig fúria volt!


Zene link / <33

Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Tanársegéd
▽ Hozzászólások :
114
Értékelés :
79
▽ Kor :
27
▽ Avatar :
Miles McMillan

»
» Kedd 15 Jan. - 23:58
Lemon & Alec
Csak mosolygok, szerintem semmi extra nem volt, hát nálam vannak sokkal ügyesebbek is. Igaz, én mindenre azt mondom nem nagy dolog, legalább is ha én csinálom. De Rowan árnyékában felnőve, Clive-val mint példakép azt hiszem senki nem rója fel, ha egyszerűen nem érzem elég jónak magam semmiben. Pedig hogy Rowan átkai zömét ki tudom védeni és legalább olyan jól értek a sárkányokhoz mint Clive még nekem is kéne jelentsen valamit, de félnék elbíztam magam. Minden esetre kellemes nevetésem betölti pár pillanatig az erdőt, hogy rám van szólva legyek büszke magamra, tény, nem szoktam.
-Igenis! - Még vállon is veregetem magam és lesütöm a szemem mosolyogva, megcsóválva a fejem. -Ozírisz nem panaszkodik, így nincs okom kételkedni abban büszke lehetek! - Vigyorodom el ahogy érzelmes pillantást vetek kedvenc hüllőmre míg próbálok nem magasságomból adódóan olyan hosszúakat lépni, hogy Lemon kényelmesen tudjon haladni mellettem.

Akaratlan felnevetek ezen a bólinteres viccen, főleg mennyire nem jönnek le soha a fáról, szóval ott tényleg valami nagy dolog kell legyen, akár a szerelem ugye. Ingatom a fejem, végül is, igen, igen, bár Clive-val én is hasonlóan vagyok, de hát kiderült a példaképemről hogy mennyire emberi és mennyire kedves, persze hogy látni akarom és beszélgetni vele hogy végre tehetem és kedveskedni neki hiszen jól esik hogy kedves...
-Sajnos nem igen tudok mélyen szántó gondolatot megosztani, még nem voltam szerelmes. De tény, hogy változik az ember olyankor, másokon én is látom szóval valószínű nincs kivétel ha valaki komolyan szerelmes lesz nem csak futólag, fellángolásból. - vajon én is olyan nyálas rózsával rohangáló férfivé válnék ha találnék egy nőt magamnak? Nehéz elképzelni, főleg hogy rózsával eddig csak egy leprikón után szaladtam fiatalon, hogy elbeszélgethessek vele az erdőről.
-Nem csak a testiségre gondoltam. Én nem vagyok a tökéletes példa de vegyünk akár engem is. Te még tanulsz, én már tanítok, eltartom magam, gazdálkodom a saját költségeimmel. Én már gyereknevelésben gondolkodom, míg Te egy puszta csókban, remélem ezzel nem sértelek meg. Én már azon gondolkodom, hogy a kialakult életritmusom szerint alakítsam a mindennapjaim, az otthonom, míg Te csak kialakítani próbálod a jövőre nézve a terveid, konkrétumok nélkül. Érted mire gondolok? A szex... Nem pont velem kéne beszélgetned a szexről... - Fogom meg a fejem kínosan mosolyogva, hát én igencsak kalandosan fogtam fel a dolgokat akkoriban, néha most is, hiszen folytonos utazás mellett miféle komoly kapcsolatom lehetne? - De annyit mondhatok, ha lenne bárki, aki komolyan tetszik, akivel közös jövőt akarok, akkor nem a szex lesz a lényeg valóban, hanem az hogy tudjunk beszélgetni, nevetni, az legyen a fontos boldog legyen a másik a szexualitás pedig fontos kellemes kiegészítő lesz ehhez. De tudod ha már a csók közben sem passzoltok, nem hogy az ágyban, akkor nehéz bármi másban is, az lehet intő jel is, hogy nem működik a vibrálás köztetek. Szóval én nem vetném el a szexualitást de... na például ilyenekre mondom, hogy a korombeli férfi már sokat tapasztalt jó esetben, míg egy hozzád hasonló korú lány vélhetőleg nagyon keveset, ami normális, de nézetbeli különbségeket szülhet. - Próbálok a töménytelen kérdéshalmazra felelni, de nem állítom hogy maradéktalanul sikerült, minden esetre elvetem hogy rólunk lenne szó, ahhoz túl számonkérő és választ remélő, ami nem probléma, bár fogalmam sincs mennyire leszek a segítségére. Minden esetre tartom annyira érettnek hogy ilyenekről beszélgessünk, így nem félek válaszolni - maximum nem tudok.

-Nem persze, gyertek csak. Majd szerzek halat meg tejet mire jöttök, hogyha nagyon randalírozna a cicád le lehessen kötni! Macskául sajnos nem tudok. - Max Ozi fog nekem magyarázni hogy ez most miért volt jó nekem, de hát majd nagyvonalúan nem hallom meg amit sziszeg.
Annyi bizonyos hogy a thesztrálokkal jól elvannak, jó látni mennyire könnyen túllendült a láthatatlan lóetetés gondolatán Lemon, elvégre én imádok ezekkel az állatokkal is lenni, hiába nem látom őket.
-Vannak tanulmányok róla, egyes feltételezések szerint a thesztrálok a szellemek síkján is félig ott vannak, már a távozott lelkekén, így ezért kell a halált látnod ahhoz hogy láthasd őket, mert akkor eléred azt a vékony mezsgyét ami a két sík között mozog. Mások úgy tartják, hogy ez az állat védőmechanizmusa így csak az láthatja őket akik maguk is szembesültek a halál riadalmával és bölcsebben állnak az élethez, nyugodtabbak, óvatosabbak, nem pusztítanak okvetlen, mint azok akik nem tudják mivel jár az ölés. Persze számtalan más elmélet is született, nincs koherens és egyértelmű magyarázat a jelenségre tudtommal. - Ezeket régebben olvastam, szóval lehetett azóta új felfedezés, de nem tudok róla.
Aztán kérdésére válaszolva mesélek a legemlékezetesebb kalandomról, bőszen bólogatok hogy ijesztő volt.
-Nem hiába mondom mindenkinek körültekintően járja a vadont. - Nem üres okoskodás ez a részemről. Silver miatt csak vigyorgok újra.
-Ugyan ugyan, csak szeretne egy kis figyelmet! Na meg ki ne akarna a hajadba mászni, mi felnőttek csak visszafogjuk magunk, irigylésre méltó hogy ő még megteheti! - Rebegtetem az ujjaim a másik haja felé, de elnevetem, nem túrom össze neki bármennyire is viccesnek tűnik és értek egyet Silver rosszalkodásával.
-Lehet nevet tévesztettél és Hellcat kellett volna legyen vagy Szabotőr! - Vigyorgok, nem épp macskás nevek, de ha ennyire kis pokolra való az a cica, akkor miért ne?

...

Az ígért séta a rengetegben, miközben a Thesztrálok etetése megtörténik, valamint a sebesült siklót közösen visszaengedik a természetbe
*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Állatsimogató

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: Roxfort :: Tiltott Rengeteg-