Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 20:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mardekár
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy
▽ Hozzászólások :
9
Értékelés :
2
▽ Avatar :
billie eilish

»
» Vas. 13 Jan. - 2:38

Viviana Alondra Rayne

Egy kedves arc gyakran bűnös szívet leplez.

Becenév:

Viv, Vivi, de többnyire nem tűri

Kor:

16

Származás:

Aranyvér

Lojalitás:

Voldemort

Képesség:

szép a mosolya

Csoport:

mardekár

Rank:

mardekár

Play by:

Billie Eilish

Karakter típus:

pici canon, pici keresett és sok saját




Ezüstkanál és aranyvilla. Selyem és csipke.

Családja roppant büszke és céltudatos, nem csoda hát, hogy ő mindezt tovább is cipeli. Kényelem és pompa, csillogás és köd. Sok felmenővel, egészen régre nyúlnak vissza a gyökerek, és hálózzák be mások, vagy épp csak saját fájukat, fojtogatva, mint holmi burjánzón gyilkos növényzet. Nem nehéz megállapítani, hogy bár nem ők a leghatalmasabbak, a színfalak mögött megbújva is képesek alkotni, vagy épp irányítani. Szerteágazó, ki mit tett az évek során és ki mit tagad le. Mindenhol akadnak fekete bárányok, tékozlók vagy csak maguk útját kereső bolondok, kik elfelednek vagy épp nem figyelnek. Igazi egykeként viselkedik, holott vannak testvérei, és nem is ő áll korban a legelső sorban. Három gyerek, három történet, esély vagy épp bukás. Mindenkinek úgymond erős személye viharos családi kapcsot alkot, a szülők fentről tekintenek le csemetéikre és óvják őket, de valójában lehet, hogy egyes esetekben a világot kellene óvni. Ha a tehetség az idő során felhígult, a káoszteremtésben megtalálta a tökéletességet. Művészlelkek, a törvény kezei, professzorok, és a jövő nemzedéke. Végletekig lehetne ragozni, mik voltak és lesznek, no de mire vágynak? Elismerésre, megbecsülésre és a felsőbb szintek ölelésére. Nem kívánnak eltűnni, nem kívánnak mást. Vagy csak ezek az ő nézetei? Talán a család képes lenne bemocskolni magát?
Lojalitásuk színészi remekmű. Ameddig a köz kívánja, a semleges álarcát öltik magukra, a többség, a maradék pedig teljesen nyíltan énekli pártja csatadalát. Noha még az iskola falai közül figyel, az ő hűsége eldőlt, nem válogat, a család éke, ékszere kíván lenni, eltörölni azt a felállást, hogy csak a férfiak vihetik sokra, hírnévre. Szégyenérzet nélkül tekint maga mögé, és előre, a jövőre. Ha kell, ő egymaga vési bele végérvényesen a nevet a történelembe – így vagy úgy. Bármi megtörténhet.
A család kincse.
Szépség és borzalom. A rózsa és a tüske.

Vállalhatatlan és kibírhatatlan. Nem szeretnek beszélni velem, nem szeretnek mellém ülni és főleg nem szeretnek. És nem bánt, nem ér el, nem hallom.
Nem akarnak beszélni velem. Nem tartogatok titkokat, ha tetszik továbbadom, továbbköltöm. Nem nevetek a hülye vicceken, gyűlölöm mindet. Fából vagyok, máskor kígyóból, szarkából. Hazudok újra és újra és újra, nem fáj, nem éget és legfőképp, nem érdekel. Nem akarnak szeretni, de nincs rá szükségem. Vagy tán ez is csak újabb hazugság? Lehet egykoron irigyen, egyedül álltam a tömeg közepén, és riadtan kapaszkodtam bele a legelső talárba, de elmúlt. Egyszer mindenki fél, utána már megtanulja kikerülni. Nem akarnak, mégis mellettük ülök. Vannak kamubarátaim, és vannak, akik ezt keresik. Engem. Nem vagyok egyedül, azt mondok amit akarok. Nem akarok korlátokat, nem akarok szabályokat. Nem akarok semmit. A föld fölött lebeghetek, leülhetek vagy épp ismét beléd kapaszkodok. Egyszerűen elhiszem, hogy a világ az enyém. Lesz.

Nő/lány létere folyamatosan tövig rágja a körmeit. Képes terpeszben leülni szoknyában, és van, hogy kiköp az erkély korlátja fölött. Mégsem lehetne tramplinak nevezni. Légiesen, könnyed léptekkel jár-kel, mint holmi macska, egyenes tartását a karónyelő is megirigyelhetné, öltözéke rendezett és még kellemetlen szagot sem áraszt. Egyszerre a fiús lány és az a tipikus nő. Hiúság, tökéletesség. Mindenről tudni akar és valahogy meg is szerzi, vagy épp addig fürkész, kutat. Jogosan állíthatod, hogy a tipikus elkényeztetett hercegnő áll előtted, valóságalapja kézzel fogható, talán nem is rejtegeti annyira. Nem lenne ez oly szörnyű, a világ túlélt pár kényelmes libát, akik a szőnyeget várták puha talpuk alá, vagy épp a hisztirohamot, ha nem kapták meg. Ő nem hisztériázik, és talán ez veszélyesebb, mintha megtenné. Vagy megteszi?
Mellettem ülnek és figyelnek a szavakra és a mozdulatokra. Játszom. Hol mosolygok, hol csak csendben figyelek. De közben gyűlölök. Nem szeretem ha lélegzel, ha pislogsz, ha megmozdulsz. Mániákusan kutatok, elítélek. Ó, igen. Ó tudom. Nem az a fontos, ahonnan jössz. És de. Számomra igen. Lenézek, átnézek, figyelembe sem veszem. Hazudok, nevetek, valakinek épp elég. Többféleképpen. Ahogy jól esik. Tagadás az életem, önmagam paródiája. Mert el kell viselnem. Van, amiért megéri. És sok miatt nem. Örök fintor.
Nevezhető gonosznak és kígyónak, egyre megy. Tudatosan mutatja magát ilyennek, tudatosan semmisíti meg a gyengeségeket. Esetleg nem is volt. Nem mindenki születik jónak, nem mindenki tud szeretni. Hogy a család, vagy önmaga, már nem kérdés. Formálja a világ, a jelen, a jövő. Apró termet pedig, szinte már törékeny, a mágia azonban kárpótolja. Gyors, ravasz, és bosszúálló, az igazi hurrikán. Erőssége a rontások és ronda főzetek repertoárja, de kedveli azt is, ami harap és csíp. Nem fogod elérni a romantikával, sem a kedvességgel. Nem kéri. Válogat, van, hogy csipeget, fintorog. Eszik húst, eszik zöldet, iszik zöldet. Ő minden és a semmi.
Aztán egyszer csak vicces és bolondos. A semmiből. Elhiszed, hogy aranyos, hogy illedelmes, hogy olyan mint bárki más. Hogy érez, hogy akár szeret.
A semmiből változik, nincs napállás, holdállás vagy épp szél. Kipukkad a rágólufi.
Egyszerűbb nem érteni és mégis, hagyni. Egyelőre. Azonban mindig töri valamin a fejét, mindig tenni akar, haladni, kitörni. Arca tökéletes mosolyban nyugszik, míg az álarc mögött többszörösen szúr hátba, szép lassan, felhasznál, követ rak a lába elé. Apró darabok. A fúria.


TOJÁS
Koboldnak hívtak. Egy ponton túl, gyermeki kacajjal kísérve rohantam végig a folyosón, mezítláb, koszos lábujjakkal. Mindenki volt gyerek, nem mindenki növi el. Elhagytam. Kergettem őket, legyeket táncoltattam és felhőkkel háltam. Az ördög is volt aranyos bizonyára.
Futás, rohanás, színek. Aprólétből nincs sok emlékem, kellemes se kellemetlen. Nem dráma, nem a hatodik gyilkos, fojtogató köz. Egyszerű élet, a nagyok élete és minden egyéb apróság. Egy zenedoboz, csilingel, megnyugtat. Féltem a sötéttől, majd elmúlt. Féltem a magasban, majd megszerettem. Féltem a pattogó virágoktól és a tücsköktől. Majd elmúlt. Lábujjhegyre állva próbálom elérni az ollót, régi, vaskos darab. Nehéz a kéznek. Megmegbillen, összezárul, arany tincsek a padlón, majd nagy kacagás. Mit tett, mit lehet. Másnapra azonban semmi nyoma. A babáknak azonban igen, kócos, tépett frizura bújik meg a kalapka alatt, majd belepi a por. Elfelejt játszani. Elfelejtettem. Mágia, az vált azzá. Körbeölelt, belőlem áradt, majd a büszkeség, hogy nem lesz szégyenfolt. Nem más.
Futottam. Koszos lábujjakkal, ki a világból. Hamar meg kell tanulni, merre vihet az út, kinek a kezét szabad megfogni, kinek a mérgét szabad befogadni. Nincs már gyermek, nincs már nevetés. Hangos, akaratos, akarom. Furcsa képek, lassan kitisztulnak. Az egyikben még csak a táncoló fények a feje felett, a másikban már csak egy vitrin, melyen gyertyalángok tükröződnek vissza. Mögötte arcok, mozognak, nevetnek, élnek a keretben. A család, a büszkeség. Nem lehet minden, nem lehet mindenki. Büszkeség és még több. Megtömni az apró fejet.
Koboldnak hívtak, hideg falak közül, kényelmes fotelből indultam. A rózsaszín szobám sosem létezett, könnyeimet pedig csak akkor látták, amikor megsirattam a kedvenc nyulamat. Volt egy életem, az életnek a fázisa, amely normális volt, majd végül nem. Nem akartam. Miért kell, miért muszáj? Semmi sem muszáj.
Sehogy sem hívtak.
CSIBE
Varázslatos kaland. Mindenkinek. Mennyi és megannyi ember. Lassú léptekkel haladni előre, már láttad, mégis új. Zsivaj, megannyi hang, mindenki itt van. Olcsók és gazdagok, boldogok és rettegők. Anyám arcáról sosem lehet leolvasni semmit, apám pedig körbenézni sem volt hajlandó. Én kettejük között, lassú léptekkel. A pálca választja a varászlót, hát még a boszorkát. Üstöt venni, megtölteni. Nehéz, de majd cipelik, maradhat a lassú lépés. Körbevesznek, csak nem érnek el, óvnak, vagy épp én nem akartam elérni. Fura, sok túl fura. A testvéreimnek kívül nemigen érintkeztem másokkal, talán a rokonság állított be néha, azon potenciálisak, akik majd a legidősebbet elsőként aratják le. Nem számít. Nem érdekelnek. Koszos lábujjak, csak most az övék. Kelletlen, én már azért is patkányt akartam, bagoly lett belőle. Gyűlölöm ami szárnyakkal repül, ami toll. Bele akarok markolni, kiszaggatni, hogy magamra aggassam és én szállhassak. Fura. Fura minden. Aztán már ez sem számított annak. Nagy ritkán értem a bagolyhoz, mai napig nincs neve, csak Bagoly. Nem kötődni, nem szeretni.
A nagy csarnokban állva elveszve. Mindenhol tömeg, kezek nyúlnak, megérintik. A szakadt fejfedő dönt, és emelt fővel ül le.
A második otthon.
CSIRKE
A francokat. Válogatott söpredék vagy még azok sem kaptak helyet. Már tudok úgy fintorogni, mint a nagyanyám. Mint bárki. Nem akartam, nem akarok itt lenni, nem akartam a részese lenni.
Persze, elkapott a gépszíj. Aztán akartam, egyedül vagy épp mással. Apránként de mégis távolról. Sziporkázni, tündökölni, elsüllyedni. Levetni a pihéket, elreppenni.
Az iskola mindenre is jó. Élvezetes volt szép lassan igába hajtani a mágiát, amely átjárt, és megtölteni a palackokat minden jóval. Megtölteni a fejet. A butuska kislány lassan elmaradt, a mosolya rideg lett, számító, színészi. Hamar, hamar. Sietettem. Mintha időpontom lett volna a soha nem létező naptárban.
Legtöbb emlék, legszínesebbek.
A család mit sem változott. Mögöttem volt, terelt, formált, mint az agyagot és én formálódtam. (Ha úgy nézed, köcsög lettem, valóban. ) Nem szerettem senkit, akiket igen, azok is fél lépéssel távolabb álltak inkább. Megtanultam, hogy hogyan tud fájni a szó, majd az ütés. Megtanulta, hogyan legyen egyszerre rózsa és tüske. Mindent. Gyermeki csínyek, a csirti szárnypróbálgatása, majd a pofonok. Minden akadt.
Büntetőmunka, levelek haza, könnyed lázadás és rózsaszín boával körbetekert rasszizmus. Az évek teltek, háza a mardekár, nem is lehetne máshol helye, senki nem akarna. És öröm. Büszkeség, apró ujjak, ellentmondás és csillogás.

Könnyed eleganciával ült le az asztalhoz, félresöpörve a más által odahelyezett, félig száradó jegyzethalmot. Egyenesen a földre. Mit számít. Kapkodva szedik fel, ő addig tányérjára ráérősen szedeget. Apró falatok, szőke tincsei szinte megcsillannak a napfényben. Kérdések. Mire volt jó ez, de nem figyel. Előre tekint, keresi a szempárt, amely érdemes arra, hogy belefurakodva ajkai mosolyra nyúljanak. A vizsgaidőszak mindenkit kikészít, ő pedig nagykegyesen felajánlotta, hogy nyugtató fiolákat osztogat. Valóban azt tette, csak nem jelezte, hogy egyesekben bizony mást is meghajt, mint a nyugalom. Aljas tett, aljas lélek. És csak mosolyog. Nincs bár sok bizalma, és persze ideje sem rá, büntetőmunkára ítélték, de semmitől sem távolítja el. Ő kegyes, de egy ilyet kihagyni vétek lett volna. Sokan nevettek vele, van aki mégis megérti. Gyerekcsíny, pedig már rég nem az. Magához veszi a jegyzetet, és olvasgatja. Elhúzza, ha épp utána nyúlnak, majd laza mozdulattal tekercseli össze, és nyugtázza, hogy kész is a beadandók egy része. Cserébe kegyesen tolja elé a reggeli maradékot, és eltávozik.
TYÚK
Úgy volt vele, hogy csak azért figyel, hogy ezzel azt a lányt bosszantsa, aki a fiúkról akart neki fecsegni. Mert a haja, mert a szeme, úristen, a mosolya. Szemeit megforgatja, dolgozik, koncentrál. Jobbra kever, balra, abbamarad. Aztán megszereti. Aztán rájön. Bezárta a palackba a szellemet, ó, még dicséret is, figyelem. Büszkeség. Senki nem sejti, hogy azért igyekezett, hogyha kilöttyenne, talán mi érné azt a hangos szukát. Senki sem tudja, hogy ő bizony elcsöpögtetné, használná. Hogy képes lenne rá. Nem beteg, nem kínozza senki. Kíváncsi, nem szeret, rideg porcelán.
Undok béka, kegyetlen zsebdiktátor. Utál. Ítélkezik és kezet mos.
A legtöbbször nem figyel, gyakorlatban művész. Ami érdekli. Púder és kényelem. Rúzsfoltot hagy az arcodon a bálon, vagy csak épp a folyosón, kellemet érzet, ha körbeleng. Ha félsz, ha nem, ha műnek tartod. Nem küzd az elismerésért, nem fog küzdeni a senkik figyelméért. Jegyzetei szélén kacskaringós rajzok, gyöngybetűit szándékosan ferdíti, hogy olvashatatlanná váljon. Irigy, követel és kimond. Mert nyers, a maga módján, igazat mond és azzal is bánthat. Mert muszáj.
Senki sem hívja koboldnak, bár sosem nőtt magasra. Volt egyszer fogó, volt törött csontja és rémálmai. A tiltott rengetegbe csak azért futott be, hogy lássa, meddig merik követni, majd később azért, mert ott csend volt. Persze a mélyére... Nem bolond. Lassan lépked a folyosón, mögötte a gardedám.
kopasztás
Tervek, álmok, kint várnak. Szövetségesek, barátok, megértés. Messze még a vége, de nem akar maradni, menne, szaladna, ha nem fognák vissza. A család vár, a család megért, megérti más is, mégsem engedi még. Forrófejű, néha kapkod, néha hangos. Nem értik.
Ő sem.
A klubhelyiségben ül, lábát keresztbe téve, a karfán könyököl. Alkotnak a többiek, vagy csendesen visszahúzódnak. Valami készül. Készült. Része akar lenni, vagy legalább mindent látni. Rágólufit fúj, majd feláll és mint holmi árnyék, eltakarja a napot. Minden csak most kezdődik.


Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Professzor
Ki mindenre megtanít
▽ Hozzászólások :
107
Értékelés :
32
▽ Kor :
30
▽ Avatar :
Tom Hiddleston

»
» Kedd 15 Jan. - 20:39

   
Gratulálunk, elfogadva!

   
Üdvözlünk köreinkben, reméljük jól érzed majd magad nálunk.


   
Kedves Miss Rayne!

Valóban jó, az ha nem szereti senki? Tenném a fel a kérdést, de minek? Önnek valóban jó.
S Ön valóban minden, fiús lányként hercegnő, a sokszínűség egész skálája, vagy a bipolaritásé.
Talán félnek magácskától, meglehet, hogy még oktatóit is összezavarja. Mindenesetre nem olyan, akit elkönyvelt tételként felhelyezünk a polcra, kedves, vagy szadista.
Meg kell mondjam, rajongom szavaiért, külön kedvencem a rágólufi, ambvivalenciája az aranyos ördögről, kreatív képzavar a felhővel hálás.
Emlékképei briliánsak, ahogy a káoszban egyszerű eseményeket ismerek fel, minthogy baglyot kap, mint minden gyerek és gyűlöli, mint semelyik, besorolási ceremónia, csínytevések, tudja jól kegyetlen, megengedné, hogy koboldnak hívjam? Vagy csak bántó tündérrajznak egy kisfiú kitépett lapján, aki elsírja Önt bántanának? Mumusnak a lélekben, dementornak egy hupikék csókban
Hisz a világ immár az Öné! S rettegjünk, mert Megkapja
Minden elismerésem Önnek kisasszony, csodás képeket alkotott, annál is szebb perceket okozott nekem, csak rajta, foglalózzon, Merlin Óvjon öntől bennünket,
engem, hogy ne legyen soraiba szerelmes

Clive S. McGonagall


    Foglalók Hírek Kapcsolatkereső Halálfaló lista A Főnix Rendje listája

   

   
• • • • • • • •


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Viviana; R.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Elfogadott életrajzok :: Diákok :: Mardekár-