Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 22:25
• • • • • • • • • • • • • •
Flora C. Avery-Lestrange
itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?



Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (53 fő) Vas. 25 Nov. - 16:49-kor volt itt.


Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

▽ Hozzászólások :
2
Értékelés :
0
▽ Avatar :
kiko mizuhara

»
» Vas. 13 Jan. - 23:34

Kuromiya Sayuri

no one really understands anyway that i want to stop getting hurt

Becenév:

Ashe, Yu

Kor:

25

Származás:

félvér

Lojalitás:

semleges

Képesség:

pálca nélküli varázslás

Csoport:

mágiahasználók

Play by:

Kiko Mizuhara

Karakter típus:

keresett/saját




Egész életében tudatában volt annak, hogy családja nem boldog, hogy szüleit nem a szerelem kötötte össze, hanem az érdek; apja generációkra visszatekintő, tiszteletben álló japán arisztokrata család sarja, hasonlóan anyjához, akit a horizontjai szélesítésének érdekében szülei Angliában iskoláztattak, nagynénje óvó szárnyai alá küldve őt. Szülei házassága már gyermekkoruk óta el volt tervezve; a két család egyesítése olyan szövetséget hozhatott volna létre, ami átvészelhetett minden ekonómiai és társadalmi vihart - ennek a tervnek az egyetlen hiányossága abban rejlett, hogy senki sem sejtette, az Angliába küldött, ifjú lány majd itt talál rá szerelmére egy mugliszármazású iskolatársa személyében.
Fiatalon követték el a hibát, aminek következményeképp Ő megszületett; annya mindössze tizennyolc éves volt, de már szégyent hozott a családjára azzal, hogy hajadonként gyermeket várt valakitől, akit nem tartottak méltónak arra, hogy a családba fogadják. Az aranzsált házasságot megsürgették, hogy meg legyen kötve, mielőtt kitudódna ez az apró ballépés; és a két család között csendes megegyezés jött létre arról, hogy sosem hozzák szóba ezt többet, a gyermeket pedig nem veszik majd figyelembe, amikor az örökségi sorrendről lesz szó.
Ez a gyermek volt Ashe; brit apa és mugli anya félvér gyermeke, aki bár külsőleg teljesen beilleszkedik családja többi tagja közé, származása szerint mégis megvetésre van ítélve. Bár családja a nevére vette, sosem ápoltak vele túl közeli kapcsolatot; nevelőnők és dajkák foglalkoztak vele, családjának alkalmazottai, akiket sokkal inkább tekint családtagjainak, mint a nőt, aki megszülte és a férfit, aki felnevelte.
Biológiai apját sosem volt esélye megismerni; nagyszülei hatalmas összeget fizettek neki, hogy eltűnjön a lányuk életéből, és a megfenyegetett férfi elmenekült. Tartózkodási helye a mai napig ismeretlen, bár teljesen jelentéktelen is; hiszen ha ő nem érdeklődött a saját lánya iránt, a lánya sem érdeklődött iránta, így ha bárki is megkérdezné, mi lett vele, azt a választ fogja kapni, hogy halott... Legalábbis számára, még ha vígan is éli az életét a világ valamelyik pontján.
Bár Ő családjának legidősebb gyermeke, az öröklési sorrendben megelőzi őt az öccse és a húga is; ez első épp iskolai tanulmányainak utolsó évét járja, míg húga még csak most kezdi őket. Egyikükkel sem áll túl közeli kapcsolatban, tekintve, hogy szüleik afféle sznobizmust és hűvösséget neveltek beléjük, amiket Ő nem tolerál. Ezért is hagyta el a családi házat viszonlyag fiatalon, és azóta nem kereste a kontaktust családtagjaival; de ők sem keresték vele, és ez számára teljesen jó így.
Egész életében eddig egyetlen fontos személy létezett; még iskolaéveik alatt ismerkedtek meg, két társadalmilag kitaszított tinédzser, a félig brit lány és a mugliszármazású fiú. Közös kiközösítésükből kovácsoltak barátságot, ami idővel szerelemmé nőtte ki magát. Nyolc éven át voltak együtt, ebből másfelet már jegyben jártak, mielőtt egy tragikus baleset véget nem vetett a fiú életének. Ennek már másfél éve volt, de Ő még mindig görcsösen kapaszkodik a múltba, a boldogabb időkbe; a temetés óta le sem vette a vékony, fehér arany eljegyzési gyűrűjét, még ha az, akihez kötné is az ígéret, már rég nem él. Egy része meghalt vele együtt; de egyszerűbb eljátszania, hogy minden rendben van, hogy vőlegénye egy nap még visszatér hozzá, elég csak várnia rá...
Mivel családja jóval kevesebb figyelmet szentelt neki, mint testvéreinek, neveltetése sem volt annyira szigorú, mint az övék; rengeteg dolgot megengedtek neki, amit testvéreinek nem volt szabad, és ez rengeteg lehetőséget adott volna neki arra, hogy lázadjon a sorsa ellen, amit végül sose tett meg. Szabadságát legdrágább kincseként óvta és sosem adott szüleinek okot arra, hogy meg akarják őt fosztani tőle: elvárásaikhoz illően tanult, a háttérbe húzódva, amikor nem volt szükség rá és nem szólt, amikor nem kérdezték. Szülei gyermeknevelési devizája szerint elég volt, ha jól viselkedett, kultúráltan evett és csendben volt, és ezeket teljesíthette - cserébe megkapott mindent, amit csak akart... A családja szeretetén kívül.
Egész életében mindene megvolt, amit csak megkívánt: nevelőapja csontként dobta elé a drágábbnál drágább ajándékokat, mintha csak kutya lett volna, akit ennyivel nyugalomra lehetett bírni, anyja pedig sosem ellenezte ezt - ennek ellenére a családja többi tagjára jellemző materializmus nem alakult ki benne, sőt, pont ellentétesen, nem érdekli őt sem a pénz, sem a gazdagság. Amikor épp van mit elköltenie, előszeretettel teszi ezt: magassarkú cipők tucatjaiból álló kollekciójára kiadott már egy kisebb vagyont, de az ő alig 158 centis magasságával ezt inkább szükségből teszi, mint pénzkiadási kényszerből.
Magasságából adódóan rengeteg komplexusa van; bár kitartóan állítja, hogy őt már nem érdeklik az efféle dolgok, valahol mélyen még bántják őt az erre irányuló megjegyzések, hiszen tökéletesen tudatában van annak, hogy a legjobb esetben is inkább aranyosnak fogják tartani, mint vonzónak vagy nőiesnek. Ez hatalmasat rúgott az önbizalmába már legfiatalabb éveiben is, amikor csupán negatív érdeklődést és szitokszavakat kapott; ezért is képtelen elfogadni az esetleges bókokat, amiket kapna, paranoid módon fogja őket kedves szavakba burkolt szidásnak hinni, esetleg gúnyolódásnak, mint ténylegesen bóknak.
Bár igyekszik ezzel ellentétes látszatot kelteni, rengeteg empátia van benne; képtelen a másik irányba nézni, amikor látja, hogy valakinek valami problémája adódik, és sokkal előrébb fogja helyezni mások gondjait a sajátjainál, abban a reményben, hogy majd azok lefoglalják őt annyira, hogy ne gondoljon a gyászra, ami már évek óta emészti. Barátságos, vidám kisugárzásával vonzza maga köré az embereket, de gondjai vannak azzal, hogy hosszú távon is maga mellett tartsa őket - ismeretségei felszínesek és legtöbbször nem is túl hosszúak, mert képtelen megnyílni mások előtt, attól félve, hogy előbb-utóbb el fogja veszteni őket is, mint mindenki mást az életében: a biológiai apját, az anyját, a vőlegényét. Hajlamos arra, hogy túlságosan is kötődjön, ha szeret, akkor teljes szívből, egész lényét átadva a másiknak; talán ez teszi őt kitűnő baráttá is, hogy mindig előrébb fogja helyezni mások érdekeit, mint sajátját, és ha kell, akkor tűzbe is teszi a kezét értük, néha már felelőtlenül dobva magát a metaforikus vonat alá.
Ha valaki már látta őt a csapata meccsein játszani, könnyedén azt hihetné róla, hogy a magabiztosság és önbizalom mintapéldánya, hiszen sosem adja jelét kétségeknek, kitartóan hajt a győzelemért minden alkalommal; csak kevesen tudják róla, hogy igazából rengeteg mindentől fél, a véletlen botlásoktól, az előítéletektől, de főleg attól, hogy bárkihez is közel kerüljön, hiszen korántsem biztos abban, hogy képes lenne megadni az esetleges párjának mindent, amit megérdemelne... Ugyanakkor vágyik is arra a pillanatra, mikor végre levehetné az eljegyzésu gyűrűjét és újra elkezdhetne élni - de egyelőre a félelme erősebb minden másnál, mert nincs senkije, akibe kapaszkodhatna, mikor úgy érezné, a hullámok összecspnak a feje fölött.


Az eső hatalmas cseppekben hullot az eget borító, sötét fellegekből, halkan kopogott az esernyőkön, a földön és a koporsó tetején; testsúlyom óvatosan helyezem át egyik lábamról a másikra, abban a reményben, hogy ezzel ugyanakkor sikerül a cipőm sarkát is kiszabadítani a sár fogságából, de nem járok sikerrel. Aprócska a gyülekezet a kiásott sír körül; a szertartást a szülei szervezték meg, mugli szokások és a saját vallásuk szerint, és minden egyes pillanattal egyre inkább úgy éreztem, hogy nincs helyem itt, közöttük, családjának körében, hiába voltam a menyasszonya... Akiből már sosem lesz feleség, sem családtag.
Fázósan húzom össze magamon a kabátom; a hideg csontig mar, méreg módjára árad szét a testembem, szögesdrótot vonva a bordáim köré. Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy holtam fekszik az ébenfekete, mahagóni koporsóban, hogy soha többé nem fog már hazajönni, nem mondja ki többé, mennyire szeret; és kezem holdkóros mozdulattal emelem az arcomhoz, hogy letöröljem a könnyeimet, ugyanakkor minden bizonnyal elkenve a sminkem is. Nem, mintha lett volna valamennyi jelentősége is - a sötét karikák a szemeim alatt már így is magukért beszéltek, és biztos voltam benne, hogy létezett olyan mennyiségű smink, ami képes lett volna eltussolni azt, milyen pocsék állapotban voltam. Támogatást keresve pillantok a családja felé, de tiltakozóan fordítják el a tekintetüket, mintha itt se lennék; pár percig gondolkodok még, mielőtt úgy döntenék, hogy ideje távoznom, mert senki sem akar itt - a gyászoló csoportból kiválva lépek oda a koporsóhoz és a tetejére helyezem az egyetlen szál vérvörös rózsát, amit magammal hoztam, aztán sarkon fordulva távozok.
Itt már nincs rám szüksége senkinek.



A hó hatalmas, puha pelyhekben hullott; remegő kézzel emeltem az ajkaimhoz a cigarettám, fázósan húzva össze magamon a bundám, de még az sem tudott megóvni az éjszaka csontig maró, jeges hidegétől. A józan eszem azt súgta, menjek vissza a bankettre, mielőtt összeszedek egy kiadós megfázást, de képtelen voltam; az arcizmaim már fájtak az állandó mosolygástól, ráadásul az elfogyasztott alkoholmennyiség is kezdett lassan a fejembe szállni, így célszerűbbnek láttam legalább egy pillanatra odébbállni, kiszellőztetni a fejem és helyre rakni a gondolataimat, mielőtt valami szörnyen nagy ostobaságot mondtam volna valaki olyan előtt, aki előtt nem kéne.
Egy rezignált sóhaj kíséretében fújom ki a füstöt, amit eddig a tüdőmben tartottam; valahol, az erkély alatt elterülő városban ott volt a lakásom az egyetlen szem, épp utolsókat rúgó páfrányommal, ami biztosan hiányolt már, meg a jobb napokat is látott ágyammal, ami hirtelen sokkal jobban vonzott, mint bármi más eddig. Mindennél jobban vágytam arra, hogy végre levehessem a magassarkút, ami a kelleténél jóval több figyelmet vont rám, már csak azért is, mert lassan már illetlennek titulálhatóan magas sarka volt; de hát mit tehet az ember lánya, ha a sors még százhatvan centit se ad neki?
- Hé, táncoslány! - Ijedten rezzenek össze, hallva az ismeretlenül ismerős hangot a hátam mögött; a csikket eldobva fordulok felé, a félhomályban jobban szemügyre véve azt, aki megzavarta a kontemplációmat arról, mennyire nem akarok itt lenni.
Szétzilált haján puhán ültek a hatalmas hópelyhek; a pezsgős pohár a kezében még félig tele volt, és egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy egyszerűen elvegyem azt tőle és lehúzzam a tartalmát, abban a reményben, hogy az alkohol majd elfeledteti velem az előző megjegyzését, és azt a megvető pillantást, amivel végigmért pár pillanattal korábban - de aztán elvetem ezt az ötletet, csupán a magasba vonva a szemöldököm. Táncoslány? Most komolyan?
Hiába is tagadnám, de a szavai fájnak; gyorsan nézek végig magamon, a rövid, vérvörös ruhámon, a fekete bundán és az illetlenül magas sarkú cipőmön, ami órákkal korábban még kitűnő ötletnek tűnt - és miben most kifejezetten kurvásnak éreztem magam.
Még mindig engem néz; az alkoholtól csillogó tekintete úgy méreget, mintha legalább valami olyat készülne mondani, amiért teljes joggal önthetném az arcába a pezsgőjét... De aztán nem mond semmit, csak egy hosszabb pillanatig farkasszemet nézünk, mielőtt ellépnék mellette, gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzek felé, ne gondoljak a hajába gabalyodott, kusza hópelyhekre, sem arra, milyen jól állt neki a tökéletesen szabott öltönye, és...
...a vőlegényem szégyellné magát értem.
- Menj a picsába, Archer. - Irritáltan morranok rá, pedig inkább saját magamra vagyok dühös amiatt, amik megfordultak a fejemben, meg erre az istenverte cipőre, ami miatt ma már legalább hárman lekurváztak, meg erre az egész ostoba bankettre, amin nem is akartam itt lenni. Ő nem tehetett róla, nem kellett volna rá fognom, és mégis... Egyszerűbb volt mindenki másra áthárítani a hibát azért, mert minden vakvágányra futott másfél éve, minden szar volt és semmit se ért, és...
...azt hiszem, az az üveg bor kitűnő társaság lesz az este további részére. Majd később kimagyarázom magam abból, miért tűntem el ehy nyom nélkül az estélyről...


Vissza az elejére Go down
Online Felhasználó profiljának megtekintése

a romlás hipotézise

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Alkoss karaktert! :: Karakteralkotás-