Ünnepélyesen esküszöm
hogy rosszban sántikálok



Üdvözlünk itt
üdvözlünk az oldalon!
Kedves Látogató!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába.
• • • • • • • • • • • •
1979. Sötét van. És egyre többször tűnik fel még azoknak az embereknek is, hogy nincsen minden rendben, akik nem érzékelik a mágusvilág történéseit. Az emberek eltűnnek, a házak fölött pedig vagy a Sötét Jegy lebeg, vagy nincsenek már házak. Nem bízhatsz senkiben. De ma boldog is lehetsz. Ma harcolhatsz is. Talán maradt még remény. Talán mélyre kell ásni érte, talán olyan emberekben találod meg, akikben azt hitted, hogy kihunyt a remény minden szikrája. Új szövetségeket köthetsz, új Rend születhet. Nincs még vége. Nem ma jött el az utolsó napfelkelte. Mert az öröm segít azokon, akik megérdemlik, még akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény. Az új Rend. Az iskola, ahonnan kikerülhetnek azok az ifjak, akik megváltoztathatják a történéseket így, vagy úgy.
Szívélyes üdvözlettel:
A Staff tagjai


Lépj beljebb
ki jár itt?
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
Multi váltó
válts felhasználót!
Felhasználónév:


Jelszó:


Merengõ
legfrissebb történések

» A Mágiaügyi Miniszter, Harold Minchum elesett! Köszöntsétek új miniszterünket Barty Crouch Sr. -t!
• • • • • • • • • • • •

» A Szent Mungó halálfalói fennhatóság alatt áll! Ez kihatással van a továbbképzésen tanulókra, az ottani betegekre! Gondold meg kétszer, belépsz e az ajtaján!
• • • • • • • • • • • •

» Szörnyű támadás az Abszol úton! Hogyan kezdjék békességben így a tanévet a diákok, ha már bevásárolni sem tudtak?
• • • • • • • • • • • •

» Tovább olvasok


Bagolyposta
az oldalon fecsegõk
Friss posztok
pergamentekercseink

itt meg háromszín ibolya
Today at 21:57
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
в темнице
Today at 21:52
• • • • • • • • • • • • • •
Alastor Moody
A tiny war inside our head
Today at 21:30
• • • • • • • • • • • • • •
Benjamin E. Brave
in progress
Today at 21:29
• • • • • • • • • • • • • •
Severus Snape
Meditáció kezdőknek felsőfokon
Today at 20:25
• • • • • • • • • • • • • •
Alec Silverlake
Ne haragudj, nem tartalak fel!
Today at 20:18
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Let's find some beautiful place to get lost
Today at 19:58
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
Imp-módi
Today at 19:13
• • • • • • • • • • • • • •
Archer Urquart
thought we built a dynasty forever couldn't break up
Today at 18:50
• • • • • • • • • • • • • •
Sylvester Rookwood
Zoey J. Dragomir
Today at 17:18
• • • • • • • • • • • • • •
Zoey J. Dragomir
A hónap írói
a hónap posztolói
Népszámláló
az oldal tagjai

griffendél:
mardekár:
hollóhát:
hugrabug:
ilvermorny:
mahoutokoro:
durmstrang:
koldovstoretz:
professzorok:
mágiahasználók:
főnix rendje:
törvényen kívüliek:
varázslények:
varázstalanok:
mesélők:
egy játékos karik:
elhalálozottak:
inaktívak:
ÖSSZESEN:
13
10
8
5
2
3
1
0
21
77
20
29
4
4
5
7
6
140
355
Erre kószálók
ki kóborol a folyosókon?

Share|

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
45
Értékelés :
15
▽ Avatar :
∆ eddie redmayne

»
» Hétf. 14 Jan. - 0:20
Apollinariya & Yves

Kifejezetten meglepődtem, amikor egy bagoly kocogtatta az ablakom üvegét, de beengedtem, és adtam neki enni is, hogy ne érhesse szó a ház elejét, valamint azért, mert kétségkívül jobban meglepődtem a levél tartalmán, mint annak kézbesítőjén. Vladimir Karkarov szeretettel vár az otthonába. Vladimir Karkarov… Várjunk csak! Tisztázzunk gyorsan valamit, mielőtt továbblépünk ezen. Megdörzsölöm a szemeimet, biztos nem álmodok-e, de a végső konklúzióm egyértelműen az, hogy a szokottnál nem vagyok furcsább, és igenis jól látom, ki küldte a levelet, ki írta alá, és mi áll benne. Ez egészen hihetetlen. Főleg, hogy beleírta, hogy Apol furcsán viselkedik. Vajon mi lehet az oka annak, hogy meghívott? Vajon mit akar tőlem?
A Karkarov kúria hatalmas kapuja előtt állok, ami bár nyitva van, és vendégszeretően invitálja a kapun kívüli népet, mégis félve lépem át a vonalát. Nem az itt élőktől félek. Sokkal inkább attól, hogy mi fog ma történni. Hogy jól van-e Apol? Hogy mit szeretne tőlem Vladimir? Hogy vannak a gyerekek? Egyszóval minden aggaszt, ami engem illet, de nem félek, hogy esetleg meghalhatok. Nem hiszem, hogy a mítoszoknak hinnem kellene. Nem érzem magam fenyegetve.
Mikor az ajtóhoz érek, bekopogok, de én balga… Egy ekkora épületben nyilván nem fogja mindenki azt várni, hogy ideérjek. Nem les engem mindenki. Nem várhatom el, nem lehetek ilyen önző, ezért… ezért inkább leszek illetlen, és belépek a kúria előterébe, aztán bízom benne, hogy hamarosan valaki erre jár, és észre vesz. Esetleg még most meghallják az ajtó nyílását. Nem akartam modortalan lenni, tényleg nem… nem kellett volna bejönnöm, talán… De hogy mindezt kompenzáljam - mit is gondolok, nem tehetek ilyet - hoztam egy csokor sárga krizantémot. Igazán szépnek találtam, és vendégségbe mégiscsak illetlenség üres kézzel jönni, nem? Az oroszoknál nincs így? Szentséges ég, erre nem is gondoltam! Mi a szokás az oroszoknál?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
73
Értékelés :
28

»
» Hétf. 14 Jan. - 3:37
egyszer volt, hol nem volt hat mágus, négy férfi és két nő, kik számára mágiájuk több volt, mint hitvallás - forróban szerették, mint szeretőjüket, nagyobb lángon, mint amivel a tudást becsülték, ami megszerezte nekik dicsőségüket. mielőtt lapoznék egyet, még eszembe jut, mennyire alkalmatlan itt minden valódi gyermeknevelésre, bárhogy állítja is Vladimir minden gesztusa az ellenkezőjét, ahogy kocsit tol a birtokon, napsütésben, szinte nem is bánja, hogy itt ülök ügyei felett, rám bízott mindent, olyan boldogan mondott le hosszú palástjáról, mint a mese szereplői maguk emberségéről. integet most, aztán belép a nagy ajtón, bizonyára eljött az etetés ideje, vagy a fektetésé, nem érint egyik sem.
hat mágus, négy férfi és két nő, mind maguk szakterületének lángelméje magasan kollégáik felett: egy az időt ismerte jobban, mint a tenyerét, míg más  képes volt egyik testből szerveket áthelyezni máséba.. hogy miért szánták ezt lefekvés előtti boldogítónak, lelketlenül is bizarr. mintha halvány maradéka lenne bennem a csodálkozással vegyes undornak, annál is inkább, bennünket is ilyesmivel etettek, nem hercegnőkkel és boldog befejezéssel, valóban eljött a hatodik fejezetben az ismert világ vége, és akkor ez megnyugtató volt, valódi reményként szolgált lopva, elvégre az punktumot tesz az örökös egyenlőség játszására is. a mágusok története azonban csavarosabbnak bizonyul, minden újabb lap újabb lehetőségeket rejt magában, elvégre, ahogy maga az előszó is utalgat rá, amit emberi képzelet megteremt, kéz meg is formálhatja: igazán mozdulatokra vagyok tőle, hogy vérből kívánjam utánozni arroganciának leírt vágyukat a valami újra, Konstya látogatása óta egyébként is kibillenni látszik minden, ami eddig szilárdította volna szabályainkat.
hogy Vladimir még mindig kísért, már-már nem életidegen mosolya kikacsint a felhők közül, mikor megpillantom a vendéget, akit emlegetett egy ideje, leeresztem a két kezem az ölembe, most nem kavar fel látványa, nem szól a szív bőségéből semmi, csak az érdeklődés - vajon miért őt választotta? nem titkolta, hogy rájönni vélt idézőjeles titkaimra, de hogy csak létükig jutott, jelzi is az atya érkezése, enélkül jelenlegi instabilitásában bizonyára ellenünk fordulna, a hűtlenséget már a pszichopata Vladimir sem viselte volna.
- jó napot kívánok, atyám. van temetésünk? - vigyázva, hogy ne szántsam fel az alig saras, eső utáni talajt, felállok a fa öléből, félreteszem a kötetet, melynek tartalma minden bizonnyal eluralná a beszélgetést. a szenteknek amúgy sincs dolga azzal, ami puszta akarat, semmi érzelem.. ha tehetném, a kedvéért még kevésbé sápadtnak is igyekeznék látszani, de tudja biológiai körülményeinket. a szentek másik komoly jellemzője, tudom most be figyelmemnek, ami mindent betölt, ahonnan hiányzik a lelkem - hogy lehetetlen volna hazudni nekik őszintén, máshogy pedig képtelen vagyok épp. ahogy Konstya, megneszeli, mit hagytam el kettőnkből? - ...gondoltam nem, hoz virágot sírra, ha látjuk egymást sokáig nem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Mágiahasználó
Varázstársadalom tagja
▽ Hozzászólások :
45
Értékelés :
15
▽ Avatar :
∆ eddie redmayne

»
» Hétf. 14 Jan. - 21:42
Apollinariya & Yves

Krizantémot hoztam, mint jelét a télben való túlélésnek. Ilyenek az oroszok, ilyenek az újszülött gyermeket, ilyenek ezek a virágok is megfelelő gondozással. Gondolkodtam még a rózsán, de arra jutottam, az túl szerelmes, túl sok egy kizárólag baráti meghíváshoz. Nem engedhetem meg magamnak, hogy Vladimir Karkarov házában szerelmet valljak. Nem lehet, bármennyire is megtenném. Bármennyire is érzem a késztetést, nem érinthetem Apolt, nem csókolhatom, nem érezhetek iránta többet, mint felebaráti szeretetet. Hisz más nincs is köztünk, nem? Ugyan már, sosem tenne ilyet egy épeszű ember sem… Mit is jelenthet ez? Talán azt, hogy nem vagyok épelméjű? Talán azt, hogy fittyet hányok az Isten által megteremtett szabályokra? Vagy talán azt, hogy a szerelemnek egy törvény sem szabhat határt. A szerelem utat tör magának, és legyőzi az időt és a teret, az emberi gátakat is.
Meghallom a hangját, és menten összeszorul a gyomrom. Nem tudom, hogy is kellene viselkednem vele a legutóbbi kis… incidens után. Azóta rendkívül sok idő telt el, talán kilenc hónap, kicsit több, ha jól számolom, és ijesztő az ismét találkozás. Vagy csak én fújom fel már megint.
- Jó napot, kisasszony. - fordulok felé, és bár tudnom kellene, miről beszél, elsőre nem veszem észre hatalmas baklövésemet. Meghalt volna valaki? Ugye nem Vladimir? Ugye nem valamelyik gyermek? Nem akarok alkalmatlankodni, ez bizonyára kellemetlen helyzet lehet, így hát talán legjobb lenne elmenni, de… De mégsem lehet halott Vladimir, hisz tőle kaptam a levelet. A gyermekek miatt jöttem részint, velük sem lehet baj, hát akkor… Ugye nem a bátyja?
- Ezt ajándékba hoztam. - nyújtom a sárga virágokat, és elszégyellem magam a krizantém miatt. - Bocsásson meg nekem, de mikor megláttam, beleszerettem. A sárga virágok a gyengéim. - mosolyodok el zavaromban, és csak állok mereven, mint egy katona. Szigorú ember él itt, szigorú szabályait nekem is be kell tartanom, de tiszteletteljes testtartásom nem is igazán emiatt van. Sokkal inkább meglepődtem.
- Hogy van? - illik, csak azért kérdezem meg. Más környezetben, ha biztosan tudnám, hogy magunkban vagyunk, tovább is ragoznám. Csodásan fest, mesebelien. Bár a meséknél talán Austen magasabb szinten áll, és mintha egy hősnője állna előttem, de lehet, csak az én szemem káprázik. Lehet, csak én látom ilyennek, és valójában nem is olyan mesebeli, mint én hiszem róla, de ezt a lehetőséget hamar elvetem. Nevetséges...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

i'm up to no good

avatar

the devil's in the details

Törvényen kívüli
Megyünk illegalitásba
▽ Hozzászólások :
73
Értékelés :
28

»
» Hétf. 14 Jan. - 22:03
Brontes volt a kedvencem közöttük: az asszony, kinek elemi kíváncsisága kiviláglott a lapok közül, és most a hátam mögött, a fűben heverve talán épp ott hajlik a könyv gerince, kinyitja magát, és ezért dörög az ég is, januárban, alkalmatlanul, de el nem nyomhatóan. mennyivel közelebb élek istenekhez most, hogy valamiben megegyezünk, épp csak nem lettem történetek szereplője, még van, akit nem múltbéli tetteim foglalkoztatnak, nem mémem, amire tanulság épülhet. Brontes is azért az, ami, mert nem jár közöttünk többet: ha elmegyek utánuk, elfoglalom helyem a teremtésben, Vladimir pedig bűnhődve hal meg.
- van színük szép. teli élettel. - nem értékeli a megjegyzésem, de nem szokása, nyelvi akadályaink elbizonytalanították mindig annyira, hogy ne keresse mögöttes tartalmuk, mint tenné polgártársával. mindig, mikor azt hinném, ő és Aristides egyformák valamiben, bizonyítja szelídsége, ég és föld a kettő. - véreztem el nem, kérdezi ezért? volt nehéz, éltük túl mégis.
fúj körülöttünk a szél, jelezni kívánja talán, ne tegyük ki magunkat az elemek útjába, ne hívjuk ki magunk ellen rossz akaratát, szeszélyeit: más magyarázat nem lehet, ha januárban készül vihar a táj felett. még mindig szoborszerű a férfi, de őrzöm az emlékeket a percről, amikor színt kent arcára a kéj, idézni hangját, mikor valóban kilépett reverendájából, nem nehéz, legfeljebb kényelmetlenné tenném számára helyzetünket. a virágok valóban szépek, de nem tudok szabadulni a meggyőződéstől, hogy tudat alatt megsejthette, valóban van mit temetni, és a síromra hozta őket.. istent annak hangja ismeri leginkább.
- írhatta, jön majd sokára nem, de ha teszi le aludni őket, alszik ő is velük, virraszt soká éjszaka velük. - ügyet sem vetek a kibomló hajamra, mindez már Vladimir gondja, ha épp ráér bokros bűnhődése közepette: félti a testem, amiért vágya tárgya, félti a gyermekeinket tőlem, talán saját magát is igazán, nem csak szavakban, amelyeket megszokni is pillanatok műve. úgy figyelem az atyát, mint istene tekinthet le rá ott, a rózsaablak alatt: úgy is érintem meg a tenyérnyi helyet álla és nyaka között, mint azokat formázta valaki, hogy tárgy elé is lehessen térdelni, ne csak a képzelet fessen istent. Brontesnek nincs szobra, mert a rég halott istennek már arra sincs szüksége, hogy örökre köztünk maradjon.. - kell érje be velem csak. vezessem körbe, vagy.. akar mást tőlem?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Ajánlott tartalom
i'm up to no good


the devil's in the details


»
»
Vissza az elejére Go down

Salvete Brontes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Age Of The Marauders :: Irány a játéktér :: London :: Lakhelyek :: Karkarov kúria-